Vas Népe, 1963. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

TUD ^ ^ Frontáfivonulás... „Ha süllyed, a barométer, ■ ■'öleken a műnk,'épességem. Ennek tudatában ilyekkor összeszedem minden erőmet — és ugyanúgy megy a munka, mint máskor/ — Kevés ember alantotta az életét olyan tutinios energiával, mint Goethe, az emberiség egyik legnagyobb géniusza, akitől a fentieket idéztük. Sokat tanulhattunk tőle mindannyian akkor is, ha feladatunk , nem az alkotás, hanem a magunk és mások javát szolgáló, hétköznapi munka. • Rossz ébredés Este még semmi bajunk nem volt, az éjszakát is nyugodtan töltöttük. Reggel mégis alig tudunk felkelni Nyomást érzünk a fejünkben, minden porcikánkban. Elkap a riadt félelem: valamilyen betegség „bujkál” bennünk? Ez is lehetséges. De hallgassuk csak a rádió időjárás jelentését: „A levegő párás, déli szél, az évszakhoz képest meleg idő”. A páratelt levegő és déli szél, a mi éghajlatunkon általában kellemetlenül hat az érzékeny, orvosi műszóval meteoropatára szervezetre. Ólmos fáradtság lepi el tagjait, ingerlékeny, nyomasztónak érzi a reá váró munkát, túlozza a nehézségeket Nem beteg, csak rosszul bírja a sokat emlegetett frontátvonulást, vagyis a hirtelen változást, a hideg és meleg légtömegek magasan fölöttünk lezajló, drámai küzdelmét Csak önuralom kérdése ? Teljesen egészséges emberre semmilyen rossz hatással nincs az időjárás szeszélyessége — legfeljebb bosszankodik, hogy az eső miatt elmarad a vasárnapra tervezett kirándulás. A szervezet szünet nélkül alkalmazkodik a változó külső-belső körülményekhez, s az ép test „önműködően” bonyolítja le az alkalmazkodást. De az idegességtől a súlyos betegségekig igen széles az időjárás iránti érzékenység skálája. Ezt vizsgálja, az okozati összefüggéseket keresi egy új tudományág, az orvosmeteoroló-gia. Szervezetünket úgy te- lemthetjük, mint egy rádiófelvevőt, amely állandóan a legkülönbözőbb hatásokat érzékeli és dolgozza fel. Az említett alkalmazkodást mindig figyelembe véve, életfolyamatainkat befolyásolja a hőmérséklet, a fény, továbbá a levegő mozgása, nyomása és páratartalma, a légköri elektromosság pozitív és negatív töltése. Ha hirtelen süllyed a barométer, több a fertőző betegség, mert az alacsony légnyomás életképesebbé tesz egyes baktériumokat A páradús levegővel belélegzett nedvesség a létfontosságú oxigén helyét foglalja el a szervezetben. A Föld olyan pontjain, ahol hónapokig felhőtlen az ég és hosszúak a nappalok, a túlságosan sok fény súlyosan megterhelheti az idegrendszert ( a tartós fényhiány egyébként ugyanilyen panaszokat okozhat...) Egyes emberekre — és betegségekre — előnyösen, másokra károsan hat a pozitív elektromos töltésű levegő. Aki „nem bírja a szeles időt”, még nem tudhatja, hogy a sarkvidéki, vagy kontinentális eredetű hideg légtömegektől szenved-e, mert a kettő hatása — a szervezet állapotától függően — merőben ellentétes is lehet. Talán ennyi is elég, hogy tisztán lássuk: bonyolult módon függünk az időjárástól. Mit lehet tenni? Meteoropatáknak nevezik az időjárás ingadozásaira túlzottan érzékeny embereket. Forduljanak orvoshoz. A „rossz napokon” gyakran igen egyszerű módon egyensúlyban tarthatják szervezetüket, sokféle hipochondriás szorongástól megkímélhetik magukat. De hogy kinek milyen gyógyszer használ, azt csak az orvos hivatott eiben tehát — túl a tudatosságon és önuralmon — segíthet a receptre felírt nyugtató vagy serkentő. Az orvosmeteorológia azonban ennél sokkal izgalmasabb kérdéseket vizsgál. Elsősorban