Vas Népe, 1964. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

A legsürgősebb mezőgazdasági munka a talajelőkészítés és a silózás Szeptember 1-et mutat a naptár. Az „emberes"­ hónap hivatalosan is az őszt vagy legalábbis an­nak kezdetét jelenti. A mezőgazdaságban — a pillanatnyi lélegzetvétel után — újabb lendületre lesz szükség ahhoz, hogy a maga idejében földbe ke­rüljön a mag, betakarul­­janak a kapások, a rétek, s a megannyi megoldásra váró tennivalóval se kés­lekedjünk. Hogyan állunk jelenleg az őszi munkákkal? A megyei tanács mező­­gazdasági osztályának leg­frissebb jelentése szerint tavaly ilyenkor néhány fon­tos tennivalóval előbbre voltunk. Ezek között em­líthetjük a legfontosabbat, a vetőszántást is. A múlt év azonos időszakában — pedig akkor is száraz nyár volt — több mint 37 és fél ezer holdon elvégeztük e munkát. Jelenleg 26 és fél ezer holdnál tartunk. Az elmaradási oka elsősorban a gépek alacsony teljesít­ményében keresendő. Az idevonatkozó adatok sze­rint a múlt héten egy-egy géppel alig szántottak meg többet 10 holdnál, ami lé­nyegében másfél napi tel­jesítménynek felel meg. A vetőszántást a szentgott­hárdi járásban mindössze 15,1, a körmendiben is csak 18,4 százalékra végez­ték el Sajnos, még mindig ke­vés gép dolgozik két mű­szakban, s — mint egy el­lenőrzés kiderítette — a nyújtott műszakban üze­meltetett gépek száma is jóval kevesebb, mint ahá­nyat nyilvántartanak. Ért­hető, hogy ilyen módszer­rel nem is lehet elérni na­gyobb teljesítményeket. Tény, hogy a föld min­denütt száraz, nehezen munkálható. Jócskán van-11 ezer holddal elmaradtunk o M­iért alacsony a g­épek teljesítménye? o A mit lehet Kissomlyón, miért nem lehet másutt is? o E­gymást segítve többre mennénk­ nak viszont olyan termelő­­szövetkezetek, amelyekben maholnap befejezik a ve­tőszántást A kissomlyói Bolgár—Magyar Barátság Tsz-ben például 90 száza­lékra elvégezték e mun­kát, s a közeli napokban teljesen előkészítik a ta­lajt vetés alá. Mindez azért érdekes, mert a kissomlyói mezőre sem esett több eső, mint más község határára. S ha Kissomlyón boldogul­nak a kemény talajjal, mi­ért ne boldogulnának má­sutt is? A bíbor vetése megye­­szerte befejeződött, néhol vetik a takarmánykeveré­ket és megkezdődött a burgonyaszedés is. Burgo­nyából a vasvári járásban már 250 holdat be is ta­karítottak. A termés — a szárazság ellenére —, el­fogadható: holdanként 70— 80 mázsa. Megyeszerte halad a si­lózás, sajnos azonban nem olyan ütemben, mint a je­lenlegi gépesítés ezt lehe­tővé tenné. A vasi tsz-ek­­ben még soha nem volt annyi silózógép, mint az idén, mégis a silózásra vá­ró területeknek mindösz­­sze 39 százalékát takarítot­ták be a nagyüzemek. A tapasztalatok szerint azok­ban a tsz-ekben megy jól a munka, amelyek kölcsön­adják egymásnak gépeiket — a vontatókat is beleért­ve — s egyesített erővel nagyobb teljesítményre ké­pesek. Így tettek a közel­múltban a vasasszonyfai és a söptei, a szombathelyi Petőfi és a Búzakalász ter­melőszövetkezetek is. Míg korábban — amikor csak a maguk erejére támasz­kodtak e tsz-ek — 3—4 hé­tig is eltartott a silózás, most 6—8 munkanap alatt teljesen befejezték. Aján­latos lenne, ha minél több szövetkezet, segítené egy­mást a silózásban. A közeli napokban — más megyében termett répából — megkezdi mű­ködését a Sárvári Cukor­gyár, s egyelőre 490 vagon szeletet ad a vasi tsz-ek­­nek is. A szelet időbeni elszállítása­­ és gondos tá­rolása külön fontos fel­adatot jelent. A megye mezőgazdaságát irányító szervek vezetői külön is felhívták a tsz-ek figyel­mét a gondos tárolásra, mert az amúgy is