Vas Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

9 VAS NÉPF Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás g1 1- oldalról.) tagját szíve mélyéig meghatották. Küldöttségünk nemcsak látta és hallotta, hanem mindenütt, amer­re csak járt, érezte is, hogy a szovjet dolgozók feszült figyelem­mel, igaz baráti szeretettel és együttérzéssel ■ kísérik a magyar­­nép, a Magyar Szocialista Munkás­párt, a “Magyar­ Népköztársaság harcát, gondjait és sikereit. Nagy örömmel teszünk eleget most, hazaérkezésünk első percé­ben a legkülönbözőbb foglalkozá­sú szovjet dolgozó százszor és százféle formában hozzánk jutott kérésének és megbízatásának: a szovjet emberek forró, testvéri üd­vözletüket küldik a magyar mun­kásoknak, parasztoknak, értelmi­ségieknek, nőknek, fiataloknak, egész népünknek. (Taps.) Azt kí­vánják, hogy sok sikert érjünk el a szocializmus építésében, népünk egészségben és boldogságban éljen, s virágozzék hazánk, a Magyar Népköztársaság! Elmondhatjuk, hogy párt- és kormányküldöttségünknek a Szov­jetunióban tett látogatása és ott végzett munkája nyomán sikerült elmélyíteni és erősíteni a magyar —szovjet barátságot. (Taps.) Kedves elvtársak, barátaink! • A kormányok és pártok közötti moszkvai tárgyalások eredményeit Önök a közzétett két egyezmény szövegéből már ismerik. Küldött­ségünk meggyőződé­se szerint a tárgyalások a várakozásoknak megfelelően a legnagyobb mérték­ben sikerrel jártak. A megállapo­dások a két ország, a két nép, a két párt kölcsönös kapcsolatait erősítik,, a magyar nép érdekeit jól­­ szolgálják és problémáink megoldását igen kedvezően elő­segítik.­Teljes egyetértés van a ma­gyar és a szovjet kormány, a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága között, az összes­­ megtárgyalt permiksUs kérdés­­ben. A­­szovjet elvtársak teljesen egyetértenek velünk­ abban­­ ,az­­ér­tékelésben, amelyet pártunk a ré­­­­gi vezetés hibáival kapcsolatban kialakított. Egyetértenek velünk abban is, hogy munkánkban nagy figyelmet szentelünk a pártélet lenini szabályainak betartására, hogy a törvényesség, a tömegek­hez való viszony területén a múlt­­­­ban elkövetett hibák ki­új­ulását mindenképpen megakadályozzuk.­­ Teljes az összhang a Nagy Im­re—Losonczy-féle csoport áruló szerepének szigorú megítélésében. Helyeslik harcunkat, amelyet a párt és a­­ népköztársaság erejét­­aláásó revizionista nézetek ellen, az osztályellenség és az imperia­listák aknamunkája ellen folyta­tunk, a párt forradalmi egységé­nek, a népköztársaság állama, a magyar proletárdiktatúra megerő­sítéséért, az ellenforradalom erői­nek teljes szétzúzásáért. (Taps.) Nagyon jelentősek a gazdasági kérdésekben létrejött megállapo­dások. Az összesen 875 millió ru­bel értékű hosszúlejáratú hitellel és segéllyel, az egymilliárd forint értékű adósság elengedésével, a műszaki és tudományos együtt­működéssel ,nagy anyagi segítsé­get kaptunk a Szovjetuniótól, az­­ellenforradalom álltal népünknek okozott károk helyrehozatalához, népgazdaságunk fennálló nehézsé­geinek leküzdéséhez. Különösen nagy jelentősége van a gazdasági segítségen belül an­nak, hogy a szovjet kormány je­lentős mennyiségű különböző­­ nyersanyag szállítását biztosí­totta számunkra. Pontos megállapodások jöttek létre kulturális kapcsolataink to­vábbi fejlesztésére és elmélyíté­sére is. Kedves elvtársak, barátaim!­­ A Moszkvában most megkö­tött magyar—szovjet kormány- és pár­tmegállapodásoknak a szocia­lista tábor országaiban s a béké­ért és a népek közötti barátsá­gért küzdő­­ tömegekben az egész világon jelentős és kedvező visszhangjuk van, ami a jövő­ben is érezteti majd hatását. Meggyőződésünk szerint megállapodásaink által fel­tétlenül erősödött a szocia­lista tábor országainak egy­sége és ereje. (Taps.) A két párt között lefolyt tárgyalások s a létrejött megál­lapodások sikeresen előmozdít­ják valamennyi kommunista és munkáspárt proletár internacio­nalista testvéri kapcsolatait, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt harcoló munkás- és más dolgozó tömegek nemzetközi ösz­­szefogását. Ma, amikor a népek független­ségének és az emberiség