Vasmegye, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

* A boldog, szocialista élet útján * SZOVJETUNIÓ Új gyárak létesülnek a Donyec-medencében A Donyec-medencében éppen úgy, mint az egész szovjetor­szágban, sikeresen valósítják meg a tömegfogyasztási cikkek ter­melésének rohamos fellendítését szolgáló programmját. A Donyec-medence nehézipari vidék­e rövidesen élelmiszer­­ipari központtá is válik. Nagyméretű élelmiszerüzemek létesül­nek Sztalino város keleti részében. Itt találjuk Ukrajna legna­gyobb sörgyárát s mellette épül az óriási malomkombinát. A jövő évben tejfeldolgozó-kombinát építkezését kezdik meg Tervbe vették egy élesztőüzem létesítését is. A sztalinói terület minden városában nagy élelmiszerüzemi építkezések folynak. Ma Ikejevkában, Csaszov-Jarban, Novo-Ekonomicseszk városban, a a kurahovkai vízierőmű településén, új, nagy telj­esítményű kénye­s gyárat létesítettek. Újabb élelmiszerüzemek nyílnak meg a Donyec-medencében, amelyek a helyi nyersanyagtartalékokat használják fel. A közel­múltban fejezték be például a bolse­novoszelkovkai konzervgyár első szakaszának építkezését. Ezen a vidéken szélesen terülnek el a kolhozok és szovhozok kertjei. A gyár megkezdte a termelést. A sztalinói területen számos könnyűipari üzem van. Zsdsnov­­ban új harisnyagyár építését irányozták elő. A sztalinói cipőgyár csak cipőmodelleket fog gyártani. A makejevkai cipőgyárhoz újabb részleget építenek, szintén cipőmodellek gyártására. Terv­be vették, hogy Artyomovszkban felépítik Ukrajna legnagyobb ruházati gyárát. Sztálinéban új bőrcipőipari nagyüzem létesül. A Donyec-medencében évente többszázmillió rubelt fordíta­nak lakóház- és kulturális jóléti építkezésre. A terület városaiban és munkástelepülésein ez évben 58 iskolát, 10 kórházat, 30 klubot és kultúrpalotát, 90 bölcsődét és óvodát létesítettek. A háború utáni években a nyugateurópai országokban jelentősen csökkent a dol­gozók életszínvonala. Ezeknek az országoknak burzsoá kormányai gazdaságpolitikájukat az amerikai háborús uszítók nyomására katonai vágányra állították át, mértéktelen fegyverke­zési hajszát indítottak és hatalmas összegeket fordítanak háborús célokra. Ez a politika a nemzetgazdaság egyoldalú fejlesztéséhez veze­tett, s csökkent a békés iparágak, a közszük­ségleti cikkek termelése. A pénzrendszerben zavar támadt, állandóan emelkednek az árak és az adók, csökken a munkások és alkalma­zottak reálbére, növekszik a munkanélküliség. A nyugateurópai országok militarizálásának egyik legvégzetesebb következménye a létmi­nimum állandó emelkedése. Az elmúlt öt év alatt — mint az ENSZ rendszeres havi statisz­tikai közleményei tájékoztatnak — a létmini­mum Angliában egyharmadával, Franciaország­ban 45 százalékkal, Ausztriában csaknem két­szeresére, Olaszországban pedig 17 százalék­kal emelkedett. Ezt az emelkedést főképpen a közszükség­leti cikkek árnövekedése okozta. Angliában például 1947-től 1­952-ig a legfontosabbb élel­miszercikkek — kenyér, hús, vaj, cukor, tej — átlag 83 százalékkal, Franciaországban pe­dig 127,6 százalékkal drágultak meg. Ugyan­csak Franciaországban a közszükségleti cikkek árai a háború előtti színvonalhoz viszonyítva már a múlt év közepén 15-szörösére emelked­tek. Olaszországban az élelmiszercikkek árai 1952-ben 64-szer a ruhák árai 84-szer, a köz­szolgáltatások költségei 47-szer, egyéb kiadá­sok