Vasmegye, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
* A boldog, szocialista élet útján * SZOVJETUNIÓ Új gyárak létesülnek a Donyec-medencében A Donyec-medencében éppen úgy, mint az egész szovjetországban, sikeresen valósítják meg a tömegfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendítését szolgáló programmját. A Donyec-medence nehézipari vidéke rövidesen élelmiszeripari központtá is válik. Nagyméretű élelmiszerüzemek létesülnek Sztalino város keleti részében. Itt találjuk Ukrajna legnagyobb sörgyárát s mellette épül az óriási malomkombinát. A jövő évben tejfeldolgozó-kombinát építkezését kezdik meg Tervbe vették egy élesztőüzem létesítését is. A sztalinói terület minden városában nagy élelmiszerüzemi építkezések folynak. Ma Ikejevkában, Csaszov-Jarban, Novo-Ekonomicseszk városban, a a kurahovkai vízierőmű településén, új, nagy teljesítményű kényes gyárat létesítettek. Újabb élelmiszerüzemek nyílnak meg a Donyec-medencében, amelyek a helyi nyersanyagtartalékokat használják fel. A közelmúltban fejezték be például a bolsenovoszelkovkai konzervgyár első szakaszának építkezését. Ezen a vidéken szélesen terülnek el a kolhozok és szovhozok kertjei. A gyár megkezdte a termelést. A sztalinói területen számos könnyűipari üzem van. Zsdsnovban új harisnyagyár építését irányozták elő. A sztalinói cipőgyár csak cipőmodelleket fog gyártani. A makejevkai cipőgyárhoz újabb részleget építenek, szintén cipőmodellek gyártására. Tervbe vették, hogy Artyomovszkban felépítik Ukrajna legnagyobb ruházati gyárát. Sztálinéban új bőrcipőipari nagyüzem létesül. A Donyec-medencében évente többszázmillió rubelt fordítanak lakóház- és kulturális jóléti építkezésre. A terület városaiban és munkástelepülésein ez évben 58 iskolát, 10 kórházat, 30 klubot és kultúrpalotát, 90 bölcsődét és óvodát létesítettek. A háború utáni években a nyugateurópai országokban jelentősen csökkent a dolgozók életszínvonala. Ezeknek az országoknak burzsoá kormányai gazdaságpolitikájukat az amerikai háborús uszítók nyomására katonai vágányra állították át, mértéktelen fegyverkezési hajszát indítottak és hatalmas összegeket fordítanak háborús célokra. Ez a politika a nemzetgazdaság egyoldalú fejlesztéséhez vezetett, s csökkent a békés iparágak, a közszükségleti cikkek termelése. A pénzrendszerben zavar támadt, állandóan emelkednek az árak és az adók, csökken a munkások és alkalmazottak reálbére, növekszik a munkanélküliség. A nyugateurópai országok militarizálásának egyik legvégzetesebb következménye a létminimum állandó emelkedése. Az elmúlt öt év alatt — mint az ENSZ rendszeres havi statisztikai közleményei tájékoztatnak — a létminimum Angliában egyharmadával, Franciaországban 45 százalékkal, Ausztriában csaknem kétszeresére, Olaszországban pedig 17 százalékkal emelkedett. Ezt az emelkedést főképpen a közszükségleti cikkek árnövekedése okozta. Angliában például 1947-től 1952-ig a legfontosabbb élelmiszercikkek — kenyér, hús, vaj, cukor, tej — átlag 83 százalékkal, Franciaországban pedig 127,6 százalékkal drágultak meg. Ugyancsak Franciaországban a közszükségleti cikkek árai a háború előtti színvonalhoz viszonyítva már a múlt év közepén 15-szörösére emelkedtek. Olaszországban az élelmiszercikkek árai 1952-ben 64-szer a ruhák árai 84-szer, a közszolgáltatások költségei 47-szer, egyéb