Vasas, 1975 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
2 A HATÁROZAT NYOMÁBAN A „szöges ládától” a gyári népművelőig Vajon lehet-e fokmérője egy gyár kulturális életében bekövetkező változásinak, ha a szakszervezeti bizottság önálló népművelői státuszt létesít? A REMIX szombathelyi gyáregységében úgy hisszük, igen. Mindössze két hónapja, az szb, a párt és a KISZ kezdeményezésére döntött így a gyár vezetősége. Fodor Gábor személyében pedig, aki korábban a KISZ VB kulturális felelőse volt, agilis, hozzáértő fiatalember került ebbe a megbízatásba. Bár a felsőfokú képzettség megszerzésének még csak most rugaszkodik neki, gyakorlati tapasztalatokkal már bőven rendelkezik. * — Közel ötszáz fiatal dolgozik a gyárban, s 1970-től nagyon jó közösségi-kulturális élet alakult ki nálunk — mondja, amikor korábbi megbízatásáról kérdeztük. — Kilenc rétegklubunk fogja össze a művészeteket, a hobbykat és a különböző szórakozást kedvelő fiatalokat és a nem KISZ-korúakat. Irodalmi színpadunk a gyári rendezvényeken kívül tájol is, azaz vidéki előadásokat is tart. Képzőművészeti szakkörünkben amatőr festők, fafaragók, grafikusok, keramikusok tevékenykednek, s rendszeres kiállításokat rendeznek a gyárban. Pol-beat együttesünk a város rendezvényeire gyakran „hivatalos”, rejtvényt fejtő klubunk már a mesterfokú kategóriába tartozik, s több megyei, országos versenyen szerzett igen előkelő helyezést magáénak. De ugyanilyen büszkék vagyunk a bélyeggyűjtőinkre, fotósainkra, a magnós klubunkra és természetesen a saját zenekarunkra és a KISZ-vezetőképző klubra is. Anyagi támogatásunk megfelelő, évente 120 ezer forintos költségvetéssel gazdálkodunk. A gyár közművelődési-kulturális életéről érdeklődve hasonló eredményekről hallhatunk. Bár évek óta gondot jelent, hogy a villamos alkatrészkészítő munkát nem lehet szakmásítani, ennek ellenére, sokan végzik el az általános iskolát. Jelenleg mindössze 55 azoknak a dolgozóknak a száma, akik 45. életévük alatt még nem szerezték meg a kihelyezett általános iskolában a végbizonyítványt. A különféle tanfolyamokon, továbbképzéseken, szakmai és politikai iskolákban 186-an tanulnak, s a gyár évente több mint kétezer nap tanulmányi szabadságot ad dolgozóinak. Szombathelyen a dolgozók középiskolájába a REMIX-ből járnak a legtöbben, idén 15-en tanulnak a MLEE-en, s különösen büszkék arra, hogy a továbbtanulók valóban döntő többsége fizikai dolgozó. A közművelődési határozat új lendületet adott a kulturális munkának. A 114 brigád közt felmérést végeztek, mit és miről szeretnének előadást hallgatni. Az elmúlt évben, éppen a dolgozó kérésére, több előadást meg kellett ismételni, hogy az éjszakai műszakban dolgozók is meghallgathassák. Különösen nagy sikert aratott az egészségügyi sorozat, továbbá a „Mit hozhat még a XX. század?" és a „Hazánk a nagyvilágban” című TIT-előadások. A szocialista brigádok részvételi jegyet kapnak a látogatásról, s ennek is köszönhető, hoigy ma már 150—200 látogatója is van egy-egy rendezvénynek. Hasonlóan, jó kezdeményezésnek bizonyult, hogy a különböző témájú előadások közül minden brigádjaig saját érdeklődésének megfelelően választhat, s így sokkal nagyobb az érdeklődők száma is. A tervek szerint idén elsősorban szemléletesebbé szeretnék tenni az előadásokat: filmet, ddalképeket vetítenek majd, hogy a rengeteg ismeretanyag valóban könnyen „emészthetővé” váljon. A közművelődési-kulturális munka alappillérének az olvasást, a könyvtárat tartják. Farkas Józsefné, a REMIX szombathelyi gyáregységének könyvtárosa lényegében megerősíti ezt az állítást. A 11 ezer kötetet ma a gyár dolgozóinak 50,5 százaléka forgatja, 