Vasas, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

1980. MÁRCIUS VASAS Gyakorlati intézkedéseket várnak a Lampart ZIM-ben A Lampart Zománcipari Művek szakszervezeti tanácsá­nak tagjai és a bizalmiak küldöttei kőbányai együttes ülésükön először tájékoztatót hallgattak meg a vállalat 1979. évi terveinek teljesítéséről, majd megvitatták a­­gazdasá­gi vezetés által előterjesztett, az 1980. évre szóló komplett tervjavaslatot. A Lampart ZIM legmaga­sabb szintű szakszervezeti tes­tületének tanácskozását meg­előzően a vállalat gyáraiban széleskörűen megvitatták az 1980. évi tervjavaslatot, ame­lyek során 532 dolgozó­­tette meg észrevételét és javasla­tát. Tudósításunnk­ban a tes­tületi ülés néhány, jellemző hozzászólásából idézünk. A tanácskozáson elhangzott va­lamennyi felszólalásiban első­sorban a jövő tennivalóit ha­tározták meg, amelyeket csak ■Újszerű szemlélettel és maga­tartással lehet teljesíteni. Csapó József, a kőbányai ve­gyipari gép­gyár szakszerve­­zetti bizottságának titkára: — Gyakran objektív, külső körülményekre hivatkozunk, mintha azok kivédhetetlenek lennének, mivel nem tudunk gyorsan reagálni, alkalmaz­kodni! Ne adjunk felmentést arra, ha nem tudjuk megva­lósítani céljainkat! Azzal kezd­jük, hogy mit nem csináltunk írni meg, s ne a felső, a nép­­gazdasági vezetéstől várjuk a megoldás­t. Dunai Sandorné Kecskemét­ről az ütemes kiszállítás szükségességéről szólt. Beszá­molt arról is, hogy a gyárban új minőségi bérezést vezettek be a zománcozóban, a zománc­­terme­lőben, , a” t.mk-báb',''to­vábbá az öntödében dolgozók és a technológusok is minősé­gi prémiumban részesülnek. A cél az osztályos áruk arányé­á­nak csökkentése, a minőség javítása. Paulik László Salgótarján­ból a leszabó üzemben dol­gozó szakszervezeti csoport véleményét tolmácsolta és többek között hangsúlyozta.: — Dolgozótársaim a terme­lés feltételeinek biztosítását kérik, továbbá az­t, hogy va­lóban­­ a jobban, a minőségi munkát végzők kapjanak több bért. A gazdasági vezetők le­gyenek határozottak az igazo­latlanul mulasztókkal, a lógó­­sokkal, a munkafegyelem megsértőivel szemben. Az il­letékes vezetők keressék a lehetőséget a gazdaságosabb exportra, a tervezett teéhfej­­lesztés mértékének növelésére. — Rajtunk, munkásokon, a terv teljesítése nem fog múl­ni, csupán azt kérjük, hogy a folyamatos termelés feltéte­leit biztosítsa számunkra a gazdasági vezetés. Liptáik János, a salgótarjá­ni gyár "szakszervezeti bizott­ságának titkára kifejtette, hogy amit az elmúlt esztendő­ben elértünk — noha az ere­deti célkitűzéseket nem sike­rült teljesíteni —, a dolgo­zók többségének nagyon meg­feszített, becsületes munká­jával sikerült, ezért köszönet jár. — Az 1980. évi tervjavaslat „i megvitatása során­, a dolgo­zók kifejezték,­ hogy minden­­­ki többet akar tenni a telje­sítésért,­ ehhez viszont az ütemes termelést akadályozó tényezők megszüntetésére kérnek határozott gyakorlati intézkedéseket. Olyan terv meghatározására van szükség, amely nem vágyálmokat ker­get, hanem feltételekkel alá­támasztott. Egyetértünk a fe­gyelmezettebb gazdálkodással, de ugyancsak nagyobb fegye­lem kell a tervezésnél, a ter­melés feltételeinek megterem­tésében és a végrehajtásánál is!" Dr. Sáli Ferenc, a SZOT szervezési és káderosztályá­­nak vezetője hozzászólásában többek