Vasas, 1964 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
2 Központi vezetőségünk üléséről Szakszervezetünk segíti a terv teljesítését (Folytatás az 1. oldalról.) Pólyák János elvtárs, szakszer- vezetünk főtitkára felszólalásában részletesen elemezte a munkaerő-hiányt és a szakmunkásutánpótlás kérdését. Utalt arra a jelenségre, hogy az ifjúság nagyrésze, mintegy 75—80 százaléka középiskolákban tanul tovább s ezek csak négy évvel később foglalják el helyüket a termelésben. Érdekes módon az utóbbi időben 3—4000-rel csökken évente a vidékről a fővárosba áramlók száma. Következik ez abból, hogy folyik a vidéki ipartelepítés, s egyre inkább megszilárdul a szocialista mezőgazdaság, az emberek pedig megtalálják helyben is a számításukat. A tsz-ek gépesítése ugyancsak újabb szakmunkásokat von el az ipartól. Miképpen lehetne javítani az így előállt munkaerőhelyzeten? — tette fel a kérdést Pólyák János elvtárs —. Számbajöhető megoldásként említette a következőket: Növelni kellene a szakközépiskolákat a gimnáziumok rovására, tovább kellene foglalkoztatni a nyugdíjjogosultságot elérő dolgozókat (amennyiben egészségük, fizikai erőnlétük ezt megengedi). Feladatként jelentkezik ezzel kapcsolatosan az üzemeken belül bizonyos munkahelyek átcsoportosítása, valamint azoknak a munkáknak készülékekkel, automatákkal való ellátása, amelyeket ma még szakmunkások végeznek. Ily módon e munkakörök betanított munkások számára is alkalmassá lesznek. Elmondotta főtitkárunk, hogy a munkaerőhiány következtében évről- évre emelkedik a túlóra-felhasználás, néhány nagyvállalatnál pedig egyhuzamban 36 órát is dolgoztatnak egyesekkel. Nyilvánvaló, hogy ezt a munkások egészségi állapota, vagy családi élete sínyli meg, képtelenek tanulni, művelődni. Szóba kerültaz 1963. évi lemaradás, amely egyaránt érintette a belföldi szállításokat és az exportkötelezettségek teljesítését. Az exportterv teljesítése kihat a fizetések rendezésére, s ha néhány kategóriában ezt nem tudták megvalósítani, az is lemaradás miatt következett be. Ezért különösen szükséges a vas- és gépipari tervek teljesítése. Az élet minden területén mozgósítani kell a szakszervezeti tagságot, és segíteni a gazdasági vezetőket minden szinten. Nagy feladatok várnak e téren szakszervezetünkre. Megemlítette Pólyák János elvtárs — s idézett néhány nyugati újságból —, hogy a kapitalisták nagyon jól igénybe veszik termelési céljaik érekében a szakszervezeti bizalmiakat, megmagyarázva, hogy számukra az mit jelent. Felvetődik a kérdés, ha kapitalista körülmények között érdemesnek látják a bizalmiakat bevonni a termelés növelésébe, akkor a mi szocialista termelésünkben még inkább meg kell azt tennünk. Végezetül Pólyáik János főtitkár elvtárs kitért a munkafegyelem, a megnövekedett irányító apparátus, s a létszám kérdésére majd felhívta a figyelmet az erők összefogására a 14 százalékkal magasabb export és 10 százalékkal magasabb ipari terv teljesítésének érdekében. VASAS BRUTYÓ JÁNOS: Tíz százalékkal nagyobb a gépipar terve A SZOT elnöksége részéről Brutyó János, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja is felszólalt. Megemlítette, a gépipar tavalyi lemaradása százalékban nem nagy, mégis nehézségeket támaszt a mezőgazdaság és az ipar fejleszt A jó minőségért, a tervek teljesítéséért Ocsends Tibor, szakszervezetünk titluíjanak nyilatkozata a munkaverseny,mozgatom főbb kérdéseiről A központi vezetőségi ülés szünetében felkerestük Ocsends Tibort, szakszervezetünk titkárát, hogy nyilatkozzék a vasasszakszervezet munkaversennyel kapcsolatos ez évi feladatairól. Mint az elhangzott beszámolókból kitűnt, a tavalyi lemaradás túlnyomó részét az év végére sikerült felszámolni. Ebben nem kis része volt a munkaverseny-mozgalomnak. Tanulságul szolgált ez arra, hogy a versenyformákat tovább kell bővítenünk. Elsősorban