Vas Népe, 1964. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

TU­DOMÁNY ~­technika Tűzhányók és EMBEREK A Szovjetunióban már a harmincas éveikben meg­kezdték a működő vulká­nok energiájának tanul­mányozását, de a kutatás egységes központja a Szov­jet Tudományos Akadémia kebelén belül működő sza­kosított Vulkanológiai In­tézet, csak tavaly alakult meg. Az intézet céljának azt tekinti, hogy a vulka­­nológiából olyan tudo­mányt formáljon, amely a kutatási eredményeket fel­használva előre tudja majd jelezni a kitörések idejét és várható arányait. Al­y­­nyit máris elértek, hogy Kamcsatkán, az Intézet telephelyén a kitörések nem zúdulnak váratlanul a lakosságra. A vulkanológia mai formájában még egészen fiatal tudomány, amely­nek, mint a többi tudo­mánynak is, szakembe­rekre van szüksége. Ilyen szakembereket egyelőre még nem képeznek a tu­dományegyetemek geoló­giai fakultásain. Olyan kőzetkutatók, geofizikusok, geokémikusok adják a szakemberek seregét, akik az egyetem elvégzése után a Kamcsatkán munka közben sajátítják el ezt az érdekes és vonzó tudomá­nyos szakterületet. Amikor kitör egy vul­kán, az emberek igyekez­nek minél messzebbre menekülni a veszélyes helytől. A vulkanológusok éppen ellenkezőleg visel­kednek, ekkor működése közben figyelhetik meg a krátert, mintákat vehet­nek, megmérhetik a láva és a gáz hőmérsékletét, összegyűjthetik mindazt az értékes, tudományos anyagot, amelyet a dol­gozószobában, könyvekből nem lehet megszerezni. Az ilyen munka azonban igen kockázatos, a megfigyelő könnyen szenvedhet égési sebeket, gázmérgezést. Amikor néhány hónap­pal ezelőtt a kutatók egy csoportja helikopterrel le­ereszkedett a Karimszki vulkán lejtőjére, két fia­tal kutató, Genrih Stein­­berg és Anatolij Csirkov csaknem az életével fize­tett merészségéért, any­­nyira közel nyomultak a láva fonásához. Steinberg súlyosan megsérült, nyolc napig feküdt eszméletlenül a kórházban, Csirkov pe­dig, áld combcsonttörést szenvedett, a mai napig is bottal jár... Az említett két fiatal vulkanológus és társaik már nyolc működő vul­kánt és három kitörésben levő tűzhányót másztak meg, olyasmivel foglalkoz­nak, aminek elméleti je­lentősége mellett rendkí­vül fontos gyakorlati hasz­na is van. Meghatározzák például, hogy hol kezdőd­nek és végződnek a vulká­ni kitörések által­­fenyege­tett körzetek, ilyen helyen azután nem engedélyezik az építkezést. Előre jelzik, hol és mikor várható vul­káni kitörés, s megjelölik a módot, hogyan lehetne megváltoztatni a lávafo­lyam irányát. Már eddig is több ízben tettek javas­latot, hogyan lehetne a vulkáni tevékenység mel­léktermékeiként felszínre kerülő hasznos ásványo­kat az iparban és az épít­kezésekben alkalmazni. i. e. A vulkánkutatóknak az összkomforthoz gejzír szolgáltatja a melegvizet... Mágneses mérés a vulkán kráterénél. ✓ Új magyar módszer a rádióaktív sugárzás mérésére A rádióaktív sugárzás mérésére is alkalmasnak bizonyult az az új magyar eljárás, amelyet voltakép­pen a sejtsugárzás észlelésére dolgozott ki Barkász Emil gépészmérnök, a műszaki tudományok kandi­dátusa. Az eljárás már akkor is nagy érdeklődést váltott ki a szakkörökben, amikor beigazolódott, hogy ily módon a megfelelő berendezésbe helyezett, kü­lönleges vegyszerrel kezelt, de egyébként közönsé­ges filmanyag valóban elsötétül, esetleg teljesen meg is feketedik az elő sejtek igen gyenge elektromágne­ses sugárzásának hatására. A további kísérletek közben kiderült, hogy a film ak­kor is elsötétedik, ha semmiféle sejt elektromág­neses sugárzása nem hat rá, de valamilyen rádióak­tív forrásból gamma-sugárzás éri. Az eljárás tehát az előzetes feltételezésen túlmenően nemcsak a rádió­hullámok és az infravörös sugárzás közti tartomány­ban érzi meg az elektromágneses sugarakat, hanem az infravörösön túl még a rádióaktív gamma-sugárzás iránti is érzékeny. Ennek nagy , jelentősége lehet a gyakorlati­­élet több ágaiban­ is.­Egész­en újszerű,­ eddig sem is sejtett eszközt ad például a rádióaktív­ nyers­­— így az után, a tórium, az aktívttum, stb. —• -j fiatalmk­ kezébe. 