Vas Népe, 1965. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
A tss vezetősége és elnöke (4) A közgyűlések közötti időszakban a termelőszövetkezet választott vezetősége gondoskodik a tagság határozatainak végrehajtásáról. Hetenként, vagy kéthetenként megtartott — szükség esetén soron kívül is összehívott — ülésein megtárgyalja a vezetőség azokat a problémákat, tennivalókat, amelyek részint a közgyűlés határozatai alapján hárulnak rá, részint pedig az alapszabály értelmében tartoznak hatáskörébe. A vezetőség természetesen intézkedéseket tesz, állást foglal, utasításokat ad azoknak az irányító beosztású embereknek, akik a munka hétköznapjaiban kötelesek gondoskodni a tervek megvalósításáról, a közgyűlési, vezetőségi határozatok végrehajtásáról. Ezeknek a tisztségviselőknek a sorában a legjelentősebb, legkiemelkedőbb szerepe az elnöknek van. Ő fogja egybe a vezetőség, a tsz-ben dolgozó szakemberek, az irodában foglalkoztatottak munkáját éppúgy, mint az üzemegységvezetőkét, a brigádvezetőkét, a termelőszövetkezet egész tagságáét. Elsősorban az elnök képviseli a közös gazdaságot mindenféle hivatalos ügyben. Hatásköre kiterjed az egész gazdálkodásra, a közösségi élet minden területére, s nincs olyan nap, hogy ne kellene jónéhány lényeges kérdésben állást foglalnia, döntenie. Sok termelőszövetkezetben azt a következtetést vonták le ebből, hogy a közös gazdaságban minden az elnöktől függ, csak az ő akarata számít, az ő kezében van a hatalom. Igazságtalan dolog lenne kizárólag vagy főként a termelőszövetkezeti gazdákat hibáztatni azért, hogy ilyen vélemény alakult ki bennük. Ez a káros, a szövetkezeti demokráciát és az eredményes gazdálkodást egyaránt veszélyeztető nézet csak ott válhatott uralkodóvá, ahol az elnök visszaélt jogaival, s magatartása, cselekedetei okot adtak hatáskörének túlbecsülésére. S ha az ilyen viselkedést a járási tanács és a többi olyan intézmény, szerv is elnézte, amelynek elsőrendű kötelessége őrködni az alapszabály, a jogszabályok megtartásán, akkor még kevésbé háríthatjuk a felelősséget a szövetkezeti tagokra. Persze, egészen más a helyzet akkor, ha az elnök és a vezetőség munkája nem gátolja, hanem elősegíti a helyesen értelmezett demokrácia érvényesülését a szövetkezetben, s a tagság ennek ellenére sem törődik megfelelőképpen a közösség, a társas gazdálkodás problémáival. Ebben az esetben — ami a tapasztalatok szerint igen ritka, — indokolatlan érné szemrehányás mindazokat a gazdákat, akik alapvető jogaikkal sem élnek. Számos példa bizonyítja, hogy el lehet kerülni az efféle hibákat. Legfőképpen a vezetőségen és az elnökön múlik, hogy sem a hatáskör túllépése, sem a tagság visszahúzódása — ahogyan mondani szokták: passzivitása — ne fékezze a termelőszövetkezet fejlődését. Az a legfontosabb, hogy ne csak hirdessék, hanem a gyakorlatban valósítsák is meg azt az elvet, amely szerint az elnök közvetlenül a vezetőségnek, végső soron pedig — a vezetőséggel együtt — a tagságnak tartozik felelősséggel minden tettéért. S nem elegendő, ha formailag eleget tesznek az ebből fakadó követelményeiknek. A vezetőség, illetve a közgyűlés nem azért van, hogy időnként meghallgassa az elnök tájékoztatóját a szövetkezet helyzetéről, az időszerű tennivalókról, az elvégzendő feladatokról. Igen, tájékoztatni feltétlenül kell, mégpedig mindig szintén és úgy, hogy minden érdekelt világosan láthassa, pontosan megérthesse belőle, hol tart, milyen eredményeket ért el, miféle nehézségekkel küzd a szövetkezet. De tartalmazza a tájékoztató azt is, hogy a legutóbbi vezetőségi ülés, illetve közgyűlés óta milyen fontos intézkedéseket tett az elnök, a vezetőség, s hogyan