Vas Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) ereje, a párt ellen irányította (a párt rágalmazása, tekintélyének rombolása, a pártszervezetek, a pártházak, más pártintézmények feldúlása, a párttagok megfélem­lítése, üldözése és fizikai meg­semmisítése), hogy ezután a szo­cializmus vezető nélkül maradt tömegeinek egy részét szembeál­líthassa a népi hatalommal, azaz saját érdekével. Az ellenforrada­lom, a régi pártvezetés által elkö­vetett hibák miatt a tömegek egy részében meglevő jogos elégedet­lenséget felhasználva, a dolgozók osztályöntudatát soviniszta, na­cionalista, revizionista, antiszemi­ta és más burzsoá ellenforradalmi nézetekkel igyekezett megzavarni, a megtévesztett embereket tarta­lékerőként megnyerni s támadást indítani a népi államhatalom el­len. Az ellenforradalom a kisajátí­tott gyárosokon, földbirtokoso­kon, nagykereskedőkön, kuláko­­kon, a volt horthysta-fasiszta tiszteken, rendőrtiszteken, csend­­őrök­ön kívül még december köze­pén is rendelkezett jelentékeny olyan tartalékokkal, melyek a megzavart és átmeneti­leg az ellenforradalom esz­mei­ , és politikai befolyása alá került rétegekből, kismértékben munkás- és parasztrétegekből is, nagyobb mértékben egyes értel­miségi, még jelentősebb mérték­ben fiatal értelmiségi (egyetemis­ta, diák) rétegekből tevődtek ösz­­sze. Egyes dolgozó rétegek ideoló­giai megzavarását, a párt, a szo­cializmus erőinek megbénítását mindenekelőtt Nagy Imréék idéz­ték elő antimarxista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra ta­gadását jelentő burzsoá­ naciona­­lista, szovjetellenes nézeteikkel. Nagy Imréék a revizionista nézetekkel egy frontba ke­rültek az imperialista burzsoáziá­val, s október 23-a előtt az ellen­forradalom előőrseinek, a novem­ber 4-i fordulat után pedig utóvé­deinek szerepét­­töltötték be.­­ A szocializmus erőinek tömörí­tése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt viszonylag gyor­san és sikeresen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fel­lépett a Nagy Imre-csoport által képviselt revizionista nézetekkel szemben és magasra emelte a marxizmus-leninizmus, a prole­tárdiktatúra, a proletár nemzet­köziség általuk elárult zászla­ját. A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szocia­lista Munkáspárt szervezeteiben elvi-politikai egység alakult ki. Párttagságunk egyre világosab­ban látja a Nagy Imre—Loson­­czy-csoport áruló tevékenységét és az a véleménye, hogy Sikeres előrehaladásunk előfeltétele a jö­vőben is az lesz, hogy e csoport antimarxista nézeteit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mértékben sikerült ezt a feladatot megolda­ni, olyan mértékben szabadít­juk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az ellenforradalom esz­mei-politikai befolyása alól, és tömörítjük őket újra a néphata­­lom védelmére és a szocializmus építésére. A revizionista nézetek elleni harcban indult meg, s folyik még ma is a munkásosztály régi szer­vezeteinek, a szakszervezeteknek a megszilárdítása. A párttól és a munkás-paraszt kormánytól „füg­getlen“­ szakszervezetek, valamint a munkásállammal szembeni sztrájkjog reakciós követelését visszautasítottuk. A munkástanácsok jelentékeny része megalakulásuk után még hosszú ideig az ellenforradalom tartalékerőit képezte. A területi munkástanácsok feloszlatása óta azonban a munkástanácsok álta­lában komoly pozitív fej­lődésen mentek­ át s ma már kezdik betölteni népgazdasá­gunk fejlődésében hasznos szere­püket. Hasonló eredmények mu­tatkoznak az ellenforradalom tö­­megbefolyásának visszaszorításá­ban más területen is. Különösen nagy eredménynek kell tekinteni a magyar bányászok helyt­állását. A széntermelés fokozatos