Vasas, 1975 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

2 A HATÁROZAT NYOMÁBAN A „szöges ládától” a gyári népművelőig Vajon lehet-e fokmérője egy gyár kultu­rális életében bekövetkező változásinak, ha a szakszervezeti bizottság önálló nép­művelői státuszt létesít? A REMIX szom­bathelyi gyáregységében úgy hisszük, igen. Mindössze két hónapja, az szb, a párt és a KISZ kezdeményezésére dön­tött így a gyár vezetősége. Fodor Gábor személyében pedig, aki korábban a KISZ VB kulturális felelőse volt, agilis, hozzá­értő fiatalember került ebbe a megbíza­tásba. Bár a felsőfokú képzettség meg­szerzésének még csak most rugaszkodik neki, gyakorlati tapasztalatokkal már bő­­­ven rendelkezik. * — Közel ö­tszáz fiatal dolgozik a gyár­ban, s 1970-től nagyon jó közösségi-kul­turális élet alakult ki nálunk — mondja, amikor korábbi megbízatásáról kérdeztük. — Kilenc rétegklubunk fogja össze a mű­vészeteket, a hobbykat és a különböző szórakozást kedvelő fiatalokat és a nem KISZ-korúak­at. Irodalmi színpadunk a gyári rendezvényeken kívül tájol is, azaz vidéki előadásokat is tart. Képzőművésze­ti szakkörünkben amatőr festők, fafara­gók, grafikusok, keramikusok tevékeny­kednek, s rendszeres kiállításokat rendez­nek a gyárban. Pol-beat együttesünk a vá­ros rendezvényeire gyakran „hivatalos”, rejtvényt fejtő klubunk már a mesterfokú kategóriába tartozik, s több megyei, or­szágos versenyen szerzett igen előkelő he­lyezést magáénak. De ugyanilyen büszkék vagyunk a bélyeggyűjtőinkre, fotósainkra, a magnós klubunkra és természetesen a saját zenekarunkra és a KISZ-vezetőkép­­ző klubra is. Anyagi támogatásunk meg­felelő, évente 120 ezer forintos költségve­téssel gazdálkodunk. A gyár közművelődési-kulturális életé­ről érdeklődve hasonló eredményekről hallhatunk. Bár évek óta gondot jelent, hogy a villamos alkatrészkészítő munkát nem lehet szakmásítani, ennek ellenére, sokan végzik el az általános iskolát. Jelen­leg mindössze 55 azoknak a dolgozóknak a száma, akik 45. életévük alatt még nem szerezték meg a kihelyezett általános is­kolában a végbizonyítványt. A különféle tanfolyamokon, továbbképzéseken, szak­mai és politikai iskolákban 186-an tanul­nak, s a gyár évente több mint kétezer nap tanulmányi szabadságot ad dolgozóinak. Szombathelyen a dolgozók középiskolájá­ba a REMIX-ből járnak a legtöbben, idén 15-en tanulnak a MLEE-en, s különösen büszkék arra, hogy a továbbtanulók való­ban döntő többsége fizikai dolgozó. A közművelődési határozat új lendüle­tet adott a kulturális munkának. A 114 brigád közt felmérést végeztek, mit és mi­ről szeretnének előadást hallgatni. Az el­múlt évben, éppen a dolgozó kérésére, több előadást meg kellett ismételni, hogy az éjszakai műszakban dolgozók is meg­hallgathassák. Különöse­n nagy sikert aratott az egészségügyi sorozat, továbbá a „Mit hozhat még a XX. század?" és a „Hazánk a nagyvilágban” című TIT-elő­adások. A szocialista brigádok részvételi jegyet kapnak a látogatásról, s ennek is köszönhető, hoigy ma már 150—200 lá­togatója is van egy-egy rendezvénynek. Hasonlóan, jó kezdeményezésnek bizo­nyult, hogy a különböző témájú előadá­sok közül minden brigádjaig saját érdek­lődésének megfelelően választhat, s így sokkal nagyobb az érdeklődők száma is. A tervek szerint idén elsősorban szem­léletesebbé szeretnék tenni az előadáso­ka­t: filmet, ddalképeket vetítenek majd, hogy a rengeteg ismeretanyag valóban könnyen „emészthetővé” váljon. A közm­űvelődési-kulturális munka alap­pillérének az olvasást, a könyvtárat tart­ják. Farkas József­né, a REMIX szombat­helyi gyáregységének könyvtárosa lénye­gében megerősíti ezt a­z állítást. A 11 ezer kötetet ma a gyár dolgozóinak 50,5 szá­zaléka forgatja, 