Vasmegye, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-01 / 27. szám
Ara ,só fillér. «parvdok fijjelem! Február 2-án este 8 óra 5 perckor közvetti a rádió a Népnevelők 20 percét. A rábakovácsi termelőcsoport párttitkára tart előadást arról hogyan járult hozzá a népnevelők jó munkája a termelőcsoport megerősödéséhez. Minden népnevelőcsoport szervezze meg a Népnevelők 20 perce meghallgatását VI. évfolyam, 27. szám, Szerda Szombathely, 1950 február 1. NÉPKÖZTÁRSASÁGUNK Négy esztendeje, hogy a magyar nép a királytalan királyság szégyenletes, a dolgozó nép vérén összetákolt, a Vörös Hadsereg csapásai alatt végleg széthullott államformáját felcserélte a köztársaság államformájával. Négy esztendő csak, de eredményekben mérhetetlen gazdag, diadalmas, győzelmes ez a négy esztendő. A dicsőséges tettek, a hősi cselekedetek jelzik a fiatal magyar népköztársaság útját. 1948 február 1-én, a köztársaság születésének napján a dicsőséges Szovjet Hadsereg által felszabadított Magyarország még a harc kezdetén volt. Harcot vívott, az újjáépítés győzelméért. Harcot vívott a szabadság, függetlenség megszilárdításáért. Ma már élvezzük e harcok eredményeit, a győzelmeket, amelyeket a kommunisták vezetésével a dolgozó nép hősi munkával a boldog jövőért végigharcolt. Akkor, a harc közben láttuk-e a fejlődésért vívott harc lényegét? Meg kell mondani őszintén, csak kevesek látták. Csak azok látták, akik élére álltak a harcnak Rákosi elvtárs vezetésével. A Magyar Kommunista Párt szervezte a felszabadulás pillanatától kezdve a magyar nép jobb jövőjéért folyó harcot. A Magyar Kommunista Párt vállalta a népszerűtlen feladatokat, vállalta a szinte leküzdhetetlennek látszó harcot az újjáépítésért. Vállalta, a győzelem biztos tudatában. A harcban nem volt egyedül. Mellette volt a felszabadító Szovjetunió, aki első pillanattól kezdve segítette barátként a dogozó magyar népet a felemelkedés után. Négy évvel ezelőtt nem voltak kimagasló eredményeink, nem beszélhettünk népköztársaságról, nem beszélhettünk a dolgozó nép szilárd hatalmáról, a széttéphetetlen munkás-paraszt szövetségről, a szocialista termelésről. A harc első kimagasló eredménye a köztársaság megszületése volt. A köztársaság volt az első mérföldkő, az első nagy eredménye a harcnak, amelyet az újjáépítésért, a szabadság megtartásáért, azért vívtunk, hogy a felszabadító Szovjet Hadsereg adta szabadság, a munkáság, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség szabadsága legyen, a dolgozók, az építők szabadsága maradjon. Az első nagy győzelme volt a köztársaság kikiáltása a fiatal magyar demokráciának. Győzelem, amely a Habsburg-uralom utolsó jelképének, az üres, korhadt trónnak, a feudalista Magyarország ékes kifejezőjének szétzúzását jelentette. A népelnyomók államformáját számolta fel dolgozó népünk a köztársaság törvénybe iktatásával, így fejlődött a mi demokráciánk, amely a fasizmus megsemmisítésének, a nemzeti, függetlenség kivívásának, a polgári demokratikus feladatok következetes végrehajtásának céljával indult és átnőtt a nagytőke, majd a burzsoázia elleni harccá, harccá a kapitalizmus ellen, a kapitalista elemek felszámolásáért. Nőtt, terebélyesedett a harc a magyar munkásosztály. Pártunk vezetésével. Pártunk szervezte a harcot. Egyik kézben a kalapács az újjáépítés sikeréért, a kézben az ideológia fegyvere, a marxizmus-leninizmus könyve, a győzhetetlen fegyver. S ahogy terebélyesedett a harc, ahogy nőttek az eredmények az újjáépítés vonalán, úgy szorultak ki az ország vezetéséből a régi úrirend visszaállításán, a fasizmus visszaállításán dolgozó ellenséges ügynökök, kalandorok, akik a felszabadulás adta konjunktúrát kihasználva azon törték a fejüket, hogyan tudnák a magyar nép elveszejtésével visszaállítani a népelnyomó régi rendet. Átalakulásunk antifasiszta, nemzeti, polgári, demokratikus átalakulásnak indult és menetközben, harc közben fejlődött, mélyült, szélesedett, nőtt szocialista átalakulássá. A négy évvel ezelőtt kikiáltott magyar köztársaság ma a magyar nép köztársasága, amelyet a magyar dolgozó nép alkotmánya