Vasas, 1964 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének lapja LXXIII. ÉVFOLYAM, I. SZÁM,­ÁRA 60 FILLÉR 1964. JANUÁR A második sebesség K­orunk jelképe az atom és a rakéta. Az egyik a kutatómunka mélységéről, a másik a­­technikai készség magasságáról tanúskodik. S a két véglet között nap mint nap vívódik önmagával, a vi­lággal, a kényszerítő hatásokkal az ember. Szédítő iramot diktál mindannyiunknak a társadalmi és a műszaki forradalom, és hogy ki, miként tud helytállni benne, az rajta s a környezetén múlik. Azon, hogy milyen képzetté, kitartóvá, acélossá kovácsolódik az a közösség, amelyben dolgozunk, élünk, s amely a létünk biztosítja — egyben mindig jobbat, minőségileg többet vár tőlünk. Nem új e követelmény, csak mindig más. És mindig növekvő! így volt ez akkor is, amikor a háború ellen szer­vezkedtünk, tüntettünk az államosításokért, s a nép meg­bízottai elfoglalták az ország élén a vezető posztokat. Nagy dolgokat hozott létre az alkotni vágyó embersokaság felszabadított energiája. Ha pedig felfelé ívelő pályánkat a rakétáéhoz hasonlítjuk, akkor e kezdeti időszakot az első kozmikus sebességgel jelölhetjük. Hiszen ekkor sike­rült elrugaszkodnunk a földhöz ragadt élettől, szegény­ségtől, a pusztító népbetegségektől, s nyílt meg előttünk az út a beláthatatlan magasságokig. Jóllehet egyszerűbb és érthetőbb volt ekkor minden cél. Pontosabban ismert a napi tennivaló és könnyebb a bizalmi, a szakszervezeti vezető dolga. A sikerek láttán, a világraszóló eredmények után magasra csapott a lelkese­dés lángja, s az események sodrában gyorsan formálódott az ember. Oly prózai ma a megfogalmazás, a soron következő feladat, a szocializmus teljes felépítése. Ám az érte folyó, áldozatot, lemondást követelő harc hétköznapjai oly tet­tekről tanúskodnak, melyeknek megéneklése már a költé­szet körébe tartozik. Következik a második sebesség... Az, amelyikre a rakétának is szüksége van, hogy elhagyja — most már — a Föld vonzóerejét. S­ok minden fűz bennünket a múlthoz, ezer érzelmi szállal kötődünk a régi világ szokásaihoz — ideje tőlük elszakadni már! Sokszor önmagunkat kell megtagadni, hogy leküzdj­ük a „nehézkedési erőt” a felfelé vezető úton. Bátortalanság, közömbösség, önzés, hanyagság, felelőtlenség, nemegyszer üres gőg és még sok más rossz emberi tulajdonság él bennünk, s mind­ez akadályozza az előrehaladást. Környezetünkben jó né­­hányan — néha magunk is — látják a hibákat, amelyek súlyos károkat okoznak. De nem szólunk, nem szólnak, kényelemből, óvatosságból, önös érdekből. Tudjuk, nem mindenkinek elég a szaktudása, másnak hiányos a művelt­sége, ezt érzi is, mégsem szánja rá magát a tanulásra. Közben őrlődik a kétségek, a problémák, a nehézségek között... Segíteni szeretnénk, hogy túljussanak mindezeken. Segíteni szeretne a szakszervezeti vezető is. De hogyan neveljem az embereket — kérdezi a bizalmi, az szb-titkár vagy akár a tisztség nélküli szaktársunk —, felnőttek azok már... S türelmetlenül várja a választ! Ilyenkor ne fél­jünk tanácsot kérni többet tudó társunktól, forduljunk felvilágosításért a könyvekhez. Az emberekkel foglalkozó vezető számára mindinkább hasznos, ha megismerkedik a nevelés, a lélektan tudományával is. A munka, az élet sűrűjében gyakorta elkel az okos szó, a kézzelfogható segítség. Úgy készüljünk fel, hogy mind több jó tanácsot adhassunk a rászorulóknak, hiszen ez a kor szelleméből fakad. Egyesek a régi forradalmi romantikát siratják, kere­sik a mában. Pedig napjainknak is lehet romantikája, csak meg kell keresni, de nem ott, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. De hol? — kérdezik. A munkapadoknál, a tervező­asztaloknál, könyvtárakban, az esti iskolákban, a könyvek mellett, a késő éjszakába világító olvasólámpák fényében. A tépelődésekben, a nehézségeket leküzdeni hivatott al­kotó vitákban. Azért, hogy szebb legyen­ az emberek élete t­öbb munka, magasabb tervkövetelmény, művel­tebb szakmunkásgárda, hozzáértőbb vezetés, szo­cialista emberség — nálunk ezt jelenti a második sebesség. G. M. T ERRŐL ÍRUNK FEBRUÁRBAN: * - Invázió a selejt ellen - Ilyennek képzelem el a szocialista embert - Szaktársaink a nagyvilágban - Vasas birkózók között A Fehérvári interpelláció A Pillantás a hidrát... * Napirenden: a specializáló A őrjáratunk: Angyalföldön és Kisvárdán ÜLÉSEZETT A KÖZPONTI VEZETŐSÉG Miniszteri beszámoló a KGM 1964. évi tervfeladatairól 1964. január 17-én szakszervezetünk központi vezetősége ülést tartott. A tanácskozás napirendjei: 1. A KGM 1964. évi tervfeladatai. A munka­verseny 1964. évi irányelvei. 