Vas Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

1955. október 1- Szerda VAS NÉPE A csepregiek számvetése Nagy gondban, elmélyült munka közben találom Király La­jos elvtársat, a csepregi községi pártszervezet titkárát. Taggyűlésre készül. Taggyűlésre, amelyen hét pártszervezet mintegy kilencven tagja előtt kell beszámolót tarta­nia. Közösen készülnek a válasz­tás nagy munkájára, s ezekben a hetekben ugyancsak össze kel fog­niuk erőiket. — Kétségtelenül nagy munka vár községünk valamennyi kom­munistájára — mondja Király elvtárs. — Csepreg mintegy hat­ezer lakosú, s elég nagy kiterje­désű. Ahhoz, hogy valamennyi választóhoz, lehetőleg több alka­lommal is eljussunk, bizony min­den párttag közreműködésére szükség van. S mi bízunk elvtár­sainkban, hogy felelősségteljesen, szorgalmasan és alapos felkészült­séggel végzik megbízatásukat. De nemcsak a kommunisták te­­vékenységére, hanem néhány pár­­tonkívüli dolgozó közreműködésé­re is számítanak a csepregi elv­­társak. — Már beszélgettünk több pár­­tonkívülivel és azt tapasztaltuk — folytatja a titkár —, hogy szíve­sen segítenek a választás lebonyo­lításában. A pártonkívüli aktivisták között ott találjuk a pedagógusokat: Hor­váth Vilmos iskolaigazgatót és he­lyettesét, Takács Lajost, Kovács Zoltán szakfelügyelőt, Cingráber Jenő szakfelügyelőt Dénes József tanítót, Hajgató Margit tanítónőt és Gyurátz József tanárt. Részt vesznek a választási agitációban még dr. Szemes Zoltán orvos, Hor­váth János állami gazdasági dol­gozó, Radovits János agronómus, Németh József tanácselnökhelyet­­tes — valamennyien pártomkívü­­liek. Az utóbbiaknak különösen komoly megbízatásuk lesz: kis­­gyűlési előadók lesznek. — A pártbeli és pártonkívüli aktivisták beosztása a taggyűlé­sen történik meg De az már biz­tos, hogy huszonhét kisgyűlési előadóra lesz szükség — közli Ki­rály elvtárs. — Mindegyikre két kisgyűlés esik, mert községünkben ötvennégy választókörzet lesz. A kisgyűlési előadók és az agitáto­rok is esti tanfolyamon, készülnek fel. A taggyűlésen inkább még a szervezeti kérdéseket, a tanfolya­mon pedig már az agitáció tar­talmi részét beszélvék meg. Alig győzi legyőzni az ember, olyan sok dologról szeret­nének beszélgetni még a válasz­tások előtt a község lakosságával. Mindenekelőtt talán legtöbbet Csepreg fejlődéséről, szépüléséről. Mert Csepreg, ha már nem is já­rási székhely, azért épült, szépült, fejlődött. Továbbra is a környék kulturális központja maradt, s bolthálózata is fejlett, meg lehet itt mindent vásárolni. Szép szö­vetkezeti áruháza van, s abban mindent meg lehet kapni. Legbüszkébbek mégis azokra a szép sikerekre, amelyeket a köz­­ségfejlesztésben elértek. S joggal. Hisz zömében saját erejükből, a községfejlesztésre befizetett össze­gekből és társadalmi munkából fejlesztik községüket. De erről in­kább beszéljen Németh József, a községi tanács elnökhelyettese. — A község lakossága — kezdi Németh elvtárs — ez évben 270 ezer forintot fizetett be községfej­lesztésre. Ehhez jött még a föld­művesszövetkezettől 24 ezer fo­rint, a ktsz-ektől pedig hatezer forint. S mivel a lakosság meg­szavazta a 20 százalékos község­fejlesztési hozzájárulást, a megyei tanácstól harmincezer