Vas Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-01 / 256. szám
1951 november 1. Fentek Még a térképen is nagyon meszsze van a szibériai Kámeny Sárvártól, hát még a valóságban! A barátság azonban nem ismer távolságot. Jönnek a levelek, és mennek a válaszok. Hogyan is kezdődött ez az ismeretség, barátság? Szovjetunió. Kámeny városka 1948. március. Nagy világos szoba. Az asztalnál a tanulók füzeteit lapozgatva ül Tatyjana Bogamjacskova, a kamenyi 9. sz. iskola tanítónője.. Munkája még sok, de nem tudja folytatni az ellenőrzést — nem azért, hogy fáradt! Nem! A gondolatai nem hagyják nyugodni! Magyarország.. . A felszabadulás évfordulója... Sárvár... A fia... Tekintete egy tiszti egyenruhába öltözött fiú képére esik, amelyik rámában áll az asztalán. De ő valójában nem így ismeri. Neki az ő Jevgenyije, a kisfia. Vidám, napbarnított fiúcska, rendszerint vezető a barátok, pajtások között. Gyengéd, kedveskedő, de a pajkosság sem hiányzik belőle. Elemi iskola, utána 7 osztályos. Nagy tervek. Repülőtiszt szeretne lenni. Frontélet. Rövid levelek. Nehéz harcok. A német hadsereg, érezve a pusztulást, kegyetlenül támad. De nemsokára itt a győzelem! Azonban Bogaljacskov hadnagy 1945.. március 28-án hősi halált hal. Rövid katonai értesítés Kamenybe: „Mélyen tisztelt Tatyjana Bogamjacskova! Nehéz a szó a fájdalomról, de mégis meg kell írni Önnek, hogy fia 1945. március 28-án ellenséges bombatámadás áldozata lett. Magyarországon, Sárváron tisztességgel eltemették, emléket is állítottak sírjára. Kedves hozzátartozók! Esküszünk önöknek, hogy barátunk és hős parancsnokunk haláláért bosszút állunk a fasisztákon. Két nappal halála előtt bátorságáért kormánykitüntetésre lett felterjesztve. 1945. március 30.“ Erre gondol most és azt érzi, hogy írni kell. De kinek? Hirtelen tollat fog: „Magyar Dolgozók Pártja, Budapest! .. .Én, Jevgenyij Bogalnjacskov anyja, egy kéréssel fordulok önökhöz. Fiam Magyarországon halt meg, Sárváron van eltemetve. Nagyon szeretnék valakivel vagy va■lamelyik iskolával kapcsolatot teremteni. .." A válasz hamarosan megérkezik: „Tisztelt Bogaljacskova Elvtársnő! ... Válaszolva levelére, elküldjük Önnek a fia és bajtársai sírjára emelt emlékmű képét. Mi soha nem felejtjük azt az áldozatot, amit a szovjet harcosok szabadságunkért hoztak, örök dicsőség a hősöknek!" * A párt levelével egyidőben kapott levelet Tatyjana Bogaljacskova a sárvári MNDSZ-től. S az ezekre a levelekre kapott hálatelt választ olvastam tolmácsolás alkalmára a járási pártbizottságon. Mestereztem a fiát sirató anyai szív mély fájdalmát a sok ezer kilométer távolság ellenére is s elhatároztam, hogy az úttörőkkel együtt, rendszeresen írunk Jevgenyij mamájának, a kamenyi iskola tanítónénijének. Így kezdődött a mi barátságunk. .. Hamarosan kedves válasz érkezett iskolájának, osztályának fényképeivel. De megint csak idézek: „Kedves sárvári pajtások! Szívélyes üdvözletemet és legjobb kívánságaimat küldöm nektek, iskolátok minden tanítójának, tanárának s minden úttörőjének. Nagyon, nagyon köszönöm kedvesleveleteket. Örömünnep volt számomra, amikor megkaptam. Szeretném, ha leveleznénk egymással! S hogyan szeretnék én hozzátok, fiam sírjához elmenni! — azt elmondani nem lehet. De azt is tudom, ha valóra is válik ez, még sokat kell várnom! Azonban nem adom fel a reményt! Addig is kérlek benneteket, ha lehet, küldjetek nekem egy magyar abc-s könyvet! Megpróbálok magyarul tanulni, mert végtelen hálás vagyok, hogy nem felejtkeznek meg Sárváron fiam sírjáról. Városunk nagyon messze van tőletek. Kámeny az Ob folyópartján fekszik. Jelenben egy hatalmas erőmű építkezését kezdték meg a folyón. A mi Ob folyónk nagyon széles. Hatalmas gőzhajók járnak rajta. Vize tiszta és kellemes. Nyáron a meleg napokon sokan fürödnek benne. Sokféle hal él vízében. Kámeny nem volt nagy város, de most az építkezésekkel naggyá és széppé válik. A tél nálunk október hónapban kezdődik és csak áprilisban ér véget. A hideg a 40 fokot is eléri, és nagyon sok hó esik. Írjátok meg, mi érdekel benneteket, s akkor arról írok! Várom válaszotokat.’ S a levelek jöttek, mentek. Vitték a mi szeretetünket s hozták egy öregedő, de titokban nagy terveket szövő édesanya háláját. Igen, mert ő hálás azért, hogy a sárváriak gondozzák, ápolják fia és bajtársai sírját. Sok fényképet küldtünk Sárvárról és csapatunk életéből. 1956. októberében Sárváron is lerombolták, elhurcolták a szovjet hősök emlékművét az ellenforradalmárok. Az események híre a távoli Kámenybe is eljutott. Nemsokára aggódással teli levelet kaptunk. Az anyai szív megérezte a történteket, s félve kérdezte Jevgenyij mamája: Írjátok meg, történt-e valami a fiammal? S mi válaszképpen egy új emlékművet ábrázoló fényképet küldtünk, ahol április 4-én az úttörők állnak díszőrséget. S hogy Sárvárról is legyen fiatal emlék, a sírról szedett virágokból préseltünk, kis celofán zacskóba pedig földet tettünk s elküldtük Kámenybe. Tudtuk,, hogy örömet szerzünk „Megkapva leveleteket, én olyan boldog voltam, hogy nem tudtam, mit csináljak, kinek mondjam el, kinek mutassam meg, hogy ezek a virágok, a föld az én drága fiam sírjáról valók! Itt van most már ő velem, s így egy kicsit könynyebb. Gyorsan bementem az iskolába, s elolvastam a levelet. Sírtam, de nemcsak a fájdalomtól, hanem az örömtől is. Nagyon, nagyon köszönöm figyelmességteket, mert biztos ti is tudjátok, hogy részemre ez a legnagyobb ajándék s a legnagyobb kincs.“ Tatyjana Bogaljacskovának ez év tavaszán mi is segíteni akartunk egyetlen álma megvalósításában: eljutni Sárvárra fia sírjához. Meghívtuk a megyei úttörő találkozóra. A terv azonban nem sikerült. Pedig már gyűlnek a megtakarított rubelek, hogy egyszer repülőgépre ülhessen... „... A hozzátok való elutazásom nem sikerült, azonban nem adom fel a reményt, hogy hamarosan vagy később, de eljussak Sárvárra! S mi reméljük, hogy eljön az idő, amikor itt üdvözölhetjük Sárváron, a levélben kialakult barátságot személyesen is megerősíthetjük, megnézheti fia virágos sírját és osztozhatunk fájdalmában. Addig is írunk neki és szeretettel várjuk! Dukay Ferencné úttörő csapatvezető, Sárvár Jevgenyij Bogaljacskov hadnagy Tatyjana Bogaljacskova, a kamenyi iskola tanítónője és tanítványai egy iskolai ünnepségen. VAS NÉPE . Hogyan foglalkozzunk a világ dolgaival ? Az elmúlt években a taggyűlési beszámolók rendszerint a nemzetközi helyzet ismertetésével kezdődtek. A beszámolót elmondó elvtársak gyakran újságcikkekből, külpolitikai tárgyú írásokból kölcsönvett kész formulákkal intézték el a beszámoló elejét. Emlékszünk a nagy szavakra: „Szakadatlanul erősödik a béketábor“ vagy „Újabb csapást mértünk az imperialistákra“. Ezek ismételgetése semmiképp sem mozdította elő a párttagság nemzetközi tájékozódását. Nem is lehetett ez másképpen, mert a nemzetközi helyzet elemzéséhez több idő szükséges, ez a téma nem fér bele a beszámoló elejébe. Nincs is rá szükség, mert az ilyen tájékoztatásból nem érthetik meg alaposan a nemzetközi kérdéseket a taggyűlés részvevői. Egyes pártszervezeteinkben még ma is ápolják ezt a sablonos szokást. Tagkönyvcsere és tagfelvétel szerepel például a napirenden, mégis a nemzetközi helyzet ismertetésével kezdik a beszámolót. A tagok jórésze az ilyen — tisztesség ne essék szólván — „értékelést“ többnyire egykedvűen hallgatja, s magában azt gondolja, minek húzzák ezzel az időt! Elavult, sablonos szokás a nemzetközi helyzet ilyetén történő ismertetése. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy száműzzük a nemzetközi kérdések tárgyalását a taggyűlésről. Nem, nem erről van szó. Csupán arról, hogy amikor például az üzemi pártszervezetben a gazdaságosság és az önköltségcsökkentés problémáit tárgyalják a taggyűlésen, hasznosabb, ha a „nemzetközi helyzet“ általános ismertetése helyett arra utal a beszámoló, hogy mondjuk a testvéri országokban s akár a kapitalista országokban hogyan alakul a termelékenység, milyen fokú a munka intenzitása, versenyképesek lehetünk-e egyes iparcikkekkel. Egy másik példa. A pártoktatásban részvevők tanulását tárgyalja meg a taggyűlés. Ez alkalommal a vitás elvi kérdések megtárgyalásakor jól, elemzően lehet foglalkozni a nemzetközi helyzet egyes kérdéseivel. Hasznos az is, ha a pártcsoport ülésen megbeszélnek a kommunisták egyegy fontos időszerű külpolitikai eseményt. A nemzetközi kérdéseket ismertetni legalkalmasabb ezenkívül a