Vasmegye, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-02 / 282. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ ETERI Visinszkij elvtárs ismét leleplezte, miért ellenzi az azonnali koreai tűzszünetet az angol-amerikai tömb A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VII2. évfolyam, 282 szám. Ára 50 fillér 1952 december 2. Kedd A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban Gerő Ernő elvtárs beszámolója az MDP Központi Vezetőségének ülésén A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 november 29- én ülést tartott, melyen Gerő Ernő elvtárs beszámolt a magyar népgazdaság helyzetéről 1952-ben és feladatainkról a népgazdaság fejleszt Egy évvel ezelőtt, 1951 november 30-án, Központi Vezetőségünk ülésén. Rákosi elvtárs egész népgazdaságunk és népi demokráciánk fejlődésére nagyfontosságú javaslatokat tett, melyeket a Központi Vezetőség egyhangúlag jóváhagyott, a Központi Vezetőség történelmi jelentőségű határozata nyomán jött létre a párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozata, melynek értelmében országunkban teljesen megszűnt a jegyrendszer megszűntek a forgalmi korlátozások a mezőgazdasági termékekre vonatkozóan, lehetővé vált, hogy a parasztság, a termelőszövetkezetek, amennyiben teljesítették kötelezettségeiket az állammal szemben termékfeleslegeiket teljesen szabadon értékesíthessék. Ugyanakkor, mint ismeretes, felemeltük a béreket és a fizetéseket, s rendeztük számos élelmiszer és iparcikk árát Mit hozott ez a nagyjelentőségű határozat? Az eredményeket nagyjában a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A párt és a minisztertanács december 2.i határozata hatalmas mozgatóerőnek bizonyult az 1951. évi ipari termelési terv sikeres befejezésében és az erősen feszített 1952. évi népgazdasági terv megvalósításában. A december 2-i határozatnak döntő szerepe volt abban hogy 1951 decemberében addig soha nem ismert mértékben emelkedett ; gyáriparunkban a munka termelékenysége. 1951 decemberében egész gyáriparunkban a termelékenység hét százalékkal múlta felül a novemberi termelékenységet, míg egy évvel azelőtt. 1950 decemberében a termelékenység 5,2 százalékkal, a novemberi színvonal alá csökkent. De az 1951 december 2-i rendszabály nemcsak a termelékenység, hanem a termelés nagyarányú növekedésébenis éreztette hatását, s nemcsak decemberben, hanem az azt követő hónapokban is. 2. A rendszabály növelte a paraszi és szövetkezeti árufelhozatalt, növelte a parasztság termelési kedvét s mindez nem kis szerepet játszott abban, hogy az idei aszály ellenére — melynek kihatásairól később még részletesen lesz szó — sikerült és sikerül biztosítani a lakosság zavartalan élelmiszerellátását, s hogy a rendkívül rossz termés dacára a mezőgazdasági fogyasztási cikkek piaci ára a múlt év hasonló időszakához képest sok árunál (szalonna, zsiradék, húsféleségek, baromfi stb.) jelentékeny mértékben esett, s csak viiszonylag kevés árunál, főként főzelékféléknél emelkedett. 3. A rendszabály emelte a dolgozók s mindenekelőtt a bérből és fizetésből élők életszínvonalát és általános bőséget hozott létre az iparcikkellátásban, a többi között olyan iparcikkeknél is, amelyekben megelőzően viszonylagos hiány mutatkozott. A dolgozók életszínvonalának emelkedését érzékelteti — a többi között — az egy főre jutó fogyasztás növekedése a legfontosabb élelmiszerekből, így 1933 január—október hónapokban, vagyis ez év első tíz hónapjában a városokban az egy főre eső lése terén 1953-ban. A Központi Vezetőség a beszámolót beható vita után egyhangúlag elfogadta. Az alábbiakban részleteket közlünk Gerő Ernő elvtárs beszámolójából. lisztfogyasztás 31.8 százalékkal, a kenyérfogyasztás 7 9 százalékkal, a cukorfogyasztás 24.5 százalékkal, a húsfogyasztás 4.6 százalékkal, a zsír.fogyasztás 46 százalékkal, a tojásfogyasztás 21.6 százalékkal, a vajfogyasztás 49,3 százalékkal emelkedett. De emelkedés mutatkozik az élelmiszerfogyasztásban a falun is. Az élelmiszerfogyasztás növekedésében, persze, szerepet játszott bizonyos mértékű tartalékolás is. Továbbá szerepet játszott az, hogy a lajcosság vásárlása az iparcikkek felől jelentős mértékben a magasértékű élelmiszerek felé tolódott el Ezért, bár az élelmiszerfogyasztás növekedése az életszínvonal emelkedését mutatja, ezt az emelkedést nem lehet csak pozitív oldaláról értékelni. 