Vasmegye, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

A genfi tanácskozás Molotov elvtárs kifejtette a Szovjetunió álláspontját a koreai kérdéssel kapcsolatban Génf. Az MTI kiküldött tudó­sítója jelenti: Iljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője csütörtökön este sajtó­­értekezleten számolt be a genfi értekezlet negyedik üléséről, ame­lyen Casey ausztráliai és Molotov szovjet külügyminiszter mondott beszédet a napirend első pontja­ként szereplő koreai kérdésről. Casey kijelentette: Nem min­denben ért egyet Nam­írnak, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság külügyminiszterének a genfi értekezleten előterjesztett javaslatával, de úgy véli, Nam­ír javaslata feltétlenül megérdemli, hogy a konferencia részvevői ko­molyan és érdemlegesen foglal­kozzanak vele. A genfi értekezlet csütörtöki ülésén Casey után Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere emelkedett szólásra. V. M. Molo­tov a többi között a következőket mondotta: — A mostani genfi értekezleten két kérdést kell megvitatni: elő­ször a koreai kérdés békés ren­dezésének kérdését, másodszor az indokínai béke helyreállításának kérdését. El lehet mondani, hogy a genfi értekezlet ázsiai kérdésekkel fog­lalkozik. Mind a koreai, mind az indokínai kérdés a legidőszerűbb ázsiai kérdések közé tartozik. Ezzel kapcsolatban feltétlenül figyelembe kell venni, hogy ezen az értekezleten csak néhány ázsiai ország vesz részt. Ugyanakkor nem lehet eléggé felbecsülni azt a tényt, hogy ezen az értekezleten az utóbbi évek során most először vesz részt minden nagyhatalom: Franciaor­szág, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársa­ság, a Szovjetunió. Ezzel kap­csolatban különösen hangsúlyoz­ni kell, hogy Ázsia nagyha­talma, a Kínai Népköztársa­ság hozzájárulhat a jelenlegi ér­tekezlet munkájához az ázsiai helyzet fentemlített időszerű kér­déseivel kapcsolatban. Az értekezlet mai összetételé­ben a Koreára vonatkozó kérdé­sekkel kezdte meg munkáját. Az a feladat áll előttünk, hogy bé­kés után megteremtsük az egy­séges és független Koreát. Természetesen a koreai kérdés megoldása mindenekelőtt maguk­nak a koreaiaknak, magának a koreai népnek a dolga. Semmi­féle olyan megoldás, amelyet más országok kényszerítenek rá a ko­reai népre, nem elégítheti ki a koreai népet, nem szolgálhatja a koreai probléma tartós rendezé­sét. Feltétlenül számolni kell Ko­rea történelmével és különösen a koreai nép függetlenségi harcá­nak történetével. V. M. Molotov a továbbiakban hangsúlyozta, a genfi értekezlet legfontosabb feladata, hogy se­gítséget nyújtson a koreai nép­nek Korea egységének helyreállí­tásában. — Minden erőnket latba kell vet­nünk annak érdekében — mon­dotta —, hogy a koreai nép bé­kés eszközökkel megtalálja a mó­dot egységes, független, demokra­tikus államának megteremtésére. A koreai kérdés békés rendezésé­ben minden olyan állam érdekel­ve van, amely a nemzetközi fe­szültség enyhítésére és az egyete­mes béke megszilárdítására tö­rekszik. Máselől feltétlenül szá­molni kell azzal, hogy az ENSZ, egyes államok nyomása következ­tében egyoldalú álláspontra he­lyezkedett és képtelennek bizo­nyult a koreai kérdés rendezésé­re. A koreai kérdés megvizsgálása során nekünk számolnunk kell azokkal a gyökeres változásokkal, amelyek az ázsiai országok poli­tikai fejlődésében az utóbbi idő­ben, különösen a második világ­háború befejezése óta, mentek végbe. Az ázsiai országok népei ko­moly sikereket értek