emelkedése, gyáraink és üzemeink folyamatos munkájának biztosí­tása s ezzel a munkanélküliség veszélyének elhárítása szintén je­lentősen hozzájárult az ellenfor­radalom politikai befolyásának csökkenéséhez s a szocializmus erőinek további tömörítéséhez. A szocializmus biztos támaszai azok a termelőszövetkezetek, amelye­ket az ellenforradalom támadása sem tudott megingatni, örvende­tes az is, hogy az ellenforradalom nyomása alatt szétesett termelő­­szövetkezetek nagy számban újjá­szerveződnek. Mindez meggyő­zően bizonyítja, hogy a termelő­szövetkezeti mozgalom, a szocia­lizmus mélyen begyökereződött a magyar falu életébe. Az élet általános konszolidálá­sának ez a viszonylag gyors folya­mata is bizonyítja, mennyire alaptalan az ellenforradalmi ele­meiknek az az állítása, mintha befolyásuk a dolgozók soraiban szilárd lenne. A tények azt mu­tatják, hogy ha a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség egy része az ellenforradalmi támadás napjaiban meg is volt zavarodva, a többség kitartott a szocializmus és a népi államhatalom mellett. A­­ dolgozók átmenetileg megté­vesztett része is, pártunk felvilá­gosító munkája, az ellenforradal­mi ténykedések lelepleződése és a népi hatalom megszilárdulása eredményeként, vagy már kisza­badult, vagy pedig kiszabaduló­­ban van az ellenforradalom esz­mei-politikai befolyása alól. Az ellenforradalom ideológiá­jának, pártellenes, munkásosz­tályellenes, szovjetunióellenes né­zeteinek („nemzeti kommuniz­mus“, „semlegesség”“ stb.) végle­ges megsemmisítése pártunktól komoly további eszmei munkát és politikai agitációt követel. A folyamat meggyorsítása érdeké­ben folytatni kell aktívaértekez­letek, nyivános párti napok, gyű­lések tartását. Habár az ellenforradalom döntő vereséget szenvedett és kudarcra van ítélve minden provokációs kí­sérlete, a jövőben is szükség van az állami szervek és a dolgozó nép éberségére és elszántságára az ellenforradalom minden moz­golódásával szemben. Az ellenforradalom erői ugyanis, amelyeket a nyugati im­perialista körök anyagi eszközök­kel és uszító propagandahadjárat­tal támogattak és támogatnak, nem adták fel a harcot. Szétszórt erői illegalitásba vonulva, titko­san szervezkednek, újabb provo­kációkkal próbálkoznak, rém- és álhírek terjesztésével igyekeznek gátolni a nép békés, alkotó mun­kájának fejlődését, a sebek be­­gyógyításának munkáját. Január­ban például a klerikális reakció a hitoktatás ürügyén politikai tá­madást szervezett az iskolákban a népi demokratikus rendszer ellen. A Központi Bizottság vélemé­nye szerint az államigazgatási szervek munkáj­a területén erősí­teni kell a kormány irányító tevé­kenységét, hogy a Miniszterta­nács s a különböző állami szer­vek kielégítően megoldhassák a rendes kerékvágásba került ál­lamélet sokrétű feladatát. Az or­szág életének stabilizálása elérte azt a fokot, amikor az államigaz­gatási szervek működése mmellett időszerűvé vált az államhatalmi szervek rendes, alkotmányos te­vékenységének megkezdése, illet­ve folytatása. A kormányzati és államhatalmi szervek munkáiéval kapcsolat­ban a következő intézkedésekre van szükség: 1. Szervezettebbé kell tenni a minisztériumok, főhatóságok, va­lamint a budapesti és megyei ta­nácsok vezetőinek irányítását, tá­jékoztatását és feladataik ellátá­sa közben több segítséget kell nyújtani részükre. 2. Az államigazgatási szervek munkájának további javítása ér­dekében a jelenlegi helyzetben különösen fontos a vezetés meg­erősítése. 3. Főleg három területre kell nagy figyelmet fordítani: a) a közoktatási és kulturális, b) az állami tervezés és gazdasági ve­zetés, c) a belügyi, honvédelmi és igazságügyi kérdésekre. 