Vasmegye, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-01 / 128. szám
Szép vállalásokat tesz, versenyre hív az URAIÚJFALUI ÁLLAMI GAZDASÁG Mi, az Uraiújfalui Állami Gazdaság dolgozói együttesen elhatároztuk, hogy pártunk Központi Vezetőségének határozatai értelmében tovább növeljük mezőgazdasági termelésünk hozamát, csökkentjük a termékek önköltségét, hogy ezzel is hozzájárulhassunk dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez, második ötéves tervünk sikeres megvalósításához. Ezért vállaljuk, hogy őszi búzából a tervezett holdankénti 12.6 mázsa helyett 13, rozsból a 9.4 helyett 10, kukoricából a 14.2 helyett 15,5, cukorrépából a tervezett 140 helyett 160 mázsát termelünk. Pillangósokból az eredetileg tervezett 22 mázsa helyett 24, dugványrépából 100 mázsa helyett 110 mázsát takarítunk be holdanként. Számításunk szerint a többlettermelésből adódó érték 145.275 forintot tesz ki. Kalászosaink és a kapások földjét állandóan gyommentesen tartjuk. Gabonáinknál 300 holdon gépi permetezéssel vegyszeres gyomirtást végeztettünk. Az eddigiektől eltérően az idén négyszer kapáljuk a kukoricákat. Egyszer kézzel, háromszor géppel. Erre azért van meg a lehetőségünk, mert kukoricáinkat 97 százalékban négyzetesen vetettük. A cukorrépát — az egyelés és gazda kapálás kivételével — is géppé, kapáltatjuk. Az összes pillangósokat gépekkel takaríttatjuk be, s azok szárogatását az erre a célra létesített szárogató pajtákban végezzük. Ezzel az eljárással elejét vesszük a levélpergésnek, megőrizzük a takaritmány minőségét. A kalászosokat teljes mértékben gépekkel aratjuk. Ezzel meggyorsítjuk az aratást, kisebb lesz a szemveszteség is. A kombájnaratást az elmúlt évihez képest 10 százalékkal növeljük. E gépeknél a szemveszteséget az 5 százalék helyett 3, az aratógépeknél a megengedett 2 százalék helyett 1,5 százalékra csökkentjük. A kalászosok aratását a tervezett 18 nap helyett 14 nap alatt akarjuk elvégezni. Az a tervünk, hogy az aratástól számított 48 órán belül a tarlókat is felszántjuk. Gépesítjük a kapások betakarítását. A cukorrépa-kiemelést és a burgonyaszedést 100 százalékban gépekkel végeztetjük. A szervestrágyázást 694 holdon október 30-ig befejezzük. Vállaljuk, hogy az állattenyésztés fejlesztése érdekében a takarmányozásnál egész évben a zöld futószalagot alkalmazzuk. Jó minőségű takarmányokból úgy állítjuk össze az etetnivalót, hogy december 20-ig az egy tehénre jutó évi tejtermelés 3150 liter legyen. Borjúszaporulati tervünket is jelentősen növeljük. Ezért az eltetések szakszerűvé tételére külön ellető tehenészt állítunk be. A szentivánfai üzemegységünkben meg külön elletőistállót építünk. Fenti célkitűzéseink valóra váltása érdekében pártszervezetünk széleskörű felvlágosító munkát végez. Éves versenyvállalásunkat minden egyes dolgozóval újra ismertetjük, s menet közben rendszeresen tájékoztatjuk őket az elért eredményekről. Versenyvállalásunkkal együtt párosversenyre szólítjuk a Bögötei Állami Gazdaságot, s javasoljuk, hogy a két gazdaság közösen alakítson egy bíráló bizottságot az éves verseny értékelésére. Molnár István igazgató, Horváth Lajos párttitkár, Szárics Pál ab-elnök, Barabás László főagronómus. JELENTÉS A KÖRMENDI JÁRÁS ESZEIBŐL 400 köbmétert silóznak a héten A nagykölkedi József Attila TSZ tagjai a silózást nemcsak őszi feladatnak tartják. A télire szükséges szálastakarmány mellett most is bőven akarnak elraktározni lédús takarmányt. Ezért két nap óta a gépállomás két silótöltő gépe silóz. Eddig 200 köbmétert