pártnapokon, konzultációkon. De semmiképp sem a taggyűlési beszámolók elejére odabiggyesztve, mert ebből csak az sül ki, hogy 5—10 perces bevezetőbe akarjuk beleerőltetni a világhelyzetet. Ez nem megy, ilyen „értékelésnek“ jóformán semmi haszna nincs! (Kerek) az idén még négy, jövőre 10 tsz-t villamosítanak Vas megyében Az idén még újabb 4 termelőszövetkezetet villamosítanak megyénkben. A közeli napokban készülnek el a munkálatokkal a szarvaskendi Győzelem Termelőszövetkezetben. A közeli napokban kezdik meg a taródházi tsz gazdasági épületeinek villamosítását is. A nádasdi Keleti Csillag Termelőszövetkezetben pedig e hónap végére készülnek el a villamosítással. Az idén szerelik még be a villanyt a gutatöttősi termelőszövetkezet most készülő új istállójába is. A jövő évi tervben újabb tíz termelőszövetkezet villamosítása szerepel. Ha ezek elkészülnek, a megyében már alig lesz olyan termelőszövetkezet, ahol ne lesne villany. —— — TAKARÉKOSKODNAK A DOLGOZÓK Az év eleje óta ismét nőt a dolgozók takarékossági kedve, s állandóan emelkedett a betétek összege is. A takarékbetétállomány 1957. október végére elérte az egymilliárd 150 millió forintot. Ez az összeg több mint 50 millió forinttal nagyobb a tavalyi — ellenforradalom előtti — legmagasabb szintnél. Egy héttel a nagy ünnep előtt az Öntöde és Fémmegmunkálóban • Az őszi csípős reggelekkel együtt ünnepélyesség is beköszöntött a Szombathelyi Öntöde és Fémmegmunkáló Vállalathoz. Felvillanyozta az üzem dolgozóit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára való készülődés, s az a hír, hogy 600 különböző konyhagép készítésére kapott exportmegrendelést a vállalat. Minél közelebb érünk a nagy ünnephez, annál több szó esik a dolgozók között az ünneplésről. Mert amint hírlik, kétféleképpen is meg akarják ülni a nagy napot Egyrészt megemlékezéssel, másrészt jobb munkával. November 6-án délután közösen, ünnepélyesen emlékeznek meg a forradalom évfordulójáról. Az ünnepi beszéd után néhány órára együtt is maradnak, s néhány pohár sör mellett elbeszélgetnek az Októberi Forradalomról, az üzem gondjairól. Az már biztos, hogy a november 6-i ünnepség sikerrel zajlik le, arra azonban még egyáltalán nem lehet mérget venni, hogy az üzem dolgozóinak sikerül teljesíteni a november 7 tiszteletére tett munkafelajánlásukat. Azt határozták el ugyanis, hogy a forradalom évfordulójáig pótolják az elmúlt hetekben gyakori betegségekből adódó elmaradásukat. Mindez nem lesz könnyű feladat, hiszen volt olyan nap a közelmúltban, hogy a munkások 40 százaléka hiányzott betegség miatt. Németh István, az üzem igazgatója azonban azt mondja: " Szerencsére ma már egyre kevesebb a betegünk és az elmúlt napok eredményei azt bizonyítják, hogy sikerül pótolnunk november 7-re az elmaradást. Sőt az üzem munkásainak igyekezete révén arra is jut idő, hogy csinosítsák, korszerűsítsék az egyes régebbi konyhagépeket. Erre most különösen nagy szükség van, mert az üzem ügyes konyhagépei iránt külföldön is egyre nő az érdeklődés. Bár a vállalatnak az az elsődleges célja, hogy elsősorban a belföldi szükségletet elégítse ki, mégis vállalkozott 600 különböző konyhagép exportálására. S az üzem dolgozói ezeket a gépeket a lehető legjobb kivitelben és minőségben akarják elkészíteni. Az országszerte nagy sikert aratott habverőgépnek már elkészült az új, formásabb, munkabíróbb változata, s a hússzövőgépekből és az univerzális konyhagépekből is a lehető legjobbat adják az üzem dolgozói a hazai és külföldi megrendelőknek. A takarógyári forradalmi műszak eddigi eredménye: 540 négyzetméter takaró terven felül A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére október 15-én forradalmi műszak kezdődött a Szombathelyi Takarógyárban. Az üzem dolgozói, a betegségek okozta nehézségek ellenére is szép munkasikereket értek el a forradalmi műszak eddigi szakaszában. A szövődé 105,8, a fonoda 100,5 százalékra állt tegnap havi terve teljesítésében, s tegnapig 540 négyzetméter takaróval gyártott többet a forradalmi műszak eddigi napjaiban az üzem. Kedvezően alakult az üzemben a takarók minősége is. Az elmúlt 15 napban az előírt 92,4 százalék helyett 93,2 százalékban készült elsőosztályúáru.