4. A december 2-i határozat hozzájárult a tőkés elemek gyorsabb kiszorításához a termelésből, az áruforgalomból és a közlekedésből. Míg 1951-ben a tőkés szektor részesedése nemzeti jövedelemből kereken 5 százalék volt addig 1952-ben a tőkés szektor részesedése 2—2,5 százalékra zsugorodik össze. Az emlékezetes 1951 december 2.i párt- és minisztertanácsi határozat jelentős mértékben erősítette tehát népgazdaságunk szocialista alapjait. Hozzájárult a munkás-paraszt szövetség megszilárdításához és ezen belül növelte a munkásosztály vezető szerepét, öregbítette tekintélyét. A párt és a minisztertanács 1951 december 2.i határozata megvalósításának egyesztendős mérlege kézzelfoghatóan igazolja a mi viszonyaink közepette is annak a zseniális lenini-sztálini tételnek a helyességét amelyet Sztálin elvtárs »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« című művében formullázott meg, hogy tudniillik: 2.A város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság gazdasági összefogása érdekében pedig bizonyos ideig fenn kell tartani az árutermelést (az adásvétel útján történő cserét), mint a várossal való gazdasági kapcsolatoknak a paraszt számára egyedül elfogadható formáját és teljes erővel ki kell fejleszteni a szovjet kereskedelmet, az állami és szövetkezeti kolhozkereskedelmet, kiszorítva az áruforgalomból minden rendű és rangú kapitalistát. Az eredmények arról tanúskodnak hogy a párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozatát egészében helyesen hajtottuk végre. Ittott azonban előfordultak következetlenségek, részben maguknál az intézkedéseknél, részben pedig ezek gyakorlati végrehajtásánál. Ilyen következetlenség volt például az, hogy a napraforgónál és a rizsnél az egész termés kötelező beadását rendeltük el, vagyis nem hagytuk meg a felesleget a parasztságnál és ezzel fékeztük a parasztság termelési kedvét ezeken a területeken. Aligha lehet véletlennek tekinteni, hogy a tervezett vetésterülethez képest a napraforgónál a legnagyobb a hiány az összes termények közül s a hozam is, az egyéb növényekhez képest, nagyobb mértékben csökkent itt. S az sem lehet véletlen, hogy a rizs aratása ebben az évben rendkívül vontatott volt, s az átlagosnál sokkal nagyobb szemveszteséggel valósult meg. A feladat most az, hogy biztosítsuk az 1951 december 2-i párt és minisztertanácsi határozat eddig elért rendkívül jelentős eredményeit; hogy kiküszöböljük a határozat megvalósítása kapcsán elkövetett egyes hibákat és felmerült hiányosságokat, hogy átgondolt, tervszerű intézkedésekkel nemcsak megtartsuk, de kibővítsük, továbbfejlesszük az elért eredményeket, szocialista fejlesztése alapvető feltételeként. Ezután néhány fogyatékosságra mutatott rá a vaskohászat és az építőipar területén, mint a termelékenység nem kellő emelkedése, az önköltség, a béralap, a létszám terén lévő hiányosságok. Ezeknek egyik fontos oka, hogy egyes vezetők gondatlanságból, liberalizmusból s nem egyszer önelégültségből elmulasztják fontos párt- és kormányhatározatok végrehajtását. Nem lehet ugyanilyen egyértelmű, pozitív értékelést adni mezőgazdaságunk fejlődéséről az 1952-es év folyamán. Növénytermelésünk ez évben jelentős mértékben elmarad az ötéves terv 1952. évi előirányzatához képest. Ennek fő oka az idei rendkívüli kedvezőtlen időjárás. A régi nagybirtokos-nagytőkés rendszer idején hasonló kedvezőtlen