Vasmegye, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-01 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA IX. évfolyam, no. szám. Ara 50 fillér 1953. aug. 1. Szombat. A FORINT Hét évvel ezelőtt, 1946 augusztus­­­én a fiatal magyar demokrácia nagyszerű győzelmet ünnepelt: az infláció meg­fékezését, az új, értékálló pénz megteremtését. Hét évvel ezelőtt azonban még nem volt mindenki számára nyilván­való, hogy új pénzünk, a forint értékálló lesz. Nem beszélve a nyíltan reakciós elemekről, akik még a forint megjele­nése után is az­t jósolgatták, h hogy a stabilizáció nem lesz tartós, előbb-utóbb megbukik a forint — és eme jósolgatá­­saik valósággá válásáért minden tőlük telhetőst el is követ­tek — a jóhiszeműek közül is akadtak, akik nem hitték el, hogy dolgozó népünk a munkásosztály és a párt vezetésével képes megvédeni a stabilizáció eredményét. Hét év alatt itt azonban a kételkedők is meggyőződhetek arról, hogy az ellenség jóslatai a forinttal kapcsolatosan is csődöt mondtak. A forint nem bukott meg, a stabilizáció állandósult. Hogy stabilizációnk mennyire szilárd alapokra épült, az már az 1947—48-as gazdasági évben megmutatkozott, ami­­kor is hosszú évtizedek után először volt deficitmentes a magyar államháztartás költségvetése. 1946 óta a magyar dolgozók milliói nagyszerű munka­­hőstetteket vittek véghez városokban, és falvakban egyaránt. Dolgozóink szorgalmas munkája nyomán nemcsak helyreál­lítottuk az ország gazdasági életét, hanem a termelés szín­vonalát jóval a háború előtti fölé emeltük, iparunk például ma már több mint háromszorosát termeli a háború előttinek. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy a forint a világ egyik legszilárdabb valutája lett­. Az elmúlt években, a nyugati kapitalista országokban, — például a második vi­lágháborúból győztesként kikerülő Angliában — kénytelenek voltak leértékelni a pénzt, a mi forintunk azért szilárd, mert olyan alapokra épül, mint a termelés szakadatlan növekedése, a tervszerű áruelosztás stb. A kapitalista országokban az elmúlt évek során hatal­mas méreteket öltött a pénz elértéktelenedése. A végletekig felfokozott ü­temű fegyverkezési hajsza a békeipar elsorva­dásához, a szántóföldeknek katonai gyakorlóterekké való átalakítása pedig a mezőgazdasági termelés rohamos csök­kenéséhez vezetett. S mindebből eredően igen gyors mér­tékben emelkedtek az árak, a megélhetési költségek a tőkés országokban. Sztambul kormányzója nemrég jelent­ést kül­dött a török kormánynak az élelmiszerek árának feltartóz­tathatatlan drágulásával kapcsolatosan. A jelentés szerint 1950-től 1953-ig a hús ára 60 százalékkal, a főzelék és gyü­mölcs ára 60—100 százalékkal, a vajó és a zsiré 68 száza­lékkal, több más élelmiszeré pedig 75 százalékkal emelke­dett. Ezek nyilvánvalóan szépített adatok, mégis fényt­ derítenek a marshallizált Törökország gazdasági helyzetére. Még ennél is nagyobb arányú azonban az árak emelkedése Jugoszláviában,­­Nyugat-Németországban, Franciaország­ban, Olaszországban ,és még egy sor kapitalista országban, ahol 5-6 év alatt többszörösér­e emelkedett egész sor köz­szükségleti cikk ára. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy a kapitalista országokban a dolgozó ember napról-napra kevesebbet vá­sárolhat fizetéséből, s ezekben az országokban romlik a pénz. Most­ nézzük meg, miről tanúskodnak nálunk az elmúlt hetek eseményei. Pártunk politikájának megfelelően kormányunk pro­­grammja célul tűzte ki a lakosság ellátásának megjavítá­sát, az árak fokozatos csökkentését. Az elmúlt években túl­ságosan sokat költöttünk a nehézipar fejlesztésére és egyéb beruházásokra. Ennek következtében emelkedni kezdtek egyes közszükségleti cikkek árai. Pártunk és kormányunk azonban idejében felfigyelt erre és gyors, határozott intéz­kedéseket tett a drágaság letörése