Vasas, 1989 (94. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám

XCVI. évfolyam 1989/1. A Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének Lapja Ára: 4 Ft A VASASSZAKSZERVEZET ELNÖKSÉGÉNEK NYILATKOZATA A MEGÉLHETÉSI GONDOKRÓL ÉS A SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEKRŐL Az elnökség összegezte az árin­­tézkedések hatásának első ta­pasztalatait, s úgy döntött, hogy álláspontját, követeléseit nyilat­kozatban rögzíti. Nyomatékosan megerősítjük a SZOT és szakszervezetünk korábbi álláspontját, amely a gazdasági stabilizációt csak a lakosság teherviselő képessé­gére érzékenyen figyelve tartja megvalósíthatónak. Tudjuk, hogy a korábbi hibákért most kamatos kamattal kell megfizet­ni, a fokozódó terhekkel számo­lunk is, de ezek megosztását változatlanul nem tartjuk igaz­ságosnak. Ismét bebizonyoso­dott, hogy a kormányzat a „könnyebb ellenállás" irányából közelítve elsősorban a bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjaso­kat hozza mind lehetetlenebb helyzetbe. Csupán az elutasítás önma­gában kevés a gyorsan súlyoso­dó megélhetési gondok elvisel­hetővé tételéhez, ezért intézke­déseket sürgetünk és vállalunk. A kényszerhelyzetben is olyan gazdaságpolitikát és szociálpoli­tikát követelünk, amely — leg­alább a minimális létbiztonsá­got garantálva — lehetőséget teremt a reálbércsökkenés megállítására és későbbi emelé­sére. A most bejelentett és a várható áremelések miatt ez a jogos igény veszélybe került, ami a vasas közvéleményben is nagy felháborodással párosuló elkeseredést váltott ki. Kijelentjük, a szakszerveze­tek csak a reálbér és reáljövede­lem alakulásáról tárgyaltak a kormánnyal. Kényszerű kompro­misszumként fogadták el a 3-4 százalék körüli, de a tervezett 6 százaléknál mégis alacsonyabb csökkenést. Nem vállalhatják tehát a felelősséget azért, hogy a kialakított keretek felső hatá­rán, elsősorban az alapvető megélhetési cikkek és szolgál­tatások körében hajtottak végre drasztikus áremeléseket. Tagsá­gunk tiltakozása megalapozott, hiszen ilyen körülmények között eleve lehetetlenné válik a reál­bér-megállapodás betartása. Változatlanul tény, hogy a po­litikai és kormányzati vezetés még nem nézett kellően szem­be a piaci árak kialakítására irá­nyuló szükséges törekvés, vala­mint az elavult bér- és szociál­politika ellentmondásaival. A fo­gyasztói árak rohamosan növe­kednek, viszont a munkabérek messze elmaradnak ettől, így ma már egyre szélesebb körben nem nyújtanak fedezetet a megélhetéshez. Tagságunk aka­ratát tolmácsolva ezért is hatá­rozottan tiltakozunk a kemény adókat szedő állam — szociális, egészségügyi, művelődési, ok­tatási ellátottságot csökkentő — „kivonulási" lépései és szán­dékai ellen. A kialakult helyzet feszültsé­geinek csökkentése és a még szükségessé váló kényszerin­tézkedések hatásainak enyhíté­se érdekében — egyebek mel­lett — követeljük a politikai és állami vezetéstől a A bérek emelése érdekében­ — valamennyi általunk képvi­selt dolgozó számára 3 szá­zalékos, a bérmechanizmus­tól független kötelező bérfej­lesztést. Egyben felhívjuk a szakszervezeti bizottságo­kat, hogy gazdasági partne­reikkel azonnal kezdjék meg a tárgyalást a 3 százalékot mindenki számára biztosító, a lehetőségeket figyelembe véve, ezt is meghaladó, a 3700 forintos minimális bért azonnal életbe léptető, telje­sítményekkel alátámasztott bérfejlesztésekről, ha lehet, január elsejei visszamenőle­ges