Vas Népe, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

. . fFoTirfia? 1. oldalról.) A kasok, parasztok és értelmiségiek széles tömegei megértették Lenin szavát és a szocialista forradalom lényegét. Tízezrével léptek a vö­rös hadseregbe és a vörös-parti­zán alakulatok kötelékeibe, becsü­lettel harcoltak szovjet testvéreik oldalán a fehérgárdisták és inter­venciósok ellen, a kommunizmus győzelméért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltása és fennállása idején! — A­­ Szovjetunió kiverte Ma­gyarország területéről a náci-fa­siszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szovjetuniót felszabadí­tójának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepként április 4-ét, azt a napot, amelyen a szovjet hadsereg az utolsó hitlerista meg­szállót is kiverte az ország terüle­téről. Amíg öntudatos és becsületes ember él ezen a földön, hálá­san emlékezik meg arról a se­gítségről, amelyet a Szovjet­­­unió — a forradalmi munkás­paraszt kormány kérésére — 1956-ban nyújtott az ellenfor­radalom és az imperialisták által fenyegetett magyar nép­nek. E segítséggel akadályozhattuk meg, hogy­ a magyar nép nyakára ismét visszahozzák a kapitaliz­must, a fasizmust és azt, hogy ha­zánkat az imperialisták katonai felvonulási területté tegyék, had­színtérré változtassák. A Szovjet­unió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai vére hullatásával­­adta bizonyságát a­ magyar nép iránti mély barátságának, interna­cionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle­ módon a háborús károk helyreállításában és a szocializmus építésében is. A magyar és a szovjet nép ellen­ségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy „kizsákmányolja" országun­kat. E rágalom ostobasága annyi­ra nyilvánvaló, hogy ma már az ellenség is elismeri; a szovjet— magyar gazdasági kapcsolatokban a magyar fél élvezi a nagyobb előnyt, a sport — területén normális­nak nevezhető. Véleményünk szerint — az ismert ideológiai ellentétek ellenére — megvan a lehetősége annak, hogy a két állam között normális jó­szomszédi viszony álljon fenn. Mi erre törekszünk, mert meggyőző­désünk szerint ez Jugoszlávia és Magyarország népeinek közös ér­deke. A jószomszédi viszony ked­vező alakulásában szerepet játszik az ,hogy a jugoszláv kormány né­hány fontos nemzetközi kérdésben pozitív fellépésével segíti a béké­ért folyó harcot, az viszont nehe­zíti a viszony alakulását, hogy tá­madják barátainkat — mint a legutóbbi időszakban — a Kínai Népköztársaságot és az Albán Népköztársaságot. — Másik szomszédunkkal, Ausztriával ez idő szerint nem kielégítő a viszonyunk, s ezt saj­nálatosnak tartjuk. Szerintünk nincs elvi akadálya annak, hogy a két szomszéd állam között — az eltérő belső társadalmi rend­szer ellenére — jó kapcsolatok alakuljanak ki. Nehezíti azonban az előrehaladást, hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát illetően a Magyar Népköztársa­sággal szemben ellenséges nyu­gati körök mesterkedéseitől en­gedi befolyásoltatni politikáját. Az osztrák kormány még min­dig tűri, hogy Au­stria terü­letén a Magyar Népköztársa­ság ellen aknamunkát folyta­tó kémügynökségek és ma­gyar fasiszta szervezetek te­vékenykedjenek és garázdál­kodjanak. Ez is­ számottevően zavarja vi-­­szonyunkat. Mi a kölcsönös elő­nyökkel járó tényleges jóviszony kialakítására törekszünk, mert meggyőződésünk, hogy ez a Ma­gyar Népköztársaság és az Oszt­rák Köztársaság gépeinek közös érdeke.­­ Semmiféle, tényleges érdek­­ellentét nincs a Magyar Népköz­­társaság és az európai semleges államok, nevezetesen Ausztria,­­ Svédország, Svájc között. Ellen­ben közös érdek a béke fenntar­tása, a békés egymás mellett élés, az országok közötti kapcso­latok bővülése. Ezért arra törek­szünk, hogy viszonyunkat javít­suk velük. Véleményünk szerint a semle­ ■ ges országok bizonyos pozi­tív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább be­­tölthetnek az országok és né­pek békés egymás mellett élésnek előmozdításában. — Elvtársak! Korunk legfon­tosabb eseményei között tartja számon az emberiség, hogy az utóbbi 10—15 esztendő alatt a népek egész sora — közöttük India, Indonézia, Irak, az "Egye­sült Arab Köztársaság — rázta le magáról az imperialisták igáját és lépett az önálló nemzeti fej­lődés útjára. Velük jó a viszo­nyunk, s arra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fronton va­gyunk velük az imperializmussal szemben, szélesíteni akarjuk ve­lük gazdasági és kulturális kap­csolatainkat. Bizonyos mértékig a Magyar Népköztársaság is hozzájárulhat a gyarmati sorból felszabadult országok önálló ipa­rának fejlesztéséhez. Teljesen szolidárisak vagyunk a felszabadulásukért most küzdő gyarmati népekkel. Meggyőződésünk, hogy az im­perializmus nem tudja többé megállítani a felszabadulásért és függetlenségért vívott harc folyamatát, s győzedelmeskedik a gyarmati népek igazságos harca. Viszonyunk a NATO országaihoz Népköztársaságunk viszonya a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem kielégítő. Kö­zülük is leginkább az Amerikai Egyesült Államok kormányával­­ vannak komoly ellentéteink. Az amerikai szenátus évi 123­­ millió dolláros alapjából jelentős­­ összegeket folyósítanak a Ma­­­­gyar Népköztársaság elleni akna.­­­ munkára. Mintegy 5000 magyar­­ disszidenst felvettek az USA had­­i seregébe. Fenntartják az úgy­nevezett „Szabad Európa” rádió­­állomást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköztársaság ellen. Azt a példátlan gyakor­latot folytatják, hogy miközben diplomáciai kapcsolat áll fenn országaink között, az amerikai kormány hivatalos küldöttei tá­madják a Magyar Népköztársa­ság hivatalos küldötteinek man­dátumait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetekben.­­ Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a normális viszony ki­alakítását , az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztár­saság között, mert ez megfelel a két ország népe érdekeinek. Mi tiszteljük a tehetséges és magas civilizációt kifejlesztett amerikai népet. Üdvözöljük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi időben valamelyest hozzájárultak a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezéséhez, a nemzetközi hely­zet bizonyos enyhítéséhez. A két ország közötti viszony normalizálása megkívánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják felül és korrigálják a hamis presztizs-okokból mindmáig fenntartott, idejét múlt, barátságtalan és célra nem vezető politikájukat a Magyar Népköztársasággal szemben.­­ Lényegében arra van szük­ség, hogy az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvét és mondjon le hiábavaló kísérleteiről, ame­lyekkel be akar avatkozni a Ma­gyar Népköztársaság belügyeibe. Véleményünk szerint ezen az — Három évvel ezelőtt, az át­meneti súlyos nehézségek idején népköztársaságunk nemzetközi helyzete is bonyolulttá, nehézzé vált. Rágalmazó hadjáratot indí­tottak ellenünk az Egyesült Nem­zetek Szervezetében és más nem­zetközi szervezetekben. Az ENSZ ellenünk hozott határozataival a reakciós amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy be­avatkozzanak belügyeinkbe. Mi az ENSZ alapokmányával is el­lentétben álló, törvénytelen ha­tározatokat nem ismertük el és nem fogjuk elismerni a jövőben sem. A határozatok közül éven­ként felmelegített hecc-kampány mindenkor szovjet-ellenes és hi­degháborús célt szolgált. — Népköztársaságunk belső megerősödésével párhuzamosan megerősödött nemzetközi helyze­tünk is. A kapitalisták bojkottja és rágalomhadjárata részben már a múlté. Ami a legfontosabb: né­pünk tömegei előtt lelepleződtek és a magyar közvélemény előtt hitelüket vesztették. Még ellen­­ségeink is kénytelenek tudomá­sul venni, hogy népköztársasá­gunk konszolidálódott , meg­erősödött. A Magyar Népköztár­saság barátai pedig, akik a leg­súlyosabb helyzetben is szolidá­risak voltak velünk, ma értékelik eredményeinket és becsülik né­pünket. Nemzetközi helyzetünk meg­szilárdulását annak köszönhet­jük, hogy következetesen szem­­beszálltunk minden imperialis­ta beavatkozási kísérlettel és annak, hogy népünk helyesli és támogatja külpolitikánkat, alapon nem nehéz a magyar­­amerikai viszony normalizálásá­nak útját és módozatait meg­találni Kormányunk ennek ér­dekében kész minden célszerű­nek látszó lépés megtételére. — Elítéljük