Vas Népe, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
4 *'« «! Wt PK VIHAROS ALKONYAT Rahmanov drámája a Déryné Színház előadásában I. Miklós — „minden oroszok cárja” —, nimbusza már megkopott. Erősen recseg alatta a feudális nagybirtokrendszerre épített trón. A muzsik megelégelte, hogy ágyútöltelék legyen, a munkásság a kommunista párt vezetésével emberi életet, békét követel. Az értelmiség egy része keresi az utat az új felé, másik része még a régi rend mellett áll, félelemmel és bizalmatlansággal nézi az eseményeket. Az eseményeket, amelyeket nem lehetett megállítani. Oroszországot, ezt az alvó óriást felkeltették a központi hatalmak, élükön Németországgal. És ez az ébresztő olyannyira sikerült, hogy mindent elsöpörve győzött először a világtörténelemben a proletárforradalom, az első szocialista állam, a Szovjetunió, likor 1917—1918. Hány költő és író énekelte már meg ezeket a véres, nehéz, s mégis gyönyörű és felejthetetlen napokat, amelyeknek fénye máig sem lett halványabb! őrzik emléküket regények, filmek, festmények, mozgalmi dalok, őrzi a történelemkönyv és minden becsületes dolgozó. Ahogy a költő mondja: „Hány esztendő telt el azóta, de múlhat, jöhet év az évre, minél távolabb az éjjel, annál tündöklőbb lesz a fénye”. Ezek a történelmi napok kelnek életre Leonid Rahmanov színművében, a Viharos alkonyatban. A háttér maga a történelem. A mese fókuszában az értelmiség útkeresése, a helyes útra találása, illetve egyesek árulása áll. Polezsájev, a világhírű tudós, a leningrádi egyetem idős professzora csak a munkájának él. De amikor az események válaszút elé állítják, habozás nélkül a születő új mellé áll. Odaparancsolja saját lelkiismerete, humanitása. Amíg a matrózok és a katonák kint a fröszton, a hátországban a belső és külső ellenséggel vívják gigászi harcukat, addig ő dolgozószobája íróasztalánál már a kulturális forradalmat készíti elő. Tanársegédje, Boncsarov, hamarabb rátalál a helyes útra. Ő azok közé tartozik, akik titokban a forradalmat készítették elő. Tudja, hogy addig el kell hagynia tanulmányait, a kutatómunkát, ameddig nem győz a proletárforradalom. Éppen ezért fegyverrel a kezében verekszik azért, hogy a győzelem után jobb, nyugodtabb könyezetben élhessen hivatásának. A két becsületes tudósnak ellentéte Varabjov, magántanár. Ő képtelen felfogni, hogy mi is történik körülötte. Gyűlöli a „prolikat”, még az infláció idején kenyerét lopó tolvajt is többre tartja náluk. Görcsösen ragaszkodik a múlthoz és nemcsak elzárkózik az út elől, de harcol is ellene ellenség. Rahmanov a három ember jel lemébe tömörítette egy társadalmi réteg tuajdonságait, életmódját, szemléletét. És sikerrel oldotta meg a nehéz feladatot. Igazi dráma izzik a levegőben és ezt a szereplők sugározzák. A darabot Kertész László rendezésében játssza az Állami Déryné Színház. A három felvonás három egymást követő évben játszódik, ötletesen érzékelteti ezt a rendezés. Tüll-anyagra festve, három különböző képet látunk felvonáskezdetkor. Az elsőn pusztulás, rombolás, égő házak látszanak — a front képe. A másodikon a matrózok diadalra viszik a vörös zászlót. A harmadik kép már a békés életet sejteti, a szánkózó gyerekek, a havas utca derűjét. A függöny mögött mindhárom felvonás díszlete, a professzor szobája, amelyre — mint történelmi háttér —, a három freskó vetül. Művészi, kifejező megoldás. A fényhatások jó kihasználása, a szereplők mozgatása és a rendezők elképzelései hűen szolgálták a mondanivalót. Sostarics Zsuzsa egyetlen színpadképe jól megépített játékteret ad, ötletes megoldás a függönnyel elválasztható dolgozószoba és az ablakon keresztül látható az idő, illetve az évszakok múlását jelző épület képe. Rimanóczy Yvonne jelmezei