Vas Népe, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
1960 január 1. Péntek VAN WCPE ÉV VÉGI SZÁMVETÉS a Vas megyei országgyűlési képviselőcsoport 1959. évi munkájáról A Vas megyei képviselők csoportja az országgyűlés megalakulása után azonnal tervszerűen munkához látott. Visszatekintve az elmúlt évre, felmérhetjük, mit sikerült megvalósítani a csoport terveiből. Megállapítottuk, hogy megyénk fejlődésében a mezőgazdaság fejlesztése az első kérdés, amely nélkül nem léphetünk előbbre. Az ifjúság nevelése, világnézetének helyes formálása a másik alapvető kérdés a jövő építésében. A mezőgazdaság átszervezésében az elmúlt esztendő döntő fordulatot hozott. Megyénkben a tavasszal 76 termelőszövetkezeti község, 138 termelőszövetkezet alakult, csaknem 100 ezer kat, hold területen. Az újonnan alakult és régi, de felfejlődött termelőszövetkezetek hozzásegítése az eredményes gazdálkodáshoz,a helyes gazdasági keretek kialakításához, nagy feladatot rótt a megye párt- és tanácsvezetőire, magára a népgazdaságra. A megyében 85 millió forintnyi összeget kellett okszerűen beruházni a mezőgazdaságba és ennek következtében az építőanyagipar, az építőipar kereteit úgy tágítani, hogy e hatalmas beruházáson kívül a tervezett ipari és lakásépítkezések is megvalósuljanak. A mezőgazdaságban az átszervezést úgy kellett megoldani, hogy a mezőgazdaság által termelt létfontosságú árak ne csökkenjenek, hanem emelkedjenek. Kevesen hitték az év tavaszán, hogy ezeket a feladatokat a rendelkezésre álló erőkkel meg lehet oldani. S most visszatekintve, meg kell állapítanunk, hogy sikerült. A képviselőcsoport tagjai együttesen és egyenként mindig ott voltak ebben a munkában, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. Az átszervezés sorsdöntő hangulatának megteremtésében, az ezernyi kérdés megoldásában, a mezőgazdaság jövőjének, előrehaladási tervének kialakításában, a tavaszi átszervezés után a megszilárdításban, a termelékenység növeléséért folyó küzdelemben is mindenütt ott láthattuk a képviselőket. Mi nagy munkában minden eddiginél jobban összekovácsolódott a képviselőcsoport is, sokoldalú kapcsolatot teremtett a megye lakosságával, a választókkal. A korábbi szokástól eltérően a képviselőcsoport nem zárt hivatalokban, hanem rendszerint a helyszínen, a munkahelyeken vitatta meg az élet előbbre lendítésének nagy kérdéseit és közvetlenül az üzemek és gazdaságok dolgozóitól és vezetőitől nyert tapasztalatok alapján tette meg a szükséges lépéseket. Megvitatta Szombathely és Kőszeg városok, a szentgotthárdi járás iparának és mezőgazdaságának, szépítésének, fejlesztésének módjait és lehetőségeit. Ha ma szétnézünk városainkban, akkor látjuk, hogy szinte minden üzem fejlődésben van. Az egyik fejlesztett üzem épületei el sem készültek, már ássák az újabbak alapjait Szinte gomba módra szaporodnak az új üzemrészek, sőt üzemek is. Gondoljunk a Pamutipar hatalmas fejlődésére, a Farostlemezgyárra, a bontakozó Remixre, a gáztartályra, a szépülő utcákra, a megújuló világításra az épülő új Perint-hídra, a Cipőgyár égbenyúló betonvázára. Minden második, harmadik falu mellett új gazdasági épületek jelzik a mezőgazdaság átalakulását A földeken mind több és több traktor és „ördöngős" szerkezetű munkagép látható. Benn az istállókban új módszerekkel, komoly munkával értékes állatokat neveltek és nevelnek állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink dolgozói. A várost és falvakat összekötő utakon szinte sohasem áll meg a munka. Új hidak, átereszek, portalan burkolattal fedett utak kilométerei épülnek. S ezeken az utakon nehéz teherkocsikon vándorol a falvakba a rengeteg áru. Ebben a pezsgő életritmusban naponta rengeteg megoldandó kérdés vetődik fel, sokszor egyéni érdekek ütköznek. Ezek elsimítása, kiegyenlítése, helyrerakása, az ehhez való hozzásegítés, képviselőcsoportunk aprómunkája. Az egyik helyen a munkaerő megszerzése jelenti a legnagyobb kérdést, a másik helyen a foglalkoztatottsághiánya jelent problémát. Míg a kőszegi fejlesztés legnagyobb nehézsége a munkaerő, míg Kőszeg mezőgazdaságának legnagyobb problémája a tagoltság, addigKörmenden, Szentgotthárdon a jelentkező munkaerő munkába állítása okoz gondot. Ez utóbbi gondok enyhítésére megindult és fejlődik Körmenden a cipőgyári részleg, megalakult, munkába fogott a Szentgotthárdi Állami Gazdaság, új pezsgést, új lendületet víve egy környék életébe. Túl a megélhetés, a munka frontján a művelődés, a kulturális emelkedés kérdései is foglalkoztatják képviselőinket. Ott láthattuk őket a kőszegi városi tanácson, amikor megvitatták a megye művelődésének vezetőivel, hogyan nyúljanak hozzá legszentebb aranytartalékunkhoz, az ifjúsághoz akkor, amikor a forrongó, tudományosan forrongó világ megismeréséhez szükséges alapismereteken kívül, de azzal együtt világszemléletet, szocialista világnézetet akarunk kialakítani az ifjúságban. Hosszú órákon folyó előremutató vita után kialakultak a módszerek, amelyek a művelődésügyi osztály, a tantestületek munkáján keresztül gyümölccsé érnek. Ott látjuk a képviselőket a Derkovits emlékünnepély előkészítői, a tanítóképző akadémia megnyitói, az államigazgatási iskola megnyitói között, azokban a lépésekben, amelyeknek eredményeképpen a megyeszékhely a művelődés, a kulturális színvonal emelkedése során főiskolai várossá lépett elő. De ott látjuk azokon az ünnepélyeken, megnyitókon is, amelyeken a korábban eldugott kis falvakban modern, emeletes, világos tantermű iskolák nyitnak kaput az özönlő fiatalság előtt. Mindezt azzal a jó érzéssel tehetik, hogy ezeknek az iskoláknak megteremtéséből ők is kivették a részüket. Túl a képviselők egyéni munkáján, amelynek során fogadóórákon és napokon türelemmel hallgatták meg sok-sok választópolgár ügyesbajos dolgait és túl azon a sok münkét igénylő, szívós utánjáráson, amely ezek megoldását eredményezte, a képviselőcsoport együttese is komoly lépéseket tett előre a munka átgondoltsága, szervezettsége felé. Sok helyütt láthatták a dolgozók a képviselőket ott, ahol az élet, a munka pulzusa ver, a munkapadok között, a gépek mellett, kinn a szántóföldeken és az istállókban. Közvetlenül beszélték meg azokat a kérdéseket amelyeket csak ott lehet megtudni, ahol az élet, a maga mindennapos jelenségeivel zajlik. Meglátogatta a képviselőcsoport a Kőszegi Gyógypedagógiai Intézetet, az Agyterítőgyárat és a Nemezgyárat, a táplánszentkereszti Gyöngyös Termelőszövetkezetet, a Táplánszentkereszti Állami Gazdaság tehenészetét és hízőmarhaistállóit, a fajtaminősítő telepet Táplánszentkereszt határában, a Szentgotthárdi Kaszagyárat és Selyemgyárat, a Magyarszombatfai Kerámiagyárat, a Keszthelyi Kísérleti Intézet nagymérnöki kísérleti gazdaságát, a bajánsemnyei határvadász