között a következőket fejtette ki: " A jelen tanácskozás is jelzi, hogy elindult valami gondolkodásunkban és rész­ben tetteinkben is. A megva­lósításban azonban csak a kezdetén állunk. Elmondhat­juk-e, hogy "mindenki azt te­szi, ammit tennie kell, s úgy, ahogyan kell? " .Megnyugtató volt e­­ ta­nácskozáson is, hogy a mun­­káskollektívák józanul értékel­nek, hiszen itt többször el­hangzott: „Rajtunk nem mú­lik, a felételeket biztosítsák”. A kérdések igen konkrétak voltak, ezért az ezekre adan­dó válaszokat is pontosan, tárgyszerűen kell­­megadni. A bizalmi testületek a jövőben az adott tám­át ne általáno­san vitassák meg, hanem há­rom-négy , alapvető folyamat­tal, dologgal foglalkozzanak, és előbb-utóbb eljuthatunk oda, hogy a kérdésekre csak igennel vagy nemmel le­het felelni. Dr. Sáli Ferenc a követke­zőkben nagyon fontos dolog­ra hívta fel a figyelmet: — Soha nem szabad meg­feledkezni arról, hogy a vál­lalati gazdálkodás során nem csak a mérlegben is szereplő eszközök felhasználási mód­járól döntenek, hanem az itt dolgozó 6 ezer ember tenni­­akarásával, tevékenységével is gazdálkodnak! Eredménytelen lesz bármilyen jó vezetői el­képzelés, ha azt nem tudjuk a dolgozókkal felismertetni, s nem tudjuk őket a végre­hajtás érdekében felsorakoz­tatni. A további előrelépést nagyon jól segítheti, amire itt e tanácskozáson is hall­hattunk példákat, a differen­ciált bérezés minél több te­rületre történő kiterjesztése. A Lampart Zománcipari Művek szakszervezeti tanácsá­nak tagjai és a bizalmiak küldöttei a vállalat 1979. évi komplett terveinek teljesítésé­ről, valamint a vállalat 1980. évi tervjavaslatáról szóló előzetesen kiadott vszíl állás­­foglalást jóváhagyólag meg­erősítették. Bánhidi László Gyorsítani kell a termékszerkezet-váltást a Csepel Autógyárban Az elmúlt esztendő utolsó hónapjaiban megkezdett mun­ka során az üzemi demokrácia fórumain a vállalati kollektíva széles köre megismerhette a gyár éves szintű gazdasági és szociális tervelőirányzatát, valamint az ehhez csatolt vszb állásfoglalásit. De nemcsak megismerhették, hanem el is mondhatták, a vele kapcsola­tos véleményüket, javaslataik­kal alakíthattak is rajta. A szakszervezeti bizalmi csopor­tok értekezletein például a vállalat dolgozóinak 75%-a — mintegy 7500 fő — vett részt és félezernél többen ad­tak hangot véleményüknek, mondták el javaslataikat. A tartalmi­ munkát erősítette, hogy a dolgozókat közvetlen gazdasági vezetőik tájékoztat­ták a tervben kitűzött célok­ról, így közvetlenül a terme­lő munkát irányítóknak mond­hatták el észrevételeiket. Ma már — túl lévén a ter­vezet dolgozói véleményezésén — elmondható, hogy a válla­lati kollektíva az üzemi de­mokrácia korábbi időszaká­ban tapasztalt hiányosságain jórészt túltette magát. Egyre inkább értik és érzik a de­mokrácia számukra felkínált lehetőségeit. A tervek­ és cé­lok alakítása terén fokozottan élnek mind a véleményezés, mind a döntés nyújtotta lehe­tőségekkel. Egyre gyakoribb a bíráló szó, az építő jellegű kri­tika és az elhangzó javaslat, amelyek következtében tevé­keny részesévé válhatnak a kollektíva tagjai a vállalati életnek. A testület elé terjesztett ter­vezet a népgazdasági célkitű­zések vállalati gazdálkodással szemben támasztott követel­ményeinek, valamint a kor­szerűsített szabályozó rendszer