Vasmegye, 1952. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1952-11-01 / 257. szám

A. J. Visinszkij elvtárs beszéde a koreai kérdésről az ENSz-közgy­űlés politikai bizottságának október 29-i ülésén New­ York­ (TASZSz). Az ENSz­­közgyű­lés politikai bizottsága októ­ber 29-ig újból tárgyalta a koreai kérdés­t. Az ülésen beszédet mondott A. J. Visinsz­kij elvitára a szovjet küldöttség vezetője. Visinszkij elvitári beszédében fogllalkozot­t Aeliesonnak október 29-én az I-es számú bizottság előtt elhangzott beszédével, amelyben a koreai kérdés történetével foglalko­zott. Aelleson — aki a tényeket ha­misan tüntette fel —­ durva hibákat követett el, s a közvetlen ferdíté­sektől sem riadt vissza. A. J. Visinszkij rámutatott arra, hogy Acheson nem cse­kély igyeke­zettel törekedett elferdíteni az 1945- ös Moszkvai tanácskozás munkájá­val kapcsolatos tényeket. Acheson például szóra sem méltat­­ta a koreai nép politikai, gazdasági és társadalmi előrehaladásának és a koreai demokratikus önkormán­yza­t­ fejlesztésének fontos kérdését. Nem röstelte úgy feltüntetni a dolgot mintha az Egyesült Államok által kidolgozott és Koreában a közigaz­gatási és gazdasági területen való együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedéseket a Szovjetunió azzal az indokolással utasította volna el, hogy „ezek sértik a Szovjetunió ha­táskörét az északi övezetiben"­­. Felesleges ezt a koholmányt cá­folni, mert a Szovjetunió ilyesmit soha nem jelentett ki. Visinszkij elvtárs visszapillantást vetve a koreai kérdés történetére, megál­lapította, hogy az elmúlt évek­ben az Egyesült Államok sem­mit nem tett, hogy biztosítsa a demokra­tikus mozgalom sikerét D­­él-Koreá­ban, semmit nem tett az ország egyet­mülése, demokratizálása,­­ a kulturá­lis építés érdekében Észak-K Koreá­­f clm­ Ennek éppen az ellenkezője történt, az Egyesült Államok ugyan,­akkor húzódozott a politikai szabad­ságjogokat és a lakosság életszínvo­nalának emelését biztosító demokra­tikus reformoktól is. Ebben az időszakban, amikor Dél­­­Koreában dühöngött a reakció, s ■megsemmisiteitte a legelemibb sza­badságot és emberi jogokat is. Ko­rea északi részén törvénybe iktatták az általános választójogot és a nők egyenjogúságát, szabad demokra­tikus választások útján megalakítot­­ták az államhatalom helyi szerveit, végrehajtották a földreformot, amelynek eredményeként 725 ezer nincstelen és kevés földdel rendel­kező paraszt több mint 1 millió hektár földet kapott a japán gy­ar­­ma­tosítók és koreai szekértöleik egy­kori birtokaiból. Ugyanakkor álla­mosították azokat az üzemeket, ame­lyek azelőtt japán kézben voltak. Törvényt hoztak a 8 órás munkáról, a munkavédelemről és a társadalom­­biztosításról; a­z iskolákban ismét bevezették a koreai nyelven folyó tanítást és az iskolahálózatot kiszé­lesítették. Végrehajtották a közok­­tatás reformját. Ennek eredménye­képpen a tanulók száma­­jelentéke­nyen megnövekedett. A szovjet kormány már akkor, 1947-ben javasolta, hogy elsősorban az alábbi rendszabályokat foganato­­sítsák: 1. Demokratikus koreai kor­mány megalakítása az összes demo­kratikus koreai pártok­ és társadal­mi szervezetek bevonásával, hogy az elősegítse Koreának, mint szuve­rén, idegen befolyásitól mentes ál­lamnak politikai és gazdasági egye­sülését. Ez véget vetene az ország két részre szakításának. 2. a hata­lom demokratikus szerveinek meg­alakítása egész Koreában, az álta­lános és egyenlő választójog alapján tartott szabad választások útján. 