Vas Népe, 1963. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

A beruházások mintegy 80 százalékáról helyileg döntenek Az Országos Tervhivatal elnöke, a pénzügyminiszter és az építésügyi miniszter együttes rendeletet adott ki a földművesszövetkezetek és a kisipari szövetkezetek be­ruházásairól és felújításai­ról. A rendelet a beruházási adminisztráció csökkentésé­vel lehetővé teszi, hogy a helyi szervek saját hatás­körükben, évi mérleg sze­­­­rinti bevételük fél százalé­kából 20 ezer forint értékű beruházást, vagy felújítást végeztessenek, továbbá 8000 forint értékű gépet, vagy gépnek minősülő műszert vásároljanak. Az eddiginél lényegesen nagyobb jogot kaptak a megyei szervek a beruházási keretek felhasz­nálását illetően is. A föld­művesszövetkezetek megyei központjai, a MESZÖV-ök,­­ eddig csak félmillió fo­rint értékű beruházásról dönthettek. Hatáskörük mostantól az egymillió fo­rint értékű beruházásokra is kiterjed. A földművesszö­vetkezeti rendszer két fon­tos működési területén — a kereskedelemben és a vendéglátóiparban — az össz­beruházások 80 száza­léka általában egymillió fo­rinton aluli értékűek. Gya­korlatilag tehát a jövőben a beruházások túlnyomó több­ségéről helyileg döntenek. Milyen lesz az új gimnázium Szombathelyen A régi kerítést még csak egy-két helyen bontották meg, s így jelenleg még jó­részt eltakarja a siető já­rókelők elöl azt a nagymé­­retű építkezést, amelyet Szombathelyen a Hámán Kató utca és a Deák Fe­renc utca találkozásánál kezdtek meg. A közel 11 millió forin­tos költséggel épülő léte­sítmény terveit a Pécsi Ter­vező Iroda készítette, Til­ Iki Ernő építészmérnök irá­nyításával. Igen szeren­csés és gazdaságos az a megoldás, hogy az egyik felvonulási épületet végle­ges jelleggel építették, amiből az építkezés befeje­zése után kevés munkával az általános iskola politech­nikai műhelyeit alakítják át. Az új gimnázium két fő­részből áll. A Hámán Kató utcára néző három emeletes főtömbből és a Deák Fe­renc utcára benyúló és az előbbihez merőlegesen csat­lakozó földszintes épület­ből. Mindkét épület lapos tetős megoldással készül. A 70 méter hosszú, földszin­tes épületben — amelynek falai már állnak — kerül elhelyezésre több politech­nikai műhely, továbbá or­vosi rendelő, KISZ-szerve­­zet helyisége, fiú­ és leány­­, öltöző, mosdó, zuhanyozó. Ide csatlakozik közvetlenül a 205 négyzetméter alap­­területű tornaterem. A földszintes részbe kerül be­építésre a kétszobás össz­komfortos gondnoki lakás is. A három emeletes oldal­­folyosós épület földszintjén helyezik el az igazgatói és a tanári szobákat. Itt kap helyet az olvasószoba, egy tanterem és tanulószoba is. A tanulószobák egyúttal étkezőhelyiségek is lesznek. A korszerűen felszerelt konyhát egy földszintes épületrészben helyezik el, ami tulajdonképpen össze­köti a magas tetős általános iskolát és a lapos tetős ma­dern gimnáziumot, s egy­ben átmenetet is ad a két épület között. Az első és második eme­leten gumi padlóburkolatú tantermeket találhatunk, s a harmadik emeletre kerül a rajzterem, ami egybenyí­lik a természettudományi előadóteremmel. Ezen az emeleten van még az élet­tani és vegytani terem, több szertár és fotólabora­tórium. A helyiségeket és a fo­lyosókat központi fűtéssel látták el. Az építkezés nagyságára jellemző, hogy mintegy kétezer négyzet­­méter alapterületet foglal el az épület és a beépített térfogat kereken 18 ezer légköbméter. A kivitelezési munkákat a Vas megyei Állami Épí­tőipari Vállalat végzi Mol­nár József építésvezető és Némethy István művezető irányításával. A zord időjá­rás miatt jelenleg különö­sebb munkát nem végeznek, a dolgozók fagyszabadságon vannak. Mihelyt a hőmér­séklet emelkedik és meg­közelíti a 0 fokot, újból folytatják az építkezést. Az épület előreláthatólag 1964 első felében készül el — jelenleg még határdő­­viták folynak — és a taní­tás a korszerűen berende­zett iskolában 1964 szep­tember 1-vel indul meg. Maróti László 1962 tapasztalatai — 1963 feladatai Ipari üzemeink zömében sikerrel zárták az évet és felkészültek az új esztendő feladataira. Felkértünk több ipari vezetőt, hogy mondjanak véleményt, az óeszten­dő tapasztalatairól és az új év kilátásairól. A nylatko­­zatokat az alábbiakban közöljük. Gajdács Mátyás, a megyei tanács vb ipari osztályve­­zetője. A lakosság igényeinek megfelelően fejlesztjük a tanácsi ipart Végleges adatok még nem állnak rendelkezésünkre, de annyit már megállapítha­tunk, hogy a megye tanácsi ipara sikerrel zárta az 1962. évet. Vas megye helyi ipari vállalatai a múlt esztendő­ben 75 millió forint értékű áruval többet készítettek, illetve javítási, szolgáltatá­si tevékenységet végeztek,­­mint 1961-ben. A termelés­­egy év alatt 20,2 százalék­kal emelkedett.