Vas Népe, 1964. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
Ifjúsági szocialista brigádvezetők találkozója Szombathelyen A KISZ VI. Kongresszusa előkészületi szakaszában a KISZ Szombathely Városi Bizottsága tervbe vette különböző ifjúsági rétegekkel való találkozók szervezését. Szombaton az Ifjúság Háza újonnan felépített második emeleti klubhelyiségében első ízben az ifjúsági szocialista brigádok vezetőit, tagjait hívták össze baráti beszélgetésre. A találkozón szinte minden szombathelyi nagyüzem képviseltette magát. Ott voltak a Szombathelyi Pamutipar, a Savaria Cipőgyár, a MÁV Járóműjavító, a Remix Rádiótechnikai Vállalat, az ÉM Építőipar, az öntöde és Fémmegmunkáló Vállalat és az Állami Áruház ifjúsági brigádjainak képviselői. Takács László elvtárs, a KISZ megyei bizottságának titkára tájékoztatta az egybegyűlteket a VI. Kongresszus téziseiről. Külön hangsúlyozta a KISZ termelési tevékenységét, ezen belül a termelékenység emelését. Művelt, kulturált ifjúságot címmel a szocialista brigádok másik fő céljáról a kommunista emberré válásról szólnak a tézisek. Ifjúsági szocialista brigádjaink elfogadták, saját programjuknak vallják a KISZ KB irányelveit. A tájékoztató utáni beszélgetésen a brigádvezetők elmondták, hogy az ifjúsági brigádok elsősorban a termelésben értek el komoly eredményeket a KISZ-kongresszusra való felkészülésben. A Járóműjavító fiatal műszakijai a kongresszus tiszteletére alakítottak szocialista brigádot. Célkitűzéseik közt szerepel az egyik legnagyobb üzemrész szellőzésének modern megtervezése. Vállalásukat már teljesítették, bíznak benne, hogy az értékes tervet valóban meg is valósíthatják. A Pamutiparban az ifjú szocialista brigádok az exporttervek teljesítésével segítik a vállalatot, a cipőgyáriak a minőség és az új gyártmányok felett vállaltak védnökséget. A találkozó résztvevői elhatározták, hogy még ez év folyamán az Ifjúság Házában létrehozzák az ifjúsági szocialista brigádok klubját, ahol hetenként rendszeresen összejönnek a brigádvezetők, a tagok s a szakmai problémák mellett érdekes kulturális programot szerveznek. Nagy Imre városi KISZ titkár Tibi, a traktoros — Jön már a Tibi, nyugodtan keríthetitek a táblát — mondja Balázs József söptei brigádvezető a silózoknak. — Tényleg jön, én is látom — erősíti meg Virágh István elnökhelyettes. — Hajt, mint a meszes. — De azért biztonságosan vezet. — Azt én nem is mondtam, hogy nem — így Virágh. Tibi percek alatt a helyszínre ér, s máris itt az újabb pótkocsi a silókombájnhoz. Tibi, — ahogy mondani szokás, — jó vágású, mozgékony, középtermetű fiatalember. Kisebb, mint nagy erejű piros traktora, amelynek viszont úgy parancsol, ahogyan akar, s amelyet olyan könnyűszerrel irányít mint a pinty. — Mióta dirigálja ezt a gépet? — Két éve, 16 éves korom óta. De akkor még igen fiatal voltam, meg kisebb is mint most. A vezetők valósággal dugtak, nehogy valami „fenti” ember meglásson, hogy ilyen drága gépre ültetnek. De nem volt ám velem semmi! Ma meg önállóan hajtok szabadon, de persze vigyázva. Tibi, teljes nevén Németh Tibor söptei fiatalember. Még az iskolából sem maradt ki, amikor már traktorra ült — ha módját ejthette. — Amikor éppen olyan kedvük volt a vezetőknek, fel is engedték maguk mellé. Ekkor szerette meg a gépet, s mint a helyzet is mutatja, traktoros lett belőle. — Nem bánta meg, hogy ezt a szakmát választotta? — Hogyan bántam volna, amikor traktoros akartam lenni. A keresettel is elégedett vagyok. — Mennyi az a kereset? — A múlt hónapban például 3 ezer forint volt. Most