4. Mind az államigazgatási, mind a társadalmi munka terüle­tén meg kell tenni minden szük­séges intézkedést, hogy a mun­n­kásőrség, amelynek szervezése ezekben a napokban kezdődik az üzemekben, a bányákban, az ál­lami gazdaságokban és termelő­­szövetkezetekben, a munkás-pa­raszt államunk, szocialista ren­dünk és népünk vagyonának erős védelmező erejévé váljon minden ellenforradalmi támadási kísér­lettel szemben. 5. Az ország törvényes rendjé­nek helyreállítása lehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy a Magyar Népköztársaság leg­főbb államhatalmi szerve, az országgyűlés minél előbb meg­kezdje törvényhozó tevékenysé­gét. Ennek elősegítésére az or­szággyűlés valamennyi szervé­nek haladéktalanul el kell kez­deni munkáját. Az Elnöki Ta­nácsban és a kormányban dol­gozó párttagok kezdemény­ezték azoknak a jelentéseknek és tör­vényjavaslatoknak kidolgozását, amelyeket az alkotmány szerint az országgyűlés elé kell terjesz­teni. 6. A budapesti, megyei, járási és a helyi tanácsok (Budapest és más városok kerületi, illetve a községek tanácsai) a törvényben előírt módon és hatáskörben ké­szítsék elő s hívják össze teljes ülésüket. 7. A Magyar Szocialista Mun­káspárt azon tagjai, akik az or­szággyűlésben s annak különböző bizottságaiban, a tanácsi szervek­ben s a tanácsok végrehajtó bi­zottságaiban tagként helyet foglal­nak, a megfelelő pártszervek irá­nyítása mellett az említett állam­­hatalmi szervek munkájának megkezdése előtt üljenek össze, alakítsák meg pártcsoport­jukat, tárgyalják meg az alkotmányos munka megfelelő politikai előké­szítésének kérdéseit, a napirend­re kerülő konkrét kérdéseket és határozzák meg a pártcsoport tagjaira kötelező egységes állás­pontot. 8. A Központi Bizottság üdvözli a Hazafias Népfront megyei kép­viselőcsoportjainak már megkez­dett működését. A képviselőcso­portok ülései általában igen pozi­tívek. Hasznos tevékenységet foly­tat máris a Magyar Népköztársa­ság és választóik javára képvise­lői munkája során ,­a képviselők egész sora. Javasoljuk, hogy a képviselői csoportok munkáját a Hazafias Népfront helyi bizottsá­gai továbbra is rendszeresen irá­nyítsák. A Központi Bizottság vélemé­nye szerint szükséges a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, vala­mint annak Elnöksége munkájá­nak megindítása is. A súlyos próbatétel idején a népfront szerveiben működő veze­tők közül néhányan magatartá­sukkal méltatlanná váltak a dol­gozó nép bizalmára. Ugyanakkor örvendetes módon kitűnt az is. A magyar népnek, a munkások­nak, parasztoknak, értelmiségiek­nek a párt és a kormány kezde­ményezése nyomán elért egyik döntő sikere az ellenforradalmi támadás következtében megbé­nult termelőmunka megindítása és a gazdasági élet helyreállítása. A termelőmunkában a bányász­­elvtársak haladnak az élen. A széntermelés lendületes emelke­dése, a napi 60.000 tonnás terme­lési szint elérése a gazdasági élet vérkeringése megindításának leg­főbb előfeltételét teremtette meg. A széntermelés emelkedése nyo­mán megindult a normális terme­lés mind a nehéz-, mind a köny­­nyűiparban. A mezőgazdasági ter­melés a dolgozó parasztság szor­galmas munkája eredményeként nagyobb törést nem is szenve­dett. A vasút, valamint a közle­kedés és szállítás más területén a személy- és teherforgalom hely­reállt és állandóan fejlődik. A közellátás a rendkívüli esemé­nyek ellenére mindvégig kielégí­tő volt, sőt sok téren meghaladta a korábbi évek színvonalát. Az állami bolti kiskereskedelem ez év januárjában 10 százalékkal, a szövetkezeti kiskereskedelem 22 százalékkal több árut adott el, mint a múlt év januárjában. A közellátás színvonalának fenntartásában, a gazdasági vér­keringés megindításában, az­ or­szág fizetőképességének