Vas Népe, 1966. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

.«■őst rajtunk a sor... Arcképek a bogáti KISZ-tanfolyamról Szombaton záródott megyénk KISZ-titkárainak kéthetes tanfolyama a bogáti iskolán. Gépek mellől, gyárakból, üze­mekből, a mezőgazdaságból jöttek a fiatalok, hogy tapasz­talataikat megbeszélve, közös képet alakítsanak ki az alap­szervezetekben folyó mozgalmi munka eredményeiről és ne­hézségeiről , a tennivalókról. Több mint 100 fiatal jó­kedvtől voltak hangosak a bogáti kastély falai. Gazdag program gondoskodott arról, hogy átfogó, időszerű politikai és gazdasági kérdések kapcsán készítsék fel a KISZ-titká­­rokat feladataik megoldására. Sok előadás, viták, beszélge­tések, gyakorlati foglalkozások segítettek ebben. A tanfo­lyam befejeztével négy KISZ-titkárt kértünk meg, beszélje­nek alapszervezetükről, majd feltettük a kérdést: hogyan hasznosítják a KISZ-iskolán tanultakat. Benczek Margit A kanotapusittai KISZ-alap­­szervezetnek 15 tagja van. Ez a kis „sejt” eddig is sok érté­kes társadalmi munkát végzett a faluban. Kardvirágot, szeg­fűt, rózsát ültettünk a tanyán , parkosítottunk. Munkánk­ban segítettek az úttörők is, örömmel dolgoztunk. Sokszor magának a munkának a kivá­lasztása is utánjárást igényelt. Például a tsz-vezetőkkel meg­beszélve legelőjavítást végez­tünk, örömmel fogadta kez­deményezésünket a tanácsel­nök is. Az állomástól a faluig vezető utat is mi, 15-en szór­tuk fel kaviccsal. Azt hiszem ezzel már bizo­nyos fokig válaszoltam is a kérdésre. Ilyen kollektívával jól lehet dolgozni. Az iskolá­ról visszatérve természetesen beszámolok arról, amit itt hal­lottam, s így az iskola tapasz­talata mindannyiunk tudásá­vá válik. Zámbó István Nagyon hasznosnak tartom az évente megrendezett tan­folyamot. Sok gondolat merül fel egy KISZ-vezetőben év­közben is, mindez azonban itt az iskolán valahogy „tömé­nyebben” került terítékre, s világossá vált például az is, hogy sok esetben nem jó még az összhang falán azok között, akik éppen a legtöbbet vál­lalhatnák a munkában. Arra gondolok itt, hogy egyes ese­tekben a gyöngyösfalui KISZ- fiatalok is megállták a helyü­ket, hiszen az árvíz idején hívó szó nélkül is fáradoztunk a gátak megerősítésén, követ hordtunk, őrséget álltunk. Igényeink azonban magasab­bak. Színdarabokat is szeret­nénk tanulni. Szellemi vetél­kedőket, bálokat több keve­sebb sikerrel szerveztünk, azonban többet szeretnénk. Ehhez a pedagógusok segít­ségére lenne szükségünk. Nincsen ugyanis művészeti ve­zetőnk, aki segítene a színda­rabok betanításában. Amúgy ,.belevaló” fiúk és lányok él­nek Gyöngyösfaluban. ('/An­dik­ Mária Nálunk Búcsúban nincs ilyen probléma. Kulturális megmozdulásainkban részt vesznek a határőrség fiataljai is. Kiss Sándorné művészeti vezető irányításával és szor­galmas munkájával már sok sikert értünk el, összesen öt párból áll a tánccsoport. Népi táncokat, többek között egy kapuvárit tanultunk meg és sok helyen tapsoltak már ne­künk. Úgy vélem azonban, hogy a KISZ-tagság feladata nemcsak látványos rendezvé­nyek megszervezésében áll. Fontos a politikai nevelés. Ennek jó feltételei vannak 28 főt számláló alapszervezetünk­ben, nem utolsó sorban azért is, mert közel a határ, s aki nálunk KISZ-tag az egyúttal feladatának tartja a hazafias nevelést is. Mondanom sem kell, hogy mindezek ellenére akadnak