várható hatásainak figyelem­­bevételével fogalmazódott meg. Az 1980. január 1-én életbe lépett szabályozó rendszer a korábbinál szigorúbb követel­ményeket­­támaszt a vállala­tokkal szemben, így a Csepel Autógyár is csak a hatékony­ság nagymértékű javításával felelhet meg e követelmények­nek. Meg kell gyorsítani a ter­mékszerkezet-váltást a Csepel Autógyárban, támaszkodva végrehajtása során a vidéki iparfejlesztésre, az ott rendel­kezésre álló munkaerő meg­felelő hatékonyságú foglalkoz­tatására. Egyébként a munka­erő-gazdálkodás terén szüksé­gessé váló átcsoportosításokat — nem fizikai területről fizi­kai területre — a törvényesség betartása mellett, nagyfokú körültekintéssel kell végrehaj­tani. További feladat — a nép­­gazdasági szükségletek kielé­gítése, és egyben — a kollek­tíva érdekeinek figyelembe­ így látják a dolgozók Salgótarjánban A Minisztertanács és a SZOT 1977-ben rendezte az üzemi demokrácia különböző fórumainak jogát és hatáskö­rét. Ennek keretében a válla­lati szakszervezeti tanács és a szakszervezeti bizalmiak együttes tanácskozásának ha­táskörébe utalta a vállalati gazdasági vezetők­­ éves tevé­kenységének véleményezési jogú megítélését. A demokra­tizmusnak ez a gyakorlata minden bizonnyal jó hatással lesz majd az igényesebb gaz­dálkodásra, hiszen a jelzések és visszajelzések kereszttüzé­ben nagyobb biztonsággal ér­zékelhetők mind a vezetők, mind a vezetettek tennivalói. Nem lehet vitatni: vezetők és vezetettek közös összefogá­sára, a végzett munka egysé­gesen erkölcsös és kritikus megítélésére van szükség, ha a gazdálkodás megnövekedett feladatainak maradék nélkül meg akarunk felelni. A Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­ben az elmúlt esztendőben mintegy­ 250 millió forintos nyereséget értek el, de az új gazdálkodás­­körülményei kö­zött a 130 millió forintos nye­reséget is csak figyelmesebb és gondosabb munkával lehet elérni. Pedig 1980-ban az el­múlt évi 19 millió dolláros exportbevétel helyett 22 mil­lió dollár bevételt akarnak el­érni termelési költségeik 36— 38 millió forintos csökkentése mellett. Ebben a feladatban nem le­het nélkülözni, sőt igényelni kell mindazokat a kritikai megjegyzéseket és észrevétele­ket, amelyek időben helyre­igazítják a gazdálkodás haté­konyságát veszélyeztető prob­lémákat. A vezetőknek hiva­tali­­kötelességük napról napra rangsorolni, észrevéte­lezni és minősíteni beosztott­jaik munkáját, de viszonzásul nagyon is komolyan kell ven­niük a dolgozóknak azokat a kritikai megjegyzéseit, amelye­ket a napokban összegeztek a vezetők munkájának megítélé­se címén. A vezetői munka véleményezését a szakszerve­zeti bizalmiak munkatársaik megbízása alapján közösen alakították ki, ezért azt min­den vezetőnek mértékadónak kell tekintenie. A gyár dolgozóinak vélemé­nye szerint összességében po­zitíven lehet megítélni a gyár gazdasági vezetőinek munká­ját. Kedvező volt a gazdálko­dásra, hogy sikeres üzletszer­ző munkával, kereskedelmi te­vékenységgel jelentős dollár­­bevételre nyitt lehetőség a tő­­­kes piacokról. Az is jó, hogy az exporttermékek kedvezőek, gazdaságosak. A minőségi tö­rekvések is sikerre vezettek. A vállalati össz-séte­t 0,29 szá­zalékra csökkent, s csökkenést ez akkor is, ha a javulás mér­téke csak 1 századszázalékos is. Az viszont már figyelmet érdemel a