2. Javaslat szakszervezetünk 1964. évi költségvetésére. Az előző napirend előadója Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, az utóbbié Pólyák János elvtárs, szak­­szervezetünk főtitkára volt. Szakszervezetünk központi ve­zetősége meghallgatta dr. Hor­gos Gyula miniszter beszámoló­ját a kohó- és gépipar múlt évi­­ eredményeiről és idei feladatai­­­­ról. A tanácskozáson részt vett Brutyó János, a Szaktanács fő­titkára, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja is. A kohó- és gépipari miniszter elmondotta, hogy bár a múlt év második felében jelentős elmara­dásokat sikerült pótolni, a tárca nem teljesítette 1963-as tervét. A termelékenység növekedett, az önköltség kisebb mértékben csökkent az előírtnál. Szá­mos intézkedés történt a szer­vezettség javítására, s több ipar­ágban jelentős lépéseket tettek a gyártás műszaki színvonalának emelésére, ezek az idei tervben már éreztetik hatásukat. A hír­adástechnikai iparban sikerült­ megoldani az átviteltechnikai be­rendezések és egész mikrohullá­mú láncok gyártását, 1964-ben jóval nagyobb felada­tokat kell megoldania a kohó- és gépiparnak, mint az előző években — mondotta a miniszter. A gépipar termelése körülbe­lül 10, az export pedig 14 szá­zalékkal lesz magasabb, mint tavaly. Különösen nagymérték­ben növekszik az autó- és traktoripar, a híradástechnika és a szerszámgépipar exportja Az 1964. év több szempontból jobban indult, mint a tavalyi. Szükséges azonban, hogy vala­mennyi vállalat maga is min­dent megtegyen új piacok, to­vábbi exportrendelések szerzé­séért. Az ipar műszaki és gazdasági szakembereinek személyes közre­működése, a szállítási határidők csökkentése lényegesen meg­­­­könnyítheti a külkereskedelmi vállalatok értékesítési munkáját. Az anyagellátásban elsősorban a kohászatnak kell segítenie azzal, hogy tovább javítja termékeinek minőségét és bővíti a választékot. A minisztériumban kooperációs főosztályt hoztak létre, amely kidolgozta az üzemek együttmű­ködésének részletes tervét és tá­mogatja e terv végrehajtását. A Szovjetunió és más szocia­lista országok nagy segítséget nyújtanak iparunk anyag- és al­katrészellátásának javításához. A miniszter ezután részletesen szólt a műszaki fejlesztés és a beruházások kérdéseiről, majd a szocialista munkaverseny jelen­tőségét méltatta. Vita után a szakszervezet köz­ponti vezetősége elfogadta a szo­cialista munkaverseny 1964. évi irányelveit. (Folytatás a 2. oldalon.) CIKKÜNK NYOMÁN: A csepeliek válasza a Beloiannisznak A „Vasas” 1963. decemberi számá­ban „Hathatós intéz­kedések a Beloianniszban” címmel cikk jelent meg amely egyes termelési problémákkal foglalkozott A cikk többek között a kooperáló Csepeli Fémmű munkáját is bírálta. Szerkesztőségiünk levelet ka­pott a Csepeli Fémmű szó tit­kárától Fodor János elvtárstól. A levél a termelés helyzetének ismertetése után megállapítja, hogy az alpakka igények kielé­gítésére a rendelkezésre álló ada­tok szerint 1961-től 1963 végéig a Fémmű ötszörös mennyiségű tételt szállított a Beloiannisz gyár részére. Az eredeti éves lerszámot csak a Beloiannisz számára 15 tonnával megemelte­ . A Fémmű vezetői megtették a szükséges intézkedéseket, moz­gósították az aktívistákat és az eredeti tervüket több mint 40 százalékkal emelték, a Beloian­nisz igényeii miatt. A dolgozók rövid másfél hónap alatt egy indukciós kemencét helyeztek üzembe 15 nappal a határidő előtt. Már a II. negyedben 2 ton­nát behoztak az I. negyedév 3 tonnás lemaradásából. Miután — írja levelében Fodor elvtárs — a III. negyedben is főleg a Be­loiannisz gyárnak kellett szállí­tani, de ugyanakkor a többi igénylőt is ki kellett elégíteni, a negyedév végén 4 tonnás lemara­dás keletkezett a Beloiannisz ré­szére. Szeptember 4-én megtár­gyalták az ügyet a Beloiannisz illetékeseivel. Tőlük az­t az ígé­retet kapták, hogy ha a CsF. no­vember 15-ig az átadott jegy­zékben foglalt anyagot leszállítja a negyedéven belül akkor anyag­hiány miatt nem lesz tervlemara­dás! A fémmű november 18-ig az anyagot kiszállította. Fodor János elvtárs levele be­fejező részében így ír: „Ugyan­akkor meg kell jegyeznünk, hogy az év folyamán több esetben fel­ajánlottuk a Beloiannisz vezetői­nek, hogy az alpakka lemez he­lyett térjenek át alpakka szalag­­feldolgozásra, mert ebből, az igé­­nyeket minőségben és mennyi­ségben jobban ki tudnánk elégí­teni. Különböző szerszámproblé­­mákra hivatkozva ebben az ügy­ben előrelépés nem történt. Kérjük a Vasas szerkesztősé­gét, nyújtson segítséget, hogy a Beloiannisz dolgozói keressenek és adjanak javaslatot az eddigi táblalemezből való gyártás he­lyett szalag felhasználásával tör­ténő alpakka gyártmányok gyár­tására.” Szerkesztőségünk kéri a Belo­iannisz dolgozóit, hogy javaslatai­kat küldjék be a következő cím­re: „Vasas” műszaki szerkesztő­ség. Budapest, VIII. Költői Anna u. 5—7. Az épülő hídnál Mohácsi Regős Ferenc rajza

Next