biztosítá­sában saját erőfeszítéseink mel­lett döntő szerepe volt a testvéri szocialista országok segítségének. Különösen a szovjet nép a gazda­sági segítségnyújtás terén is igen nagy részt vállalt magára. Feb­ruár 1-ig a testvéri országokból 700 millió forint értékű segítség érkezett, s további 200 millió fo­rint értékű segítség szállítása in­dult meg hazánkba. Még a térítés nélküli segítségnyújtásnál is na­gyobb értékű támogatást jelent számunkra a szocialista országok által nyújtott, illetve kilátásba helyezett mintegy 300 millió dol­lár értékű áruhitel, továbbá a Szovjetunió 60 millió dollár, Kína 25 millió dollár összegű szabad devizában nyújtott hitelsegítsége. Népünk munkája és a szocialis­ta országoknak a proletárinterna­cionalizmus szellemében nyújtott testvéri segítsége együttesen hoz­zásegített bennünket ahhoz, hogy pénzünk szilárdságát biztosítsuk, a a nagyobb arányú munkanélkü­liséget elkerüljük. A Központi Bizottság megálla­pítja, hogy az Intéző Bizottság és a Minisztertanács által kezdemé­nyezett párt- és kormányintézke­dések az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és kereskedelem vona­lán, a termelés s a gazdasági élet helyreállítására általában, mint ezt a gyakorlati élet igazolta, helye­sek voltak. Sikereink mellett látnunk kell hiányosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a korábban is súlyos tehernek érzett bajok or­voslásához, már újabb nehézsé­gek jelentkeznek. Az ipar terme­lési költségei az ellenforradalom előtti időkhöz képest, részben az indokolt béremelések, még inkább azonban egyéb okok, éspedig főleg a meglazult munkafegyelem, a teljesítményi bérezés indokolatlan felszámolása, a teljesítmények csökkenése és a teljesítőképesség hogy az előbbieknél jóval na­gyobb azoknak a száma, akik ko­rábban nem voltak ismert politi­kai vezetők, de az ellenforradalom támadása idején a szocialista for­radalom hűséges védelmezőinek bizonyultak. Helyes, ha az ilyen emberek szerepet kapnak a Haza­fias Népfront legmagasabb vezető szerveiben is. Szükségessé vált az is, hogy a Hazafias Népfront ve­zetésében, különböző szerveinek személyi összetételében változta­tásokat hajtsunk végre és a nép­front munkájába nagyobb mér­tékben vonjanak be a népha­talomhoz hű, különböző pártállású és pártonkívüli személyeket. A Hazafias Népfrontot a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága mint a kommu­nista és pártonkívüli hazafiak tö­mörülését nagyra értékeli és en­nek megfelelően úgy véli, hogy be kell töltenie az ország közéletében azt a megtisztelő helyet, amely megilleti, rossz kihasználása következtében nagymértékben emelkedtek, így az államnak az iparból a korábbinál jóval kevesebb a bevétele. De a meglazult állami fegyelem követ­keztében csökkent a lakosság adó­fizetése is. Ezeket a hiányosságo­kat sürgősen ki kell küszöbölnünk ahhoz, hogy a baráti országok nagyszabású segítségét ésszerűen felhasználva, tartósan biztosítani tudjuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát, a költségvetés egyen­súlyát és a külkereskedelem egyen­súlyát, s ily módon megvédjük népünket egy esetleges pénzrom­lás veszélyétől. Mindez elengedhetetlen felté­tele annak, hogy teljes erővel hozzájárulhassunk népgazdasá­gunk termelési szerkezetének átalakításához, a gazdasági ve­zetés decentralizálásához, meg­javításához, valamint a leg­­haladottabb ipari országokkal szemben fennálló technikai elma­radottságunk felszámolásához és ezzel biztos alapot teremtsünk legfőbb célunk, a dolgozó nép életszínvonalának és életkörülmé­nyeinek további következetes ja­vítása számára. Gazdasági téren a kommunis­ták és főleg a kommunista veze­tők fő feladatai ma a következőik: 1. A szocialista bérezés elvének helyes alkalmazásával, a teljesít­mény nélkül történő bérkifizeté­sek megszüntetésével, a munka­­fegyelem megszilárdításával és a termelés ésszerű megszervezésé­vel biztosítani kell a munka ter­melékenységének növelését és a termelési költségek lényeges csök­kentését. 