Vasmegye, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

1955. jan. 1. Szombat. Ára 50 fillér XI. évfolyam, 1. szám. Boldog új évet! Mint megszeretett, nagyon­­ jó ismerősünktől, barátunktól, úgy vettünk búcsút az 1954-es, ese­ményekben és sikerekben gazdag esztendőtől. S amikor ma nulla órakor az emberek vidám szóra­kozás, mulatozás közben, mele­gen szorongatva egymás kezét, boldog új évet kívántak egymás­nak, szebbet, boldogabbat, gazda­gabbat, mint az 1954-es, ezt an­nak a tudatában tették, mert az elmúlt esztendő eredményes mun­kája előkészítette, megalapozta ezt a mindannyiunk által kívánt, boldogabb új esztendőt! Boldog új évet! Ez alatt a rö­vid, tartalmas szó alatt nagyon sokat értenek az emberek. Értik alatta a békét, a teremtő munka megalapozta jólétet, vidámságot. S amikor a boldogabb új évre gondolunk, az elmúlt évben elért eredmények továbbfejlesztésében látjuk azt. Napjainkban az embereket leg­inkább foglalkoztatja a békeharc kérdése. A békeharcban elért hatalmas eredményeket így le­hetne összefoglalni: annyi év után ismét elmondhatjuk, hogy nem dúl a háború sehol a vi­lágon. S az imperialisták és volt náci tábornokok minden mester­kedése ellenére is reméljük: a Szovjetunió békepoliti­­ája, a jó­zan és haladó emberek erélyes tiltakozása tovább szélesíti a tár­gyalások útját, elkergeti a hábo­rú fenyegető rémét az emberiség feje felől. A magyar nép, pár­tunk és kormányunk vezetésével ismételten bebizonyította töretlen békeakaratát: a békés tárgyalá­sok mellett van, erősíti kapcsola­tait a baráti országokkal, norma­­lizálja a kapcsolatokat a szomszé­dos országokkal, köztük elsősor­ban Jugoszláviával. Bízunk ab­ban, hogy a békés tárgyalások eszméje 1955-ben is uralkodó té­nyező lesz a nemzetközi politikai életben. A béke a mi számunkra meg­különböztetett jelentőséggel bír, mert csakis normális nemzetközi viszonyok között tudjuk megva­lósítani a júniusi politikát. S most az 1954-es esztendőtől bú­csút véve büszke örömmel nyug­tázhatjuk: a párt 1953 júniusi ha­tározatában, a kormány program­jában megjelölt út helyes, a ma­gyar nép felemelkedésének, élet­színvonala következetes emelésé­nek, a mezőgazdaság felvirágoz­tatásának, a szocializmus felépí­tésének egyedüli járható útja. Sikereinknek csak vázlatos fel­sorolása sem volna teljes, ha az új esztendő első napján nem ele­venítenénk fel az 1954-es év je­lentős állomásait. Az elmúlt év legjelentősebb belpolitikai esemé­nye volt a Magyar Dolgozók Párt­ja III. kongresszusa, mely ta­nácskozásával, határozataival to­vább szilárdította a munkások, parasztok, értelmiségiek, a ma­gyar nép bizalmát, az új szakasz politikája iránt. Ez a bizalom tet­tekben jutott kifejezésre, már a kongresszusi verseny során is. A magyar nép egységének nagysze­rű megnyilvánulása volt a Ha­zafias Népfront megalakulása, majd­ ezt követőleg a tanácsvá­­lasztás, s ezek során kibontakoz­­zó kezdeményezés, amely a köz­szükségleti cikkek gyártásában, a mezőgazdasági termelés fejlesz­tésében, a közügyek intézésében, a társadalmi és politikai életben hajtóerejévé vált hazánk felvirá­goztatásának. Igen jelentősek a magyar nép életében azok a ha­tározatok, amelyeket a Központi Vezetőség hozott az októberi ülé­sén: szétoszlatta a júniusi poli­tika iránti bizalmatlanságot, megjelölte végrehajtásának útját, módját. S most, amikor előre, a jövőbe tekintünk, mindannyiunkat meg­elégedéssel tölt el, hogy az 1955- ös esztendő az elmúlt évnél is többet ígér. Ebben az évben egy­éves tervet hajtunk végre, mely­nek feladata lesz: megszilárdíta­ni