a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányának külpolitikáját. Adenauer kancel­lár színleg a békéről beszél. Ugyanakkor — mint az egész vi­lágon — itt Magyarorszgon is mindenki tudja, hogy a békéről hangoztatott szólamok mögött Nyugat-Németországban erőlte­tett fegyverkezés folyik és min­denáron a hidegháború fenntar­tására törekszenek. Közismert a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ellenséges maga­tartása a Német Demokratikus Köztársasággal szemben. A magyar nép a­ nyugatnémet agresszív szellemmel szemben teljes mértékben szolidáris a Német Demokratikus Köztár­saság békepolitikájával. A Magyar Népköztársaság és az első német munkás—paraszt ál­lam, a Német Demokratikus Köz­társaság törekvései teljes mér­tékben azonosak. Üdvözöljük a szocializmus építésében elért !ó sikereiket, örülünk, amikor látjuk, hogy gyorsan haladnak előre, s az egy főre eső termelés­ben és fogyasztásban rövidesen elérik és túlszárnyalják a Német Szövetségi Köztársaságot. Kíván­juk, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói érjenek el új sikereket a szocializmus épí­tésében, államuk erősítésében, a béke megőrzésére és a két német állam közeledésére irányuló po­litikájukban. Ez kötelez bennünket, hogy nem­zetközi helyzeteinket a jövőben ma az eddigi politika alapján erő­sítsük tovább. A nemzetközi helyzetben az elmúlt két-három esztendő alatt bizonyos enyhülés követ­kezett be .Ez a változás dön­tően a Szovjetunió, a szocia­lista tábor, a nemzetközi mun­kásmozgalom és a világ béke­mozgalma erős növekedésé­nek, a békepolitikának köszön­hető. Kiemelkedő és jelentős ered­mény volt Hruscsov elvtárs amerikai útja, amelyet a világon mindenütt üdvözöltek a béke­­szerető emberek. Hruscsov elv­társat az egész világon, még­ a kommunizmustól távol eső em­berek is úgy tekintik, mint aki­nek a legnagyobb személyes ér­deme van abban, hogy a hideg­háború jege töredezik, örülünk, hogy közöttünk van és szívből­ gratulálunk amerikai útja sikeré­hez. — Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vonatkozó javaslatának benyúj­tása az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében. Örvendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének nagy többsége ezt a javaslatot helyesléssel fogadta és közös amerikai—szovjet indít­ványra — egyhangú szavazattal a tízes leszerelési bizottság ha­táskörébe utalta. Nagy horderejű az a megegyezés, amelyben Hruscsov elvtárs és­ Eisenhower elnök leszögezte, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgya­lások útján kell rendezni. Kádár János elvtárs előadói beszéde Nemzetközi helyzetünk ma szilárd! A magy­­r—szovjet barátság népünk nagy erőforrása és támasza Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarországgal és a többi szocialista országgal kifejlő­dött gazdasági kapcsolataiban nem a kereskedelmi haszon elvéből in­dul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocialista ország d önzetlenül és áldozatkészen test­véri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereskedelmi forgalomban Ma­gyarországra hozott áruk több mint 82 százaléka nyersanyag és félkésztermék, ugyanakkor a Szovjetuniónak szállított magyar áruk több mint 58 százaléka gépipari és finom­­mechanikai termék volt. A magyar népgazdaság jelentős behozatalra szorul fontos nyers­anyagokból, nevezetesen vasérc­ből, olajból, fából. A szovjet szál­lítások a magyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek leg­nagyobb részét fedezik, íme, így­­kereskedeik egy szocialista nagy­hatalom, a Szovjetunió egy kisebb szocialista országgal, a Magyar Népköztársasággal — állapította meg Kádár János, majd így foly­tatta: — Nincs és soha nem is volt a világon olyan kapitalista nagyha­talom, amelyik kereskedelmi for­galmát úgy fejlesztette volna egy kis országgal, hogy annak kedvező módon túlnyomóan nyersanyagot szállítana és tőle nagyobbrészt kész ipari terméket vásárolna. De ez ellenkezne is a kapitalizmus lé­nyegével; a kapitalizmus saját népének kizsákmányolásán kívül más népeket is kizsákmányol. Az előbbit a „kezdeményezés és vál­lalkozás szabadságának*, az utób­bit a „kereskedelem szabadságá­nak“ az­ egészet pedig a „szabad