Vas Népe, 1964. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

Ifjúsági szocialista brigádvezetők találkozója Szombathelyen A KISZ VI. Kongresszusa előké­születi szakaszában a KISZ Szombat­hely Városi Bizottsága tervbe vette kü­lönböző ifjúsági rétegekkel való talál­kozók szervezését. Szombaton az Ifjúság Háza újonnan felépített második emeleti klubhelyisé­gében első ízben az ifjúsági szocialista brigádok vezetőit, tagjait hívták össze baráti beszélgetésre. A találkozón szinte minden szombathelyi nagyüzem kép­viseltette magát. Ott voltak a Szombat­­helyi Pamutipar, a Savaria Cipőgyár, a MÁV Járóműjavító, a Remix Rádió­­technikai Vállalat, az ÉM Építőipar, az öntöde és Fémmegmunkáló Vállalat és az Állami Áruház ifjúsági brigádjainak képviselői. Takács László elvtárs, a KISZ me­gyei bizottságának titkára tájékoztatta az egybegyűlteket a VI. Kongresszus téziseiről. Külön hangsúlyozta a KISZ termelési tevékenységét, ezen belül a termelékenység emelését. Művelt, kul­turált ifjúságot címmel a szocialista brigádok másik fő céljáról a kommu­nista emberré válásról szólnak a tézisek. Ifjúsági szocialista brigádjaink elfogad­ták, saját programjuknak vallják a KISZ KB irányelveit. A tájékoztató utáni beszélgetésen a brigádvezetők­ elmondták, hogy az ifjúsági brigádok elsősorban a terme­lésben értek el komoly eredményeket a KISZ-kongresszusra való felkészülés­ben. A Járóműjavító fiatal műszakijai a kongresszus tiszteletére alakítottak szocialista brigádot. Célkitűzéseik közt szerepel az egyik legnagyobb üzemrész szellőzésének modern megtervezése. Vál­lalásukat már teljesítették, bíznak ben­ne, hogy az értékes tervet valóban meg is valósíthatják. A Pamutiparban az ifjú szocialista brigádok az exporttervek teljesítésével segítik a vállalatot, a cipőgyáriak a minőség és az új gyártmányok felett vállaltak védnökséget. A találkozó résztvevői elhatározták, hogy még ez év folyamán az Ifjúság Házában létrehozzák az ifjúsági szoci­alista brigádok klubját, ahol hetenként rendszeresen összejönnek a brigádveze­tők, a tagok s a szakmai problémák mellett érdekes kulturális programot szerveznek. Nagy Imre városi KISZ titkár Tibi, a traktoros — Jön már a Tibi, nyu­godtan keríthetitek a táb­lát — mondja Balázs Jó­zsef söptei brigádvezető a silózoknak. — Tényleg jön, én is lá­tom — erősíti meg Virágh István elnökhelyettes. — Hajt, mint a meszes. — De azért biztonságo­san vezet. — Azt én nem is mond­tam, hogy nem — így Virágh. Tibi percek alatt a hely­színre ér, s máris itt az újabb pótkocsi a silókom­bájnhoz. Tibi, — ahogy mondani szokás, — jó vágású, moz­gékony, középtermetű fia­talember. Kisebb, mint nagy erejű piros traktora, amelynek viszont úgy pa­rancsol, ahogyan akar, s amelyet olyan könnyűszer­rel irányít mint a pinty. — Mióta dirigálja ezt a gépet? — Két éve, 16 éves ko­rom óta. De akkor még igen fiatal voltam, meg ki­sebb is mint most. A ve­zetők valósággal dugtak, nehogy valami „fenti” em­ber meglásson, hogy ilyen drága gépre ültetnek. De nem volt ám velem semmi! Ma meg önállóan hajtok szabadon, de persze vi­gyázva. Tibi, teljes nevén Né­meth Tibor söptei fiatal­ember. Még az iskolából sem maradt ki, amikor már traktorra ült — ha módját ejthette. — Ami­­kor éppen olyan kedvük volt a vezetőknek, fel is engedték maguk mellé. Ekkor szerette meg a gé­pet, s mint a helyzet is mutatja, traktoros lett be­lőle. — Nem bánta meg, hogy ezt a szakmát választotta? — Hogyan bántam volna, amikor traktoros akartam lenni. A keresettel is elége­dett vagyok. — Mennyi az a kereset? — A múlt hónapban például 3 ezer forint volt. Most majd ha katona