hajtotta végre a kapott utasításokat. S amit tett, annak kérje a jóváhagyását a tagságtól. Azt pedig, amit a következő időszakban szükségesnek tart az elnök, a vezetőség, alaposan vitassa meg a tagokkal. Ne csak azt, ami a tagokra vár, hanem azt is, ami az elnök, a vezetőség feladata lesz. Ha ebben a szellemben dolgozik az elnök és a vezetőség, akkor nem támad olyan érzés a tagokban, mintha ők csak az utasítások meghallgatására, a teendők elvégzésére volnának jók. S akkor a jogaikat és nagy felelősségüket helyesen felfogó vezetők, irányító beosztású emberek is biztosak lehetnek abban, hogy támogatja őket a tagság. Hogyne támogatná, ha olyan határozatok végrehajtásáról van szó, amelyet valóban közösen hoztak. Ez a nyitja annak, hogy kedvvel, fegyelmezetten és szorgalmasan dolgozzanak a termelőszövetkezeti tagok, családok. Ahol pedig ezt elérik, ott feltétlenül boldogulnak. Ami az elnök és a vezetőség kapcsolatát, együttműködését illeti: igen erős hatással van az egész gazdálkodásra. Ebből a szempontból azok a termelőszövetkezetek mutatnak követendő példát, amelyekben a feladatkörök pontos meghatározásával is igyekeztek elejét venni mindenféle súrlódásnak. Sokkal eredményesebben dolgozik az elnök, a párttitkár, a mezőgazdász, a főkönyvelő, de az irányító poszton levő többi ember is, ha félreérthetetlenül szabályozták, milyen jogai vannak, meddig terjed a hatásköre és a felelőssége. Ha ezt tisztázták, akkor könnyebb megvalósítani azt, hogy ne avatkozzanak egymás dolgába, ne keresztezzék egymás intézkedéseit, hanem egyetértésben, a közösen k•alakított módszerekkel végezzék munkájukat. Bevált az a gyakorlat is, hogy a vezetőig minden tagja kapjon valamilyen állandó jellegű feladatot. A vezetőségben rendszerint van képviselője mindegyik gazdálkodási ágnak, s helyet kaptak benne a férfiak mellett az asszonyok is. Ez a megoldás jó, mert lehetővé teszi, hogy a vezetőségi tagok révén a mindennapi munkában is állandó, eleven kapcsolata legyen vezetőségnek a tagsággal. Akik ismerik a szövetkezeti életet, azok jól tudják, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha a "'■álasztott vezetők élnek a nekik nyújtott lehetőséggel. A tagok gazda tudatát ugyanis nemcsak a gyűlések alkalmával lehet és kell ápolni, fejleszteni, hanem a hétköznapok megszokott munkája közben is. Több termelőszövetkezetben megbízták a vezetőség valamelyik tagját azzal, hogy törődjön a tagok ügyes-bajos dolgainak intézésével. Természetesen nem úgy, hogy ő foglalkozik minden ilyen kérdéssel. Az efféle tennivalók egy része a brigádvezetők, más része a vezetőség, vagy az elnök hatáskörébe tartozik. A vezetőségnek azonban joga van, hogy valamelyik tagját megbízza az ilyen ügyek felügyeletével. Sok példa tanúskodik arról, hogy helyes ez a módszer. Egyebek között azért, mert a tagság látja belőle: a vezetőség szívén viseli a látszólag nem nagy horderejű, de az ő életükben fontos helyet betöltő problémát is. Gulyás Pál Önzetlenül fáradoznak Kicsinek bizonyult hétfőn a szombatihelyi városi tanács nagyterme, ahol az utcamegbízottak jelenlétében értékelték e társadalmi munkások 1965. évi tevékenységét. A hálózat száznál több — és csaknem kivétel nélkül megjelent — társadalmi munkásának tevékenységét László Jánosné, a városi tanács vb. igazgatási osztályának munkatársa és Pető Kálmán rendőrőrnagy, a bejelentő hivatal vezetője méltatta. Mindkét beszámolóban az elismerés és köszönet hangján szóltak az utca megbízottak munkájáról, melyet minden ellenszolgáltatás nélkül végeznek. Az utcamegbízottak tevékenységének sokoldalúságára jellemző, hogy például az idén 23 000 esetben fordultak hozzájuk a tb- és