Vas Népe, 1963. augusztus (8. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
Lehet-e „uborkaszezon“ a pártmunkában? Hegyháthodászon jártunk a napokban, ■hogy közelebbről szemügyre vegyük a Hegyháti Új Élet termelőszövetkezeti pártszervezetének munkáját, a gazdasági munka tekintetében ilyen fontos időszakban kifejtett tevékenységét. Néhány órás ott-tartózkodásunk is meggyőzött arról, hogy bizony a pártszervezet mostanában nem sokat tesz, szinte észre sem lehet venni a termelőszövetkezetben. Kilenc kommunista és a megannyi pártonkívüli aktivista „harcostárs” sok mindenre lenne képes. Sajnos, a pártszervezetnek hónapok óta — amióta a volt párttitkárt megválasztották tsz-elnöknek — még titkára sincs. A vezetőségnek azelőtt is csak két tagja volt, most a valóságban nincs is vezetés. Legalábbis nincs olyan kommunista, aki szervezné, irányítaná az egyébként nem is olyan kis létszámú pártszervezetet. Azon már nem is csodálkozhatunk, hogy a pártonkívüli aktíva-csoport csak papíron létezik, de tevékenységük teljesen hiányzik. A tennivaló, a megoldásra váró feladat pedig egyre tornyosodik a hodászi Új Életben is. Ezeket nem nézhetné tétlenül a pártszervezet sem, hiszen legfontosabb hivatása a gazdálkodás javítása, az emberekkel való foglalkozás, jövőjük formálása anyagi, szellemi tekintetben egyaránt. Ezt csak a téli „szezonban”, a szemináriumokon, a pártnapokon, a téli tanfolyamokon szolgálni, ha ezek még oly sikeresek is, nem elegendő. Szívós, rendszeres, tervszerű és állandó munkára van szükség. Ha azt mondjuk — és joggal —, hogy most van a mezőgazdasági munka dandárja, akkor ehhez joggal tehetjük hozzá: most van az emberekkel való foglalkozás, a pártmunka dandárja is. Most kell úgy munkálkodni a pártszervezetnek, a kommunistáknak, a velük egyetértő, együttműködni kész pártonkívülieknek, hogy a tsz vezetőségének és tagságának okos gazdálkodási törekvését segítsék. Most még idejében van, hogy az eddig nyilvánvalóvá vált mintegy 120 ezer forintos tervkiesést behozzák, más üzemágak hozamának, elsősorban a tej termelésének a növelésével megakadályozzák a tagok jövedelmének csökkenését. Nem nézhetik közömbösen az Új Élet kommunistái, tagjai, hogy a tejtermelésben az istállóátlag még mindig a három liter alatt mozog. Érthetetlen ez, hiszen az emberek maguk elmondják, hogy a háztájiban egyáltalán nem kedvezőbb körülmények között levő, talán nem is jobban takarmányozott tehenek tíz literen felül tejelnek naponta. Arra kell hogy késztesse ez a tény a tszvezetőket, a kommunistákat: fontolják meg, hogyan lehetne szaporítani a takarmányt, jobban gazdálkodni a meglevő takarmánymennyiséggel. Elérkezett annak az ideje is, hogy gondosan felülvizsgálják a meglevő szarvasmarhaállományt, esetleg szelektálást hajtsanak végre, és csak a legjobban tejelő, egyedeket tartsák meg. Úgy tűnt a beszélgtés során, mintha az álattenyésztők is akadályoznák a jobb eredményeket. Nem akarják engedni, hogy a vemhes teheneket külön előkészítőbe tegyék, pedig, az sokkal gazdaságosabb. Nem akarnak hozzájárulni a borjak különválasztásához, ami ugyancsak előnyösebb lenne. Persze mindezt azért, mert a jövedelmük csökkenését látják benne. Tehát kísérletezni kellene és aztán alkalmazni azokat a javadalmazási, illetve premizálási módszereket, amelyek útján egyáltalán nem