el a függet­lenségükért, az idegen uralom alóli felszabadulásukért vívott harcukban. Ma már lehetetlen fi­gyelmen kívül hagyni ezt. A földkerekség lakossága kö­rülbelül kétmilliárd négyszáz mil­lió emberből áll. A föld lakossá­gának több mint a fele Ázsia te­rületén él. Ázsia lakosságának túlnyomó többsége azonban még a XX. század elején is vagy gyar­mati helyzetben, vagy félgyarma­ti és függő helyzetben volt. Azóta gyökeres változások tör­téntek Ázsiában. Ebben a vonatkozásban döntő fordulat történt az Oroszország­ban 1917-ben végbement szocia­lista forradalom óta, azóta, hogy megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amely szakított a cárizmus imperialista politikájával és a más országok­kal való kapcsolatait ezen orszá­gok nemzeti szabadságának és függetlenségének elismerése alap­ján alakította ki. Az Ázsiában lefolyt alapvető poli­tikai változások mindenekelőtt leg­inkább a több mint 500 millió la­kosságú Kínában tükröződnek visz­­sza. Amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, itt is létrejöttek a népi demokratikus rendszer szilárd alapjai. Ki tagadhatja továbbá, hogy a történelem porondjára lépett egy olyan ország is, mint India, amely­nek lakossága több mint 300 millió. Különösen foglalkozni kell Kína kérdésével, amely különleges hely­zetet tölt be a nemzetközi ügyek terén — hangsúlyozta V. M. Molo­tov. Azt hiszem, nem árulok el tit­kot, ha azt mondom, hogy a Szov­jetunió és a Kínai Népköztársaság között szilárd bánáti kapcsolatok jöt­­tek létre. Az is ismeretes, hogy sok más állam csak azért nem létesít normális kapcsolatokat a Kínai Nép­köztársasággal, mert ezt kívülről minden eszközzel akadályozzák. Ami az Amerikai Egyesült Álla­mokat illeti, ennek az országnak a kormánya nyílt­ agresszív politikát folytat a Kínai Népköztársasággal szemben. Ez az Egyesült Államok ré­széről folytatott agresszív politika egyúttal rányomja bélyegét az egész mai ázsiai helyzetre is. Amióta a kinai nép elűzte országa területéről Csang Kaj-sek csődbe­­került klikkjét, amely nem a kinai nép szükségleteit­ tartotta szem előtt, hanem a külföldi tőke egyszerű ki­szolgálója volt és amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, az egyik agressziós lépést a másik után kö­vetik el a Kínai Népköztársaság el­len. A fő felelősség ezért az Ameri­kai Egyesült Államok uralkodó kö­reit­ terheli. Az utóbbi időben az indokínai bábkormányok védelmének ürügyeivel terveket szőnek egy délkeletázsiai katonai szövetség megteremtésére, jóllehet ebben a katonai szövetségben nem szándékozik rész­t venni egyetlen olyan ázsiai állam sem, amely ad ma­gára. Mialatt igen nagy események tör­téntek, amelyek az ázsiai országok és mindenekelőtt Kína nemzeti és szociális újjászületésének kezdetét jelentik új, demokratikus alapon, amelyek összhangban állnak a hala­dás és a demokrácia fejlődésének je­lenlegi szakaszával, bizonyos ameri­kai körök görcsösen ragaszkodnak a régihez, a gyarmati és félgyarmati rendszer fenntartásához. Az­ Egye­sült Államok­­ ellenséges politikája a Kínai Népköztársasággal szemben a legnegatívabb módon hat ki az idő­szerű ázsiai problémák megoldására. Az Egyesült Államok külügymi­niszterének az ázsiai helyzet kérdésé­vel kapcsolatos legutóbbi kijelentései arról tanúskodnak, milyen erős még bizonyos körökben a hajlam­ a régi iránt, ami már túlélte magát, milyen erős még mindig a vonzódás az im­perializmus idejétmúlt­, gyarmati po­litikájához. Április 16-án az amerikai