Vas Népe, 1964. március (9. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

Az Osztrák Szocialista Párt népszavazást javasol a Habsburg-kérdésben Heltai András, a Magyar Távirati Iroda bécsi tudó­sítója jelenti: Klaus fellépése máris mélyreható ellentéteikhez vezetett a szocialistákkal. A vita előterében Habs­burg Ottó ausztriai vissza­térésének kérdése áll, amely már tavaly csaknem a 17 éves koalíciós együtt­működés felborulásához vezetett. Osztrák­ szocialis­ta körökben rámutatnak: Klaus a múlt év őszéig, amikor a néppárt elnökévé való megválasztása után e tisztségről taktikai meg­gondolásokból le nem mondott, az európai mo­­narchisták tömörülésének, a Cedinek alelnöke volt. E szervezet örökös elnöke Habsburg Ottó és tagjai közé sorolhatja például Franco külügyminiszterét is. Pifilo Percevic, a Klaus- féle új néppárti kormány­­frakció oktatásügyi mi­nisztere a néppárt fő hang­adója volt a Habsburg Ottó visszatérését célzó tavalyi akcióban. Mivel Klaus-ék „jogi” szempontokra hivatkozva eddig nem voltak hajlan­dók biztosítékot adni a Habsburg-ügyben, a szocia­­lista párt most népszava­zást javasol a kérdésben, de tervét a néppárt mere­ven elutasította. Hétfőre tűzték ki a koa­líciós bizottság újabb tár­gyalásait. A kiélesedett el­lentétek miatt bécsi politi­kai körökben már nem szá­molnak azzal, hogy az új kormány a jövő hét köze­pére megalakulhat. A je­lek szerint a válság tovább húzódik. Növekvő ellentétek Bonn és Nyugat-Berlin között a látogatási engedélyek miatt Bonn (MTI).­­ Brandt nyugat-berlini polgármester pénteken es­te televíziós beszédben fog­lalkozott a demokratikus Berlinre érvényes látogatá­si engedélyek problémájá­val és az e tárgyban meg­tartott tárgyalások megsza­kadásával. Brandt televíziós beszéde világosan feltárta, hogy a látogatási engedélyek kér­désében milyen nagy ellen­tétek vannak a nyugati ál­lásponton belül is, s ezek az ellentétek egyre inkább szembefordítják egymással Nyugat-Berlint és a bonni kormányt. Brandt sürgette egy olyan különbizottság meg­alapítását, amely magában foglalná mind a bonni kor­mány, mind a nyugat-ber­lini szenátus képviselőit, s tagjai között ott lennének mindhárom politikai párt képviselői is. E bizottság feladata lenne a közös ál­láspont kialakítása. Brandt a tárgyalások folytatását ahhoz a feltétel­hez szabja, hogy változat­lanok maradjanak a front­város és Bonn kapcsolatai, érintetlenek maradjanak a nyugati hatalmak „jogai és kötelezettségei” és ne szü­lessék olyan megegyezés, amely az NDK elismerését jelentené. ✓ Mindazonáltal hozzáfűzte, nem szabad ab­bahagyni az erőfeszítése­ket, „hiszen nem várhat­juk, hogy csoda történjék”. A bonni kormány pénte­ken este szokatlanul éles formában reagált Brandt nyilatkozatára. A polgár­­mester beszédét „ellent­mondásosnak és veszélyes­nek” nevezte és azt állí­totta, hogy Brandt kétség­be vonta Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország közös politikájának alapját. A bonni közlemény szerint a nyugatnémet politikának „nincs szüksége új kon­cepcióra ... A látogatási engedélyek kérdése nem alkalmas pártpolitikai vi­tákra”. Brandt „feltételein” túl­menően a nyugatnémet kormány kifogásolja, hogy a demokratikus Berlin kép­viselői Nyugat-Berlinben látogatási engdélyeket ad­hassanak ki, sőt azt is ki­fogásolja, hogy ezeken az engedélyeken a demokrati­kus Berlin, mint az NDK fővárosa szerepel. EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Feszültségi