Vasmegye, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

­ Urbán Ernő: Megnő az alsóbb szervek, elsősorban a helyi tanácsok feladata és jelentősége Hegedűs elvtárs vitaösszefoglalója . A Minisztertanács, elnöke, Hegedűs András elvtárs beszámo­lóját illetően, két kérdéshez szeret­nék hozzászólni. Az egyik a szo­cialista demokratizmus kérdése, a másik — ahogyan Hegedűs elv­társ kifejezte magát — az írókkal való félreértések, illetőleg nézetel­térések ügye — kezdte beszédét, majd így folytatta: — Döntő fontosságúnak tartom, s mint a cselekvés vezérfonalát, csak helyeselni tudom azt az el­vet, hogy ezután a vezetést nem az utasítások, direktívák, intern- és egyéb rendeletek tömkelege, ha­nem a fő irányelvek alapos, meg­gondolt kidolgozása és az elmé­lyült, a korrekcióra menetközben is kész ellenőrzés fogja jelenteni, amivel, mint köve­tkezvlény az jár majd, hogy megnő az alsóbb szervek, elsősorban a helyi taná­csok feladata és jelentősége, ille­tőleg maguk a tanácsok is a fon­tosabb kérdésekben nem a végre­hajtó bizottság, hanem a plénum, a teljes tanácsülés határozatai alapján fognak működni. Az első kérdés, amely ezzel kap­csolatban az emberben felvetődik: vajon tanácsaink jelenlegi appa­rátusa, maguk a funkcionáriusok alkalmasak-e arra, hogy a veze­tésnek ezt az újszerű, a jelenlegi­nél sokkal több önállóságot, kö­rültekintést, felelősséget és kimon­dom, bölcsességet igénylő munká­ját ellássák? Mint nézelődő, or­szágot járó ember, azt mondhatom erre: általában igen. Legutóbb, jó három héten át egyetlen falu mindennapjaiba pró­báltam betekinteni, s a tanácsel­nök gondjait-bajait is igyekeztem magamévá tenni. Olyan érzésem támadt, hogy egy jól felkészült, kitűnő izomzatú atlétával van dolgom, aki futni, rohanni, szá­guldani szeretne, de hasztalan, csak lábát emelgeti, hol az egyik­re, hol a másikra áll, mint a gó­lyamadár, mert térdig lepi a papír, és ha megfeszül, sem képes előre­haladni. Helyeslem, hogy Hegedűs elv­társ itt, az ország színe előtt meg­védte arra érdemes funkcionálnu­. Tisztelt Országgyűlés, Kép­viselő Elvtársak! A vitában fel­szólaló képviselő elvtársak he­lyeselték a Minisztertanács be­számolóját eddigi tevékenységé­ről és azokat az elgondolásokat és terveket, amelyeket a Minisz­tertanács beszámolója az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban ismertetett. Én azért a zárszó­ban nem kívánok kitérni min­den képviselő elvtárs felszólalá­sára, csupán azokkal a kérdések­kel szeretnék foglalkozni, ame­lyeket a képviselő elvtársak fel­szólalásaikban a beszámolóval kapcsolatban javaslatként, vagy a Minisztertanács működésé­vel kapcsolatban bírálatként fel­vetettek. Achátz elvtárs és Föld­vári elvtárs is igen erőteljesen vetették fel saját területük fej­lesztésének problémáit. Achátz elvtárs Pécs városa fejlesztését, Földvári elvtárs Borsodét, a bor­sodi iparvidék fejlesztését. Azt hiszem, mindkét elvtársnak iga­za van. Tervezésünkben az el­múlt években a területi tervezés elvei, tehát az egyes területek komplex fejlesztésének szem­pontjai nem érvényesültek meg­felelő módon. A minisztériumok az egyes területek fontosságát másképp és másképp értelmez­ték. Ez természetes is. Másképp értelmezi mondjuk Pécs fontos­ságát a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium, mint a Vegyipari Minisztérium, vagy a mezőgaz­dasági minisztériumok valame­lyike. Ezért ezen a kérdésen, amelyet Rchátz elvtárs és Föld­vári elvtárs felvetett, mi igyek­szünk segíteni — s a Miniszter­­tanács már hozott is ilyen hatá­rozatot —, hogy az egyes megyei tanácsok