a szocialista brigádok versenyére gondolok. A SZOT útmutatásai alapján mi is elkészítettük a szocialista munkaverseny irányelveit. Ennek egy új színfoltja, hogy az idén kidolgoztuk a vállalatok legfontosabb célkitűzéseit minden egyes üzem számára. Pontosan meghatároztuk teendőiket a termelés, az export, a minőségi mutatók, a műszaki fejlesztés és a beruházások tekintetében, így tehát sokkal világosabb a cél: ezek végrehajtására összpontosítsuk minden erőnket! — Mit tehet mindezért az üzemi szakszervezeti bizottság? — Ugyanezt a folyamatot hajtsák végre a műhelyekben is a gazdasági vezetők közreműködésével. Vitassák meg különböző fórumokon termelési tanácskozástn, műszaki konferencián a tennivalókat a dolgozókkal, gyűjtsék öszsze javaslataikat, szorgalmazzák, hogy ezek bekerüljenek a vállalati intézkedési tervbe. A szocialista munkaverseny irányelveiben rögzített feladatokat pedig bontsák le úgy, hogy minden egyes dolgozó tudja, ebből mit kell neki elvégeznie. Szükségesnek tartjuk, hogy az üzemi tanácsok is megvitassák a vállalat termelési feladatait, versenycélkitűzéseit. A szakszervezeti bizottságaink pedig az üzemi tanácstagokat is vonják be a ter-melési tanácskozás előkészítésébe, lebonyolításába. — A kv-ülésen sok szó esettt a minőségről, takarékosságról. Ezzel kapcsolatban milyen teendőink vannak? — Sokan leegyszerűsítik a minőség kérdését, pedig ez szoros összefüggésben van az exporttal, a belkereskedelemmel, a lakosság ellátásával. Amennyiben a megrendelők igényeit kielégítő, kifogástalan, márkás árut szállítunk, reményünk lehet újabb piacok szerzésére, nagyobb devizabevételre. Ám a vállalatok hírnevét rontó hibás áru nemcsak tekintélyünket csökkenti, hanem veszélyezteti esélyeinket is a világpiacon. Éppen ezért a szocialista brigádok elsősorban olyan vállalásokkal segíthetnek leginkább, amelyek a minőség javítását eredményezik. Szakszervezetünk több ízben foglalkozott azzal a gondolattal, hogy ne kaphassa meg a szocialista brigád kitüntető címet az a kollektíva, amely nem végez kifogástalan munkát. Kövessék azoknak a brigádoknak a példáját, amelyek csak kiváló minőségű gyártmányokat adnak ki kezükből. Ezt a jelszót, ezt a felfogást azonban nemcsak a szocialista, hanem a többi munkabrigádok, szakmai becsületükre büszke dolgozók is vallják magukénak. Ami a takarékosságot illeti, ugyancsak a szocialista brigádok, műhelyek járjanak elől jó példával. De mit értünk takarékosság alatt? Nemcsak arra gondolunk, hogy több anyagot takarítsunk meg a műveletek végzése során. Ez is nagyon fontos. De még inkább szükséges takarékoskodnunk, amikor importanyagok felhasználásáról van szó. S az sem mindegy, hogy mihez használunk fel importanyagot. Keressük a módját, miként lehet ezeket hazai anyagokkal helyettesíteni, vagy olyan műszaki megoldásokat alkalmazni, amelyek nem kívánnak importanyagokat. Takarékoskodni lehet a beruházásoknál is. A beruházási összegeket mindig egy-egy létesítmény teljes befejezésére összpontosítsuk, hogy azt mielőbb a termelés szolgálatába állíthassuk. Jól gondoljuk meg, amikor nemzeti jövedelmünket megtermeljük, fillért fillérre rakunk. Illő hát, hogy körültekintő gondossággal használjuk fel Az emberekkel pedig úgy gazdálkodjunk, hogy mindig oda irányítsuk őket, ahol a tudásuk szerint a legtöbbet képesek tenni. Erre kell nevelniük szakszervezeti bizottságainknak azokat, akikkel a mindennapi életben együtt dolgoznak, s akik tulajdonképpen a tervek megvalósítói — fejezte be nyilatkozatát Ocsenás Tibor elvtárs. Elkészült az Angyalföldi Hőerőmű, 1964 első negyedében kezdi meg működését Elnökségünk hírei A Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya foglalkozott a vasipari szakmunkásképzés helyzetével. A magyar szakmunkás-utánpótlás rendszere egységes lett a múlthoz viszonyítva, a képzés tartama gyorsan és sokat