góccá vált Dél-Vietnam Az elmúlt héten Délke­­let-Ázsia vált az első szá­mú nemzetközi feszültségi góccá a világban: megvilá­gosodott, milyen agresszív terveket dédelgetnek egyes amerikai vezető körök a dél-vietnami „szennyes há­ború” esetleges kiterjesz­tésére. Az amerikaiak az esz­telen és bűnös beavatkozá­suk mentségére mindenkor szívesen hivatkoztak arra, hogy éppen ők és helyi bábjaik az „áldozatok” Dél-Vietnamban. Külföld­ről beszivárgó csoportok „agressziójának” tulajdo­nították a dél-vietnámi kormány­csapatok és a húszezernél is nagyobb lét­számú amerikai katonaság sorozatos vereségeit. Nem voltak hajlandók elismerni a tényt, hogy a nemzeti felszabadítási mozgalom­ban valóban a dél-vietna­mi nép harcol az ország függetlenségéért, az ide­gen hódítók kiűzéséért. Az amerikai állításokban rejlő üres vádaskodásokat a nyugati polgári sajtó is leleplezte, mint ahogyan éppen a héten a tekintélyes párizsi Le Monde is tette. Annál feltűnőbb volt, hogy Johnson amerikai elnök legutóbbi megnyilatkozá­sában újra felelevenítette a hitelét vesztett régi vádat. Szavai nyomában gyanús változások történ­tek Washingtonban: elmoz­dították helyéről a külügy­minisztériumban a távol­keleti ügyekkel foglalkozó Hilsman államtitkárt, új tanácsadót neveztek ki Bush külügyminiszter mel­lé William Sullivan sze­mélyében, aki egyben az új munkacsoportnak is az élére állt. A diplomaták­ból és tábornokokból álló csoport „a vietnami prob­lémák jobb kezelését” cé­lozza, feladatának efféle feltűnő meghatározása az amerikai sajtóban olyan híreszteléseknek adott tá­pot, hogy az USA fonto­lóra veszi a háborúnak kiterjesztését északra is, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A kard­csörtető sajtókampánnyal párhuzamosan híre járt, hogy McNamara hadügy­miniszter újból Saigonba utazik, útját a tervezett amerikai hadmozdulatok­­ksal hozták­ összefüggésbe. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok dél-vi­etnami gyarmatosító, im­perialista politikájának haszonélvezői szívesen lát­nák, ha Amerika minden eddiginél nagyobb erőfe­szítésre szánná el magát a szabadságharcosok le­verésére, mi több, akár a Vietnami Demokratikus Köztársaság megtámadá­sára is. De nyilvánvaló, hogy Johnson elnöknek kétszer is meg kell gon­dolnia magát, mielőtt ilyen — a világ békéjét veszélyeztető — lépésre szánná el magát. Időben hangzott el a Szovjetunió figyelmeztetése: „A szov­jet emberek megadják a dél-vietnami nép igazságos nemzeti felszabadító har­cához a szükséges segítsé­get és támogatást.. 2 VAS NÉPE Eltűnt egy angol turistagép Innsbruck (MTI). Egy angol utasszállító re­pülőgép szombaton délután Innsbruck térségében el­tűnt, fedélzetén 75 turista utas és 8 főnyi személyzet tartózkodott. A gép az innsbrucki repülőtértől a rossz látási viszonyok, a nagy köd miatt nem ka­pott leszállási engedélyt. A gép körözni készült a város fölött, amíg leszáll­hat , azóta azonban nyo­ma veszett. Az alpesi hegyi vadászo­kat és az egész tiroli csend­őrséget riadókészül­tségbe helyezték, a gép felkutatá­sára megindultak a mun­kálatok. Az innsbrucki rá­dió délutáni adásában többször felszólította hall­gatóit, jelentsék, ha az el­tűnt gép nyomára buk­kannak. A KGST végrehajtó bi­zottságának moszkvai ülés­szakán részt vett magyar küldöttség szombaton éj­szaka Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a kormány elnökhelyettesének vezeté­sével elutazott a szovjet fővárosból. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte II. Hasszánt Marokkó uralkodóját or­szága nemzeti ünnepe al­kalmából. John Okello, a januári zanzibári fegyveres felke­lés vezetője szombaton Nairobiban sajtóérkeztethet tartotta, amelyen cáfolta azt a hazugságot, hogy összeesküvést készítenek elő a kenyai kormány el­len. A Finnországban tartóz­kodó Mihail Solohov szov­jet író Martti Larni finn íróval találkozott. A Franciaországban tar­tózkodó szovjet parlamenti küldöttség Podgornij veze­tésével Avignonból Niz­zába érkezett. New Yorkban egy há­romemeletes házban szom­baton tűz ütött ki, amely­nek következtében tizenegy gyerek halálra égett. A jugoszláv irodalmi kritika Oszkár Davics­ „Éhség” című regényének ítélte oda a „Nin” heti­lap díját. A görög kormány pénte­ken megtiltotta, hogy görög rádióállomások átvegyék az angol BBC adásait, mi­vel azokban többször Gö­rögországot sértő kijelenté­sek hangzottak el. Moszkvában február 25- től 29-ig tárgyalások foly­tak a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kö­zötti 1964. évi kulturális együttműködésről. Amerikai katonai akció Az amerikai katonai ak­ció esetleges kiterjesztésé­nek elhíresztelését termé­szetesen abból a szem­pontból is meg kell vizs­gálni, hogy­­ mindez az elnökválasztási kampány idején történik. Johnson elnöknek, mint leendő el­nökjelöltnek, a jobboldali módon gondolkozó ameri­kai szavazók kegyeit is keresnie kell. A „kemény kéz” politikáját ígéri és egyben megpróbálkozik tényleges sikerek eléré­sével abban a dél-vietnami kalandban, amely minded­dig a napi másfélmillió dolláros amerikai kiadások ellenére balul ütött ki. Franciaország, amelynek nevében De Gaulle tábor­nok Vietnam semlegessé­gét javasolta, nem áll az Egyesült Államok mellett a dél-vietnami tűzfészek kiterjesztésének veszélyes kísérletében. Sőt: ha hinni lehet az új dél-vietnami diktátornak, Khanh tábor­noknak, a francia titkos­szolgálat merénylettel, összeesküvéssel próbálja félreállítani az amerikaiak dél-vietnami bábjait. Ugyanekkor Couve de Murville francia külügy­miniszter nyíltan kijelenti: „A dél-vietnami problémát nem is lehet katonai eszkö­zökkel megoldani. Az egyet­len kiút a tárgyalás és az ország semlegessé tétele.” A vietnami kérdés meg­oldásához közelebb hozhat Kambodzsa példája. A Dél-Vietnammal szomszé­dos állam népe és kormá­nya sürgeti semlegességé­nek és határainak nem­zetközi garantálását. A szovjet kormány erőtelje­sen támogatja Norodom Szihanuk kormányának erre irányuló diplomáciai kezdeményezéseit. A leningrádiak válasza Kádár János üdvözletére A leningrádi területi és városi pártbizottság, vala­mint a leningrádi területi és városi tanács végrehajtó bizottsága táviratban kö­szönte meg Kádár János­nak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának azokat a jókívánságokat, amelyeket a fasiszta blokád áttörésének 20. évfordulója alkalmából küldött a hős város népének. Lengyel emlékirat Varsó (MTI), Egyesült Államok, Nagy-A Lengyel Népköztársa- Britannia, Franciaország,­ság Külügyminisztériuma Belgium, Hollandia és ha­­szombaton emlékiratot nada képviseletének ad­­nyújtott át több külföldi ták­át az okmányt, mint­­állam varsói képviselete- hogy ezek az államok az­nek. Az emlékirat­tártai­ érintett térségbe tartoznak, mázzá a lengyel kormány illetve csapatokat állomá­­álláspontját a közép-euró-­soztatnak Közép-Európá­­pai térségben állomásozó­ban. A Német Szövetségi csapatok atom- és