csökkenne a jövedelem. Ennek fontosságát az állattenyésztőkkel is könnyen meg lehene értetni. Lehetne még tovább sorolni azokat a teendőket, gazdasági feladatokat, amelyek megoldásában a Hegyháti Új Élet kommunistái is sokat tudnának segíteni, amelyek tartalmát képezhetnék a pártszervezet mostani munkájának. Érthető, hogy a gazdasági vezetők le vannak kötve a napi munkával, az aratással, behordással, csépléssel s nem igen jut idejük morfondírozni, vitatkozni az emberekkel. A kommunistáknak viszont most is — mint mindig — kötelességük beszélgetni az emberekkel, figyelemmel kísérni a tagság munkáját, erősíteni munkafegyelmét, felfigyelni az emberek hangulatára, véleményére, felkarolni a javaslatokat, megfontoltan előrelátni s amin lehet, menetközben javítani.em lehet tehát „uborkaszezon” a pártmunkában sem Hegyháthodászon, sem másutt. Ellenkezőleg. A gazdasági munka dandárjával együtt, a pártmunka dandárja is most van. Nagyon lényeges időszak a mostani nemcsak a jövő évi kenyér szempontjából, de a gazdálkodás javításában, az emberek formálásában is. Dézsi Mátyás Aki valaha hallott a Gestaporól és módszereiről, feltétlenül megjegyezte Heinrich Müller Gestapofőnök nevét, amely név a háború folyamán borzalmat ■keltett és a háború után a háborús bűnösök listájának legelején szerepelt. Kevesen vannak azonban, akik elhinnék, hogy még életben van a bűnöző, aki az egész megszállt Európa hitleri titkosrendőrségét tartotta kézben. Mégis akadnak, akik elhiszik a „hihetetlent”, így valaki közülük — Simon Wiesenthalnak hívják — kijelentette: „Müller 1945-ben Schmidt hadnagy néven megpróbált kapcsolatot teremteni a szövetséges csapatokkal.”Wiesenthal leleplezte le Eichmannt, majd Anna Frank és sok ezer más zsidó gyilkosát, Erich Rajakowitschot és most Müller után nyomoz és az „auschwitzi tábor keretlegénységének" további ezer náci tagja ellen gyűjti az adatokat. Mindezek még élnek, dolgoznak, sőt büntetlenek. A munka nem könnyű, mert „a hatmillió tanú régen halott”. Wiesenthal már most, mintegy 50 auschwitzi bű nöző adatainak birtokában van. Bizonyítékokat keres mások ellen is. De „könynyebb megtalálni a háborús bűnösöket, mint a tanúkat" — panaszolja. Simon Wiesenthal, aki a háború előtt építész volt a lengyelországi Lvovban, a többi lengyel zsidóhoz és magukhoz a lengyelekhez hasonlóan átélte a hitleri megszállás borzalmait, 13 náci haláltábort ismert meg és csak kitartásának, de főleg szerencséjének köszönheti, hogy megmenekült a gázkamrától. Megmenekült a haláltól, de nyugalmat soha többé nem talált. ,,Lengyelország temető lett számomra. A kataklizma előtt Lvovban élő 150 000 zsidó közül mindössze 500 maradt életben — mondotta nemrégiben a párizsi Expressnek adott interjújában. Egyedül rokonai közül 89 személyt öltek meg a nácik. „Nem maradt többé élő, akiért dolgozhattam volna, elhatároztam, hogy a halottaknak élek.” Közvetlenül a háborít után, 1945-ben önként csatlakozott egy különleges amerikai szolgálathoz, amely a náci bűnözők leleplezésén dolgozott. Most Bécsben él és irodájában 20 000 dossziét zsúfolt össze németekről és osztrákokról, akik az elmúlt háború folyamán a zsidók felszámolásában vettek részt. Neki azonban a bíróság szempontjából is szavahihető tanúkra van szüksége. Ez a „holtaknak élő ember” minden bizonynyal legnehezebb