Vas Népe, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

4 EGYÜTT VIZSGÁZUNK Az élet előre megy !V­apjaink egyik fontos prob-­l­­­lémája az ifjúság világné­zeti nevelése. Nemcsak a pártta­goknak, a pártonkívüliek nagy részének is komoly gondot okoz, hogyan nevelje gyermekét ott­hon. Kétségtelen, hogy az isko­lában olyan szellemben, légkör­ben él a gyermek, amely alapot ad neki a tudományos, materia­lista világnézet kialakítására. Ugyanakkor — falun különösen — számtalan esetben tapasztal­hatjuk, hogy a gyermeket, mi­után hazatér az iskolából, a szülő veszi kézbe és ilyenfajta kijelentéssel: „Majd én megmu­tatom, hogy kiverem belőled, amit az iskola beléd nevelt” — megkezdi a romboló munkát gyermeke lelki világában. Le­rombolja benne azokat a szépen bimbósodó, előítéletektől és ba­bonás felfogásoktól mentes új hajtásokat, amelyeket már ez a rendszer teremtett a világnéze­tükben elmaradott szülők minden makacssága ellenére. Jó dolog-e az, hogy a szülő megakadályozza a gyermek fejlő­dését? Igazságos eljárás-e a szü­lő részéről, hogy olyan dologban, amelyben ő elmaradottabb, kény­szeríti gyermekét, hogy követője legyen? Ismerek olyan szülőket — főképpen falusi embereket —, akik még testi fenyítést is al­kalmaznak, ha például a gyermek nem akar elmenni templomba, nem akar részt venni az egyéb­ként nem kötelező hitoktatáson. Ezek a szülők nem gondolnak ar­ra, hogy mérhetetlen károkat okoznak a gyermeknek. Mert nemcsak világnézetük kialakulá­sát nehezítik meg, hanem az ösz­­szes tudományos felismerésben akadályokat gördítenek eléjük. A materialista világnézet szigorúan tudományos alapokon nyugszik. S mert ilyen­­ kétségtelen, hogy a leghaladóbb. Nos, hát az a szülő, aki az idealizmus talaján áll, úgy szemléli a világot, hogy an­nak különböző jelenségeit vala­miféle természetfeletti erőnek tu­lajdonítja, hogyan adhatna eliga­zítást gyermeke fejlődéséhez? Az ilyen szülő, bármennyire is sze­reti gyermekét, csak kárt okoz neki, amikor kijelenti: „Majd én embert faragok belőled’. S itt jelentkezik egy másik probléma. A minap beszél­gettem valakivel, akinek három gyermeke jár iskolába. Ezek kö­zül a legidősebb hetedikes, a má­sik kettő alsóbb osztályba jár. A hetedikes gyermek nem, de a két kisebb rendszeresen megy hitoktatásra. Megkérdezem tőle: miért íratta be a két kisebbet hittanra? Válasza meglepett. Ugyanis aképpen gondolkodik, hogy amíg kicsik a gyermekek, hadd járjanak csak hitoktatásra, hiszen az, amit ott hallanak, ön­magában nem rossz, sőt, szüksé­ges. Ha már nagyobbak lesznek, akkor azokat sem járatja, mint ahogyan a hetedikest sem íratta be hitoktatásra. Ennek az embernek nincsen igaza. És nincs igazuk azoknak, akik hasonlóképpen gondolkod­nak. Miről van ugyanis szó? Va­lamennyien emlékszünk a gye­rekkorunkra. A régi világban kö­telező volt vallásosnak lenni. Ben­nünket is vallásos szellemben ne­veltek szüleink. A vallásos hie­delmek igen mély gyökereket eresztettek, belegyökereztek a tudatunkba, s a mai felnőtt tár­sadalomnak, főképpen az időseb­beknek, nehéz megszabadulniuk tőlük. A vallási fogalmakat, kép­zeteket akkor véstük be a tuda­tunkba, amikor meg egészen ki­csik voltunk. Szinte a tudatunk kialakulásával egy