hidro- köztársasághoz az Új-Del­­gen fegyverzetének befa­­hi lengyel, illetve nyugat­­gyasztásáról. német nagykövetségen ke-Varsóban a Szovjetunió,­resztül juttatták el a me- Csehszlovákia, az NDK, az morandumot. Kuba újabb ötven autóbuszt vásárol Angliában Havanna (MTI). A Transdmport kubai külkereskedelmi vállalat további ötven autóbuszt kötött le a Leyland Motors LTD nevű brit cégnél. A szállítmány értéke a hozzá­tartozó alkatrészekkel együtt 1,5 millió peso. Kinek használ a Kuba-ellenes bojkott? London (MTI): Az Egyesült Államok — miután belátta, hogy kép­telen egymagában érvényt szerezni a Kuba elleni gazdasági blokádnak — csatlósait hívja segítségül. Ezt a következtetést von­ja le az angol közvélemény Betancourt venezuelai el­nöknek a Kubával kereske­dő országokhoz intézett fe­nyegetőzéséből. Londonban úgy vélik, hogy Venezuela nem a sa­ját jószántából lóbálja a bojkott fegyverét. Anglia esetében azonban ez visz­­szafelé sülne el, mivel Anglia évi 78 millió font ára olajat és vasércet vásá­rol Venezuelától, ugyan­akkor Venezuela csak 18 millió font értékű angol árut importál. Az angol sajtó arra is utal, hogy az amerikaiak, ha jó üzletet szimatolnak, maguk is hajlandók meg­kerülni a blokádot. A Daily Mirror New York-i jelentése szerint egy ame­rikai vállalat képviselői Montrealban kubai kül­döttséggel tárgyalnak 2,5 millió dollár értékű zsír szállításáról. A washingto­ni külügyminisztérium — a lap szerint — már kijelen­tette, hogy „ez az üzlet nem ellenkezik törvényeik­kel”. Afrika és Ciprus Afrikában, ahol az el­múlt hetekben sorozatos véres események utaltak a gyarmati múltból megma­radt problémák (határviták, törzsi ellentétek, neokolonik­alista beavatkozások) kié­leződésére, most inkább a tárgyalások módszere ke­rült előtérbe. Lagos­ban, Nigéria fővárosában, az afrikai egységszervezet külügyminisztereinek ta­nácsa ülésezett. Az egység­törekvések jegyében kísé­relték meg kibékíteni a szembenálló országokat (például az etiópiai Szo­máliai vitában), és sok szó esett egy közös afrikai ka­tonai parancsnokság fel­állításáról, hogy kiküszö­bölhessék az idegen hade­rő (franciák, angolok, bel­gák stb.) beavatkozásának lehetőségét egy afrikai or­szág belügyeibe. A ciprusi kérdés nehezen tud elmozdulni a holtpont­ról. Ezt bizonyították a hét eseményei, amelyek közül kiemelkedett, hogy U Thant ENSZ-főtitkár békéltető missziója is ku­darcot vallott a ciprusi nemzetiségek ellenállása, az érdekelt Görög- és Tö­rökország ellentétei, vala­mint a NATO és Nagy- Britannia mohósága miatt. Kormányválság Ausztriában Az Európában történtek közül a nyugati szomszé­dunkban, Ausztriában ki­robbant kormányválság érdemel figyelmet. Ennek is különösen az a vonása, hogy a néppárt jobboldali „vagy német” orientációjú és nagytőkés körei Josef Klaus kormányától az Európai Közös Piachoz csatlakozást és a nyugat­német monopolkapitalis­tákkal való szoros szövet­séget várják. A néppártban számosan adnák újra magánkézbe a korábban államosított német válla­latokat, így kerülne vias­sza például a Siemens Mű­vek a nyugatnémet Sie­mens-konszern tulajdoná­ba. Az egyébként is foko­zódó nyugatnémet tőke­­behatolás folytán valóságos ,gazdasági anschluss” fe­nyegeti Ausztriát. Érthető, hogy ez ellen összpontosít­ják védekezésüket a szoci­alista és kommunista dol­gozók tömegei, akiket nem téveszt meg a kabinet­ala­kítás körüli huzavona. Nem csupán személyi intrikák­­ról van szó a Lajtán túl W­U*'

Next