költségei pedig 68-szor szárnyalták túl az 1938 évi színvonalat. A miltarizálás nemcsakk nagyarányú áremel­­kedést és inflációt okoz a nyugateurópai or­szágokban, hanem új adóterhekkel is sújtja a dolgozókat. A burzsoá kormánykörök a fegy­verkezési verseny óriási kiadásait a néptöme­gek vállaira hárítják. Az ENSz statisztikai köz­­rem­ezésiek adatai szerint Ersunteerszáebin, a nemzeti valuta vásárlóképességének csökkenését figyelembe véve, a lakosságra háruló adóterhek az 1938. évi színvonal több mint 2,5-szeresére, Angliában pedig 2-szeresére emelkedtek. A nyugatnémet dolgozók adóterhei Adenauer 4 éves uralkodása eredményeképpen 1949-ben 19,5 milliárd márkával, 1952-ben 32,1 milliárd márkával növekedtek és jelenleg is állandóan emelkednek. Az állandó áremelkedés és a súlyos adóter­­hek hatására évről évre csökken a nyugateuró­pai országok munkásainak és alkalmazottainak reálbére. Franciaországban a rabló Marshall­­terv életbelépése óta a munkabérek vásárló­­képessége csaknem egyharmadával lett keve­sebb. Az olasz dolgozók egy hónapban átlag 30.000 lírát keresnek, a megélhetésükhöz azon­ban kétszer ennyire lenne szükségük. Ugyan­ilyen helyzet uralkodik Nyugat-Németország­­ban is. A müncheni közgazdasági kérdéseket kutató intézet adatai szerint a nyugatnémetor­szági dolgozók 60 százaléka olyan nyomorúsá­gos bért kap, amely körülbelül a megélhetési minimum felét teszi ki. Is é­rthető ezek után, hogy a nyugateurópai országokban évről-évre csökken a dolgozók élelmiszerfogyasztása és egyre több az éhező ember. Az olasz parlamenti bizottság idén megállapított adatai szerint több mint 5 millió olasz nyomorog. A „Reynold's News" című angol lap közölte, hogy tavaly az ango­lok 100 millió fontsterlinggel kevesebbet köl­töttek az élelmezésre, mint 1951-ben. Annak ellenére, hogy a háború befejezése óta már 8 év telt el, Angliában még mindig érvényben vannak a élelmiszerjegyek. Húst, szalonnát, cukrot, vajat, sajtot, margarint és zsírt csak jegyre árusítanak. De a dolgozók nyomorúságos keresete gyakran még arra sem elegendő, hogy ezeket a kis adagokat megvá­sárolhassák. A nyugateurópai kapitalista országok né­peinek állandóan növekvő nyomorát a szörnyű lakásviszonyok még súlyosbítják. Olaszország­ban például a parlamenti bizottság adatai sze­rint három millió embernek semil­yen hajléka sincs. 232.000 család pincékben, padlásokon nyomorog. Matera tartományban 9000 mező­­gazdasági munkás az állatokkal együtt, istál­lókban, pajtákban lakik. Ugyanilyen szörnyű viszonyok között élnek Franciaország, Anglia, Nyugat-Németország és Ausztria dolgozó mil­liói is. A nehéz lakásviszonyok miatt egyre több dolgozó betegszik meg és növekszik a korán megöregedő és elhaló emberek száma. A ka­pitalista országokban a tuberkulózis, tífusz, malária és egyéb súlyos betegségek évenként többszázezer embert pusztítanak el. A dolgo­zók nem tudják megfizetni az orvosi segítsé­get. Azonkívül a fenti országokban kevés kór­ház és gyógyintézet van. Még­ a konzervatív angol újság, a J,Times­ is kénytelen elismerni, hogy Angliában a krónikus betegségek gyó­gyításához 80.000 kórházi férőhelyre lenne szükség, de mindössze 50.000 van. Jellemző, hogy a második világháború után London kerületében egyetlen kórházat sem építettek,­laszországban évenként több mint 90­0­­ ezer ember hal meg tuberkulotikus megbetegedésben. A tőkések a