Vas Népe, 1965. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-01 / 77. szám

De Gaulle ragaszkodik európai koncepciójához Léderer Frigyes, az MTI tudósítója jelenti: A francia miniszterta­nács szerdai ülésén Couve de Murville külügyminisz­ter beszámolt némában Fanfani olasz külügymi­niszterrel folytatot­t meg­beszéléseiről, amelyeknek központjában — mint is­meretes — a hatok politi­kai együttműködése és az azzal kapcsolatos külügy­miniszteri értekezlet terve állott. Peyrefitte tájékoztatás­ügyi miniszter a minisz­tertanács ülése után az új­ságírók előtt leszögezte: Franciaország álláspontja ma is ugyanaz, mint 1960 —61-ben volt, amikor az úgynevezett Fouchet-féle tervben kifejtette elképze­léseit a Közös Piac orszá­gainak politikai együttmű­ködéséről. Változatlanul szükséges­nek tartja ezt a politikai együttműködést, mert enél­kül a gazdasági Közös Piac sem állhat fenn soká­ig. Célszerűnek tartja, hogy a Közös Piac még függőben levő kérdéseinek rendezése után, ez év má­sodik felében hívják össze a csúcsértekezletet. A csúcsértekezletet a kül­ügyminiszterek tanácsko­zásának kell megelőznie. A külügyminiszterek azonban csak akkor ülhetnek össze, ha kialakultak a feltételéül ahhoz, hogy tárgyalásuk valóban eredményes le­gyen. Ezek a feltételek ma nincsenek meg. A francia kormány ezért javasolja, hogy az érdekeit országok tovább tanulmányozzák és alaposan dolgozzák ki a nyugat-európai országok politikai együttműködé­sének tervét. A francia kormány hatá­rozott állásfoglalása meg­erősíti, hogy De Gaulle változatlanul ragaszkodik a „hazák Európájához”, elveti a „nemzetek feletti” politikai közösség gondola­tát és csak az esetben hajlandó egyezményes for­mában rögzíteni a politi­kai együttműködés elveit, ha a társországok­is egyet­értenek azzal, hogy Nyu­­gat-Európának az Egyesült Államoktól független, ön­álló kül- és katonai po­litikát folytató tényezőt kell alkotnia. Ezt a gondolatot fejti ki a degaulleiste Nation szerdai vezércikke is. Hangsúlyozza, Franciaor­szág előbb meg akarja is­merni az „Európa-meny­­asszonyt”, mielőtt rászán­ná magát a házasságra. Egyes társországok még mindig „atlanti Európáról” álmodoznak, Franciaország viszont önálló kontinentá­lis Európát akar, nem kér olyan menyasszonyból, ak­i „San Franci­scoig érő he­­verőn fekszik”. Magyar hét Helsinkiben Magyarország felszaba­dulásának 20. évfordulója alkalmából magyar hetet rendeznek Finnországban. A magyar művészek, köz­tük a Budapesti Opera művészei megérkeztek Helsinkibe. A chilei földrengés áldozatainak száma eléri a négyszázat Eduardo Frei chilei köz­társasági elnök kedden drámai hangú­­­yilatkozat­­ban jelentette be, hogy a vasárnapi földrengés által okozott pusztításokat az ország népének magának kell helyreállítania, nem támaszkodhat kizárólag külső segítségre, öt éven belül a vasárnapi volt a második súlyos földrengés Chilében, s 12 városban rendkívül súlyos anyagi károkat okozott. Becslések szerint harmincezre­n vál­tak hajléktalanná. A halá­los áldozatok száma való­színűleg eléri majd a négyszázat. Chilében nagyarányú újjáépítési és segélyakcióra készülnek. A legtöbbet szenvedő vi­dékeikre élelmiszert, ruhát, gyógyszert és más után­pótlást küldtek, tábori kór­házakat és konyhákat állí­tottak fel. Az összeomlott hidak, járhatatlanná vált utak kijavítására is megin­dultak a munkák. A táv­közlés legtöbb helyen már zavartalan. Spanyol repü­lőszerencsétlenség Lezuhant szerdán a kora délelőtti órákban az Iberia spanyol légitársaság egyik kétmotoros utasszállító re­pülőgépe. A gépet egy utazási iroda bérelte, a a spanyolországi