Vas Népe, 1964. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

Miért nincs NVB I-es labdarúgó-csapata Szombathelynek ? Előző cikkeinkben — ha nagy vonalakban is —, igyekeztünk párhuzamot vonni a régi és a mai Haladás játékfelfogása, teljesítménye között Ezeket az összehasonlításokat nem azért tettük, hogy untassuk Olvasóinkat a „dicső múlt” emlékeivel, s elvonjuk a figyelmüket a mai Haladás problémáiról, hanem éppen ellenkezőleg: megpróbáltuk vázlatosan feleleveníteni a harmincas, a negyvenes, az ötvenes évek Haladásának helytállását, lelkesedését az egyesület, a város színeiért. Úgy gondoljuk, nem kell már további példasorozat annak bizonyítására, hogy a múlt Haladása hosszakkal előzte meg mai utódát — a kötelessétudás, a lelkesedés terén. Nem állítjuk, hogy 15—20 éves távlatból játéktudás terén helyes értékelést tudnánk tenni a régi és a mai Haladás játékosok között. Ami minden kétséget kizáróan Pillérek, Kalotaiék, Szabóék, Lovászék, Kulcsárék, Szakályék (stb) és a mai fiatalok között különbséget jelent, az az egyesület iránti szeretet, ragaszkodás, egymás megbecsülése, pályán kívül is tapasztalható jó baráti szellem — a régiek javára. És talán itt kezdhetnénk részleteiben is taglalni a kérdést: Miért nincs NB I-es csapata Szombathelynek? Azért nincs, mert egy olyan együttes, amely vállalja a reprezentatív szerep betöltését, annál a már említett erények képezik az alapot. Ezekhez kapcsolódik a játéktudás, s ezeknek az összessége teszi azzá a csapatot, ami. Minden kertelés nélkül meg kell mondani, hogy ha az idei NB I B-s bajnokságban szerepelt szombathelyi játékosok valamenynyien egy célt tekintettek volna — a feljebb jutást —, akkor ma nem kellene ilyen kérdésekkel foglalkoznunk. Változatlanul állítjuk, hogy az 1964-es bajnokság Haladása játéktudásban messze megelőzte vetélytársait, a tudással azonban nem párosult az akarat, az egységes célért való küzdelem. Baj volt, hogy az egyesület szakvezetői — elsősorban a labdarúgó-szakosztály —, nem ismerte fel időben azokat a visszahúzó erőket, amelyek végül is a csapat kudarcát jelentették. Pedig nem egy esetben tudtak arról, hogy X, vagy Y fővárosi, illetve vidéki NB I-es csapat tárgyal idényközben — meg nem engedhető módon —, egyik, vagy másik játékosukkal. Tudták, hogy X, Y labdarúgójuk a távozás gondolatával foglalkozik (Molnár II, Szigeti), de bíztak abban, hogy ezek a játékosok nem hagyják cserbe csapatukat addig, amíg annak tagjai. Ma már tudjuk, hogy az edző, a szakosztályvezető, az intéző és a többi egyesületi vezető jóhiszeműségének nem volt alapja. A Haladás nem gazdag sportegyesület. Nincsenek kimeríthetetlen anyagi forrásai a minden áron való eredmény elérése érdekében. Az egyesület vezetőit nem érheti vád abból a szempontból, hogy játékosainak nem adta meg mindazokat a törvényesen biztosított anyagi juttatásokat, amelyek szükségesek voltak a zavartalan, gondtalan sportolásukhoz. Nem mondhatta egyetlen Haladás-labdarúgó sem, hogy anyagi gondokkal küzdött azért, mert egyesülete nem biztosított számára megfelelő megélhetési lehtőséget. És hogy mégis minduntalan felvetődtek a problémák, azok részint a már említett játékoscsábításokból, részint a magasabb osztályú, mammutegyesületek idő előtti átigazolási ajánlataiból adódtak. Persze, ehhez kapcsolódott néhány játékos oly értelmű anyagi követelése, hogy mondván: majd a hajrában kipréseljük az egyesületből azokat a forintokat, amelyeket minden bizonnyal a föld alól is előteremtenek, ha azt akarják, hogy visszajussunk az NB I-be. A legdöntőbb azonban e kérdésben az volt, hogy a távozási szándékkal foglalkozó „kiokosított” játékosok egyszerűen alibi játékot nyújtottak olyan mérkőzéseken, amelyeken éppen az ő játéktudásuk dönthette volna el a mérkőzés sorsát. Említettük, hogy a Haladás vezetősége — főként a labdarúgó-szakosztályé — nem fedte fel időben a problémákat. Amikor a bajok orvoslása helyett retorziókat alkalmazott, az már nem segített az előbbrehaladásban. Emlékszünk az év két nagyszabású „perére”, amely már sejtette, hogy nincsen minden rendben a csapat háza táján, de emlékszünk azokra a „büntetésekre” is, amelyek egyáltalán nem szolgálták a csapat szellemének, kollektív érzésének fejlődését. Meggyőződésünk, hogy