feladata. Egyik dossziéjában például a következő adat található: Auschwitz, a hírhedt náci tábor parancsnokának volt helyettese „dolgozik” és félelem nélkül él Bécs közvetlen közelében, ahol egy igen jól menő női konfekció-üzlet tulajdonosa. És ez a divatárukereskedő teljesen elfelejtette, hogy valaha is SS tiszti egyenruhát viselt. „Fogalma sincs" semmiféle Auschwitzról vagy emberi testekkel fűtött gázkemencékről. Wiesenthal a kínok kínját állja ki: nem talál egyetlen tanút sem, nincsen egyetlen dokumentum sem, amellyel rábírhatná a bíróságot, hogy bűnügyi eljárást indítson a „kereskedő" ellen. Van egy hasonló eset. Egy Salzburg környéki előkelő iskola igazgatója nem más, mint a volt délkelet-európai Gestapo-főnök. Azoknak az orvosoknak egyike, akik Auschwitzban élő embereken kísérletezett, Bécsben társadalombiztosítási alkalmazott. És így tovább. Wiesenthal pillanatnyilag Eichmann kilenc munkatársának dossziéján dolgozik és már kettőt meg is talált az élők sorában: Alois Brünnert, aki a görög zsidókat deportáltatta haláltáborba és Anton Burgert, a theresienstadti tábor utolsó parancsnokát. Vannak ott egyéb adatok és leleplezések is. Wiesenthal irodájához naponta érkeznek levelek teli bizonyítékokkal a bujkáló, vagy álcázott nácikról. Azt állítja, hogy gyakran jelentgetik fel őket saját „háborús bajtársaik is". „Munkám nem romantikus” — mondotta nemrégiben az Expressnek adott interjújában. „Adatokat és bizonyítékokat gyűjtök és azokat eljuttatom a német vagy osztrák bíróságokhoz." Wiesenthal már sok furcsa dolgot ért meg munkája során. „Kilenc évig éltem egy gyilkossal" — írta neki nemrégiben egy asszony. „Mit tegyek most?” Férje közvetlenül Eichmann letartóztatása után tűnt el és csak röviddel ezelőtt, véletlenül a fodrásznál egy folyóiratban pillantotta meg képét náci egyenruhában, pisztollyal a kezében, amint egy zsidót öl meg. Wiesenthal nemrégiben a nyugatnémet televízióban is szerepelt. „Még mindig gyűlöli a németeket?” — kérdezték tőle. „Visszautasítom a kollektív bűnösség fogalmát, de hiszek bizonyos kollektív felelősségben és mindenekelőtt a kollektív szégyenben". „A nyugatnémet hatóságok bíróság elé állítják a háborús bűnözőket és bár a büntetések olykor nevetségesek, csekélyek, mégis fontosak, mert emlékeztetik a németeket a bűntettekre és tájékoztatják az ifjúságot a múltról. Az emberiségnek szüksége van a német lélek átalakítására.” Fordította: Péter Zsuzsa Egy ember, aki a holtakért él A nácik leleplezője Vádol a mitlt Amíg a gyilkosok élnek az emberiség nem felejthet Pacskovszki József a megye legjobb kombájnosa Novák Béla a második helyre került A gépállomások megyei igazgatóságán ismét értékelték a kombájnosok teljesítményét. Az értékelés adatai szerint az első helyet sokáig tartó Novák Béla a második, Windisch Mátyás a harmadik helyre került. Így a rangsor az alábbiak szerint alakult: 1. Pacskovszki József (Celli Gépállomás) 448 holdas teljesítményével, 2. Novák Béla (Kenyéri), 430, 3. Windisch Mátyás (Bük), 420 holdas teljesítményével. Egervölgyön befejezték a cséplést Nagy György egervölgyi tanácselnök telefonon közölte szerkesztőségünkkel, hogy a faluban tegnap délután befejeződött a cséplés. A gépekkel több mint 2500 mázsa gabonát csépeltek el. A cséplőcsapatok most Nemeskoltán, Vasszécsenyben, Sorkifaludon