őrsöt, a Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalatot és a Répcelaki Sajtgyárat, a Szombathelyi Markusovszky Kórházat, a Közegészségügyi, Járványügyi Állomást Mindezeken a helyeiken mélyrehatóan megtárgyalta azokat a közvetlen kérdéseket, amelyek, a jó és eredményes munka érdekében szükségesek. A dolgozók látható érdeklődéssel és szeretettel beszélték meg miniszterekkel és miniszterhelyettesekkel, a megye vezetőivel, mint képviselőkkel ezeket a problémákat. Közvetlen kapcsolat alakult ki a választók és a képviselők között. Ennek a kapcsolatnak következménye, hogy számtalan ügyes-bajos dolog hamar megoldást nyert. Vannak azonban olyan kérdések, amelyeket nem sikerült eddig megoldani. Ezek közé tartoznak elsősorban azok a panaszok, amelyek a lakáskérdéssel függnek össze. Ismeretesek előttünk az ötéves terv, de ezen túlmenően a tizenötéves lakásépítési terv nagy távlatai. Tudjuk, hogy e tervek keretében hazánk lakosságának mintegy 40 százaléka jut modernt új lakáshoz. Ezen távlatok nem segítenek azoknak az embereknek, akiknek már tegnap kellett volna megoldaniuk égető lakáskérdésüket és tanácstalanul állnak a leküzdhetetlen akadályok előtt. Ezekben a kérdésekben a képviselőcsoport tagjai sem tudtak az esetek nagy többségében megoldást találni, egyszerűen azért, mert itt csak az oldja meg a helyzetet, ha azonnal rendelkezésre áll a szükséges lakás. Ez pedig pillanatnyilag nincs elegendő. A lakáskérdés pillanatnyilag legégetőbb kérdésünk, s ennek megoldásában társadalmunk csak akkor tud segíteni, ha saját feladatának tekinti a kérdés megoldását és nem vár mindent az államtól. Sok olyan családnak, amelynek még lakása nincs, megvan a bútora, berendezése, sőt járműve is, de nem is gondol, vagy gondolt arra, hogy mindezekre befektetett, megtakarított pénzével részt vegyen az öröklakásépítési akcióban, vagy másokkal szövetkezve építsen lakást. Úgyszintén vannak olyanok, akik nyaralóval, szőlővel törődnek, de ugyanakkor elvárják, hogy az állam biztosítson nekik lakást. Korántsem mondhatják, hogy mindent megoldottunk, de nagy lépésekkel haladtunk előre szocialista hazánk anyagi alapjainak kifejlesztésében és a szocialista szemlélet szélesítésésében. A képviselőcsoport igyekezett minél többett hozzátenni ehhez a fejlődéshez. Azzal kívánok minden választónak boldog, eredményekben gazdag új esztendőt, hogy munkánk végzésében ebben az évben is olya® hatékonyan támogassanak bennnünket, mint az elmúlt évben Dr. Zsigmond László országgyűlési képviselő, a Vas megyei képviselőcsoport elnöke. hetetlen békeakaratáról, őszinte békevágyáról. Érnnek adott hangot Hruscsov elvtárs március 5-én a lipcsei vásár vezetőségének ebédjén elmondott beszédében, amikor ismételten hangsúlyozta: meg kell kötni a német békét, fel kell számolni a második világháború maradványait. Február végén Nyasszaföldön véres zendülésekre került sor a benszülöttek és a katonaság között, március elején pedig Bolívia fővárosában zajlott le nagyarányú tüntetés az Egyesült Államok kizsákmányoló politikája ellen. Március 19-én Hruscsov elvtárs a Kremlben sajtóértekezleten ismertette a Szovjetunió álláspontját a német kérdésben. Még ebben a hónapban létrejött a1 külügyminiszteri találkozóra vonatkozó megállapodás is. A március 2-i szovjet javaslatra 26-án tették közzé a nyugati hatalmak válaszát. A szovjet kormány már március 