jövőre nézve, hogy a késztermékek helytelen táro­lása több esetben minőségi romlást vagy többletkiadást okozott. Ez már nem mindegy azoknak a dolgozóknak, akik teljes odaadással és lelkiisme­retességgel szolgálták a jó mi­nőség biztosításának ügyét A dolgozók véleményezésében helyet kapott, hogy a techno­lógiai fegyelem megszilárdítá­sa érdekében határozott intéz­kedésre van szükség. Érvényre kell juttatni az anyagi fele­lősséget, a kártérítést, sőt ma­guk a dolgozók feltétlenül szükségesnek látják a számon­kérés rendszeressé, folyama­tossá tételét. A sikeres gazdálkodásban fontos feladatuk van az újítá­soknak. Érthető hát, ha szót emeltek az ellen, hogy az újít­­tásokat késedelmesen vezetik be, s jelenleg is mintegy 93 rendezetlen újítás fekszik el az illetékeseknél. Felhívták a figyelmet­­az egyszemélyi elbí­rálók felelősségére, miután a huzalműnél 6, az üzemfenn­tartásnál 5, a hideghengermű­nél 4, a munkavédelmi cso­portnál 3, míg az anyagellátá­si főosztálynál 2 darab beadott újítás sors­a rendezetlen. Szóvá tették, hogy az ész­szerűbb munkaerő-gazdálko­dás és a meglévő munkaerő racionálisabb felhasználása érdekében kiadott intézkedé­sek nem bizonyultak eléggé hatékonynak. Nem oldották meg az alkalmazotti területen tervezett létszámcsökkentést sem, azért ezt tovább kell szorgalmazni. Hangsúlyt ka­pott, hogy az elmúlt évben 65 270 túlórát használtak fel, s ez a szám 16,6 százalékkal haladja meg az elmúlt évi túlórákat. Az a kialakult vé­lemény, hogy jobb munka­szervezéssel, körültekintőbb irányítással mérsékelni lehe­tett volna a túlórafelhaszná­­lást. S ezt tapasztalatként fi­gyelembe kell venni az 1980. évi gazdálkodásnál. Soknak találják a teljesítményben fog­lalkoztatott dolgozók kényszerű órabérben töltött idejének ará­nyát, amely meghaladja a 11 százalékot. De ehhez hozzá­tették, hogy nem érvényesül kellőképpen a minőségi bére­zés ösztönző hatása sem. Nem léptek előre a­­ bérszerkezet korszerűsítésében. Az­­ elmúlt évi bérszer­kezet a növekvő követelmények és a szabályo­zórendszer változása mellett nem garantálja a megfelelő ösztönzést, vagyis ennek hatá­sa nem elegendő a vállalati eredmények kedvezőbb alakí­tására. Ehhez még hozzátették, hogy a célfeladatok kitűzése és a­­mozgóbérek felhasználá­sa sem mindenkor irányul kellősképpen a legégetőbb és a legszükségesebb tennivalókra. S hozzáteszik, hogy jelentős mértékben érvényesült koráb­ban az egyenlősdi szemlélet. Ezért szükségesnek tartják a körültekintőbb és a teljesít­ményhez igazodó fokozottabb differenciálást. Figyelmet érdemel az is, ahogy szót emeltek a fegye­lem megkövetelése mellett. Igaz, az utóbbi időben válla­lati rendelkezés jelent meg a munkafegyelem megszilárdítá­sára. Ennek megfelelően a fe­gyelmi jogkörrel felruházott vezetők valamivel gyakrabban nyúltak a fegyelmezés eszkö­zeihez, azonban nem voltak mindenkor következetesek. Az elmúlt évben 201 fegyelmi ha­tározat született, de ennek fe­le az igazolatlan hiányzás ügyében emelt szót. Nem tart­ják elég példásnak, hogy ösz­­szesen 12 esetben hoztak el­bocsátó ítéletet, d­e ebből is 8 esetben felfüggesztették a határozat végrehajtását. Átdolgozók ilyen megítélésé­ből egyértelművé vált, hogy következetesebb és körülte­kintőbb munkát várnak 1980- ban. Orosz Béla : TUDÓSÍTÁSOK AZ EGYÜTTES ÜLÉSEKRŐL A