­­ Üzemeink nemcsak a ter­­­­me­lés mennyiségének növe­kedésére, hanem a gazda­­­­ságosságra és a termelé­kenység növelésére is gon­­­­doltak. A termelékenység­­egy év alatt 7,8 százalékkal­­ emelkedett, ami jónak­­ mondható. Ezen belül a­­ kimondottan ipari vállala­­­tok még nagyobb mérték­­­ben — mintegy 12 százalék­kal — növelték a termelé­kenységet. A megyei pártbizottság korábban határozatot ho­zott a tanácsi ipar fejlesz­tésére, vidéki üzemek te­lepítésére. Ennek megfele­lően Jánosházán új bútor­ipari üzemet és fafeldolgo­­­­zó telepet, Vasváron új ,cipész- és ruházati üzemet,­­ Körmenden a Vegyipari­­ Vállalathoz tartozó csök­­­­ken­t mun­kaképességűeket­­ foglalkoztató üzemet, vala­mint új fafeldogozó telepet­­ hoztunk létre.­­ Ezek csak a kiemelkedőbb­­ létesítmények. Ezenkívül­­ bővítettük, korszerűsítet­­­­tük a meglevő régi üzeme­­­­ket is. Itt kell megemlíteni­­a Vas megyei Húsipari Vál­­­­lalat rekonstrukcióját, a­­ Faipari Vállalat szombathe­­­­lyi, vasvári, pankaszi üze­­­­meinek fejlesztését, vala­mint a szentgotthárdi és kő­­­­szegi sütőipari üzemek kor­­­­szerűsí­tését.­­ Az elmúlt négy esztendő­ben népgazdasági erőfor­rásból 27 millió, saját erő­forrásból hétmillió forintot­­ fordí­tottunk beruházásokra . 1962-ben tovább növeke­dett a tanácsi ipar export­ja is. A Magyarszombatsá­g Kerámiagyár több mint­­egymillió forint értékű árut­­értékesített külföldön. Az­­ utóbbi időben pedig külö­nösen a vas megyei T­aipan Vállalat exportja nőtt szá­mottevően. A tanácsi ipar fejleszté­sével lehetővé vált az elhe­lyezkedni szándékozók szá­zainak munkába állítása. A megyében a tanácsi irányí­tás alatt dolgozó könnyű- és élelmiszeriparban 1959- ben még csak 1773 munkás dolgozott, a múlt esztendő­ben pedig már 2416 mun­kást foglalkoztattak. A dol­gozók átlagkeresete is emel­kedett. A könnyűiparban havonta átlagban 1390, az élelmiszeriparban 1440 fo­rintot keresnek a dolgozók. Ez a bér már megközelíti a minisztériumi iparban dol­gozók bérének színvonalát. Az új esztendőben a la­kosság igényeinek megfele­lően fejlesztjük a tanácsi ipart. 1963-ban másfél mil­lió forintot fordítunk beru­házásokra. Ezt az összeget is elsősorban a szolgáltató vállalatok — a Patyolat, a méretes cipészipari és ru­házati üzemek — korszerű­ Sk­óckra színyít­ink­. Nag­y Dénes, a Szombathelyi Cipőgyár igazgatója: 3 millió 600 ezer pár cipőt készítettünk Az 1962-es esztendő jó eredménnyel végződött gyá­runkban. A termelési tervet határidő előtt teljesítettük és összesen 3 millió 600 ezer pár cipőt készítettünk. Eb­ből baráti államokba és nyugati országokba mintegy 600 ezer párat exportál­tunk. Az anyagtakarékosságnak és a terv határidő előtti tel­jesítésének eredményeként külön megbízatásokat is kaptunk a Könnyűipari Mi­nisztériumtól, így például a Duna Cipőgyár helyett külön 20 000 pár cipőt ké­szítettünk exportra és több ezer párat gyártottunk ter­ven felül hazai megrende­lésre. A jó eredménynek van­nak árnyoldalai is és most, amikor év végi számvetést készítünk, nem feledkezhe­tünk meg a hibákról sem. Nem dicsekedni való pél­dául az, hogy évközben a minősítési különbözetek mi­att több mint másfél millió forint kötbért fizettünk ki. Mi volt ennek az oka? Egyes műszaki vezetőink és fizikai dolgozóink nem kel­lő szaktudása, hozzáérté­se. Minősítő csoportunk tagjai és a termelés köz­vetlen parancsnokai nem elég igényesek sem önma­gukkal, sem a dolgozókkal szemben. E hibák megszüntetése érdekében az új esztendő­ben a szakmai továbbkép­zésre még nagyobb gondot fordítunk. A legkülönbö­zőbb egyetemeken 18 ösz­töndíjasunk tanul. Ezenkí­vül a cipőipari és más tech­nikumban több mint száz dolgozónk képezi tovább magát. A géppark állandó fej­lesztését, korszerűsítését is fontosnak tartjuk. 