1277 olvasó. A könyvtárat tavalyelőtt a Kiváló­­könyvtár címmel tün­tették ki Ez az elismerés egyben Farkas Józsefnének is szól! — Ezt a munkát csak szívvel-lélekkel lehet csinálni — mondja, amikor a „ti­tokról” érdeklődünk. — Még jól emlék­szem, az első könyvismertetésemre, ame­lyeket egyébként én ma is változatlanul a legeredményesebb munkámnak tartok. Úgy történt, hogy hónom alatt Solohov Emberi sors című regényével elindultam az üzembe. Éppen étkezési szünet volt. Amikor megérkeztem, mindenki ült és evett, s csak egy kiálló szögekkel teli lá­da maradt üresen, ahová én leülhettem volna. E­­nek ellenére megtartottam a könyvismertetőt. Amikor legközelebb is­mét felkerestem őket, ketten is törölget­­tek egy széket, hogy oda üljek. Persze ez máig régen volt, ma már szinte a „hőskor” emléke. Egyébként ma is nagyon sokat járok a dolgozók közé: felolvasok, egy-egy könyv tartalmát ismertetem, mert vallom, ho­gy csak így lehet igazán olvasóikat to­borozni. Talán ennek is köszönhető, hogy egy-egy jobb könyvet brigádok közösen veszne­k ki, s míg mindenki el nem ol­vasta, nem is kapom vissza. Az elmúlt években a könyvtár vezetője több író-olvasó találkozó szervezésével is közelebb hozta a dolgozókhoz a­z irodal­mat. Járt itt Tatai Sándor, Czine Mihály, Bihari Klára, Garay Gábor, Simon Ist­ván és még sokam­ mások. Az ő segítsé­gével készültek a szocialista brigádok az MSZBT-brigádok vetélkedőjére, s nagy része van abban, hogy a megyei döntőbe is bejutottak. De a megyei könyvtár segít­ségét is igénybe vette, amikor a párttör­­téneti vetélkedő kérdéseinek összeállítását és a felkészítés munkáit magára vállalta. A sok dicsérő szó hallatán, amit kollé­gái mondanak, szerényen fűzd hozzá: — Nem vagyok én „csodabogár”, csak nagyon szeretem, amit csinálok. Örömöm lelem ebben a munkáiban, mert nagyon jó látni, ha egy-egy szép gondolat meg­marad az emberekben, s így vagy úgy, de erőt ad nekik munkájukban, életükben. A gyár párt vb-je a napokban dolgozza ki a közművelődési határozat helyi fel­adatait. Úgy hisszük, jó alapokra építhet­­Az MSZMP KB „A köz­művelődés hely­zete és fejlesztésének feladatai” című hatá­rozatáról írt cikksorozatunkat lapunk mos­tani számával befejeztük.) (bk) Hernádi Paula rajza Moszkvában, Leningrádban A MEDICOR FÉRFIKÓRUSA Nem­­ kis örömmel mondhatjuk, hogy az utóbbi években megnövekedett azoknak a vasas öntevékeny művészeti együtteseknek a száma, akik a nemzetközi kulturális csereprogramok keretében — külföldre látogatnak. Hogy közülük éppen a Medicor férfikórusának moszk­vai és leningrádi vendégszereplését hozzuk szóba, annak sajátos oka van. Mindenekelőtt az, hogy erre az utazásra a Medicor Művek társadalmi, gazdasági vezetése és az MSZBT között 1969. januárjában megkötött — tartalmát, célját tekintve is gazdag, sokoldalú — szerződés része­kén került sor. Ma is élő, nem formai megállapodás fo­galmazódott meg tehát hat esztendővel ezelőtt. A magyar műszeripar, de különösen az orvosi műszer­­gyártás legnagyobb bázisa úgy látszik nemcsak a korszerű termelésben, gazdasági tevékenységében, sikeresen telje­sített kongresszusi vállalásaiban állja a szavát, hanem ilyen alkalmakkor is, amikor rangos munkásművészeti együttese számára megteremtette a lehetőségeket a kül­földi, szovjetunióbeli utazáshoz. Az utazás élményeit, úgy, olyan gazdagon visszaadni ahogyan azt a Medicor munkásdalosaival együtt átéltük, lehetetlen vállalkozásnak tűnne. Hogyan is tudnánk szavakba önteni a leningrádi Acélhengermű dolgozóinak adott hangversenyünk forró hangulatú fogadtatását, annak a baráti találkozónak az élményeit, ahol 3000 ember előtt csendültek fel a szovjet és magyar népdalok, klasszikus és mai modern