az egykori legendás Haladás-szív felelevenítése, a felelősségérzet mindkét oldali felvetése nem volt hiábavaló „szórakoztatása” az érdekelteknek és a szurkolóknak. A Haladást minden eddigi kudarca, kisiklásai ellenére is szeretik megyénk sportkedvelői. Úgy szeretik, mint azt a gyermeküket, aki sokszor tesz rossz fát a tűzre, s aki megérdemli a fenyítést, de ezen túlmenően a „szülőben” nem él a harag érzete. Reméljük, hogy a jelenleg folyó csapatformálási munkálatok eredményesek lesznek. Szorosabb lesz a játékosok közötti baráti kapcsolat, őszintébb lesz a vezető és a játékos egymáshoz való viszonya. A szakosztály vezetői a gondos szülő szigorával, szeretetével kezelik a gondjaikra bízott játékosokat. Végül, de nem utolsó sorban: azok a játékosok, akik a Haladás színeiben akarnak az új bajnoki idényben szerepelni, minden mellékgondolat nélkül, színes lélekkel, tudásuk legjavát nyújtva küzdenek annak a sikernek a kivívásáért, amely az idén nem sikerült. Szabó Jenő Az utóbbi 15 év munkáját értékelte legutóbb bensőséges ünnepség keretében a Haladás atlétikai szakosztálya. A családias öszszejövetelén megjelent Szegedi Nándor elvtárs, a MÁV szombathelyi igazgatóságának vezetője, Varga János sportköri elnök és sokan mások a szakosztály tagjai, valamint a meghívottak közül. Gibba István szakosztályvezető az elmúlt 15 év munkáját, eredményeit, problémáit átfogó beszámolójához többen szóltak hozzá. Varga János elnök elismerését fejezte ki a szakosztály 15 éves ténykedéséről, Török Péter sportköri elnökhelyettes a szakosztályon belüli KISZ-munkát dicsérte. A továbbiak során Szegedi Nándor elvtárs a szakosztály két régi, kitűnő sportolójának, Szabó Gyulának és Csapó Lajosnak pénzjutalmat adott át. MHL-élsportolók jutalmazása Szerdán délután a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Beloiannisz utcai székházában bensőséges ünnepség keretében jutalmazta meg az MHS országos elnöksége az 1964-ben legjobb eredményeket elért sportolókat — köztük Hammerl László olimpiai sportlövőbajnokot és bronzérmest, valamint az Európabajnok modellezőket: Azor Lászlót, Borüst Lászlót és Frigyes Ernőt. A megjelenteket Úszta Gyula altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, az MHL országos elnökségének elnöke üdvözölte, majd méltatta a nagyszerű teljesítményeket. Sportév - fogás kérdésekkel Nem sokáig tart az apály a sportéletben, a tokiói olimpia után. A rövid pihenő, erőgyűjtés után újult lendülettel látnak neki a sportolók a feladatoknak. Lesz annyi, hogy 1965-ben is lázba hozza a sportvilágot. Ezt bizonyítja az a csupán egy-két, jellemző esemény is, amellyel az alábbiakban foglalkozunk. Mit tartogat tehát az Új esztendő? A selejtezők éve Nagy „nekidurálás” tapasztalható máris a világ minden sarkában, ahol csak a labdarúgást ismerik. .. Tudniillik 1965-ben dől el, melyik lesz a 14 csapat, amely a selejtezők után átutazhat a szigetországba, Angliába, hogy megvívja a legnépszerűbb sportág legfontosabb eseményének, a világbajnokságnak a döntőjét. Európa legjobb csapatai kilenc csoportban küzdenek, a dél-amerikaiak háromban, s a győztesek, összesen tizenketten jutnak a döntőbe. Hozzájuk csatlakozik az észak- és közép-amerikai első, továbbá az afrikai és az ázsiai csapatok szerencsés nyertese, itt ugyanis a két csoportgyőztes még egymás között dönti el az angliai utazás sorsát. És persze bérelt helye van a rendező Angliának, valamint a védő Brazíliának. S éppen ez a nagy kérdés: lehet-e végre „detronizálni” a brazil futballcsapatot, amely hovatovább olyan híres a világpiacon, mint a brazil kávé. Már kétszer vitte haza a Harcbajnok címét, Svédorsa feld, és Chiléből, most pedig a mesterhármasra készül, nem is alaptalanul. Brazília eddig minden világbajnokságon ott volt, s mindig ki tudott rukkolni néhány meglepetéssel, a sportínyenceket is bámulatba ejtő egy-két taktikai fogással, vagy éppenséggel új sztárokkal. Negyven esztendeje, a párizsi olimpián kezdődött el a délamerikai futball nagy karrierje, amelyet azóta csak hébe-hóba tudott megzavarni európai csapat. Magyarország az európai hatodik csoportban mérkőzik Ausztriával (június 13, szeptember 5.) és a Német Demokratikus Köztársasággal (május 23, október 10.) Első mérkőzéseink