korhűségükben is modernek. A darabhoz Tamási Zdenko komponált Felhasználta az orosz kísérőzenét, népdalok bús melódiáját és a régi mozgalmi dalokat, a Fel vörösök, proletárok és a Fel *küzdelemre hős haza lelkesítő motívumait. Dahmanov drámáját kiváló színészek vitték színre. Polezsájev tudóst Kenderesi Tibor alakítja. Mozgásában, hanghordozásában benne van az öreg, 75 éves ember életkora, tapasztaltsága, amit időnként gyerekes öröm vagy jogos felháborodás old fel. Nagyszerűen ábrázolja a tudós zord köpenye mögött rejtőző, érző embert, aki rajongva féltett virágait is félresöpri, ha kedves munkatársa élete forog kockán. Felejthetetlen az a jelenet, amelyben Leninnel beszél telefonon. Egy pillanatig dühös, nem érti, miféle Iljics zavarja. Mikor kiderül, hogy tulajdonképpen kivel beszél, hirtelen meghökken, majd felderül az arca és világgá szeretné kürtölni a nagy hírt. Még a betegségéről is megfeledkezik. Polezsájev feleségét Feleky Sári jeleníti meg. Egyszerű, művelt kis öregasszony. Élete négy fal közé, a házasélet berkébe szorult. Hozzászokott férje rigolyáihoz. Boldogságot csak az elmúlt ifjúság emléke ad neki, és az, hogy segítheti a szeretett férfi munkáját. Feleky ezt a figurát játssza finoman, árnyaltan, póztalan eszközökkel. Különösen emlékezetes abban a jelenetben, amelyben megtudja, hogy elveszítette a régi barátokat, barátnőket, nélkülük kell haladniuk tovább a megkezdett úton. Bánatos tekintete azonban hamarosan felderül, amikor férje szavaiból megérti, hogy ezután valami új kezdődik az ő életükben is. S mindez pár pillanat alatt játszódik le, amíg zongorázik. Boncsarov tanársegédet Kalmár Tibor játssza, ő a dolgozószoba „okosmackója”, a forradalom előkészítőinek egyike, a bátor hős. Belőle és hozzá hasonló emberekből alakul a győzelem után az új értelmiség. Kalmár azaz Boncsarov, amilyen esetlenül kedves, elfogódott az első felvonásban, úgy talál magára a későbbiekben. Az intrikus, azaz Varabjov magántanár alakjában Hídvégi Eleket látjuk viszont. Szépen, fokozatosan bontja ki a figura minden rejtett tulajdonságát. Nem üvölt róla már az első pillanatban, hogy „vigyázat, ellenség” így fokozni tudja szerepét, amely a második felvonásban kulminál. A járőrparancsnokot sokoldalúan ábrázolja Temes Gábor. Az első bemutatkozástól az utolsó búcsúzásáig széles skálán mutatja meg a munkást, a harcoló matrózt , a jövő birtokosát. Még hordozza az elnyomás béklyójának emlékét, de nemcsak áhítozza a tudományt, a művészetet, a szépet és a jót, de maga teremti azt meg, fegyverrel a kezében. Tóth Károly, Magyari Ottó a matrózok, Tatai Éva, Szécsy Iván és Nyúl János az ellenforradalmár diákok szerepében jól mozogtak. Nagy sikerű, szép előadás a Déryné Színház bemutatója. Szívesen tapsol a közönség az együttesnek és a darabnak, amely elhozza azoknak az időknek az emlékét, amikor „egy ország lépett ki a homályból”. Szakály Éva FILMHÍREK a világ minden tájáról Karel Zeman, ismert csehszlovák filmrendező, a díjnyertes Ördögi találmány című film alkotója egész estét betöltő játékfilmet forgat Münchausen báró kalandjairól. Mint előző filmjében, ezúttal is kombinált formában, a játék- és rajzfilm elemeiből teremti meg a film különös légkörét. Kína filmstúdiói az elmúlt évben közel két és félezer híradót, illetve dokumentumfilmet készítettek. Egy-egy ilyen filmet, amely, a kínai nép nagyszerű eredményeit mutatja be, közel 80 millió ember nézett meg. Az Kt MM Karlovy Vary-i Kft. nemzetközi filmfesztivált július 9-től 24-ig tartják meg. A filmművészet e nagy seregszemléjére a rendezőség a világ minden részéből 65 ország képviselőit hívta meg. A fesztiválon ezúttal is megrendezik a Szabad szószéket, amelyen megvitatják a vészet időszerű kérdéseit. filmműKülön versenyt rendeznek majd a rajz-, báb-, és trükkfilmekből. Július 15-én kerül sor a filmújságírók találkozójára. Varsóban, a Tudomány és Kultúra palotájában megnyílt a Jó filmek színháza. Ebben a moziban kizárólag művészi filmeket mutatnak be, és a vetítéseket előadásokkal kapcsolják egybe. 