kórus­művek. Házigazdáink — az üzem pártbizottsága és SZMBT szervezete — alkalmat teremtettek arra is, hogy közel­ről megismerhessük a Néva parti nagyvállalat termelési, mozgalmi életét, mindennapjait. Nagy élmény volt. Azt hiszem minden kórustag nevé­ben mondhatom, hosszú évekre szóló kedves emlékként hoztuk magunkkal a szovjet emberekkel való találkozá­sainkat. örülünk annak, hogy a népeink közötti barátság gazdagításának igazi láncszemei lehettünk. Bus Istvánná LÍRA ÉS PRÓZA Egy brigád a Dauviában Radnótira Jelentős számú, kipróbált, sok-sok munkasikert elért va­sas szocialista brigád dolgozik a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyárban, illetve a gyáregységeiben. Majdnem mindegyik választott magának nevet, így például Petőfiét, Jó­zsef Attiláét, Ady Endréét és így tovább. Ezúttal egy két éve megalakult brigádról szól a krónika, mégpedig a Szerszám­gyáregység programozó bri­gádjáról. 1972 márciusában határozták el, elérik a szocia­lista címet. Alighogy megala­kultak, a brigádvezetővel együtt négyen kiléptek a Da­­nuviából, ketten bevonultak katonának. — Képzelheti, ott álltunk megfürödve, fele létszámmal, a munkát pedig el kellett vé­gezni. Olgi néni kivételével szinte mindannyian kezdők voltunk a programozásban, de azért igyekeztünk — emléke­zik vissza Szunyogh László, a brigádvezető, a nem­rég­múltra. — Sokszor voltunk úgy, hogy már nem bírjuk to­vább energiával. A lelkesedés tartotta bennünk a lelket, no meg Olgi néni. Talán azért is választottuk Radnóti Miklós nevét, mert élete utolsó per­céig optimista volt, hitt az életben. E néhány szót egy kis ün­nepség előtt nyilatkozta a brigádvezető; december 17-én délután, a gyár Gorkij Műve­lődési Házának klubszobájá­ban, Radnóti halálának 30. évfordulójára emlékeztek. A brigád kollektívája Radnóti Miklós emlékére kiállítást rendezett. A művelődési ház és saját könyvtáraikból gyűjtöt­ték össze a fellelhető könyve­ket, amelyek alig fértek el az asztalon, kinyitva. A brigádta­gokra bízták, hogy melyik könyvet, hol nyissák ki. Egy tablón Radnóti képei, saját­kezűig írt versei, s az egyik amatőr képzőművész brigádtag grafikája, Radnóti Miklósról. Pontosan, időre jelent meg Radnóti kortársa, Demjén Éva előadó-művésznő. — örömmel jöttem meghí­vásukra, hogy elmondjam: Radnóti Miklóssal ifjú korá­ban jó barátságban voltam, első verseit mint kezdő elő­adóművész, lelkesen adtam elő fiataloknak. Bizony, amikor „főpróbát” tartottam a szerző­vel a „Huszonnyolc év” című versből, úgy bírált, mintha di­csért volna. Megértettem, hogy a vers mélységéig kell hatol­nom, hogy a hallgatók megért­hessék. Nagy sikerem volt! A művésznő verseket idéz a hazafiságról, a szerelemről, a kegyetlen fasizmusról, a hitve­si hűségről, s egy beszélgetés­ről" " egy kegyetlen pilótával. A pilóta fent, a költő lent, a gép zúg, félelmet kelt min­den földi lényben. Egyszerre csak az Angol utca fölött mély, monoton repülőzúgás hallat­szik a klubszobába. A hideg futkározik a hátamon, aztán megnyugszom, hiszen az esti utasszállító repülőgépek ér­keznek vagy mennek. A művésznő hangja néha­­néha elcsuklik, nyelve meg­botlik az ezerszer elmondott verssorok között. A hallgató­ság arcán nem bosszúság, ha­nem a meghatottság tükröző­dik. Igen, neki még ezt is sza­bad. Ezt is megtapsolják. A műsornak vége, a művész­nő még sokáig marad. Én köz­ben faggatom tovább. A lírai hangulatban levőket prózai dolgokról, a munkáról. — Igen, mindannyian isme­rünk jó néhány Radnóti ver­set kívülről is. Hogy én me­lyiket? „Az erőltetett me­­net”-et. Kérem, elmondom: „Ne menj tovább barátom, kiálts rám! s fölkelek!... — A versmondó Oháti Ilona. Többen is megtapsolták. — Tudom, nehéz ilyenkor a munkáról