1277 olvasó. A könyvtárat tavalyelőtt a Kiválókönyvtár címmel tüntették ki Ez az elismerés egyben Farkas Józsefnének is szól! — Ezt a munkát csak szívvel-lélekkel lehet csinálni — mondja, amikor a „titokról” érdeklődünk. — Még jól emlékszem, az első könyvismertetésemre, amelyeket egyébként én ma is változatlanul a legeredményesebb munkámnak tartok. Úgy történt, hogy hónom alatt Solohov Emberi sors című regényével elindultam az üzembe. Éppen étkezési szünet volt. Amikor megérkeztem, mindenki ült és evett, s csak egy kiálló szögekkel teli láda maradt üresen, ahová én leülhettem volna. Enek ellenére megtartottam a könyvismertetőt. Amikor legközelebb ismét felkerestem őket, ketten is törölgettek egy széket, hogy oda üljek. Persze ez máig régen volt, ma már szinte a „hőskor” emléke. Egyébként ma is nagyon sokat járok a dolgozók közé: felolvasok, egy-egy könyv tartalmát ismertetem, mert vallom, hogy csak így lehet igazán olvasóikat toborozni. Talán ennek is köszönhető, hogy egy-egy jobb könyvet brigádok közösen vesznek ki, s míg mindenki el nem olvasta, nem is kapom vissza. Az elmúlt években a könyvtár vezetője több író-olvasó találkozó szervezésével is közelebb hozta a dolgozókhoz az irodalmat. Járt itt Tatai Sándor, Czine Mihály, Bihari Klára, Garay Gábor, Simon István és még sokam mások. Az ő segítségével készültek a szocialista brigádok az MSZBT-brigádok vetélkedőjére, s nagy része van abban, hogy a megyei döntőbe is bejutottak. De a megyei könyvtár segítségét is igénybe vette, amikor a párttörténeti vetélkedő kérdéseinek összeállítását és a felkészítés munkáit magára vállalta. A sok dicsérő szó hallatán, amit kollégái mondanak, szerényen fűzd hozzá: — Nem vagyok én „csodabogár”, csak nagyon szeretem, amit csinálok. Örömöm lelem ebben a munkáiban, mert nagyon jó látni, ha egy-egy szép gondolat megmarad az emberekben, s így vagy úgy, de erőt ad nekik munkájukban, életükben. A gyár párt vb-je a napokban dolgozza ki a közművelődési határozat helyi feladatait. Úgy hisszük, jó alapokra építhetAz MSZMP KB „A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai” című határozatáról írt cikksorozatunkat lapunk mostani számával befejeztük.) (bk) Hernádi Paula rajza Moszkvában, Leningrádban A MEDICOR FÉRFIKÓRUSA Nem kis örömmel mondhatjuk, hogy az utóbbi években megnövekedett azoknak a vasas öntevékeny művészeti együtteseknek a száma, akik a nemzetközi kulturális csereprogramok keretében — külföldre látogatnak. Hogy közülük éppen a Medicor férfikórusának moszkvai és leningrádi vendégszereplését hozzuk szóba, annak sajátos oka van. Mindenekelőtt az, hogy erre az utazásra a Medicor Művek társadalmi, gazdasági vezetése és az MSZBT között 1969. januárjában megkötött — tartalmát, célját tekintve is gazdag, sokoldalú — szerződés részekén került sor. Ma is élő, nem formai megállapodás fogalmazódott meg tehát hat esztendővel ezelőtt. A magyar műszeripar, de különösen az orvosi műszergyártás legnagyobb bázisa úgy látszik nemcsak a korszerű termelésben, gazdasági tevékenységében, sikeresen teljesített kongresszusi vállalásaiban állja a szavát, hanem ilyen alkalmakkor is, amikor rangos munkásművészeti együttese számára megteremtette a lehetőségeket a külföldi, szovjetunióbeli utazáshoz. Az utazás élményeit, úgy, olyan gazdagon visszaadni ahogyan azt a Medicor munkásdalosaival együtt átéltük, lehetetlen vállalkozásnak tűnne. Hogyan is tudnánk szavakba önteni a leningrádi Acélhengermű dolgozóinak adott hangversenyünk forró hangulatú fogadtatását, annak a baráti találkozónak az élményeit, ahol 3000 ember előtt csendültek fel a szovjet és magyar népdalok, klasszikus és mai