hatállyal: — a gépipari vállalatok számára olyan feltételeket és moz­gásteret, hogy az itt dolgo­zók bérfejlesztésére többnyi­re ne csak létszámleépítés­sel nyíljon lehetőség; — a villamosenergia-iparban dolgozók készenléti és ügye­leti díjának emelését, a ko­rábbi igényeinknek megfele­lően, központi forrásból; — a vaskohászatban lehetősé­get a melegüzemi pótlék re­álértékének megőrzésére. · A foglalkoztatási feszültsé­gek csökkentése érdekében: — a szerkezetváltás olyan vég­rehajtását, amely a leépíté­sekkel párhuzamosan új munkahelyeket teremt, külö­nös tekintettel a hátrányos helyzetű térségek növekvő foglalkoztatási gondjaira.­­ A szociális biztonság érdeké­ben: —■ a különösen veszélyeztetett rétegek, elsősorban az ala­csony nyugdíjból élők, a kis­keresetű családok és a pá­lyakezdő fiatalok helyzeté­nek olyan felelős, folyama­tos és pontos figyelemmel kísérését, amely a tervezet­tet meghaladó infláció ese­tén megfelelő alapot ad a szükséges évközi ellentéte­lezésekre.­­ A felelős partnerkapcsolatok érdekében: — a szakszervezetekkel kötött megállapodások korrekt be­tartását, a szükségessé váló módosító lépések előzetes és nyilvánosság előtti egyez­tetését; — a kialakult helyzetben szük­ségesnek tartjuk a kor­mány—SZOT tárgyalás mie­lőbbi megtartását, a megtett és tervezett intézkedések hatásainak felelős elemzé­sét, a közös álláspont kiala­kítását. Megítélésünk szerint a dolgo­zókra háruló mind súlyosabb terheket a munkahelyi lehető­ségek jobb, ésszerűbb kihaszná­lásával is lehet és szükséges enyhíteni. Ebben számítunk az érdek-képviseleti és érdekvé­delmi kötelezettségeiket követ­kezetesen érvényesítő szak­­szervezeti testületekre, tiszt­ségviselőkre, s a gazdálkodási­emberi szempontokat egyaránt szem előtt tartó partner veze­tőkre. Ezért:­­ ésszerű kockázatot is vállal­va tegyenek meg mindent a dolgozók teljesítményekkel alátámasztott anyagi és egyéb juttatásainak megőr­zéséért, illetve fejlesztésé­ért, hiszen tapasztaljuk, hogy az állami kompenzáci­ós intézkedések csak kis ré­szét fedezik a növekvő kia­dásoknak;­­ kezdeményezzenek szolida­ritási műszakokat, amelyek bevételét a tagság akaratá­nak megfelelő támogatások­ra használják fel; — a vállalati segélykeret és az alapszervezeti hatáskörbe kerülő szakszervezeti költ­ségvetés lehetőségével élve támogassák fokozottan a társadalmi minimum alatti összegből élő családokat és saját nyugdíjasaikat; — lépjenek fel a vállalati szoci­ális, jóléti, kulturális és sportlétesítmények megtar­tásáért, a szociális alapellá­tás fenntartásáért, a térítési díjak jelenlegi arányainak megőrzésért. Megítélésünk szerint az élet igazolja, hogy a szakszervezeti mozgalom indokoltan lépett fel a kollektív szerződések rend­szerének megtartásáért, a bizal­miak jog- és hatáskörének csökkentése ellen, hiszen ezek hiánya nagyon bonyolult hely­zetben fosztotta volna meg a mozgalmat az érdekvédelem és érdekképviselet alapvető lehe­tőségeitől. A vasasszakszervezet közel­múltban tartott konferenciája mindannyiunkat arra kötelezett, hogy reális alapokon, de nagyon határozottan lépjünk fel az álta­lunk képviselt munkavállalók ér­dekében, s ezt mi komolyan vesszük. Követeléseinket tagságunk akarata és szakszervezetünk komoly elszántsága támasztja alá, ami — reméljük — kemé­nyebb eszközök alkalmazása nélkül elkerülhetővé teszi a je­lenleginél is súlyosabb helyzet kialakulását. Kérjük alapszervezeteinket, s