bejelentőlapok adatainak ellenőrzése, igazolása céléból. Egyre több fontos, hangi igazolást is adnak ki, amelyeknek alapján elengednek, vagy éppen nem engednek el kórházi kezelési költségeket, családi pótlékot állapítanak meg, kedvezményes musikás vasúti jegyet adnak. Az utcamegbízottaknak jól kell ismerniük körzetük lakóinak viszonyait. Nem kis jogi jártasságra van szükségük ahhoz, hogy mérlegelhessék, jogos-e az albérlő, „a családtag” bejelentése. Gyakorta előfordul ugyanis, hogy a lakásügyi törvényeket néha szeretnék kijátszani, például olyan „családtag” bejelentésével, akit csak a bejelentés napján láthattak a lakásban. Sokszor bolygatják az utcamegbízottakat olyan ügyekkel, amelyek nem rájuk tartoznak. Ilyen esetekben néha csak hosszas vita után tudják a lakót az illetékeshez elküldeni. Így például fordultak már hozzájuk járdaépítés, a közvilágítás korszerűsítése ügyében is. Pedig ez a tanácstagokra tartozik. Mint kirívó esetet említették, hogy még éjjel 11—12 órakor is állított Értékelték az utcamegbízottak tevékenységét tak be már hozzájuk valamilyen igazolványért. Persze nem mindig népszerű az utcamegbízottak munkája. Ha például valakinek nem igazol hamis adatokat, akkor könnyen haragost szerez. Az utcamegbízott azonban hivatalos személy, s a tanács megvédi azokkal szemben, akik haragjukban netántán megfeledkeznének magukról. A beszámolók többször hangsúlyozták, hogy az utcamagbízottak minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában tevékenykednek, könnyítik meg soksok dolgozó ember ügyes-bajos dolgainak elintézését. Mint Németh Pál elvtárs, a városi tanács vb. titkára mondotta, fontos és önzetlen munkát végeznek, s ezért a városi tanács nevében mondott köszönetét rendkívül hasznos fáradozásukért. 1965. december 1. Szerda Harmonikusait együttműködő tantestület és KISZ-szervezet Szentgotthárdon Ezekben a napokban a megye valamennyi középiskolai tantestületét iskolánként nevelési értekezletre hívták össze, melyen értékelték aKISZ helyi szervezeteinek munkáját. A tanácskozást a megyei KISZ-bzottság kezdeményezte, tájékoztatást adott az igazgatók előterjesztéseinek összeállításához, az ifjúsági szervezettel foglalkozó tanárok felkészítéséhez. A zömében már megtartott viták tapasztalatai egyértelműen bizonyítják: nagy az érdeklődés az iskolai KISZ- szervezet munkája iránt, abban a pedagógusok többsége fontos nevelési tényezőt lát, kész és képes a diákok öntevékeny politikai szervezetének támogatására. Erről tanúskodnak a szentgotthárdi gimnázium tantestületi ülése alábbiakban ismertetett tanulságai is. — Gimnáziumok KISZ-szervezetének, a diákok nevelésében betöltött szerepénél fogva, a tantestület mellett a helye s nem alatta, de nem is felette. Ifjúsági szervezetünk tehát, és az abban tevékenykedő fiatalok nemcsak tárgyai, hanem alanyai is a nevelésnek. Együtt vagyunk felelősek azért, hogy iskolánkból milyen fiatalok kerülnek ki, mennyire készülnek fel a társadalmi életben való helytállásra, felelősségteljes részvételre — elemezte Hodászi Ede, a gimnázium igazgatója. Természetesen, a KISZ-szervezet nem másolhatja az iskola, a pedagógusok feladatait, munkamódszereit. Sajátos eszközeivel, módszereivel mozgósít az iskolai munkára, önálló követelményeket állít tagjai elé, gondoskodik az értelmet, érzelmet gazdagító politikai élményekről, közelebb hoz a társadalmi élet valóságához, az aktív közélethez. Számokban igazoltan is sokat tesz az ifjúsági szervezet a munkára nevelésben, a társadalmi munkaakciók szervezésében, a hivatásra, életpályára való felkészítésben. Nagy részük van a közösség kovácsolásában, a jó közösségi élet megteremtésében, a szabad