Vasmegye - Vasi Hirlap, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-02 / 232. szám
Végre: nagyobb önállósággal! A példa: a Sárvári Állami Gazdaság Nagy az izgalom, a sürgés-forgás a Sárvári Állami Gazdaság vadkerti telepén. Udvart rendeznek, istállót meszelnek, egyengetnek. Az egyik hosszú istálló végében a gazdaság szakemberei — a főállatorvos, az igazgató, a főagronómus a szaksegédek, az állattenyésztők — tanácskoznak. Valami fontos eseménynek kell történnie. Nagy Ferenc elvtárs, az igazgató el is mondja: — Svájcból várunk 93 szarvasmarhát, azoknak készítünk helyet. Egy csapásra ennyivel növekszik a szarvasmarha-állományunk. Úgyis ezt akartuk már régen: fejleszteni, bővíteni az állattenyésztést. Dehát csak akartuk. Hogy miért? Arra is megadják a magyarázatot. Hosszasan lehetne sorolni, , hány és hány javaslatot tettek azért, hadd gazdálkodjanak úgy, ahogyan ők jobbnak látnák, hogy abból nagyobb haszna legyen az egész országnak. Sok fáradozásuk akkor kárba veszett. A felsőbb irányítás eddig túlzottan beleszólt dolgukba, nem egyszer keresztül húzta számításukat. Bezzeg nehéz esztendők voltak azok. Tavalyelőtt 580, tavaly 540 ezer forintos ráfizetéssel zárták az esztendőt. S miből következett mindez? Nagyrészt abból, hogy a felsőbb vezetés erősen megkötötte a kezüket. Megszabták például, hogy egy-egy növényféleségből mekkora területen kell termelni, akár volt arra alkalmas földjük, akár nem. Főleg még az előbbi években rendszeresen jött a papír, hogy most ezt kell tenni, most amaz következik sorra. Holott, a messziről jött utasítások szerzői nem látták az itteni gazdaságot. — Sajnos, sok káros következménye volt a megkötöttségnek — folytatja az igazgató. — Hogy mást ne említsünk: néhány holdon lent is, hagymát is kellett termesztenünk. Ez még csak hagyján. Az volt a baj, hogy elhalálosódtak a földek és a kisebb területeken nem allkalmazhattuk a nagyüzemi eljárásokat. A lennél például nem volt eredményes a vegyszeres gyomirtás és az egész termésnek jóformán semmi hasznát nem vettük. Sorolnák még, milyen nehézségek, megkötöttségek akadályozták őket a munkában, a nagyobb eredmények elérésében. A párt, a kormány helyes intézkedése révén mindez már csak a múlté. Most igen nagy önállóságot kaptak az állami gazdaságok, maguk készíthetik terveiket és azt termelhetnek, amit jobbnak látnak, úgy gazdálkodhatnak, ahogy az a legjobbnak bizonyul. A gazdaság vezetői például azt tervezik, hogy az eddiginél sokkal több állatot, főleg szarvasmarhát tartanak. Növelik a takarmánytermő terület nagyságát is. S a több állat több trágyát ad, kövérebbek lesznek a földek, nagyobb lesz az átlagtermés, csökken az önköltség, nő a jövedelmezőség. — Az idei 163-ról jövőre 245-re szaporítjuk a tehénállományt, a sertésállományt viszont csökkentjük — így a főagronómus. — Ebben is az ésszerűséget kerestük. A sertéshizlalásnál sok takarmánygabonára van szükség, amelynek a termelése is nehezebb és kockázatosabb, mint a szálastakarmányé. Ha viszont szálastakarmányt termesztünk, sokkal kevesebb költséggel, nagy tömegű és jó minőségű takarmányt kapunk, amelynek etetése a magas tejhozamban mutatkozik meg. Arra aztán könnyű magyarázatot adni, hogy a tejtermékekből, de magából a tejből is jó pénzt lehet csinálni. A melléktermékekből meg kevés takarmány hozzáadásával nagyszerűen híznak majd a sertések és így kétszeresen is jól járunk. Ami meg a szálastakarmányokat illeti, egy évben többször is le lehet kaszálni azokat s amellett javíthatják a föld minőségét. Már az idei őszön is figyelembe vettük a szarvasmarha-állomány szaporodását, és ehhez mérten vetettünk őszi takarmánykeveréket.Az önállóság növelése más tekintetben is kedvezően érezteti hatását. Eddig például a sertéshizlaláshoz szükséges takarmányt vidékről kapták, az általuk termesztettet meg nem egyszer elszállították. Sajnos, a kapott takarmány is