lesilóztak, a héten még további 200 köbméteres silót akarnak megtölteni herefélékkel és füves keverékkel. Az ősszel megfelelő mennyiségű kukoricaszárból és egyéb arra alkalmas takarmányból még nagyobb mennyiségben raknak el az állatok részére silót. ■* Egyelik a cukorrépát A járás termelőszövetkezeteiben napokkal ezelőtt befejezték a cukorrépa első kapálását, most folyamatban van annak egyelése. Ezt a munkát eddig 60 százalékban végezték el. Több olyan tsz van, mint a magyarszecsődi Világszabadság és a körmendi Vörös Csillag, amely már befejezte az egyelést, s a csákánydoroszlói Szabadság, ahol befejezéshez közeledik e munka. Az egyedüli példa a járásban, hogy a körmendi Vörös Csillag TSZ a cukorrépa első kapálását a gépállomás küllőskapájával végeztette el. * Teljes gépi munka a kukoricában Jó kukoricatermést akar elérni az idén a kisrákosi Alkotmány TSZ. Ennek megvalósításához az összes kukoricavetésterületét a gépállomás négyzetbe vető gépével vettette, így a tagságnak nem nagy gondja van a kukorica kapálására, mert aztis teljes mértékben a gépállomással végezteti. Az első kapálás már megtörtént, küllőskapával. A második kapa-olás után kézzel megegyelik a kukoricát és utána annyiszor kapáltatják a gépállomással, ahányszor a talaj megkívánja és a gép el tud járni a sorok között. ★ Kétszeresére növekedett a tejtermelés . A nemesrempehollósi Győzelem TSZ-ben a téli átteleltetés nem okozott különösebb gondot. Számba vették a birtokukban lévő takarmányt és azt helyesen osztották el a szarvasmarhák között. A jó takarmányozásnak és a szakszerű gondozásnak köszönhető, hogy a tejtermelés a téli időszakban nem csökkent, hanem jelentősen emelkedett. A múlt év novemberi eredményhez képest ez év áprilisában megkétszereződött a tejtermelés. A járásban ez az egyedüli tsz, amely az éves tejtermelési tervét 50,5 százalékban teljesítette a féléves téli időszakban. Minden kilátás megvan arra, hogy a zöldtakarmányozás mellett a tervezett 1950 liter tejet, az egy tehénre eső tejtermelést 10—15 százalékkal túlteljesítik. * Az ember helyett dolgozik a gép A Körmendi Gépállomás a járás tsz-eivel nagyon megszerettette a gépi munkát. A szövetkezetek különösen a kukorica vetésénél és kapálásánál veszik igénybe a gépi segítséget. A járás kukoricából négyzetes vetési tervét 130 százalékban teljesítette. A növényápolásban már könnyű feladatuk lesz a szövetkezeti tagoknak. A géppel vetett kukoricát a gépállomással kapáltatják, gyomtalaníttatják, így a tagok többször kapálhatják a többi kapásnövényt a répaféléket, a napraforgót és a burgonyát. A kukoricák első kapálását a gépállomás megkezdte, napokon belül végeznek ezzel. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! mai szamunk , OLDAK A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XII. évfolyam, 128. szám. Ára 50 fillér 1956. június 1. Péntek. Fejlődésünk mostani szakaszában egyre növekszik a dolgozó tömegek aktivitásának fontossága Hegedűs András elvtárs beszéde Hegedűs András elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, szerdán a csepeli KM Művek munkásgyűlésén a dolgozók kérdéseire válaszolva bel- és külpolitikánk több fontos kérdését ismertette. Bevezetőben arról beszélt, hogy országunkban a XX. kongresszus hatására a dolgozók sokkal kezdeményezőbben lépnek fel s mondják el véleményüket fejlődésünk legfontosabb kérdéseiről. Meggyőzően bizonyítja ezt az ötéves terv irányelveiről indított vita, amely százezreket mozgatott meg, s lehetőséget ad pártunk Központi Vezetőségének és a kormánynak, hogy a második ötéves terv céljait a dolgozók véleményének meghallgatása után határozza meg. Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk azt akarja, hogy ez az egészséges folyamat tovább folytatódjék, s a dolgozók, elsősorban a munkások — ismerve országunk helyzetét — véleményükkel, építő javaslataikkal és bírálataikkal segítsék kiküszöbölni az előrehaladásunkat gátló hibákat. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy az ország fontos kérdéseiről a Központi Vezetőség és a kormány tagjai gyakrabban beszéljenek a dolgozókkal, osszák meg az ország vezetésének gondját és baját a munkásokkal, a dolgozó parasztokkal, és értelmiségiekkel. A második ötéves terv irányelveit a dolgozók országszerte örömmel fogadták. Különböző megbeszéléseken szinte egységesen alakult ki az az álláspont, hogy ez az előirányzat figyelembe veszi országunk gazdasági adottságait, elérhető célokat tartalmaz és helyes arányokat állapít meg a népgazdaság különböző ágainak fejlesztése között. Dolgozóink nagy részét azonban érthetően különösen sokat foglalkoztatja az életszínvonal emelésének előirányzata. Az életszínvonal emelésének kérdései Hegedűs elvtárs a továbbiakban az ötéves terv irányelveivel kapcsolatos vitában felmerült problémákkal foglalkozott. — Sokan felvetik — mondotta —, hogy a párt és a kormány miképpen gondolja biztosítani a dolgozók életszínvonalának 25 százalékos emelését. Elérhető-e ez a cél? Az életszínvonal emelését úgy szeretnénk végrehajtani, hogy az egy keresőre eső bér s annak vásárlóereje legalább 25 százalékkal növekedjék Az elmúlt években az egy keresőre eső bér vásárlóereje 1949-hez viszonyítva nem emelkedett jelentősen. — A második ötéves terv előirányzatának ebből a szempontból nagyon lényeges változása az, hogy az egy keresőre eső jövedelmet, azaz az átlagos havi kereset tényleges vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal növelni. — Ez viszont a dolgozók életkörülményeinek megjavításában jelentős lépés lesz. De az életszínvonal 25 százalékos növekedését csak úgy lehet elérni, ha ugyanakkor gyorsan növekszik az egy munkásra eső termelési érték is, aminek viszont egyik legfontosabb feltétele a műszaki színvonal fejlesztése. A műszaki színvonal fejlesztésének pedig igen fontos eszköze a beruházások célszerű felhasználása. Biztosítani kell, hogy új, korszerű szerszámgépeket tudjunk gyártani és a termelésbe állítani, olyanokat, amelyek megkönnyítik az emberi munkát, fokozzák a termelékenységet. Sok helyes vélemény és javaslat hangzik el a tervvitában. De a kiindulópont sokszor nem számol a lehetőségekkel. Jó néhányan úgy vélekednek, mintha a beruházások növelésére korlátlanul lennének lehetőségeink. Igaz, hogy e kívánságok önmagukban legtöbbször jogosak. De ha mindezeket az igényeket kielégítenénk, akkor a nemzeti jövedelem szétosztásában újra aránytalanság keletkezne, túlzottan sokat fordítanánk beruházásokra, és csak keveset lehetne adni az életszínvonal növelésére. Megismétlődnék az a hiba, amelyet az 1953. júniusa előtti években követtünk el. Fő figyelmünket arra kell fordítanunk, hogy a rendelkezésünkre álló beruházási összegeket a leggazdaságosabban használjuk fel. Hegedűs elvtárs ezután válaszolt az egyik idős szakmunkás kérdésére, aki a múlt hét péntekén tartott megbeszélésen azt kérdezte a Minisztertanács elnökétől, miként akarja biztosítani a kormány az öreg szakmunkások megfelelő bérezését, azokét, akik normájukat már nem tudják teljesíteni. Hegedűs elvtárs rámutatott, hogy az idős