idő helyes megszervezésében, a maguk, az iskola, a társadalom számára hasznos eltöltésében. Törődnek a tanulók szinte egész életére kiterjedő kérdéseivel. Jólesett hallani, hogy a tantestület, különösen pedig az osztályfőnökök megértették, s élnek a mozgalomban rejlő nevelési lehetőségekkel. Nagy szerepe van ebbben a KISZ-t segítő tanárnőnek, aki egyben az osztályfőnöki munkaközösség vezetője is az intézetben. Az osztályfőnökök már az év elején segítettek az alapszervezetek munkaterveinek öszszeállításában, az ifjúsági vezetők kiválasztásában, akik között nem elsősorban a nagyhangúak, a „dörzsöltek” kaptak helyet, hanem a szerényen, de szorgalmasan, s lelkesedéssel dolgozó, tanuló diákok. Az adott osztály, alapszervezet helyzetét, adottságait fegyelembe véve választották ki, hangolták össze az osztályfőnöki óra, a vezetőségi ülés és a taggyűlés témáit. A mozgalmi munkában számításba veszik az iskolai tennivalókat, a pedagógusok tevékenységében a mozgalmi, szervezeti problémákat. Ennek nyomában máris szembetűnő a fiatalok önállóságának, öntevékenységének kibontakozása saját problémáik felismerésében, megoldásában, az ünnepségek, évfordulók megrendezésében, az építőtáborba mozgósításban, s a legkülönfélébb rendezvények sikeres lebonyolításában. Olyan tényezőnek látják ezt, amelyre a jövőben még jobban kívánnak alapozni a nevelők is. Az iskola kislistái, különösen választott vezetői maguk is észreveszik tennivalóikat, keresik a megoldásokat. Életkoruknál, felkészültségüknél fogva, a kellő tapasztalat hiányában azonban javaslataik még nem mindig a legkövetkezetesebben célravezetők, de mindenképpen hasznos törekvéseket tartalmaznak. Ezek felkarolásával, pontosításával még többet törődnek ezentúl a nevelők. Így növelik a KISZ tekintélyét, s tudnak arra felhasználni a szocialista nevelés szolgálatában. Helyesen ítéli meg, értékeli tanulóifjúságát a szentgotthárdi nevelőtestület. Felismerik, mélyítik, szélesítik a pozitív vonásokat, s a jó kertészhez hasonlóan nyesegetik a vadhajtásokat. Ez tükröződik a növekvő munkaszeretetben, a szélesedő politikai tájékozottságban, világnézeti megalapozottságban. A diákok magatartásában is fellelhetőek a felnőttek életének bizonyos ellentmondásai. Mutatkozik az egyes társadalmi, politikai jelenségekhez való viszonyuktól a szülők, pedagógusok, felnőttekhez való kapcsolatukig egyaránt. Ezek változtatásában, formálásában azonban a tantestület és a KISZ-szervezet segítségére siet a helyi pártszervezet, a társadalm -politikai élet különböző területein dolgozó, a kiszisták politikai, világnézeti nevelésén munkálkodó propagandista. Nagyszerűek ezek az eredmények, példásak a törekvések, különösen, ha figyelembe vesszük a gotthárdi diákok átlagosnál szerényebb körülményeit, lehetőségeit. Naponta százszámra járnak be a járás, „isten háta mögötti” falvaiból. A közlekedés sem a legjobb. Hajnalban kelnek, gyakran már fáradtan érkeznek az iskolába, s még fáradtabban kerülnek haza. Szüleik anyagi körülményei, ismeretei, s a tanulók gimnáziumi indulási alapja még most sem éri el a belsőbb területek ifjúságának adottságait. Igaz, a 420 tanuló közül 218-nak az otthonában már ott van a televízió, nem hiányzik a könyv sem. A gimnázium tantestülete, öntevékeny, kommunista ifjúsági szervezete vállalta, vállalja a nehezebb körülményeket. Lelkesen dolgoznak, együttes erőfeszítéssel ostromolják a tudás várait, formálják a jövő társadalom alkotóit. Bíznak erejükben, számítanak, s bizonyára megkapják a társadalom elismerését, növekvő támogatását. Dézsi Mátyás ,,Nem merek a tonok szemébe nézni...