1962-ben 22 gépet vásároltunk kül­földön és 32 hazai gyártmá­nyú gépet állítottunk a ter­melés szolgálatába. Ezen­kívül elektromotorokat, mű­szereket szereztünk be és a meglevő régi gépek fel­újítására egymillió 700 ezer forintot fordítottunk. Az új esztendőben 25 importgép­pel és 22 hazai gyártmányú berendezéssel gazdagodik gépparkunk. A gyár fejlesztésével, bő­vítésével egy időben gondo­lunk a dolgozók szociális igényeinek mind jobb ki­elégítésére is. 1962-ben kor­szerű üzemi konyhát és ebédlőt adtunk át a dolgo­zóknak, ahol most már ét­lap szerint ebédelhetnek. Elkészült a körmendi fiók­üzemünk központi fűtése is. A jövő évi termelési terv szerint az ideihez hasonló feladatok hárulnak üze­münkre. A mennyiséget te­kintve a termelés mindösz­­sze 100—150 ezer párral emelkedik. Az első osztályú áruk aránya 1962-ben az előző évihez képest három százalékkal növekedett. Az új esztendőben is arra tö­rekszünk, hogy a minőség j­avul­jon. Szanyi István, a KISZÖV elnöke: Üzem­házat építünk, szélesítjük a javító tevékenységet , suvallu­l fejlődtek, erősödtek, gya­rapodtak. Előzetes számí­­­­tások szerint az éves ter­melési tervet 100,3 száza­lékra teljesítettük. 1862-ben Vas megye kis­­­­ipari szövetkezetei 226 mil­lió forint értékű árut ké­szítettek, illetve javító-szol­gáltató tevékenységet vé­­■­geztek. Már magában az­­ is mutatja a fejlődést, hogy­­ a termelési érték az előző évben még 195 millió forint volt. A javító-szolgáltató­­ iparág termelési értéke az­­ 1961. évi 30 millió forintról 1­46 és fél millió forintra­­ emelkedett. Az építőipari­­ szövetkezetek pedig — a ked­­­vezőtlen, esős, szélsőséges­­ időjárás ellenére — az elő­irányzott 19 millió forintos beruházás helyett 22 és fél millió forint ér­tékű beruházást, il­letve felújítást valósítot­tak meg. Külön érdemes megemlíteni, hogy az építő­ipari szövetkezetek a la­kosság megrendelésére­­140 új családi házat építettek. A múlt esztendőben a szolgáltató-javító tevékeny­ség kiszélesítésére több in­tézkedést tettünk. Így pél­dául a sárvárihoz hasonló­an a szentgotthárdi és a celldömölki szövetkezete­inket tehergépkocsival lát­tuk el. A szövetkezetek a kijavítandó cipőket ezzel gyűjtik össze a környező községekben és a kész ci­pőket visszaszállítják. Szö­­vetkezteink egy év alatt 125 000 pár cipőt javítottak ki. Új helyiségben, jobb munkakörülmények között folytathatták a munkát a kőszegi, a celldömölki és a szentgotthárdi Műszaki Ktsz, valamint a celldömöl­­ki Ruházati Ktsz dolgozói Az új esztendőben a ter­melési terv 228 millió fo­rint értékű áru készítését és javító, szolgáltató tevé­kenység elvégzését írja elő. Ez nem nagy emelkedést mutat. Oka az, hogy több iparágban az árutermelést csökkentjük, a javító, szol­gáltató tevékenységet pe­dig növeljük. . A szövetkezeti iparban a legnagyobb esemény talán az lesz, hogy Szombathe­lyen a Bajcsy-Zsilinszky utca és a Lenin út sarkán megkezdjük az öt és fél millió forintos beruházást igénylő szolgáltató üzemház felépítését. Ezenkívül vá­roson és falun 27 új fiók­részleget — átvevőhelyet, fodrászüzletet, cipészmű­­helyt — nyitnak szövetke­zeteink. Célunk az, hogy a lakosság növekvő igényeit m­ind jobban kielégítsük. Ennek megfelelően például a festett bútorok készíté­sét csökkentjük. Kétmillió forintos költséggel meg­építjük a körmendi Aszta­los Ktsz üzemházát és fej­lesztjük a csepregi Vegyes Ktsz bútorkészítő részlegét. Tudjuk, hogy sok a pa­nasz a javítási határidők körül is. Ezért az új eszten­dőben legfontosabb felada­taink közé tartozik a javí­­tó-szolgáltató részlegek megerősítése, a megmun­kálási idő lerövidítése, a kulturáltabb kiszolgálás megszervezése. Reméljük, hogy az 1963-as év megnövekedett feladataival is megbirkóznak szövetke­zeteink. M­A­K­E­T­T­R­Ő­­­L a szombathelyi ló tantermes gimnázium utcai homlokzata. VAS NÉPE , 1963. jún. 3. Csütörtök :

Next