Vasas, 1975 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

LAPZÁRTA UTÁN PIElnökségi Isles Lapzárta után, január 10 -én tartott ülést elnöksé­günk. Megvitatta és jóvá­hagyta az 1975. évi felada­tokra vonatkozó — KGM- mel és NIM-mel egyezte­tett — intézkedési tervja­vaslatot. Teklesz János osztályvezető számolt be a vállalati lakásépítés hely­zetéről, a munkáslakás­építkezéssel kapcsolatos rendeletek végrehajtásának tapasztalatairól. Az el­nökség jelentést hallgatott meg az 1974. évi kitünte­tések felhasználásáról, va­lamint az idei keretszámok elosztásáról. E téma elő­adója Hidasi Lajos osztály­­vezető volt. Következő számunkban az intézkedési tervet, vala­mint a lakásépítkezés je­lenlegi helyzetét részlete­sebben ismertetjük. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXXXII. feVfOLYAM. 1. SZÁM AK­ A: 60 FILLÉR 1975. JANUÁR. EGYSÉGESEBB SZEMLÉLETET, CSELEKVÉST! A kohó- és gépipar várható eredményeiről tanácskozott központi vezetőségünk Méhes hajós főtitkár elnökletével kez­dődött december 14-én, székházunk dísz­termében az 1974-es esztendő utolsó KV- ülése. A Központi Vezetőség ülésén részt vett — s az elnökségben foglalt helyet — dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter, Herceg Károly, a SZOT titkára és Semlyén András, a NIM beruházási főosz­­tályának helyettes vezetője. A KV-ülés napirendjén szerepelt dr. Horgos Gyula tájékoztatója a kohó- és gépipar 1974. évi várható eredményeiről és az V. ötéves terv előkészítéséről, valamint szakszerve­zetünk 1975. évi költségvetési javaslata, továbbá a KV és az elnökség 1975. évi 1. féléves ülésterve. Az első napirendi ponthoz írásos jelentést kaptak a KV tag-­­jai szakszervezetünk 1974. évi munkájá­ról. Dr. Horgos Gyula: A nehézségek ellenére is sikeres év A miniszter tájékoztatójának elején utalt arra, hogy a társadalmi, népgazda­sági folyamatoknak nemcsak része a ha­zai kohászat és gépipar fejlődése, hanem helyzeténél és növekvő arányainál fogva egyik igen jelentős meghatározója is. Ez egyben jelzi felelősség­ünk mértékét a párt és kormány gazdaságpolitikai célkitűzései­nek megvalósításában. Az eddig elvégzett értékelések szerint — hangsúlyozta a mi­niszter — a­­két ágazat jó úton halad a párt- és kormányhatározatok, a IV. öt­éves terv teljesítésében. — A kohászat és a gépipar idei várható eredményének értékelése során megálla­pítható, hogy a korábbi évekhez képest, rosszabbodó belső és külső körülmények között is kimagasló teljesítések várhatók a két ágazatban — állapította meg. — Annak ellenére, hogy az év folyamán vál­lalataink jó része anyagellátási gondokkal küzdött, nehezebbé vált a vegyi- és más alapanyagok beszerzése a tőkés piacokon, feszültség mutatkozott a kohászati termék­­ellátásban, mégis 9—10 százalékkal növek­szik a gépiparban a termelés. Vaskohá­szati vállalataink a nyersacélgyártásban megközelítik a 3,5 millió tonnás szintet, hengerelt áruból pedig a 2,4 millió ton­nát. A színesfémkohászat termelése 9 szá­zalékkal növekszik. A későbbiek során elmondta: igen erő­teljes ütemben, várhatóan 30 százalékkal emelkedik a múlt évihez képest a tőkés export, s célkitűzéseinknek megfelelően nőtt a fejlett tőkés országokba irányuló gépexportunk. Stabilizálódott a fejlődő országok részesedése a dollár elszámolású forgalomban. — A kohászati termékekből a belföldi igények 1974-ben igen nagy mértékben növekedtek — mondta. — A tőkés piaco­kon nehezebbé váltak a beszerzési felté­teleik. E piacok hatásának kivédésére, a belföldi ellátási gondok enyhítésére köz­ponti beavatkozással szabályoznunk kellett a kohászati termékek tőkés exportjának volumenjét. A belkereskedelem kohászati termékekkel való ellátása az utóbbi időben dinamikusan fejlődött. Vállalataink három év alatt 40 százalékkal növelték szállítá­saikat. A nagymértékű forgalomnöveke­dés mellett is bizonyos termékféleségek­ben, így például cső, huzal, betonacél, a kereskedelmi igények magasabbak voltak. Ezt követően a szelektív iparfejlesztés eredményeiről szólt, majd arról beszélt, hogy a kohó- és gépiparban tervszerűen alakult a dolgozók reálbére és keresete.