végrehajtó bizottságai, illetve a kiemelt négy város vég­rehajtó bizottságai tervjavaslatot készítenek a Minisztertanácsnak. Amikor a Minisztertanács az éves terveket jóváhagyná, nem­csak az egyes minisztériumok tervjavaslatait hagyja jóvá, ha­nem jóváhagyja a megyei végre­hajtó bizottságok, illetve a ki­emelt városok végrehajtó bizott­ságai­ által előterjesztett tervja­vaslatot is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fejlesztésének kérdéseit együt­tesen fogjuk vizsgálni. Persze, ha segít is ez a módszer, rögtön hozzá kell tennem: mindazt a sok kérdést, amit Rchátz elvtárs és Földvári elvtárs itt elmondott, nem fogjuk tudni nyomban meg­oldani. Ezeknek a megoldásához idő kell. A kérdések egy része olyan — azt azonnal hozzétehe­­tem —, amely sürgős megoldás­ra vár. Ilyen kérdésnek tartom például Pécs vízellátásának to­vábbi javítását. Feltétlenül na­gyon komolyan kell foglalkoz­nunk ezzel, s meg kell oldani. Ennyit a területi tervezéssel kapcsolatban. Földvári elvtárs nagyon hatá­rozottan­ vetette fel a beruházá­sok kérdését és bírálta ebből a szempontból a Minisztertanács munkáját. Azt hiszem, teljesen jogos a kérdés felvetése kritikai módon. A beruházás az a terüle­te a népgazdaságunknak, ahol a (Folytatás az 1. oldalról.) A következő felszólaló Vég B­éla országgyűlési képviselő volt, Vég Béla. A helyes határozatok végrehajtására mozgósítsunk minden erőt — Az elmúlt időszakra jellemző­­— mondotta —, hogy az 1953- ban társadalmi életünk minden területén megkezdett, de nem elég következetesen folytatott szocialista demokrácia továbbfej­lesztése kezdett kibontakozni. Ebben nagy szerepe van a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának. A továbbiakban arról beszélt, hogy a párt és a kormány intéz­kedései eredményeként megnőtt a dolgozók aktivitása, erősödött a szabad, alkotó vita, a meglévő hibákkal szembeni jogos bírálat és a kezdeményezés ezek kijaví­tására. A dolgozó néptömegek aktivitása, alkotó bírálata és se­­gítőkészsége a hibák kijavítására a gyorsabb előrehaladás legfőbb biztosítéka. Majd a Központi Ve­zetőség 1956. július 18—21-i ülé­sén elfogadott határozatot mél­tatta. , — A határozat — mondotta — világos és biztos utat mutat, választ ad egy-egy sor régen vi­tatott problémára, megjelöli a szocialista építőmunkában előt­tünk álló feladatokat. Dolgozó népünk helyesli a határozatot, egyetért vele. Különösen egyet­ért azzal, hogy a vitás kérdések lezárásával a figyelmet a múlt hibáiról a jelen és a jövő fel­adataira irányítjuk. A továbbiakban a Miniszter­­tanács beszámolója alapján, ah­hoz csatlakozva, gazdasági éle­tünk néhány kérdéséhez szólt hozzá. Kiemelte az anyag- és energiagazdálkodás megjavításá­nak fontosságát. Az energiaellátás megjavításá­val kapcsolatban hangsúlyozta: a legmesszebbmenő takarékosság és, az energiahordozók termelé­sének további növelése szüksé­ges, hogy a következő év elején megfelelő kezdő tartalék-készle­tek álljanak rendelkezésre. Az anyagellátásról szólva han­­goztatta: tekintettel arra, hogy az anyagellátás azok közé a kérdé­sek közé tartozik, melyek legin­kább foglalkoztatják az ipar dol­gozóit, a pártnak és a kor­mánynak fokozott erőfeszítéseket kell tenni az anyagellátás meg­javítására. Az anyagellátás meg­javítását országos üggyé kell ten­­­ni. A pártszervezeteknek, szak­­szervezeteknek és, az állami szer­veze­teknek össze kell fogni és szervező, felvilágosító munkával, valamint a szükséges gazdasági intézkedé­­k megtételével kell elősegíteniük az anyagellátás megjavítását. Fel kell használni e cél elérésére, a­­szocialista mun­­kaverseipyt .is. — A feladat nem könnyű, de biztos vagyok abban ha a párt, a kormány, a szakszer­vezetek és a gazdasági szervek a dolgozókra támaszkodva hozzá­fognak e feladat megoldásához, az első eredmények rövidesen meglesznek — mondotta. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásához a legna­gyobb szervező erőt a II. ötéves terv jelenti. Ebből következik, hogy jelenleg is és az elkövetke­zendő években is e terv megvaló­sítására kell összpontosítani a párt, az állam szervező, vezető, irányító munkáját, dolgozó né­pünk alkotó tevékenységét. A mi terveink állami tervek, kötelező erejű törvényt jelentenek. Ugyan­akkor a tervezésnek a tömegek alkotó kezdeményezésére kell tá­maszkodni, amely fejlődésünk meggyorsításának új lehetőségeit hozza felszínre. Pártunk, államunk, dolgozó né­pünk előtt álló gazdasági felada­tok sikeres megvalósításának dön­tő előfeltétele, hogy minden inga­dozás nélkül folytassuk az ország, ezen belül a gazdasági élet s a gazdasági vezetés demokratizálá­sát, s ezen keresztül biztosítsuk a magasabb színvonalú gazdasági vezetést. A termelés jobb meg­szervezése, s a dolgozók egyre nö­vekvő anyagi szükségleteinek mi­nél jobb kielégítése megköveteli a már eddig megtett gazdasági in­tézkedéseken túl a még meglévő túlzott centralizálás fokozatos ki­küszöbölését. Népünkben nagy alkotó erők rejlenek. Feladatunk ezek felszín­re hozása és a nép, a szocialista haza érdekében való felhasználá­sa. Bátran kell támaszkodni a dol­gozókra, meg kell hallgatni véle­ményüket és javaslataikat, ki kell kérni tanácsaikat, s ha ezek he­lyesek — és többnyire helyesek rgy, intézkedni kell megvalósítá­sukra. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének határozatai, a Minisztertanács elhangzott beszá­molója nagyszerű távlatokat nyit­nak dolgozó népünk előtt. Most mindannyiunk előtt az a feladat, hogy a helyes határozatok végre­hajtására mozgósítunk minden erőt. Nem kétséges, hogy dolgozó népünk ugyanúgy, mint a múlt­ban annyiszor, erejét nem kímélve fog dolgozni azon, hogy a szocia­lista hazánk építésében előttünk álló feladatokat mind sikeresebben oldjuk meg. A Hegedűs András elv­társ által előterjesztett beszámolót elfogadta. Kiss Imre országgyűl­ési képvi­selő a Veszprém­ megyei tanácsok munkájával. Molnár Ernő ország­­gyűlési képviselő pedig több bu­dapesti problémával foglalkozott, majd Urbán Ernő képviselő szó­lalt fel, sainkat, de még jobban helyeslem azt az elvet, amely képességeik­hez méltó munkát, a jelenleginél sokkal nagyobb önállóságot bizto­sít nekik, és amely végső soron funkcionáriusainkat szimpla ren­deletvégrehajtókból a maguk ki­­sebb-nagyobb közösségének hiva­tott és kétszeresen felelős vezetői­vé teszi. (Taps.) Ezután így folytatta: — Köztu­domású, hogy milyen széles és milyen egyetértő visszhangot vál­tott ki pártunknak és kormá­nyunknak az a kezdeményezése, hogy falvaink nyilvános gyűlésen, minden körülményt pontosan mér­legelve, vegyék le a kuláklistáról az ártatlanul megbélyegzett közép­parasztokat, s amikor erről beszé­lünk, sokszor és joggal hivatko­zunk a nép megsértett igazságér­­zetére. De kérdem, nem félmeg­oldásnak tartja-e a nép igazság­érzete azt az esetet amikor a kö­zépparasztok lekerülnek ugyan a kuláklistáról, s erkölcsi, sőt anyagi kárpótlásuk érdekében is nagyon helyesen, intézkedés történik, vi­szont az a funkcionárius, aki köztu­domásúan személyes bosszú, vélt érdemhajhászás vagy egyéb ha­sonló okok miatt tört a vesztükre, továbbra is a helyén marad, nem vonják felelősségre. — Urbán Er­nő egy példát