forintot kaptunk, amivel szintén mi ren­delkezünk Csak vázlatosan sorolom fel a már befejezett és ezután ké­szülő létesítményeket. A megyé­ben szinte egyedülálló ütemben betonozzák a járdákat. Eddig már befejezték négyezer négyzetméter járda betonozását. E célra 320 ezer forint készpénzt és 30 ezer forint értékű társadalmi munkát fordí­­tottak. Komoly összeget fordítot­tak utak javítására is. Hetven vagon bazalt felhasználásával há­rom k­orré*'30 utat készítettek E célra 60 ezer forint készpénzt és 80 ezer forint értékű társadalmi munkát fordítottak. A sportoló fiatalok örömére megépítették a sportpálya kerítését, tribünt készí­tettek, s erre is 50 ezer forintot költöttek, 30 ezret meg a társa­dalmi munka is kitesz. Elkészítet­ték a temető kerítését és a rava­talozót 55 ezer forintos beruházás­sal, s 15 ezer forintot fordítot­tak a fúvószenekar felszerelésére. Még ez évben akarják megva­lósítani a községfejlesztési alapból: kisebb hidak építését 20 ezer, if­júsági park bekerítését 15 ezer, utcák fásítását 20 ezer, bazaltétő építést 30 ezer, járdaépítést 80 ezer, a művelődési otthonban köz­függöny beszerzését 12 ezer forin­tos költséggel. Ezenkívül 200 ezer forintért vásárolnak orvosnak la­kást, ezer forintot pedig a könyv­tár fejlesztésére költenek. Mindezt saját erőből épí­tették, illetve építik. Jelentős az az összeg is amely állami költség­vetésből szolgálja a község fej­lesztését. Tűzoltógépkocsist kaptak 60 ezer, iskolákat középületeket tataroztak 81 ezer, hidat építettek 28 ezer, mesterséges megterméke­nyítő állomást létesítettek 30 ezer forint beruházással, s erdőt telepí­tenek 7 ezer forintos költséggel A jövő évi községfejlesztési ter­vükben szerepel egy strandfürdő létesítése. E célra 300 ezer forin­tot fordítanak. Az „alsóvárosban" parkot létesítenek 20 ezer forintos költséggel. Tovább folytatják a betonjárdák építését, mezei utak javítását és hidat is építenek még. Csodálkozva nézek a tanácsel­nökhelyettesre: honnét veszik ezt a sok pénzt? — A községi tanács határozata alapján létesítettünk egy községi üzemet, amely cementárut állít elő — mondja Németh elvtárs.­­— Ez az üzem máris 30 fővel dolgo­zik és komoly nyereséget hoz a községnek. Ezt is felhasználjuk a község szépítésére, fejlesztésére. De a környék lakói és a csepregiek is örülnek a cement,á­ru­üzemnek, mert itt helyben vásárolhatják meg a kútkürtöket hídgyűrűket, hidasvályúkat és így tovább. Eb­ben az évben például 23 családi ház épül Csepregen. Az építkezők itt szerzik be a cementárut. A kör­nyéken is sokan építkeznek, s épp elég munkát adnak a cement­­üzemnek. Onosan, előrelátóan gaz­dálkodnak a község vezetői. Na­gyon sok pénzt megtakarítanak, amelyet aztán hasznos beruházá­sokra fordíthatnak. De az sem mellékes, hogy a faluból 30 dol­gozó talál állandó munkát a ce­­mentáru-üzemben. Király elvtárstól, aki egyben a földmű­vesszö­vetkezet ügyvezetője is, megtudom még, hogy a csep­­regi földművesszövetkezet jövőre 6-700 ezer forintos beruházással korszerű húsüzemet akar építeni 200 férőhelyes hizlaldával Eddig sem volt gond a faluban, de a környéken sem a húsellátás, a jö­vőben pedig a növekvő igényeket is szeretnék kielégíteni. Elkészítették a