lapok közölték az amerikai külügyminisz­ter egyik nyilatkozatát, amelyben a Kínai Népköztársaság megalakulását — ami, mint ismeretes, a kínai nép önkéntes akarata alapján történt — „nagy katasztrófának’* mondja, amely „a kinti szárazföld elveszté­sét jelenti*’. Az amerikai államférfi idézett nyilatkozata egyetlen szót sem tar­talmaz Kína,­ Délkelet-Ázsia és a csendesóceáni­­szigetek népeinek nem­zeti érdekeiről és jogairól. Ehe­lyett ez a nyilatkozat világosan ki­fejezésre juttatja azt a törekvést, hogy minden eszközzel megakadályoz­zák a nagy Irinai nép és a többi ázsiai nép áttérését a régi gyarma­ti és félgyarmati életről egy új, szabad életre, fuj, demokratikus rend­szerre. A genfi értekezlet lehetővé teszi — hangsúlyozta ezután V. M. Mo­lotov — hogy­ minden oldalról meg­ismerkedjünk azokkal az ázsiai prob­lémákkal, amelyeket jelenleg a leg­időszerűbbnek­­tartanak. Itt most le­hetőségünk van arra, hogy meghall­gassuk a különböző nézeteket és esz­mecsere alapján olyan megoldást ta­láljunk a­­felmerülő kérdésekre, amely megfelel az érintett országok érdekeinek és egyúttal a haladás és a béke megszilárdítása érdekeinek. Ha így kezeljü­k például a koreai kér­dést, ez sokban elősegítheti az egy­séges és független, demokratikus Korea megteremtése kérdésének bé­kés után való­­megoldását, elősegít­heti a koreai kérdés valóban békés rendezését. A genfi értekezlet el fogja ezt érni, ha abból az elvből indul ki, hogy az ázsiai népeknek megvan a teljes joguk arra, hogy maguk döntsék el ügy­eiket, s hogy ez min­denekelőtt saját dolguk. A jelenlegi értekezlet feladatainak ilyen értelmezése a legnagyobb mér­tékben összhangban állna az ázsiai népek szabadságának és nemzeti fel­­emelkedésének érdekeivel és egyúttal az ázsiai béke­ megszilárdításának és az egyetemes békének érdekeivel is. Csou En-la­j, a Kínai Népköztár­saság küldöttségének vezetője ki­fejezésre juttatta itt azt a gondola­tot, hogy kívánatos az ázsiai orszá­gok egyesült profeszítése az ázsiai béke biztosítása szempontjából. A szovjet küldöttség teljes mértékben osztja ezt a véleményt. A szovjet küldöttségnek az a vé­leménye — mondotta végül V. M. Molotov — hogy azok a javaslatok, amelyeket Navik­, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügy­minisztere terjesztett elő, alapul szolgálhatnak ahhoz, hogy megfelelő határozatokat­­hozhassunk Korea kérdésében. Ezek a javaslatok meg­felelnek a koreai nép nemzeti törek­vésének, hogy Helyreálljon hazájának egysége és összhangban vannak a népek közötti béke megszilárdításá­val. Kai és a nyugateurópai reakciós sajtó fájlalja, hogy Genfben nem Dulles és a vele egyvivásúak kezében van a diplomáciai kez­deményezés, hogy a kezdemé­nyezést a demokratlilkus, béke­szerető országok képviselői tart­ják kezükben. Genfben — írják befejezésül az Izvesztyija tudósítói — első­rendű jelentőséget tulajdoníta­nak V. M. Molotov ama kijelen­tésének, hogy a szovjet küldött­Genf. Az MTI kiküldött tudósí­tója jelenti: A genfi értekezlet részvevői, a sajtó és a közvélemény Molotov szovjet külügyminiszter csütörtö­kön elhangzott beszédének hatása alatt állnak. A lapok kiemelik a bé­ketábor két legnagyobb országa, a Szovjetunió és a Kínai Nép­­köztársaság külpolitikájának szi­lárd elvi egységét. A Journal de Geneve a szovjet diplomácia hatásosságáról és eredményéről szólva megállapít­ja, Molotov nemcsak azt biztosí­totta, hogy a népi Kína az ame­rikaiak minden tiltakozása és mesterkedése ellenére