néha nehézségek, és az iskolán tanultak sokat se­gítenek ezek megoldásában. Tóth József A dukai alapszervezetnek 11 tagja van. Az utóbbi évek­ben a falu lakossága 150 fő­vel csökkent. Hallottam itt egy statisztikát, mely szerint gyors elöregedés fenyegeti a falut. Falun kellene fogni a fiatalokat. Hogyan? Azt hi­szem többek között a jó KISZ-munka is sokat hozzá­tehet ehhez. Nem kiváló a dukai alapszervezet — szó sincs róla. Mégis meg kell monda­ni, hogy közös kirándulásaink nagymértékben erősítik a kö­zösségi érzést. Jártunk már kerékpárral Sümegen, voltunk Balatonfüreden is. A falu kul­turális életének lelke Péntek László kultúrház-igazgató. Színdarabokat tanulunk, több­felé vendégszerepeltünk. Mindez­ külső forma. Igé­nyesebb politikai nevelésre van szükség. Kommunista fia­talokat akarunk nevelni — nem lehet megállni a látszat­közösségnél. Nálunk, falusi fiataloknál elég sok gondot okoz, hogy a tagok távoli munkahelyeken dolgoznak. Diákok, mezőgazdasági és ipari munkások kerülnek egy alapszervezetbe. Nos a szín­játszás megteremtette a közös­ség tömörítésének lehetőségét. Most rajtunk, falusi fiatalo­­kon van a sor. (konczek) Foto: — no — Benczek Margit Zámbó István Czöndör Mária Tóth József módjai és nagysága tekinteté­ben különböznek egymástól”. A lenini osztály-meghatáro­zásnak az a lényege, hogy a társadalmi osztály fogalmá­nak legfontosabb alkotóele­mét a termelési viszonyok ké­pezik. Tehát a társadalmi osz­tályhoz való tartozás legfon­tosabb ismérve, alapvető fel­tétele az azonos tulajdonvi­szony. A különböző társadal­mi osztályok léte elsősorban a különböző tulajdonviszonyo­kon alapul, s ha a tulajdon­­viszonyok közötti különbségek megszűnnek, akkor nem lesz­nek osztályok, a társadalom osztály nélkülivé válik. Tehát az egységes szocialis­ta szövetkezeti parasztos­ztály kialakulásának, fogalmának meghatározásakor is elsősor­ban a tulajdonviszonyokból kell kiindulni. A lenini osztályismérveket azonban nem lehet mechani­kusan alkalmazni. Mindenek­előtt figyelembe kell venni azt, hogy a társadalmi osz­tály fogalma nem minden esetben alkalmas arra, hogy az egyének hovatartozását minden egyes esetben egyér­telműen el tudjuk dönteni. A társadalmi osztály fogalma történelmi léptekkel mérhető társadalmi folyamatokat fejez k és ezres vagy milliós nagy­ságrenddel mérhető társadal­mi csoportokat jellemez. Te­hát ez a fogalom elsősorban a társadalmi folyamatok bel­ső tartalmát, minőségét tárja fel, a minőségi elemzés esz­köze, és csak bizonyos korlá­tok között alkalmas a folya­matok mennyiségi vonatkozá­sainak a kimutatására. Nap­jainkban egyre szaporodnak azok a társadalomtudományi kutatások is, amelyeknek a mennyiségi elemzés a felada­tuk. A gyakorlati politika te­rületén nő az igény, hogy na­gyobb teret kapjon a társa­dalmi, politikai folyamatok mennyiségi viszonyainak az elemzése. Az egyes egyének társadalmi-struktúrá­s hova­tartozását a statisztikának, illetve szociológiának kell megoldania. Ezek csoportkép­zési elvei azonban nem lehet­nek ellentétesek a társadalmi osztályhoz tartozás alapelvei­vel. Nem valami tilalom kö­vetkeztében, hanem azért, mert a társadalmi osztály le­nini ismérveinek a feladása nem közeledést jelent a tár­sadalmi folyamatok lényeges meghatározóihoz, hanem eltá­volodást azoktól. A tulajdonviszonyokból való kiindulás mellett az egységes