Vasmegye, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-01 / 180. szám
Urbán Ernő: Megnő az alsóbb szervek, elsősorban a helyi tanácsok feladata és jelentősége Hegedűs elvtárs vitaösszefoglalója . A Minisztertanács, elnöke, Hegedűs András elvtárs beszámolóját illetően, két kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az egyik a szocialista demokratizmus kérdése, a másik — ahogyan Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, illetőleg nézeteltérések ügye — kezdte beszédét, majd így folytatta: — Döntő fontosságúnak tartom, s mint a cselekvés vezérfonalát, csak helyeselni tudom azt az elvet, hogy ezután a vezetést nem az utasítások, direktívák, intern- és egyéb rendeletek tömkelege, hanem a fő irányelvek alapos, meggondolt kidolgozása és az elmélyült, a korrekcióra menetközben is kész ellenőrzés fogja jelenteni, amivel, mint következvlény az jár majd, hogy megnő az alsóbb szervek, elsősorban a helyi tanácsok feladata és jelentősége, illetőleg maguk a tanácsok is a fontosabb kérdésekben nem a végrehajtó bizottság, hanem a plénum, a teljes tanácsülés határozatai alapján fognak működni. Az első kérdés, amely ezzel kapcsolatban az emberben felvetődik: vajon tanácsaink jelenlegi apparátusa, maguk a funkcionáriusok alkalmasak-e arra, hogy a vezetésnek ezt az újszerű, a jelenleginél sokkal több önállóságot, körültekintést, felelősséget és kimondom, bölcsességet igénylő munkáját ellássák? Mint nézelődő, országot járó ember, azt mondhatom erre: általában igen. Legutóbb, jó három héten át egyetlen falu mindennapjaiba próbáltam betekinteni, s a tanácselnök gondjait-bajait is igyekeztem magamévá tenni. Olyan érzésem támadt, hogy egy jól felkészült, kitűnő izomzatú atlétával van dolgom, aki futni, rohanni, száguldani szeretne, de hasztalan, csak lábát emelgeti, hol az egyikre, hol a másikra áll, mint a gólyamadár, mert térdig lepi a papír, és ha megfeszül, sem képes előrehaladni. Helyeslem, hogy Hegedűs elvtárs itt, az ország színe előtt megvédte arra érdemes funkcionálnu. Tisztelt Országgyűlés, Képviselő Elvtársak! A vitában felszólaló képviselő elvtársak helyeselték a Minisztertanács beszámolóját eddigi tevékenységéről és azokat az elgondolásokat és terveket, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban ismertetett. Én azért a zárszóban nem kívánok kitérni minden képviselő elvtárs felszólalására, csupán azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amelyeket a képviselő elvtársak felszólalásaikban a beszámolóval kapcsolatban javaslatként, vagy a Minisztertanács működésével kapcsolatban bírálatként felvetettek. Achátz elvtárs és Földvári elvtárs is igen erőteljesen vetették fel saját területük fejlesztésének problémáit. Achátz elvtárs Pécs városa fejlesztését, Földvári elvtárs Borsodét, a borsodi iparvidék fejlesztését. Azt hiszem, mindkét elvtársnak igaza van. Tervezésünkben az elmúlt években a területi tervezés elvei, tehát az egyes területek komplex fejlesztésének szempontjai nem érvényesültek megfelelő módon. A minisztériumok az egyes területek fontosságát másképp és másképp értelmezték. Ez természetes is. Másképp értelmezi mondjuk Pécs fontosságát a Kohó- és Gépipari Minisztérium, mint a Vegyipari Minisztérium, vagy a mezőgazdasági minisztériumok valamelyike. Ezért ezen a kérdésen, amelyet Rchátz elvtárs és Földvári elvtárs felvetett, mi igyekszünk segíteni — s a Minisztertanács már hozott is ilyen határozatot —, hogy az egyes megyei tanácsok végrehajtó bizottságai, illetve