érdekében. Számos ipar­­cikk ára máris csökkent: alacsonyabb a készruhák, méter­áruk, cipők, fehérnemüfélék fogyasztói ára. Ugyancsak je­lentős árcsökkenés történt az elmúlt évi vagy két év előtti áraihoz viszonyítva a piacon is. Zöldség- és főzelék­féléket ma sokkal olcsóbban vásárolhatnak a háziasszonyok, mint a­z elmúlt évben, vagy 1951-ben. Ugyancsak olcsóbb lett a gyümölcs is. Mindez arról tanúskodik, hogy növek­szik a magyar forint vásárlóereje. A pénz igazi értékét a munka teremti meg. Rajtunk múlik tehát, hogy tovább növekedjék a forint vásárlóereje. Ahhoz, hogy még olcsóbban lehessen vásárolni üzleteinkben, az kell, hogy még több és jobb árut termeljenek üzemi munkásaink, még nagyobb lendülettel teljesítsék a begyűj­tési terveket mezőgazdasági dolgozóink. Ha a pamutipari dolgozók kevesebb önköltséggel többet termelnek, ezzel elő­segítik, hogy olcsóbbá tehesse kormányzatunk a textiláru­kat. S amikor a pósfai termelőszövetkezeti tagok becsület­tel teljesít­ették a gép alól gabonabeadási kötelezettségü­ket, ezzel hozzájárultak az élelmiszerárak további csökken­téséhez. Érdemes tehát jól dolgozni, mert ez nemcsak köz­vetlenül jelent több keresetet az egyes dolgozónak, hanem közvetve is — az árak csökkenésével, a forint vásárlóere­jének növekedésével. A forint megteremtésének hetedik évfordulóján el­mondhatjuk: értékálló, szilárd pénz a mi forintunk, mun­kánk nyomán pedig tovább növekszik vásárlóereje. MAI SZÁMUNKBAN: Az Országos Béketanács béke­­nagygyűlése. (2. oldal) — Párt­élet: A párt és a dolgozó töme­gek kapcsolata Szombathelyen. (3. oldal) — A betakarítási és begyűjtési békeverseny győztesei között akar lenni a kőszegi járás. (3 .oldal) — A békebizottságok hí­rei. (4. oldal) — A verseny ellen­őrzésének megjavításával új eredményeket érhetnek el a Posz­tógyárban az önköltségcsökkentés terén. (4. oldal) — Bőséges eső öntötte meg kapásnövényeinket. (4. oldal) A kell­en­esmag­asi Haladás tszcs megkapta a gabona, szabadpiaci értékesítésének jogát A betakarítási és begyűj­tési békeversenyben hetek óta heves harc folyt az egymással párosversenyben lévő kemenesszentmártoni úttörő és a kemenesmagasi Haladás termelőszövetkezet között. Főleg az utóbbi na­pokban voltak látható je­lei a versenynek, amikor szinte egyforma eredmény­nyel vívták a harcot az el­sőségért. Már úgy látszott, hogy a kemenesszentmár­­toniak kerülnek ki győzte­sen, de a magasiak előbb teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket. Jó mun­kájuk jutalmául megkap­ták a járási pártbizottság és a járási tanács vándor­zászlóját, s ezzel egyidőben a begyűjtési miniszter me­gyei meghatalmazottja meg­adta nekik a szabadpiaci értékesítés jogát. Csütörtök­től kezdve a Haladás ter­melőcsoport tagjai szaba­don értékesíthetik 25 vagon gabonafeleslegüket. Cséplőmunkásaink versenyállása A megyei tanács legújabb jelentése alapján cséplőgép­kezelőink és cséplőmunka­csapataink versenyében a júl. 30-i állapotnak megfelelően a sorrend a következő: 1. Molnár József felelős veze­tő (celldömölki gépállomás) 1200-as gépénél dolgozó Kecskeméti János cséplő­csapata, 3124 mázsát csé­pelt el, az egy dobmillimé- i térre eső teljesítménye 260­­ kiló. 2. Pócza Alajos fele- I fős vezető (büki gépállo­más) 1070-es gépénél dol­gozó Leitner—Oláh cséplő­csapata, 2511 mázsát csé­pelt el, egy dobmilliméter­re eső teljesítménye 234 kiló. 3. Kocsis Miklós fele­lős vezető (káldi gépállo­más) 1200-as gépénél dol­gozó Kutszegi Antal csép­lőcsapata, 2500 mázsát csé­pelt el, az egy dobmillimé­­terre eső teljesítménye 208 kiló. 4. Csiszár Ferenc fe­lelős vezető (kenyéri gép­állomás) 1070-es gépénél dolgozó Ács Sándor cséplő­csapata, 2175 mázsát csé­pelt el, egy dobmilliméter­re eső teljesítménye 203 kiló. 5. Bálint János felelős vezető (lukácsházi gépállo­más) 900-as gépénél dolgo­zó Kercselics István