le­szek, el sem hiszik a paj­tásaim. — Milyen alakulatnál szeretne lenni ? — Bárhol, ahol gépet le­het vezetni. Azt hiszem azért a páncélosoknál len­nék a legszívesebben. Ott talán tankot is vezethet­nék. Balázs int, hogy megtelt a pótkocsi, Tibi a helyébe járhat. Tibi ért a kézmoz­dulatból és elnézést kérve el is köszön. Elindítja a sok lóerős gépet, s centi pontossággal a kombájn mellé jár. — U — ! Negyedszázad telt el a második Vi­lágháború kirobbanása óta. Új nemze­dék nőtt fel, amelynek nincsenek em­lékei a háborúról, nem hordozza ide­geiben ennek a megrázkódtatásnak nyo­mait, amely méreteiben felülmúlt min­den előzőt, s talán morális és anyagi rombolásban is. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak, a másik ol­dalon azoknak az óriási változásoknak jegyei vannak bevésve, amelyeket az imperializmus által kirobbantott há­ború indított el, s amelyek lényegében új világképet alakítottak ki. A mai vi­lágkép újszerűsége sok mindent eltakar a legújabb nemzedék előtt a háború előtti világból, s nehezen megfoghatóvá teszi számára a háborúhoz vezető körülmé­nyeket. A legnyomasztóbb kérdés, ami a há­borúhoz vezető körülményekkel kapcso­latosan még ma is felmerül: hogyan történhetett, hogy Európa szívében ura­lomra került a barbarizmusnak, min­den emberi érték és törvény cinikus megsemmisítésének irányzata, amivel Hitler a történelem színterére lépett és egyenesen nekivitte a világot a háború szakadék­ának. A tört­éne­ti igazság, amit újból és újból le kell szögezni az, hogy Hitlert összes módszereivel együtt fo­gadták el nemcsak a nyugatnémet nagy­tőke urai, hanem a nyugati imperialis­ták is. Az 1929-es New York-i tőzsde­krach után kibontakozó gazdasági vál­ság pánikhangulatában a német mono­póliumok urai Hitler védőszárnyai alá me­nekültek a fenyegető szociális földrengés elől. A világ többi nagytőkései is leplezet­len rokonszenvvel kísérték ezt a vállalko­zást, legalább is addig, amíg Hitleren ki nem tört a világhódítás őrülete, s fenyeget­ni kezdte azokat a nagyhatalmi piacokat, amelyeknek fenntartásában az amerikai, az angol és a francia nagytők­e érde­kelve volt. A keserű igazság az, hogy tulajdonképpen még ezen a — kapi­talista szempontból, ésszerű — határon túl is támogatást kapott Hitler a nyu­gati tőkés hatalmaktól. A támogatást gyakorlatilag csak akkor adták fel, amikor Hitler őket is belekényszerítette a háborúba. Ennek a magatartásnak a magyarázatára röviden ki kell térni. A nyugati hatalmak Hitler hábo­rújában kezdettől fogva lehetőséget lát­tak a Szovjetunió megsemmisítésére, s e lehetőséget már akkor sem hagyták számításon kívül, amikor Anglia és az Egyesült Államok a Szovjetunió olda­lán élethalál-harcra kényszerült a Har­madik Birodalommal. Nemcsal­ Chur­chill emlékirataiból, hanem számos más dokumentumból is kitűnik, hogy az angolszász vezető körök a háború alatt vakmerő időhúzási taktikát foly­tattak. Nyújtották a háborút abban a reményben, hogy a Szovjetunió elvér­zik, vagy legalábbis annyira meggyen­gül, hogy a háború után akcióképte­lenné válik a nemzetközi politikában. Mint azóta általánosan ismeretes, ez a számítás nélkülözött minden jó­zanságot, a tisztességről nem is szólva. Ez az éppoly tisztességtelen, amilyen hamis számítás természetesen nem is válhatott be. A Szovjetunió nemhogy elvérzett volna, hanem döntő erőnek bizonyult abban a világméretű küzde­lemben, amelyben az egész emberiség sorsa forgott kockán. A Szovjetunió a háború után nemcsak hogy nem vált akcióképtelenné, hanem mint a nemzet­közi politika döntő tényezője gyakorol ma is befolyást az események mene­tére