időben kezdő­dött a misztikus jelenségek meg­ismerése. A gyermek még gon­dolkodni, beszélni sem tudott, amikor már szülője felhívta a fi­gyelmét például a harangszóra. Ilyenkor összetette az apróság ke­zét, s ha nem akart engedelmes­kedni, azzal ijesztgette: megver a­­„csecseisten”. És később is, ami­kor szerencse érte az embert, ki­csit jobban ment a dolguk — az Istenre hivatkoztak szüleink és akkor is őt okozták, ha sorscsa­pás ért bennünket. Egyszóval, a hétköznapok ügyes-bajos dolgai alakították ki bennünk az isten­félelmet. Ha ehhez még hozzá­számítjuk, hogy a felszabadulás előtt kötelezővé tették a vallásos nevelést, érthetővé válik, miért tudott oly mély gyökereket eresz­teni a vallás. 4 felnőtt embernek igen ne­­héz máról holnapra elfor­dulni attól, amit a gyerekkor vi­lága teremtett. Az értelmében, ha ki is alakult a „szakítás” korábbi nézetekkel, érzelmileg még hosz­­szú időkig tart a vívódás. Hogy­ne nehezítenénk meg a ma gyer­mekei materialista világnéze­tének kialakítását azzal, hogy ki­csi korukban megtanítjuk vagy engedjük megtanítani őket arra, ami később csak bonyodalmat okoz gondolkodásukban, cseleke­detükben. Nem igaz, hogy hasz­nára válik az alsó osztályos gye­reknek a hitoktatás. Nem igaz, hogy nem hagy nyomot a gyer­mek lelkében az a pár év, amely­ben idealizmussal traktálták, ami­kor iskolai nevelése materialista, marxista szellemében történik. Igen­is hat rá, összekuszálja ben­ne a tapasztaltakat és tanultakat, nehezíti a gyermek eligazodását a világ különböző jelenségeiben. A gyermek agya fogékonyabb, mint a felnőtté. A világ jelensé­geiről alkotott tudományos néze­tek felismerésében különösen. Mégpedig azért, mert nincs meg­fertőzve az előítéletekkel, idealis­ta felfogásokkal. Éppen ezért na­gyon ártalmas, ha a szülői tekin­télyt a gyermek káros befolyáso­lására használják fel. Ez semmi esetre sem vezet jóra. Nemcsak, hogy ártalmára válik a gyermek fejlődésének, hanem azt is ered­ményezheti, hogy meglazul vagy meg is szűnhetik a gyermek és a szülő közti gondolati — sőt érzel­mi —, kapcsolat: a gyermek ma­gába zárkózik, csalódik szülőjé­ben, esetleg elveszíti példaképét és engedetlenné válik. R­éges-régen bebizonyította már a tudomány, hogy az idealizmus valótlanságon alap­szik. Tudománytalan és az embe­ri butaságra épül. Éppen ezért ne kényszerítsünk gyermekeket el­maradni, amikor ők fejlődni akarnak. Az élet előre megy és azt tapasztaljuk, hogy az iskola és a családi nevelés egyre inkább közelebb kerül. Új ember szüle­tik, új ifjúság nő fel: bátor, ha­tározott és céltudatos. S mindez még tökéletesebb lesz, ha nem hátráltatják ellentmondások. Horváth János Három, fiam van ne­kem is, mint annak a mesebeli szegényember­nek, aki hetedhét orszá­gon túl a nagy hegyek völgyében lakik Ha akarjuk — s mi gyakran akarjuk —, a vízcsapból arany patakocska folyik, a fürdőkádban fűrész­fogú, veszedelmes kro­­kodilusok úszkálnak, az ágy alatt dörmögő med­ve játszik kis bocsaival, s a nagy ruhás szekrény lehet sziklaszirt, vagy az elátkozott királykis­asszony vára. Ez utóbbi alkalmatos­ságot azonban néhány napja már kihagyjuk a meséből. Feleségem a legszívesebben tűzre rak­ná, nekem a hátam borsódzik még most is, ha