község vezetői azt a számvetést amellyel bátran állhatnak a választás idején is a község lakossága elé: jól gazdál­kodtak, erejükhöz mérten min­dent megtettek, hogy épüljön, szé­­püljön, fejlődjön Csepreg is. Amint kifelé tartunk a párttit­kár irodájából, éppen akkor jön­nek az iskolából a gyerekek. Ek­kor mondja Király elvtársi — A felszabadulás előtt hat ta­nító nevelte gyermekeinket az ál­talános iskolákban. Ma már 24 ta­nár, tanító bajlódik nyolc osztály­ban a több mint 400 gyermekkel. Akkor egy osztályra — pedig csak hat osztály volt —­ egy-egy tanító jutott, m­a mindegyikre há­rom jut. így készülnek a csepregi elvtársak a választásra. Lesz má­ról beszélniök. Az ország fejlő­dése, az életszínvonal általános emelése mellett saját községük gyarapodásáról is sok mindent tudnak mondani. Fülöp Lajos Naponta egymiló forintot költ az állam a dogozók étkeztetésére Az 1954 előtti években a mai formában értelmezett szervezett üzemi étkeztetésről nem lehetett beszélni. Sőt, a felszabadulás utáni két-három évben az üzemi étkeztetésben még sok hiba volt. 1943 óta 3500 üzemi konyha léte­sült az országban. A statisztikai adatok szerint 1958-ban naponta több mint 650 ezren étkeznek az üzemek és hivatalok éttermeiben. Az állam csak az ebédhozzájáru­lásokkal naponta több mint egy millió forintot fordít az üzemi ét­keztetés támogatására. Ezenkí­vül többszáz millió forinttal já­rul a konyhák fenntartásához. A bányászatban és az építőiparban vacsorát is fogyasztanak a dolgo­zók. Ma alakulnak a választási elnökségek A november 16-i tanácstagi és képviselőválasztások zavartalan lebonyolítására bizottságok ala­kulnak. A választási előkészületek mostani szakaszában elsősorban a választási elnökségek jutnak nagy szerephez, amelyek elsősorban a törvényesség betartásán őrködnek. A megyében ma alakulnak meg a választási elnökségek a Hazafias Népfront javaslatai alapján. A megyei választási elnökség dél­előtt fél 9 órakor a megyei taná­cson tartja alakuló ülését. A megyei tanácson működik a választási elnökség irodája is, amely (a titkárság 7. számú szo­bájában) a választással kapcsola­tos tudnivalókról felélágcest­ással szolgált A Hazafias Népfront félkészük már a jelölőgyűlések lebonyolítá­sára is, s az első jeölőgyűlések már október 2-án lezajlanak. Jelölőgyűlések október 2­ 3-án A Hazafias Népfront október 2-án, csütörtökön az alábbi helye­­ken tart megyei tanácstagi jelölő­gyűlést: este 7 órai kezdettel a hosszú pereszt­ugi iskolában, a zsennyei termelőszövetkezetben, a kallafai iskolában, a kelédi ter­melőszövetkezetiben, a Kenyért Gépállomáson. Október 3-án, pénteken az aláb­bi helyeken lesznek megyei ta­nácstagi jelölőgyűlések: Szombat­­helyi Cipőgyár délután 2 órakor, Nárai Állami Gazdaság délután 4 órakor, Sárvári Cukorgyár és Sár­vári Barnevál délután 4 órakor, bérbaltavári iskola este 7 órakor, rábahidvégi termelőszövetkezet este 7 órakor, nemesrempehollósi tsz és rádóckölkedi tsz este 7 óra­kor, Köcski Állami Gazdaság dél­után 4 órakor, Celldömölki Fűtő­ház délután 4 órakor, kemertee­­szentmártoni tsz este 7 órakor és ostffyiasszonyfai földművesszövet­­­kezet este 6 órakor. Október 3-án Szombathelyen városi tanácstagi jzölőgyűlést