­­ A vállalatok saját forrású bérfejlesz­tése, valamint a központi bérpolitikai in­tézkedések együttes hatására a kohászat­ban dolgozók bére a IV. ötéves terv első három évében 21 százalékkal emelkedett, 1974-ben további 6 százalékos bérnöveke­dés várható. A gépipari vállalatok dolgo­zóinál az egy főre jutó bérnövekedés 19 százalék volt ez idő alatt, 1974-ben továb­bi 5 százalékos növekedés várható. A mininisz­ter ezután arról beszélt, hogy a dolgozóik életszínvonalának emelését szolgáló intézkedések során szorosan együttműködött a minisztérium a szak­­szervezet vezetésével. Ennek alapján üze­meinkben javultak a munkahelyi feltéte­lek, emelkedett a szociális és egészség­­ügyi ellátás színvonallá. Szociálpolitikai célokra eddig közel 5 milliárd forintot fordítottak, s ez az öt évre előirányzott összeg 77 százaléka. — Vállalataink 1974 évi gazdasági te­vékenységének eredménye a vállalati nye­reség a korábbi éveknél kedvezőbben ala­kult — folytatta. — A kohászatban az idén mintegy 30—32 százalékos nyereségnöve­kedés várható, a gépiparban 15—20 szá­zalékkal nő a vállalatok nyeresége. Ezek­ben'' az eredményekben már mérhető a XI. pártkongresszust és felszabadulásunk 30. évfordulóját köszöntő szocialista mun­­kaverseny sikere, a dolgozók és vezetők megnövekedett aktivitása, a párt, a szak­­szervezet és más társadalmi szervek se­gítsége. Az 1974. évi eredmények eléré­séhez hatékony segítséget nyújtottak a szakszervezet vezető testületei, aktivistái — a minisztérium vezetősége és a magam nevében ezúton mondok köszönetét érte. Politikai felelősséggel Az eredmények mellett a miniszter szólt a nehézségekről, problémákról. Így többek között bírálta azokat a vállala­tokat, ahol pazarlóan használták fel az alapanyagokat, ahol rosszul mérték fel a piaci igényeket és kedvezőtlenül alakult a készletgazdálkodás — pedig ezek döntő szempontok lesznek az 1974-es esztendő elbírálásánál! Sok helyen rosszul gazdál­kodtak a munkaerővel, nem használták ki megfelelően a korszerű termelőberende­­zéseket, nem tárták fel megfelelően a bel­ső tartalékokat.­­ Vállalataink az utóbbi időben tapasz­talhatták, hogy gyakrabban szólunk bele mostanában a vállalati munkába. A meg­változott körülmények, tőkés gazdasági válságok, inflációs tendenciák hatásai ben­nünket is érintenek és megkövetelik a ha­tározottabb fellépést, népgazdaságunk ér­dekeinek védelm­ében. Vállalatainknak tu­domásul kell venni,­­hogy az 1972 és 1973 évekhez képes­t minőségileg más gazda­sági helyzet alakult ki, aminek következ­tében a szemléletben és a végrehajtásban jelentős változásoknak kell bekövetkezni. Nem valószínű, hogy 1975-ben a külső kö­rülményekben lényeges javulás követke­zik, így a jövőben még inkább kénytele­nek leszünk beavatkozni a vállalatok mun­kájába, sőt a jelenlegitől eltérő módszere­ket is alkalmazni. A népgazdaság érdekei­nek kell minden tevékenységünkben érvé­nyesülni, a kohászat és a gépipar 1975 évi feladatait is e szerint kell meghatá­rozni. Az 1975-ös feladatokról ezeket mondta dr. Horgos Gyula: — Az 1975. évi terv