Vas Népe, 1963. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

K­É­PESLAP CELLDÖMÖLKRŐL Talán még a celldömöl­­kiek sem tudják valameny­­nyien megmondani, hogy ez a felvétel a közeljövő­ben felállítandó törpevíz­­m­ű alkatrészeit ábrázolja. A képen a vízmű úgyneve­zett „csőtagja” és tartályá­nak szeletei látszanak. A vízműnek érdekessége még, hogy Kecskeméten gyártják alkatrészeit és teherautón szállítják Celldömölkre. A szállítási és szerelési mun­kát a kedvezőtlen időjárás hátráltatja ugyan, de re­mélhetőleg a vízmű ennek ellenére határidőre elkészül. A vízszolgáltatás feladata addig azonban a község itáljaira hárul. Ezeknek tel­jesítménye ugyan kicsiny és működésük a hagyomá­nyos módszerek szerint tör­ténik, de a kutak festői ké­pet nyújtanak a jégpáncél öltözetükben. Nem lenne teljes a cetti képeslap, ha nem mutat­nánk meg a TÜZÉP tele­pét. Szénben ugyan szű­kölködik a lerakat, de a szénhiányt sikerült fával orvosolni. A telep 15 va­gon fát kapott, amelyet a megye erdőiből folyamato­san szállítanak a szétosztó helyre a TEFU dolgozói. A TÜZÉP faforgalmának növekedésével együ­tt fel­lendült a celli fűre szelők tevékenysége is. A fűrész­motorok versengve aprít­...de míg elkészül, a jégpán­célt öltött régi kutak látják el a vízszolgáltatást.­ják az akáchasábokat és felverik a celli utcák téli csendjét. (alino) Már épül a törpevízmű ... A túlméretezett tél fellendíti a TÜZÉP forgalmát. 42 ezer látogatója volt tavaly a szentgotthárdi szakmaközi otthonnak 1960 második felében Szentgotthárdon, a selyem­gyári és a kaszagyári műve­lődési otthon szakszervezeti szakmaközi művelődési ott­honná egyesült. Ezzel meg­teremtődött a lehetősége an­nak, hogy megtervezzék a járási székhely kulturális programját. Az otthon sta­tisztikai adatai azt bizonyít­ják, hogy az egyesülés he­lyes volt, a község lakossá­gának életében egyre na­gyobb szerepet tölt be a művelődési otthon. Míg 1960 második felében 9000, 1961- ben, az egész évben 27.000 és 1962-ben már 42.000 láto­gatója volt a különböző rendezvényeknek. A fejlő­dés ebben az évben tovább folytatódik. A jelenleg mű­ködő szakkörök mellett most három új szakkört alakíta­nak: egy-egy ifjúsági és fel­nőtt bélyeggyűjtő kört és egy rádiós szakkört is. Ny. D. Ülésezett az MTESZ intéző­ bizottsága Szerdán, a Savaria út 3. szám alatti helyiségében ülésezett a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Szövetségének Vas me­gyei intéző bizottsága. Az ülésen , amelyen megje­lent Gosztonyi János elv­társ, az MSZMP Vas megyei bizottságának első titkára, Gonda György elvtárs, a megyei párt-végrehaj­tó bi­zottság tagja, a megyei ta­nács elnöke — azt vitatták meg, hogy milyen feladatuk lesz a megyében működő tudományos egyesületeknek az őrségi talajjavítással kapcsolatban. Kodály Zoltán ünneplése Bécsben Bécs (MTI). Kodály Zol­tán részt vett a 80. szüle­tésnapja alkalmából a bécsi Konzerthausban rendezett kedd esti ünnepi hangver­senyen, amelyen a meghí­vott budapesti vendégművé­szek Kodály-műveket adtak elő. A hangversenyen, ame­lyen megjelent Sebes Ist­ván, a Magyar Népköztár­saság bécsi követe, d­r. Erich Schenk egyetemi tanár, a Bécsi Egyetem Zenetudo­mányi Intézetének elnöke meleg hangú bevezető beszé­dében köszönte meg Kodály Zoltánnak személyes meg­jelenését, és nagy elisme­réssel méltatta nemzetközi jelentőségű életművét. • A műsor fénypontja a Maros­széki táncokat tolmácsoló Fischer Annie zongoraszó­lója volt, amelyet tomboló tapssal fogadott a közönség. Ugyancsak nagy sikert ara­tott a Tátrai vonóshármas, Sándor Judit, Mező László és Ilosfalvy Róbert. Az újabb és újabb ismétlése­ket követelő bécsi közön­ség a késő éjszakai órákba nyúló hangverseny végén szűnni nem akaró tapssal köszöntötte és megkapó ün­neplésben részesítette Ko­dály Zoltánt. Új vénásak esz ismeretterjesztésben — Operatíve nem veszünk részt a mostani választási munkában. Lényegében az ősszel elfogadott kulturális tervek, ismeretterjesztő program alapján dolgozunk. — mondotta­­­áy József elv­társ, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat megyei u...