“ Asszonyok ülnek karéjban a Megyei Rendelőintézet gyermek-szakrendelőjében. Arcukon lázas izgalom, percenként nézik az ajtót, szólítják-e már őket, rájuk kerül-e a sor. Gyermekeiket otthon hagyták, „csak elszaladtak egy percre’’, elintézni a táppénzes papírt... *— Már nem merek a főnök szemébe nézni — mondja egy barna hajú asszonyka. — A minap is bementem valamiért, úgy néztek rám a munkatársak, mintha valami súlyos bűnt követtem volna el. Az egyik megjegyezte: „Jé, Margót is lehet látni”. S nekem ettől a megjegyzéstől is arcomba szaladt a vérem. Hát tehetek én róla, hogy így van? Tegnap megint felszúrták a fiam fülét... — Törvény van rá — érvel higgadt hangon egy másik asszony. — Egyéves korig táppénzes állományba vehető az édesanya, ha gyermeke beteg. — Nem is erről van szó ?— folytatja az előbbi. — Az emberek többsége mást lát a törvény mögött. Azt gondolják tán, hogy jószántából van így az ember. Próbálnák meg egyszer. Közös sorsú asszonyok mind, mégis elütnek a vélemények. A szőke, lessé molett asszonyka azt mondja, őt már figyelmeztette is az igazgató, megkérdezte tőle: nincs magának rokona, vagy ismerőse az SZTK- ban? És nézett rá szúrós szemekkel, a gyanúsítás nézésével. Az ajtónál ülő „megcáfolja”. Őt hetenként rendszeresen meglátogatják a munkatársak, még virágot is hoztak neki, meg elhalmozzák a gyereket mindenféle jóval. Nem dicsekszik, nincs kérkedés a hangjában, mégis a tekintetek reflektorába kerül, mind őt nézik, mint valami csodabogarat. A többség azzal az asszonnyal érez együtt, aki immár nem mer a főnöke szemébe nézni. Mert kínos a helyzet, neki sem mindegy. Naponta kezelésre hordozta a gyereket, aggódik, bánkódik érte, anyagiakban is rövidül, hiszen a fizetésének csak a 75 százalékát kapja, s mindezen felül vállalnia kell azt az érzést, amit nem is lehet voltaképpen megmagyarázni, ami alattomosan benne lappang a szívében, amitől nem mer a főnök szemébe nézni. Ülnek a kis padokon körben, várják, hogy nyíljon az ajtó, hogy szólítsa őket a doktornő, a felülvizsgálóorvos és beírja kis könyvecskéjükbe az újabb egy hetet. S ki tudja: a következő csütörtökig kinek, mi iyen „élményt’’ hoznak a napok, egy hét múlva melyiküket írják ki munkába. Kis gyermekeik, a betegek várják őket otthon és nem tudnak semmit az anyukák főnökéről, munkatársairól ... (pósfai) VAS NÉPE 3 N nehézipar és a házi tervezés A beruházások késésének gyakori oka, hogy a tervező irodák nem győzik tervekkel a kivitelező vállalatokat. A szűk tervezési kapacitás bővítése és a gyorsabb tervszolgáltatás céljából a kormány úgy intézkedett, hogy a megfelelő képzettségű szakemberekkel rendelkező trösztök, nagyvállalatok hatáskörét ki kell terjeszteni a kisebb beruházások, valamint a meglevő üzemek helyi ismereteket igénylő rekonstrukciós technológiai terveinek önálló kidolgozására, az egyéb szakmai tervező munkák összehangolására, tehát a generáltervezésre is. A Nehézipari Minisztérium irányítása alá tartozó több iparág jól kihasználja a házilagos tervezés lehetőségeit. A szénbányászati trösztöket feljogosították aknák, vágatok és egyéb bányatérségek műszaki terveinek, szénmedence-fejlesztési tervtanulmányok, beruházási programok elkészítésére, kutatási tervdokumentációk kidolgozására, típustervek adaptálására, tekintet nélkül az értékhatárra. Házilag tervezhet a brikertermelő és széndúsító vállalat is. A bányászati aknamélyítő tröszt jogosult különleges bányászati eljárást igénylő földalatti létesítmények kiviteli tervdokumentációjának elkészítésére, nem különben a bányaépítésnél használt szerszámok megtervezésére. A kiterjedt feladatok ellátására fejlesztették a trösztök tervező részlegeit és ma már valamennyi igen sok tervet készít házilag.