elért gazdasági eredményein­ket, megteremteni az alapot a második ötéves terv megkezdésé­hez, hogy azután a második öt­éves terv megvalósításával a je­lenleg elmaradott mezőgazdasá­gunk felzárkózzék az ipar mögé, amivel egyben megteremtjük az életszínvonal következetes eme­lésének lehetőségeit is. A párt és a kormány világo­san megjelölte a felemelkedés útját, őszintén feltárta a nehézsé­geinket. Ez lehetővé teszi, hogy minden magyar hazafi­ munkás, paraszt és értelmiségi megtalálja számítását és bizalommal tekint­sen a jövő felé. Vas megye dolgozó népe, üze­mekben és falvakban, irodákban és tudományos intézetekben, is­kolákban és sportpályákon so­kat tehet a népjólét emelésének érdekében. Üzemeink adjanak több mezőgazdasági gépet, szer­számot, közszükségleti cikket,, segítsék a mezőgazdasági dolgo­zók­­jobb ellátását. A mezőgaz­daság területén dolgozók pedig megfeszített erővel, a kormány rendeletei adta lehetőségekkel élve segítsék a városi lakosság életszínvonalának emelését. Közös összefogással, a párt irá­nyította Hazafias Népfront zász­laja alatt munkálkodjunk egész évben népünk boldogabb életének megteremtésén. Eredményekben, örömben gazdag, vidám újj­é­st! MAI SZÁMUNKBÓL! Dobi István elvtárs újévi üdvöz­lő rádióbeszéde (2. oldal) —Nagy Imre elvtársnak, a Miniszterta­nács elnökének válasza a Jugo­­press által feltett kérdésre (2­ .ol­dal) •— Az új esztendő küszöbén (3. oldal) — A helyes bérrendszer: nagy ösztönzőerő (4. oldal) — Az év utolsó napján, s(4. oldal) *— Mikszáth Kálmán: A statisztika (4. oldal) — Megyénk mezőgazda­ságának új éve (5. oldal) — A gazdagabb élet útján (5. oldal) —­ 1954 — a tárgyalások esztendeje volt (6. oldal) — Hogyan veszett el őrség szabadságlevele (6. ol­dal) — Az aranyember (7. oldal) TOVÁBB SZÉLESEIK JEIVEIKIEI IFEISHU­RN­ÍSI TERVEIT Il társmíjjavító Vállalat dolgozói röpgyűlésen csatlakoz­tak a felszabadulási munkaver­senyhez. Vállalták, hogy 1955 első, negyedévi teljes termelési tervü­ket 103 százalékra teljesítik. A kocsiosztály dolgozói azt ígérték, hogy terven felül megjavítanak 10 személykocsit, 60 fővizsgás teherkocsit, 100 középjavításos teherkocsit. Ígérik, hogy az első negyedév­ben az anyagok gazdaságosabb felhasználásával 194.000 forint megtakarítást érnek el. Ezt úgy tudják teljesíteni, hogy a kocsi­­osztály és a mozdonyosztály selejtköltségét 5 százalékkal csök­kentik. Minimumra csökkentik az igazolatlanul hiányzók szá­mát, ugyanakkor a balesetekből származó munkaidőki­esést a ter­vezett alá csökkentik. A meg­munkáló osztályon a balesetekből keletkező munkaidőkiesést 10 százalékkal csökkentik. A mező­­gazdaság dolgozói részére, az ál­taluk patronált gépállomásoknak fokozott műszaki, szervező és irányító segítséget nyújtanak. A Szombathelyi Bőrgyár — mint háromszoros élüzem — dolgozói is örömmel csatlakoznak a felhíváshoz. Vállalják, hogy az első negyedéves tervüket 0,5 szá­zalékkal túlteljesítik. 100 száza­lékos tervszerűséggel dolgoznak, s ezzel 30.000 forint értékű mun­kát adnak a népgazdaságnak terven felül. Ígérik, hogy önköltségcsökken­tési tervüket a tervezettel szem­ben 0-5 százalékkal túlteljesítik, s ezzel 31.000 forintot takaríta­nak meg. A minőség megjavítása érde­kében vállalják, hogy a tervezett 93,5 százalékos minőségi együtt­hatót 93,76 százalékra emelik. Ezzel 16.000 forintot takarítanak meg. A dolgozók felajánlásait minden hónapban ellenőrzik. A meggyespusztai Állami Gazdaság állattenyésztői is tovább akarják öregbíteni jó hírnevüket, ígérik, hogy az átteleltetési időszakra tervezett 212 ezer liter