3. Segíteni a koreai népnek, hogy or­szága újjászülessen, mint független demokratikus állam, s kifejlődjön nemzetgazdasága és nemzeti kultú­rája. Ez volt a helyzet abban az idő­ben, amikor az Egyesült Államok kormánya elhatározta, hogy megsza­kítja a koreai kérdésben a moszkvai értekezlet határozatai alapján a Szovjetunióval folytatott együttmű­ködését, s még határozottabban fog működni Korea kettészakadásának elmélyítésén és a maga reakciós, agresszív terveinek megvalósításán. Ez volt az igazi oka annak, hogy az Egyesült Államok megszegve a Koreára vonatkozó nemzetközi egyez­­m­ényeket — a közgyűlés elé terjesz­­tette a koreai kérdést. Acheson úr beszédének jelentős részében azzal próbálkozott, hogy megvádolja az északkoreaiakat, s egyúttal a Szovjetuniót azzal, hogy T­i Szín Man kormányának meg­döntése céljából aknamunkát vé­geznek Dél-Koreában. Visinszkij elvtárs ezzel kapcsolat­ban rámutatott arra hogy Acheson hosszasan elidőzött ennél a témánál, s igyekezett elterelni a közvélemény­­figyelmét azokról az antidemokra­tikus módszerekről, amelyeket az Egyesült Államok alkalmazott észak­­koreai működése során, amikor Ko­rea reakciós osztályainak képviselői­re, a nagybirtokosokra és félfeudális urakból toborzott ügynökeire támasz­kodott. Ezek az osztályok a japán gyarmati uralom támaszai voltak és h­osszú éveken át aktívan segítették a japán gyarmatosítókat az ország rabságbantartásában, japán szuro­nyok védelme alatt kifosztották az országot és tönkretették a koreai népet. Az amerikai monopólisták ezek se­­gítségével erélyesein hozzáláttak Dél- Korea kincseinek kiszipolyozásához Wolfram, molibdén és egyéb stra­tégiai jelentőségű ritka fémek kicsi­karásával óriási összegeket vágnak zsebre. Ugyanakkor katasztrófába mére­tekben romlott Dél-Koreában a pa­­rasztság és a dolgozó tömegek hely­­zete, állandóan emelkedett a munka­­nélküliek száma, ami időnként elérte a 2,3 milliót. A parasztok nyomo­rogtak, roskadoztak a magas ha­szonbér, az adók, a mindenfajta dézsmák elviselhetetlen terhe alatt. 1944-től 1947-ig a vetésterület 31 százalékkal csökkent és ugyancsak körülbelül ilyen mértékben csökkent a rizstermés is. Dél-Korea, az or­szág egykori éléstára súlyos, króni­kus élelmiszerhiánnyal küzdött, la­kosságát pedig éhezésre és nyomorra kárhoztatták. De a gyarmatosítók profitja és a földbirtokosok jövedel­me azért gyarapodott. Végtére is miért hallgat Acheson mr Li Jozin Man és más délkoreai vezető politikai személyiségek egy­másnak homlokegyenest ellentmondó és leplezetlenül harcias kijelentései­ről? — tette fel ezután a kérdést Visinszkij elvtárs. —■ Nézzük csak mit mondtak ezek az urak nem sok­kal Észak-Korea általuk szervezett megtámadása előtt! A bizottságnak a közgyűlés ötödik ülésszaka elé ter­jesztett 1949. évi jelentésében az alábbiakat olvashatjuk: „A bizottság megállapította azonban, hogy az elnök, a külügyminiszter és m­ás is­mert és befolyásos politikai ténye­zők időről-időre olyan kijelentéseket tettek, miszerint nincs messze az az idő, amikor majd a kétségbeesés he­lyére végső megoldásként az erő egyesítése lép." a külügyminiszter például első évfordulóján annak, hogy a közgyűlés elismerte a Koreai Köztársaság kormányát, kijelen­tette: „Remélem, a lakosság minden erejéből rajta lesz, hogy megszün­tesse a 38-as szélességi fok mentén húzódó határt, hogy így a jövő év december 12-ig megvalósuljon egész Korea egyesülése. A cél tudatában az egész népnek szilárdan akarnia kell ezt és késznek kell lennie arra, hogy vérét ontsa érte."­' Li Szin Man elnök 1949 december 30-i saj­tóértekezletén kijelentette: „Az új érvben meg kell valósítanunk az or­­szág egyesítését s hisszem, hogy ezt meg is tudjuk valósítani... Türel­mesen olyan álláspontra helyezked­tünk amelyet az Egyesült Nemze­tek Szervezetével való együttműkö­dés óhaja sugallt. Továbbra is erő­feszítéseket fogunk tenni annak ér­dekében, hogy­ a koreai nép közötti kölcsönös egyetértés útján megvaló­sítsuk az ország újraegyesítését. Ha azonban elérkezik az elkerülhetetlen pillanat, valószínűleg nem kerülhet­jük ki a vérontást és a polgárhábo­rút ... Ha sajnálatos módon nem tudjuk ebben az évben elérni az egyesítést, akkor kénytelenek le­szünk minden földünket saját erő­feszítésünkkel egyesíteni." ‘ Bzin Szen Mo hadügyminiszter 1950 februárjában nyíltan kijelen­tette: „Ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem sikerül Korea testéből eltávolítania ezt a ..tőrt" , —­ minthogy idáig nem sikerült — akkor a koreai nép kénytelen lesz maga latba vetni erőfeszítéseit és erőt alkalmazni ennek elérésére." (Visinszkij elvtárs beszédének folyta­tását lapunk holnapi számában közöl­jük.) Dulles meg akarja győzni a népeket, hogy az atombomba betiltása nem előnyös az emberiség számára Moszkva (TASzSz). A „Prav­da" közölte D. Zaszlavszkij „Dul­­les atomerkölcse“ című cikkét, amely a többi között így szól: A napokban az Egyesült Álla­mokban sajátságos verseny folyt az atombombáról szóló legalja­sabb és legcinikusabb nyilatko­zatért. Philips nyugalmazott dandártá­bornok kijelentette, hogy az atom­­bomba betiltása lehetetlen. Ki Állította fel az Egyesült Államok­ban a cinizmus rekordját a békés lakosság tömeges elpusztításáról elmélkedve? Ki más tehette ezt meg, mint John Foster Dulles, a régi megátalkodott háborús gyúj­togató és emberevő. Ő állította fel a rekordot azzal, hogy dicsőítette... az atombomba általi halált a fékevesztett, ti­­pikusan amerikai reklám hang­ján. Dulles azt mondotta: „Vélemén­nyem szerint erkölcsi szempont, der teljesen lényegtelen, hogy atomfegyver vagy más fegyver okozza a halált. Láttam Tokiót, Hirosimát és Nagasakit. Ha már választanom kellett volna, akkor inkább szerettem volna meghalni abban a városban, ahova atom­bombát dobtak le és nem abban, amelyet gyújtóbombákkal pusztí­tottak el. Az atombomba sokkal könnyebb halált okoz." Az amerikai monopólisták fél­nek: a békemozgalom megakadá­lyozhatja, hogy keressenek a há­borún és a gyilkosságokon. Dulles, a „könnyű atomhalál­­ról" fecsegve, természetesen úgy gondolja, hogy az imperialisták által kirobbantott háború esetén sikerülne biztos óvóhelyen meg­bújnia, míg azok az atombombák, amelyeket az ő parancsukra le­dobnak, öregek, nők és gyerme­kek millióit ölnék meg más orszá­gokban. Hiú számítás! Nem tudjuk, hogy milyen halál tetszett legjobban Hitlernek és cinkosainak. Az,de, amelyet robba­nóbomba vagy, amelyet gépfegy­­vertűz okoz, de mindenki tudja, hogy a birodalmi kancellária páncélozott óvóhelye nem mentette meg őket. Ezen kellene elgon­dolkoznia John Foster Dullesnek, amikor az atombomba által oko­zott halál gyönyörűségeiről elmél­kedik. -- A NÉMET KOMMUNISTA PÁRT nagygyűlést tartott Burg­­lengenfeldben. Itt kétezer fémipari dolgozó határozatban szólította fel a bonni parlamentet, vegye le a napirendről a háborús különszer­ződésről szóló tárgyalásokat, s folytassa az össznémet tárgyalá­sokat. 2 Szombat, 1852 nov. 1. Idő­járás jelentés Várható időjárás: Ma erősen felhős idő, holnap szakadozott fel­hőzet, sokfelé eső. Megélénkülő nyugati szél. A hőmérséklet alig változik. A várható napi középhő­mérséklet november 1-én, szomba­ton 10 fok alatt lesz. A minisztertanács ülése A minisztertanács pénteken délelőtt Rákosi Mátyás elnökle­tével ülést tartott. Rákosi Mátyás elvtárs beszá­molt a magyar kormányküldött­­ségnek a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatásá­ról. Aláhúzta, hogy a kormány­küldöttséget a baráti Németor­szág kormánya és népe meleg fogadtatásban részesítette. A lá­togatás jelentős mértékben hoz­zájárult a két ország kapcsolatai­nak elmélyítéséhez, a magyar-né­met barátság megszilárdításához. A­­minisztertanács a miniszterta­nács elnökének beszámolóját tu-t­u­domásul vette. A minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. a „Neues Deutschland“ a magyar kormányküld hittség látogatásáról Berlin (MTI). A Német Demo­kratikus Köztársaság vezető napi­lapjai pénteki vezércikkeikben a Rákosi Mátyás vezette magyar kormányküldöttség látogatásával foglalkoznak. A ,,Neues Deutschland“, a Né­met Szocialista Egységpárt köz­ponti lapja rámutat, hogy a hatal­mas Szovjetunió felszabadító har­ca és a következetes sz­álini béke­politika tette lehetővé a német és magyar nép gyümölcsöző baráti együttműködését. A Rákosi Mátyás vezette ma­gyar