maximális profitért indított hajszájukban nem gondoskodnak a baleset­­elhárításról és a munkavédelem legelemibb követelményeit sem teljesítik. Ezek okolják azután, hogy munka közben egyre többen vál­nak nyomorékká, veszítik el munkaképességü­ket. Nyugat-Németországban 1950-ben, csak a bányászatban 135.517 szerencsétlenség tör­­tén­t. 1951-ben ez a szám 149­ 997-re, 1952-ben 154.806-ra emelkedett. A szerencsétlenségek statisztikája ugyanilyen kedvezőtlen az angol, francia, olasz és egyéb nyugateurópai gyárak­ban is. Még szörnyűbb helyzetben élnek a munka­­nélküliek és részleges munkanélküliek, akiknek semmi reményük sincs arra, hogy munkát ta­láljanak. A nyugateurópai országokban a mun­kanélküliek serege évről-évre bővül. A leg­fontosabb nyugateurópai országban 19­18—1953 áprilisig a munkanélküliek száma 45 száza­lékkal emelkedett. A néptömegek nyomorúságának árnyékában különösen szembetűnő a kapitalisták hallatlan meggazdagodása. Egy maroknyi tőkés csoport a dolgozók kegyetlen kizsákmányolása alapján hatalmas vagyonokat harácsol össze. Az angol ipartársaságok haszna például a * „Munka­ügyi Kutatóiroda" adatai szerint — 1948—• 1952 között 42 százalékkal növekedett Az olasz tőkések jelenleg háromszor nagyobb hasz­not vágnak zsebre, mint 1949-ben. A francia kapitalisták jövedelme 460 százalékkal szár­nyalta túl az 1948. évit. D­e a munkástömegek nem nyugszanak bele a kizsákmányolóik által rájuk kénysze­rített keserű sorsba. A dolgozók egyre hangosabban hallatják szavukat létjogukért, a a fegyverkezési verseny csökkentéséért, és a békés gazdaság visszaállításáért. Síkraszállnak a munkához való jogért, a demokratikus jogok biztosításáért, a békéért, anyagi helyzetük meg­javításáért. A nyugateurópai dolgozók előtt nehéz harcukban lelkesítő példaként áll a Szovjetunió és a népi demokráciák dolgozóinak élete és anyagi jólétük szüntelen emelkedése. Tudják, hogy ezekben az országokban a nífi hatalom mindent megte­r a nép életszínű««*» jának elvelése érdekében. A tőkés nyomorvilágban CSÖKKEN A KllfwATEUIléPili ORSZÁGOK nOLCiOZOïKIK ÉLETSZÍNVONALA KINK NÉPKÖZTItRSSSfiG ü­zembe helyezték az ansani vas■ és acélkombinátot A Kínai Népköztársaságban a napokban ün­nepélyes keretek között helyezték üzembe és avatták fel az ansani vas- és acélkombinát há­rom új részlegét. Kínának ebben az acélvárosá­ban 1952-ben kezdték meg a hengermű építését, s ami,még e télen be is fejeződik. Az üzem acél­­gyártmányai a Kínai Népköztársaság minden ré­szébe eljutnak, hogy előmozdítsák az építkezése­ket, a termelést. A képen a hengermű korszerű hűtőtelepe látható. NÉMET DEMOKR­ITINUS KttZTORSflSlG Az újjáépítés diadala az „Otto Grotewohl“•művek A Lipcse közelében lévő Böhlenben van az „Otto Grote­wohl “ kombinát, amely a Német De­mokratikus Köztársaságban a legnagyobb olyan üzemek egyike, amely a nyers barnaszenet bri­ketté, villanyerővé, benzinné, kátránnyá és fűtő­gázzá alakítja át. Az üzemet a háború után csak­nem teljes egészében újjá kellett építeni, terme­lése máris felülmúlja a háború előttit. A képen a magasfeszültségű kamrák irányító táblája lát­ható. E kamrákban megy végbe a hydrit-folya­­mat csiHSztnyfiK KttzTtRsasis A klicavai gát Gyors iramban fejlődik Kladnó, a Prága melletti bányászati és kohászati központ. Kladnó vízellátásához szükséges vizet a képen látható klicavai gát segítsé­gével tárolják.

Next