30-án jegyzékben közölte, hogy egyetért azzal, hogy a külügyminiszterek értekezlete május 1-én üljön össze Genfben. Ezen a napon egyébként a háború utáni idők legnagyobb béketüntetése zajlott le Angliában. Március 31-én a szovjet békekampány újabb lépéseként a szovjet kormány megújította azt a javaslatát, hogy a NATO és a Varsói Szerződés országai kössenek egymással megnemtámadási szerződést. A hűbérurak szolgálatában álló fegyveres bandák Tibetben államcsínyt szerveztek, megölték azokat a tibeti hazafiakat, akik elutasították a feudális érdekeket szolgáló kalandot. A lázadást napok alatt elfojtották, a helyi kormány hatalmát a Tibeti Autonóm Terület Előkészítő Bizottságára bízták és ezzel a hűbérurak elnyomása alatt sínylődő Tibetben meggyorsultak a demokratikus átalakulást elősegítő reformok. Április 9-én újabb lépésként a német kérdés megoldására Grotewohl, az NDK miniszterelnöke levelet intézett Adenauerhez, az NSZK kancellárjához. Levelében javasolta, dolgozzanak ki közös álláspontot a német békeszerződés kérdésében. Április 11-én Münnich Ferenc vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség utazott az ázsiai népi demokratikus országokba, 25-én a washingtoni, illetve a londoni szovjet nagykövet átnyújtotta a két nyugati nagyhatalom külügyminisztériumában Hruscsovnak a nukleáris robbantások részleges betiltásáról szóló üzenetét. A hónap végén összeültek Párizsban a nyugati külügyminiszterek és kompromisszumos megállapodás alapján kidolgozták közös álláspontjukat, a genfi értekezletre. A külügyminiszterek genfi értekezlete, amely május 10-én vette kezdetét , „két félidőre” oszlott. Május 23-án meghalt Dulles, az USA külügyminisztere, a temetésére elutaztak a genfi értekezleten részt vevő külügyminiszterek, akik Washingtonban megbeszélést tartottak Eisenhower- elnökkel. Június 10-én Gromiko szovjet külügyminiszter nagyfontosságú új javaslatokkal segítette az értekezletet, hogy eredményt érjen el a nyugat-berlini kérdés átmeneti rendezésében. Június 20-án a nyugati külügyminiszterek javaslatára elnapolták a tanácskozást, amely háromheti szünet után július 13-án ült újra össze és ha nem is hozott maradéktalan eredményt, a tanácskozások végén tisztázta az álláspontokat, közelebb hozta, a tárgyalókat és nyitva hagyta az ajtót a további eredményekre vezető magasabb szintű tárgyalások számára. Eisenhower meghívta N. Sz. Hruscsovot az Egyesült Államokba, a szovjet államfő elfogadta a meghívást. Hruscsov elvtárs, aki május 25- én szovjet párt- és kormányküldöttség élén érkezett Tiranába, a szovjet—albán tárgyalások befejeztével kíséretével Budapestre érkezett. Július 14-én újabb geofizikai óriásrakétát lőttek ki a Szovjetunióban. A rakéta, melynek hasznos súlya 2200 kg, két kísérleti kutyát vitt magával A két kutya és a rakéta műszerberendezése sértetlenül tért vissza a földre. És most elérkeztünk „az év eseményéhez’, mely talán hosszú századokra megszabhatja az emberiség sorsát: Hruscsov amerikai útjához, az ENSZ-ben ismertetett szovjet leszerelési javaslathoz, a Camp David-i megbeszéléshez az amerikai elnökkel. Hruscsov amerikai utazása előtt röpült a végtelenbe az emberi szellem csodálatos alkotása, a Lunyik .. . Néhány nappal később pedig Hruscsov elvtárs szeptember 18-án az ENSZ-közgyűlésén elmondott beszédében ismertette az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet békejavaslatot, a világtörténelem leghatalmasabb békeszózatát, a nagy tervet, amely ellen még az amerikai sajtó szerint sem lehet kifogást emelni. Hruscsov amerikai útja, ez a történelmi jelentőségű látogatás felolvasztotta a hidegháború jeges légkörét, elültette a szívekben a reményt, hogy lehet az embernek békében élni, megszűnhet a feszültség, az őrült fegyverkezési hajsza és a népek jólétére lehet fordítani a háborúkra költött milliárdokat. Ami azóta történt: a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 10. évfordulója, amely csodálatos eredményeit mutatta fel a kommunizmus útján haladó kínai népnek, a megbolydult nyugati világ államférfiainak sorozatos utazásai, tanácskozásai, mind azt jelzik, hogy a nemzetközi életben nagy változást hozott az erőviszonyok eltolódása a szociális tábor javára, ami ugyanúgy megmutatkozik a szovjet tudomány diadalmas előretörésében, mint a népi Kína bámulatos eredményeiben. Az „évszázad fényképében”, a Hold túlsó oldalának feltárt rejtélyeiben csakúgy, mint a szocializmus útján haladó minden ország sikereiben. Erről adott számot az MSZMP VII. kongresszusa is, melynek jelentőségét éppen ezeknek a közös sikereknek, eredményeknek feltárása tette nemzetközi jelentőségűvé, ezenkívül, hogy Hruscsov elvtárs Budapesten elmondott beszédében támasztotta alá újabb nagy jelentőségű megállapításokkal a békés együttélés politikáját, kíméletlenül leleplezve azokat, akiknek nem érdeke az emberiség boldog, biztonságos, feszültségmentes élete. Mennyi mozaikból rakódott öszsze az 1959-es év krónikája... Hiszen még nem szóltunk az ébredő Afrika szabadságot követelő népeinek küzdelméről, a gyarmati rendszer széthullásának törvényszerűen bekövetkező jelenségeiről, az algériai nép hősies harcáról, függetlenségéért De Gaulle és Adenauer szerepéről a nyugati táborban, a marakodó NATO- szövetségesekről, a nyugati tábor mély ellentéteiről, a kapitalista rendszer nagy gazdasági problémáiról, a , ,szabadkereskedelmi övezet” és a „közös piac” harcáról. Az amerikai tőkések által fojtogatott délamerikai gazdasági életről, a Közel- és Távolkelet kérdéseiről ... — ami mind egy-egy része az eseményekben olyan gazdag esztendő történetének. És most, amikor tisztultabb, enyhültebb légkörben fordulunk a nagy remények éve, az 1960-as év felé, tudjuk, hogy még sok tennivaló lesz addig, amíg a két társadalmi rendszer békés együttélésének kérdésében teljes megegyezés jön létre. Az adenauerek, trumanók disszonáns hangja még belekikolt a népek békeálmaiba és figyelmeztet: a fegyverkezési hajsza vámszedői, a hidegháborús őrület megszállottjai itt élnek a tud világunkban, ha a kör lassan bezárul is körülöttük, és egyre jobban elszigetelődnek is a békét sóvárgó emberek tömegeitől, a halálgyárosok, gyarmattartók elszánt kis csapata ott áll mögöttük és nehezen mondanak le profitjukról. De ma már, amikor a túlsó oldalon is egyre több józan hang csendül fel, az emberiség derűsen nézhet az új esztendőbe, amelynek küszöbén átlépve a csúcstalálkozóhoz, a nemzetközi problémákat békés úton megoldó tárgyalásokhoz vezet az út. És azok az erők, melyek a hidegháború korából átvezettek az enyhülés esztendejébe, amelyek sikerre vitték a csúcstalálkozó eszméjét, megoldják a kormányfői értekezleteik során , emberiség legégetőbb kérdéseit Ste diadalra viszik a béke ügyét. a Tam Timmmal