szerint a vaskohá­szatnak 3,6 millió tonna nyersacélt és 2,6 tonnát meghaladó hengerelt árut, ezen belül minimálisan 1,2 millió tonna lemez­árut kell termelnie. A gépipari ágazat termelését — az 1972. évi árakon számol­va — mintegy 6—6,5 százalékkal kell nö­velni. A­­gépipar alapvető feladata a termelési szerkezet korszerűsítésének erőteljesebb továbbfolytatása, a gazdaságosabb, a szük­ségletekhez jobban igazodó gyártmány­­szerkezet kialakítása. A fejlődés egyik tartaléka a termékszerkezet további javí­tásában van. A feladatokról szólva elmondta a mi­niszter, hogy tovább kell gyorsítani a gyártmányfejlesz­tést, vissza kell szorítani a gazdaságtalan termelést. A belföldi el­látással kapcsolatban nagy súlyt kell he­lyezni a lakosság ellátásának mennyiség­ben és minőségiben való további javításá­ra. Kohászati vállalatainknál, a tőkés ex­port betartása mellett a belföldi igények kielégítésére kell törekedni. Sürgető fel­adat a szigorú, de ésszerű anyag- és ener­giatakarékosság megvalósítása, a fajlagos anyagkihozatal emelése, a túlméretezések megszüntetése, az előgyártási technológiák gyors fejlesztése; alapvető követelmény a készletgazdálkodás gyengeségeinek­­felszá­molása, az indokolatlan készletfelhalmo­zás megszüntetés­e. Növelni kell a beruhá­zás­ok hatékonyságát — éppen ezért az V. ötéves terv kiemelten kezelt fejlesz­tései közül az 1975—76-ban indításra ke­rülő beruházásokat alaposan elő kell ké­szíteni. Felhívta a miniszter a figyelmet az élőmunkával való takarékosságra, az alkalmazott normák felülvizsgálatára, a többgépkezelési rendszer elterjesztésére, az ésszerű munka- és üzemszervezésre, a DH mozgalomra.­­ A központi bizottság legutóbbi ülé­sén úgy foglalt állást — hangoztatta ez­után —, hogy biztosítani kell életszínvo­nal-politikánkban az eddig követett el­vek érvényesítését. Bár a jövő évi élet­színvonal-intézkedések összességükben az ideinél szolidabbak — a reálbérek 2,5 százalékkal, a reáljövedelmek 3,5 száza­lékkal emelkednek — de megalapozott fejlesztést biztosítanak. Ez gazdaságunk erejéről tanúskodik és arról, hogy gazda­ságpolitikánk változatlan törekvése né­pünk életszínvonalának rendszeres javítá­sa. Ezt követően ismertette az 1975. január 1- én életbelépő termelői árváltozások ha­tását, következményeit, majd így folytat­ta: — A gazdálkodás minden területén nö­velni kell a hatékonyságot. Általánossá kell tenni a pénzeszközökkel való taka­rékosságot. Következetesen korlátozni kell az igazgatási és ügyviteli kiadásokat. Meg kell akadályozni a luxus jellegű költeke­zést. A pazarlás eltűrése fegyelmezetlen­ségre ösztönöz, morálisan is kárt okoz. Dolgozóink elvárják, hogy a pazarlást fel­váltsa a szigorú és ésszerű takarékosság. A belső tartalékok feltárása és haszno­sítása legyen össztársadalmi ügy. Elvár­juk vállalatainktól, hogy ennek alapján 2— 3 százalékos költségszint-csökkentést valósítsanak meg 1975-ben. A jövő gaz­dasági évről el kell mondani: a korábbi­nál több gazdasági nehézségekkel kell szembenéznünk. A feladatok végrehajtá­sa egységesebb szemléletet, cselekvést, tervszerűséget, olyan vezetői magatartást kíván, amely a népgazdaság, az össztár­­sadalom érdekeit juttatja érvényre. Hangsúlyozni szeretném: a vállalatok vezetői nemcsak gazdasági, hanem poli­tikai felelősséggel is tartoznak a párt és a kormány határozatainak végrehajtásá­ért. A rendkívüli feszes feladatok csak a dolgozók bevonásával, mozgósításával tel­jesíthetők. Ezért gondoskodni kell a gaz­dasági vezetés, a párt, a szakszervezet és KISZ-szervek jól összehangolt és folya­matos együttműködéséről, a