ránézek, csak a leg­kisebbik fiam, Zolika simogatja sugaras tekin­tetével a királykisasz­­szony elátkozott várát. Neki létezik, neki van, s hogy miért, az majd az alábbiakból kiderül. Az elátkozott király­kisasszony meséjét — a szerző tudta és beleegye­zése nélkül — akkorára nyújtottam, hogy három estét betöltsön, mert há­rom ilyen vad, csikó ter­mészetű lurkót s­ mint az enyémek —, az Isten könyvtára se győzne minden este külön me­sével. Meg aztán van ennek előnye is, mert hogyha valamelyik rossz fát tett a tűzre, elmarad a mese. Ez pedig szá­mukra a legnagyobb büntetés. Egy ilyen néma estére kárhoztatta a legkiseb­bik a két nagyobbikat a minap, pedig itt már éppen őróla, vagyis a mesebeli szegényember legkisebb fiáról lett vol­na szó. A mese harma­dik részéből annyit azért elárultam, hogy holnap a legkisebbik fiú indul el az elátkozott várba, hogy kiszabadítsa a szép­séges királykisasszonyt a várkaput őrző hétfejű sárkánytól. Másnap a két nagyobb testvér bosszúja a játék­ból is kiközösítette a ki­csit, a Zoltán talaját vesztve, bánatosan járt­kelt, le-lekm­orgott a szoba sarkában, s egy­szer csak eltűnt. — Nézzétek meg a fo­lyosón — parancsolt a nagyobbakra a felesé­gem, de nemcsak onnan, hanem a szomszédból. Sárikáéktól, sőt az ud­varról is Zoltán nélkül tér­tek vissza a nagyobbak. A riadalom percek alatt nőtt, úgyhogy ne­kem már jajveszékelve telefonált az asszony. Nyakamba vettem a város utcáit, betértem minden cukorkás bolt­ba, telefonáltam a rend­őrségre, de az én legki­sebbik fiamnak hirét­­hamvát se látták. Tehetetlen kétségbe­esésemben haza vánszo­rogtam, s mitagadás, a nagy szomorúság már az én szememből is ki­csavarta a könnyeket. Néztünk egymásra, mint az eszelősek. A meleg kis fészek, a bú­torok, amit annyi élet­tel, csodálatos tulajdon­ságokkal tudunk mi fel­ruházni, most szürkén, fagyosan meredeztek kö­rülöttünk. Még Gyuri — a legnagyobbik —, is el­tolta magától az ételt, pedig et aztán eddig az égvilágon semmi nem tudta elmozdítani az étel­től. Az iszonyatos percek szívfacsaró szorongását igazán csak az tudja el­képzelni, akinek olyan tündér kis lurkói van­nak, mint nekem. Már azt hittem, én se bírok talpra állni, amikor egy­szer csak kivágódik a szekrény ajtaja, s kilép belőle ötesztendős kicsi fiam. Mondhatom, hogy az a bizonyos Zrínyi-féle ki­rohanás kismiska volt a Zoltán kilépéséhez ké­pest. Egymás kezéből kap­kodtuk ki a kis hőst, mert később — hogy végre szóhoz jutottunk —, kiderült, hogy bána­tában — vagy én nem tudom, hogyan —, elin­dult abba a várba, ahol a hétfejű sárkány őrzi a szépséges királykisasz­­szonyt. Hogy aztán sike­rült-e, nem-e a fene besz­­tével elbánnia, az még egyelőre titok, mert ami igaz, hát igaz, a fiatal­úr elaludt a szekrény­ben, de hogy volt bátor­sága e nagy hőstettre vállalkozni, vagy lega­lább elindulni, azt most már ne merje vitatni ezer óvodás gyerek sem Dávid József A kis hős mi­a Ni­pp IDŐJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás: Csökkenő felhőzet, fokozódó párásság, mérséklődő északi, északkeleti szél, hideg idő. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet mí­nusz 2—mínusz 5 fok között. Tá­volabbi kilátások a hideg idő tovább tart. Telefon, ohl . Telefonálni akartam a minap­­ az egyik művelődési otthonban , Fülemhez illesztettem a szép j­ó fekete kagylót, a technikának is ezt a csodálatos vívmányát, s­­ amely megszüntet minden tá­­­volságot, mert hipp, hopp, csak­­ egy kapcsolás, s máris azzal­­ beszélek, akivel akarok.­­ Mondom, az első lépést meg­­­tettem. Órám fél 3-at mutatott. • Három órakor kezdtem el­­ idegeskedni. Az elmúlt fél óra , alatt ugyanis beszéltem a me­­­gyei tanács mezőgazdasági osz­­­tályával, két basszus hanggal,­­ aki alközpontot hívta, egy­­ csicsergő női hang pedig kö­­­zölte valakivel, hogy gyönyörű­­ bundát sikerült kifognia a Bi- i­­­zományi Áruházban. Ja igaz, , még az oladi központ is érdek­l­­lődött, hogy kit kapcsoljon. " Mindenkivel beszéltem, akivel , nem akartam, csak a drága­­ központ, az egyetlen, az igazi,­­ csak az nem akart megszólalni.­­ Tárcsázás, öt perc szünet, ide­,­gén hangok, búgás, tárcsázás,­­ újabb öt perc, stb. ‘ Fél négykor elindultam a­­ művelődési házba, tíz perc múl­­­va személyesen beszéltem a hív­­vott szám tulajdonosával. Csak­­ azt nem tudom, hogy kiben­­ van a hiba: a telefonban, a­­ központban vagy bennem? ! Mindenesetre örültem annak,­­ hogy nem Böhönyére kellett­­ telefonálnom.­­ (sz. é.) Tanácstagi fogadóóra Szakonyi József vb-tag ma, február 2-án délelőtt 8 órától 12 óráig a szom­bathelyi járási tanács titkárságán fogadóórát tart. A szombathelyi városi tanácstagi fo­gadóórák keretében ma, február 2-án Francsics Győző (117-es vk.) délután 6 órától 7 óráig a Brigád u. 2. sz. alatt fogadja választóit. Molnár Sándor városi tanácstag (49-es vk.) február 3-án, szerdán dél­után 1 órától 3 óráig a szombathelyi városi tanácson, az első emelet 14. sz. szobában fogadja választóit. — A Színház- és Filmművészeti Főiskola igazgatósága az 1960— 61-es tanévre felvételt hirdet a prózai- és operettszínész tanszak­ra. Jelentkezni érettségivel lehet. Korhatár: 17—22 év. A felvételi kérvényeket a saját és a szülők adatait tartalmazó életrajzzal együtt március 31-ig kell bekülde­ni a főiskola igazgatóságához (Bu­dapest, VIII., Vas utca 2/c). Az igazgatóság a határidő letelte után beérkező kérvényeket nem veszi figyelembe.­­ Egyházashetyen a tanácsülés elhatározta, hogy új állatorvosi lakást létesít községfejlesztési alapból. Erre a célra közel 120 ezer forintot fordítanak. Ezáltal egy nevelői lakás is felszabadul. Ugyancsak községfejlesztési alap­ból építenek várótermet az autó­buszmegállóhoz, és 3 ezer forint értékű könyvet vásárolnak a köz­ségi népkönyvtár állományának növelésére.­­ Egy holdon létesít gyümölcs­­faiskolát a sárvári gimnázium termelőszövetkezetének KISZ- alapszervezete. Az idén — a Cu­korgyár kertészetével közösen, az üvegházak kihasználásával — a virágkertészetet is bevezetik.­­ Korszerű orvosi rendelőt épí­tenek Felsőmarácon községfejlesz­tési alapból Az építkezés már folyik. — Jókai—Kovács: Gazdag sze­gények című színművének bemu­tatójára készül a csehimindszenti KISE-szervezet színjátszócsoport­­ja. A darabot Németh Lajos, a művelődési otthon igazgatója ta­nítja be. — Munkácsy típusú televíziós készülékkel ajndékozta meg a körmendi általános fiúiskola szü­­'51 munkaközössége az iskola ta­nulóifjúságát. 