Vas Népe, 1962. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
12. február 1. Csütörtök Gépesítés a sertés- és baromfitenyésztésben A mezőgazdaság gépesítése nemcsak a talajművelőgépek, a betakarítás, vagy az ezekhez kapcsolódó területen halad előre, hanem az állattenyésztésben is. A sertéstenyésztésben az egyiklegfontosabb munka a takarmány előkészítése és adagolása. A korszerű állattenyésztési elvek megkövetelik, hogy a takarmánykeveréket minél többféle anyagból állítsák össze. Ehhez megfelelő tisztító- és mosógépekre, darálókra, porolókra és pépesítőkre, s a közöttük elhelyezett szállítórendszerekre van szükség. A cél az, hogy a munkára csak kevés emberi erőt fordítsanak, és a gépek minél önállóbban dolgozóSiTittle Gap készíti az egyenletes takarmánykeveréket Jó megoldást találtak az egyik nagyobb sertéshizlaldában. Itt a különböző alapanyagok adagolása részben még kézi feladat, viszont az anyagok egyenletes öszszekeverését egy nagyméretű tartályban már gép végzi. A sertések takarmánykeverékébe sok mindent kell beleadni (például: kukorica, árpa, korpa, dara- és lisztféleségek, víz, vagy tej, ta-karmánymész, só stb.) és nagyon lényeges, hogy mindezt, egyenletesen keverjék össze. A folyékony anyagokat különkülön csővezetéken, szivattyúk szállítják, míg a szemes, illetve száraz anyag serleges felvonón, esetleg pneumatikus fúvó segítségével jut a keverőtartályba. A keverőlapátokat elektromotor működteti. Csővezeték szállítja a takarmányt A takarmány szétosztását szintén gépesítették. A központi keverőtartályból — annak légmentes lezárása után — kompresszornyomással a szerteágazó csővezetékbe „kényszerítik” a sertések eleségét. Az egyes állásokhoz vezető csővezetéken át a vályúba ömlik a kész pépes takarmány. Csupán a kiömlő csapok kezeléséhez szükséges egy dolgozó, a takarmány egyenletes szétosztására már a csővezetékelő méretezésénél gondoltak. Előnye ennek a rendszernek nemcsak az igen gyors, szinte teljesen önműködő munka, hanem az is, hogy nem kell az előkészítőből sok helyet foglaló sínpályán vagy egyéb úton a takarmányt az állásokig szállítani. Télen még egy különleges technikai probléma is akad. A sertések elé kerülő víznek vagy abraktakarmánynak nem szabad túl hidegnek lennie. Éppen ezért — de a befagyás ellen is — a szétosztásra kerülő vizet (kazánban vagy egyéb módon) melegíteni kell illetőleg gondoskodni kell arról, nehogy a ma már nagy számban alkalmazásra kerülő önitatók (etetők) befagyjanak. Utóbbi célra izzólámpás, termoszcsészés és egyéb melegítő szerkezeteket is készítenek. Csővezetékben haladó csiga a tojóházban A baromfitenyésztés gépesítése terén is sok új történt az utóbbi években Most csupán — az előzőhöz hasonlóan — az ereteg állatok elé juttatásának néhány módszerét ismertetjük. Az előkészítőt lehetőleg a tojóház mellé kell helyezni. Itt történik a darálás, illetőleg a megfelelő keverékek előkészítése a kiszállításra. Az utóbbi időben a „gyárilag” készített, és különböző tápanyagokkal rendelkező, vitamindús „baromfi tápok” alkalmazása terjed erősen. A kész eleséget lehetőleg az állatok zavarása nélkül kell a tojóházba juttatni. Erre a célra szállítószalagok, csigás szállítók vagy a legújabb rázócsúszdás megoldások szolgálnak. Mindegyiknek az a lényege, hogy a takarmányt adagoló személynek nem kell az állatok közé mennie, csupán az előkészítőben egy surra sírén csúszdán vagy tárolóbunkeren keresztül a kiszállítórendszerre vezeti a keveréket. Talán a legjobb megoldásnak látszik a zárt csővezetékben haladó csiga, amely szállítócső két oldalán 20—30 méter hosszúságban teríti az állatok elé az eleséget. A szerkezet aránylag egyszerű, mégis teljesen automatizált. Az etetővályú végére érő takarmányfolyam kis ütközőt nyom meg, amely elektromos kapcsolón keresztül a szállítási folyamatot leállítja. Még arra sincs szükség, hogy az anyag útját figyelemmel kísérjék, és nem kell tartani attól, hogy esetleg a takarmány a szállítórendszer végén feleslegesen