ténylege­sen ötödik nagyhatalomként vesz részt a genfi értekezleten és a Vietnami Demokratikus Köztár­saság képviselőit a közeli na­pokban bevonják az indokínai kérdésben tartandó genfi tárgya­lásokba, hanem Molotovnak még az a követelése is időszerűvé és megvalósíthatóvá vált, hogy In­dia, Indonézia, Burma és más ér­dekelt ázsiai államok képviselői­nek esetleg helyet biztosítson a genfi konferencián. A La Suisse című genfi lap közli, hogy a Riviérán tartózkodó Bao Daj, vietnami bábcsászár a szorongatott helyzetben lévő La­­niel-kormány unszolására kényte­len volt feladni eddigi merev el­lenállását és csütörtökön bele­egyezett abba, hogy képviselői kö­zös tárgyalóasztalhoz üljenek Genfben a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság küldötteivel. A baseli National Zeitung úgy tudja, hogy a demokratikus Viet­nam kormányának megbízottai már a legközelebbi órákban Géni­ség tökéletesen osztja Csou En­­lajnak­, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének azt a néze­tét, amely szerint kívánatos vol­na, ha az ázsiai országok közös erőfeszítéseket tennének az ázsiai béke biztosítása érdekében. Mind Európa, mind Ázsia népeinek olyan lépéseket­­kell tenniök, amelyek megfelelnek az európai, az ázsiai és a világbéke erősítése érdekeinek, be­érkeznek és hétfőn vagy ked­den bekapcsolódnak az indokínai kérdéssel kapcsolatos tanácskozá­sokba. A Die Tat című zürichi lap sze­rint amerikai körökben „elkese­­redést”­ keltett az a tény, hogy Washingtonnak Indokínával kap­csolatos tervei elé akadályok tor­nyosultak. Több svájci lap azt írja, hogy Dulles hétfőn vagy kedden vissza­tér Amerikába. Az Egyesült Ál­lamok genfi küldöttségének veze­tését Badell-Smith külügymi­­niszterhelyettes veszi át. Badell- Schmith szombaton érkezik meg Genfbe. Genfi, zürichi és baseli lapok felhívják a figyelmet Eisen­hower amerikai elnök nyilatkoza­tára, amely szerint a genfi érte­kezleten valamifajta modus-viven­­dit kell elérni az indokínai kér­désben. A svájci sajtó úgy véli, Eisenhower ezzel előkészíti az amerikai közvéleményt azokra az engedményekre, amelyre Washing­ton az indokínai kérdésben kény­szerül. A csütörtöki ülésen elnöklő Van Vaithajakon, thaiföldi külügymi­niszter az ülés végén kijelentette, hogy a genfi értekezlet részvevői a tervek szerint szombaton való­színűleg befejezik a koreai kér­déssel összefüggő általános vitát Ez esetben az értekezlet a jövő hé­ten egyelőre több bizottságot ala­kítana és kisebb csoportok meg­beszéléseinek alakjában folytatná a koreai kérdés megtárgyalását mig az indokinai kérdésben érde­kelt országok küldötteivel kibő­­vítendő plénum áttérne az indokí­nai kérdés megvitatására. A Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői a jövő héten Genf­be érkeznek A népek elidegeníthetetlen joga Moszkva (TASzSz) Foljanov és Mihajlov, az Izvesztyija tudósítói írják Génfből. A genfi sajtópalotában arról beszélnek, hogy Dullesnak a kül­ügyminiszterek értekezlete ellen oly gondosan előkészített akna­munkája bumerángként csapott vissza az amerikai diplomáciára. Washingtonban arra számítottak, hogy az indokínai „közös akció­ra’­ tett provokációs felhívásod, és az északatlanti tömb mintájá­ra létrehozandó csendesóceáni tömb terveinek reklámozása ré­vén a genfi értekezleten az Egye­sült Államok számára kedvező „erőhelyzetet”­ teremtenek. Az amerikai diplomaták azonban túlbecsülték ls Egyesült Állam­ma­k látja „wa len blöffnek” verzióját. A tudósítók­ megjegyzik: A idegeníthetetlen guk döntsön,el! Jóllehet a gen­ ázsiai ország, nem vesz rést lótájában a mégis teljes d­rát az új Ázs feudális rabsát más béklyóit,­­ Mihajlov és biakban rámut Ehetőségeiket s az nők sajtója jobb­­gyszabásu sikerte­­nevezni Dulles di­a többi között Izsia népeinek elv­n joga, hogy ma- s saját, ügyeikben, fi értekezleten sok ( sajnálatosképpen, It, a nemzetek pa­tárgyalóasztalnál tővel hallatja szá­ja, szétszaggatja a­z és idegen elnye­[Poljanov a továb­­tatnalk: az ameri­ Francia és angol sajtóhangok A francia lapok a genfi érte­kezletet kommentálva értékelik az eddigi fejleményeket s már előre kitérnek az indokínai kér­déssel kapcsolatos problémákra is. Combat szerint az értekezleten máris egy lényeges lépés történt előre azzal, hogy beleegyeztek Vi­­etminh (vagyis a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság) jelenlétébe az indokínai kérdés vitájánál. A Le Monde egyik cikkében elítéli azokat a francia politiku­sokat, akik az indokínai kérdés­ben az Egyesült Államokat támo­gatják. A Le Monde egy másik, genfi vonatkozású cikkében így kom­mentálja a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének szavait: „Mindenkinek el kellett ismer­nie Genfben, hogy az a modor és nyelvezet, amelyet Csou En-laj kínai külügyminiszter használt a genfi tanácskozások harmadik ülésén, olyan volt, mint aminő méltán illett a világ egyik nagy­hatalmának képviselőjéhez. A kínai külügyminiszter nem­csak hogy nem hangoztatott ké­relmeket, hanem éppen ellenke­zőleg, követelésekkel lépett fel, amelyek messze meghaladják ma­gát a koreai kérdést, hiszen szót emelt a más országok területén lévő katonai támaszpontok meg­szüntetéséért, követelte az idegen csapatok távozását­­az ázsiai or­szágok területéről, rámutatott Ja­pán újrafelfegyverzésének veszé­­lyeire.‘* A l’Humanité pénteki számában Pierre Courtade mérlegeli Genf eddigi fejleményeit és méltatja V. M. Molotov beszédét: „A nemzetközi feszültség egyik oka az — írja —, hogy a gyar­matosító és imperialista országok képviselői nem képesek megérteni az ázsiai népek felszabadító moz­galmainak természetét. Ezek a politikusok saját elgon­dolásaikat, saját módszereiket szem előtt tartva ítélik meg az eseményeket. Mivel állandóan összeesküvéseket szőnek, úgy hi­szik, mindaz, ami a világban tör­ténik, összeesküvés eredménye. A gengszterek nem tudják elképzel­ni, hogy lehet más erkölcs is, mint a gengszter-erkölcs, más be­csület is, mint a gengszter-becsü­let, más szabadság is, mint az, hogy kiigyák másnak a borát." Az angol sajtóból figyelmet ér­demel a Scotsman egyik cikke. „Nagyon sajnálatos ■— hangoz­tatja a lap —, hogy a nyugati szónokok mindeddig nem terjesz­tettek elő egyetlen pozitív és a való helyzettel számoló javasla­tot sem a békés rendezés érdeké­ben, Dulles azt mondta, hogy Ko­rea egyesítésének gyakorlati pr­o­­grammját az ENSZ közgyűlése fektette le 1950-ben. De vájjon fi­gyelmen kívül lehet-e hagyni mindazokat a dolgokat, amelyek 1950 óta történtek s főként azt a tényt, hogy a koreai háború dön­tetlenül végződött? Ilyen körül­mények között teljesen céltalan volna a kínaiakat felhívni, hogy vonják ki csapataikat Észak-Ko­­reából, hogy az ENSZ bizottsága ott választásokat készíthessen elő*. ■ár MEGKEZDŐDÖTT A GENFI ÉRTEKEZLET ÖTÖDIK ÜLÉSE Genf (MTI) Pénteken, magyar időszámítás szerint 15 óraikor megkezdődött a genfi értekezlet ötödik ülése. Az ülésen Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt.

Next