béké­je meg­véd­elmezésén­e­k fő ereje a szocialista országok egységé­ben, valamint a világ összes kommunista és munkáspártjai­nak proletár internacionalista tö­mörülésében van, a­kkor a prole­tár internacionalizmust erősítő szovjet—magyar egyezmények előmozdítják és szolgálják a függetlenségükért harcoló népek és a világbéke ügyét is. Kedves elvtársak! Magyar dol­gozók! Az a nagy erkölcsi, politikai el­­ismerés és támogatás, az a jelen­tős anyagi segítség, melyet a szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága, a szovjet nép a most létrejött moszkvai megállapodá­sok keretében részünkre ismét nyújtott, még fokozottabb mér­tékben rá kell irányítsa figyel­münket saját, itthoni feladata­inkra. A felszabadulás utáni évek nagy országépítő munkájában si­kereink fő forrása az volt, hogy a kommunisták pártja által helyesen felismert célok és meghatározott feladatok megva­lósítása érdekében megmozdult és lendületes alkotó munkába fo­gott az egész magyar dolgozó nép. Ennek tulajdonítható, hogy a Horthy-fasiszta rendszer nagytő­kés és nagybirtokos uraitól örö­költ, tönkretett és romokkal bo­rított országból új hazát épített magának a felszabadult magyar nép, amely jelentős lépéseket tett a szocialista fejlődés útján. Ezt a gyönyörű és lelkesítő munkát zavarták a későbbi évek­ben a vezetésben megmutatkozott hibák, majd megszakította, visz­­szavetette és megsemmisítéssel fenyegette az októberi, az impe­rialisták által szított és mozgatott ellenforradalmi támadás. Ha egy pillantást vetünk ha­zánk november­­i súlyos helyze­tére, és ha számba vesszük az azóta megtett út le nem becsül­hető nagy eredményeit, akkor azt is látnunk kell, hogy az eredmények fő forrása — a szocialista országok testvéri segítsége mellett — ismét az volt, hogy a párt által világo­san kitűzött célok és meghatá­rozott feladatok érdekében te­vékeny munkába kezdtek a bányász-, munkás-, paraszt- és értelmiségi tömegek, aktív harcokkal, alkotó munkájuk­kal segítették országunk fejlő­dését. Mit kell tehát most tennünk kedves elvtársak, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben a szo­cialista országok testvéri közössé­gének a saját lábán szilárdan álló, fejlődő és valóban virágzó állama legyen? Először és mindenekelőtt: tovább kell erősíteni álla­munk vezető erejét, a Magyar Szocialista Munkáspártot. (Ütemes taps: Éljen a párt.) A tömegek saját tapasztalata ré­vén megszületett bizalom alap­ján­ tömöríteni kell a nép mii­­den egészséges erejét a párt köré. A néptömegeik cselekvő aktivitá­sát, a szocialista demokráciát fej­lesztve, erősítenünk kell a pro­­letáriátus diktatúráját a töme­gek vonalán. (Taps.) Másodszor: Fokoznunk kell a pártban, az államban, munkásosztály­ban, az egész dolgozó népben az éberséget az osztályellenség és az imperialisták aknamun­kája ellen. Erősíteni kell a proletárdiktatú­rát az osztályellenség elnyomá­sára. (Taps.) Teljesen meg kell semmisítenünk a megvert ellen­­forradalom szétszórt erőit és ha­tásosan meg kell védenünk nép­­köztársaságunkat az imperialista aknamunkával szemben. Harmadszor: állami és társadalmi szerve­inknek, valamint a dolgozó tömegeknek igen komolyan kézbe kell venniök a gazdasá­gi építés kérdéseinek megol­dását. Nagy segítséget kaptunk most is a Szovjetuniótól, segít a többi testvéri szocialista ország is. Fej­lett iparunk és mezőgazdaságunk nagy lehetőségeket rejt magában népgazdaságunk további egészsé­ges fejlődéséhez, az életszínvonal emelésének egyedül reális alapja megteremtéséhez. Ehhez azonban elsősorban saját erőinket kell mozgósítanunk — ezt semmiféle külső segítséggel nem lehet he­lyettesíteni. Minden gyárban, bá­nyában, a földeken, az alkotás és munka minden helyén ma­guknak a munkás-, paraszt-, ér­telmiségi tömegeknek kell kézbe venniök a termelés és a termelé­kenység növelésének, az önkölt­ség csökkentésének ügyét, mert csak így biztosítható, hogy a szo­cialista társadalom építése együtt haladjon a dolgozó tömegek anya­gi és kulturális színvonala állan­dó emelésével. Negyedszer: amikor az imperia­listák és ellenforradalmárok ás­kálódnak társadalmi rendünk, nemzeti