Vas Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

1951 november 1. Fentek Még a térképen is nagyon mesz­­sze van a szibériai Kámeny Sár­vártól, hát még a valóságban! A barátság azonban nem ismer tá­volságot. Jönnek a levelek, és men­nek a válaszok. Hogyan is kezdő­dött ez az ismeretség, barátság? Szovjetunió. Kámeny városka 1948. március. Nagy világos szoba. Az asztal­nál a tanulók füzeteit lapozgatva ül Tatyjana Bogamjacskova, a kamenyi 9. sz. iskola tanítónője.. Munkája még sok, de nem tud­ja folytatni az ellenőrzést — nem azért, hogy fáradt! Nem! A gon­dolatai nem hagyják nyugodni! Magyarország.. . A felszabadulás évfordulója... Sárvár... A fia... Tekintete egy tiszti egyenruhá­ba öltözött fiú képére esik, ame­lyik rámában áll az asztalán. De ő valójában nem így ismeri. Neki az ő Jevgenyije, a kisfia. Vidám, napbarnított fiúcska, rendszerint vezető a barátok, pajtások között. Gyengéd, kedveskedő, de a paj­­kosság sem hiányzik belőle. Elemi iskola, utána 7 osztályos. Nagy tervek. Repülő­tiszt szeretne len­ni. Frontélet. Rövid levelek. Ne­héz harcok. A német hadsereg, érezve a pusztulást, kegyetlenül támad. De nemsokára itt a győ­zelem! Azonban Bogaljacskov hadnagy 1945.. március 28-án hősi halált hal. Rövid katonai értesí­tés Kamenybe: „Mélyen tisztelt Tatyjana Bo­gamjacskova! Nehéz a szó a fájdalomról, de mégis meg kell írni Önnek, hogy fia 1945. március 28-án ellenséges bombatámadás áldozata lett. Ma­gyarországon, Sárváron tisztesség­gel eltemették, emléket is állítot­tak sírjára. Kedves hozzátartozók! Esküszünk önöknek, hogy bará­tunk és hős parancsnokunk halá­láért bosszút állunk a fasisztákon. Két nappal halála előtt bátorsá­gáért kormánykitüntetésre lett fel­terjesztve. 1945. március 30.“ Erre gondol most és azt érzi, hogy írni kell. De kinek? Hirtelen tollat fog: „Magyar Dolgozók Pártja, Bu­dapest! .. .Én, Jevgenyij Bogalnjacskov anyja, egy kéréssel fordulok önök­höz. Fiam Magyarországon halt meg, Sárváron van eltemetve. Na­gyon szeretnék valakivel vagy va­­■­lamelyik iskolával kapcsolatot te­remteni. .." A válasz hamarosan megérkezik: „Tisztelt Bogaljacskova Elv­­társnő! ... Válaszolva levelére, elküld­jük Önnek a fia és bajtársai sír­jára emelt emlékmű képét. Mi so­ha nem felejtjük azt az áldozatot, amit a szovjet harcosok szabadsá­gunkért hoztak, örök dicsőség a hősöknek!" * A párt levelével egyidőben ka­pott levelet Tatyjana Bogaljacs­kova a sárvári MNDSZ-től. S az ezekre a levelekre kapott hálatelt választ olvastam tolmá­csolás alkalmára­ a járási párt­bizottságon. Mestereztem a fiát si­rató anyai szív mély fájdalmát a sok ezer kilométer távolság elle­nére is s elhatároztam, h­ogy az úttörőkkel együtt, rendszeresen írunk Jevgenyij mamájának, a kamenyi iskola tanítónénijének. Így kezdődött­ a mi barátsá­gunk. .. Hamarosan kedves vá­lasz érkezett iskolájának, osztá­lyának fényképeivel. De megint csak idézek: „Kedves sárvári pajtások! Szívélyes üdvözletemet és leg­jobb kívánságaimat küldöm nek­tek, iskolátok minden tanítójá­nak, tanárának s minden úttörő­jének. Nagyon, nagyon köszönöm ked­ves­­leveleteket. Örömünnep volt számomra, amikor megkaptam. Szeretném, ha leveleznénk egy­mással! S