1960. február 2. Kedd — Helyreigazítás. A január 28-i számban cikket közöltünk „Tavaly 45 millió forint értékű árut ter­melt terven felül megyénk ipara” címmel. A cikkben megírtuk, hogy a Szombathelyi Víz- és Csatorna­­művek nem teljesítette éves ter­vét. Félreértések elkerülése vé­gett közöljük, hogy a tervtől való elmaradás csupán a vállalat ipari részlegére vonatkozik. — Komédiától a vígjátékig cím­mel február 4-én, csütörtökön Ur­­bán László előadást tart Sárváron, a járási művelődési otthonban. Az előadást filmvetítés követi. — E hét végére fejezi be Má­­riássy Félix a Hosszú az út hazáig című film külső, csepeli felvéte­leit. A film főszerepét egy csepeli kisfiú, Sebők Misi játssza. A főbb szerepeket Bulla Elma, Bara Mar­git, Solti Bertalan, Szirtes Ádám és Ráday Imre alakítja.­­ A csepregi földművesszövet­kezet vásározó részlege hétfőn árubemutatót tartott Pósfán. Az árubemutatón rövid-, kötött- és méterárut árusítottak.­­ Vasárnap, magyar idő szerint 22 óra 27 perckor a harmadik szovjet mesterséges hold, amely immár 626 napja kering a Föld körül, befejezte kilencedezredik fordulatát. A szputnyik összesen 408 millió kilométeres utat tett meg eddig. — Megbeszélést tartanak ma délelőtt fél 9 órai kezdettel a dol­gozók iskoláinak vezetői és okta­tói Szombathelyen, a Savaria G­imnáziumb­an. — Népgazdaságunk az idén mintegy 5,7 milliárd forint értékű géppel, berendezéssel segíti a ha­zai ipar műszaki színvonalának növelését. Külföldről 2,9 milliárd forintért vásárolunk gépeket, de hazai iparunk is körülbelül 2,8 milliárd forint értékű fejlett tech­nikai berendezést állít elő. —­ A VASÉRT AJÁNLATA: Több szabad időt a háziasszo­nyoknak. Csak a háztartási gé­pesítésével lehetséges. Egy ház­tartásiból sem hiányozhat a hús-, kávé-, bors-, zsemledaráló, burgo­nyanyomó, expressz galuskaszag­gató és kerekes habverő. (x) — Köszönetnyilvánítás. Mind­azoknak, akik férjem, Antal Sán­dor temetésén megjelentek, kor­szerűt, vagy csokrot küldtek, bá­b­ás köszönetemet fejezem ki. An­tal Sándorné, Lőcs, 1960. I. 28. (x) — Köszönetnyilvánítás. Mind­azoknak, akik szeretett feleségem, édesanyáink, nagyanyánk, SZELES­TEY ANTALNÉ, sz. Bognár Má­ria temetésén megjelentek, koszo­rúk, csokrok küldésével mély fájdalmunkat enyhíteni igyekez­tek — különösen kedves szom­szédainknak és rokonainknak — ezúton mond hálás köszönetet: a gyászoló család. (x) — 13 tűzoltó-egyenruhát vásá­rolt a répcelaki községi tanács a község önkéntes tűzol­tószervezete részére. A BUDAPESTI TELEVÍZIÓ MAI MŰSORA 18.00: 100 kérdés — 100 felelet Főszerkesztő: Öveges József. — 19.00: TV Híradó. — 19.15: Mu­zsikáról mindenkinek, IV. Ádám Jenő előadása. — 19.40: Ketten a nagyvárosban. Indiai film. A GYŐRI RÁDIÓ MAI MŰSORA 16.30—17.30 Nyugat-Dunántúl életéből. — Hírek, riportok, tudó­sítások. — Rövid látogatás Ma­­gyarkimle községben. — Termelő­­szövetkezeteink életéből. — Hírek Győr-Sopron és Vas megyéből. — Pergő ritmusok. — Tánczene. — Gyárkémények alatt. A győri rádió ipari rovata jelenti: A Győri építőipari Vállalat a VII. párt­­kongresszus határozatainak meg­valósításáért. — Riportösszeáll­­kás. — Magyar nóták, csárdások. — Pádír Lajos és népi zenekara muzsikált

Next