2. Vissza kell állítani az adófe­gyelmet, biztosítani kell a lakos­ság adóinak pontos befizetését. 3. A szocialista tervgazdaság elvének érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasági vezetés decentralizálását, a válla­latok, állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek önálló gazda­sági vezetésének fejlesztését. Érvényesíteni kell a termelő­üzemekben egyrészről az igazga­tók, főmérnökök, főagronómusok, főkönyvelők útján a központi irá­nyítást, másrészről biztosítani kell a munkástanácsoknak ezt kiegé­szítő szerepét az üzemek igazga­tásában. 4. Hozzá kell fogni a hazai adottságokra épülő és helyes ará­nyok kialakítását biztosító új — 1958. január elejével kezdődő — hároméves terv kidolgozásához. Ugyanakkor egyes népgazdasági ágakban, ahol ez a helyes fej­lesztés érdekében szükséges (energiabiztosítás, városfejlesztés) hosszabb időre (10—15 év) szóló távlati terveket is kell készíteni. 5. A mezőgazdasági­­ termelés fejlesztése s egyben a közellátás zavartalansága céljából ki kell dolgozni az állami szabadfelvásár­lás és a szerződéses termelés meg­felelő fejlesztését. A mezőgazda­­sági árrendszernek a közérdek fi­gyelembevételével serkentenie kell a termelési kedvet. 6. A mezőgazdasági termelés ál­talános és főleg szocialista irányú fejlesztése elősegítésére párt- és állami szerveink nyújtsanak kel­lő támogatást az állami gazdasá­gok dolgozóinak, valamint a tér­(Folylatása a 3. oldalon.) IV. A gazdasági munka területén III. Az államigazgatás és államhatalmi szervek munkája A korm­iány tevékenysége az or­szág életének rendbehozatala te­rén az elmúlt két és fél hónap alatt jelentékeny eredményeket ért el. . A közrendet és közbizton­ságot, melyet az ellenforradalmi­ fegyve­­res bandák és e bandákban nagy­számban aktivizálódott, börtönből kiszabadított fasiszta és közönsé­ges bűnözők megbontottak és ve­szélyeztettek, sikerült helyreállí­tani. Ezt követően az országban megindult a közlekedés és a min­dennapi termelőmunka folyamata rendes mederben folyik. E munkában a belügyi és hon­védségi szervek — azokon belül különösen a karhatalmi szervek — megállották helyüket, híven teljesítették kötelességüket. Fo­kozatosan javítják munkájukat a kezdetben bizonytalankodó igaz­ságügyi szervek is. Az államigaz­gatási szervek (minisztériumok, tanácsok) munkája is jelentős ha­ladást ért el. Mindennek eredmé­nyeképpen a kormányszervek és a tanács igazgatási­­szervek irányí­tó munkája s ezzel együtt tekin­télyük az állampolgárok előtt megszilárdult. Ehhez hozzájárult, hogy az el­lenforradalommal szembeni eré­lyes adminisztratív intézkedések­kel párhuzamosan az államigaz­gatás terén ,s komoly lépés tör­tént a bürokratizmus csökkenté­sére. A minisztériumok egy ré­szének összevonása, a központi hivatalok tisztviselői létszámának mintegy 45 százalékos, a megyei és járási tanácsok apparátusának mintegy 40 százalékos csökken­tése — helyesen — a községi ta­nácsok tisztviselői létszámának mintegy 4500 fővel való növelésé­vel együtt került, illetve kerül végrehajtásra. A határozott megtorló rendsza­bályok alkalmazása az ellenforra­­dalmárokkal szemben s ezzel egy­idejűleg az állam bürokratikus kinövéseinek lefaragása erősíti a diktatúrát az osztályellenséggel szemben és ugyanakkor biztosítja a­ szocialista demokrácia tovább­fejlesztését a dolgozó tömegek ja­vára. VAS NÉPF 1957. márc. 1. Péntek

Next