szakmunkásokra nagyobb szaktudást igénylő munkákat kell bízni, messzemenően be kell vonni őket a fiatalok képzésébe, tanfolyamokon okiatoknak kell felhasználni őket stb. Ugyancsak idősebb szakmunkások panaszkodtak a Minisztertanács elnökének a nyugdíjtörvény fogyatékosságai miatt. — A panaszok nagy része jogos — mondotta Hegedűs elvtárs. — SZOT elnöksége a Minisztertanáccsal karöltve most dolgozik a nyugdíjrendelet módosításán, s a cél az, hogy a visszásságokat megszüntessük, s a sok évtizedes munkát megfelelően honoráljuk. A reálbéremelés módjai Az életszínvonal emelésének feltételeiről Hegedűs elvtárs a következőket mondotta: — A termelékenység növelésében nagy lehetőségünk van még a fegyelem megszilárdítása, a dolgozók olyan üzemen belüli elosztása területén, amely lehetővé teszi, hogy ki-ki tehetségéhez és tudásához mérten dolgozhassák. Mindezeket a lehetőségeket fel kell használnunk arra, hogy a munka termelékenységének előirányzatait a második ötéves tervben és már ebben az évben is hiánytalanul teljesítsük és túlteljesítsük. Ha ezt biztosítani tudjuk, akkor megteremtettük az életszínvonal emelésének és a népgazdaság fejlesztésének legfontosabb anyagi alapjait. Sok helyen azt kérdik, milyen intézkedésekkel akarjuk az életszínvonalt az előirányzott mértékben növelni. Ha az életszínvonal tervezet növelése számára az anyagi feltételek biztosítottak, akkor alapjában véve kétféle módszerrel élünk majd: emeljük a munkabéreket és csökkentjük az árakat. — A munkabérek emelésével fokozatosan ki kell küszöbölni a „ (Folytatás a 2. oldalon.) Az anyagellátás és külkereskedelmünk helyzete — Ahhoz, hogy egy munkásra több termelési érték jusson, nemcsak új gépekre, van szükség, hanem talán mindenekelőtt arra, hogy rendet teremtsünk az anyagellátásban. — Magyarország nyersanyagokban szegény ország. Sokféle nyersanyagot kell külföldről behoznunk, s ez nem megy mindig zökkenők nélkül. Külkereskedelmi helyzetünk javítását szolgálja az is, hogy a Minisztertanács úgy döntött: jobban be kell vonni termékeik külföldi értékesítésébe az ipari üzemeket és egyes ipari üzemekre rá is bízta termékeik értékesítését. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy megnő a külkereskedelmi forgalmunk ezekben a cikkekben, s arra is számítunk, hogy ilyen módon megjavul majd a gyártmányok minősége. Az anyagellátás hiányosságainak oka az is, hogy sok hiba van még a termelés megszervezésében. Az iparvállalatok vezetői, dolgozói keveset törődnek a folyamatos termelés feltételeinek megteremtésével. S ebben nemcsak az ipari üzemek vezetői hibásak, hanem a központi irányítás is. Az anyag és félkésztermék körüli ellátási zavarokban sokszor szerepet játszik az, hogy az egyes gyártmányok minősége nem megfelelő. A selejt elleni küzdelemben, a minőség megjavításában nagyon fontos feladatnak tartjuk a bérezési rendszer toovábbi megjavítását és egyben a minőségi ellenőrzés megszigorítását. Múlhatatlanul szükséges, hogy érdekeltté tegyük a dolgozókat abban, hogy ne csak többet termeljenek, hanem jobb minőségű munkát is végezzenek. Ipari üzemeink bérrendszere nem mindig ösztönöz a jobb minőségű munkára, sőt gyakran arra készteti a dolgozókat, hogy csak a mennyiségre, a normák túlteljesítésére törekedjenek. A jó minőségű munka igazi megbecsülését csak akkor tudjuk elérni, ha a bérek megállapításánál nagyobb hatáskört adunk az üzemek és az egyes gyárrészlegek vezetőinek, a minőséget ugyanis nehéz központi rendeletekben előírni, százalékban mérni. Helyi ismeretekre van szükség.