szocialista szövetkezeti pa­rasztosztály fogalmának meg­határozásakor figyelembe kell venni azt is, hogy ez az osz­tály most van kialakulóban, s kialakulása egy történelmi időszakot foglal magába. Ez a folyamat az egységessé vá­lás fő tendenciája mellett rég­ről maradt és újonnan kelet­kezett ellentmondásokat is tar­talmaz, olyan tendenciákat, amelyek ellene hatnak az egységessé és szocialistává vá­lás folyamatának. Mindezek alapján a kiala­kulóban levő egységes szocia­lista szövetkezeti parasztosz­tály fogalmába jelenleg vitat­hatatlanul beletartoznak a tsz­­tagok és azok eltartott vagy a tsz közös munkáiban rend­szeresen részt vevő családtag­jai. De az egységes szocialista szövetkezeti parasztság kiala­kulási folyamatában elméleti­leg és politikailag is számba kell venni a tsz-ek alkalma­zottait és a termel­őszövetke­zeti csoportok tagjait. Ezek a rétegek ugyanis átmeneti tár­sadalmi képződmények. A leg­több tsz-alkalmazott ma még a munkadíjazás színvonala és módja, valamint a betegbiz­tosítás, a nyugdíj és egyéb szociális kedvezmény külön­bözősége miatt áll alkalma­zotti viszonyban a tsz-szel. Nyilvánvaló, hogy a vissza­tartó tényezők megváltozása után — amikor régebbi anya­gi helyzetükhöz viszonyítva nem jelent ez visszalépést —, a jelenlegi alkalmazottak is tsz-tagként dolgoznak majd tovább a tsz-ekben. A terme­lőszövetkezeti csoportok vi­szont fokozatosan tsz-ekké fej­lődnek, s alakulnak át, ha megteremtődnek ennek gaz­dasági és egyéb feltételei. A jelenleg egyénileg gazdálkodó parasztok többségére is úgy tekinthetünk, hogy előbb­­utóbb tagjai lesznek a tsz-ek­­nek. Az egységes szocialista szö­vetkezeti parasztosztály kiala­kulása és majd a létezése is elválaszthatatlanul összefügg a szocialista termelési viszo­nyok termelőszövetkezeti for­májával. Ha a tsz-ek tulajdon­viszonyai átalakulnak összné­pi tulajdonná, akkor megszű­nik a szocialista tulajdon két formája, így a szocialista tár­sadalom két alapvető osztá­lya is. 1966. február 1. Kedd A zárszámadás emberi mérlege A jól dolgozó falusi pártszervezeteknek ez a jelszava: a zárszámadás a tagság leg­bensőbb, közös ügye. Tehát nem elsősorban az elnök és nem a főkönyvelő számvetése, nem a rubrikák számoszlopainak összeadása és lezárása, hanem közös, felelősségteljes el­számolás, amelynek során mindenki kérdez­het és mindenkinek felelnie kell. Ez a komoly tennivaló csak akkor lehet eredményes, ha az egész közösség felkészül rá, ha mindenki jó előre elmondja a véle­ményét és tisztázza azt, amit nem értett. Más szóval, ha az egész tagság részt vesz a zárszámadás előkészítésében. A brigádok, munkacsapatok tagjai meghány­­ják-vetik az esztendő tapasztalatait. Megtet­­tek-e mindent, szorgalmasan, takarékosan gazdálkodtak-e? Vigyáztak-e minden szem búzára, minden szál takarmányra? Ez az előkészület gazdasági része. Na­gyon fontos dolog, mert egyetlen tsz-tag számára sem közömbös, mennyit visz haza, zárszámadáskor. Mégis, ha csupán azt szá­molgatják a tsz-tagok, akkor még keveset tettek. El kell készíteniük a zárszámadás emberi mérlegét is. Mert a közösben az em­ber a legfontosabb. Éppen arra kell a párt­­szervezeteknek is legjobban vigyázniuk, hogy már az előkészítő beszélgetések során is ne­m pénzről, hanem az emberekről is szó ! Felmérjék egymás munkáját. Ki mennyit és hogyan dolgozott? Nőttek-e