időjárás százezrek számára hozott volna éhínséget, s százezreket juttatott volna koldusbotra- A mi államunk azonban nem nagytőkés-nagybirtokos állam nem a kizsákmányolok, a népelnyomók állama, hanem a munkások, a parasztok, a dolgozó nép állama. A mi népi demokratikus államunk erős állam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdaságpolitika útján, nemcsak az éhínség récét hárította el, hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását, az egész népgazdaság gyors fejlődését, a súlyos fagykárok és aszály ellenére is. De a mi országunkban egyébként sem juthat koldusbotra senki, mert mindenki kaphat munkát és munkájáért igazságos bért, mely biztosítja maga és családja megélhetését. Melyek a főbb intézkedések, amelyeket a kedvezőtlen időjárás következményeinek elhárítására népi demokratikus kormányunk — pártunk kezdeményezésére — foganatosított? Mindenekelőtt igen jelentős mértékben csökkentettük az élelmiszer- kivitelt, illetve beszüntettük számos élelmiszer kivitelét. Ugyanekkor baráti országokból jelentős mennyiségű takarmánygabonát, illetve abraktakarmányt hoztunk be. A takarmánygabona és abraktakarmány behozatala azért vált szükségessé, hogy az állam birtokában lévő igen jelentős állatállományt a kedvezőtlen takarmánytermés ellenére is, fenntartsuk és továbbfejlesztők, s hogy kevesebb takarmányt kelljen a dolgozó parasztságtól és termelőszövetkezetekből begyűjteni mint ahogy terveztük. Ennek az intézkedésnek a révén vált lehetővé a kukorica, és burgonyabeszolgáltatás mértékének a minisztertanács által krendelt igen jelentős csökkentése annak érdekében, hogy a dolgozó parasztság és a termelőszövetkezetek helyzetén enyhítsünk. Ugyanez a cél vezette pártunkat és kormányunkat, amikor igen jelentős mennyiségű állatot — malacot, süldőt szarvasmarhát stb — vásároltunk fel, a piaci árnál magasabb áron s ily módon az állam a dolgozó parasztságnak és a termelőszövetkezeteknek sokmillió forint támogatást nyújtott. Ugyanekkor mintegy 300 millió forint összegű esedékes hitelt ’’osszabbitottunk meg s mointegy további 21 millió forintot juttattunk a termelőszövetkezeteknek vetőmag vásárlás céljára. A leginkább rászoruló termőszövetkezetek csak az állam természetben többszázezer méter. Külön nyomatékkal mutatott rá a külkereskedelem számára dolgozó iparágak és üzemek felelősségére a ervteljesítésben. Iparunk egészét tekintve megálapíthatjuk, hogy szocialista iparunk gyors ütemben, egészségesen fejlődik s ha a még fennálló jelentős hiba okat és hiányosságokat kiküszöböljük, minden lehetőségünk megvan arra, hogy a továbbiakban újabb, még jelentősebb sikereket érjünk el, mázsa vetőmagkölcsönt is nyújtott. Emellett népi demokratikus kormányunk a fagykár és az aszály káros következményeinek elhárítására tervszerűen igénybe veszi azokat az élelmiszertartalékokat, amelyeket — figyelembe véve azt a lenini-sztálini elvet, hogy tervszerű, szocialista gazdálkodást nem lehet tartalékok nélkül folytatni — az előző években előrelátóan gyűjtött. Ugyanekkor kíméletlen harcot indítottunk — ez is hozzátartozott és hozzátartozik a fagy- és aszálykár következményeinek leküzdéséhez , az opportunisták ellen saját sorainkban. Ugyancsak a fagy- és aszálykár leküzdésének egyik fontos eszköze, hogy kemény megtorló intézkedéseket alkalmazzunk és fogunk alkalmazni a felvásárlók a harácsosok, a reakciósok, a rémhírterjesztők, a feketevágók, a begyűjtést szabotálók, az üzérkedők ellen akik az aszályt önös céljaikra, a nép érdekei ellen akarják kihasználni. A mezőgazdasági év kedvezőtlen eredményét azért is tudjuk ellensúlyozni, mert nem vagyunk egyedül, mert a szabad országok a kapitalizmus rendszeréből kivált független, demokratikus és szocialista nemzetek nagy és hatalmas táborához tartozunk. 