Malagából szállt fel, hogy 52 utasát és öt főnyi személyzetét a marokkói Tangerbe szál­lítsa. Az Utasok valószí­nűleg mind, vagy csaknem mind svéd turisták voltak. A Convair típusú géppel néhány perccel reggel 9 óra előtt megszakadt a rá­dióösszeköttetés s csak órákkal később derült­­, hogy az erős szélviharban vergődő gép a gibraltári szoros nyugati bejárójánál, Spartei-fok közelében az óceánba zuhant. A marokkói hatóságok azonnal megkezdték a mentést, egyelőre azonban csak az ismeretes, hogy a Virgin del Carmelo nevű spanyol halászhajó rádión közölte a parti hatóságok­kal, hogy a szerencsétlenül járt gép három súlyosan sérült Utasát fedélzetére vette. Dobi István részvéttávirata a Chilei Köztársaság elnökéhez Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét dr. Eduardo Frei Mentáivá chilei köztársasági elnök­nek, a földrengés okozta pusztulások miatt. U­nid­ad Par A paraguay-i titkosrendőrség nem­rég kegyetlenül megkúvozta börtönében Antonio Maidanát, a kom­munista párt másodtitkárát és harcos­társait, akik immár hetedik esztendeje sínylődnek rabságban. A hírt az Unidad Paraguaya, a kom­munista párt illegális lapja közölte nem­régiben. Paraguayban és más latin-ame­rikai országokban sok az ellensége ennek az újságnak, mert a néppel együtt a diktatúra ellen, az ország demokra­tizálásáért és függetlenségéért küzd. A jelszava is ez: „A haza és a demokrá­cia védelmében!” Paraguay kétmilliós népe immár hosszú évek óta szörnyű nyomorban ten­gődik, az országban a demokrácia leg­elemibb normáit is megsértik — írja a lap. — A külföldi imperialisták kímé­letlenül fosztogatják az ország termé­szeti kincseit, anyagi és szellemi javait, még a történelmi levéltárakat és az ősi kéziratokat is. Paraguay gazdasága az észak-amerikai monopóliumok karmai között van. Az USA monopolistái egyre lejjebb szorítják a mezőgazdasági cik­kek árát, aminek eredményeként Para­guay ugyanannyi dollárért 1962-ben há­romszor annyi mezőgazdasági terméket volt kénytelen exportálni, mint 1955-ben. Az amerikai imperatisták és — Stroessner diktátorral az élen —­­ helyi kiszolgálóik mindezt cinikusan „ameri­kai segítségnek” nevezik. Ám nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban is hasonló a helyzet. 1955 és 1962 között Paraguayba negyven millió dollár ka­matainak formájában —­85 millió dol­lárt sajtoltak ki az országból. A szabadságszerető paraguay-i nép ■** soha egy pillanatra sem hagy­ta abba a küzdelmet az elnyomók ellen. Az Unidad Paraguaya hasábjain gyakran olvashatunk a kommunista párt vezette dolgozók önfeláldozó megmozdulásairól, jogaik és a szabadság védelmében. A paraguay-i kommunisták és az ország egész népének harcát a jelenlegi szakaszban a diktatúra ellen fellépő erők összefogása, a városi és falusi tömeg­­mozgalom fellendülése jellemzi. Mint az Unidad Paraguaya megál­lapítja, 1963-ban és 1964-ben tovább fejlődött az a folyamat, melynek ered­ményeként a néptömegek átáramlanak a forradalom táborába. Izmosodott a sztrájkmozgalom. Az 1964-es általános sztrájk idején a nyomdászok például nagy győzelmet arattak Kivívták, hogy a La Colmena nyomdába visszavegyék azokat a társaikat, akiket aktív szakő­­szervezeti munkájuk miatt bocsátották el. „A szervezettségnek ez az ereje, ez egység és a harcos elszántság, amely végül győzelemre vitte ezt a sztrájkot, nem a semmiből, nem magától és nem ösztönösen keletkezett — állapítja meg a lap. Az Unidad■ Paraguaya beszámol ar­ról a heves felháborodásról, amely az iskolai tanszemélyzet körében uralkodik, miután a kormány rendszeresen 3—5 hónapon át visszatartja járandóságuk