majd ha katona leszek, el sem hiszik a pajtásaim. — Milyen alakulatnál szeretne lenni ? — Bárhol, ahol gépet lehet vezetni. Azt hiszem azért a páncélosoknál lennék a legszívesebben. Ott talán tankot is vezethetnék. Balázs int, hogy megtelt a pótkocsi, Tibi a helyébe járhat. Tibi ért a kézmozdulatból és elnézést kérve el is köszön. Elindítja a sok lóerős gépet, s centi pontossággal a kombájn mellé jár. — U — ! Negyedszázad telt el a második Világháború kirobbanása óta. Új nemzedék nőtt fel, amelynek nincsenek emlékei a háborúról, nem hordozza idegeiben ennek a megrázkódtatásnak nyomait, amely méreteiben felülmúlt minden előzőt, s talán morális és anyagi rombolásban is. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak, a másik oldalon azoknak az óriási változásoknak jegyei vannak bevésve, amelyeket az imperializmus által kirobbantott háború indított el, s amelyek lényegében új világképet alakítottak ki. A mai világkép újszerűsége sok mindent eltakar a legújabb nemzedék előtt a háború előtti világból, s nehezen megfoghatóvá teszi számára a háborúhoz vezető körülményeket. A legnyomasztóbb kérdés, ami a háborúhoz vezető körülményekkel kapcsolatosan még ma is felmerül: hogyan történhetett, hogy Európa szívében uralomra került a barbarizmusnak, minden emberi érték és törvény cinikus megsemmisítésének irányzata, amivel Hitler a történelem színterére lépett és egyenesen nekivitte a világot a háború szakadékának. A történeti igazság, amit újból és újból le kell szögezni az, hogy Hitlert összes módszereivel együtt fogadták el nemcsak a nyugatnémet nagytőke urai, hanem a nyugati imperialisták is. Az 1929-es New York-i tőzsdekrach után kibontakozó gazdasági válság pánikhangulatában a német monopóliumok urai Hitler védőszárnyai alá menekültek a fenyegető szociális földrengés elől. A világ többi nagytőkései is leplezetlen rokonszenvvel kísérték ezt a vállalkozást, legalább is addig, amíg Hitleren ki nem tört a világhódítás őrülete, s fenyegetni kezdte azokat a nagyhatalmi piacokat, amelyeknek fenntartásában az amerikai, az angol és a francia nagytőke érdekelve volt. A keserű igazság az, hogy tulajdonképpen még ezen a — kapitalista szempontból, ésszerű — határon túl is támogatást kapott Hitler a nyugati tőkés hatalmaktól. A támogatást gyakorlatilag csak akkor adták fel, amikor Hitler őket is belekényszerítette a háborúba. Ennek a magatartásnak a magyarázatára röviden ki kell térni. A nyugati hatalmak Hitler háborújában kezdettől fogva lehetőséget láttak a Szovjetunió megsemmisítésére, s e lehetőséget már akkor sem hagyták számításon kívül, amikor Anglia és az Egyesült Államok a Szovjetunió oldalán élethalál-harcra kényszerült a Harmadik Birodalommal. Nemcsal Churchill emlékirataiból, hanem számos más dokumentumból is kitűnik, hogy az angolszász vezető körök a háború alatt vakmerő időhúzási taktikát folytattak. Nyújtották a háborút abban a reményben, hogy a Szovjetunió elvérzik, vagy legalábbis annyira meggyengül, hogy a háború után akcióképtelenné válik a nemzetközi politikában. Mint azóta általánosan ismeretes, ez a számítás nélkülözött minden józanságot, a tisztességről nem is szólva. Ez az éppoly tisztességtelen, amilyen hamis számítás természetesen nem is válhatott be. A Szovjetunió nemhogy elvérzett volna, hanem döntő erőnek bizonyult abban a világméretű küzdelemben, amelyben az egész emberiség sorsa forgott kockán. A Szovjetunió a háború után nemcsak hogy nem vált akcióképtelenné, hanem mint a nemzetközi politika döntő tényezője gyakorol ma is befolyást az