ára. Mégis, amikor a TIT választási munkája iránt ér­deklődtünk, megtudtuk, hogy lehetőségeiknek, sajá­tos eszközeinek megfelelően ők is tevékenykednek. A függetlenített munka­társakból és a társadalmi aktivistákból álló megyei és járási apparátus majdnem minden tagjának van konk­rét választási megbízatása. Közülük jó néhányat ta­nácstagnak is jelöltek, má­sok a jelölő gyűlések elnö­kei, előadói voltak. A megyei elnökség már a múlt év végén ráirányította a szakosztályok figyelmét a közelgő választásokkal kap­csolatos teendőkre, így már az akkor összeállított ter­vekbe beépítették elképze­léseiket. Különösen a jogi, a történelmi és az irodalmi szakosztály tart közvetlenül a választások előkészítésé­vel összefüggő előadásokat. Majd minden község isme­retterjesztő programjában szerepel a „Választások ré­gen és most" című téma. Beszélnek ennek jogi vonat­kozásairól, történelmi pél­dákkal bizonyítják a régi és a mostani választások óriási különbségét, irodalmi szemelvényeket mutatnak be elsősorban Mikszáth és Jókai idevonatkozó művei­ből. A jogi szakosztály elő­adásokat tart a tanácsok hi­vatásáról, szerepéről, fel­adatáról, rendeletalkotó te­vékenységéről és azok vég­rehajtásának módjáról. A szakosztályok egy része — adottságainak megfelelő­en — sokoldalúan foglalko­zik a szocialista nemzeti egység megteremtésének kérdéseivel. A történészek kimutatják, hogy a nemzeti egység létrehozása több év­százados törekvés, de csak a szocializmusban valósítható meg igazán.­­ Az említett speciális té­mákon kívül valamennyi szakosztály, minden olyan előadásában foglalkozik a választásokkal, ahol az le­hetséges. A tapasztalatok alapján nyugodtan állíthat­juk, hogy az előadások láto­gatottak, sokan meghallgat­ják, nagy az érdeklődés, a korábbiaknál többen hoz­zászólnak, kérdeznek, vitat­koznak. Ebben az időszakban nemcsak a hallgatók, ha­nem az előadók száma is megnőtt. Községekben most már nemcsak a pedagógu­sokra, hanem egyre inkább az egész falusi értelmiségre lehet számítani. Orvosok, agronómusok, műszakiak vállalnak­ előadásokat. Be­szédeikben nem „száraz szakmai” kérdéseket bon­colgatnak, hanem megmu­tatják azok politikai vonat­kozásait, összefüggését a nép felemelkedésének nagy­szerű programjával. Az elő­adók egyre igényesebbek saját magukkal szemben is. Nem homályosíthatja el, de jelentősen kisebbíti eze­ket az eredményeket a né­hány községben mutatkozó részvételenség, az ismeret­­terjesztés lebecsülése. Olyan községgel is találkoztunk, ahol a vezetők — arra hi­vatkozva, hogy most min­dent a választás sikeréért — leállították a TIT előadáso­kat. Jó dolog azonban, hogy még az ilyen sikertelenség, lebecsülés sem szegi kedvét az előadóknak. Indokolt esetben rugalmasak, ha kell elhagyják az előadást, hogy ne keresztezzék a választási rendezvényeket. Rendszeres kapcsolatot tartanak a já­rás, a község vezetői véli megkérdezik miben segít­hetnek, hogyan szervezzék munkájukat. a TIT-nek nincs külön terve a választási munka még hátralevő szakaszára s erra igyekeznek együttműködni a párt-, a tanács- és más tömegszervezetekkel. Fel­ajánlják segítségüket, együttműködésüket. Arra törekszenek, hogy az elő­adók­ általában az értelmi­ség körében ismertessék a párt politikáját, a nyolcadik kongresszus határozatait. Sok még a meg nem értés az értelmiség társadalmi helyzetével, szerepével kap­csolatban. Erre is igyekez­nek válaszolni. A járási székhelyek értelmiségi klub­jaiban megvitatják a kong­resszus anyagát, annak fon­tosabb elvi, politikai és gya­korlati megállapítását. A soron következő előadások­ban változatlanul foglal­koznak a választás jelentő­ségével, tartalmi kérdései­vel. Az