1960. május 1. Vasárnap FILMJEGYZETEK Égre nyíló ablak Új magyar játékfilmet vetítenek a filmszínházak keletkezésének dátumát Nemcsak tekintve új ez az alkotás, de új utakon járva nyúl egy régi problémához: az ifjúság életét viszi vászonra. Egy kamaszfiúért folyik a harc. Ki nyeri meg magának Cinegét, azaz Fazekas Sanyit? A vagányok, a huligánok, akik szerint „aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni" vagy a társadalom, a becsületes, dolgos emberek? A kérdésre a fiú világos választ ad: nem szabad a fiatalokat magukra hagyni, meg kell és meg lehet nyerni őket az alkotó munka, a rendes, becsületes élet számára. Az „égre nyíló ablakhoz" tartozó manzárdlakásban négyen élnek: az özvegy édesanya és három fia. A legidősebb erős, markáns, tele szeretettel és gyengédséggel édesanyja iránt. (Sajnos ez a szerep a legvázlatosabb.) leghalványabb és a A középső fiú, Jumbó, munkakerülő huligán. A legkisebb fiú, a kis Cinege, a legszebben megírt, legsokoldalúbban ábrázolt, rokonszenves figura. Szépre vágyik, hamar lelkesedik, keresi az utat az életbe. Imponál neki Jumbó vagánysága, szereti a gyerekes — nemegyszer veszélyes kimenetelű csínyeket. Rokonszenves főhős, akivel együtt izgulunk, örülünk és bánkódunk. A filmet a József Attila-díjas Gerencsér Miklós regénye nyomán a Nemzetközi Béke-díjas Kis József rendezte. Bátor kézzel nyúlt az ifjúság problémájához. Legnagyobb érdeme, hogy Cinege sorsán keresztül bebizonyítja, hogy az ifjúság egy részének cinikus, fásult viselkedését az emberek egészséges kapcsolata, akarása, s a fiatalság előtt segíteni álló távlatok előbb utóbb megváltoztatják. A film legszebb, legtanulságosabb részei azok a képek, jelenetek, amelyek a gyárban játszódnak. Felejthetetlen az ipari tanulók felvételi vizsgája és Cinege első munkateljesítménye. Eleven színfolt a kamaszcsapat, az „utca rémeinek" felvonultatása, s ezen túlmenőleg figyelmeztetés is: tőlünk függ, hogy hol végzik ezek a fiatalok: úgy-e, mint Jumbó a börtönben, vagy mint Cinege az alkotó munkában. Sajnos, a sok szép törekvés mellé becsúszott egy-két értelemzavaró és felesleges jelenet is. Ilyen a wurlitzer táncoltatása s az a tény, hogy Cinege mégis elmegy Jumbóékkal kasszát fúrni. Hihetetlennek tűnik ennél az eseménynél a kamaszfiú víziója, amelynek „hatására" jobb útra tér. Hildebrand István operatőr ezúttal is a lényeg kifejezésére törekedett. Felvételeinek világos, illetve sötét tónusai váltakozva mutatják be a jellemek és a szituációk ellentétét. Két főiskolai hallgató debütált a filmben: Németh Lajos és Sztankay István Cinege, illetve Jumbó szerepében. Emlékezetes, szép alakítások ezek, akárcsak a szí.tón főiskolás Pap Éva Zsófija. Danka Margit Fazekasné alig megírt szerepét, Lőte Attila Fecó alakját nem tudta élettel megtölteni. Suka Sándor Huszár művezető szerepében mai embert, a becsületes munkást, a formálta meg. Mindent összevetve: örülnünk kell ennek az alkotásnak, s reméljük, hogy nem a negatív, hanem a pozitív része marad meg a nézőteret elhagyó közös"-ben. 105 százalékos alibi Izgalmas csehszlovák bűnügyi film — így hirdetik a plakátok. S mit kap a néző? összekuszált, zavaros történetet, hamis konfliktussal, pár elnagyolt figurával, végül azt a tanulságot, hogy inkább gyűjtsünk egy autóra, semhogy véletlenül a lottón nyerjük, s emiatt olyan unalmas, két hullával megtűzdelt cselekménybe pottyantunk, mint a film két szerencsétlen