függetlenségünk, békés alkotó munkánk ellen, nekünk erősítenünk kell kapcsolata­inkat a szocialista tábor or­szágaival. Éppen ezért párttagságunk és dolgozó népünk internacionalista nevelése elengedhetetlen feltétele a párt erősödésének, a népköztár­saság fejlődésének, a béke védel­mének, a magyar nép boldogulá­sának. — Elvtársak! Nyíltan meg kell mondani azt is, hogy amíg a né­pek békéjét fenyegető agresszív szándékú NATO, SEATO és ha­sonló imperialista katonai töm­bök léteznek — mindaddig az önvédelem céljait szolgáló, min­den csatlakozni szándékozó előtt nyitva álló varsói szerződésre szükség lesz, (Taps) és e szerző­désnek a Magyar Népköztársaság törhetetlen híve marad. (Taps.) Azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenleg Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok nem­zeti függetlenségünket és nép­­köztársaságunk határait segítik védelmezni a külső imperialista támadó szándékokkal szemben s addig maradnak itt, ameddig erre szükség lesz. (Taps. Ügy van, hurrá! Szovjet—magyar ba­rátság! Éljen a szovjet hadsereg! — kiáltások.) Kedves elvtársak! Négy nap választ el bennünket nagy nem­zeti ünnepünktől, április 4-től. Most 1957-ben, 12 évvel azután, hogy a Szovjetunió felszabadított bennünket a hitleri fasizmus szörnyű elnyomása alól, hálával gondolunk a Szovjetunióra azért is, mert november 4-én nyújtott nagy segítségével ismét megvé­delmezte népünket az imperialis­ta hódítók fenyegető igájától és attól, hogy újból háborús tűzfé­szekké változtassák már eleget szenvedett hazánkat és áldozatul szánt népünket. (Taps.) Örülünk, hogy pártunkat a proletár internacionalizmus szel­lemében a testvéri kommunista és munkáspártokkal, elsősorban a legnagyobb forradalmi tapasz­talatokkal rendelkező párttal, a Szovjetunió Kommunista Pártjá­val szoros baráti kapcsolat köti össze. Központi Bizottságunk fel­adatának tekinti párttagjainkat abban a szellemben nevelni, amely óv a másolástól, ugyan­akkor azonban képessé teszi pár­tunkat arra, hogy az összes test­vérpárt gyakorlatában fellelhető hasznos tapasztalatokat átvegye és felhasználja saját elméleti és gyakorlati munkájának fejleszté­se érdekében. Kedves elvtársak, barátaink! A Szovjetunióban járva a test­véri fogadtatás forró légkörében gyakran mondottuk a szovjet dolgozóknak, hogy ügyünk iga­zába vetett hitünkben megerő­södve térünk haza körükből. Erősítettek bennünket az itt­honról kapott hírek is, március 21 méltó megünneplése, a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség szervezésének megkezdé­se, a csepeli, a Köztársaság téri, az angyalföldi, az erzsébeti és a kőbányai tömeggyűlésekről érke­zett hírek is lelkesítettek ben­nünket. Való igaz, kedves barátaim, hogy a magyar szocialista forra­dalom erőinek növekedése, a dol­gozó tömegek fokozódó támoga­tása, a magyar—szovjet barátság erősödése­ hazánk és népünk bol­dogabb jövőjének nemcsak biz­tató jelei, hanem reális, a bará­tot megörvendeztető, az ellensé­get megrettentő hatalmas erőfor­rásai. (Taps.) Éljen a Szovjetunió! Éljen a Magyar Népköztársaság! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a Magyar Szocialista Mun­káspárt! Éljen a megbonthatat­lan magyar—szovjet barátság! Kádár János nagy tapssal, lel­kesedéssel fogadott beszéde után felcsendültek az Internacionálé hangjai, majd a küldöttség tagjai üdvözölték a budapesti dolgozók jelenlévő küldötteit. Ezrek ün­neplése közben szálltak gépko­csijaikba, hogy elhagyják a re­pülőteret. (MTI) 1957. április 2. Kedd Kádár János elvtárs távirata N. A. Bulganyin és N. SZ. Hruscsov elvtársaknak a Szovjetunió halálának elhagyásakor N. A. BULGANYIN ÉS N. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRSAKNAK. Moszkva. Kreml. Amikor az Önök hatalmas és szép országát elhagyjuk, engedjék meg, hogy a Magyar Népköztársas­ág kormány- és pártküldöttsége nevében kifejezésre juttassam mélységes megelégedésünket tár­gyalásaink eredményeivel kapcsolatban. A Magyar Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége őszin­te köszönetét fejezi ki a Szovjetunió kormányának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és személy szerint Önöknek, Bulganyin és Hruscsov elvtársak, a tárgyalások folyamán a Magyar Népköztársaság iránt tanúsított megértésükért, valamint a szívélyes meleg és baráti vendégszeretetükért. Felejthetetlen marad számunkra az a meleg, testvéri fogadta­tás, amelyben a szovjet dolgozók, munkások kolhozparasztok, ér­­telmiségi dolgozók személyes találkozásaink alkalmával bennünket részesítettek. Megállapodásaink nagy segítséget jelentenek számunkra a Ma­gyar Népköztársaság erősítése, biztonságának növelése szempont­jából és elmélyítik a magyar és a szovjet nép igaz barátságát. Meg vagyok győződve arról, hogy az országaink közt a prole­tár internacionalizmus szellemében folytatott baráti tárgyalások eredményei erősítik az egész szocialista tábort és a népek közötti béke ügyét is. KADAR JÁNOS, a magyar kormány- és párt­küldöttség vezetője. 4 N­ Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata A TASZSZ közli: A Szovjet­unió külügyminisztériuma nyi­latkozatot tett közzé Eisenhower amerikai elnök és Macmillan brit miniszterelnök tanácskozásának eredményeiről. A bermudai tanácskozás meg­mutatta — mondja a nyilatkozat­a, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánya a to­vábbiakban is agresszív irányza­tot kíván követni külpolitikájá­ban. Ezen a tanácskozáson olyan határozatokat hoztak, amelyek fokozzák a nemzetközi feszültsé­get és az új háború veszélyét. Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormánya az atomhá­ború közvetlen előkészítését tűz­te ki célul. A szovjet kormánynak a leg­határozottabban ki kell jelente­nie, hogy az Egyesült Államokra és Nagy Britanniára súlyos fele­lősség hárul. A Szovjetunió külügyminisz­tériumának nyilatkozata meg­jegyzi, hogy Eisenhower elnök és Macmillan miniszterelnök tár­gyalásainak előkészítése, továb­bá maga a tanácskozás is titok­zatosság közepette folyt. Több kérdésben titkos megállapodáso­kat is kötöttek. A Szovjetunió külügyminiszté­riumának nyilatkozata hangoz­tatja, hogy a bermudai tanácsko­zásról kiadott közleményben fog­lalt állítás, amely szerint az Egyesült Államok és Nagy-Bri­tannia mértéktartó lesz a nuk­leáris fegyverkísérletek folytatá­sában, nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy bizonyos mérté­kig elaltassák a világközvéle­ményt, amely állhatatosan köve­teli a nukleáris fegyverkísérle­tek haladéktalan megszüntetését és hatékony intézkedések megté­telét e fegyver teljes és feltét­len eltiltására. A szovjet kormány — mondja a Szovjetunió külügyminiszté­riumának nyilatkozata — úgy vélte és továbbra is úgy véli, hogy nem szabad helyet adni diplomáciai mesterkedéseknek és cselfogásoknak. A Szovjetunió a leghatározottabban állást fog­lalt a hatalmaknak az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáról kö­tendő megállapodása haladékta­lan megkötése mellett. A Szovjetunió külügyminisz­tériumának nyilatkozata emlé­keztet, hogy a Szovjetunió kor­mánya kész első lépésként meg­állapodást kötni a nukleáris fegyverkísérletek meghatározott időre való eltiltásáról. A szovjet kormány kötelessé­gének tartja felhívni az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kor­mányának figyelmét arra, hogy az atomháborús előkészületek útja, amelyre egyre nyíltabban rálépnek, azokat viszi katasztró­fába, akik másokra akarják az ilyenfajta háborút ráerőszakolni. A Szovjetunió külügyminiszté­riumának nyilatkozata megálla­pítja, hogy az Egyesült Államok részesévé válik a gyarmatosító és természeténél fogva agresszív bagdadi tömbnek, amelyet azzal a céllal létesítettek, hogy rab­ságba döntse a Kelet népeit. Ez újabb bizonysága az Egyesült Államok közel- és középkeleti külpolitikai irányzata agresszív voltának. Ez az irányzat ,az úgy­nevezett Eisenhower-elvben jut kifejezésre. Éppen ezért nem nehéz meg­érteni — hangsúlyozza a Szovjet­unió külügyminisztériumának nyilatkozata —, miért foglaltak el a nyugati hatalmak kormányai negatív álláspontot a szovjet kormány javaslatával kapcsolat­ban, amely a nagyhatalmaknak a Közel- és Közép-Kelet tekinte­tében követendő elveit tartalma­zó nyilatkozatról szól. (MTI)

Next