Vas Népe, 1965. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

Ahol nem volt lakodalom, rönköt húz a sokadalom! Vasárnap,­­ február és egyben a farsang utolsó vasárnapján Vas megye több községében búcsúztat­ták a vidámság, a mókázás napjait vidám népszoká­sokkal. Kőszegfalvám: háromnapos dinom-dánomot rendeztek, mely szintén vasárnap ért véget a tizen­nyolc éves fiatalemberek hagyományos legénnyé­­halásával. Több községben, és többek közt Nádasdon, Őri­­szentpéteren, Pindamindszenten rönkhúzást rendez­tek. Ezekben a falvakban a farsang ideje alatt egy lagzira sem került sor, így felelevenítették azt a régi szokást, hogy kivágott rönkön, népviseletbe, jelmezbe bújtatott vendégsereg közt álarcos „márkapárt” húz­tak végig a falun, és jelképesen összeadták, őket, „hogy legyen mégis alkalom a mulatozásra”. A pinkamindszentiek rönkhúzásán mintegy hat­száz vendég szórakozott a falubeliekkel. Sokan érkez­tek a környező községekből, Körmendről, a járás székhelyéről és Szombathelyről is gépkocsival, motor­kerékpárral, külön autóbusszal. Képes összeállításunk a pinkamindszenti mulatozást örökíti meg. Ács Fotó: Nagy O. A legények a nyoszolyólajtokért indulnak, a vőfély igével. Nótaszóval indul a násznép a men­yásszam kikérésére. Dinom-d­ánmn, bálnáiig! Az örömanya még egyszer megigazítja a koszorút a menyasszony fején. & ffs­p­e­r­v­er V Új színházi évad nyitánya SZOMBATHELYEN Vasárnap este a pécsi Nemzeti Színház együttesé­nek vendégszereplésével megkezdődött a szombathe­lyi Művelődési és Sportház nemrég meghirdetett színházi sorozata. Csehov Három nő­vér című drámáját Dobai Vilmos rendezte. Olga, Mása és Irina szerepében Takács Margit, Ambrus Edit és Po­­lonyi Gyöngyi lépett szín­padra. Andrej Koppány Mikdós, felesége Natasa sze­repének alakítója pedig Ha­lász Judit volt. A sorozat következő elő­adása két hét múlva lesz, Kálmán Imre Montmartrei Ibolya című operettjét mu­tatják be, majd Kertész Im­re Csacsifogat című zenés vígjátéka következik. Ábra­hám Pál Bál a Lavoyban. Gluck A rászedett kádi, Mo­zart Bastien és Bastienne című műveit áprilisban tű­zik műsorra, majd május 5-én Fejes Endre Rozsdate­metőjével zárul a színházi sorozat. Jelenet a vasárnapi előadásból. A jövő képzőművészei Néhányuk egész éjjel átázott, mások kora haj­nalban szálltak vonatra, hogy időben megérkezze­nek Celldömölkre. Néhá­­nyan jártak már ebben a kis városszerű helységben, de akadt köztük olyan is, aki csak hallomásból is­merte a község nevét. A Budapesti Képző- és Ipar­­művészeti Gimnázium hét­főn délelőtt öt megye szá­mára Celldömölkön tartot­ta a felvételi vizsgát, ösz­­szesen 22 most végző nyol­cadikos fiú és lány gyűlt össze Győr-Sopron, Komá­rom, Vas, Zala és Veszp­rém megyékből, általában az iskolák „legjobbjai”, if­jú tehetségek, akik kéz­ügyességükkel, művészi te­hetségükkel, alkatukkal már eddig is kitűntek.­ Ma­gukkal hozták eddigi „mű­veiket”, amelyeket a vizs­gaművel együtt felkül­­denek Budapestre, a bírá­lóbizottság elé. Tíz órára benépesült a leányiskola egyik tanterme pályázókkal és izguló szü­lőkkel. Vajon, melyiküknek sikerül, kik jutnak majd be a képzőművészeti gim­náziumba a jelenlevők kö­zül? A 22 jelentkezőből nyilván csak néhányat vesz­nek fel, hiszen az egész or­szág területéről — a fővá­­rossal együtt —, csak mint­egy 80 elsős indul szeptem­­bertől ebben a középisko­­lában. S ezen a hétfői na­­pon még három helyen: Miskolcon, Debrecenben és Pécsett bonyolították le a felvételi vizsgákat. Tíz órakor megérkezik Szalay Zoltán, a gimná­zium festőművész tanára, aki a felvételit vezeti. Ha­marosan megtörténik a rö­vid „eligazítás”, elmagya­rázza a feltételeket. A pá­lyázóknak három témát kell megrajzolniuk — egy álló alakot, egy élő fejet és egy kis asztalkát lábassal. Egyik sem könnyű, felké­szültséget igényel mind­egyik. Ám ebben itt most s­enk­i nem kételkedheti­k, hiszen a jelentkezettek öbbsége azért választaná életpályának a művészetet, mert elhivatottságot­­érez h­ossza-Mi kell ahhoz, hogy va­laki bejusson a képző- és iparművészeti gimnázium­ba? A kérdésre — néhány perccel később — a mű­vész-tanár válaszol. — Mindenekelőtt tehet­ség, rajzkészség szükséges. Emellett aztán nagyon fon­tos, hogy egyéb tantárgyak­ból is „jó” legyen a pályá­zó. Tehát jeles bizonyít­vány szükséges. — Nagy az érdeklődés a gimnázium iránt? — Igen nagy. Az idén is, mintegy nyolcszázan küld­ték hozzánk a jelentkezési lapjukat. Közülük kell ki­szűrni a legjobbakat. Azon vagyunk, hogy a legtehet­ségesebbek kerüljenek be elsősorban. — Hova­ mehet a tanuló az itt szerzett érettségi bi­zonyítvánnyal? — Több helyre. Elsősor­ban a képzőművészeti, il­letve az iparművészeti fő­iskolára, de ezenkívül a műegyetemre, vagy a böl­csészettudományi karra is. — Mikor tudják meg a pályázók a felvételi ered­ményt? — Az ország minden ter­­ületein tieér-esnek e pá­lyaművek. Ezeket kollektív zsűri értékeli, majd dönt a felvételről. A pályázók há­rom héten belül megkap­ják az értesítést, sikerült-e, vagy sem. Ezután még lesz idejük, lehetőségük más is­kolába jelentkezni. Közben folyik a „mun­ka”. A gyerekek elmerül­­ten dolgoznak, szaporodnak a vonalak a fehér rajzpa­píron. Vas megyéből 13 fiú és lány jelentkezett. Még nem tudni, melyikük kerül be a gimnáziumba, de any­­nyi bizonyos, hogy köztük ülnek a jövő dekoratív fes­tői, szobrászai, fotóilluszt­rátorai, bútorműves restau­rátorai, ötvösei, keramiku­sai és textiltechnikai raj­zolói. Álmuk — ha szár­­mukhoz tehetség is páro­sult — valóra válik. Miért ne válhatna valóra? Fel­­szabadulásunk óta két év­tized telt el. A húsz év „kitermelte” a maga tehet­ségeit, s előttük már nem lehetnek akadályok, társa­dalmi korlátok. Az út tisz­ta előttük, amelyen elta­lálhatnak az igazi művé­szethez,­ ­­­ Szaporodnak a vonalak a fehér rajzpapíron.

Next