kiömlik. A sertések pépes takarmánya a mennyezetre függesztett csővezetéken keresztül jut el a központi keverőtartályból a „fogyasztókhoz”. VAS NÉPE TANUL A FALU It Mostanában esténként sokáig világosak a községi iskolák és a művelődési otthonok ablakai. Nemcsak a szórakozó, színelőadásokra készülő fiatalok töltik meg e helyiségeket, hanem meghatározott napokon a felnőttek is, akik tanulással hasznosítják a hosszú téli estéket. Az idei télen is sokféle oktatási formában gyarapíthatják a falusi hallgatók tudásukat, szakismeretüket. A különféle szabadelőadásait, akadémiák, ezüstkalászos tanfolyamok előadásai sok falusi emberben felkeltik a tudományok iránti érdeklődést. Sokan tanulnak az esti általános iskolákban, a szakmunkásképző tanfolyamokon, s mind több hallgatója lesz a falusi középiskoláknak, a mezőgazdasági technikumoknak is. Ez utóbbi oktatási formának már második osztályai is működnek. A fentiekből ítélve nem nehéz megállapítani, hogy a szervezett téli oktatásban Vas medrében sok ezer falusi ember vesz részt. Az illetékesek kellő időben gondoskodtak arról, hogy az érdeklődők mindenüttképzett előadókat hallgathassanak, s a szakelőadások könnyebb megértése érdekében megfelelő menynyiségű szemléltető eszköz is rendelkezésre álljon. A parasztemberek valamikor is összejöttek az olvasókörbe. A maguk módján tanulgattak, pipázgattak, szót váltottak a világ folyásáról, de a beszéd témája minden esetben a gazdálkodás nehézségeire terelődött. Magas volt az adó, alacsony volt a termény ára, s nemegyszer elmondották a gazdák: nem érdemes termelni. Most más az összejövetelek témája, s értelmét látják a tanulásnak is. Senki nem mondja már, hogy nem érdemes dolgozni, termelni A téli tanulásnak az a célja, hogy minél szélesebb körben gyarapíthassa az ismereteit a parasztember, hogy a régi és az új termelési módszereket szerencsésen egyeztetni tudja a nagyobb eredmények, a teltebb zsákok érdekében, Így látja ezt a falusi ember is, és tudja, hogy a tsz-ben levő nagyobb lehetőségek birtokában csak akkor tud a várakozásának megfelelő eredményeket elérni, még kulturáltabb életkörülményeket teremteni, ha tanul. Ennek figyelembevételével nem csoda, hogy falun a korábbi érdektelenséget sokoldalú érdeklődés váltotta fel, s hogy a napi munka után is jegyzetelő emberekkel telnek meg az előadótermek. Új vonása a téli falusi oktatásnak a szakmunkásképzés. Eleinte nem értették az emberek, hogy miért van szükség szakmunkásokra a mezőgazdaságban, s a tanfolyamok beiskolázása majdnem nehézségekbe ütközött. Meg kellett értetni a fiatalokkal és az idősebbekkel egyaránt, hogy a termelőszövetkezetek szakosításában csak úgy tudunk előre haladni, ha a különféle termelési ágak vezetésére speciálisan képzett embereink lesznek. Vagyis egy nagyüzemi kertészetben legalább egy-két ember szakavatott mozdulatokkal tudja kezelni, például a nyeső ollót. Meg kellett értetni, hogy a szövetkezetekben szakképzett méhész, szarvasmarhatenyésztő, raktáros, lótenyésztő, baromfitenyésztő, sertéstenyésztő és annyi szakmunkás kell, ahány fő vagy melléküzem, ága van a gazdaságnak. Az idei tapasztalatok alapján jövőre hasznos lenne sokkal több embert bevonni a szakmunkásképzésbe. A szövetkezetek nagyon igénylik mind az általánosan, mind a speciálisan képzett szakembereket. S jól jár az a szövetkezet, amelyik lehetőleg minden fő- és melléküzemágának vezetésére szakképzett embert állíthat, mert a nagyobb tudás szintén a nagyobb eredményekben mutatkozik meg. Természetesen az a szövetkezeti dolgozó is jól jár, aki a szakmunkásképző tanfolyamon bizonyítványt szerez. A szakmunkásoknak általában 15 százalékkal több munkaegységet írnak jóvá, mint azoknak a tsz-tagoknak, akiknek egyelőre semmilyen szakmai képzettségük nincs. Amikor a téli tanulásról, a falusi emberek képzésének előnyeiről beszélünk, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ezüstkalászos, a szakmunkásképző tanfolyamokat és a mezőgazdasági technikumokat elsősorban