azt, hogy súlyos betegségekre, műtétekre hogyan hat az időjárás, milyen tényezők idéznek elő görcsöket, vérzéseket, trombózist; milyen napokon és órákban szabad végszükség esetén elvégezni egy nagyobb műtétet. A helyzet biztató Ne várjunk egyelőre túl sokat: az orvosmeteorológia tudománya az egész világon az adatgyűjtés, a megalapozás stádiumában van. Íme a legfőbb nehézség: kis területre (egy-egy városra) nagyon sok és pontos részletet kell tudnia az orvosnak. A szputnyikok és űrhajózások, valamint a geofizikai kutatások hamarosan az eddiginél sokkal megbízhatóbb időjárásjelentéseket tesznek lehetővé — tehát a helyzet biztató. A nyugtalan ébredéssel kezdtük, a végső igazság felismeréséhez értünk: az ember az anyagi világ, a természet része. Gy. I. 4 VAS NÉPE 1063. jan. 3. Csütörtök Amikor a fülbemászó muzsikára szétnyílt a függ i göny, ünnepi áhitat, megiletődés ült az emberek ar* cára: Kálmán Imre örölkeszép zenéje, melódiái kelttek életre a hangszereken. Sokan talán, furcsállották is, amikor meghallották,hogy a Déryné Színház mű*sorra tűzte a Csárdáskirálynőt. Talán vitatkozni is kellett azért, hogy klaszszikus, komolyabb színezetű és mondanivalójú darab 3 után éppen ennek a nagyoperettnek a bemutatójáravállalkozhasson a vidékiek kedvelt színháza. És azt hiszem, éppen ez az utóbbi lehetett a legnagyobb súly a latban. Nevezetesen az, hogy a falusiak színháza vállalkozott a Csárdáskirálynő eljátszására. Ugyanis bármennyire sokszor játszott darab is a Csárdáskirálynő, a vidékiek csak hírből ismerik. A falusi színpadokon igen elvétve, ha játszották... Az emberek persze falun is ismerik ,és dúdolják a Hajmási Pestet..., a Jaj cica..az Emlékszel még... kezdetű 3 dalokat, de magát az ope- rettet, a Kálmán Imre alkotta, szerkezetében és f’eleépítettségében is nagyszerű operettet nem ismerik. ) Ez az tehát, ami leginkább indokolja a Csárdáskirály* nő műsorba iktatását a 3 Déryné Színháznál. Másfelől, a nagyoperett eljátszása bizonyos , rangot is jelent. A társu* latnak is és a színészeknek 3 külön-külön is az egyes * szerepekért. A CEárdáski■ rálynő — ide stova már fél század óta — az operettek operettje, azon túl, hogy hírnevet adott egykor szerzőjének, ma is az egyik legjobban szórakoztató, és mulattató zenemű. A rendezőt ezúttal is sajátságos gondok elé állította az operett bemutatása. Számolnia kellett mindenekelőtt a falusi művelődési otthonok színpadméreteivel, a falujárás nehézségeivel, nem utolsó sorban a zenekar elhelyezésével. Ez utóbbinál azt a megoldást kellett választani, hogy a zenekart minimális létszámúra csökkentették. Ennek ellenére a bemutató jól sikerült vállalkozás. Annyi sok szép, előadás után a Csárdáskirálynővel ismét közelebb kerül a Déryné Színház a falusi nézőközönség szívéhez. E nagyoperett lényegét a zene, a dalbetétek adják. A „rendkívül könnyed,, finom nívós és " ugyanakkor mély zenei gondolatokban bővelkedő kifejezésseli muzsika. ..” S a Déryné Színház bemutatójában éppen az a nagyszerű, hogy e kis létszámú zenekar közreműködésével is, megérzi ezt a néző. fi szstreptek általában jók, egy-két alakítás egészen kiemelkedő. Sokáig emlékezetes marad Miska főpincér szerepében Szalay Gyula és a Stázi grófnőt alakító Szatmári Olga. E két alakítás hatott a legkidolgozottabbnak. Nagyon jó lett Boni gróf szerepében Berényi Ottó, akit a közönség régóta ismer. Könnyed, természetes játéka ezúttal is elismerést váltott ki. Fábián József Edvin herceg szerepében nem minden jelenetben találta fel magát, a