5.A háború utáni időszakban ezek az országok gazdaságilag tömörültek, megteremtettél a gazdasági együttműködést és kölcsönös segély, nyújtási-'. (Sztálin: A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban.) Nem utolsósorban ez az újtípusú gazdasági együttműködés és kölcsönös segélynyújtás tette lehetővé a mi számunkra is, hogy bátran szembenézzünk a nehézségekkel, s a fagyos aszály ellenére biztosítsuk nőnünk zavartalan ellátását és népgazdaságunk szakadatlan fejlődését. De persze hiba volna azt gondolni, hogy a kedvezőtlen időjárás s az ennek következményeként jelentkező terméshozamcsökkenés egyáltalán nem befolyásolja fejlődésünket. Ezt azért kell kifejezetten aláhúzni, mert, úgy látszik, pártfunkcionáriusaink nem kis része különösen a városi pártfunkcionáriusok közül sokan — de ez a vidékiek között sem kivétel — még mindig nem adnak maguknak számot arról az igen komoly kárról, amelyet az idei rendkívül kedvezőtlen időjárás népgazdaságunknak okozott. És ha pártfunkcionáriusaink előtt nem világos, mit jelent népgazdaságunk számára az idei fagy és aszálykár, úgy még kevésbé vannak ennek tudatában az egyszerű emberek, akik azt látták, hogy a fagy és aszály ellenére, az üzletek tele vannak áruval, élelmiszerekkel és iparicikkekkel. Az emberek ezt temészetesnek veszik s nem kevesen vannak, akik személyes sértésnek tekintik ha ilyen aszályos (Folytatás a 2. oldalon) A párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozatának egyesztendős mérlege A mezőgazdasági termelés alakulása 1952-ben Az ipari termelés alakítása 1952 első tíz hónapjában és az 1952. évi terv várható teljesítése A minisztériumi ipar 1952 első 1z hónapjában befejezett termékekben 25,2 százalékkal, a teljes termelés terén pedig 24 százalékkal termelt többet, mint 1951 első tíz hónapjában. Az iparon belül a befejezett termelés terén a nehézipar 32,5 százalékkal, a teljes termelés erén pedig 29,9 százalékkal termel többet, mint a múlt év azonos időszakában. a rendelkezésünkre álló adatok alapján körülbelül kiszámíthatjuk, hogy iparunk termelése ez évben — az élelmiszeripar idényszerűségét, az élelmiszeripar nyersanyagainak csekélyebb voltát is,számítva — kereken 22 százalékkal lesz magasabb, mint 1951-ben volt. Ha figyelembe vesszük hogy ez évben a súlyos aszálykár miatt módosítottuk a könnyűipar , az élelmiszeripar tervét, megállapíthatjuk, hogy iparunk egészében a várakozásnak megfélti, termelési tervét teljesíti és igen gyors ütemben fejlődik. Jelentős fejlődést mutat az összes iparágak termelése ,az iparágak emelési adatai a melléktermékeket és a kiegészítő ipari termelést is magukban foglalják), így a szénbányálat 1953 első tíz hónapjában 25.3 százalékkal, az ásványolajipar 29.4 százalékkal, a vaskohászat 20.8 százalékkal, a villamosenergia-ipar 19.7 százalékkal, a gépgyártás 37.9 százalékkal, a vegyipar 31 4 százaékkal a textilipar 10.9 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonos időszakában 1952 első tíz hónapjában 23 százalékkal több szenet, 60 százalékkal több bauxitot, 17,6 százalékkal több nyersolajat 1 4 százalékkal több nyersvasat, 15,4 százalékkal több martinacélt, 12,6 százalékkal több elektroacélt, 19.5 százalékkal több hengerelt acélt 15.3 százalékkal több alumíniumot, 22 százalékkal több tehergépkocsit, 450 százalékkal több aratócséplőgépet 19.6 százalékkal több villamosenergiát, 334 százalékkal több téglát 10.9 százalékkal több cementet, 6.3 százalékkal több pamutszövetet, 173 százalékkal több bőrcipőt, 25.9 százalékkal több sört 60.4 százalékkal több zsírt és zsírszalonnát, 84 százalékkal több vajt, 187 százalékkal t több sajtot, 25 százalékkal több cigarettát termelt állami iparunk mint 1951 azonos időszakában. Gerő elvtárs a továbbiakban emkeztetett arra hogy változatlanul■rvényes pártunk II. kongresszusa■ak útmutatása, amely a széntermelés, vaskohászat, villamosenergia-ipar és az alapanyagipar gyors fejlesztését jelölte meg népgazdaságunk