vasassza­kszervezethez tar­tozó vállalatoknál, intézetek­nél megtartották a vszt (vszb) és bizalmiak (bizalmi küldöt­tek, főbizalmiak) testületének együttes tanácskozásait. Nem volt könnyű a feladat, a szigo­rúbb gazdasági­­követelménye­ket figyelembe véve, a vállala­tok adottságait, lehetőségeit alaposan mérlegelve kellett az együttes üléseik résztvevőinek véleményt nyilvánítani, állást foglalni, illetve dönteni az egyes kérdésekben. Az új sza­bályozó rendszer (egyes ele­meinek késői megjelenése), a rendelésállományok alakulása, szerződéskötések elhúzódása több vállalatnál idézett elő bi­zonytalanságot. Igen lényeges feladatot jelentett a tervek ki­alakítása, hiszen az 1980-as év célkitűzéssei és azok végrehaj­tása döntő jelentőségű mind az V. ötéves terv teljesítésében, mind a VI. ötéves terv meg­alapozásában. A vállalatok párt-, gazdasági és társadalmi vezetése az el­múlt időszakban is kiemelt fel­adatnak tekintette a tervek dolgozókkal történő megvita­tását, összehangolt munkájuk eredménye így summázható; a kollektívák megismerték az előttük álló feladatokat, javas­lataikkal, észrevételeikkel részt vettek azok kialakításában, és véleményt mondtak a végre­hajtás „hogyanjáról” is. A dolgozók a vállalati terve­ket általában feszítettnek­­ér­tékelték, bár nem egy helyen javasolták a nyereség további növelését, a­ munkaerő-gazdál­kodás racionalizálását, "a „ka­pun belüli” szervezettség javí­tását, a­­termelés és kiszállítá­sok ütem­es­ebbé tételét. A tervek érdemi megvitatá­sához nagymértékben hozzájá­rult az írásos előterj­esztések színvonalának javulása. A ko­rábbi években 80 oldalt is ki­tevő — számsorokkal, tábláza­tokkal teletűzdelt — anyagok helyett a vállalatok többségé­nél most közérthetően, rövi­den m­egfogallmazotttt tervek kerültek a dolgozók elé. Né­hány vállalat vezetője konk­rétan megjelölte, mi az, amit a kollektíváktól, az egyes em­berektől elvár a gyártmány­­fejllesztés, a költség- és kész­let­gazdálkodás területén, hol szükséges a dolgozók eddigiek­nél erőtelj­essebb közreműködé­se a gazdálkodás hatékonysá­gának javításában. Sajnos, ezt a konkrét iránymutatást csak kevés előterjesztés tartalmaz­ta, pedig a dolgozók számára ez többet jelentett volna, mint annak teljes részletezése, hogy a gazdasági szabályozók módo­sulása mennyi pénzt von el a vállalattól. Félreértés ne essék, ez utóbbi információra is szük­ség van, de nem eltúlozva je­lentőségét, mint ahogy­­ azt több helyen tették. A vszib-állásfoglalások szín­vonala is javult az előző évekhez képest. Volt ahol a vizib állásfoglalásában, volt, ahol a dolgozók hozzászólásai­ban jutott­­kifejezésre a mun­ka- és technológiai fegyelem, az ellenőrzés és számonkérés megszigorításának igénye. Eb­ből is érződik, nem mindegy az, hogy a gazdasági vezetők hogyan követelik meg, milyen minőségben a munkát Ugyan­akkor megfogalmazódott csak­nem mindenütt a munkafel­tételek folyamatos biztosításá­nak igénye is. A termelési tanácskozások, bizalmi csoportértekezletek többségénél, az elmúlt idő­szakhoz viszonyítva, nagyobb volt az aktivitás. Mint a ko­rábbiakban utaltunk rá, közre­játszottak ebben az írásos elő­terjesztésekben közérthetően megfogalmazott, konkrét fel­adatok,­­de nem kis szerepe volt annak is, hogy az adott munkahelyi kollektíva tenni­valóit körvonalazni tudták