rendszertelenül érkezett. Hol jött a vagon, hol nem, állandó bizonytalanságban voltak a takarmányosok, nem is beszélve arról, hogy az árpa kirakása, beszállítása sok időbe és igen sok pénzbe is került. Ezután a maguk termését már nem a vagonba, hanem a magtárba viszik és abból etetik, majd a jószágot. A gazdaság saját pénzét is oda teszi, ahol annak legjobban szükségét látja. Az idén a még meglévő 70 ezer forintos vállalatfejlesztési alapjukból önitatókat vesznek, a többi pénzt pedig arra fordítják, amiből a legjobban tudnak kamatoztatni. A gazdaság vezetői tudnák még sorolni, mit jelent számukra is az önállóság növelése, de ennyiből is látni, a gazdaságban végre felülkerekedik a hozzáértés, a felelősség, aminek révén egészen másként alakulnak majd az eredmények. Udvardi Gyula Az ipari kiállítás sikere Még csak három napja van nyitva Szombathelyen a Pártoktatás Házában megyénk ipari üzemeinek kiállítása, s máris nagy az érdeklődés. Eddig több mint 700 látogatója volt. Érdeklődő és bíráló szemmel tekintették végig a kiállítást. Rövid megjegyzéseiket: „Nagyon szép, helyes kezdeményezés“ — a látogatási könyvibe is bejegyezték. Egy-egy szó, amelyet a különböző kiállított tárgyak mellett mondanak, is érdemes a rögzítésre. A Cipőgyár készítményeit nézegetve több dolgozó megjegyezte: „Ezeket a cipőket, szandálokat melyik cipőüzletben lehet megvásárolni?“' „Amilyen ízléses a Tejipari Vállalat kiállítása, olyan finom is a készíteményé?‘‘ (Ezt talán meg kellene kóstolni.) Mindez azt bizonyítja: a kiállított tárgyak annyira megnyerték a látogatók tetszését, hogy többet közülük szívesen látnának már otthonukban. Erről győz meg Czupi János elvtársnak, a Szombathelyi Pamutipar igazgatójának nyilatkozata is. — Nagyon tetszett a kiállítás — mondotta Czupi elvtárs. — Különösen szépen mutatta be az elmúlt tíz esztendő fejlődését. Nagy érdeklődést keltettek a SzombathelyiÖntöde- és Fémmegmunkáló Vállalat különböző kisgépei. Igen ötletes a ktsz-ek munkája. S most mód nyílt arra, hogy jobban megismerjük a ktszek termékeit, munkáit. Véleményem szerint helyes lenne évenként megyénk ipari üzemeinek termékeiből hasonló kiállítást készíteni. Tanulságos és sok tapasztalatot adhat az üzemek vezetőinek, munkásainak. Ugyanakkor széles érdeklődésre tarthat számot a háziasszonyok, a nők körében. A feleségem eddig csak az újságból értesült a kiállításról, s máris elhatározta, hogy megnézi. Gondolom, rajta kívül még sok dolgozó nő gyönyörködik a Női Ruházati Vállalat ruháiban, az oly régóta várt mosógép sajnos még csak első példányában. Szeretném megjegyezni, hogy amilyen szépen vetíti elénk a kiállítás az elmúlt tíz év fejlődését, éppen annyira fukarkodik a jövő szélesebb távlatának megmutatásával. Itt-ott erre is látunk próbálkozást. Az épülő faipari kombinát kicsinyített mása, a cipőgyár grafikonjai elénk tárják a második ötéves terv egyes szakaszainak fejlődését. Megmutatják, hogyan fejlődik az üzem, mennyivel több munkást foglalkoztatnak, hogyan nő a termelékenység az új technika nyomán stb. Erre módja lett volna a többi üzemnek is — például nekünk, a Pamutiparnak. Természetesen nem kápráztató számadatok közlésével, hanem egyszerűen a tervek valóságos rövid ismertetésével. Gondolom, a közeljövőben, ha hasonló kiállítást készítünk, ez sem hiányzik majd a többi értékes anyag mellől. Megkapó látvány volt tegnap délelőtt a kiállításon. Vékony gyermekhangoktól volt hangos a folyosó, a terem. Kék, fehér, piros szalagok sokasága még színesebbé, még tarkábbá tette a kiállítás helyiségét. A szombathelyi Hámán Kató utcai iskolai napközi otthon kis diákjai tekintették meg a kiállítást. A bámész gyermekszemeik szinte odatapadtak a szép ruhákhoz, cipőkhöz. — Tanító néni, én minden selyemanyagot megvennék magamnak meg anyukámnak. Legjobban a sárga, meg a kék tetszik — mondja egy szöszke kislány. — Tanító néni, én a