feladatok ész­szerű megosztásáról és programszerű vég­rehajtásáról, az üzemi demokrácia minden lényeges fórumán. Tájékoztatójának végén a szocialista mumikaverseny továbbfejlesztését sürgette, az erkölcsi és anyagi ösztönzési rendszer további finomítását javasolta, majd az V. ötéves terv előkészítésének jelenlegi helyzetéről számolt be a központi vezető­ségnek. Semlyén András: Alapvető feladat Semlyén András korreferátumában a villamosenergia-ipar helyzetét tárta fel. Elmondta, hogy az 1974 évi alapvető fel­adatoknak — a népgazdaság villamos- és hőenergia-ellátása — eleget tett az ipar­ág. Az egyedi beruházások tekintetében legfontosabb esemény volt a Dunamenti Hőerőmű két darab 215 MW teljesítmé­nyű egységének üzembehelyezése, valamint az Inotai Gázturbinás Csúcserőmű első 100 MW-os egységének beindítása. Terv­szerűen folyt a Tiszai Hőerőmű és a Paksi Atomerőmű kivitelezése is. A hálózatfejlesztési munkáknál jelentős fejlődésre nyújtott lehetőséget az, hogy a kormány és a gazdasági bizottság a háló­zati beruházásokhoz 1 milliárd forint költ­ségvetési támogatást biztosított, így lehe­tővé vált az 1973. évit­­jelentősen megha­ladó beruházás megvalósítása, a közép­es kisfeszültségű hálózat kellő fejlesztése, a hálózati célberuházási igények kielégí­tése. Az 1975-ös feladatokról szólva elmond­ta: alapvető feladat marad a fogyasztói igények maradéktalan és gazdaságos ki­elégítése. A legfontosabb beruházások kö­zött említette a Dunamenti Hőerőmű X. és XI. blokkjának üzembehelyezését és a XIII. blokk párhuzamos kapcsolását. Az Inotai Gázturbinás Csúcserőműnél meg kell valósítani a második 100 MW-os blokk párhuzamos kapcsolását majd üzem­behelyezését. A Duna-menti és az inotai — összesen — 530 MW üzembehelyezett teljesítőképesség biztosítja a fogyasztói igénynövekedés ellátását és elősegíti az üzembiztonsági tartalék szükséges növe­lését is. Korreferátumában ismertette Semlyén András, a Tröszt szocialista brigádjainak szerepét, az energiatakarékosság fontos­ságát, a tartalékok feltárását. Előtérben a nevelőmunka A téma fontosságát bizonyítja, hogy a KV nyolc tagja részletesen ismertette vál­lalata 1974-es eredményeit, szóltak a prob­lémákról, s felvázolták az 1975-ös gazda­sági év körvonalait is. Szót kért az ülésen Herceg Károly, a SZOT titkára is. Elsősorban összefüggé­sekre mutatott rá; figyelmeztetett arra például, hogy egy sor jelentkező gazdasági gond­ nem újkeletű. A minőségről, a tar­talékok feltárásáról, a beruházások ha­tékonyságáról, a takarékosságról az elmúlt években is sok szó esett — csak nem vet­tük elég komolyan. Szót kért a vitában Koltai Endre, szak­­szervezetünk titkára is. A kongresszusi munka­verseny kapcsán arra figyelmeztet­­tett: a verseny első szakasza lezárult — igen jelentős szakszervezeti feladat, hogy a verseny lendületét „átmentsük” a má­sodik szakaszba. Elemezte a hatékonyság növelésének módjait, a takarékosság komplexitását: fontosnak tartotta, hogy megfelelő legyen a készletezés és raktá­rozás. Előtérbe állította a nevelő munkát — az 1975-ös, megnövekedett feladatok végrehajtása ezt sürgetően megköveteli! A napirend vitájában felszólalt még Kádas Imre (LKM), Gál Gyula (Kéziszer­számgyár), Szilvási Mária (Finommecha­nikai Vállalat), Ballók Ferenc (MVM), Gara Zoltán (ÖKV), Erdei Lászlóné (Ori­on), Szilágyi István (MGM) és Czellár József (Vasas Hajdú megyei szervező). Az első napirend vitáját dr. Horgos Gyula miniszter és Semlyén András fő­osztályvezető-helyettes összefoglalója zár­ta le. Hamm nap Szabolcsban Első helyen a Remix Kongresszus Vichyben

Next