takar­mányszűkében levő gaz­daságoknak nagy veszte­séget jelentene minden mázsányi használhatatlan­ná váló eleség. Szeptembert írunk, a munkák sokasodnak, s ha nem kapunk kiadós esőt, egyre nehezebbé is vál­nak. A kedvezőtlen kö­rülmények között is min­den rendelkezésre álló időt és erőt ki kell használni, hogy mint tavaly, az idén is kellő időiben elvethess­­ünk, betakaríthassunk majd felszánthassuk a határt. U. Gy. ­ Versenyben a kaliforniai farmerekkel Tapasztalatcsere és bemutató Mesteriben Népes embercsoport jár­ta a határt szombaton Mesteriben. A Dózsa Tsz vendégei — a nyugat-du­nántúli vetőmagellátó köz­pont és a celldömölki já­rási tanács mezőgazdasági osztálya meghívására — egész napos tapasztalatcse­rén és bemutatón ismer­kedtek az aprómag gépe­sített betakarításával. A tapasztalatcserén részt vett Tőke János elvtárs, a me­gyei párt- végrehajtó bi­zottság tagja, a kemenes­­aljai Úttörő Tsz elnöke, Szabó Imre elvtárs, a Ve­tőmagellátó Vállalat nyu­gat-dunántúli központjá­nak vezetője, Koch Tiva­dar járási főagronómus, valamint számos tsz-elnök és vetőmagtermesztő szak­ember. A mesteri Dózsa Tsz a celldömölki járás egyik legjobb termelőszövetkeze­te. A közel másfélezer hol­das tsz 41 forintos munka­egységével meggyőzően bi­zonyítja, hogy belterjes gazdálkodásával v­alóra váltja lehetőségeit. A pillangós növényeket is jól hasznosítja: takarmányt­­­ és pénzt szerez velük. Ki­lencven holdon lucernát, hatvan holdon vörösherét termesztenek. Az első ka­száláskor holdanként 25 mázsa pillangósszénát ta­karítottak be. A második kaszáláskor 30 hold lucer­nát és 20 hold vörösherét hagytak magfogásra. Kocsi Károly elvtárs, a mesteri Dózsa Tsz elnöke a látogatók kérdéseire el­mondta, hogy elég mély fekvésű talajon jelölték ki a magfogásra szánt táblá­kat. Így szárazság nem „vitte” el a termést. Több éves tapasztalataik rácá­foltak arra a régi hiedelem­re, hogy a fejlett pillan­gósból nincs elegendő mag. Nem így van! Mesteriben jól fejlett, kissé dőlt lucer­nát és vörösherét hagytak magfogásra, és a vártnál jobb termést takarítanak be. A tapasztalatcsere rész­vevői a mezőn tanulmá­nyozták az aprómag gépe­sített betakarítását A ké­zikasza itt divatjamúlt szerszám lett — a magla­­csmát és vörösherét Ze­­tor-erőgép meghajtásával fűkasza vágta. Tuboly Ala­dár tsz-traktoros újításával a fűkaszán terelőt iktattak be, s így a gép szabályo­san rendre „rakta” a mag­lucernát, illetve vöröshe­rét. A rendről kombájn csépelte el a termést. A kombájn dobkosarára dörzsszövetet szereltek, s így az aprómagnak már mintegy­ felét kidörzsölték. A mezőről vontató szállí­totta a gubót a heref­ej­tő­höz, majd onnét a mag a tisztába került. A mesternek aprómag­­cséplési eredménye nagy­szerű: a maglucerna hold­ja 2,1­2 mázsával, a vörös­here pedig 1,92 mázsával fizetett. A lucernamag mák­­zsánkénti ára 3500 forint. Könnyű kiszámolni, hogy miért várnak 50 holdról — aprómagból — a mesteri tsz-ben a tervezett 200 ezer forint helyett 300 ezer forintot. A mesternek hol­­dankénti 2 mázsás apró­­mag termése a megyében rekordtermés számba megy. De a kaliforniai far­merek holdanként 5—6 má­zsa aprómagot termeszte­nek. A mi apróm­agunk pe­dig jobb és fagyállóbb, csak­ kevés terem belőle. A tapasztalatok összegezése után a résztvevők egyetér­tettek abban, hogy tsz-eink­­nek jobban kell élniük az apróanagtermesztésben rej­lő lehetőségekkel. Agro­technikával, szakszerű nö­vényvédelemmel megyénk­ben is elérhető 4—5 mázsás aprómagtermés. A mesteri­ek fogadkoztak is, hogy versenyre kelnek a kalifor­niai farmerekkel. Jövő ilyenkorra meg