tart a népi front fél hat órai kezdettel a városi tanács nagytermében a 26- os körzet számára, amelyhez a Bajcsy-Zsilinszky utca 1—37. házszámig és a Mártírok tere tar­tozik; a Hármán Kató utcai általános iskolában fél 6 órai kezdettel a 46-os választókörzet részére, amely­hez a Báthory utca, a Deák Fe­renc utca 1—28. házszámig, a Do­monkos utca és az Engels utca 1—12. számig tartozik. A Hazafias Népfront kéri a vá­­lasztóp­olgárokat, hogy a jelölő­gyűléseken vegyenek részt. — —hMM­—mmmm—— Új belépők a tsz-ekbe Ezekben a napokban egyre több dolgozó paraszt készít számvetést arról, mennyivel járna jobban, ha belépne a tsz-be. Nemrég a nemes Zoltai Béke TSZ-be 9 csa­lád 13 taggal lépett be. Az új belépőkkel együtt az idén összesen 19 családdal gyarapodott a ne­mesből tar­tsz. Más községekben is nagy az érdeklődés a szövetke­zeti gazdálkodás iránt. A keledi Micsurin TSZ-be a napokban 6 család kérte felvételét. A keme­­nesszentmártoni Úttörő TSZ-be 3, a mesteri Dózsa TSZ-be és a celldömölki Vörös Csillag TSZ-be egy-egy, a nagysimoniyi Dózsa TSZ-be pedig 4 család kérte fel­vételét a naprakba i­i. ——■— i ■ i ————— Oroszi vásár Szombathelyen Október 4-én és 5-én Szombat­helyen őszi vásárt rendeznek a megye állami és szövetkezeti ke­reskedelme, húsipari szövetkezetei, valamint a magánkisiparosok az augusztus 20-i ünnepi vásár he­lyén. A sátrak hossza 1300 méter, a vásárra kerülő áruk értéke p­edig mintegy 30—35 millió forint lesz. Néhány érdekes ízelítő a vásár­ból: a Vas megyei Népbolt új módszerrel, „önki­választással" árusítja cipőit. A Szombathelyi Állami Áruház divatbemutatóval, az állami és szövetkezeti vendég­lők p­edig lacikonyháikon sertés- és halkülönlegességekkel kedves­kednek a vásár látogatóinak.­­A MÁV a két napig tartó őszi vásár idejére 50 százalékos uta­zási kedvezményt biztosít a Szombathelyre utazóknak. A vasúti jegyeket a visszautazáshoz a Népkert bejáratánál és a Rá­kóczi utca elején felállított dísz­kapunál kell lebélyegeztetni. Felnőnek, elszélednek a gyerekek... Pontosan ötven esztendeje ma­radt ki az elemi iskola hatodik osztályából Flámis Gyula bácsi, a Szombathelyi Cipőgyár köztiszte­letben álló munkása. Jófejű, für­ge észjárású gyerek volt, a taní­tója igen szerette okos feleleteiért. S amikor kimaradt az iskolából, azt mondta a szüleinek: — Igen kár, hogy ez a gyerek nem tanulhat tovább. Jóeszű gye­rek, lehetne belőle valami. A szülők sem bánták volna, ha tovább tanul a Gyula fiuk, de ak­koriban a szegény ember tovább­­taníttatási szándéka pénz, tandíj­ra, könyvekre való hiányában vaj­mi keveset ért, így aztán a roko­nok tanácsára úgy döntöttek a szülők, hogy a Gyusziból suszter lesz. — Amíg az emberek cipőben járnak — nyugodott bele a fia sorsába Gyuszi apja is —, addig suszterra mindig szükség lesz. S így legalább a lábbelivételkor egy gyerekkel kevesebb a gondunk, így lett Flámis Gyulából cipész, majd később cipőgyári munkás. Kezdettől fogva szerette a szak­máját, de azért sokszor gondolt arra, hogy többre is vihette vol­na, ha a szülei bírják a taníttatá­sát. S amikor a magafajta sze­gény gyerekek sorsán gondolko­dott, gyakran így sóhajtott­aá: — Ha én nem is tanulhattam, de azért majd a