mértéktartó, szép hang azonban feltétlenül figyelemre méltó. Különösen az Emlékszel még... kezdetű dallal férkőzött közel a nézők szívéhez. Egyenlő elbírálás illeti Cecilia hercegnét (Jurik Júlia) és Sylvia sanzonettét (Pethő Éva). Az ugyancsak sanzonettből lett hercegné összetett jellemében jó volt Jurik Júlia, játékán azonban érződött, hogy a szerepbe „beugrott”. Ugyanez vonatkozik Pethő Évára is, akinek játéka rendkívül rokonszenves. Fehér Tibor Ferdinánd főhercege, Sándor István, öreg hercege, és Madarász László Kerekes Ferkója szép, mértéktartó alakítás. Szívesen tapsolt a közönség a „cicáknak”, László Icának Mátyus Emminek, Kocsis Máriának, Madarász Máriának. A kisebb szerepek közül Dombóvári Ferenc közjegyzője és Rácz Norbert cigányprímása emelkedik ki. Említettük már, hogy a zenekar tagjai: Kelemen Dénes, Horváth Ferenc, Németh János, Supala János messzemenően hozzájárultak a darab sikeréhez, összegezve: a Csárdáskirálynő sikert arat a vasi falvakban. A falusi közönség hálás a Déryné Színháznek ezért a vállalkozásáért. ’ H. J. %10 %, a BIFfI CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ A Déryné Színház bemutatója „Otthon érezzük magunkat”” A közelmúltban több időttöltöttem Hegyfalun, hogy közelebbről megismerjem az itt élő értelmiségieket, azokat, akik kapcsolatban állnak a község művelődési életével. Főképpen az érdekelt, hogyan élnek a faluban a pedagógusok, az orvosok, magukénak érzik-e a falut, amely az otthonuk? őszintén megvallva, nem a legszerencsésebb időpontra esett ez a vállalkozás. A kurta téli napok elszürkítik az életet, a hideg idő a meleg szobába parancsolja az embereket, s bizony egy kicsit lehangoló ,az elnéptelenedett utca, a falu. A kérdésre: „Hogyan élnek itt, hogyan érzik magukat a faluban?” — mégsem volt lehangoló a válasz egyetlen esetben sem. Az itt élő pedagógusok, orvosok és hivatali dolgozók otthonuknak érzik Hegyfalut. Nem áll módunkban mindenkit bemutatni a faluból, néhányukat azonban szeretném megrajzolni a velük történt beszélgetés alapján. A pedagógus ötvenéves műit. Vidám természetű férfi Nádasdi Gyula, örök életében falun élt, talán nem is tudna megszokni városon. Hegyfalun, igaz, nemrég óta tanít, de azért már ismeri az embereket. A művelődési otthonnak ő az igazgatója, s ennek folytán a tantestületből talán ő tartózkodik legtöbbet a xaiubetiek között. — Szeretem ezt a falut — mondotta. — Úgy érzem, a falu is megbecsül. S ahhoz, hogy az ember otthon érezze magát, talán ez a legfontosabb. A nemrégen épült művelődési otthonban két klub működik. Az egyikben a fiatalság, a másikban az idősebb nemzedék művelődik, szórakozik. Nagyon hosszú időt töltöttem falun, ismerem az emberek szokásait, igényeit. Régi álmaimat, amelyeket korábban nem valósíthattam meg, mert nem voltak hozzá lehetőségek, most valóra tudom váltani. És én ebben lelem gyönyörűségemet. A felnőttekből énekkart alakítottam, megkezdtük egy háromfelvonásos színdarab tanulását is. Majdnem minden estére adódik valamilyen elfoglaltság. A kluboknak is megvan a külön programjuk, előadások, különféle foglalkozások szerepelnek a műsoron. S az a jó, hogy ami itt történik, abban nekem, is részem lehet... Elégedett ember vallomása. Érződik a hangján, hogy amit mond, őszintén mondja. A tantestületben is ezért becsülik és segítenek neki. A községet pedig szereti, mert megtalálja benne mindazt, ami igényeit ideségíti. Az orvos Úgy is mondhatnám, hogy az orvosok. Mert Hegyfalun több is van. Az intézetben az igazgatón kívül