modern kórusművek. Házigazdáink — az üzem pártbizottsága és SZMBT szervezete — alkalmat teremtettek arra is, hogy közelről megismerhessük a Néva parti nagyvállalat termelési, mozgalmi életét, mindennapjait. Nagy élmény volt. Azt hiszem minden kórustag nevében mondhatom, hosszú évekre szóló kedves emlékként hoztuk magunkkal a szovjet emberekkel való találkozásainkat. örülünk annak, hogy a népeink közötti barátság gazdagításának igazi láncszemei lehettünk. Bus Istvánná LÍRA ÉS PRÓZA Egy brigád a Dauviában Radnótira Jelentős számú, kipróbált, sok-sok munkasikert elért vasas szocialista brigád dolgozik a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyárban, illetve a gyáregységeiben. Majdnem mindegyik választott magának nevet, így például Petőfiét, József Attiláét, Ady Endréét és így tovább. Ezúttal egy két éve megalakult brigádról szól a krónika, mégpedig a Szerszámgyáregység programozó brigádjáról. 1972 márciusában határozták el, elérik a szocialista címet. Alighogy megalakultak, a brigádvezetővel együtt négyen kiléptek a Danuviából, ketten bevonultak katonának. — Képzelheti, ott álltunk megfürödve, fele létszámmal, a munkát pedig el kellett végezni. Olgi néni kivételével szinte mindannyian kezdők voltunk a programozásban, de azért igyekeztünk — emlékezik vissza Szunyogh László, a brigádvezető, a nemrégmúltra. — Sokszor voltunk úgy, hogy már nem bírjuk tovább energiával. A lelkesedés tartotta bennünk a lelket, no meg Olgi néni. Talán azért is választottuk Radnóti Miklós nevét, mert élete utolsó percéig optimista volt, hitt az életben. E néhány szót egy kis ünnepség előtt nyilatkozta a brigádvezető; december 17-én délután, a gyár Gorkij Művelődési Házának klubszobájában, Radnóti halálának 30. évfordulójára emlékeztek. A brigád kollektívája Radnóti Miklós emlékére kiállítást rendezett. A művelődési ház és saját könyvtáraikból gyűjtötték össze a fellelhető könyveket, amelyek alig fértek el az asztalon, kinyitva. A brigádtagokra bízták, hogy melyik könyvet, hol nyissák ki. Egy tablón Radnóti képei, sajátkezűig írt versei, s az egyik amatőr képzőművész brigádtag grafikája, Radnóti Miklósról. Pontosan, időre jelent meg Radnóti kortársa, Demjén Éva előadó-művésznő. — örömmel jöttem meghívásukra, hogy elmondjam: Radnóti Miklóssal ifjú korában jó barátságban voltam, első verseit mint kezdő előadóművész, lelkesen adtam elő fiataloknak. Bizony, amikor „főpróbát” tartottam a szerzővel a „Huszonnyolc év” című versből, úgy bírált, mintha dicsért volna. Megértettem, hogy a vers mélységéig kell hatolnom, hogy a hallgatók megérthessék. Nagy sikerem volt! A művésznő verseket idéz a hazafiságról, a szerelemről, a kegyetlen fasizmusról, a hitvesi hűségről, s egy beszélgetésről" " egy kegyetlen pilótával. A pilóta fent, a költő lent, a gép zúg, félelmet kelt minden földi lényben. Egyszerre csak az Angol utca fölött mély, monoton repülőzúgás hallatszik a klubszobába. A hideg futkározik a hátamon, aztán megnyugszom, hiszen az esti utasszállító repülőgépek érkeznek vagy mennek. A művésznő hangja néhanéha elcsuklik, nyelve megbotlik az ezerszer elmondott verssorok között. A hallgatóság arcán nem bosszúság, hanem a meghatottság tükröződik. Igen, neki még ezt is szabad. Ezt is megtapsolják. A műsornak vége, a művésznő még sokáig marad. Én közben faggatom tovább. A lírai hangulatban levőket prózai dolgokról, a munkáról. — Igen, mindannyian ismerünk jó néhány Radnóti verset kívülről is. Hogy én melyiket? „Az erőltetett menet”-et. Kérem, elmondom: „Ne menj tovább barátom, kiálts rám! s fölkelek!... — A versmondó Oháti Ilona. Többen is megtapsolták. — Tudom, nehéz ilyenkor