világnak* nevezi. A magyar—szovjet barátság ma erős. Ez a barátság a ma­gyar nép erőforrása, nagy tá­masza és boldogulásának zá­loga. A magyar—szovjet barátságot szüntelenül erősíteni, örök és meg­bonthatatlan barátságként meg­tartani — ez pártunk és kormá­nyunk legfőbb külpolitikai fela­data. Szoros egységben haladunk a szocialista tábor valamennyi országával — Elvtársak! Szoros egységben haladunk, jó barátságban élünk a szocialista tábor valamennyi országával, a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, az Al­bán Népköztársasággal, a Bolgár Népköztársasággal, a Csehszlovák Köztársasággal, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársasággal, a Len­gyel­­ Népköztársasággal, a Mon­gol­­ Népköztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Román Népköztársasággal, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság­gal. — örülünk, hogy a szocialista tábor valameny­­nyi országa nagy lendülettel halad előre a szocializmus út­ján, új és új nagyszerű ered­ményeket ér el.­­ A szocialista tábor egységé­nek­ szilárd és megbonthatatlan alapja a közös társadalmi-politi­kai rendszer, a szocializmus építé­sének közös útja, a közös világné­zet, a béke megőrzésére irányuló együttes erőfeszítés. Együttmű­ködésünket a táboron belül nem­csak az egyenjogúság, a területi integritás, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartá­sa, a belügyekbe való be nem avatkozás szabályozza, hanem ezeken túlmenően a kölcsönös se­gítségnyújtás elve. Szépen fejezte ki Hruscsov elvtárs ,amikor Ber­linben azt mondotta: táborunk­ban az „egy mindenkiért — min­denki egyért" elv uralkodik. — A szocialista tábor, amelynek magva és vezető ereje a Szovjet­unió, napjainkban a haladás és a béke főereje a világon. A Magyar Népköztársaság a szocialista tá­bor egyenjogú és megbecsült tag­ja. Népünk életbevágó érdekei­nek hű szolgálata megköveteli: külpolitikánk egyik fő felada­ta a jövőben is az legyen, hogy tovább erősítsük a szocialista tábor erejét, egységét és ha­tározottan visszaverjünk min­den kísérletet, amely ez ellen irányul. fildmenisel szomszédos országgal a jó viszony kiépítésére törekszünk . Népünk­ óhajának felel meg, hogy valamennyi szomszédos or­szággal és néppel a jó viszony ki­építésére törekszünk. A Szovjet­unióhoz fűződő jó, baráti kapcso­latainkról már részletesen beszél­tem. Közvetlen szomszédunk a testvéri Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság, ör­vendünk a szocializmus építésé­ben elért nagyszerű sikereinknek,­­ s annak, "hogy e két népi állammal­­ állandóan fejlődik barátságunk a­­ legbensőbb egyetértés és a prote-­­­­ár internacionalizmus szilárd alapjain.­­ — Szomszédunk továbbá Ju­goszlávia. Jugoszláviával az államközi kapcsolatok 1953. augusztusa óta fokozatosan normalizálód­tak. A viszony 1956—58-ig erősen romlott, majd a lassú javulás eredményeként ez idő szerint a diplomáciai, állami, gazdasági, s néhány társadal­mi kapcsolat — mint például VAS NÉPE 1959. december 1. Kedd Békés egymás mellett éleszt . Tennivalónkat abban látjuk, hogy a Magyar Népköztársaság, egyetértésben a Szovjetunióval, a szocialista tábor valamennyi or­szágával, hatékonyan segítse elő békés céljaink megvalósítását. Támogatjuk az országok és a népek egymás közötti viszonyá­ban a békés egymás mellett élés elvének teljes érvényesítését. Tá­mogatjuk az atomfegyver-kísér­letek megszüntetését, az atom­fegyvermentes zónák létrehozá­sát, az­­atomfegyverek használa­tának megtiltását, megsemmisí­tését. Támogatjuk a berlini kér­dés rendezésére, a német béke­­szerződés megkötésére vonatkozó javaslatokat. Támogatjuk a teljes­­ leszerelésre vonatkozó szovjet ja­vaslatokat és helyesnek tartjuk, hogy addig is, amíg ez megvaló­sulhat, közbeeső intézkedések történjenek: a hadseregek lét­számának csökkentése, a külföldi támaszpontot megszüntesse, a külföldön "állomásozó csapatok kölcsönös visszavonása. Mi a békés egymás mellett élést az egyre szélesedő nem­zetközi kapcsolatok formájá­ban képzeljük el. Jelenleg már 48 országgal állam­közi szerződések alapján fejleszt­jük gazdasági kapcsolatainkat és arra törekszünk, hogy hasonló sor­(Folytatás a 3. oldalom

Next