idegenben lesznek. Reméljük, a magyar csapat a hagyományoknak megfelelően, ezúttal is eljut a 16-os döntőbe. Sztárok vetélkedése Még jó messze van 1965 vége, s mégis a sport bennfentesei közül sokan már arról tippelnek, amit csak az év vége felé tudunk meg, de amiről feltételezik, hogy nyilván máris ösztönző hatást gyakorol nem egy sportágban. Hosszú-hosszú évek után most először történt meg, hogy az év sportolója nem atléta lett. 1947 óta szokássá vált, hogy a legismertebb és leghozzáértőbb sportújságírók (köztük magyarok is) a földkerekség minden tájáról leadják szavazatukat, kit tartanak az esztendő kiemelkedő sportalakjának. Ez alatt az idő alatt úttára ritte a M zaátraákrSSSt egy kivétellel (1947, Jang francia úszó, 1953, Coppi olasz kerékpáros). A legutóbbi tíz évben „bele sem tudott szólni” a versenybe más, mint atléta. 1955-ben például a mi Iharos Sándorunk került az élre, 1961 óta pedig háromszor egymás után Valerij Brumel, a szovjet csodamagasugró. Feltűnést keltett mindenfelé, hogy a sportolók királynője, az atlétika ezúttal lemaradt, ha az új-zélandi Peter Snell és az etióp Bikila Abebe erősen nyomában is volt Schollandernek. Az atlétika „feni a fogát”. Már olvashattunk kimagasló versenyzőktől nyilatkozatokat: nem hagyják annyiban, vissza akarják szerezni kedvenc sportáguk előkelő rangját. A roham megindult. S lehet az elhatározásból valami. .. Nemcsak az mutatja ezt, hogy Peter Snell már most — amikor a világ legtöbb helyén atlétikai holtszezon köszöntött be —, óriási elánnal folytatja világrekord-sorozatát, hanem az is, hogy 1963-ben, amikor nincs a sportban különleges „világév”, a szokás szerint több nagy érdeklődésre számító, látványos atlétikai megmozdulás lesz, mint amennyi az úszásban. De persze az is lehetséges, hogy a szinte „gyermekszámba” menő úszók tokiói felvonulása, a soha nem látott világcsúcs-hullás, a Schollanderek korszakát indítja meg, az úszás előre szalad, s 1965-ben sem hoz más eredményt a nemzetközi SZavazó-ma-SiM. 51-*- KÉPEK „ Az igazi"-ról A csinos fiatalasszony házassága ötödik évfordulóján töprenkedni kezd: vajon megtalálta-e az igazit férjében, a szolid, törekvő tanárban. Hibákat keres és talál is benne. Úgy véli, hogy a férj elvesztegeti tehetségét, nem elég szemfüles ebben a rohanó életben, nem használja ki az érvényesülési lehetőségeket. Példát vehetne régi udvarlóiról az úgynevezett nagymenőkről, Kardos Totyóról, a válogatott labdarúgóról, dr. Sóvári professzor ünnepelt sebészről, Németh Pubi befutott táncdalénekesről... Mi lett volna, ha mondjuk Viola Péter tanár helyett annak idején ezek közül választ férjet?... Mi lett volna? A háromfelvonásos zenés vígjáték — Király Dezső, Vécseyi Ernő és Váradi Zsuzsa munkája — válaszol a kérdésre. Mindegyik volt udvarné eljátssza Magdával, Vidla Péternével a férj szerepét. A végén természetesen kiderül, melyik az igazi ... Röviden így összegezhetnénk a mű tartalmát. Az Állami Déryné Színház legújabb műsoráról van szó, amelyet december 25-én Jánosházán mutatnak be, majd Csényén, Sárváron, Őriszentpéteren, Hegyfalun, Jákfán, Tanakajdon, Ostffyasszonyfán, Iváncon és Vönöckön is előadnak. Az asszony szerepében Kürthy Ila, a színház új tagja mutatkozik be, aki a kaposvári színházban tűnt fel számos primadonna Szerepben. Játszott a Cigánybáróban, a Bástyasétány 77-ben, a Nebántsvirágban, a Szelistyei asszonyokban és a Sybil!-ben s most, mint a Déryné Színház művésze Violáné szerepében ő keresi „az igazit.. Fábián József, akit Viola szerepében látunk, így fogadta a szereposztást: , Végre! Ez a csatakiáltás annak a számomra vidám eseménynek szól, hogy két év után kiléphettem a bonviván szerepkörnek nevezett „skatulyából” . ■ Kedvvel alakítom az igaziban kapott szerepemet. Örülnék, ha a közönség is kedvét lelné benne. Király Dezső szerint az élet legszebb ajándéka a jó kedély. Darabjáról így nyilatkozik: — Az igazi című darabom szerény kísérlet az igazság és az emberiesség egy-egy röpke villanófényének vidám és játékos érzékeltetésére. A régebbi szerepekből, ismert művészek közül Szárny lefest és Károlyi Juditot is vnsaxit látjuk Kürthy Ila, Tóth Ila és Fábián József a darab egyik jelenetében. Pubieknak jó kedvük van ., Jelenet a zenés darkból.