igényeknek megfe­lelően előadót, irodalmi anyagot, esetleg műsort ad­nak a választási gyűlések­hez. Örömmel eleget tesznek minden kérésnek, amit tőlük várnak. A TIT megyei titkárával való beszélgetés kapcsán va­lóban arról győződtünk meg, hogy nincs náluk „vá­lasztási kampány”. Minden­napi munkájuk, programjuk valóra váltása közben mégis segítik a választás előkészí­tését Tevékenységük a megszokott, rendes meder­ben folyik, s ezzel segítik a február 24-i országgyűlési és tanácsválasztások sikerét. Dézsi Mátyás AZ AGRONOMUS MARAD Az asszony nézte a falát. A nedves foltok mintha tegnap óta is nőttek vol­na. — Vajon mit csinálnak otthon? Csak ennyit kérdezett. Pedig tulajdonképpen azt akarta mondani, hogy mi­ért is jöttek el Ikervárra Budapestről? A Széna téren laktak az anyósáéknál. Egy külön szoba jelentette a lakásukat az igaz, de a szoba mégis otthonuk volt. Ez a nedves, hideg, vidéki lakás egy esztendő óta nyomja a tes­tüket és a lelküket. Néha már csaknem kitört belőle a keserűség, de nem akarta a férjét gyötörni. Gyötrő­dött az magától is. Az agronómus belelátott felesége gondolataiba és úgy szólt, mintha a ki nem mondott szavakra adna vá­laszt. — Ki tudta ezt előre? Azt hittem jobb lesz, ami­kor ide szerződtem. De mi­nek is kezdjem elölről? Hiszen te is tudod. — Miért nem sürgeted az elnököt? Hiszen ígértek rendes, egészséges lakást! — Sürgetem eleget. Azt mondja, várjak. Ha nincs, nincs. Meg azzal vigasztal, hogy benne van az agro­nómus lakása a szövetkezet távlati fejlesztési tervében. Az asszony tudta, hogy mi a távlati terv, mert vál­lalathoz járt dolgozni Sár­várra. De azért csak meg­kérdezte, hogy mit jelent ez időben az ikervári ter­melőszövetkezetben. Aztán amikor megtudta, hogy 15 esztendőt, csak ennyit mon­dott. — 15 év? Hát gyilkoltam én, hogy annyi időre ebbe a börtönbe zárjanak? Úgy látszik, nálatok a teheneit meg a siló mind előbbre való, mint az ember. Az agronómus nem vi­tatkozott. Minek magyaráz­za, hogy nem jó az össze­hasonlítás. Hiszen a felesé­gének is igaza van. És a gyerekükre gondolt, aki szintén évtizedes várako­zásra van ítélve. Ide, eb­be az egészségtelen odúba,­­nem kívánhatnak gyereket. ★ A történet itt megszakad. A folytatás ott következik, hogy éppen beszélgetünk Hunfalusi Lászlóval, az ikervári agronómussal. Egy év telt el azóta, hogy utol­jára találkoztunk és sivár lakáshelyzetéről beszélt, amely munkáját, családi életét valósággal megbéní­totta. Fiatal arcán kedvet­lenség látszott akkor. Azt mondta: szereti ugyan mun­kakörét és sok fantáziát lát benne, de legszívesebben visszamenne pesti vállala­tához, ha szerződése enged­né. No, meg kicsit restell­ne is a dolgot a régi mun­kahelyén, hiszen arra gon­dolhatnának, hogy nem áll­ta meg a helyét. Végül is — emlékszem — azt mondta, hogy 1963- ban, mikor a szerződése lejár, kénytelen lesz elmen­ni innét. Most érdeklődöm, hogy hova készül és mikor in­dul? — Nem megyek mégsem. Maradok. — Miért ez az új elhatá­rozás? — Egyszerű. A szövetke­zet megvásárolt részemre egy jó, egészséges lakást. Azóta be is költöztünk és most már semmi értelme, hogy elpályázzam. — Nincs vége ezzel a tör­ténetnek — szól közbe az elnök. —* Nincs. Azt is el kell mondanom, hogy ötéves szerződést kötöttem a szö­vetkezettel. Az ötéves szerződés ügyé­be felesége is beleszólt. A szerződés pártjára állt, mert azt mondta, hogy jobb, ha a gyerekkel nem vál­toztatnak helyet. Hadd nö­vekedjen itt, ahol született. — Ugyanis rövidesen megérkezik lakásunk új la­kója —­ teszi hozzá Hunfa­lusi szemérmes mosollyal. Miután gratulálunk, meg­kérdezzük, hogy megbé­kélt-e már a felesége a tsz 15 éves fejlesztési tervével, a szarvasmarhákkal és a silóval. — Igen. Annál is inkább, mert valószínűleg a családi 15 éves tervünket összehan­goljuk a termelőszövetkeze­tével. András László VAS NÉPE (­ 1963. Mintor 1. Péntek )

Next