köztük azokat, amelyek vezető testületei a tagság képviseleté­ben tiltakozással fordultak szak­­szervezetünkhöz, hogy az el­nökség álláspontját támogas­sák és tevékenységükben kö­vetkezetesen érvényesítsék. Budapest, 1989. január Vas-, Fém- és Villamos­energiaipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége ... akiknek felmondtak A s mu­nkanélküli-segélyről Senki se hibás Kommentár nélkül... Az « 94*7 Szakszervezetek Országos Tanácsa ' Dr. Nagy Sándor elvtárs főtitkár Kedves Nagy Elvtársi Szakszervezetünk 1988. október 28—29-én tartott Orszá­gos Konferenciája állást foglalt, hogy 1988-ban a bérszabá­lyozás adta lehetőségen túl, további 2 százalékkal emelhes­sék a vállalatok az adómentesen felhasználható bértömeget (átlagbéreket). Javasoljuk, hogy erre a bérklubba tartozó, il­letve veszteséges vállalatok kivételével legyen lehetősége a gazdálkodó szervezeteknek, ha a költségviselő képességünk és az eredmény alakulása ezt megengedi. Az adómentes bértömeg (átlagbér) növelési lehetőséget azért tartjuk szükségesnek, mert az 1988. évben várható fo­­gyasztóiár-növekedés érezhetően meghaladja a népgazdasági tervben meghatározott mértéket. Tagságunk megélhetési kö­rülményei jelentősen romlottak, és igényeik a 15 százalékon túli infláció bérrel történő ellentételezését. A megfelelő jöve­delmezőséggel működő vállalatok körében ezt megalapozott igénynek tartjuk. Kérem, hogy a fenti javaslatunkat az Országos Érdek­egyeztető Tanácsban kezdeményezni és képviselni szíves­kedjetek. Elvtársi üdvözlettel: Paszternák László főtitkár Paszternák László elvtárs főtitkár Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete Budapest Kedves Paszternák Elvtársi Tájékoztatom arról, hogy a Szakszervezetek Országos Taná­csának küldött levelében szereplő javaslatukat (az 1988. évi bértömeg- [átlagbér-] növekedés adómentes mértékét a vál­lalatok 2 százalékkal növelhessék az engedélyezett mértéken túl), nem tudjuk támogatni a következők miatt: 1988. évben a népgazdaság szocialista szektorában az át­lagkereset növekedése várhatóan 1 százalékpont körüli mér­tékkel meghaladja a tervezettet. Az előrejelzések szerint a fogyasztói árak növekedése 16 százalék körüli, a tervezett­nél kb. 1 százalékponttal magasabb lesz. A számítottnál várhatóan magasabb fogyasztóiár-emelke­­dés részbeni ellentételezésére a rendkívüli bérpolitikai intéz­kedések — az MT—SZOT októberi állásfoglalása alapján — már megtörténtek (pl. újságírók, közüzemi vállalatok bérren­dezése). Egy decemberi újabb bérintézkedés — amellett, hogy indokoltsága is vitatható — 1988. évet érintően sem­milyen ösztönző hatást nem váltana ki, áthúzódó hatása vi­szont az 1989. évi bérnövekedési lehetőséget csökkentené (vagy növelné a bértúlkiáramlás kockázatát). Ez vonatkozik az esetleges további bérpolitikai intézkedésekre, valamint a levelükben jelzett 1-2 százalékos adómentes bérnövelésre is. Ez utóbbival kapcsolatban felmerül az is, hogy a javasolt lépés a költségvetési rend szerint gazdálkodó szervezeteknél is indokolttá tenné az 1988. évi további béremelést, ami 1-2 md forint költségvetési támogatást igényelne. Tájékoztatásul megemlítem, hogy a kormány álláspontja szerint az OÉT 1988-ban csak az 1989. évet érintő kérdé­sekkel foglalkozik, így a javaslat csak a SZOT-kormány­ta­lálkozó napirendjén szerepelhetett volna. Budapest, 1988. december 14. Elvtársi üdvözlettel: Dr. Halmos Csaba

Next