fejlődött. A vasiparban, ahol évről évre mind nagyobb igényeket támasztanak a szakmunkásképzéssel szemben, a tanulók létszáma 1962-ben 62 800 volt, ami 1963-ra mintegy 6000 tanulóval emelkedett. Ezzel szemben van néhány ágazat, ahol az igényt nem tudták kielégíteni. A forgácsolóknál pl. 650, a lakatosoknál 700, a hegesztőknél 120, a villanyszerelőknél 210 tanulóra lett volna szükség. A vasiparban a nagyüzemi szakmunkás utánpótlásban erőteljesen szorgalmazzák a leánytanulók felvételét is. Megállapítható, hogy a leánytanulók létszáma évről évre fokozatosan emelkedik. A vasiparban jelenleg 2900 leány tanul. Az elmúlt évek gyakorlata alapján a kohászat átlagbére a gépgyártáshoz viszonyítva minden esetben magasabban lett megállapítva. Ennek szükségessége mellett szakszervezetünk elnöksége is állást foglalt. Az 1964-es évre jóváhagyott átlagbéreknél azonban ezt a különbséget már nem lehetett elérni, mivel az emelés, csak a gépgyártás átlagbérének csökkentésével lett volna biztosítható. Ehhez pedig elnökségünk már nem járult hozzá. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete Budapesti Bizottsága állást foglalt a szakmunkásképzés színvonalának emelése mellett. Az ipar rohamosan fellépő igénye és a technika ugrásszerű fejlődése teszi ezt parancsolóan szükségessé. Jelenleg még viszszahúzó erőként lép fel a politikai nevelés és a szakmai színvonal alacsony szintje. Segítséget jelent majd a Munkaügyi Minisztérium intézkedése: több intézetünkben bevezeti a szakközépiskolai oktatást, ami évről évre terjeszkedik és idővel felváltja a jelenlegi szakmunkásképzés formáját. Nincs megfelelő kapcsolat az intézetek és a termelő üzemek szakszervezeti bizottsága között, állapítja meg szakszervezetünk budapesti bizottsága. Ez tapasztalható a szervezeti életben is. A vállalatok szakszervezeti bizottságának nagy többsége nem fordít kellő gondot az üzemhez került másod- és harmadéves ipari tanulókra. Sok esetben például az intézeteknek kell továbbra is bélyegekkel ellátni a vállalathoz már átadott ipari tanulókat. Szakszervezetünk főkönyvelősége megállapította, hogy gazdálkodásunkban mindjobban érvényesül a taggyűlések, a választott testületek irányító és ellenőrző szerepe. A vezető szervek minden évben rendszeresen beszámolnak a választóknak az elmúlt időszak pénzgazdálkodásáról. Különösen a tagság által megbízott társadalmi ellenőri szervek és alapszervi számvizsgáló bizottságok működnek kielégítően. 1964. JANUÁR A VASAS újság barátai Szaklapunk ez évi terjesztését jó néhány üzemünkben sokkal lelkiismeretesebben végezték, mint tavaly. Különösen szép eredményt ért el a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizottsága. Az idén csaknem ezer előfizetővel többet toboroztak, mint 1963- ban és a Vasas újság előfizetőinek száma az LKM-ben megközelíti az ötezret. Példamutató tevékenységükkel kitűntek Margóczi Imre, Nagy László, Kovács Ferenc, Takács Béla és Homoki László műhelybizottsági titkárok, valamint Kucsmai József, Pásti Lajos, Kopa István, Gőz József, Lehoczki Sándor, Kaposvári Márton, Hollódi Károlyné, Bonta Mihályné, szakszervezeti bizottsági tagok. A Pápai Elektormaxban is jóval több előfizetőt gyűjtöttek az előirányzottnál, elsősorban a bizalmiak segítségével. Ruzsás Béla tmk-lakatos, műhelybizalmi, műhelyének valamennyi dolgozóját beszervezte lapunk olvasóinak táborába. Felber Ottó bizalmit, a Zománcműhely dolgozóját szintén dicséret illeti. A KGMTI-ben Garai Tibor főbizalmi végzett példamutató előfizetésgyűjtő munkát. A Jászberényi Javítógépgyár szakszervezeti bizottsága szintén azt jelentette, hogy az előirányzottnál jóval több újságot rendeltek és kiemelték Bartus Sándor ágit. prop. és sajtófelelős szorgalommal és igyekezettel végzett munkáját. A tavalyihoz hasonlóan, az idén is jutalmat kapnak az országosan legjobb eredményt elérők.