tej he­lyett 220 ezer liter tejet termel­nek. Ezt az eredményt a rendel­kezésükre álló III. osztályú tö­meg- és szálastakarmány etetésé­vel érik el. A tehenészetben az 1955. évi borjúszaporulati tervü­ket 100 százalékra teljesítik. A növendékjószágoknál jó takar­mányozással előírtk a havi 12 kilós súlygyarapodást. A sertéstenyésztési szaporulati tervüket 100 százalékra teljesítik. Az anyakocák tenyészkondí­cióját a vitaminokban gazdag, jó minő­ségű csicsóka-legelők jó kihasz­nálásával teszik lehetővé. A fiatal süldőket egészségügyi szempont­ból is állandóan figyelemmel kí­sérik, s ezzel elérik a havi 10 kilós súlygyarapodást, melyet 24 százalékos daraértékesítéssel szi­lárdítanak meg. A Kőszegi Textilművek dolgozói első negyedévi tervüket 2 százalékkal túlteljesítik. Ezt úgy kívánják elérni, hogy a fel­vett tanulókkal fokozott mérték­ben foglalkoznak s azok így a tervezett határidő előtt kiváló szakmunkásokká válnak. A két százalékos túlteljesítést megtaka­rított anyagból érik el. A minő­ségi tervüket a Posztógyárban a tervezett 95,8 százalékkal szem­ben 96 százalékban, az Ágyterítő­gyárban pedig a tervezett 94 szá­zalékkal szemben 94,5 százalék­ban teljesítik. Ennek érdekében a gyártástechnológiát mindenütt fokozottabban ellenőrzik, s így megakadályozzák azt, hogy a nem megfelelően elkészített anyag ke­rüljön továbbfeldolgozásra. Önköltségcsökkentési tervüket úgy akarják 50 ezer forinttal túlteljesíteni, hogy mind a há­rom gyárban az e­lső negyedévre tervezett műszaki intézkedéseket határidő előtt végrehajtják. A forgóeszközcsökkentés terén azt ígérik, hogy az év végi leltáro­zásnál olyan anyagokat, amely a­­közeljövőben felhasználásra nem kerül, értékesítik és ezzel 300.000 forinttal csökkentik az elfekvő készleteket. A dolgozók egészségének védelme érdekében kibővítik és új felszereléssel látják el az orvosi rendelőket. Vállalják, hogy a balesetek szá­mát 15 százalékkal csökkentik. Végül vállalják, hogy a mező­­gazdaság fejlesztése érdekében a lukácsházi gépállomást patro­nálják oly módon, hogy a ta­vaszi szántási és vetési tervüket határidő előtt befejezzék. A A Szentgotthárdi Selyemszövőgyár dolgozói arra tesznek fogadalmat, hogy az első negyedévben tervü­ket, amely 8,2 százalékkal maga­sabb, mint az 1954 negyedik ne­gyedévi, 1 százalékkal túlteljesí­tik. Minőségi tervüket 3 száza­lékkal túlteljesítik extra és L osztályú áruban. Ennek érdeké­ben az üzembe újonnan felvett dolgozókat szaktanfolyamokon képezik ki a szövés gyors és jó elsajátítására. Az önköltségcsökkentési tervü­ket 10 százalékkal túlteljesítik. A fenti vállalást azzal kívánják biztosítani, hogy a havi terveket 98 százalékos tervszerűséggel végzik. A műszaki fejlesztési tervet minden részletében telje­sítik. A Rákosi Mátyás Művek kezdeményezése, a felszabadulási munkaverseny napról-napra nagyobb visszhangra talál megyénk­ben. Sorra jelentik be csatlakozásukat üzemeink, állami gazda­ságaink, s valamennyi több, job­b és áldozatkész munkát lgér népünk jólétének emelése érdekében. Jutalomban részesült mezőgazdasági dolgozók A tavasz folyamán a Földmű­velésügyi Minisztérium országos versenyt hirdetett a termelő­­szövetkezetek és legeltetési bi­zottságok pásztorai, valamint a legeltetési bizottságok elnökei kö­zött. A verseny feltételei: a lege­lők szakszerű kezelése, legelteté­se, a legelőkön való rendszeres gyomirtás és a rendszeres fekte­­téses trágyázás volt. A versenyben számos Vas megyei pásztor és legeltetési bizottsági elnök is részt vett. A verseny elbírálása a közel­múltban történt s több Vas