és katonai, valamint gazdasági erejénél fogva a béke biztosításának legerősebb támasza. A világ népei meg­győződhettek róla, hogy a hideghábo­rús időszak néhány ren­dkívül veszé­lyes szakaszán védelmezte a Szovjetu­nió tekintélye és ereje a békét, s meg­akadályozta, hogy a szakadék szélén tántorgó amerikai politika végül is egy végzetes lépéssel beletaszítsa a világot a mélységbe. A második világháború­­ lefolyá­sát, mozgató­rugóit és következményeit tekintve — egyaránt arra figyelmez­tet, hogy az imperializmus háborús irányzatával csak a tőkés világ felbom­lását lehet siettetni. Bebizonyosodott az is, hogy minden olyan politikai kísér­let, amely a Szovjetunió megsemmisí­tésére, vagy akárcsak diplomáciai el­szigetelésére irányul, a legsúlyosabb kö­vetkezményeket vonja maga után azok­ra nézve, akik ezzel az éppoly veszé­lyes, mint amennyire ésszerűtlen kí­sérlettel megpróbálkoznak. Ez a belá­tás ma már nemcsak azokban az or­szágokban vert gyökeret, amelyek igye­keznek eltávolodni az imperialistáktól, hanem a vezető nyugati országok köz­véleményében is. Nemcsak a béke va­lamennyi híve, hanem a nyugati vezetők közül is többen, akik legalább annyira megértették korunk fejlődéstörvényeit, hogy meg tudják ítélni a háborús poli­tikában rejlő óriási kockázatot, egyet­értenek abban, hogy az emberiség szá­mára az egyetlen járható út a tör­ténelmi fejlődés jelenlegi szakaszán, a békés együttélés. Ez az egyetlen ész­szerű irányzat, amely biztosítékot nyújt­hat az emberiségnek, hogy elkerülje az újabb háborút. Ma már a világ, a még meglevő súlyos nehézségek ellenére, egyre in­kább kifelé tart a hidegháborúból. Hogy idáig eljutottunk, az annak köszönhető, hogy a szocializmus és a béke erői a háború utáni rendkívül nehéz korszak­ban tovább növekedtek, viszont az im­perialista pozíciók határozottan meg­gyengültek. A mai világhelyzetre az a jellemző, hogy a nemzetközi fejlődés irányát sokkal inkább a szocializmus és a béke erői határozzák meg, sem­mint az imperialisták hatalmi érdekei. Paul Fnow A második világháború tanulsága J­obb munkával, nagyobb tudással a szocializmus teljes felépítéséért Ez a központi gondolata, mondhatnánk jelszava a Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusra készü­lésének, a napokban kezdődő vezetőségválasztó tag­gyűléseknek. Önmagában is kifejezi ez, hogy nincs szükség gyökeres fordulatra, vátoztatásra a KISZ mun­kájában. Ellenkezőleg, azt akarják folytatni, amit eddig tettek. Munkával, tanulással a szocializmusért — jelölte meg a négy évvel ezelőtti kongresszus. Azóta, törté­nelmi fejlődésünk egyik nagy korszakát, a szocializ­mus alapjainak lerakását befejeztük s megkezdtük a szocializmus teljes felépítését. Ez tükröződik hát a kiszisták, ifjú kommunisták százezreinek törekvésében is. A vezetőség­választó taggyűlések nem csu­pán és nem is elsősorban őrségváltásra hivatottak. Nemcsak személyi kérdé­sekben, az új vezetőségek megválasztásában, dönte­nek, természetesen erre is szükség van, hanem vala­mennyi KISZ-szervezetben az egész tagsággal, küldött­­értekezleten az alapszerve­zetek küldötteivel, megvi­tatják eddigi munkájukat, meghatározzák a jövő ten­nivalóit. A vezetőségválasztó tag­gyűléseken határozzák el az ifjú kommunisták, hogy minden erejükkel igyekez­nek segíteni az idei nép­­gazdasági terv teljesítését saját munkaterületükön, az iparban, mezőgazdaság­ban egyaránt. A falusiak mindenekelőtt az őszi beta­karításban vállaljanak ere­jükhöz mért munkát, az adottságokból legjobban következő kezdeménye­zést. Segítsenek abban, hogy az ősziek idejében­­ megfelelő magágyba ke­rüljenek. A