Vas Népe, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

HW®. február 2. Kedd VAS NEPE A kongresszusi verseny eredményeiről és az idei tervfeladatokról tárgyalt a Szombathelyi Pamutipar üzemi tanácsa­ ­Tudósítónktól. Szombaton délután a vállalat művelődési házában ülést tartott a Szombathelyi Pamutipar üzemi tanácsa. Az ülést Pálffy László elvtárs, a szakszervezeti bizottság titkára nyitotta meg és egyben be­számolót tartott a pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett mun­kaverseny eredményeiről. Közöl­te,­ hogy a Szombathelyi Pallutipar dol­gozói a termelékenység eme­lésében jelentős eredmény­ek­et értek el. Az egy gépórára jutó vetési elő­irányzatot 100,1 százalékra az egy órára jutó kikészített áru mennyi­ségi tervét 102,9 százalékra telje­sítették. Az üzemben a kongresszusi ver­seny eredményeként 4­5 ezer négyzetméter elsőosztályú nyers­­árut és 173 ezer méter elsőosztá­lyú készárut állítottak elő terven felül. Lényegesen csökkent a ma­radékáruk mennyisége. A csökke­nés mintegy 20 ezer négyzetméter áru minőségének a javítását ered­ményezte. A pamutipari munká­sok az időközben tett pótvállalást is teljesítették. A kongresszusi munkaverseny sok újat hozott az üzem életé­ben.­­Az automata szövődét például nemcsak gazdasági vonalon, ha­nem szakszervezeti téren is átszer­vezték. A régi partik brigádokká alakultak, amelyek a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért küzdenek. A brigádverseny az egész üzem összesített tervteljesí­­tésére jó hatással volt. A szövő­dé 1959. évi tervét négyzetméter­ben 103,6 százalékra, a kikészítő 102,6 százalékra teljesítette. A nyersáru minőségi mutatója a ter­vezett 96,2 százalék helyett 86,5 százalék volt, a készáru minőségi mutatója pedig a tervezett 93,3 százalékról 94,4 százalékra emel­kedett a valóságban. Az üzemi tanácsülésen a szak­szervezeti titkár beszámolója után John Ede, a vállalat főmérnöke ismertette a Pamutipar 1960. évi, illetve első negyedévi tervét. El-,­mondotta, hogy a kongresszusi versenyt a fel­­szabadulás tiszteletére kezde­ményezett felajánlásokkal foly­tatják. Az idei feladatok teljesítése nagy kötelességet ró mindenkire. Külö­nösen az automata szövődében kell megjavítani a munkát, mert a kezdeti nehézségek még meg­mutatkoznak és bizonyos elmara­dás tapasztalható. Számos hozzászólás is hangzott el az üzemi tanácsülésen. Rejté­­nyi István, a kikészítő vezetője és Dávid János a szövőde vezetője el­mondotta, hogy minden műszaki intézkedést megtesznek az 1960. évi terv maradéktalan teljesítése érdekében. Czupi János elvtárs, a vállalat igazgatója a termelé­kenység emelésének szükségessé­gét hangoztatta. Mint mondotta az idén az üzemben is és or­szágosan is a termelékenység emelése a legfontosabb feladás. Hegedűs Tibor és Hock József a túlóra felhasználásáról, illetve más termelési problémákról be­szélt az üzemi tanácsülésen. Az elmondott problémákra, kérdésekre Pálffy László, a szak­­szervezeti bizottság titkára adta meg a választ Az üzemi tanácsülés hű képet adott mind az eredmények, mind a hibák terén a vállalat 1959. évi munkájáról. Az üzemi tanács tag­jai megfogadták, hogy mindent elkövetnek az 1960. évi terv túl­teljesítése érdekében. Egy nap a pártis A botfáti pártiskolán zajlik az élet A város üzemeinek kom­munistái tanulnak a hajdani fő­úri kastély falai között. A megyei pártbizottság hívta életre azt az egy hetes tanfoly­amok amelyen az időszerű bel- és külpolitikai kér­désekről tájékoztatják azokat a kommunistákat, akik üzemekben a munkapadok mellett dolgoznak. Régi harcosok valamennyien, legtöbbjük már 1945. óta párttag de vannak köztük még idősebb kommunisták is. Varga József pél­dául már 1910. óta részt vesz a munkásmozgalomban. Az 1912. május 23-i nagy budapesti mun­kástüntetésen meg is sebesült, a Tanácsköztársaság idején pedig Szombathelyen a direktórium tag­ja volt. ötven éves munkásmoz­galmi múlt áll mögötte, egy egész kis