me­gyei pásztor és legeltetési bizott­sági elnök is pénzjutalomban ré­szesült. A megye legjobb pászto­ra Tóth Lajos ikervári lakos lett, aki 65 holdas legelőn szakaszosan legeltetett, s emellett a legelőt is tisztán, gyommentesen tartotta. A 65 holdból 30 holdat fektetésesen trágyáztatott. Jó munkája jutal­mául elnyerte a­­Mezőgazdaság ki­váló dolgozója“ címet és 2000 forintos pénzjutalomban is ré­szesült. Pénzjutalmat, kapott Farkas Ist­ván és Péter János celldömölki, Horváth János szentpéterfai, va­lamint Balázs Ferenc tömördi pásztor, mint a legeltetési bizott­ságok pásztorai. A termelőszövetkezetek pász­torai közül az alábbiak része­sültek pénzjutalomban: Horváth Zsigmond Mesteri, Kiss József Tompaládony, Németh István Hegyfalu, Szabó István, Rácz István, Kovacsics János Gérce, Bokor István, Balogh István Nagygeresd, Banco Gyula Győrvár, Sütő Gergely Vasszé­­csény­ (Vörös Mező TSZ), Bokor István, Rábafüzes, Molnár József Őriszentpéter, Pecek Ferenc Kör­mend. A legeltetési bizottságok elnö­kei közül Kozma Sándor felső­­patyi, Magyosics Ferenc gaszto­­nyi és Boros Gyula egyházashe­­tyei legeltetési bizottsági elnö­kök lettek a megye elsői, akik fejenként 1000 forint pénzjuta­lomban részesültek. • • Ötezer forintot nyert — Valóság ez? Nem álmodom? — kérdi sugárzó arccal Horváth Antal, a Vas megyei Faipari Vál­lalat befekötő munkása. Boldog­ságának nagy oka van, a decem­ber 30-án, Szombathelyen tartott sorsolás egyik nyertese. Először nyert életében, ezért nem is csoda, ha kicsit kételke­dik ebben, ötezer forint nem megvetendő összeg! Kissé elfogódottan, szertelenül beszél, de ki haragszik ma ezért. — Már régebben is mondogat­tam magamban —■ amikor Bé­késcsabán meg más városban húztak — hát most nem nyer­tem, no de majd Szombathelyen. —S mire szánja ezt az össze­get? — Nem is tudom még... Gon­doltam arra is, hogy szüleimet fogom segíteni. Árvízkárosultak. Bizony nagyon rájuk férne. De talán megvalósíthatom ré­gi-régi álmomat is. Nagyon sze­retnék egy tangóharmonikát ven­ni. S akkor megint muzsikálha­tok. Bár kissé nehéz lesz, mert már nagyon rosszul hallok... de azért menni fog, ha akarom. — S kezével olyan mozdulatot tesz, mintha máris a harmónikán átszana. Meleg kézszorítással, jókíván­ságokkal búcsúzom tőle, s ő is barátian szorítja meg kezemet. — Én még csak azt kívánom — fűzi hozzá — hogy legközelebb maga is, s mindenki, aki még nem nyert, hamarosan olyan örö­met érezzen, mint amilyet ma én érzek. (ea) ei Dunántúli Rostkikészítő Vállalat dolgozói vállalják, hogy első negyedévi készárutervüket 2 szá­zalékkal túlteljesítik és az ezzel kapcsolatos cikkenkénti terv­­szerűségüket 1 százalékkal szin­tén túlszárnyalják. A fonodák felé a szállítási kötelezettségük­nek 100 százalékban eleget tesz­nek. A gyártott készáruikat ki­fogástalan minőségben szállítják a fonodák részére és az előző időszakhoz viszonyítva, a minő­ség eltéréséből származó levoná­sokat 50 százalékkal csökkentik. A terv szerint előirányzott tálo­­lási lenkóctervük 30 százalékát extrakóc minőségben gyártják, ezáltal csökkentik a külföldi nyersanyagok behozatalát. Az előző időszakhoz viszonyítva, a központi hálózatból vett erőáram felhasználását 5 százalékkal csök­kentik. A gyárban lévő gépi be­rendezéseket felülvizsgálják és a poréi szívóberendezés korszerűsí­tését tovább folytatják. Végül azt ígérik, hogy nagyobb gondot fordítanak a Győzelem Termelő­­szövetkezet patronálására és meg­adnak minden támogatást poli­tikai és gazdasági vonalon, hogy ezáltal is erősítsék a mun­kás-paraszt szövetséget

Next