Vas Népe, 1962. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

1­2. február 1. Csütörtök Gépesítés a sertés- és baromfitenyésztésb­en­ A mezőgazdaság gépesítése nem­csak a talajműve­lőgépek, a beta­karítás, vagy az ezekhez kapcsoló­dó területen ha­lad előre, hanem az állattenyésztés­ben is. A sertéstenyész­tésben az egyik­­legfontosabb mun­ka a takarmány előkészítése és adagolása. A kor­szerű állattenyész­tési elvek megkö­vetelik, hogy a ta­karmány­keveré­ket minél többfé­le anyagból állít­sák össze. Ehhez megfelelő tisztító- és mosógépekre, darálókra, poro­lókra és pépesí­­tőkre, s a közöt­tük elhelyezett szállítórendszerek­re van szükség. A cél az, hogy a munkára csak ke­vés emberi erőt fordítsanak, és a gépek minél önállóbban dolgoz­óSiTittle Gap készíti az egyenletes takarmánykeveréket Jó megoldást találtak az egyik nagyobb sertéshizlaldában. Itt a különböző alapanyagok adagolá­sa részben még kézi feladat, vi­szont az anyagok egyenletes ösz­­szekeverését egy nagyméretű tartályban már gép végzi. A ser­tések takarmánykeverékébe sok mindent kell beleadni (például: kukorica, árpa, korpa, dara- és lisztféleségek, víz, vagy tej, ta-­­­karmánymész, só stb.) és nagyon lényeges, hogy mindezt, egyenle­tesen keverjék össze. A folyékony anyagokat külön­­külön csővezetéken, szivattyúk szállítják, míg a szemes, illetve száraz anyag serleges felvonón, esetleg pneumatikus fúvó segít­ségével jut a keverőtartályba. A keverőlapátokat elektromotor működteti. Csővezeték szállítja a takarmányt A­ takarmány szétosztását szin­tén gépesítették. A központi ke­verőtartályból — annak légmen­tes lezárása után — kompresszor­nyomással a szerteágazó csőveze­tékbe „kényszerítik” a sertések eleségét. Az egyes állásokhoz ve­zető csővezetéken át a vályúba ömlik a kész pépes takarmány. Csupán a kiömlő csapok kezelé­séhez szükséges egy dolgozó, a takarmány egyenletes szétosztá­sára már a csővezetékelő mérete­zésénél gondoltak. Előnye ennek a rendszernek nemcsak az igen gyors, szinte teljesen önműködő munka, hanem az is, hogy nem kell az előkészítőből sok helyet foglaló sínpályán vagy egyéb úton a takarmányt az állásokig szállítani. Télen még egy különleges tech­nikai probléma is akad. A serté­sek elé kerülő víznek vagy ab­raktakarmánynak nem szabad túl hidegnek lennie. Éppen ezért — de a befagyás ellen is — a szét­osztásra kerülő vizet (kazánban vagy egyéb módon) melegíteni kell illetőleg gondoskodni kell arról, nehogy a ma már nagy számban alkalmazásra kerülő ön­­itatók (etetők) befagyjanak. Utóbbi célra izzólámpás, termosz­csészés és egyéb melegítő szerkezeteket is készítenek. Csővezetékben haladó csiga a tojóházban A baromfitenyésztés gépesítése terén is sok új történt az utóbbi években Most csupán — az elő­zőhöz hasonlóan — az ereteg ál­latok elé juttatásának néhány módszerét ismertetjük. Az előkészítőt lehetőleg a tojó­ház mellé kell helyezni. Itt törté­nik a darálás, illetőleg a megfe­lelő keverékek előkészítése a ki­szállításra. Az utóbbi időben a „gyárilag” készített, és különböző tápanyagokkal rendelkező, vita­mindús „baromfi tápok” alkalma­zása terjed erősen. A kész eleséget lehetőleg az állatok zavarása nélkül kell a to­jóházba juttatni. Erre­ a célra szállítószalagok, csigás szállítók vagy a legújabb rázócsúszdás meg­oldások szolgálnak. Mindegyik­nek az a lényege, hogy a takar­mányt adagoló személynek nem kell az állatok közé mennie, csu­pán az előkészítőben egy surra sí­rén csúszdán vagy tárolóbunkeren keresztül a kiszállítórendszerre vezeti a keveréket. Talán a legjobb megoldásnak látszik a zárt csővezetékben ha­ladó csiga, amely szállítócső két oldalán 20—30 méter hosszúság­ban teríti az állatok elé az elesé­get. A szerkezet aránylag egysze­rű, mégis teljesen automatizált. Az etetővályú végére érő takar­mány­folyam kis ütközőt nyom meg, amely elektromos kapcsolón keresztül a szállítási folyamatot leállítja. Még arra sincs szükség, hogy az anyag útját figyelemmel kísérjék, és nem kell tartani at­tól, hogy esetleg a takarmány a szállítórendszer végén feleslege­sen