kiadások költségei pedig 68-szor szárnyalták túl az 1938 évi színvonalat. A miltarizálás nemcsakk nagyarányú áremelkedést és inflációt okoz a nyugateurópai országokban, hanem új adóterhekkel is sújtja a dolgozókat. A burzsoá kormánykörök a fegyverkezési verseny óriási kiadásait a néptömegek vállaira hárítják. Az ENSz statisztikai közremezésiek adatai szerint Ersunteerszáebin, a nemzeti valuta vásárlóképességének csökkenését figyelembe véve, a lakosságra háruló adóterhek az 1938. évi színvonal több mint 2,5-szeresére, Angliában pedig 2-szeresére emelkedtek. A nyugatnémet dolgozók adóterhei Adenauer 4 éves uralkodása eredményeképpen 1949-ben 19,5 milliárd márkával, 1952-ben 32,1 milliárd márkával növekedtek és jelenleg is állandóan emelkednek. Az állandó áremelkedés és a súlyos adóterhek hatására évről évre csökken a nyugateurópai országok munkásainak és alkalmazottainak reálbére. Franciaországban a rabló Marshallterv életbelépése óta a munkabérek vásárlóképessége csaknem egyharmadával lett kevesebb. Az olasz dolgozók egy hónapban átlag 30.000 lírát keresnek, a megélhetésükhöz azonban kétszer ennyire lenne szükségük. Ugyanilyen helyzet uralkodik Nyugat-Németországban is. A müncheni közgazdasági kérdéseket kutató intézet adatai szerint a nyugatnémetországi dolgozók 60 százaléka olyan nyomorúságos bért kap, amely körülbelül a megélhetési minimum felét teszi ki. Is érthető ezek után, hogy a nyugateurópai országokban évről-évre csökken a dolgozók élelmiszerfogyasztása és egyre több az éhező ember. Az olasz parlamenti bizottság idén megállapított adatai szerint több mint 5 millió olasz nyomorog. A „Reynold's News" című angol lap közölte, hogy tavaly az angolok 100 millió fontsterlinggel kevesebbet költöttek az élelmezésre, mint 1951-ben. Annak ellenére, hogy a háború befejezése óta már 8 év telt el, Angliában még mindig érvényben vannak a élelmiszerjegyek. Húst, szalonnát, cukrot, vajat, sajtot, margarint és zsírt csak jegyre árusítanak. De a dolgozók nyomorúságos keresete gyakran még arra sem elegendő, hogy ezeket a kis adagokat megvásárolhassák. A nyugateurópai kapitalista országok népeinek állandóan növekvő nyomorát a szörnyű lakásviszonyok még súlyosbítják. Olaszországban például a parlamenti bizottság adatai szerint három millió embernek semilyen hajléka sincs. 232.000 család pincékben, padlásokon nyomorog. Matera tartományban 9000 mezőgazdasági munkás az állatokkal együtt, istállókban, pajtákban lakik. Ugyanilyen szörnyű viszonyok között élnek Franciaország, Anglia, Nyugat-Németország és Ausztria dolgozó milliói is. A nehéz lakásviszonyok miatt egyre több dolgozó betegszik meg és növekszik a korán megöregedő és elhaló emberek száma. A kapitalista országokban a tuberkulózis, tífusz, malária és egyéb súlyos betegségek évenként többszázezer embert pusztítanak el. A dolgozók nem tudják megfizetni az orvosi segítséget. Azonkívül a fenti országokban kevés kórház és gyógyintézet van. Még a konzervatív angol újság, a J,Times is kénytelen elismerni, hogy Angliában a krónikus betegségek gyógyításához 80.000 kórházi férőhelyre lenne szükség, de mindössze 50.000 van. Jellemző, hogy a második világháború után London kerületében egyetlen kórházat sem építettek,laszországban évenként több mint 900 ezer ember hal meg tuberkulotikus megbetegedésben. A tőkések a maximális profitért indított hajszájukban nem gondoskodnak a balesetelhárításról és a munkavédelem legelemibb követelményeit sem teljesítik. Ezek okolják azután, hogy munka közben egyre többen válnak nyomorékká, veszítik el munkaképességüket. Nyugat-Németországban 1950-ben, csak a bányászatban 135.517 szerencsétlenség történt. 