hogyan szeretnék én hozzátok, fiam sírjához elmenni! — azt elmondani nem lehet. De azt is tudom, ha valóra is válik ez, még sokat kell várnom! Azon­ban nem adom fel a reményt! Addig is kérlek benneteket, ha lehet, küldjetek nekem egy ma­gyar abc-s könyvet! Megpróbálok magyarul tanulni, mert­ végtelen hálás vagyok, hogy nem felejtkez­nek meg Sárváron fiam sírjáról. Városunk nagyon messze van tőletek. Kámeny az Ob folyópart­ján fekszik. Jelenben egy hatal­mas erőmű építkezését kezdték meg a folyón. A mi Ob f­oly­ónk­­ nagyon széles. Hatalmas gőzhajók járnak rajta. Vize tiszta és kelle­mes. Nyáron a meleg napokon sokan fürödnek benne. Sokféle hal él vízében. Kámeny nem volt nagy város, de most az építkezé­sekkel naggyá és széppé válik. A tél nálunk október hónapban kezdődik és csak áprilisban ér vé­get. A hideg a 40 fokot is eléri, és nagyon sok hó esik. Írjátok meg, mi érdekel benne­teket, s akkor arról írok! Várom válaszotokat.’ S a levelek jöttek, mentek. Vit­ték a mi szeretetünket s hozták egy öregedő, de titokban nagy terveket szövő édesanya háláját. Igen, mert ő hálás azért, hogy a sárváriak gondozzák, ápolják fia és baj­társai sírját. Sok fényképet küldtünk Sárvárról és csapatunk életéből. 1956. októberében Sárváron is lerombolták, elhurcolták a szov­jet hősök emlékművét az ellenfor­radalmárok. Az események híre a távoli Kámenybe is eljutott. Nem­sokára aggódással teli levelet kap­tunk. Az anyai szív megérezte a történteket, s félve kérdezte Jev­genyij mamája: Írjátok meg, tör­­tént-e valami a fiammal? S mi válaszképpen egy új em­lékművet ábrázoló fényképet küld­tünk, ahol április 4-én az úttörők állnak díszőrséget. S hogy Sárvár­ról is legyen fiatal emlék, a sír­ról szedett virágok­ból préseltünk, kis celofán zacskóba pedig földet tettünk s elküldtük Kámenybe. Tudtuk,, hogy örömet szerzünk „Megkapva leveleteket, én olyan boldog voltam, hogy nem tudtam, mit csináljak, kinek mondjam el, kinek mutassam meg, hogy ezek a virágok, a föld az én drága fiam sírjáról valók! Itt van most már ő velem, s így egy kicsit köny­­nyebb. Gyorsan bementem az is­kolába, s elolvastam a levelet. Sír­tam, de nemcsak a fájdalomtól, hanem az örömtől is. Nagyon, na­gyon köszönöm figyelmességteket, mert­ biztos ti is tudjátok, hogy részemre ez a legnagyobb ajándék s a legnagyobb kincs.“ Tatyjana Bogaljacskovának ez év tavaszán mi is segíteni akar­tunk egyetlen álma megvalósítá­sában: eljutni Sárvárra fia sírjá­hoz. Meghívtuk a megyei úttörő találkozóra. A terv azonban nem sikerült. Pedig már gyűlnek a megtakarított rubelek, hogy egy­­­szer repülőgépre ülhessen... „... A hozzátok való elutazásom nem sikerült, azonban nem adom fel a reményt, hogy hamarosan vagy később, de eljussak Sárvár­ra! S mi reméljük, hogy eljön az idő, amikor itt üdvözölhetjük Sár­váron, a levélben kialakult barát­ságot személyesen is megerősíthet­jük, megnézheti fia virágos sírját és osztozhatunk fájdalmában. Addig is írunk neki és szeretet­tel várjuk! Dukay Ferencné úttörő csapatvezető, Sárvár Jevgenyij Bogaljacskov hadnagy Tatyjana Bogaljacskova, a kamenyi iskola tanítónője és tanítvá­nyai egy iskolai ünnepségen. VAS NÉPE . H­ogyan foglalkozzunk a világ dolgaival ? Az elmúlt években a taggyű­lési beszámolók rendszerint a nemzetközi helyzet ismertetésé­vel kezdődtek. A beszámolót el­mondó elvtársak gyakran új­ságcikkekből, külpolitikai tár­gyú írásokból kölcsönvett kész formulákkal intézték el a beszá­moló elejét. Emlékszünk a nagy szavakra: „Szakadatlanul erő­södik a béketábor“ vagy „Újabb csapást mértünk az imperialis­tákra“. Ezek ismételgetése sem­miképp sem mozdította elő a párttagság nemzetközi tájékozó­dását. Nem is lehetett ez más­képpen, m­ert a nemzetközi helyzet elemzéséhez több idő szükséges, ez a téma nem fér bele a beszámoló elejébe. Nincs is rá szükség, mert az ilyen tájékoztatásból nem érthetik meg alaposan a nemzetközi kérdéseket a taggyűlés részve­vői. Egyes pártszervezeteinkben még ma is ápolják ezt a sablo­nos szokást. Tagkönyvcsere és tagfelvétel szerepel például a napirenden, mégis a nemzetközi helyzet ismertetésével kezdik a beszámolót. A tagok jórésze az ilyen — tisztesség ne essék szól­ván — „értékelést“ többnyire egykedvűen hallgatja, s magá­ban azt gondolja, minek húz­zák ezzel az időt! Elavult, sab­lonos szokás a nemzetközi hely­zet ilyetén történő ismertetése. Ez azonban távolról sem je­lenti azt, hogy száműzzük a nemzetközi kérdések tárgyalá­sát a taggyűlésről. Nem, nem erről van szó. Csupán arról, hogy amikor például az üzemi pártszervezetben a gazdaságos­ság és az önköltségcsökkentés problémáit tárgyalják a tag­gyűlésen, hasznosabb, ha a „nemzetközi helyzet“ általános ismertetése helyett arra utal a beszámoló, hogy mondjuk a testvéri országokban s akár a kapitalista országokban hogyan alakul a termelékenység, mi­lyen fokú a munka intenzitása, versenyképesek lehetünk-e egyes iparcikkekkel. Egy másik példa. A pártoktatásban részve­vők tanulását tárgyalja meg a taggyűlés. Ez alkalommal a vi­tás elvi kérdések megtárgyalá­sakor jól, elemzően lehet fog­lalkozni a nemzetközi helyzet egyes kérdéseivel. Hasznos az is­, ha a pártcsoport ülésen meg­beszélnek a kommunisták egy­­egy fontos időszerű külpolitikai eseményt. A nemzetközi kérdéseket is­mertetni legalkalmasabb ezen­kívül a pártnapokon, konzultá­ciókon. De semmiképp sem a taggyűlési beszámolók elejére odabiggyesztve, mert ebből csak az sül ki, hogy 5—10 perces bevezetőbe akarjuk beleerőltet­­ni a világhelyzetet. Ez nem megy, ilyen „értékelésnek“ jó­formán semmi haszna nincs! (Kerek) az idén még négy, jövőre 10 tsz-t villamosítanak Vas megyében Az idén még újabb 4 terme­lőszövetkezetet villamosítanak me­gyénkben. A közeli napokban ké­szülnek el a munkálatokkal a szarvaskendi Győzelem Termelő­­szövetkezetben. A közeli napok­ban kezdik meg a taródházi tsz gazdasági épületeinek villamosítá­sát is. A nádasdi Keleti Csillag Termelőszövetkezetben pedig e hónap végére készülnek el a vil­lamosítással. Az idén szerelik még be a villanyt a gutatöttősi termelőszövetkezet most készülő új istállójába is. A jövő évi tervben újabb tíz termelőszövetkezet villamosítása szerepel. Ha ezek elkészülnek, a megyében már alig lesz olyan ter­melőszövetkezet, ahol ne lesne villany. ——­ — TAKARÉKOSKODNAK A DOLGOZÓK Az év eleje óta ismét nőt a dol­gozók takarékossági kedve, s állandóan emelkedett a betétek összege