kormányküldöttségnek éppen a mostani időpontban tett látoga­tása felbecsülhetetlen segítség nemzeti küzdelmünkhöz — írja a ,,Neues Deutschland“. — ’ Ezt a látogatást éppen ezért nemcsak­­ a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói üdvözölték nagy örömmel, hanem a nyugatnémetországi ha­zafiak is, akik le akarnak számol­ni az Adenauer-klikk háborús po­litikájával. A látogatás azzal a biztonságos érzéssel töltötte el a német haza­fiakat, hogy a békeszerető népek közösségében nagy és boldog jövő vár a német népre. Ez a tudat új lendületet ad harcunknak, amely feltartóztathatatlanul Nyugat-Né­­metországnak az amerikai rabszol­gaság járma alól történő felszaba­dításával fejeződik majd be. A „Rákosi Mátyás tanulmányi érdemérmet“ — a legmagasabb tanulmányi kitüntetést — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján osztják ki . ..Rákosi Mátyás tanulmányi érdemérem“ — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által Rákosi Má­tyás 60­ születésnapjára alapított legmagasabb tanulmányi kitünte­tés­e a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 35. évfordulóján kerül először kiosztásra. Az érdemérem ünnepélyes kiosz­tása alkalmából az országos fel­sőoktatási tanács november 6-án az Eötvös Lóránd tudományegye­tem aulájában ünnepélyt rendez, amelyen Darvas József közokta­tásügyi miniszter, az országos fel­sőoktatási tanács elnöke adja át a­­Rákosi Mátyás tanulmányi ér­demérmet­ a kitűnő eredménnyel végzett egyetemi, főiskolai hallga­tóknak. A koreai-kí­nai népi erők újabb súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek Koreai Arcvonal (Új Kína). A koreai-kínai népi erők az október 26-ával végződött hat nap alatt több mint 4 ezer főnyi veszteséget okoztak az ellenségnek. A Kumhvától északra, Szang­­kam közelében lévő két magaslati pontért vívott hatnapos ádáz harc során a népi erők az ellenség több mint 1700 katonáját tették harc­­képtelenné. Ugyanebben az időszakban a népi erők ellentámadásokat foly­tattak a Jongcsontól nyugatra és délnyugatra, valamint Kumszon­­tól délkeletre fekvő térségekben. Ezekben a harcokban az ellenséges csapatok egy századát és négy szakaszát semmisítették meg. A koreai-kínai népi erők tüzér­ségi egységei a hat nap alatt mintegy 1100 ellenséges katonát semmisítettek meg, vagy sebesí­­tettek meg. Az arcvonal légelhá­­rító egységei lelőttek, illetve meg­­rongáltak 16 ellenséges repülőgé­pet. Nam­ír tábornok tiltakozása a Jom­cso-szigeti hadifogolytáborban megsebesített öt hadifogoly ügyében Keszon (Új Síina). Nam­ír tá­bornok, a fegyverszüneti tárgya­lások koreai-kínai küldöttségének vezetője erélyesen tiltakozott az amerikaiaknál a koreai-kínai fél öt fogságba esett emberének a Jongcso-szigeti hadifogolytábor­ban október 27-én történt megse­­besítése­ miatt. Nam­ír tábornok rámutatott, hogy az amerikai fél­nek viselnie kell a teljes felelőssé­get a hadifoglyok szakadatlan ül­dözésének háborús bűncselekmé­nyéért. — KENYÁBAN fokozódik a terror a nemzeti felszabadító moz­galom ellen­ Az angol gyarmati­­hatóságok a rendkívüli állapot el­rendelése óta eltelt tíz nap alatt 3600 bennszülöttet tartóztattak le. — A NÉMZET IFJÚSÁGI SZÖ­VETSÉG újabb fasiszta csoport­jait fedezték fel a nyugatnémet­­országi angol övezetben. Az an­gol főbiztos elrendelte, hogy a szervezet kémtevékenységére vo­natkozó adatokat adják át az an­­gol hatóságoknak. A GÖRÖG HAZAFIAK, akik koncentrációs táborokban sínylőd­nek, levelet intéztek a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetséghez és a­­ Nemzetközi Diákszövetséghez- kérik e szervezeteket, követeljék f. Görök kormánytól a hazafiak üldözésének megszületését. A PORTORICOBAN a katonai rendőrség letartóztatott egy Lo­­pez nevű őrmestert, aki nemrég tért haza Koreából és elmondta, hogy az amerikai hadsereg a por­­toricoi katonákat ’ágyútöl­telékként a legveszélyesebb frontszakaszra küldi. TEDD TAKARÉKBETÉTBE...) Előnyös kényelmes biztonságom

Next