akarják duplázni idei eredményei­ket. (KL) Védekezzünk az amerikai fehér szövőlepke ellen Az amerikai fehér szövő­lepke (Hyphantria cunea) év­ről évre károsítja gyümölcs­ös haszonfáinkat. Kártétele nyomán a fák tönkremen­nek, fejlődésükben elmarad­nak, és a fertőzött gyümölcs exportra nem vihető. A szövőlepke elleni véde­kezést a következőképpen kell végrehajtani. Addig, amíg a hernyók a fészekben vannak, a hernyófészkeket le kell vágni és elégetni. Később vegyszeres védeke­zést kell alkalmazni: Holló 10 permetezőszerből 1—2 százalékos oldatot (légpor­lasztáshoz gép esetén 3 szá­zalékos oldatot). Amennyiben gyümölcsöst kezelünk vagy a fák alatt zöldség van, termésük fo­gyasztásától három­ hétig tartózkodjunk. Nagy Endre főagronómus Növényvédő Állomás m 4 VAS NÉPE 1881 szept. – Kedd ... és a levegőben. Főleg, ha hozzáedződött az ember. Pankóczi Gyön­gyi már hozzáedződött. Mindössze tizenhat eszten­dős, a szombathelyi Savá­ria gimnázium másodikos tanulója, de bátor tagja az MJSS Vas megyei repülő­klubjának. E pillanatban izgalmas és érdekes sportmutatványt végez: a „sárkány-ejtőer­nyőzést”. Szombathelyi MHS-újí­­tás. Szerzője Bokor Ár­pád és néhány lelkes mun­katársa. Lényege pedig a következő. Néhány hónap­pal ezelőtt Bokor hangár­mester és ejtőernyős tanít­ványai rájöttek, hogy a földön fekvő ejtőernyő, ha a légáramlás irányába for­dítják, tökéletesen kinyílik. Némi átalakítást végeztek mérnök szakember segítsé­gével az ernyőn, s kötelét a traktorhoz, teherautó­hoz kapcsolták. A traktor, illetve az autó elindult és ahogy gyorsult, úgy emel­kedett felfelé az ernyő a levegőben. Az ejtőernyős a kötél végét vállára csa­tolja, néhány lépést fut a földön az emelkedő ernyő után, majd szépen, foko­zatosan az ernyővel együtt emelkedik. Száz méter ma­gasságban kiold és ugyan­úgy ereszkedik a levegő­ből a föld felé, mintha repülőgépből ugrott volna ki. Ezzel az egyszerű mód­szerrel az ejtőernyős tudo­mány elsajátítása és be­gyakorlása rendkívül ol­csóvá válik. A repülőgép­ről történő ejtőernyőzés esetén, mint kiszámították, egy-egy ugrás 500—600 fo­rintba került, de előfordult az is, hogy hiába érke­zett meg az igényelt repü­lőgép, kedvezőtlen időjá­rás miatt lehetetlen volt az ugrás. Az új módszer­nek segítségével bármikor repülőgép nélkül is lehet űzni az ejtőernyőzés sport­ját. Miközben ezt megtud­juk, Gyöngyi bátran beöl­tözik, a hangármester be­indítja a Belorusz traktort, amely ezúttal nem a me­zőgazdaság, hanem a sport szolgálatában áll, s a fia­tal sport­leányzó hamaro­san madárként száll a le­vegőben. — Barátságos arcot ké­rünk! — kiáltják utána földi kollégái. A barátsá­gos arcot már csupán fel­tételezni tudjuk, mert Gyöngyi hamarosan apró ponttá válik. Mikor leszáll, kijelenti, hogy már nem érez ejtőernyőzés közben jó... félelmet vagy elfogódott­ságot. Július 31-én délu­tán két óra 33 perckor esett át a tűzkeresztségen, mikor nyolcszáz méter magasból először lépett ki a repülőgépből. Sokkal iz­galmasabb pillanat volt, mint amikor készületlenül felszólítja a tanárnő latin­ból felelni. Nekifogott, hogy előírás szerint el­mondja a bűvös három számot: 21-22-23, s a kellő pillanatban kioldja az er­nyőt. De bevallja, hogy a 21-es számnál tovább nem jutott, úgy elszorult a tor­ka. Az ernyő kioldását en­nek ellenére szerencsésen elvégezte. Most még egy felszállást és ugrást végez búcsúzóul. Igaz, hogy nem gépből hanem az előző módszer segítségével, de hiába biz­tat, ezt a száz méteres produkciót sem merjük utána csinálni. REPÜLNN­ k Gyöngyi a főidőn . "■ Bokor Árpád traktorral „pótolja” a repülőgépet.

Next