ön­tudatban, emberségben? Közelebb kerültek-e társaikhoz? Kibonthatta-e mindenki a ké­pességeit? Megtalálta-e a helyét, otthonát a közösben? Mi az, ami egy-egy embernek kedvét szegi, s megnehezíti számára, hogy jó hangulatban, harmonikusan illeszkedjék a közösségbe? Fontos mérlegre tenni egymás erényeit és hibáit, a vezetés jó vagy rossz tulajdonságait. S amikor mindez már meg­történt, levonni a szükséges következtetése­­ket is. Milyen a köz­szellem, a vélekedés, ho­gyan képviseli a tagság azt a politikát, ame­lyet egy szocialista nagyüzem gazdáinak képviselni kell? Csak ilyen előkészítés után képzelhető­ el eredményes, jó közgyűlés. Ha nem a plé­­numon derülnek ki a dolgok, s a tagság­ nem úgy ül a széksorokban, mint valami távoli rokon, aki először hall arról, mi is történt egy esztendőn át a családban. A pártszervezetnek arra is vigyáznia kell, hogy az észrevételek meghallgatásával elkészített közgyűlési beszámoló ne csupán számok halmaza legyen. Ne csak kitűnő könyvelői kimutatás. Tükrözze a megtett út eredményeinek, gondjainak számbavételén kívül a tagság vágyait, tervezgetését és von­ja meg azt a bizonyos emberi mérleget iss, amelyet a brigádok, munkacsoportok már az előkészítés időszakában megvontak. Mert hiába a legmutatósabb számok. Kevés az, ha az elnök beszámol 50 forintos munka­egységről, milliós tartalékokról. Ha egyetlen emberrel is nem tud „elszámolni”, már baj van a zárszámadással. Igen nagy a zsebben duzzadó ezresek hatalma, de az esetleges mellőzöttség, a kivételezéssel, közönnyel megbántott ember elkeseredése megtépázza a pénz okozta örömet. A kommunista felelősségérzetnek az anyagi javakkal együtt az emberi ér­zésekkel ugyancsak számot kell vetnie. S a pártszervezetre hárul az a fontos feladat is, hogy a közgyűlés tanulságait, az ott levont gazdasági és politikai megszívle­lendőket a későbbi agitációs munka szerves részévé tegye. K. Gy. Szocialista brigádvezetők között Bozsokon Vezetőségválasztó közgyűlést — Miért van arra szükség, hogy amikor a kőművesbri­­gád elvégezte az épület belső vakolását, a betonozó a beton­munkát, akkor megjelenik ugyanazon vállalat villany­­szerelő, vízvezeték, vagy fű­tésszerelő brigádja s kala­páccsal, vésővel megkezdi rom­boló tevékenységét, nem be­csülve másik dolgozó társá­nak fáradságos munkáját? Holott ez igen sok esetben el­kerülhető lenne megfelelő szervezéssel. — Miért nincs megfelelő és elegendő felvonulási épület? Gondot okoz a kényesebb és drágább anyagok tárolása. — Miért nem becsülik egyes szaktársak a részükre kiadott szerszámokat? — A társadalmi tulajdon védelmében a vállalati intéz­kedéseken kívül a dolgozók­nak is nagyobb szerepet kell vállalniok. — Könnyebb megépíteni egy épületet, mint megfelelő­en vezetni a brigádnaplót. — Az ipari tanulók, a fia­talok nevelése is fontos fel­adat. Minden fiatal nevelhe­tő, tanítható, csak megfelelően kell bánni velük. — A vállalat vezetőitől, a mozgalmi szervektől, az épí­tésvezetőktől és művezetőktől még több törődést, irányítást és segítséget várnak a szocia­lista brigádok. Ilyen és ehhez hasonló kér­dések, problémák merültek fel többek között azon a to­vábbképző tanfolyamon, ame­lyet a Vas Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szocialista brigádvezetői részére rendez­tek a megyei tanács bozsoki üdülőjében. A vállalatnál mű­ködő szocialista