kiömlik. A sertések pépes takarmánya a mennyezetre függesztett csővezetéken keresztül jut el a köz­ponti keverőtartályból a „fogyasztókhoz”. VAS NÉPE TANUL A FALU It­ M­ostanában esténként sokáig világosak a községi iskolák és a művelődési otthonok ablakai. Nemcsak a szórakozó, színelőadá­­sokra készülő fiatalok töltik meg e helyiségeket, hanem meghatá­rozott napokon a felnőttek is, akik tanulással hasznosítják a hosszú téli estéket. Az idei télen is sokféle okta­tási formában gyarapíthatják a falusi hallgatók tudásukat, szak­ismeretüket. A különféle szabad­­előadásait, akadémiák, ezüstkalá­szos tanfolyamok előadásai sok falusi emberben felkeltik a tudo­mányok iránti érdeklődést. So­kan tanulnak az esti általános is­kolákban, a szakmunkásképző tanfolyamokon, s mind több hall­gatója lesz a falusi középisko­láknak, a mezőgazdasági techni­kumoknak is. Ez utóbbi oktatási formának már második osztályai is működnek. A fentiekből ítélve nem nehéz megállapítani, hogy a szervezett téli oktatásban Vas medrében sok ezer falusi ember vesz részt. Az­ illetékesek kellő időben gondoskodtak arról, hogy az érdeklődők mindenütt­­kép­zett előadókat hallgathassanak, s a szakelőadások könnyebb meg­értése érdekében megfelelő meny­­nyiségű szemléltető eszköz is ren­delkezésre álljon. A parasztemberek valamikor is összejöttek az olvasókör­be. A maguk módján tanulgat­tak, pipázgattak, szót váltottak a világ folyásáról, de a beszéd té­mája minden esetben a gazdálko­dás nehézségeire terelődött. Ma­gas volt az adó, alacsony volt a termény ára, s nemegyszer el­mondották a gazdák: nem érde­mes termelni. Most más az össze­jövetelek témája, s értelmét lát­ják a tanulásnak is. Senki nem mondja már, hogy nem érdemes dolgozni, termelni A téli tanulás­nak az a célja, hogy minél szé­lesebb körben gyarapíthassa az ismereteit a parasztember, hogy a régi és az új termelési mód­szereket szerencsésen egyeztetni tudja a nagyobb eredmények, a teltebb zsákok érdekében, Így látja ezt a falusi ember is, és tudja, hogy a tsz-ben levő na­gyobb lehetőségek birtokában csak akkor tud a várakozásának megfelelő eredményeket elérni, még kulturáltabb életkörülménye­ket teremteni, ha tanul. Ennek figyelembevételével nem csoda, hogy falun a korábbi érdektelen­séget sok­oldalú érdeklődés vál­totta fel, s hogy a napi munka után is jegyzetelő emberekkel telnek meg az előadótermek. Új vonása a téli falusi oktatás­nak a szakmunkásképzés. Eleinte nem értették az emberek, hogy miért van szükség szakmunkások­ra a mezőgazdaságban, s a tan­folyamok beiskolázása majdnem nehézségekbe ütközött. Meg kel­lett értetni a fiatalokkal és az idősebbekkel egyaránt, hogy a termelőszövetkezetek szakosításá­ban csak úgy tudunk előre ha­ladni, ha a különféle termelési ágak vezetésére speciálisa­n kép­zett embereink lesznek. Vagyis egy nagyüzemi kertészetben leg­alább egy-két ember szakavatott mozdulatokkal tudja kezelni, pél­dául a nyeső ollót. Meg kellett értetni, hogy a szövetkezetekben szakképzett méhész, szarvasmar­hatenyésztő, raktáros, lótenyész­tő, baromfitenyésztő, sertéste­nyésztő és annyi szakmunkás kell, ahány fő vagy melléküzem­, ága van a gazdaságnak. A­z idei tapasztalatok alapján jövőre hasznos lenne sok­kal több embert bevonni a szak­munkásképzésbe. A szövetkeze­tek nagyon igénylik mind az ál­talánosan, mind a speciálisan képzett szakembereket. S jól jár az a szövetkezet, amelyik lehe­tőleg minden fő- és melléküzem­­ágának vezetésére szakképzett embert állíthat, mert a nagyobb tudás szintén a nagyobb ered­ményekben mutatkozik meg. Ter­mészetesen az a szövetkezeti dol­gozó is jól jár, aki a szakmun­kásképző tanfolyamon bizonyít­ványt szerez. A szakmunkásoknak általában 15 százalékkal több munkaegységet írnak jóvá, mint azoknak a tsz-tagoknak, akiknek egyelőre semmilyen szakmai kép­zettségük nincs. Amikor a téli tanulásról, a falusi emberek képzésének elő­nyeiről beszélünk, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ezüstkalászos, a szakmunkáskép­ző tanfolyamokat és a mezőgaz­dasági technikumokat