szentesít. A magyar népi demokrácia, mint a proletárdiktatúra válfaja, kemény osztályharcok eredménye, a Magyar Dolgozók Pártja következetes harcának eredménye. A Magyar Kommunista Párt 1946 őszén a III. Kongresszus alkalmával kiadta a jelszót: „nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot“! Az akkor kiadott jelszó ma már valóság. A dolgozó nép megszilárdította hatalmát, felépítette országát. Befejezte a hároméves tervet és hozzáfogott az ötéves terv megvalósításához. Hozzáfogott a szocialista Magyarország felépítéséhez. A Magyar Népköztársaság ma a béke erős bástyája. A hatalmas béketábor megbecsült tagja, amely a Szovjetunióval a népi demokráciák országaival, a hatalmas szabad Kínával harcol a békéért. Ma, amikor Népköztársaságunk negyedik évfordulóját ünnepeljük, amikor az eredményekért vívott harcokra gondolunk, akkor a Szovjetunióra gondolunk, Sztálin elvtársra gondolunk. A Szovjet Hadsereg felszabadító harca, a Szovjetunió segítsége eredményeink kivívásában a Sztálin elvtárs mutatta at tette lehetővé, hogy „ lerakhattuk Ma- gyarországon a szocializmus alapját, s felépíthetjük erre a„.szilárd alapra a szocializmust, a Magyar Dolgozók Pártja Rákosi elvtárs vezetésével a Szovjetunió példáján, a marxizmus-leninizmus gazdag tárházából merítve. A Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot létesít a Vietnami Demokratikus Köztársasággal Duk-Kai a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának bangkoki képviselője január 19-én kormányának megbízásából átadta Jemcsinnek, a Szovjetunió sziámi követének Ho-Si-Minnek a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének január 14-i felhívását, melyben a világ valamennyi országának kormányát felszólítja: teremtsenek diplomáciai kapcsolatot a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Január 30-án a szovjet kormány a felhívásra válaszolva közölte a vietnami kormánnyal, hogy hajlandó diplomáciai kapcsolatokat létesíteni a Vienami Demokratikus Köztársasággal, illetőleg követet küldeni, valamit fogadni. angol, indiai és francia csapatok szállottak partra a köztársaság területén. Ezek a japán csapatok szabad lefegyverezésének ürügyével harci cselekményeket kezdeményeztek a köztársaság ellen. A vietnami nép hősi ellenállással válaszolt. A franciák 1946 március 6-án Hannoiban kénytelenek voltak Ho Si-Min kormányával előzetes megállapodást aláírni. Ez a megállapodás azonban csak a francia imperialisták mesterkedése volt. Staoíjai -féle bábkormány A harci cselekmények mind a mai napig folytatódnak. A francia csapatok megszállás alatt tartják az ipari központokat, a főbb városokat és kikötőket Ezeknek lakossága azonban öszszevéve sem több kétmilliónál. Ho-Si-Min kormánya a köztársaságban több demokratikus reformot hajtott végre. Demokratikus alkotmányt teremtett, mindenütt létrehozta a népi bizottságokat, mint hatalmi szerveket, 25 százalékkal csökkentette a földbért, bevezette a kötelező elemi oktatást. A Baodai-féle császári család és a franciákhoz menekült nagybirtokosok földjeit államosították. A francia imperialisták kísérlete, hogy harci cselekmény útján semmisítsék meg a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, kudarcba fullad. Ez arra kényszerítette a francia kormányt, hogy a francia csapatok megszállás alatt álló területeken Baodainak, Annám volt császárának, vezetésével bábkormányt létesítsen. A francia kormány 1949 március 8-án megállapodott Baodai-jal, hogy a bábó- Vietnamot bekapcsolják a Francia Unióba, s a bábkormánynak a franciák ellenőrzésével némi lehetőséget nyújtanak, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesítsen a külvilággal. Az USÁ-nak és Angliának érdekében áll Baodai bábkormányát elismerni. Baodai kormánya légüres tér, mert egy kicsiny reakciós csoporton kívül senkit sem képvisel. Visinszkij elvtárs válasza Ho-Sim-Min felhívására Moszkva. TASzSz. Ho-Sin-Min a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke január 14-én, mint ismeretes, felhívást intézett a világ kormányaihoz. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya ünnepélyesen közli — szól a felhívás — a világ valamennyi országának kormányával, hogy kormánya a vietnami népet törvényesen képviselő egyetlen kormány, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya a kölcsönös érdekek szem előtt tartásával kész diplomáciai kapcsolatokat teremteni bármely kormánnyal, amely tiszteletben tartja Vietnam egyenjogúságát, területi és nemzeti szuverenitását. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának felhívására Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere a következő választáviratot intézte a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszteréhez: „A Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének kormánya ezennel igazolja Ho-Si-Min elnök január 14-i felhívásának vételét. Ho-Si- Min elnök ebben a felhívásban diplomáciai kapcsolatok létesítését ajánlotta valamennyi kormánynak. A szovjet kormány megvizsgálta a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatát, számításba vette, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság az ország lakosságának túlnyomó többségét egyesíti. A szovjet kormány elhatározta, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesít a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között, követet küld, illetőleg fogad. A Szovjetunió kormányának megbízásából: Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere 1950 január 30.“ A TASzSz a Vietnami Demokratikus Köztársaságról A TASzSz Iroda az alábbiakban ismertetést ad a Vietnami Demokratikus Köztársaságról: A Vietnami Demokratikus Köztársaság területe 350 ezer négyzetkilométer. Lakóinak száma több, mint 20 millió. Ebből a franciák elfoglalta területen 2 millió él, a köztársaság az 1950 január 1-i állapot szerint Vietnam egész területének 90 százalékát tartja ellenőrzés alatt. A Vietnami Demokratikus Köztársaság annak eredményeként alakult meg, hogy 1945 augusztus 8-án Tan Kin tartományban fegyveres felkelés tört ki, a japán megszállók és a japánbarát bábkormányok ellen, amelyek annak idején Indokína területén léteztek. A felkelés azzal fejeződött be, hogy 1945 augusztus 25-én megalakult Vietnam ideiglenes népi kormánya, élén Ho-Si-Minnel, az ellenállási mozgalom kommunista vezetőjével. 1945 szeptember 2-án Vietnam kormánya kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségét. 1945 szeptemberében Két és félszeresére növekszik az ipari termelés Lengyelországban a hatéves terv végrehajtása során Dr. Stefan Jedrychowski jen gyel miniszter hétfőn délután az Országos Tervhivatal nagytermében előadást tartott a lengyel hatéves tervről. Hangsúlyozta, hogy valamennyi nép, demokráciának tanulnia kell a Szovjetúnió ötéves terveiből. * A lengyel hatéves terv súlyponti kérdései: a népgazdaság szocialista szektorának gyors fejlesztése a termelési feladatok bővítése, különösen az ipari termelés területén a nemzeti jövedelem és a beruházások emelése A hatéves terv során növeljük a munka termelékenységét. Az ipari termelés a hatéves terv során majdnem két és félszeresére növekszik. Mezőgazdaságunkban 1949-ben, 200 szövetkezet működött. A termelőszövetkezetek fejlődésének előmozdítására ugyanebben az évben elkezdtük az állami gépállomások szervezését. 1955-ben az állami gépállomások száma eléri majd a hétszázat a gépállomások traktorainak száma Pedig az ötvenezret Tisztában vagyunk azzal — mondotta —, hogy a hatéves terv megvalósítása mezőgazdaságunkban csak a kulákság elleni kemény szívós harc útján történhetik, mégpedig úgy, hogy támogatjuk a középrészes fényparasztokat, védve őket a kulák kizsákmányolás ellen. A terv a külkereskedelmi forgalom 67 százalékos növekedését írja elő. A Szovjetunió és a népi demokráciák részesedése a lengyel külkereskedelemben 1955-re 60 százalék fölé emelkedik. A továbbiakban a lakásépítkezésekről beszélt. Hat év alatt 765 ezer lakást építenek fel. Tudjuk, hogy nagy feladatainkat a Szovjetúnió segítségével oldhatjuk csak meg, de tudjuk azt is, hogy számíthatunk a Szovjetunió segítségére és számíthatunk a népi demokráciákkal való együttműködésre, a kölcsönös testvéri segítségre.