brigádok kö­zül 25 brigád vezetője vett részt a január 24-től 29-ig tar­tott egyhetes továbbképző tan­folyamon. A fentebb említett problémákon kívül szó volt a brigádok feladatáról, a mun­kaversenyről, a munkafegye­lemről, az építőiparban meg­valósításra kerülő bérrende­zésről, a normák karbantar­tásáról és szinte minden olyan kérdésről, ami a termeléssel, a mindennapi élettel szorosan összefügg. Az előadásokat, a viták vezetését az Építők Szakszervezete megyei bizott­ságának titkára, a megyei ta­nács illetékes osztályának kép­viselője, a vállalat gazdasági, párt és szakszervezeti vezetői tartották. A tanfolyam ideje alatt baráti, elvtársias légkör alakult ki a különböző szak­mák képviselői között, s va­lóban építő jellegű vitákra ke­rült sor az előadásokon hal­lottak alapján. Jó volt hallani azt, hogy a brigádvezetők tudják, milyen fontos feladatot töltenek be a vállalat életében, bátran nyilvánították véleményüket, bírálták a hibákat, s hasznos javaslatokat tettek azok meg­szüntetésére. Ugyanakkor a brigádmozgalom további fej­lesztésére kellő útmutatást, gazdasági és politikai segít­séget kaptak ezen a tanfolya­mon. A vállalatnál működő közel 40 szocialista brigád gerincét képezi a munkáslétszámnak. Jelentős szerepet töltenek be a termelési tervek végrehaj­tásában, s bátran számíthat rájuk a vállalat vezetősége. A sok jó brigád közül megemlítjük Kovács Elek hat fős követő és útépítő brigád­ját. 1962-ben alakult, s a me­gye egész területén dolgoznak az útépítéseken. A múlt év­ben társadalmi munkában ké­szítették el Szombathelyen az­ építők sporttelepén a röplab­dapálya szegélyezését. A szom­bathelyi Március 15 tér útjáig forgalomterelő szigetei szin­tén a brigád kezemunkáját dicsérik. Vajda Gyula villany­­szerelő brigádja majdnem val­­amennyi járási székhelyen, dolgozott és tevékenységük­ nyomán egyre több utca és­ tér kapott korszerű világítást. Talán elég csak annyit meg­említeni, hogy 1965-ben mint-­­egy 2,5 millió forint érték® munkát végeztek. Németh­ László hét fős kőművesbri­gádja is derekasan kitett ma­gáért. Főleg Szombathelyen dolgoznak, új lakóházakat emeletráépítéseket, ipari léte­sítményeket építenek. A kö­zösségi szellem jó, több eset­ben segítettek egymásnak egy-egy brigádtag otthoni építkezésén. Tavasszal a bri­gádból ketten kezdik meg csa­ládi otthonuk építését, amihez a brigád szintén segítséget nyújt. Reczetár Lajos kőmű­vesbrigádja 1961-ben alakult és öten vannak. Vidéken és Szombathelyen egyaránt dol­goznak. Jelentősebb munká­juk volt a szombathelyi Lenin u. 16. sz. ház emeletráépítése, ahol a kőműves munkát a ki­tűzött határidő előtt egy hó­nappal előbb befejezték. Ha­táridő előtt készült el a Kis­faludy Sándor utca 72. szá­mú lakóépület alapozása is. VAS NÉPE 3 Szakmai, politikai és kulturális „ki mit tud”-dal zárult le az egyhetes tanfolyam. A jól összeválogatott kérdésekre kellett a résztvevőknek vá­laszt adniuk, ami egyben visz­­szakérdezése is volt a leadott anyagnak. A vetélkedő során négy csoportra oszlott ver­senyzők közül a helyes vála­szok alapján Herczeg József kőműves csapata bizonyult a legjobbnak. Megállapítható, hogy a bri­gádvezetők, de a vállalat ve­zetői is sokat tanultak ezen egy hét alatt, amit minden bizonnyal a termelőmunkában, a szocialista brigádmozgalom további fejlesztésében alkal­mazni fognak. — ml —

Next