Vas Népe, 1964. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-01 / 230. szám
TUDOMÁNY ~technika Tűzhányók és EMBEREK A Szovjetunióban már a harmincas éveikben megkezdték a működő vulkánok energiájának tanulmányozását, de a kutatás egységes központja a Szovjet Tudományos Akadémia kebelén belül működő szakosított Vulkanológiai Intézet, csak tavaly alakult meg. Az intézet céljának azt tekinti, hogy a vulkanológiából olyan tudományt formáljon, amely a kutatási eredményeket felhasználva előre tudja majd jelezni a kitörések idejét és várható arányait. Alynyit máris elértek, hogy Kamcsatkán, az Intézet telephelyén a kitörések nem zúdulnak váratlanul a lakosságra. A vulkanológia mai formájában még egészen fiatal tudomány, amelynek, mint a többi tudománynak is, szakemberekre van szüksége. Ilyen szakembereket egyelőre még nem képeznek a tudományegyetemek geológiai fakultásain. Olyan kőzetkutatók, geofizikusok, geokémikusok adják a szakemberek seregét, akik az egyetem elvégzése után a Kamcsatkán munka közben sajátítják el ezt az érdekes és vonzó tudományos szakterületet. Amikor kitör egy vulkán, az emberek igyekeznek minél messzebbre menekülni a veszélyes helytől. A vulkanológusok éppen ellenkezőleg viselkednek, ekkor működése közben figyelhetik meg a krátert, mintákat vehetnek, megmérhetik a láva és a gáz hőmérsékletét, összegyűjthetik mindazt az értékes, tudományos anyagot, amelyet a dolgozószobában, könyvekből nem lehet megszerezni. Az ilyen munka azonban igen kockázatos, a megfigyelő könnyen szenvedhet égési sebeket, gázmérgezést. Amikor néhány hónappal ezelőtt a kutatók egy csoportja helikopterrel leereszkedett a Karimszki vulkán lejtőjére, két fiatal kutató, Genrih Steinberg és Anatolij Csirkov csaknem az életével fizetett merészségéért, anynyira közel nyomultak a láva fonásához. Steinberg súlyosan megsérült, nyolc napig feküdt eszméletlenül a kórházban, Csirkov pedig, áld combcsonttörést szenvedett, a mai napig is bottal jár... Az említett két fiatal vulkanológus és társaik már nyolc működő vulkánt és három kitörésben levő tűzhányót másztak meg, olyasmivel foglalkoznak, aminek elméleti jelentősége mellett rendkívül fontos gyakorlati haszna is van. Meghatározzák például, hogy hol kezdődnek és végződnek a vulkáni kitörések általfenyegetett körzetek, ilyen helyen azután nem engedélyezik az építkezést. Előre jelzik, hol és mikor várható vulkáni kitörés, s megjelölik a módot, hogyan lehetne megváltoztatni a lávafolyam irányát. Már eddig is több ízben tettek javaslatot, hogyan lehetne a vulkáni tevékenység melléktermékeiként felszínre kerülő hasznos ásványokat az iparban és az építkezésekben alkalmazni. i. e. A vulkánkutatóknak az összkomforthoz gejzír szolgáltatja a melegvizet... Mágneses mérés a vulkán kráterénél. ✓ Új magyar módszer a rádióaktív sugárzás mérésére A rádióaktív sugárzás mérésére is alkalmasnak bizonyult az az új magyar eljárás, amelyet voltaképpen a sejtsugárzás észlelésére dolgozott ki Barkász Emil gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa. Az eljárás már akkor is nagy érdeklődést váltott ki a szakkörökben, amikor beigazolódott, hogy ily módon a megfelelő berendezésbe helyezett, különleges vegyszerrel kezelt, de egyébként közönséges filmanyag valóban elsötétül, esetleg teljesen meg is feketedik az elő sejtek igen gyenge elektromágneses sugárzásának hatására. A további kísérletek közben kiderült, hogy a film akkor is elsötétedik, ha semmiféle sejt elektromágneses sugárzása nem hat rá, de valamilyen rádióaktív forrásból gamma-sugárzás éri. Az eljárás tehát az előzetes feltételezésen túlmenően nemcsak a rádióhullámok és az infravörös sugárzás közti tartományban érzi meg az elektromágneses sugarakat, hanem az infravörösön túl még a rádióaktív gamma-sugárzás iránti is érzékeny. Ennek nagy , jelentősége lehet a gyakorlatiélet több ágaiban is.Egészen újszerű, eddig sem is sejtett eszközt ad például a rádióaktív nyers— így az után, a tórium, az aktívttum, stb. —• -j fiatalmk kezébe. 