csép­lőcsapata 1724 mázsát csé­pelt el, az egy dobmillimé­terre eső teljesítménye 191 kiló. Ellentámadás Kemenesmihályfán Néhány nappal azután, hogy az országgyűlésben Nagy Imre elvtárs, a mi­nisztertanács elnöke ismer­tette a kormány programm­­ját, Kemenesmihályfán sok­féle beszéd kapott szárny­ra. A falu kulákjai félre akarták magyarázni a párt és a kormány legutóbbi in­tézkedéseit. Szerették vol­na visszaforgatni az idő ke­rekét, hogy újra dagadtra tömhessék kulákdolmányuk zsebét és megsapainthas­­sáák a mihályfai határ ter­mésének javát nagybetű csűrjeik megtöltésére. „Nem kell beadni a ga­bonát“ — hangoztatták. Kovács Sámuelné kulákasz­­szony pedig, aki Bertalan István alkalmi munkást rá­szedte annak idején a ku­­lákföld felesbérletben való használatára, most nagyot rikkantott neki: „Jössz-e hozzánk az ősszel cseléd­nek?“ Szó, ami szó, Mi­hályién is megnőtt a kulá­­kok szarva. Elszemtelened­­tek minden téren, uszítot­tak a beadás ellen, le akar­ták beszélni a dolgozó pa­rasztokat a munkáról. Al­jas tervük azt volt, hogy a bő gabonatermést — amit az idén takarítanak be — a dolgozó parasztok hagy­ják kint a mezőn kárba­­veszni. Rákosi elvtárs beszéde után aztán ebből a marok­nyi söpredékből egyszeri­ben elszállt a kulákvirtus. Letörték szarvukat. A mihályfai dolgozó parasztok a pártszervezet irányításá­val ellentámadásba mentek át. A népnevelők felrázták a nem rossz szándékú két­kedőket is a munkára és harcba vetették a falu dol­gozó parasztjait a kenyér­­csatára. Haditervet készítettek. Ez a haditerv képezi a felvilágosító munkájuk ge­rincét. Bőcze András elv­társ, tanító először is ké­szített egy falutérképet, melyen minden utcát, há­zat feltüntetett. Piros zász­lókkal jelezte azokat a há­zakat, melyeknek gazdái elcsépeltek és beadásukat teljesítették. Mindjobban elborítja már a térképet a piros zászlók serege. . A népnevelők ezenfelül számbavették, mit kap a falu az állam kedvezményei által. Érvgyűjteményükben felsorakoztatják mindazt, ami már kézzelfogható ál­lamunk kedvezményeiből. Először is 144.167 forint bírságpénzt töröltek el a községben. 199 mázsa ku­koricabeadási hátralék van a múlt évről, amit a folyó begyűjtés eredményétől füg­gően engednek el. Ebből legalább 50 sürdőt egyen­ként 150 kilósra hizlalhat­nak meg az ősszel a keme­­nesmihályfai dolgozó pa­rasztok. Húszforintos sza­badpiaci áron, sertésenként 3 ezer forint, 50 sertés után 150 ezer forint jövedelemre tehetnek szert. Tima Lajos 5 holdas dolgozó paraszt a géptől teljesítette a beadást. „Az állam kedvezményére úgy válaszolok hogy nem ma­radok adós vele szemben“ — mondta. Tima gazda. A vételijegy bemutatása után a tanács azonnal tö­rölte a múlt évről fennálló 233 kiló kukorica-, 21 kiló napraforgóbeadási hátralé­kát. Eddig már 8 gazdának 15 mázsa kukoricát, 5 má­zsa burgonyát és 2 mázsa napraforgót engedtek el. Csütörtök reggelig 86 gaz­da csépelt el és teljesítette gabonabeadását. A cséplés­­ben hátralévők között még 34 olyan gazda van, akik­nek hátralékát szintén tör­lik, mihelyt beadásukat teljesítik. Ezekkel már tu­datták ezt a népnevelők. Nem lehet hát egyetlen hátralékos sem a faluban! Somogyi János 18 holdas gazda meg is mondta a terményraktárnál: „Nem ismerünk tréfát azoknál, akik csak meg is merné­nek próbálkozni a beadás elmulasztásával". Somogyi gazda és a többi szorgal­mas dolgozó paraszt nem ok nélkül ügyel arra, hogy mindenki teljesítse a be­adást. Eladnivaló gaboná­jukat a szabadpiacon akar­ják értékesíteni. Ennek egyetlen előfeltétele: a terv hiánytalan teljesítése. — Mindannyiunk érdeke ez­t– mondja őri Géza bá­csi, aki 10 holdon gazdál­kodik. — Az állam segítsé­günkre siet, érdekünkben cselekszik, nem lehetünk hálátlanok. A több mint 2000 holdas határú községben van 509 szarvasmarha, 383 sertés, 45 ló, baromfi vagy kétezer. Őri bácsi szavaival