az igazi, a földműveléssel foglalkozó parasztemberek továbbképzése céljából hozták létre. Ez magától értetődő lenne, mégis azért tesszük szóvá, mert néhány helyen a beiskolázások során csak arra törekedtek, hogy a létszám meglegyen. így fordulhatott elő, hogy helyenként a hallgatóság egy része falun élő, de nem paraszti munkában dolgozó emberekből áll. Tévedés ne essék: nem hiba az, ha a csarnokos, a földművesszövetkezeti boltkezelő, vagy az egyéb foglalkozású ember is hallgatja a mezőgazdasági tanfolyam és technikum előadásait, de a mezőgazdasági szaktudásra elsősorban annak van szüksége, aki közvetlenül részt vesz a mezőgazdasági termelésben. Az új osztályok és tanfolyamok szervezésekor ezért mindenütt vegyék figyelembe, hogy elsősorban parasztembereket iskolázzanak be a mezőgazdasági oktatásba. Tanul a falu, tanulnak a vasi földművelők ezrei. A tanulással eltöltött hosszú esték nem lesznek haszontalanok. A több tudás elsősorban magának a falunak, a termelőszövetkezeti tagnak válik hasznára. S haszna lesz belőle az országnak is, hiszen a tanulás majd a mázsákban, egészséges gyümölcsökben, vérbő szőlőfürtökben, végső soron a jobb ellátásban kamatozik majd. Udvardi Gyula Vasváron ülésezett a népfront megyei elnöksége Tegnap délelőtt Vasváron, a járási pártbizottságon ülést tartott a Hazafias Népfront Vas megyei elnöksége. Az ülés fő napirendi pontjaként dr. Fagner Miklós beszélt a vasvári járási népfront-bizottságok tevékenységéről, majd Horváth Ferenc, a megyei elnökség tagja tartott tájékoztatót A népfront bizottságok feladata a községi művelődési otthonok munkájának segítésében címmel. Az ülés ezek után különfélékről tárgyalt. Vizsgáznak az Ag ,rártudományi Egye tem mezőgazdasá- • gi gépészmérnök | karának hallgatói. | t é♦Készülnek a húsvéti csokoládé fi- J guruk a GyőriKeksz- és Ostya- igyárban. Szállításihoz készítik a hús• véti csokoládé fi• gurukat a csomagokiban. 10 millió forint értékű árut készített a Szombathelyi Háziipari Szövetkezet Jó eredménnyel zárta az évet a Szombathelyi Háziipari Szövetkezet. Termelésük több mint 10 millió forint értékű volt az elmúlt évben, s a termékek — a perzsaszőnyeg, a norvég kötésű kesztyű, a nemezpapucs — több mint 10 százalékát exportálták. Ebben az évben növelni szeretnék az export mennyiségét. A második negyedévre háromnegyedmillió forintos szovjet megrendelést várnak, amelyhez a szükséges nyersanyagot már most beszerzik. Terveik szerint a perzsaszőnyeg készítés mellett a modern színű és mintájú torontáli szőnyegek és díszpárnák szövését is szorgalmazzák. Az új formák és színek a modern lakáskultúra fejlesztésének ízléses eszközei. Ezt jól tudják a szövetkezet tervezői. Egész éven át figyelemmel kísérik a keresletet. Szinte feltérképezik: hol, mikor, mire van szükség. Már ősszel tudják, mivel kell tavaszra a nagyközönség elé állniuk. Természetesen nem feledkeznek meg arról sem, hogy az áru önköltségének és eladási árának csökkentésével is hozzájárulnak a vásárlók igényeinek kielégítéséhez. Sajnos, csak részben végezhetnek jó munkát, s ez nem az ő hibájuk. Helyiséghiánnyal küszködik a vállalat. Sok elgondolást, tervet hiúsít meg a helyiséghiány. Papucstalpszélező gépüket, crzsöző gépüket sem tudják ezért munkába állítani. Pedig az exportigények, a választék és a termelékenység növelése sürgetik a szombathelyi Háziiipar Szövetkezetet. A dolgozókban megvan a jóakarat, s remélik, hamarosan megkapják a várva-várt segítséget, helyiséget is. (N ef) 3 Ma Szombathelyen tanácskoznak a bemutató üzemek szaktanácsadói Az MSZMP Vas megyei bizottsága és a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya ma reggel 8 órai kezdettel tanácskozást tart Szombathelyen a TIT helyiségében a bemutató gazdaságok szaktanácsadói részére. A részvevők értékelik a bemutató gazdaságok ,múltévi munkáját, majd Nagy László, a Kőszegi Mezőgazdasági Technikum igazgatója tart előadást , A bemutató gazdaságok feladatai és a szaktanácsadás módszerei” címmel.