említett és hozzá­fűzte: — Nem azért hoztam fel ezt a példát, hogy valami generá­lis intézkedést sürgessek itt. Azt azonban szeretném megérni, hogy ilyen esetekben a járási és megyei tanács igenis statuáljon példát. — És még egy dolgot a szocia­lista demokratizmussal kapcso­latban. Bár a beszámoló is hang­súlyozta, hogy nehéz, bonyolult ügyről, bizonyos értelemben az egész államgépezet munkastílu­sának átállításáról is van szó, javasolom, hogy a sajtóban, rá­dióban, de a mi saját munkánk­ban, a képviselő­ munkában is kapjon hangot a bizalom és a türelem többszöri, okosan meg­indokolt kérése. Meg kell magya­ráznunk, hogy az olyan, önma­gukban helyes intézkedések, mint az egyszerűsítés vagy a bürokrá­cia elleni küzdelem, általában csak olyanok, mint­ a­­h­elyi, a tü­neti kezelés. Nem véletlen, úgy gondolom — és Hegedűs elvtárs is arra hivatkozott —, hogy ed­digi kísérleteink az egyszerűsítés­re nemegyszer újabb hivatalokat szültek. Azt hiszem, hogy erő­feszítéseink akkor vezetnek iga­zán sikerre, akkor élvezzük iga­zán a szocialista demokratizmus áldásait, ha egyszerűsítő és ésszerűsítő törekvéseink azzal a nagyszerű lenini elvvel párosul­nak, mely szerint minél jobban kiveszi részét az egész nép az államhatalom teendőinek gyakor­lásából, annál kevésbé lesz szük­ség erre a hatalomra. — Végül néhány szót — ahogy Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, illetve nézeteltérések dolgáról is. Mi volt szerinte a lényege ezek­nek a félreértéseknek, illetve né­zeteltéréseknek? Kezdem azokkal az írókkal, akiknek a jóhiszemű­ségéhez semmi kétség sem fér. Bizonyos türelmetlenség, csak részben indokolt aggodalom amiatt, hogy a XX. kongresszus tanulságainak alkalmazása a mi sajátos magyar viszonyainkra vagy késik, vagy ha történik is ilyen irányú kísérlet, az a bátor­ság, a kellő következetesség hiá­nya, s a személyi kultusz marad­ványainak fel nem számolása miatt csak félmegoldást hozhat — mondotta a többi között, majd így folytatta: — Ezekre a nézetekre adott csattantó választ a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetősé­gének júliusi plénuma, s terem­tett új helyzetet az irodalmi élet­ben is. Biztosra lehet venni, hogy a nézeteltérésekt­ől mihamarabb a nézetek teljes egyetértése lesz, s ezt műveik is fogják bizonyí­tani. A Minisztertanács elnöke, He­gedűs elvtárs beszámolójával a fentiek alapján egyetértek, s azt elfogadom, s a magam képessé­geihez mérten teljes erővel tá­mogatom. (Taps.) Ezután az elnök bejelentette: a beszámolóhoz több hozzászóló nincs, így a vitát bezárta. Az elhangzottakra Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke vála­szolt: legkirívóbbak az elmúlt években elkövetett mulasztások. A Minisztertanács látja ennek a kérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítettük a beruházásokat, a beruházások előkészítését. A beruházások jóváhagyását a Mi­nisztertanács a maga számára csak a legfontosabb beruházások­nál tartotta fenn, egyébként a beruházásokat a miniszterek hagyják jóvá. Ugyanakkor na­gyon fontosnak tartottuk azt is, hogy központosítani tudjuk erő­inket a legfontosabb beruházá­sokra. Földvári elvtárs elmondotta még, hogy talun több olyan panasz van, amit gyorsabban kel­lene orvosolni. Azt hiszem, ebben sok az igazság, de engedje meg Földvári elvtárs, hogy hozzáte­­gyem: ezeknek a kérdéseknek az orvoslása nagyon nagy mértékben a helyi szervektől függ. Ezt nem azért mondom, mintha a felelős­séget egyszerűen a helyi szervek­re akarnám hárítani. Végső fo­kon minden hibáért, amit a he­lyi szervek elkövetnek, a Minisz­tertanács is felelős. De szeret­ném felhívni a figyelmet arra, hogy sok lehetőséget nem hasz­nálnak ki helyi szerveink az ilyen panaszok orvoslására, ame­lyeket pedig ki lehetne használni. Mi bízunk államapparátusunk dolgozóiban és ezért bátran és határozottan akarunk azon az úton haladni, hogy a helyi ta­nácsok végrehajtó bizottságainak, azok elnökeinek és az igazgatók­nak sokkal nagyobb hatáskört adunk, azért, mert bízunk ben­nük.