három orvossal ismerkedtem meg. Kérdésemre mindegyikük egyértelműen pozitív választ adott. Dr. Kohár Ferenc is, aki talán a legfiatalabb kollégái között. — Pécsről kerültem Hegyfalura, pontosabban szerültünk, mert a feleségem is orvos. Együtt végeztünk az egyetemen, s már ott elhatároztuk, hogy tanulmányaink befejezése után falura jövünk. A családban szinte hagyomány az orvosi hivatás, s az is, hogy falun ténykedünk. Szép lakással, gépesített háztartással rendelkezünk. Van egy kéthónapos kislányunk, s igazán boldognak érezzük magunkat. — No és a falu? Van-e kapcsolatuk vele? — Természetesen. Persze több éves múltról nem adhatok számot, sokan még nem ismernek a faluban. Amióta itt vagyok, magaménak érzem ezt a községet. Szabad időmben elmegyek a klubba, s ha hívnak és alkaalmasnak tartanak rá, szívesen vállalok egy-egy ismeretterjesztő előadást. Egyébként az iskolások szert mára politechnikai oktatást vezetek. Szeretnék minél több időt tölteni a falusi emberek között, szeretnék hatékonyabban bekapcsolódni a tudatformálásba. Elsősorban az egészségügyi kultúra terjesztésében lenne jó előbbrejutni. Szabad idejében sokat olvas, Steinbeck a kedvenc írója. A könyveket tartja a legjobb barátoknak. A vidéki életet nem érzi terhesnek, nyomasztónak. ,,És a fontos, hogyan rendezkedik be az ember az életre’* — vallja. A postamester elmosolyodott a kérdésen, de a válasz elől nem zárkózott el. — Az embereken sok múlik, még több a falu vezetőin. Hegyfalun csak az az ember nem tud megszökni, aki nem akar. Úgy látom, a tsz-ben is megelégedettek az emberek. Jó a biztonságérzetük. Ezelőtt hat évvel — mielőtt idekerültem —, szintén falun éltem. Persze akkor még egészen más volt a falu, mint most. De azért a falu és a város között még sok különbség van. S ezek eltüntetésében nekünk is dead tennivalónk. .. Takács Károly nemcsak mondja ezt, hanem ennek szellemében tevékenykedik is. A községi művelődési bizottságnak ő a vezetője. Mindenütt ott van, ahol történik valami. Egyetlen gondja, hogy egy pici szobában negyedmagával él évek óta. Pedig lene mód megnagyobbítani a lakást, csak az ígéreteken túl egy kis segítség kellene hozzá. Most sem panaszként emllítette ezt a problémát, csak hogy érzékeltesse: ilyen gondok ellenére is otthon érzi magát a faluban. . . Három ember vallomása. Falun élnek, a falusi élet kis és nagy gondjait vették a vállaikra. Hivatást találtak a falu átformálásában is, s ennek tudata, s eredménye teszi teljessé napjaikat. Horváth János » A világ könyvtermelésének háromtized százaléka [ jelenik meg Magyarországon ] Miért „nagyvonalú“ a magyar könyvkiadás ? » A könyvnyomtatás több száz éves története, alatt a világon több mint 12 millió , különféle mű jelent meg. » A világ könyvállománya (természetesen szüntelenül ) gyarapodik, s a szakértők , becslése szerint tízévenként , megkétszereződik. Jelenleg évente hozzávetőlegesen £ 1 200 000 különféle mű teenik meg a világon. Hogyan „részesednek” ezekből az adatokból a magyarkönyvkiadók? Magyarországon évente mintegy 3500mű lát napvilágot. A mai gyár könyvkiadás ötéves terve alatt pedig — 1961- től 1965-ig — összesen 18 000 könyv jelenik meg. A világ könyvkiadásának tehát mintegy háromtized százalékát bocsátják ki hazánkban. Ez a szám jelentősebb, ha azt is megvizsgáljuk: mi számít könyvnek? Az UNESCO a 48 oldalon — tehát három íven — felüli kiadványokat tekinti könyvnek. Mi magyarok sokkal nagyvonalúbbak vagyunk: csak a 64 oldalon — négy íven — felüli kötetekre mondjuk: — könyv!