beszélni, de azért mégis... — Megpróbálom — mondja Szeklencei Pál, a programozók vezetője. — Szóval, a mi mun­kánk felerészben adminisztrá­­ció. Egy adott munka karton­­jain keresztül ellenőrizzük: a végrehajtás folyamatosan tör­ténik-e. Például a Bakony Mű­­­veknek igen sok szerszámot készítünk. Nemrégiben „kom­binált szerszám” cím alatt fu­tott egy nagy és igen bonyo­lult munka. A programozó osz­tályon észrevettük, hogy vala­hol elakadt a dolog, valószínű azért, mert a bonyolultság miatt viszolyogtak. Végül is, egyhónapos határidő elcsú­szással megúsztuk a dolgot, de lehetett volna több hónap is az elmaradás... Szóval, a programozók Rad­nóti Miklós szocialista brigád­ja ilyen „prózában”. Olgi né­ni is ott volt, igaz, egy évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, de amikor a brigád elbúcsúzott tőle, egyben megválasztották örökös brigádtagnak. Azért is volt ott az emlékesten... Bérces György VASAS JUTALOM A TANULÁSÉRT ÉRDEKELT ÉS ÖSZTÖNZŐ A VÁLLALAT Fontos követelményt tartott szem előtt a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti tanácsa, amikor döntést hozott a dol­gozók továbbképzésének válla­lati anyagi ösztönzésére. Meg­különböztetett figyelemben csak azok részesülhetnek, akik önművelésükkel a munkahe­lyek gazdasági célkitűzéséből adódó igényeket szolgálják. Ilyen szempont alapján fo­gadta el a vszt a munkás állományú és középfokú vég­zettséggel rendelkező dolgozók új rendszerű továbbképzésére és annak ösztönzésére készí­tett előterjesztést Eszerint az általános iskolá­ba járók képzését a műszak­hoz igazítják. A tankönyveket a vállalat ingyenesen nyújtja át használatra, s egy-egy osz­tály sikeres elvégzése után évente hat nappal több fizetett szabadságot kapnak, akik ta­nulnak. Ha a nyolc osztály el­végzéséről bemutatják bizo­nyítványukat 500 forint juta­lomban részesülnek. Nem ad külön kedvezményt a vállalat a gimnáziumi és szakközépiskolai tanuláshoz, de a felnőtt szakmunkáskép­zésben résztvevőkkel tanul­mányi szerződést köt, vala­mint tandíjukat, vizsgadíjukat fedezi. A betanító tanfolyam elvég­zéséért szintén nem jár külön kedvezmény, mivel a dolgozó betanított munkakörében egyébként is több fizetést kap. Az ismeretfelújító- és korsze­rűsítő továbbképzésben részt vevők viszont — ha képzésük munkaidő után történik — nemcsak ingyenesen jutnak tankönyvhöz, hanem bizonyít­ványuk milyenségétől függően 300—800 forint pénzjutalom­ban részesülnek. A középfokú végzettségű szakemberek to­vábbképzésükhöz annyi mun­kaidő-kedvezményt kapnak, hogy a foglalkozásokon idő­ben megjelenhessenek, s ha kiválóan, vagy jelesen végez­nek, 600 forint jutalom illeti őket. A munkahelyi átcsoportosí­tásokat könnyíti, ha egy dol­gozó több szakmában is ottho­nos. Ezért segíti a kohászat a rokon-, illetve kiegészítő szak­mák megszerzését. Órabér­emelésben és 400-tól 1000 fo­rintig terjedő egyszeri juta­lomban részesül az a henge­rész vagy kovács, aki lakatos szakmát szerez; lakatos vagy villanyszerelő, aki hegesztő lesz; hengerész, aki lángvágó tanfolyamot végez; daruveze­tő, aki megszerzi a lakatos szakmát, és az a lakatos, aki megismeri a hidraulikus be­rendezések kezelését. Jutalomban részesülnek ta­nulmányaik végeztével azok is, akik valamilyen egyetemen vagy főiskolán a vállalati ér­dekeknek megfelelően szer­zik meg második diplomáju­kat. A kedvezmények a tanfo­lyamon tanulók esetében már január elsejétől érvényesek, az állami oktatásban részt ve­vőknek csak szeptember else­jétől járnak. A pénzjutalmak összességükbe várhatóan 300 ezer forinttal terhelik az idén a gyár kasszáját, s mindet brigádgyűlésen, vagy termelő­­­si tanácskozáson adják át az arra érdemeseknek. (erdélyi) 1975. JANUÁR.

Next