4 VAS NÉPE WIMv­ Okt­ 1.- Csütörtök Szénalázból kifejlődő asztma Az Egyesült Államok­ban kutatásokat folytat­nak arról, hogy a széna­lázban szenvedők hány százaléka válik asztmássá és milyen betegek vannak leginkább kitéve ennek a veszélynek. Az Egyesült Államokban mintegy 10—15 millió kö­zött mozog a szénalázban szenvedők száma és körül­belül 5 millió az asztmás beteg.­A szénaláz „szezonja” augusztus közepén kezdő­dik. Ezt a betegséget egyelőre nem tudják sike­resen gyógyítani, a kuta­tások vezetői — dr. Itkin és dr. Townley — azon­ban úgy vélik, hogy meg­felelő megelőző kezeléssel elejét lehet venni az aszt­ma kifejlődésének. Ehhez nem elegendő az úgyneve­zett anti-hisztaminos gyógyszerek rendszeres fo­gyasztása. Az asztma meg­előzéséhez feltétlenül szükséges, hogy megtalál­ják az allergiás tüneteket okozó anyagokat és azok igen kis mennyiségű ada­golásával „leszoktassák” a szervezetet az allergiás re­akciókról IKE. E­gy pohár víz A tudományos felméré­­sek szerint egy korszerűen felszerelt háztartásban a család minden egyes tag­jának — átlagosan — 200 —220 liter a napi vízigé­­nye. Mintegy 150 liter kell fürdésre, tisztálkodásra, 20 liter mosásra, takarításra, 20 liter a főzéshez, a töb­bi pedig egyéb célokra, például a szobanövények locsolására jut. Ha egy pil­lantást vetünk a vízművek statisztikájára, rögtön hur­rázhatunk, Budapesten ugyanis egy személyre a napi kvóta nyáridőben 485 liter, átlagosan pedig 385 liter. Ha azonban bogará­szunk a számok tengeré­ben, a hidegvíz gyorsan lehűti kedélyünket. Az ipar, a közületek, az in­tézmények, vagy például a Köztisztasági Hivatal, sok vizet szippant el a ház­tartásoktól, s a napi fej­adag 160—200 literre apad. Az ideálistól tehát még egy kicsit távol vagyunk. Könnyű volt a régiek­nek előteremteni a vizet. A rómaiak Aquincum kö­rül bévízű fúrásokból nyer­ték a vizet. Egyes szerzők innen vezetik le Aquincum nevének eredetét, amely vagy az aquae quinque (öt forrás) latin szóból, vagy az Ak-iik (bővíz) kelta szóból ered. Bonfini arról szól, hogy Mátyás korában Budavárba­­n ve­zetéken vitték a vizet a Béla király forrásból, il­letve a szervita-kunyhó kö­rüli forrásokból. A törö­kök a mohamedán vallás szertartásának megfelelően p artézi forrásokból léte­sítettek fürdőket, s a mai Lánchíd budai hídfőjének környékén vízművet is épí­tettek. Kempelen Farkas 1778-ban, az addig taposó­malommal működtetett­ Ví­­ziművet lóval hajtott, ve­derláncos megoldásra ala­kítja át. 1855-ben Clark Ádám korszerűsítette a Du­nai Vízművet. Ma már azonban nehéz majdnem 800 000 köbméter vizet nyerni. Mi általában 25—- 30 kilométer távolságból, Szentendréről hozzuk a partmenti kutak vizét Bu­dapestre. De még mindig szerencsésebbek vagyunk, mint más nagyvárosok, hi­szen Bécs és Párizs átlag­ban 150 kilométer távol­ságból kapja a vizet. Los­ Angeles pedig 450 kilomé­terről. Ez aztán meg is drá­gítja. S ha már százezer köbméterekben számolunk, a következményeit is visel­ni kell. Az ilyen óriási víz­­mennyiség már megköve­teli a vegyi tisztítást. A vízművek egy év alatt 150 tonna klórt használ fel. Ettől a mennyiségtől azon­ban nem kell megriadni, mert egy-egy liter vízben mindössze 0,5—1 milli­gramm klór végzi a fertőt­lenítést. ÁSATÁSOK a várnai csatamezőn A szófiai hadtörténeti múzeum és a Bolgár Tu­dományos Akadémia archeológiai intézete ásatásokat folytat a várnai csata színhelyén, hogy pontosabb képet kapjon Ulászló, illetve II. Murád seregeinek elhelyezéséről és a csata lefolyásáról. Már régebben is találtak itt érdekes leleteket: páncélkesztyűt, sar­kantyúkat, különféle szálfegyvereket, lószerszámait fém tartozékait és egyebeket. A most folyó ásatások azonban máris fontosabb eredménnyel jártak: föld­ből döngölt erődítést tártak fel. A lelet részletes elemzése sok vitás kérdést tisztázhat és valószínűleg megálla­píthatóvá teszi az ellenséges hadak csata­rendjét. A munka nem könnyű,hiszen a hajdani csatatér egy részét már a terjeszkedő város foglalja el, más részén megművelt, bevetett szántóföldek vannak.

Next