kifizetését. Ugyanakkor a hatóságok azt tervezik, hogy számottevően emelik a nyugdíjkorhatárt. A tanárok tiltakozá­sul tömeggyűléseket tartanak és a harc s a tiltakozás más formáihoz is folya­modnak. A paraguay-i dolgozók diktatúra­ellenes fellépése mind aktívabb. Az ak­ciókra az izmosodó egység jegyében ke­rül sor. A lap hangsúlyozza, hogy az összes politikai erők akcióegysége érde­kében az utóbbi időben szót emel az Álon liberális ifjúsági klub, valamint az „Október 18.” című lap is, a Para­guay-i Liberális Emigráció Legfelsőbb Tanácsánál­ lapja, továbbá a Colorado­­mozgalom, sőt, a kormánypárt belső ellenzéke is. S­troessner diktatúrája gyilkossá­gokkal, kínzásokkal, a szabad­ságharcosok üldözésével igyekszik ele­jét venni a forradalmi mozgalom továb­bi erősödésének.. A terror elsősorban a munkásosztály élcsapatát, a Paraguay-i Kommunista Pártot üldözi. Az Unidad Paraguaya közöli, hogy 1964 második felében letartóztattak és a legválogatottabb kínzásoknak vetettek alá sok hazafit, köztük Acosta szakszer­vezeti funkcionáriust, Pecalito, vita, Le­desma és igen sok munkást. Immár csaknem öt esztendeje sínylődik börtön­ben Gilberta Verdun de Talavera, az ismert női politikai személyiség. A hős­lelkű asszony bátran viselte a legválo­­gatottabb kínzásokat is, majd éhség­­sztrájkot kezdett, szabadonbocsátását kö­vetelve. Jelenleg börtönkórházban fek­szik. A politikai foglyok között — folytat­ja az Unidad Paraguaya —, százával vannak olyanok, akiknek életét közvet­len veszély fenyegeti. Tacumbu, Pena Ermosa, Vitja Aves és Fortin Lobrego börtöneiben, koncentrációs táboraiban és kényszermunka-telepein kegyetlenül bánnak a foglyokkal. A diktatúra, amely egyedül a szu­ronyok Uralmára épül, ugyan­akkor holmi „megbékélési” programmal is kísérletezik. Stroessner bejelentette, hogy 1965. októberében helyhatósági vá­lasztásokat tartanak. Az Unidad Para­guaya megállapítja, hogy a nép árulói­nak tekinti mindazokat, akik akárcsak egy pillanatra is foglalkoznak a gondo­lattal, hogy részt vegyen­ek ebben a vá­lasztási komédiában. „Semmi egyezkedés! Demokratikus forradalmat! ez a Pa­raguayi kommunisták és az egész nép jelszava” —­ hangoztatja az Unidad Pa­­­raguaya. Támadók és védekezők Két eredeti felvételt mutatunk be a délkelet-ázsiai véres földről, a szennyes háborúról, amelyet az amerikai hadse­reg katonái és a Pentagon zsoldosai zú­dítottak békés emberekre. Nincs és nem is képzelhető el olyan „történelmi bíró”, aki felmentést adhatna a vandál pusztításokért. A tények messzehang­­zóan hirdetik: Mindazok, akik vérbe akarják fojtani a népek szabadságát, becstelen ügyet vállaltak, s a sorsu­k csak dicstelen bukás lehet. A szabad­ságharcukat vívó népek oldalán az igaz­ság, az erkölcsi erő és a kor parancsa nem tűri már el a népek szolgaságát. Első képünk egy észak-vietnami kis halász faluban készült. Egy helybeli halászgyerek álldogál lesújtva egykori szülőháza helyén. A házikót — amely nyilván nem katonai célpont volt —■ amerikai légitámadás söpörte el. A szét­­lőtt ház majd újraépül, de a gyerek szívében mindörökre megmarad a ta­nulság. Olyan világért kell áldozatosan harcolni, amelyben ez nem lehetséges többé! De nemcsak Észak-Vietnamot érte USA agresszió. Megtámadták a jenki repülők Laoszt is. A felszabadító moz­galom hős harcosai azonban védekez­nek. Nyolc nap alatt a felszabadítók légvédelmi tüzérsége­­második képünk) lelőtt és megrongált 30 amerikai repü­lőgépet. A földkerekség békeszerető emberi­sége szolidáris a megtámadottakkal. És ez a szolidaritás máris kemény ítélet az agresszorok felett. (—)

Next