a kiemelt négy város végrehajtó bizottságai tervjavaslatot készítenek a Minisztertanácsnak. Amikor a Minisztertanács az éves terveket jóváhagyná, nemcsak az egyes minisztériumok tervjavaslatait hagyja jóvá, hanem jóváhagyja a megyei végrehajtó bizottságok, illetve a kiemelt városok végrehajtó bizottságai által előterjesztett tervjavaslatot is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fejlesztésének kérdéseit együttesen fogjuk vizsgálni. Persze, ha segít is ez a módszer, rögtön hozzá kell tennem: mindazt a sok kérdést, amit Rchátz elvtárs és Földvári elvtárs itt elmondott, nem fogjuk tudni nyomban megoldani. Ezeknek a megoldásához idő kell. A kérdések egy része olyan — azt azonnal hozzétehetem —, amely sürgős megoldásra vár. Ilyen kérdésnek tartom például Pécs vízellátásának további javítását. Feltétlenül nagyon komolyan kell foglalkoznunk ezzel, s meg kell oldani. Ennyit a területi tervezéssel kapcsolatban. Földvári elvtárs nagyon határozottan vetette fel a beruházások kérdését és bírálta ebből a szempontból a Minisztertanács munkáját. Azt hiszem, teljesen jogos a kérdés felvetése kritikai módon. A beruházás az a területe a népgazdaságunknak, ahol a (Folytatás az 1. oldalról.) A következő felszólaló Vég Béla országgyűlési képviselő volt, Vég Béla. A helyes határozatok végrehajtására mozgósítsunk minden erőt — Az elmúlt időszakra jellemző— mondotta —, hogy az 1953- ban társadalmi életünk minden területén megkezdett, de nem elég következetesen folytatott szocialista demokrácia továbbfejlesztése kezdett kibontakozni. Ebben nagy szerepe van a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának. A továbbiakban arról beszélt, hogy a párt és a kormány intézkedései eredményeként megnőtt a dolgozók aktivitása, erősödött a szabad, alkotó vita, a meglévő hibákkal szembeni jogos bírálat és a kezdeményezés ezek kijavítására. A dolgozó néptömegek aktivitása, alkotó bírálata és segítőkészsége a hibák kijavítására a gyorsabb előrehaladás legfőbb biztosítéka. Majd a Központi Vezetőség 1956. július 18—21-i ülésén elfogadott határozatot méltatta. , — A határozat — mondotta — világos és biztos utat mutat, választ ad egy-egy sor régen vitatott problémára, megjelöli a szocialista építőmunkában előttünk álló feladatokat. Dolgozó népünk helyesli a határozatot, egyetért vele. Különösen egyetért azzal, hogy a vitás kérdések lezárásával a figyelmet a múlt hibáiról a jelen és a jövő feladataira irányítjuk. A továbbiakban a Minisztertanács beszámolója alapján, ahhoz csatlakozva, gazdasági életünk néhány kérdéséhez szólt hozzá. Kiemelte az anyag- és energiagazdálkodás megjavításának fontosságát. Az energiaellátás megjavításával kapcsolatban hangsúlyozta: a legmesszebbmenő takarékosság és, az energiahordozók termelésének további növelése szükséges, hogy a következő év elején megfelelő kezdő tartalék-készletek álljanak rendelkezésre. Az anyagellátásról szólva hangoztatta: tekintettel arra, hogy az anyagellátás azok közé a kérdések közé tartozik, melyek leginkább foglalkoztatják az ipar dolgozóit, a pártnak és a kormánynak fokozott erőfeszítéseket kell tenni az anyagellátás megjavítására. Az anyagellátás megjavítását országos üggyé kell tenni. A pártszervezeteknek, szakszervezeteknek és, az állami szervezeteknek össze kell fogni és szervező, felvilágosító munkával, valamint a szükséges gazdasági intézkedék megtételével kell elősegíteniük az anyagellátás megjavítását. Fel kell használni e cél elérésére, aszocialista munkaverseipyt .is. — A feladat nem könnyű, de biztos vagyok abban ha a párt, a kormány, a szakszervezetek és a gazdasági szervek a dolgozókra támaszkodva hozzáfognak e feladat megoldásához, az első eredmények rövidesen meglesznek — mondotta. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásához a legnagyobb szervező erőt a II. ötéves terv jelenti. Ebből következik, hogy jelenleg is és az elkövetkezendő években is e terv megvalósítására kell összpontosítani a párt, az állam szervező, vezető, irányító munkáját, dolgozó népünk alkotó tevékenységét. A mi terveink állami tervek, kötelező erejű törvényt jelentenek. Ugyanakkor a tervezésnek a tömegek alkotó kezdeményezésére kell támaszkodni, amely fejlődésünk meggyorsításának új lehetőségeit hozza felszínre. Pártunk, államunk, dolgozó népünk előtt álló gazdasági feladatok sikeres megvalósításának döntő előfeltétele, hogy minden ingadozás nélkül folytassuk az ország, ezen belül a gazdasági élet s a gazdasági vezetés demokratizálását, s ezen keresztül biztosítsuk a magasabb színvonalú gazdasági vezetést. A termelés jobb megszervezése, s a dolgozók egyre növekvő anyagi szükségleteinek minél jobb kielégítése megköveteli a már eddig megtett gazdasági intézkedéseken túl a még meglévő túlzott centralizálás fokozatos kiküszöbölését. Népünkben nagy alkotó erők rejlenek. Feladatunk ezek felszínre hozása és a nép, a szocialista haza érdekében való felhasználása. Bátran kell támaszkodni a dolgozókra, meg kell hallgatni véleményüket és javaslataikat, ki kell kérni tanácsaikat, s ha ezek helyesek — és többnyire helyesek rgy, intézkedni kell megvalósításukra. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatai, a Minisztertanács elhangzott beszámolója nagyszerű távlatokat nyitnak dolgozó népünk előtt. Most mindannyiunk előtt az a feladat, hogy a helyes határozatok végrehajtására mozgósítunk minden erőt. Nem kétséges, hogy dolgozó népünk ugyanúgy, mint a múltban annyiszor, erejét nem kímélve fog dolgozni azon, hogy a szocialista hazánk építésében előttünk álló feladatokat mind sikeresebben oldjuk meg. A Hegedűs András elvtárs által előterjesztett beszámolót elfogadta. Kiss Imre országgyűlési képviselő a Veszprém megyei tanácsok munkájával. Molnár Ernő országgyűlési képviselő pedig több budapesti problémával foglalkozott, majd Urbán Ernő képviselő szólalt fel, sainkat, de még jobban helyeslem azt az elvet, amely képességeikhez méltó munkát, a jelenleginél sokkal nagyobb önállóságot biztosít nekik, és amely végső soron funkcionáriusainkat szimpla rendeletvégrehajtókból a maguk kisebb-nagyobb közösségének hivatott és kétszeresen felelős vezetőivé teszi. (Taps.) Ezután így folytatta: — Köztudomású, hogy milyen széles és milyen egyetértő visszhangot váltott ki pártunknak és kormányunknak az a kezdeményezése, hogy falvaink nyilvános gyűlésen, minden körülményt pontosan mérlegelve, vegyék le a kuláklistáról az ártatlanul megbélyegzett középparasztokat, s amikor erről beszélünk, sokszor és joggal hivatkozunk a nép megsértett igazságérzetére. De kérdem, nem félmegoldásnak tartja-e a nép igazságérzete azt az esetet amikor a középparasztok lekerülnek ugyan a kuláklistáról, s erkölcsi, sőt anyagi kárpótlásuk érdekében is nagyon helyesen, intézkedés történik, viszont az a funkcionárius, aki köztudomásúan személyes bosszú, vélt érdemhajhászás vagy egyéb hasonló okok miatt tört a vesztükre, továbbra is a helyén marad, nem vonják felelősségre. — Urbán Ernő egy példát említett és hozzáfűzte: — Nem