Vas Népe, 1963. március (8. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
Az iraki hazafiak a vlág közvéleményének sgítségét kérik az országban folyó téreikflás megszüntetésére London (MTI). A Daily Worker jelenti: Iraki szakszervezeti vezetők, értelmiségiek és nőszervezetek vezetői a világ közvéleményéhez fordultak védelemért a hazájukan tomboló vérdgzés és tömeges letartóztatások ellen. Az iraki szakszervezetek általános szövetségének főtitkára, Arausacaador kijelentette: Február 8-a óta, midőn a katonai klikk magához ragadta a hatalmat fegyveres gonosztevők szervezett bandái egész családokat irtottak ki. Hangsúlyozzák, hogy az államcsíny szervezői ugyanazok az elemek, amelyek ismételten összeesküdtek az Iraki Köztársaság függetlensége elllen és amelyeket ismételten legyőzött a nép ereje. Az iraki nőszövetség titkára, Basra Perto közölte az iraki nőmozgalom több kiemelkedő tagjának nevét, akik az új rendszer alatt súlyosan szenvedtek: köztük van az iraki nőszövetség elnöke, dr. Duleimi asszony volt miniszter, továbbá a Tahrir főiskola igazgatója, dr. Kadurie és Hayat el Nahir költőnő. Iraki értelmiségiek egy csoportja felhívást intézett minden tudóshoz, íróhoz, jogászhoz, demokratához, minden szabadságszerető emberhez a világon, emeljék fel szavukat és ítéljék el a borzalmas mészárlásokat, sürgessék a további vérontás azonnali beszüntetését összetűzések kongói katonák és katangai rendőrök között Elisabethvale (AP-Reuter). A csütörtökre virradó éjjel kisebb fegyveres öszszetűzés volt Elisabethivillében az ide vezényelt kongói egységek és a katangai rendőrség között — jelentik hírügynökségek. Az incidensnek a szerdára virradó éjjel már volt előzménye. Ekkor két katangai rendőr és két kongói katona vesztette életét. A csütörtökre virradó éjjel az összetűzések során egy katangai rendőr meghalt, egy másik pedig életveszélyesen megsebesült. A hírügynökségi jelentésekből az tűnik ki,, hogy az incidensek miatt a provokatív magatartást tanúsító katangaiak, a szakadár Csembe önálló „államát” védelmező volt katangai rendőrség tagjai voltak felelősek, akik már a szerdára virradó éjjel is csoportosan, lesből támadtak a központi kormány csapataira. Az összecsapások mindenesetre a tovább manőverező Csembe malmára hajtják a vizet. A tartományi kormányzat megragadta az alkalmat, hogy hivatalosan tiltakozzék az ENSZ-nél, s követelte, hogy vegyék el a kongói csapatoktól a rendfenntartás feladatát. Ez év január közepe óta Franco, a spanyol diktátor kormánya és az USA között tárgyalások folynak a spanyolországi amerikai katonai támaszpontok kérdésében. Mint ismeretes, 1933 szeptemberében az Amerikai Egyesült Államok Spanyolországgal — egy öt évenként megújítandó — katonai szerződést kötött, melynek értelmében Spanyolország területén egy sor amerikai támaszpont építése kezdődött meg. E támaszpontok ugyan formálisan spanyol fennhatóság alatt állnak, gyakorlatilag azonban kizárólagosan az amerikaiak rendelkeznek velük, sőt a spanyol kormány a támaszpontokon állomásozó mintegy 25 000 főnyi amerikai személyzet részére egy sor különleges jogot (vám- és valutakedvezményt stb.) biztosított. Az összesen 400 millió dolláros költséggel felépített amerikai támaszpontkomplexum legfontosabb tagja az Atlanti-óceán partján a Cadíz-öbölben Rota városánál fekszik. Rota az USA legjelentősebb és legnagyobb haditengerészeti bázisa Európában. Földrajzi helyzeténél fogva alkalmas a Földközi-tenger atlantióceáni kijáratának lezáróára, és ennyiben azonostratégiai jelentőségű Nagy- Britannia gibraltári támaszpontjával, azonban technikai kiépítettsége szempontjából messze felülmúlja azt. Iota mélyvízi hadikikötője a legnagyobb típusú — 60zer tonnás — repülőgép anyahajók fogadására is alkalmas, modern kifutópályákkal ellátott repülőterén az amerikai haditengerészet mintegy 200 harci gépet állomásoztathat