történelem. Mégis eljött, mert mint mondta, az ember sohasem tanulhat eleget. A tanfolyam hallgatóit regge­lente autóbusz hozza ki a város­ból. A délelőtti órákban politikai előadásokat hallgatnak, majd megvitatják a hallottakat. Dél­utáni programjuk pedig tsz-láto­­gatás. Még nem kezdődött meg az előadás, a terem előtt beszélget­nek, cigarettáznak a hallgatói­. — Milyen előadásokat hallottak már? — kérdezzük. — Január 25-én kezdődött a tanfolyam — válaszolja Árvai Ferencné, a Pamutipar dolgozó­ja. — Feldolgoztuk pártunk VII. kongresszusának anyagát, előadást hallottunk az üzemi demokráciá­ról, valamint a nemzetközi mun­kásmozgalom történetéből és a párt szervezeti szabályzatából. Legközelebb pedig kül- és belpo­litikai tájékoztatást hallgatunk. Végigégnek a cigaretták és lassan 9 óra lesz. Megkezdődik az előadás. Gonda György elvtárs szavait szorgalmasan jegyzik a kalapácshoz, gyalúhoz, az eszter­gapad vagy szövőgép kezeléséhez szokott kezek, hiszen amit itt ta­nulnak, annak nagy hasznát ve­szik majd a gyakorlati pártmun­kában. Vitatkoznak az elvtársak, min­denkinek van mondanivalója, ki­egészítése, mert amiről most be­szélgetnek, az mindannyiunk ügye. Lassan elközeleg a dél. Sietni kell az ebéddel, mert délután az acsádi Petőfi Termelőszövetkezet­ben folytatódik a program. Ad­dig is, amíg az autóbusz megér­kezik, az iskola barátságos klub­szobájában jól esik egy kis kár­tya-, sakk- vagy valamilyen más társasjáték. Az egyik asztalnál két asszony beszélget: Ráth Anna a Pamutiparból és Kutrovics Jenőné a Takarógyárból. Nemsokára kö­zéjük telepszik a legöregebb párt­tag, a 69 éves Varga József bácsi és régi élményeiből idéz, amikor hetenként háromszor kellett je­lentkeznie a rendőrségen, mert aki a direktórium tagja volt, arra nagyon is „vigyáztak”. Elmesélte, hogy a Tanácsköztársaság bukása után Lingauer Albin, a Vasvár­megye lap tulajdonosa, azzal vá­dolta, hogy 200 ezer koronával megkárosította a várost és egye­bet sem csinált, csak a parasztok­tól rekvirált Az ősz veterán ajkáról eleve­nebb a történelem. Észre sem vesszük, hogy negyed kettő. A buszra ugyan még mindig várni kell, de azért egy óra múlva fel­tűnik a sokat emlegetett acsádi villasor, a tsz-tagok szép, új, ta­karos házai. Varsányi János, a Petőfi TSZ agronómusa kalauzol bennünket a gazdaságban. A vendégek érdek­lődéssel szemlélik a törzskönyve­zett szép állatállományt. Kérdé­sük is van elég: Mikor alakultak, hány holdon gazdálkodnak, meny­nyit ért tavaly egy munkaegység? A tsz-tagok pedig szívesen vála­szolnak. Büszkén mondják, hogy tíz éve élnek nagycsaládban, és szépen is kaptak, ki-ki munkája után. Az asszonyokat leginkább a baromfi- és a sertésállomány érdekli: lesz-e bőven sertéshús és olcsó lesz-e a tojás? A tsz megtekintése után Hor­váth Ferenc elvtárs, a tsz elnöke ismerteti a termelőszövetkezet tíz éves történetét. Valamennyien cso­dálkoztunk, hogy a tsz-ből az el­lenforradalom alatt nem volt egyetlen kilépő sem, sőt inkább gyarapodtak és tíz év óta válto­zatlan a vezetőség. Hazafelé a buszban meg is jegyezték: — Mégis csak rendben lehet az acsádi Petőfi TSZ munkája, ha tíz év alatt még a vezetőség sem változott... te telestek­ mire hazaér­tünk. Az utcai lámpák már ki­­gyúltak, a Köztársaság téri neon­csövek tejfehéren világítottak. Amikor kiszálltunk a buszból, va­laki megkérdezte: — Ugye, nem bánta meg, hogy eljött, értékes nap volt. — Nem, nem bántam meg. Va­lóban értékes nap volt ez. Sokat tanultunk mindannyian. Elek Tibor A Szombathelyi Járóműjavító Vállalatnál a karbantartó osztály dol­gozói részére önköltség csökkenté­si hitelből 640 ezer forintos költség­gel új műhelycsarnokot építettek. Eddig szétszórt műhelyekben dol­goztak a szakmunkások, s most az új műhelyben jelentősen növelni tudják a termelékenységet. A fenti képen az új műhelycsarnok épü­lné® ü­asúti 9 A Kőszegi Ágyterítőgyárban nagy gondot fordítanak a választék bő­vítésére. Ezt a célt szolgálja a nemrég