főszereplője. Csak sajnálni tudtuk a filmbeli nyomozókat, akiket a forgatókönyv arra kényszerített, hogy két órán keresztül keressék a tettest, holott mi már az első tíz percben link kilétét. Általában szeretjük a csehszlovák filmeket, kedves derűjükért, témaválasztásukért, kivitelezésükért. Éppen ezért érthetetlen, hogy miért kellett ezt e modern, demokratikus környezetbe helyezett ponyva ízű detektívhistóriát vászonra vinni. A film végén moziba indul nyomozó és gépírónője. Egy bűnügyi történetet akarnak megnézni, de eme elhatározásukat megakadályozza a kötelesség. Nos, ha hasonló zsánerű filmről maradtak le , nem sokat veszítettek! (sz. é) Kovár Lőrinc: A bambergi országúton A bajor Alpok lejtőin már olvadt a hó. A hevenyészett lövészárok a város szélén húzódott, ahol frissen virágzó almafák között az ősrégi Bamberg felé vezetett az út. A bajor tavasz teljes pompájában borult a városra, a dombokra, a szántóföldekre.. . Minden megtelt a lágy napfényben. A virágzó gyümölcskerten át kígyózó lövészárok földhányása is meleg volt. A munkások, a katonák szinte kényelmesen helyezkedtek el a puha, lágy rögön. Az út felé szegeződő puskák csöveinek sora felett néha tarka lepkék röppentek. A vörös Münchent védő fegyveres munkásgárdák parancsnoka itt, ezen a szakaszon egy öreg tglagyári munkás volt. Ott dolgozott a lövészárok mögött emelkedő téglagyárban és amikor a bajor tanácskormány kiosztotta a fegyvereket, az önkéntes jelentkezők közül mint régi szakszervezeti bizalmit és hét frontot végetért katonát, őt választották végparancsnoknak. A fegyveresek már másfél napja hevertek így a város szélén, a gyümölcsfák között, a mögöttük emelkedő téglagyárak előtt. A gyárból tegnap is, ma is ebédet, sört és legújabb röpcédulákat küldtek ki a várost védő fegyveres munkásosztagoknak. A parancsnok feltette szemüvegét, kiegyenesedett és hangosan olvasta a röpcédulát: „A magyar munkások most a proletárdiktatúra kikiáltásának hat hete után ünneplik ma az első szabad május elsejét. Mi, München proletárjai, akik fegyverrel a kezünkben védjük városunkat az ellenforradalmi tiszti különítmények ellen, merítsünk erőt az ő ünnepükből! Mi itt a lövészárokban ünnepeljük a május elsejét!. .. 1919. május elsején a bajor nácikormány nevében: Levine, taa népbiztosok tanácsának elnöke!” Az emberek arca megváltozott. A parancsnok ráncos, öreg munkás arcán fiatalos lelkesedés látszott. Szokatlanul heves mozdulattal meglobogtatta a röpcédulát. — Munkások! Katonák — kiáltotta, — most jött a hír, hogy Ausztriában is küszöbön Tanácsköztársaság kikiáltása áll a A bajor, az osztrák, a magyar tanácsköztársaság együttes erővel, az orosz proletárok segítségével diadalmasan szállhat szembe az ellenforradalmi tiszti bandákkal.. A lövészárokban zsúfolódó fegyveresek csoportjából éljenzés zúgott fel. A téglagyár szürke, hatalmas épületéből csapatokban jöttek a munkások, az asszonyok, a lányok. A messzeségből könnyű gyalogsági ágyúk döreje morajlott föl A tiszta tavaszi levegőben szinte dallamosan hangzott a gránát süvítése. .. Közeledett. . — Feküdj! — harsant az öreg munkásparancsnok hangja. gránát a gyár téglaégetője tövében vágott le. Földoszlop emelkedett. A nagy gyárablak üvege zengve, csillogva röppent szerteszéjjel. A mesésen karcsú, mesésen magas téglapiros gyárkémény tetején, szinte a tavaszi fellegek között lebegő vörös zászlót egy pillanatra eltakarta a fölcsapódó föld, a füst. A halványzöld mezőkön, szabályos körökben egymástól, rohamozó katonák tűntek fel. Pontos időközökben a földre vetették magukat. Ilyenkor a rajvonal egyszerre eltűnt, beleolvadt a kékesszürke rögbe, aztán ismét, lenyűgöző pontossággal mindnyájan" egyszerre pattantak fel és meghajolva rontottak előre, hogy