gyerekeimből ta­nult embereket nevelek. •K­ Most itt ülünk Flámis bácsiék konyhájában. Flámis néni az ebéd­főzéssel van elfoglalva, a férje meg a gyerekekről mesél. Róluk beszél, velük foglalkozik a legszí­vesebben, mert bennük látja éle­te célját. — Felnőnek, elszélednek a gye­rekek — beszéli. — Egyiket erre, a másikat arra visz az útja. A legidősebb, a Laci az Nyíregyhá­zán van. — Dehogy Nyíregyházán — ja­vítja ki az urát a tűzhely mellett foglalatoskodó asszony. — Csak Nyíregyháza mellett, Nyírteleken. — Az mindegy — mesél tovább a gyerekről Gyula bácsi. — Az a fő, hogy orvos. Körorvos. A de­mokráciában lett belőle az. Aztán elmondja az öreg, hogy milyen boldogok voltak a felesé­gével együtt hat esztendővel eze­lőtt. Ekkor végezte be az egyete­met az orvosfiúk. Méghozzá ki­tüntetéssel, s még jutalmat is ka­ptatt. A nagyobbik fiú taníttatása még igen nehéz volt, mert amikor ő járt az egyetemre, akkor még nem volt annyi kollégium, mint mos­t. Még az volt a szerencse, hogy kitűnő tanuló volt, s így a tandíjára nem volt olyan sok gond. Így is gyakran foltos nad­rágban tudott csak megjelenni Laci az egyetemen. A mérnök fiúk, az Ottó az már jobb körülmények között tanult. Ő 1930-ban született, 3 évvel fia­talabb a Laci bátyjánál, s most — Flámis bácsi szavaival élve —­ „valami főember“, vagyis osz­tályvezető mérnök a Budap­esti Autó- és Motorkísérleti Intézet­ben. Igen szeretik a munkahelyén őt is ugyanúgy, mint a bátyját, mert jó szakember is és amellett szerény viselkedésű. Most épp van külföldre készül az Ottó, a külföl­di autóipart tanulmányozni. — Mindig reméltem — veti köz­be az ura elbeszélésébe Flámis néni ,hogy jó mérnök lesz Ot­tóból, mert már gyerek­korában úgy ráállt a keze a szerszámra. Flámis bácsit azonban nem le­het megakasztani a sz­erekeiről szóló beszédben. Még azt is el­mondja, hogy a Mária lányuk, aki most tizenkilencéves, tanárnő sze­retne lenni. S minden bizonnyal lesz is belőle, mert kitűnő tanuló. Már egyetemista lenne ha a be­tegsége nem veti vissza 2 évre a tanulásban. Mária jövőre érettsé­gizik a Kanizsai Dorottya Gim­náziumban. A legkisebbik fiúk, a Mihály, aki a Közgazdasági Tech­nikumba jár, szintén jövőre feje­zi be középiskolai tanu­lmányait. Az Ottó példájára ő is mérnök szeretne lenni. Csak az a kérdés, hogy négyes bizonyítvánnyal fel­kerülhet-e az egyetemre? Megáll egy pillanatra Flámis bácsi a gyerekeiről szóló elbeszé­lőkben, majd így folytatja: — Ja kérem, most más világ van, mint amilyen az én időm­ben, az én gyerekkoromban volt. Így van ez jól a munkásember­nek, fiatalkoromban is mindig ilyen időkről álmodoztam. Eljárt az idő, s Flámis bácsi indulni készül. Délutános a gyárr­­ban szólítja a munka. Jó erőben van még, eldolgozik még a gyár­ban néhány esztendeiig. Ha tovább nem is, legalább addig, amíg Má­ria lánya és Mihály fia bevégzi az egyetemet. S ha mér ők is meg bírnak állni a saját lábukon, ak­kor nyugdíjba megy, búcsút mond az üzemnek. S akk­or másr nem tesz mást, csak a ház körül fog­lalatoskodik és olvassa a gyere­kektől érkezett leveleket. A nyu­godt öregkor lesz a kárpótlás Flámis bácsinak a gyerekkori szegénységért, egy emberöltő be­csületes munkájáért Fark­s Mihály 3

Next