üzembe helyett, új kártyavető- és másológép is. Az értékes új gép segítségével az eddigi 2—3 hét helyett 3—4 nap alatt készíthetnek bútorszövetmintátat a külföldi meg­rendelőknek. Képünkön Mogyorósi Géza, a mintaszövőde vezetője másolásra készíti elő a gépet. Az államosítás óta tízszeresére növelte termelését a Répcelak­ Sajtra A felszabadulás előtt is számot­tevő tejipari üzemnek számított a Répcelaki Sajtgyár, s termékei — amelyek közül néhány már akkor eljutott külföldre — nagy hasznot hoztak a Stauffer cégnek. A rép­­celakiak azonban azt mondják — és így is van —, hogy igazán csak 10—12 esztendeje, az államosítás óta van világhíre a répcelaki sajt­nak. Az államosítás előtt alig 4 ezer liter tejet dolgozott fel naponta az üzem. A sajtgyártás legtöbb mű­velete kézi munkával történt. Kor­szerűtlen volt a gyár, s nyoma sem volt a dolgozók kényelmét, tisztálkodását szolgáló szociális lé­tesítményeknek. Az elmúlt 10—12 esztendőben azonban óriásit fejlő­dött az üzem. A sajtgyártásnak úgyszólván minden munkafolya­matát gépesítették. Hatalmas, 5 ezer literes, önműködő keverőká­dakban oltják, keverik a tejet, kannamosógép mossa tisztára a sok száz tejeskannát, a legkorsze­rűbb, zárt rendszerű, higiénikus pasztőrözőgép hevíti és hűti a kí­vánt hőfokra a sajt alapanyagát. Modern automata gépek dolgoz­nak az ömlesztőüzemben is. A Répcelaki Sajtgyár ma az or­szág legnagyobb sajtüzeme. Mint­egy 40 ezer liter tejet dolgoz fel naponta, tízszer annyit, mint a felszabadulás illetve az államo­sítás előtt. A híres répcelaki Pan­­nónia-sajtból 30 vagonnal készül negyedévenként. Még ennél is több a jóízű répcelaki ömlesztett­sajtból, a Mackóból, Csárdásból, Útravalóból, Hóvirágból. Az üzem első gondjának tartja a belföldi igények kielégítését, de jut bőven a külföldi megrendelőknek is. Ál­talában termékeinek mintegy 75 százalékát exportra szállítja. Szí­vesen vásárolják a jó zamatú Mackót, Pannóniát Berlinben, Bel­giumban, Egyiptomban és másutt is. Az idei esztendő a szociális lé­tesítmények emelésének éve lesz a gyárban. 1 millió 400 ezer fo­rintos költséggel öltözőket, fürdő­ket, étkezdéket létesítenek. Nagy szükség van erre, hiszen a gyár és Máig cask­a tefimiaiosét­s már szociális "létesítménnyel rendelt­e­­zett. A gyár vezetői szerint az ötéves terv során tovább bővül, korsze­rűsödik a Répcelaki Sajtgyár. Az előzetes tervek szerint mintegy 50 százalékkal nagyobb feladatokat kell ebben az időszakban megolda­­nia a gyárnak, s ehhez feltétlenül szükség van a további korszerű­­­sítésre. További gépesítés törté­nik az ömlesztőüzemben, s tovább gépesítik a Pannónia gyártását is. Az államosítás óta évről évre korszerűsödő gyár termékeinek minősége egyre javul. Az év ele­jén kezdeményezett éves munka­­verseny céljául most azt tűzték ki a dolgozók, hogy 80 százalékban exportképes Pannóniát gyártanak, s nem lesz kifogás az ömlesztett sajtfélék minőségére sem. Telj­ssítette tervét a 1. A­nk­ar­ Gazdaság Az elmúlt évben a kongresszusi verseny nagymértékben elősegí­tette, hogy gazdaságunk termelési tervét teljesítse. A vállalt 626.300 forint helyett 1.270.700 forint lett a teljesítés, vagyis 644.400 forint­tal több a vállalásnál. Az állattenyésztési dolgozók fel­­szabadulásunk 15. évfordulójára máris felajánlásokat tettek, az I. negyedévi terv feladatainak túl­teljesítésére, hogy ezt az évet is eredményesen zárja majd gazda­ságunk. A tehenészeti dolgozók és a szakemberek vállalták, hogy 5000 liter tejjel többet fejnek, mint az első negyedévben. Értékesítési tervüket pe­dg 9000 literrel telje­sítik túl. A vállalás értéke együtt 44.800 forint. A mesterséges borjúnevelők vállalták, hogy a­z első negyedév­ben ezer kilogrammal többet rá­­hizlalnak a borjukra A vállalás értéke 22 ezer forint. A süldőnevelők vállalták, hogy ezer kilóval túlteljesítik az általuk gondozott állatok első negyedévi súlygyarapodási tervét. E­­vállalás összértéke 18 ezer forint. Sisalai Imre

Next