egy időben. Rotából indul ki továbbá az USA tulajdonát képező, részben földbe süllyesztett, összesen 760 km hosszú katonai üzemanyagtávvezeték is. Rotához óriási hadianyag-és üzemanyagraktárak tartoznak. A flottabázis jelentőségét jól szemlélteti, hogy a spanyolországi támaszpontok beruházási költségeinek mintegy egyharmadát, kereken 120 millió dollárt emésztett el felépítése. A totál flottabázisról kiinduló távvezeték — melynek építése kilométerenként mintegy 40 000 dollárba került — felfűzi az USA Stratégiai Légiparancsnokságának (SAC) irányítása alatt álló spanyolországi óriási repülőtámaszpontokat, melyek katonai jelentősége a Nagy-Britannia területén állomásozó amerikai repülőegységekével azonos E légibázisok közé tartozik a Sevillától 32 kilométerre délre fekvő Moron de La Frontera, Madridtól, az ország 2 millió lakosú fővárosától 24 km-re északra felépített Torrejon de Ardoz. A spanyol-amerikai katonai tárgyalások 2 VAS NEPE lIWS- márc- L Péntek Véres terror Columbiában Bogota (TASZSZ). A Santa Barbara nevű columbiai faluban a katonaság tüzet nyitott a helyi cementgyár sztrájkoló munkásaira, akik béremelést és a munkakörülmények megjavítását követelték. 11 munkás életét vesztette, 42 megsebesült. Amint a főváros dolgozói értesültek a Santa Barbara-i véres eseményekről, azonnal beszüntették a munkát és az utcára vonultak. A rendőrség és a katonaság erőszakkal próbáltaszétoszlatni a tízezres tömeget és szintén tüzet nyitott a tüntetőkre. Élesedik a jemeni,angol konflius Damaszkusz (MTI). A szanaai rádióban a jemeni köztársasági kormányszóvivője nyilatkozatot olvasott fel, amelyben bejelenti, hogy amennyiben a Jemen elleni brit agresszió nem szűnik meg, a jemeni köztársasági erők megfelelő ellenintézkedésekkel válaszolnak. A nyilatkozat szerint az adeni határ közelében fekvő Habib térségében angol csapatok a jemeni királypártiak oldalán beavatkoztak az ott folyó harcokba. Az Egyesült Arab Köztársaság rádióállomásai „újabb szuezi válságról” beszélnek az angol—jemeni viszállyal kapcsolatban. Kairóban olyan jelentések vannak forgalomban, hogy Nasszer elnök csapaterősítéseket szándékszik Jemenbe küldeni az adeni határon állomásozó köztársasági erők támogatására. Beirutból származó jelentések szerin az adeni brit csapatokat riadókészültségbe helyezték. A szerdára virradó éjszaka óta teljesen lezárták az Aden és Jemen közti határt. Dr. Ralph Bunche, az ENSZ főtitkárhelyettese úton van Jemenbe. ! Anyagi ösztönzés — nemzetközi méretekben . A nemzetközi gazdasági együttműködés új módon vetődik fel napjainkban. Ma már nem egyszerűen az a feladat, hogy a szocialista országok meglevő árulistáikat egyeztessék, s kereskedelmi szerződésekben rögzítsék, ki mit tud vásárolni, illetve eladni a másiknak. Arról van szó, hogy jól megismerve egymás lehetőségeit, megváltoztassuk az „árulistákat”, a termelés nemzeti szerkezetét, hogy minden ország a szocialista világgazdaság szerves részeként korszerűbben, gazdaságosabban termeljen. A sokoldalú, bonyolult elméleti és gyakorlati kérdések közül — ha csak vázlatosan is —, vizsgáljunk meg közelebbről egyet, nevezetesen azt, milyen áron kerüljenek forgalomba a KGST-országok nemzeti termékei a szocialista világpiacon? A jelenlegi gyakorlat szerint a nemzetközi árucsere-elszámolásra a tőkés világpiacon kialakult áruk szolgálnak. (Szó sincs tehát arról, amiről az 1956- os ellenforradalmi propaganda előszeretettel beszélt, hogy ezeket az árakat egyik vagy másik ország önkényesen diktálja. A tőkés világpiaci ár objektív alap a külkereskedelemben.) A kapitalista viszonyokat tükröző árakat természetesen csak bizonyos módosításokkal használhatják fel a tervgazdálkodást folytató szocialista országok. A szocialista országok gazdasági együttműködése az egységes terv szerint kommunista világgazdaság kialakulása irányába fejlődik. Szükséges, hogy