a munkáról beszélni, de azért mégis... — Megpróbálom — mondja Szeklencei Pál, a programozók vezetője. — Szóval, a mi munkánk felerészben adminisztráció. Egy adott munka kartonjain keresztül ellenőrizzük: a végrehajtás folyamatosan történik-e. Például a Bakony Műveknek igen sok szerszámot készítünk. Nemrégiben „kombinált szerszám” cím alatt futott egy nagy és igen bonyolult munka. A programozó osztályon észrevettük, hogy valahol elakadt a dolog, valószínű azért, mert a bonyolultság miatt viszolyogtak. Végül is, egyhónapos határidő elcsúszással megúsztuk a dolgot, de lehetett volna több hónap is az elmaradás... Szóval, a programozók Radnóti Miklós szocialista brigádja ilyen „prózában”. Olgi néni is ott volt, igaz, egy évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, de amikor a brigád elbúcsúzott tőle, egyben megválasztották örökös brigádtagnak. Azért is volt ott az emlékesten... Bérces György VASAS JUTALOM A TANULÁSÉRT ÉRDEKELT ÉS ÖSZTÖNZŐ A VÁLLALAT Fontos követelményt tartott szem előtt a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti tanácsa, amikor döntést hozott a dolgozók továbbképzésének vállalati anyagi ösztönzésére. Megkülönböztetett figyelemben csak azok részesülhetnek, akik önművelésükkel a munkahelyek gazdasági célkitűzéséből adódó igényeket szolgálják. Ilyen szempont alapján fogadta el a vszt a munkás állományú és középfokú végzettséggel rendelkező dolgozók új rendszerű továbbképzésére és annak ösztönzésére készített előterjesztést Eszerint az általános iskolába járók képzését a műszakhoz igazítják. A tankönyveket a vállalat ingyenesen nyújtja át használatra, s egy-egy osztály sikeres elvégzése után évente hat nappal több fizetett szabadságot kapnak, akik tanulnak. Ha a nyolc osztály elvégzéséről bemutatják bizonyítványukat 500 forint jutalomban részesülnek. Nem ad külön kedvezményt a vállalat a gimnáziumi és szakközépiskolai tanuláshoz, de a felnőtt szakmunkásképzésben résztvevőkkel tanulmányi szerződést köt, valamint tandíjukat, vizsgadíjukat fedezi. A betanító tanfolyam elvégzéséért szintén nem jár külön kedvezmény, mivel a dolgozó betanított munkakörében egyébként is több fizetést kap. Az ismeretfelújító- és korszerűsítő továbbképzésben részt vevők viszont — ha képzésük munkaidő után történik — nemcsak ingyenesen jutnak tankönyvhöz, hanem bizonyítványuk milyenségétől függően 300—800 forint pénzjutalomban részesülnek. A középfokú végzettségű szakemberek továbbképzésükhöz annyi munkaidő-kedvezményt kapnak, hogy a foglalkozásokon időben megjelenhessenek, s ha kiválóan, vagy jelesen végeznek, 600 forint jutalom illeti őket. A munkahelyi átcsoportosításokat könnyíti, ha egy dolgozó több szakmában is otthonos. Ezért segíti a kohászat a rokon-, illetve kiegészítő szakmák megszerzését. Órabéremelésben és 400-tól 1000 forintig terjedő egyszeri jutalomban részesül az a hengerész vagy kovács, aki lakatos szakmát szerez; lakatos vagy villanyszerelő, aki hegesztő lesz; hengerész, aki lángvágó tanfolyamot végez; daruvezető, aki megszerzi a lakatos szakmát, és az a lakatos, aki megismeri a hidraulikus berendezések kezelését. Jutalomban részesülnek tanulmányaik végeztével azok is, akik valamilyen egyetemen vagy főiskolán a vállalati érdekeknek megfelelően szerzik meg második diplomájukat. A kedvezmények a tanfolyamon tanulók esetében már január elsejétől érvényesek, az állami oktatásban részt vevőknek csak szeptember elsejétől járnak. A pénzjutalmak összességükbe várhatóan 300 ezer forinttal terhelik az idén a gyár kasszáját, s mindet brigádgyűlésen, vagy termelősi tanácskozáson adják át az arra érdemeseknek. (erdélyi) 1975. JANUÁR.