események menetére és katonai, valamint gazdasági erejénél fogva a béke biztosításának legerősebb támasza. A világ népei meggyőződhettek róla, hogy a hidegháborús időszak néhány rendkívül veszélyes szakaszán védelmezte a Szovjetunió tekintélye és ereje a békét, s megakadályozta, hogy a szakadék szélén tántorgó amerikai politika végül is egy végzetes lépéssel beletaszítsa a világot a mélységbe. A második világháború lefolyását, mozgatórugóit és következményeit tekintve — egyaránt arra figyelmeztet, hogy az imperializmus háborús irányzatával csak a tőkés világ felbomlását lehet siettetni. Bebizonyosodott az is, hogy minden olyan politikai kísérlet, amely a Szovjetunió megsemmisítésére, vagy akárcsak diplomáciai elszigetelésére irányul, a legsúlyosabb következményeket vonja maga után azokra nézve, akik ezzel az éppoly veszélyes, mint amennyire ésszerűtlen kísérlettel megpróbálkoznak. Ez a belátás ma már nemcsak azokban az országokban vert gyökeret, amelyek igyekeznek eltávolodni az imperialistáktól, hanem a vezető nyugati országok közvéleményében is. Nemcsak a béke valamennyi híve, hanem a nyugati vezetők közül is többen, akik legalább annyira megértették korunk fejlődéstörvényeit, hogy meg tudják ítélni a háborús politikában rejlő óriási kockázatot, egyetértenek abban, hogy az emberiség számára az egyetlen járható út a történelmi fejlődés jelenlegi szakaszán, a békés együttélés. Ez az egyetlen észszerű irányzat, amely biztosítékot nyújthat az emberiségnek, hogy elkerülje az újabb háborút. Ma már a világ, a még meglevő súlyos nehézségek ellenére, egyre inkább kifelé tart a hidegháborúból. Hogy idáig eljutottunk, az annak köszönhető, hogy a szocializmus és a béke erői a háború utáni rendkívül nehéz korszakban tovább növekedtek, viszont az imperialista pozíciók határozottan meggyengültek. A mai világhelyzetre az a jellemző, hogy a nemzetközi fejlődés irányát sokkal inkább a szocializmus és a béke erői határozzák meg, semmint az imperialisták hatalmi érdekei. Paul Fnow A második világháború tanulsága Jobb munkával, nagyobb tudással a szocializmus teljes felépítéséért Ez a központi gondolata, mondhatnánk jelszava a Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusra készülésének, a napokban kezdődő vezetőségválasztó taggyűléseknek. Önmagában is kifejezi ez, hogy nincs szükség gyökeres fordulatra, vátoztatásra a KISZ munkájában. Ellenkezőleg, azt akarják folytatni, amit eddig tettek. Munkával, tanulással a szocializmusért — jelölte meg a négy évvel ezelőtti kongresszus. Azóta, történelmi fejlődésünk egyik nagy korszakát, a szocializmus alapjainak lerakását befejeztük s megkezdtük a szocializmus teljes felépítését. Ez tükröződik hát a kiszisták, ifjú kommunisták százezreinek törekvésében is. A vezetőségválasztó taggyűlések nem csupán és nem is elsősorban őrségváltásra hivatottak. Nemcsak személyi kérdésekben, az új vezetőségek megválasztásában, döntenek, természetesen erre is szükség van, hanem valamennyi KISZ-szervezetben az egész tagsággal, küldöttértekezleten az alapszervezetek küldötteivel, megvitatják eddigi munkájukat, meghatározzák a jövő tennivalóit. A vezetőségválasztó taggyűléseken határozzák el az ifjú kommunisták, hogy minden erejükkel igyekeznek segíteni az idei népgazdasági terv teljesítését saját munkaterületükön, az iparban, mezőgazdaságban egyaránt. A falusiak mindenekelőtt az őszi betakarításban vállaljanak erejükhöz mért munkát, az adottságokból legjobban következő kezdeményezést. Segítsenek abban, hogy az ősziek idejében megfelelő magágyba