vajat szeretem — szól hangosan a sor végéről egy nagyobbacska kislány. — Én meg a sajtot — de ez már visszhangzik, mert hat-hét kislány mondja egyszerre. Lám-lám, a legkisebb „kritikusok'' is megtalálják a maguk birodalmát a kiállításon. Különösen a ktsz-ek része vonja magára a gyermekek figyelmét, ahol kerekeskúti kis öntöző, körhinta szinte játékszernek tűnik. Biztos az édesanyák is meglátogatják majd a kiállítást, hogy kislányuknak megvehessék,, a kiválasztott ritkaságokat. (n. c.) „netán!!, kommunistáknak kell Délit mala'asjM** Egy MDP-csoport titkárának nyilatkozata Felkerestük Fülöp Ferenc elvtársat, a szombathelyi városi tanács MDP-csoportjának titkárát, hogy érdeklődjünk az MDP-csoport munkájáról. Az alábbiakat válaszolta: — A szombathelyi városi tanács MDP-csoportja minden tanácsülés előtt összeül. Korábban néhány nappal a tanácsülés előtt tanulmányoztuk, vitattuk abeszámolót és a határozati javaslatot. A tapasztalat azt mutatta, hogy ez utóbbi megoldás az alaposabb. Bebizonyosodott, hogy az MDP-csoport nagy erő lehet a tanács munkájában. Ennek a csoportnak — a kommunista tanácstagoknak — egységes állásfoglalása, javaslata minden esetben helyeslésre talált valamennyi tanácstagunknál. Az MDP-csoport tagjai aktívabbá, tartalmasabbá tették a tanácsüléseket. — Néhány hónappal ezelőtt az egyik tanácsülés napirendjén a város kulturális helyzete és főként színjátszóink munkája, a színdarabok kiválasztásának kérdése szerepelt. MDP-csoportunk a tanácsülés előtt áttanulmányozta a beszámolót. Sok-sok hiányosságot talált városunk kulturális életében. Vitatkoztunk, majd egységesen állást foglaltunk; a népművelési osztály mellé népművészeti bizottságot kellene létrehozni. — MDP-csoportunk tagjai megbíztak néhány elvtársat — a szóbanforgó kérdés szakértőit, kulturális munkával foglalkozó dolgozókat —, fejtsék ki a tanácsülésen a csoport vitájában elhangzottakat és javaslatot. — A tanácsülés egyhangúan elfogadta a javaslatot. Megszavazta a népművészeti, bizottság felállítását. Reméljük, városunk műsorpolitikájába alapos változást hoz. — Az MDP-csoport legutóbbi javaslatát is elfogadták a tanácstagok: télen a termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztok részére agrotechnikai oktatást indít a városi tanács. A néhány eredmény nem elég ahhoz, hogy jó munkáról beszéljünk. MDP-csoportunk munkája még kissé egyoldalú. Tevékenységünk ezekkel a bizonyos értekezletekkel, határozati javaslatok eldöntésével merül ki. A mi feladatunk lenne, hogy pártmegbízatásokat és konkrét tennivalókat is adjunk MDP-csoportunk tagjainak. Ezt eddig elmulasztottuk, így aztán a pártmegbízatások végrehajtásának ellenőrzéséről sem beszélhetünk. Pedig lenne elég sok feladat. Például olyan, mit tesznek a párttagok a párt politikájának megvalósításáért választókerületükben, az állandó bizottságban vagy a végrehajtó bizottságban. — Munkánk hiányossága az is, hogy tanácstagjaink egy része nem jelenik meg a tanácsülésen. Természetesen ez nem mindig tanácstagjaink hibája. Előfordult olyan eset is, hogy Takács Jánosnét a Mezőgépgyárból nélkülözhetetlenségére való hivatkozással nem engedték el az üzemből tanácsülésre. A még meglévő hibákon csak úgy javíthatunk, úgy dolgozhatunk eredményesen, ha elsősorban MDP-csoportunk munkájával mutatunk példát a tanácstagoknak. Remélem, MDP- csoportunk munkája is tovább javul és egyre több eredményről számolhatok be. Szőlőtermelők tapasztalatcseréje a Sághegyen Vasárnap a Sághegyen szőlőtermelők és a megye mezőgazdasági szakembereinek részvételével szőlőtermesztési tapasztalatcserét tartottak. A megjelentek előtt Sinkó Flórián, a Budapesti Kertészeti Főiskola szőlészeti kutatója ismertette a megye kialakult szőlőkultúráját. Elmondotta: Vas megyében a több mint kétezer hold szőlőtelepítés főleg fehér borfajtákból áll és nagyon kevés a csemegefajta, pedig éghajlati