az árak is megfeleljenek a gazdasági együttműködés új, fejlettebb formáinak. Ez pedig megköveteli, hogy ne csak egyes vonatkozásaiban, hanem elvi alapon szakítsunk a tőkés világpiaci árakkal. A feladat újszerű és közgazdaságilag bonyolult része itt kezdődik. A szocialista országok külkereskedelmében olyan új saját árrendszerre van szükség, amely megteremti az anyagi érdekeltséget a nemzetközi kapcsolatok tervszerű fejlesztésében. Közismert tény például, hogy az elmúlt években a szocialista országok feldolgozó ipara általában gyorsabban fejlődött, mint a kitermelő és nyersanyaggyártó ipar. Ezért több anyagban feszültség mutatkozik a szocialista világpiacon. Nyilvánvalóan olyan ösztönző árakra van szükség, amelyek elősegítik minden országban — de elsősorban azokban, ahol erre a legkedvezőbbek a feltételek e hiánycikkek termelésének növelését. (A tőkés világpiaci árak erre már, csak azért sem alkalmasak, mert a vezető ipari országok és a gazdaságilag gyengén fejlettek között egyenlőtlen a csere. A nagy tőkés monopóliumok értékük alatti áron vásárolják a nyersanyagokat a gazdaságilag elmaradott országoktól.) Egyik szocialista ország sem várhatja el a másiktól, hogy például önzetlenül egy baráti állam szükségletére fejlessze a nagy beruházásaidat igénylő lej termelő iparát. A megoldás módja (a közös beruházások fejlesztése mellett) olyan ösztönző árak kialakítása, amelyek a természeti ésekben gazdag országot érdekeltté teszik e befektetésekben, a kitermelő ipar fejlesztésében. Hazánk különösen érdekelt az ilyen ösztönző árakkialakításában, hiszen sok nyersanyagban, energiahordozóban behozatalra szorul. Lzászólag, igaz, úgy tűnik, hogy akkor járunk jól, ha ezeknek az anyagoknak az árai alacsonyak. Ez azonban szűk látókörű „kupecszemlélet” és egyáltalán nem célravezető. Országunknak az is megéri, ha a jelenlegi importáraknál többet fizet, mert így legalább be tudja szerezni azokat külföldről, s nem kerül olyan kényszerhelyzetbe, hogy igen gazdaságtalan, nagy beruházásokra kényszerüljön a világszintű önköltség sokszorosáért termeljen bizonyos nyersanyagokat. (Nálunk nagy mélységről kell kitermelni a szenet, holott másutt ennél jobb minőségű szén és vastagabb szénréteg külfejtéssel vagy kis mélységben kibányászható.) Az ilyen ösztönző nyersanyagárak hazánkat is jobban érdekeltté teszik értékes bauxitkészletünk hasznosításában, az alumíniumipar fejlesztésében. Hasonló ösztönző árakra van szükség olyan speciális anyagok, alkatrészek és más termékek gyártásában is, amelyekből ma még a szocialista tábor nyugati importra szorul, így a helyes árképzés segítheti a szocialista országok gazdasági függetlenségének megszilárdítását. Az olyan termékeknél viszont, amelyekből feleslegek mutatkoznak a szocialista világpiacon, s ezek a tőkéspiacon sem értékesíthetők gazdaságosan az áraknak ösztönözniük kell — természetesen ellenkező előjellel —, az indokolatlan párhuzamos kapacitások felszámolásra. A szocialista világpiac saját várbázisának kialakításához sok bonyolult elméleti és gyakorlati feladat megoldása szükséges. A tőkés világpiaci árak a konkurrenciaharc hatására spontán alakulnak ki.A szocialista világpiac értékviszonyai — ezeket ma még nem ismerjük —, nem alakulhatnak így ki, csakis tudatos, tervszerű munka eredményeként A szocialista országok sok közgazdásza együttesen összefogva dolgozik az említett problémák megoldásán. A KGST- országok szakemberei márciusban megbeszélést tartanak a szocialista világpiac árkérdéseiről Moszkvában. Az értekezlet vitaanyagának előkészítésében magyar közgazdászok is közreműködnek. Addig is a legfontosabb elveket a lehetőségekhez képest a tőkés világpiaci árak korrigálásánál figyelembe veszik, hogy az árrendszer a maga sajátos eszközeivel segítse a szocialista országok tervszerű szakosításának és munkakooperációjávak fejlődését. Kovács József