azért hoztam fel ezt a példát, hogy valami generális intézkedést sürgessek itt. Azt azonban szeretném megérni, hogy ilyen esetekben a járási és megyei tanács igenis statuáljon példát. — És még egy dolgot a szocialista demokratizmussal kapcsolatban. Bár a beszámoló is hangsúlyozta, hogy nehéz, bonyolult ügyről, bizonyos értelemben az egész államgépezet munkastílusának átállításáról is van szó, javasolom, hogy a sajtóban, rádióban, de a mi saját munkánkban, a képviselő munkában is kapjon hangot a bizalom és a türelem többszöri, okosan megindokolt kérése. Meg kell magyaráznunk, hogy az olyan, önmagukban helyes intézkedések, mint az egyszerűsítés vagy a bürokrácia elleni küzdelem, általában csak olyanok, mint ahelyi, a tüneti kezelés. Nem véletlen, úgy gondolom — és Hegedűs elvtárs is arra hivatkozott —, hogy eddigi kísérleteink az egyszerűsítésre nemegyszer újabb hivatalokat szültek. Azt hiszem, hogy erőfeszítéseink akkor vezetnek igazán sikerre, akkor élvezzük igazán a szocialista demokratizmus áldásait, ha egyszerűsítő és ésszerűsítő törekvéseink azzal a nagyszerű lenini elvvel párosulnak, mely szerint minél jobban kiveszi részét az egész nép az államhatalom teendőinek gyakorlásából, annál kevésbé lesz szükség erre a hatalomra. — Végül néhány szót — ahogy Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, illetve nézeteltérések dolgáról is. Mi volt szerinte a lényege ezeknek a félreértéseknek, illetve nézeteltéréseknek? Kezdem azokkal az írókkal, akiknek a jóhiszeműségéhez semmi kétség sem fér. Bizonyos türelmetlenség, csak részben indokolt aggodalom amiatt, hogy a XX. kongresszus tanulságainak alkalmazása a mi sajátos magyar viszonyainkra vagy késik, vagy ha történik is ilyen irányú kísérlet, az a bátorság, a kellő következetesség hiánya, s a személyi kultusz maradványainak fel nem számolása miatt csak félmegoldást hozhat — mondotta a többi között, majd így folytatta: — Ezekre a nézetekre adott csattantó választ a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi plénuma, s teremtett új helyzetet az irodalmi életben is. Biztosra lehet venni, hogy a nézeteltérésektől mihamarabb a nézetek teljes egyetértése lesz, s ezt műveik is fogják bizonyítani. A Minisztertanács elnöke, Hegedűs elvtárs beszámolójával a fentiek alapján egyetértek, s azt elfogadom, s a magam képességeihez mérten teljes erővel támogatom. (Taps.) Ezután az elnök bejelentette: a beszámolóhoz több hozzászóló nincs, így a vitát bezárta. Az elhangzottakra Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke válaszolt: legkirívóbbak az elmúlt években elkövetett mulasztások. A Minisztertanács látja ennek a kérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítettük a beruházásokat, a beruházások előkészítését. A beruházások jóváhagyását a Minisztertanács a maga számára csak a legfontosabb beruházásoknál tartotta fenn, egyébként a beruházásokat a miniszterek hagyják jóvá. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy központosítani tudjuk erőinket a legfontosabb beruházásokra. Földvári elvtárs elmondotta még, hogy talun több olyan panasz van, amit gyorsabban kellene orvosolni. Azt hiszem, ebben sok az igazság, de engedje meg Földvári elvtárs, hogy hozzátegyem: ezeknek a kérdéseknek az orvoslása nagyon nagy mértékben a helyi szervektől függ. Ezt nem azért mondom, mintha a felelősséget egyszerűen a helyi szervekre akarnám hárítani. Végső fokon minden hibáért, amit a helyi szervek elkövetnek, a Minisztertanács is felelős. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sok lehetőséget nem használnak ki helyi szerveink az ilyen panaszok orvoslására, amelyeket pedig ki lehetne használni. Mi bízunk államapparátusunk dolgozóiban és ezért bátran és határozottan akarunk azon az úton haladni, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak, azok elnökeinek és az igazgatóknak sokkal nagyobb hatáskört adunk, azért, mert bízunk bennük. Ugyanakkor azonban meg kell mondani, hogy államapparátusunkban vannak olyan típusú dolgozók, akik nem oda valók. Ezeket ki kell tenni az államapparátusból. Először persze bírálni kell, ha a bírálat nem segít, ki kell tenni. Nagyon helyeslem azokat a javaslatokat, amelyeket a képviselőtársak az egyszerűsítéssel kapcsolatban elmondottak. Ezek a javaslatok mind abban az irányban haladnak, hogy, megfontoltan, a kérdést nem az aktaoldaláról nézve nyúljunk, hozzá az államapparátus munkájának megjavításához és hogy az egyszerűsítést ne tekintsük egyszerűen egyes rubrikák megszüntetésének, hanem a kérdést a másik oldalról is nézve, az egyszerűsítéssel együtt hajtsuk végre a szocialista demokratizmus fejlesztését és államapparátusunk bizonyos mértékig új módszereinek kifejlesztését. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy végezetül a Minisztertanács nevében megköszönjem azt a bizalmat, amely a Minisztertanács munkája iránt a hozzászólásokban megnyilvánult. Megköszönjem azt a bizalmat, amely megmutatkozott abban hogy a felszólaló képviselőtársak egyetértettek a Miisztertanács beszámolójával és elfogadták a terveket, elgondolásokat. Engedjék meg, hogy megköszönjem azt a bizalmat is, amely abban mutatkozott meg, hogy a képviselőtársak bátran bírálták a Minisztertanács munkájának fogyatékosságait. 1956. aug. 1. Szerda. Az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a Minisztertanács elnökének beszámolóját és az előterjesztett határozati javaslatot Ezután az országgyűlés elnöke a Minisztertanács elnökének beszámolójával kapcsolatban a következő határozati javaslatot terjesztette az országgyűlés elé. Az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi a Minisztertanács beszámolóját az 1955. novemberi ülésszaka óta kifejtett tevékenységéről és egyetért azon elgondolásokkal és tervekkel, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az ipar s a mezőgazdaság további fejlesztésére, a gazdasági vezetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi színvonalának emelésére, az állami, a gazdasági élet demokratizmusának széleskörű kibontakoztatására javasol. Az országgyűlés teljes mértékben helyesli és jóváhagyja a kormány külpolitikai tevékenységét, megbízza a Minisztertanácsot, hogy az államok közötti együttműködés ma már széles körben elfogadott, ismert alapelve alapján határozottan és következetesen folytassa külpolitikai tevékenységét, erősítse testvéri együttműködésünket a szocialsta világrendszer országaival, s mindenekelőtt a Szovjetunióval, továbbá a szocializmust építő Jugoszláviával, valamint minden békeszerető országgal. Az országgyűlés felhívja a kormányt, hogy a jövőben is tegyen meg minden tőle telhetőt a nemzetközi feszültség csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében, s biztosítsa, hogyországunk képviselete az Egyesült Nemzetek Szervezetében is elősegítse a magasztos cél elérését, a népek közötti barátságot, a tényleges leszerelés megvalósítását, s ezzel együtt az egész világ békéjének és valamennyi ország biztonságának megvalósítását. A nemzetközi feszült