1951-ben ez a szám 149 997-re, 1952-ben 154.806-ra emelkedett. A szerencsétlenségek statisztikája ugyanilyen kedvezőtlen az angol, francia, olasz és egyéb nyugateurópai gyárakban is. Még szörnyűbb helyzetben élnek a munkanélküliek és részleges munkanélküliek, akiknek semmi reményük sincs arra, hogy munkát találjanak. A nyugateurópai országokban a munkanélküliek serege évről-évre bővül. A legfontosabb nyugateurópai országban 1918—1953 áprilisig a munkanélküliek száma 45 százalékkal emelkedett. A néptömegek nyomorúságának árnyékában különösen szembetűnő a kapitalisták hallatlan meggazdagodása. Egy maroknyi tőkés csoport a dolgozók kegyetlen kizsákmányolása alapján hatalmas vagyonokat harácsol össze. Az angol ipartársaságok haszna például a * „Munkaügyi Kutatóiroda" adatai szerint — 1948—• 1952 között 42 százalékkal növekedett Az olasz tőkések jelenleg háromszor nagyobb hasznot vágnak zsebre, mint 1949-ben. A francia kapitalisták jövedelme 460 százalékkal szárnyalta túl az 1948. évit. De a munkástömegek nem nyugszanak bele a kizsákmányolóik által rájuk kényszerített keserű sorsba. A dolgozók egyre hangosabban hallatják szavukat létjogukért, a a fegyverkezési verseny csökkentéséért, és a békés gazdaság visszaállításáért. Síkraszállnak a munkához való jogért, a demokratikus jogok biztosításáért, a békéért, anyagi helyzetük megjavításáért. A nyugateurópai dolgozók előtt nehéz harcukban lelkesítő példaként áll a Szovjetunió és a népi demokráciák dolgozóinak élete és anyagi jólétük szüntelen emelkedése. Tudják, hogy ezekben az országokban a nífi hatalom mindent megter a nép életszínű««*» jának elvelése érdekében. A tőkés nyomorvilágban CSÖKKEN A KllfwATEUIléPili ORSZÁGOK nOLCiOZOïKIK ÉLETSZÍNVONALA KINK NÉPKÖZTItRSSSfiG üzembe helyezték az ansani vas■ és acélkombinátot A Kínai Népköztársaságban a napokban ünnepélyes keretek között helyezték üzembe és avatták fel az ansani vas- és acélkombinát három új részlegét. Kínának ebben az acélvárosában 1952-ben kezdték meg a hengermű építését, s ami,még e télen be is fejeződik. Az üzem acélgyártmányai a Kínai Népköztársaság minden részébe eljutnak, hogy előmozdítsák az építkezéseket, a termelést. A képen a hengermű korszerű hűtőtelepe látható. NÉMET DEMOKRITINUS KttZTORSflSlG Az újjáépítés diadala az „Otto Grotewohl“•művek A Lipcse közelében lévő Böhlenben van az „Otto Grotewohl “ kombinát, amely a Német Demokratikus Köztársaságban a legnagyobb olyan üzemek egyike, amely a nyers barnaszenet briketté, villanyerővé, benzinné, kátránnyá és fűtőgázzá alakítja át. Az üzemet a háború után csaknem teljes egészében újjá kellett építeni, termelése máris felülmúlja a háború előttit. A képen a magasfeszültségű kamrák irányító táblája látható. E kamrákban megy végbe a hydrit-folyamat csiHSztnyfiK KttzTtRsasis A klicavai gát Gyors iramban fejlődik Kladnó, a Prága melletti bányászati és kohászati központ. Kladnó vízellátásához szükséges vizet a képen látható klicavai gát segítségével tárolják.