és még több községben segítik a sürgős munkát. Igaza van a tanácselnöknek! Az értekezletek „kánikulája” általában délután egy és fél kettő körül vesz erőt a reggel óta ülésezőkön, így volt ez kedden a szombathelyi városi tanács ülésén is. Noha izgalmas dolgokról tárgyaltak, a déli harangszó után mégis elkezdtek recsegni-ropogni a székek. Az asztalok körüli foghíjak vádlóan tanúsították, hogy néhányan, akik — bár nem kötelező jelleggel — viselik a tanácstag megtisztelő címet, a 11 órás szünetben odébbálltak. Gyurácz János elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke szóvá is tette ezt. S mennyire igaz, amit mondott: a megbízatást mindenki önként vállalta, senkire nem kényszerítették rá a tanácstagságot. A megválasztottak szívesen vállalták az ezzel járó örömöket és kötelességet is. Az elnök szavai felfrissítették a tanácskozókat. Pillanatok alatt elhessent az unalom a tespedtség. Egyáltalán nem megfeddni, figyelmeztetni akarta azokskat, akik „bosszút léptek". A tanácselnök a város szeretetéről beszélt. Arról, hogy a várost szeretni nemcsak azt jelenti, hogy itt van-e az állandó lakásom, hogy megrészegít a neonban fürdő szombathelyi est, büszkeséggel tölt el a fiatalodás megannyi jele: az épületek tarkasága, a parkok és terek szépsége. A várost szeretni azt is jelenti: tenni, dolgozni érte! S ha valaha érdemes volt munkálkodni a város szépítéséért, ma százszorta az. Aki nem érez nyugtalanságot, ha az ottfelejtett földkupacokat felveri a gyom, akinek nem fáj, ha az üzletek neonfeliratain kihuny egy-egy betű, s belenyugszik abba, hogy este kilencig „elfelejtik" meggyújtani a sötét utcák fényeit, nem szeretheti igazán lakóhelyét. — Igaza van a tanácselnöknek — súgta valamelyik tanácstag a szomszédjának. (horváth) Első a MÁV szombathelyi igazgatósága Zászlóátadási ünnepség Szombathelyen Pénteken, augusztus 2-án délelőtt 10 órai kezdettel zászlóátadási ünnepséget rendeznek Szombathelyen, az Ady Endre művelődési otthon nagytermében abból az alkalomból, hogy a Magyar Államvasutak igazgatóságai között meghirdetett versenyben 1963. II. negyedévi terv teljesítése alapján első lett a szombathelyi igazgatóság. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, valamint a Vasutas Szakszervezet Országos Központjának vándorzászlaját ünnepi műsor keretében adják át a szombathelyi igazgatóság dolgozóinak. Ünnepi megnyitót Szabadfy József, a vasutas szakszervezet megyei bizottságának titkára mond, majd Rödönyi Károly, a MÁV vezérigazgató-helyettese tart ünnepi beszédet. A zászlóátadás és átvétel után a vasutas napközi otthon küldöttsége üdvözli a vasutas-dolgozókat. Az ünnepséget Szegedi Nándor, az igazgatóság vezetőjének zárszavával fejezik be. Emléktáblát helyeznek el Entzbruder Dezső szülőházán Hatvankilenc évvel ezelőtt, 1894-ben Sárváron született Entzbruder Dezső, a kommunista mozgalom mártírja, az 1919-es Tanácsköztársaság soproni munkástanácsának volt katonai biztosa. A születési évforduló alkalmából a sárvári járási pártbizottság és a községi tanács végrehajtó bizottsága emléktáblát helyez el a nagy mártír szülőházán. Az emléktábla ünnepélyes leleplezésére augusztus 3-án este fél kilenc órai kezdettel kerül sor. Beszédet mond Derdák István elvtárs, a járási pártbizottság első titkára. VAS NÉPE 1963. aagigfeis 1. Csitt,3