a gazdasági vezetők. Nem egy esetben éles viták folytak a bérfejlesztés differenciálásá­nak módszereiről, a norma­­rendezésről, a munkafeltéte­lek biztosításáról. A termelési tanácskozáso­kon, bizalmi csoportérte­kezle­­tteken a legtöbb és legélesebb vitát váltották ki a béne­­lés jö­vedelemmel kapcsolatos elkép­zelések. Történt ez annak el­len­ére, hogy sok vállalatnál eléggé elnagyoltan munkálták ki ezt a részét a tervnek. Ahol a bér- és jövedelempolitikai koncepcióról — függetlenül, a bérfejlesztés konkrét mértéké­nek ismeretétől — a vállalat­­vezetés biztosította az infor­mációkat, az együttes ülés résztvevői érdemben tudtak véleményt mondani, állást fog­lalni. Mindenki számára fon­tos az, hogy­­az — eddigiekhez képest — szerényebb­­bérfej­lesztéssel hogyan lehet ösztö­nözni, hogyan lehet javítani a hatékonyságot. Ugyancsak több észrevétel, javaslat hangzott el a szociál­politikai tervfejezet­tel kapcso­latban. Számos vállalt telje­sítette az V. ötéves terv idő­arányos részét, sok vállalat csak számitantartást tud ter­vezni ,1980-ra, több­­helyen visszalépéssel lehet számolni. Min­dan­képpen említést ér­demel az a tény, hogy az el­múlt évhez viszonyítva, lénye­gesen több bizalmi kért szót, és szinte­­kivétel nélkül dolgo­zótársai vé­leményét, javasla­tait tolmácsolta az együttes ülésen. Számos vállalatnál a veze­tők szóbeli kiegészítésében hangsúlyozottan szerepelt a mun­kaverseny-vállalások fon­­­tosságának kérdése. Végül néhány szót arról, hogy milyen feladatai vannak a bizalmiaknak a tervet tár­gyaló testületi üléseket köve­tően. Ahol még nem történt meg, mindenképpen tájékoz­tatni kell a dolgozókat a tes­tületi ülésen elhangzo­ttakról, fel kell hívni a figyelmet azokra a feladatokra, amelyek végrehajtásával érhető csak ezt a­ vállalat terveinek teljesítése. Vitatkoznia, érvelnie is kell. Gondoljunk csak­­a normaren­dezésre, vagy az előző évekhez képest szerényebb bérfejlesz­tési lehetőségekre. Helyes, ha a bizalmi rendszeresen konzul­tál a partner gazdasági veze­tőivel, folyamatosan jelzi a go­ndolatat, problémákat és adott esetben javaslatot tesz azok megoldására is. P. J. vételével — a piackutatási te­vékenység fejlesztése, az ár­bevételi terv növelése. Közös összefogással, valamennyi ész­szerű lehetőséget kiaknázva törekedni kell az anyag- és energiamegtakarítási elő­irányzat túlteljesítésére. Az eddigieknél fokozottabb figyel­met kell fordítani az újítási-, a munkaverseny­mozgalom, valamint a DH munkarendszer továbbfej­lesztésére. A vállalat kollektívája előtt egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a megváltozott gazdasági körülmények­­között a fejlő­dés, az előbbrelépést a realitá­sok alapján elkészített tervek kialakításával, az érdekében hozott szükséges intézkedések megfogalmazása után — csak maradéktalan végrehajtással valósítható meg. E gondola­toknak adtak hangot egyéb­ként az ülésen a hozzászólók is. A vállalat gazdasági és szo­ciálpolitikai tervét úgy ítélték meg, hogy mindenki számára közérthetően, tömören, reáli­san és őszintén fogalmazza meg a gondokat és feladato­kat. A vállalati szakszervezeti ta­nács és a bizalmi küldöttek együttes ülése a beterjesztett gazdasági és szociálpolitikai tervjavaslatot, kiegészítve a VSZB állásfoglalásával egy­hangúlag elfogadta. Bódi Katalin

Next