elsősorban az igazi, a földműveléssel foglal­kozó parasztemberek továbbkép­zése céljából hozták létre. Ez ma­gától értetődő lenne, mégis azé­rt tesszük szóvá, mert néhány he­lyen a­ beiskolázások során csak arra törekedtek, hogy a létszám meglegyen. így fordulhatott elő, hogy helyenként a hallgatóság egy része falun élő, de nem pa­raszti munkában dolgozó embe­rekből áll. Tévedés ne essék: nem hiba az, ha a csarnokos, a föld­művesszövetkezeti boltkezelő, vagy az egyéb foglalkozású ember is hallgatja a mezőgazdasági tan­folyam és technikum előadásait, de a mezőgazdasági szaktudásra elsősorban annak van szüksége, aki közvetlenül részt vesz a me­zőgazdasági termelésben. Az új osztályok és tanfolyamok szerve­zésekor ezért mindenütt vegyék figyelembe, hogy elsősorban pa­rasztembereket iskolázzanak be a mezőgazdasági oktatásba. T­anul a falu, tanulnak a vasi földművelők ezrei. A ta­nulással eltöltött hosszú esték nem lesznek haszontalanok. A több tudás elsősorban magának a falunak, a termelőszövetkezeti tagnak válik hasznára. S haszna lesz belőle az országnak is, hisze­n a tanulás majd a mázsákban, egészséges gyümölcsökben, vérbő szőlőfürtökben, végső soron a jobb ellátásban kamatozik majd. Udvardi Gyula Vasváron ülésezett a népfront megyei elnöksége Tegnap délelőtt Vasváron, a járási pártbizottságon ülést tar­tott a Hazafias Népfront Vas me­gyei elnöksége. Az ülés fő napi­rendi pontjaként dr. Fagner Mik­lós beszélt a vasvári járási nép­front-bizottságok tevékenységé­ről, majd Horváth Ferenc, a me­gyei elnökség tagja tartott tájé­koztatót A népfront­ bizottságok feladata a községi művelődési otthonok munkájának segítésé­ben címmel. Az ülés ezek után különfélékről tárgyalt. Vizsgáznak az Ag­ ,­rártudományi Egye­­ tem mezőgazdasá- • gi gépészmérnök | karának hallgatói. | t é♦­­Készülnek a hús­­­véti csokoládé fi- J guruk a Győri­­Keksz- és Ostya- igyárban. Szállítás­ihoz készítik a hús­• véti csokoládé fi­• gurukat a csoma­g­okiban. 10 millió forint értékű árut készített a Szombathelyi Háziipari Szövetkezet Jó eredménnyel zárta az évet a Szombathelyi Háziipari Szövetke­zet. Termelésük több mint 10 millió forint értékű volt az el­múlt évben, s a termékek — a perzsaszőnyeg, a norvég kötésű kesztyű, a nemezpapucs — több mint 10 százalékát exportálták. Ebben az évben növelni szeret­nék az export mennyiségét. A má­sodik negyedévre háromnegyed­millió forintos szovjet megrende­lést várnak, amelyhez a szüksé­ges nyersanyagot már most be­szerzik. Terveik szerint a perzsaszőnyeg készítés mellett a modern színű és mintájú torontáli szőnyegek és díszpárnák szövését is szorgal­mazzák. Az új formák és színek a modern lakáskultúra fejlesztésé­nek ízléses eszközei. Ezt jól tud­ják a szövetkezet tervezői. Egész éven át figyelemmel kísérik a keresletet. Szinte feltérképezik: hol, mikor, mire van szükség. Már ősszel tudják, mivel kell ta­vaszra a nagyközönség elé áll­niuk. Természetesen nem feled­keznek meg arról sem, hogy az áru önköltségének és eladási árá­nak csökkentésével is hozzájárul­nak a vásárlók igényeinek ki­elégítéséhez. Sajnos, csak részben végezhetnek jó munkát, s ez nem az ő hibájuk. Helyiséghiánnyal küszködik a vállalat. Sok elgondolást, tervet hiúsít meg a helyiséghiány. Papucs­­talpszélező gépüket, crzsöző gépü­ket sem tudják ezért munkába állítani. Pedig az export­igények, a választék és a termelékenység növelése sürgetik a szombathelyi Háziiipar Szövetkezetet. A dol­gozókban megvan a jóakarat, s remélik, hamarosan megkapják a várva-várt segítséget, helyiséget is. (N ef) 3 Ma Szombathelyen tanácskoznak a bemutató üzemek­ szaktanácsadói Az MSZMP Vas megyei bizott­sága és a megyei tanács vb mező­gazdasági osztálya ma reggel 8 órai kezdettel tanácskozást tart Szombathelyen a TIT helyiségé­ben a bemutató gazdaságok szak­­tanácsadói részére. A részvevők értékelik a bemutató gazdaságok ,múlt­­évi munkáját, majd Nagy L­ászló, a Kőszegi Mezőgazdasági Technikum igazgatója tart elő­adást , A bemutató gazdaságok feladatai és a szaktanácsadás módszerei” címmel.

Next