4 VAS NÉPE WIMv Okt 1.- Csütörtök Szénalázból kifejlődő asztma Az Egyesült Államokban kutatásokat folytatnak arról, hogy a szénalázban szenvedők hány százaléka válik asztmássá és milyen betegek vannak leginkább kitéve ennek a veszélynek. Az Egyesült Államokban mintegy 10—15 millió között mozog a szénalázban szenvedők száma és körülbelül 5 millió az asztmás beteg.A szénaláz „szezonja” augusztus közepén kezdődik. Ezt a betegséget egyelőre nem tudják sikeresen gyógyítani, a kutatások vezetői — dr. Itkin és dr. Townley — azonban úgy vélik, hogy megfelelő megelőző kezeléssel elejét lehet venni az asztma kifejlődésének. Ehhez nem elegendő az úgynevezett anti-hisztaminos gyógyszerek rendszeres fogyasztása. Az asztma megelőzéséhez feltétlenül szükséges, hogy megtalálják az allergiás tüneteket okozó anyagokat és azok igen kis mennyiségű adagolásával „leszoktassák” a szervezetet az allergiás reakciókról IKE. Egy pohár víz A tudományos felmérések szerint egy korszerűen felszerelt háztartásban a család minden egyes tagjának — átlagosan — 200 —220 liter a napi vízigénye. Mintegy 150 liter kell fürdésre, tisztálkodásra, 20 liter mosásra, takarításra, 20 liter a főzéshez, a többi pedig egyéb célokra, például a szobanövények locsolására jut. Ha egy pillantást vetünk a vízművek statisztikájára, rögtön hurrázhatunk, Budapesten ugyanis egy személyre a napi kvóta nyáridőben 485 liter, átlagosan pedig 385 liter. Ha azonban bogarászunk a számok tengerében, a hidegvíz gyorsan lehűti kedélyünket. Az ipar, a közületek, az intézmények, vagy például a Köztisztasági Hivatal, sok vizet szippant el a háztartásoktól, s a napi fejadag 160—200 literre apad. Az ideálistól tehát még egy kicsit távol vagyunk. Könnyű volt a régieknek előteremteni a vizet. A rómaiak Aquincum körül bévízű fúrásokból nyerték a vizet. Egyes szerzők innen vezetik le Aquincum nevének eredetét, amely vagy az aquae quinque (öt forrás) latin szóból, vagy az Ak-iik (bővíz) kelta szóból ered. Bonfini arról szól, hogy Mátyás korában Budavárban vezetéken vitték a vizet a Béla király forrásból, illetve a szervita-kunyhó körüli forrásokból. A törökök a mohamedán vallás szertartásának megfelelően p artézi forrásokból létesítettek fürdőket, s a mai Lánchíd budai hídfőjének környékén vízművet is építettek. Kempelen Farkas 1778-ban, az addig taposómalommal működtetett Víziművet lóval hajtott, vederláncos megoldásra alakítja át. 1855-ben Clark Ádám korszerűsítette a Dunai Vízművet. Ma már azonban nehéz majdnem 800 000 köbméter vizet nyerni. Mi általában 25—- 30 kilométer távolságból, Szentendréről hozzuk a partmenti kutak vizét Budapestre. De még mindig szerencsésebbek vagyunk, mint más nagyvárosok, hiszen Bécs és Párizs átlagban 150 kilométer távolságból kapja a vizet. Los Angeles pedig 450 kilométerről. Ez aztán meg is drágítja. S ha már százezer köbméterekben számolunk, a következményeit is viselni kell. Az ilyen óriási vízmennyiség már megköveteli a vegyi tisztítást. A vízművek egy év alatt 150 tonna klórt használ fel. Ettől a mennyiségtől azonban nem kell megriadni, mert egy-egy liter vízben mindössze 0,5—1 milligramm klór végzi a fertőtlenítést. ÁSATÁSOK a várnai csatamezőn A szófiai hadtörténeti múzeum és a Bolgár Tudományos Akadémia archeológiai intézete ásatásokat folytat a várnai csata színhelyén, hogy pontosabb képet kapjon Ulászló, illetve II. Murád seregeinek elhelyezéséről és a csata lefolyásáról. Már régebben is találtak itt érdekes leleteket: páncélkesztyűt, sarkantyúkat, különféle szálfegyvereket, lószerszámait fém tartozékait és egyebeket. A most folyó ásatások azonban máris fontosabb eredménnyel jártak: földből döngölt erődítést tártak fel. A lelet részletes elemzése sok vitás kérdést tisztázhat és valószínűleg megállapíthatóvá teszi az ellenséges hadak csatarendjét. A munka nem könnyű,hiszen a hajdani csatatér egy részét már a terjeszkedő város foglalja el, más részén megművelt, bevetett szántóföldek vannak.