is. A takarékbetétállomány 1957. október végére elérte az egymilli­­árd 150 millió forintot. Ez az összeg több mint 50 millió fo­rinttal nagyobb a tavalyi — el­lenforradalom előtti — legmaga­sabb szintnél. Egy héttel a nagy ünnep előtt az Öntöde és Fémmegmunkálóban •­­ Az őszi csípős reggelekkel együtt ünnepélyesség is beköszön­tött a Szombathelyi Öntöde és Fémmegmunkáló Vállalathoz. Fel­villanyozta az üzem dolgozóit a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulójára való ké­szülődés, s az a hír, hogy 600 kü­lönböző konyhagép készítésére kapott exportmegrendelést a vál­lalat. Minél közelebb érün­k a nagy ünnephez, annál több szó esik a dolgozók között az ünneplésről. Mert amint hírlik, kétféleképpen is meg akarják ülni a nagy na­pot Egyrészt megemlékezéssel, másrészt jobb munkával. Novem­ber 6-án délután közösen, ünne­pélyesen emlékeznek meg a for­radalom évfordulójáról. Az ün­nepi beszéd után néh­ány órára együtt is maradnak, s néhány pohár sör mellett elbeszélgetnek az Októberi Forradalomról, az üzem gondjairól. Az már biztos, hogy a no­vember 6-i ünnepség sikerrel zajlik le, arra azonban még egy­általán nem lehet mérget venni, hogy az üzem dolgozóinak sike­rül teljesíteni a november 7 tisz­teletére tett munkafelajánlásukat. Azt határozták el ugyanis, hogy a forradalom évfordulójáig pótol­ják az elmúlt hetekben gyakori betegségekből adódó elmaradásu­kat. Mindez nem lesz könnyű fel­adat, hiszen volt olyan nap a kö­zelmúltban, hogy a munkások 40 százaléka hiányzott betegség mi­att. Németh István, az üzem igaz­gatója azonban azt mondja: " Szerencsére ma már egyre kevesebb a betegünk és az el­múlt napok eredményei azt bizo­nyítják, hogy sikerül pótolnunk november 7-re az elmaradást. Sőt az üzem munkásainak igye­kezete révén arra is jut idő, hogy csinosítsák, korszerűsítsék az egyes régebbi konyhagépeket. Er­re most különösen nagy szükség van, mert az üzem ügyes kony­hagépei iránt külföldön is egyre nő az érdeklődés. Bár a vállalatnak az az elsődleges célja, hogy elsősorban a belföldi szük­ségletet elégítse ki, mégis vál­lalkozott 600 különböző konyha­gép exportálására. S az üzem dol­gozói ezeket a gépeket a lehető legjobb kivitelben és minőségben akarják elkészíteni. Az országszerte nagy si­kert aratott habverőgépnek már elkészült az új, formásabb, mun­kabíróbb változata, s a hússzövő­gépekből és az univerzális kony­hagépekből is a lehető legjobbat adják az üzem dolgozói a hazai és külföldi megrendelőknek. A takarógyári forradalmi műszak eddigi eredménye: 540 négyzetméter takaró terven felül A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tisztele­tére október 15-én forradalmi műszak kezdődött a Szombathelyi Takarógyárban. Az üzem dolgo­zói, a betegségek okozta nehézsé­gek ellenére is szép munkasike­reket értek el a forradalmi mű­szak eddigi szakaszában. A szövő­dé 105,8, a fonoda 100,5 százalék­ra állt tegnap havi terve teljesí­tésében, s tegnapig 540 négyzet­­méter takaróval gyártott többet a forradalmi műszak eddigi napjai­ban az üzem. Kedvezően alakult az üzemben a takarók minősége is. Az elmúlt 15 napban az előírt 92,4 százalék helyett 93,2 százalékban készült elsőosztályú­­áru.

Next