nem otthon dolgozók is részt vállalhat­nak a kapások betakarítá­sából, az őszi rét- és le­gelő tisztításból, a zöldség és a gyümölcs szüretelésé­ből. A mezőgazdasági ver­senyben nevezett fiatalok, ifjúsági munkacsapatok summázzák eddigi eredmé­nyeiket s fogadják meg vállalásaik pontos, időbeni teljesítését. Hétvégi tár­sadami munkaakciót szer­vezzenek a kiszisták a tsz­­-ben, segítsenek a szülők­nek a betakarításban. A fiatalok kezdeménye­zése nyomán nagyszerű társadalmi munkaakció van bontakozóban a fal­vakban. Azzal is szeret­­nek hozzájutni felsza­badulásunk 20. évforduló­jának méltó megünneplé­séhez, hogy szépítik, csi­nosítják a falvakat, kör­nyezetüket, szorgalmazzák, hogy minden család hozza rendbe saját házatáját, az utcákat, járdákat, tereket. Az ifjúmunkások a termelési mozgalmak szé­lesítését, a termelékenység emelését, a fiatal műsza­kiak aktivizálását, szak­mai tudásuk fejlesztését vállalják. Igyekeznek tö­megessé és tudatossá ten­ni a takarékossági moz­galmat, társadalmi munkát vállalni az üzemekben, a városban. Segítik az ex­porttervek maradéktalan teljesítését. Az eddiginél többet vállalnak az építő­iparban, a lakóházak, üze­mek, középületek határidő­re és jó minőségben való átadásában. A jövő terveinek ková­csolásánál az ifjú kommu­nisták még nagyobb gon­dot fordítanak a fiatalok érzés- és gondolatvilágának formálására, politikai te­vékenységük hatékonysá­gának javítására. A kong­resszus tiszteletére vállal­ják a politikai oktatás jobb megszervezését, a legalkal­masabb propagandisták kiválasztását, a fiatalok tömeges bevonását, a poli­tikai irodalom, a hazai és nemzetközi események iránti érdeklődés felkelté­sét. Jócskán találkozha­tunk még világnézeti bi­zonytalansággal, tudomány­talan előítéletekkel az if­júság körében. Ezért vál­lalják hát a marxizmus, a tudományos világnézet tömegesebb, hatékonyabb elsajátítását. Erre is jó le­hetőség a szabadidő hasz­nosabb kitöltése, a rend­szeres eszmecsere, vita egymás között, a felnőt­tekkel, a kommunistákkal, pedagógusokkal, a nép ügyével egyetértő s ezért fáradozó vezetőkkel, értel­miségiekkel. Igyekeznek jobban élni a művelődési otthonokban kapott lehető­ségeikkel, együttes erővel akarnak színes, gazdag ér­telmet formáló, érzelmet nemesítő programot alkot­ni, végrehajtani. Szeretnék a fiatalok, a kiszisták még jobban fel­hívni, feléjük fordítani a felnőttek, az egész társa­dalom figyelmét. Jól tud­ják, hogy mindenekelőtt magunknak kell kivívni a szülők, a felnőttek, a ve­­zetők elismerését. Igyekez­nek hát olyan tetteket vál­lalni és véghez vinni, amellyel ez elérhetik. A felnőtteken is múlik, hogy észreveszik, felfigyelnek a fiatalokra. Helyes hát né­hány KISZ-szervezetnek az a kezdeményezése, hogy egyes összejöveteleire meg­hívja a szülők, a felnőtt társadalom képviselőit is, s előttük ad számot tevé­kenységéről, ismerteti ter­veit. Fejlődő életünk követel­ményeinek megfelelően módosul a Kommunista Ifjúsági Szövetség szerve­zeti szabályzata is. Ennek Irányelveit ugyancsak meg­vitatják a vezetőségválasz­tó taggyűléseken. Bizonyá­ra egyetértenek azzal, hogy szövetségük a magyar if­júság önkéntes politikai szövetsége legyen, amely­ben helye van minden be­csületes fiatalnak. Jogává teszi a KISZ al­kotmánya minden tagjá­nak, hogy a szövetség gyű­lésein szóban, vagy írás­ban bíráljon. A vasi fiata­lok is minden bizonnyal élni fognak jogukkal már a vezetőségválasztó taggyű­léseken. Ugyanakkor kö­telessége az ifjú kommu­nistának, hogy rendszere­sen kérjen és hajtson végre párt- és KISZ-megbízatást. Remélhetőleg, ezzel sem maradnak adósak. Dézsi Mátyás

Next