­­ Ugyanakkor azonban meg kell mondani, hogy államapparátu­sunkban vannak olyan típusú dolgozók, akik nem oda valók. Ezeket ki kell tenni az állam­­apparátusból. Először persze bírálni kell, ha a bírálat nem se­gít, ki kell tenni. Nagyon helyeslem azokat a­ ja­vaslatokat, amelyeket a képvise­lőtársak az egyszerűsítéssel kap­csolatban elmondottak. Ezek a javaslatok mind abban az­ irány­ban haladnak, hogy, megfontol­tan, a kérdést nem az akta­­olda­láról nézve nyúljunk, hozzá az államapparátus munkájának meg­javításához és hogy az­ egyszerű­sítést ne tekintsük egyszerűen egyes rubrikák megszüntetésének, hanem a kérdést a másik oldal­ról is nézve, az egyszerűsítéssel együtt hajtsuk végre a szocialista demokratizmus fejlesztését és államapparátusunk bizonyos mér­tékig új módszereinek kifejlesz­tését. Engedje meg a tisztelt Ország­­gyűlés, hogy végezetül­ a Minisz­tertanács nevében megköszönjem azt a bizalmat, amely a Minisz­tertanács munkája iránt a hozzá­szólásokban megnyilvánult. Meg­köszönjem azt a bizalmat, amely megmutatkozott abban hogy a felszólaló képviselőtársak egyet­értettek a M­iisztertanács be­számolójával és elfogadták a ter­veket, elgondolásokat. Engedjék meg, hogy megköszönjem azt a bizalmat is, amely abban mutat­kozott meg, hogy a képviselőtár­sak bátran bírálták a Miniszter­­tanács munkájának fogyatékos­ságait. 1956. aug. 1. Szerda. Az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a Minisztertanács elnökének beszámolóját és az előterjesztett határozati javaslatot Ezután az országgyűlés elnöke a Minisztertanács elnökének be­számolójával kapcsolatban a kö­vetkező határozati javaslatot ter­jesztette az országgyűlés elé. Az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi a Minisztertanács beszámolóját az 1955. novemberi ülésszaka óta kifejtett tevékeny­ségéről és egyetért azon elgondo­lásokkal és tervekkel, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az ipar s a mezőgazdaság további fejlesztésére, a gazdasági vezetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi színvonalá­nak emelésére, az állami, a gaz­dasági élet demokratizmusának széleskörű kibontakoztatására ja­vasol. Az országgyűlés teljes mérték­ben helyesli és jóváhagyja a kor­mány külpolitikai tevékenységét, megbízza a Minisztertanácsot, hogy az államok közötti együtt­működés ma már széles körben elfogadott, ismert alapelve alap­ján határozottan és következete­sen folytassa külpolitikai tevé­kenységét, erősítse testvéri együtt­működésünket a szocial­sta világ­­rendszer országaival, s mindenek­előtt a Szovjetunióval, továbbá a szocializmust építő Jugoszláviá­val, valamint minden békeszerető országgal. Az országgyűlés felhív­ja a kormányt, hogy a jövőben is tegyen meg minden tőle­ telhetőt a nemzetközi feszültség csökkenté­séhez való hozzájárulás érdeké­ben, s biztosítsa, hogy­­országunk képviselete az Egyesült Nemzetek Szervezetében is elősegítse a ma­gasztos cél elérését, a népek kö­zötti barátságot, a tényleges lesze­relés megvalósítását, s ezzel együtt az egész világ békéjének és vala­mennyi ország biztonságának meg­valósítását. A nemzetközi feszült­

Next