élve: „az állatok vizsgálata, gyó­gyítása sok költségbe ver­te a gazdaembert“. Egy „gyanús“ jószág vizsgála­táért egyszerre elkértek 18 forintot. Az egész község­ben az ilyen és ehhez ha­sonló kiadások több mint 30 ezer forintra rúgtak évente. Van 55 szerződése­sen nevelt növendékmarha a faluban. Ezek után dara­bonként 48 forint költség lenne a „szavatossági vizs­gálat“ után. Ezután nem lesz már, csak itt 2640 fo­rint megtakarított pénzük lesz a gazdáknak. Sorolhatnánk így tovább, hogy milyen jövedelemhez jutnak a nemesített vető­mag, műtrágya és a gépi munka használatával. Nem többen, csak 200 holdon legkevesebb 250 mázsával több termést takaríthatnak be jövőre. 150 forintos sza­badpiaci áron értékesítve ez is 37.500 forint többlet­­bevételt jelent. A kemenes­­mihályfai népnevelők és tanácstagok nem keveseb­bet, mint 350—400.000 fo­rint többletbevételt számol­tak ki. Ehhez jön az adó­­kedvezmény. — Ennek még a duplája is meglesz, ha maradék nélkül végre is hajtjuk az államtól kapott tanácsot — mondja az idős Marko­­vics János, a mihályfai határ mindent tudó őre, dűlőfelelőse. — Ezt mon­dom, mert vannak még, akiket fel kell ráznunk a munkára. Kiss Gyulát, Né­meth Sándort meg is szólí­tottam, hogy hordják be gabonájukat. Nálunk szom­bat estig nem maradhat kint már egy kéve gabona sem a határban. Három géppel mind el­vezetjük pontosan beadjuk az ál­­lamnak járót, s akkor rá­szolgálunk az állam adta kedvezményekre! Kerék Lás­zl­ó A körmendi járásban kiszámították... A körmendi járás terü­letén lévő termelőszövetke­zetekben a 10 százalékos beadási kedvezmény 1300 mázsa gabonatöbbletet je­lent. Ez a mennyiség kor­mányunk jóvoltából a ter­melőcsoportok és a tagok zsákjaiban maradhat. A rádóckölkedi Dózsa terme­lőcsoportban például a csökkentés munkaegységen­ként 2 forinttal növeli meg a tagok jövedelmét. Szép Alajos tagnak ez eddigi 400 munkaegysége után máris 800 forint többletet jelent. Ugyanez a helyzet a csoport többi tagjánál is. Államunk gondoskodása a termelőszövetkezetek mel­lett az egyéni dolgozó pa­rasztoknak is óriási ked­vezményt biztosít. A járás területén egymilliókilenc­­százhetvenezer forint fenn­álló kártérítést és egyéb hátralékot törölt kormány­zatunk. Ez azt jelenti, hogy a járás összes dolgo­zó parasztját figyelembe­­véve, egy-egy gazdának 310 forintot lehetne szétosztani ebből az összegből. Ugyan­csak számottevő mennyiség a tavalyi gabonahátralékuk a gazdáknak, amit azzal enged el az állam, hogy aki ebben az évben mara­déktalanul teljesíti beadási kötelezettségét, annak tör­lik tavalyi adósságát. Csákánydoroszlón a dol­gozó parasztokra kivetett kártérítési összeg 5 ezer forint híján 100 ezer fo­rintra rúgott. Ebből az ösz­­szegből 160 öltöny férfiru­hát vagy 450 pár jó minő­ségű bakancsot lehetne vá­sárolni. A község dolgozói örömmel fogadták a kár­térítések elengedését és jó munkával válaszolnak rá. A községben az 5 I. típusú termelőcsoport versenyben végzi munkáját és ezek az egyénileg dolgozó parasz­tokkal együtt augusztus 1-re befejezik a cséplést, ezzel egyidőben beadási kötelezettségüknek is ele­get tesznek. Jó munkakedvet adott dolgozó parasztjainknak államunk azirányú kedvez­ménye is, hogy a beadási kötelezettségen felüli gabo­nát szabadpiacon értékesít­hetik. Hegyhátszentmárton­­ban Sipos Árpád közismer­ten jól gazdálkodó dolgozó paraszt 20 mázsa gabonát visz majd szabadpiacra. A szabadpiaci értékesítés még nagyobb jövedelmet biztosít termelőszövetkezeti tagjainknak. A magyarsze­­csődi termelőcsoportban az előzetes számítások szerint 8—9 kiló gabona jut egy munkaegységre. A közepes munkaegységet kereső Nyá­ri család az elvégzett mun­kaegységek alapján 70—80 mázsa részesedésre számít, amiből bőven kerül majd a szabadpiacra. Ugyancsak hasonló eredményt számol­nak másutt is a szorgalmas tagok. Novák Kálmán.

Next