kerüljenek. A nem otthon dolgozók is részt vállalhatnak a kapások betakarításából, az őszi rét- és legelő tisztításból, a zöldség és a gyümölcs szüreteléséből. A mezőgazdasági versenyben nevezett fiatalok, ifjúsági munkacsapatok summázzák eddigi eredményeiket s fogadják meg vállalásaik pontos, időbeni teljesítését. Hétvégi társadami munkaakciót szervezzenek a kiszisták a tsz-ben, segítsenek a szülőknek a betakarításban. A fiatalok kezdeményezése nyomán nagyszerű társadalmi munkaakció van bontakozóban a falvakban. Azzal is szeretnek hozzájutni felszabadulásunk 20. évfordulójának méltó megünnepléséhez, hogy szépítik, csinosítják a falvakat, környezetüket, szorgalmazzák, hogy minden család hozza rendbe saját házatáját, az utcákat, járdákat, tereket. Az ifjúmunkások a termelési mozgalmak szélesítését, a termelékenység emelését, a fiatal műszakiak aktivizálását, szakmai tudásuk fejlesztését vállalják. Igyekeznek tömegessé és tudatossá tenni a takarékossági mozgalmat, társadalmi munkát vállalni az üzemekben, a városban. Segítik az exporttervek maradéktalan teljesítését. Az eddiginél többet vállalnak az építőiparban, a lakóházak, üzemek, középületek határidőre és jó minőségben való átadásában. A jövő terveinek kovácsolásánál az ifjú kommunisták még nagyobb gondot fordítanak a fiatalok érzés- és gondolatvilágának formálására, politikai tevékenységük hatékonyságának javítására. A kongresszus tiszteletére vállalják a politikai oktatás jobb megszervezését, a legalkalmasabb propagandisták kiválasztását, a fiatalok tömeges bevonását, a politikai irodalom, a hazai és nemzetközi események iránti érdeklődés felkeltését. Jócskán találkozhatunk még világnézeti bizonytalansággal, tudománytalan előítéletekkel az ifjúság körében. Ezért vállalják hát a marxizmus, a tudományos világnézet tömegesebb, hatékonyabb elsajátítását. Erre is jó lehetőség a szabadidő hasznosabb kitöltése, a rendszeres eszmecsere, vita egymás között, a felnőttekkel, a kommunistákkal, pedagógusokkal, a nép ügyével egyetértő s ezért fáradozó vezetőkkel, értelmiségiekkel. Igyekeznek jobban élni a művelődési otthonokban kapott lehetőségeikkel, együttes erővel akarnak színes, gazdag értelmet formáló, érzelmet nemesítő programot alkotni, végrehajtani. Szeretnék a fiatalok, a kiszisták még jobban felhívni, feléjük fordítani a felnőttek, az egész társadalom figyelmét. Jól tudják, hogy mindenekelőtt magunknak kell kivívni a szülők, a felnőttek, a vezetők elismerését. Igyekeznek hát olyan tetteket vállalni és véghez vinni, amellyel ez elérhetik. A felnőtteken is múlik, hogy észreveszik, felfigyelnek a fiatalokra. Helyes hát néhány KISZ-szervezetnek az a kezdeményezése, hogy egyes összejöveteleire meghívja a szülők, a felnőtt társadalom képviselőit is, s előttük ad számot tevékenységéről, ismerteti terveit. Fejlődő életünk követelményeinek megfelelően módosul a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeti szabályzata is. Ennek Irányelveit ugyancsak megvitatják a vezetőségválasztó taggyűléseken. Bizonyára egyetértenek azzal, hogy szövetségük a magyar ifjúság önkéntes politikai szövetsége legyen, amelyben helye van minden becsületes fiatalnak. Jogává teszi a KISZ alkotmánya minden tagjának, hogy a szövetség gyűlésein szóban, vagy írásban bíráljon. A vasi fiatalok is minden bizonnyal élni fognak jogukkal már a vezetőségválasztó taggyűléseken. Ugyanakkor kötelessége az ifjú kommunistának, hogy rendszeresen kérjen és hajtson végre párt- és KISZ-megbízatást. Remélhetőleg, ezzel sem maradnak adósak. Dézsi Mátyás