adottságaink igen alkalmasak lennének főleg a középérésű csemegefajták termesztésére. Az előadás után a jelenlévők megvitatták, Vas megyében melyek lennének még alkalmasak további telepítésre az említett szőlőfajták mellett. A vita során a következő vélemény alakult ki: a borszőlők közül a már eddig is termesztett és jól bevált Tramini és Szürkebarát lenne a legmegfelelőbb. Tömegszaporításra a Rizling szőlő alkalmas. A Sághegyen marad a régóta jól bevált, későn érő Olasz-rizling. A csemegefajtákból főleg a közép-korai fajtákat lesz érdemes szaporítani. Ilyen a Szőlőskertek Királynője és a G. Hungária. Az alanyfajták közül a koránérő Berlandieri X Riparia T. 5. B. B-t kell elszaporítani. Az értekezlet amellett foglalt állást, hogy Vas megyében nagy szükség lesz fajta-oltványok termesztésére is. Valamennyien helyeselték, hogy a Szombathelyi Tangazdaságban egy szőlő-oltvány iskolát létesítsenek, mivel ott már úgy is van egy kisebb méretű szőlőkísérleti telep. Törnek József elvtárs, megyei főagronómus azt javasolta a vasi szőlőtermesztőknek, hogy a nagyobb jövedelem érdekében a termelőszövetkezetek és a szőlőtermelő szakcsoportok alakítsanak értékesítés szövetkezetei és így nagyobb módjuk lesz a jó minőségű borok megfelelő áron való eladására. Az értekezlet részvevői hasznos eszmecsere után megtekintették a Sághegyet. Korányi Lajos Nem várják tétlenül a telet A Dunántúli Réstkikészítő Vállalat műszaki vezetői már most felkészülnek, hogy megfelelően fogadhassák a telet. A szerelők most dolgoznak a gőzgép javításán. Megtisztítják és kicserélik a gőzgép lángcsövét. Ezzel a gőzfejlesztést meggyorsítják, hogy a gőzt a gépek működtetése mellett fűtésre is felhasználhassák. A többet gőzzel az öltözőt melegítik majd. A vállalat javítórészlegének dolgozói a kócnemesítőgép generáljavítását végzik. A munka sürgős, nem tűr halasztást. Holnap helyezik üzembe a kijavított kócnemesítőgépet. A javítás elvégzésével mintegy 100 mázsa lenkóc termelését teszik lehetővé. A Dunántúli Rosdkikészítő Vállalatnál két ilyen kócnemesítőgép van. Az idősebbek megbecsüléséért Pártunk Központi Vezetőségének, legutóbbi tájékoztatója, amellyel hozzánk, fiatalokhoz fordul, foglalkozik az idős, tapasztalt kommunisták megbecsülésével. Elmondhatjuk, hogy üzemünk fiataljai között is akadnak olyanok, akik az idősebb dolgozókkal szemben nem a legmegfelelőbb magatartást tanúsítják, nem adják meg a kellő tiszteletet számukra. Ránk, DISZ-vezetőkre és diszistákra vár az a feladat, hogy ezt a hibát a legrövidebb időn belül felszámoljuk. Úgy kell dolgoznunk, hogy valamennyi fiatal számára világossá váltott: mit jelent az idősebbek segítsége, hogy mellettünk állnak napi munkánkban, szórakozásunkban. Mi életvidám, erős, hazaszerelt ifjúságot szeretnénk nevelni. Ez a munkánk csak akkor lesz eredményes, ha megfogadjuk idősebb dolgozóink tanácsait, kikérjük véleményüket. Ők, akik a fasiszta elnyomás ideje alatt nehéz körülmények között nevelkedtek és harcoltak a szebb és jobb élet megteremtéséért, megérdemli, hogy fiatal szeretetünkkel és ragaszkodásunkkal hálásak legyünk ezért. Felhívással fordulok üzemünk és a város üzemeinek valamennyi fiataljához: mutassuk meg, hogy diszistákhoz méltóan az idősebb és tapasztalt dolgozók mellett állunk és az ő jó példájukat követjük ígérjük meg, hogy nagyobb megbecsüléssel tekintünk rájuk. Továbbra is kérjük őket, nézzék el apró hibáinkat és álljanak mellénk. Grudics Anna, a Szombathelyi Pamutipar DISZ-bizottságainak titkára MEGÉRKEZETT LONDONBA A MOSZKVAI NAGY SZÍNHÁZ TÁRSULATA A londoni rádió jelentése szerint a Moszkvai Nagy Színház balett-társulatának legnagyobb része hétfőn délelőtt érkezett meg Londonba egy lökhajtásos utasszállító repülőgépen. Hétfőn mintegy száz munkás dolgozott azon, hogy mielőbb felépítse az előadás díszleteit. Az első előadást szerdán tartják. 1956. október 2. Kedd. 3