Vas Népe, 1966. március (11. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
Megvalósul-e az akcióprogram az AKÖV-nél ? Az idei akcióprogramot tárgyalták a 17-es AKÖV KISZ fiataljai a napokban tartott taggyűlésükön. A 47 KISZ-tag közül 18-an jelentek meg, ők sem mutattak valami nagy aktivitást. Alig hangzott el egy-két hozzászólás, jóllehet a titkár mozgalmas programot ismertetett. A taggyűlésen elhatározták, hogy a három ifjúsági szocialista brigád mellett az idén újabbat szerveznek, bevezetik a rendszeres politikai tájékoztatást és szakmai-politikai előadásokat tartanak, megrendezik a kőszegi kerékpáros túrát, élménybeszámoló tartására kérnek fel neves sportolót, színházbérleteket vesznek, sportversenyeket rendeznek, társadalmi munkafelajánlásokat tesznek. A KISZ-titár azzal kezdte beszédét, hogy a vállalat KISZ szervezete eddig szinte minden segítség nélkül dolgozott. Nem kaptak kellő segítséget a pártszervezettől, sem a szakszervezettől, de a városi KISZ bizottságtól sem. Magukra maradtak szervezési gondjaikkal is, pedig a fiatalokat nehéz akár csak egy alkalommal is teljes létszámban összehozni: a megyét járják, vagy épp az ország másik felében tartózkodnak. Elmondta a titkár, hogy a vállalattal csupán olyan volt a kapcsolatuk, hogy személy szerint őt meghívták a vállalat ,,reprezentációs” összejövetelére. A pártszervezet jelenlevő megbízottja is elismerte, hogy a kelleténél kevesebbet foglalkoztak a fiatalokkal. De most, hogy az új telepre költöztek, megnövekedtek a lehetőségek is, jobban be tudják majd vonni a fiatalokat a közös munkába, mint eddig. A hallottak alapján jogosan merülhet fel a kérdés: vajon lesz-e elegendő erejük a kiszeseknek az akcióprogramból valóban akcióprogramot csinálni? Lesz, ha a Szalaiék példáját követik! — valljuk mi. Szalai Pista bácsi nevét nem először írjuk le. Ez az őszülő hajú ember maga köré gyűjtött tizenegynéhány fiatalt. Együttesen olyan eredményeket mutatnak fel, amelyekre lépten-nyomon oda kell figyelni. Hogy mást ne mondjunk róluk: tavaly a brigád egymaga több társadalmi munkát végzett, mint amenynyit a vállalat egész évre (!) vállalt. Jó munkájukkal méltán érdemelték ki a szocialista brigád címet! ők is különkülön járják a megyét, az országot, az ő problémáik kicsiben egyeznek azokkal a gondokkal (tudniillik az „összehozhatatlansággal”), amelyekről ezen a gyűlésen, mint leginkább gátló szervezési nehézségről szóltak. Lehet tehát ilyen körülmények között is jó munkát végezni, méghozzá megszabott szervezeti keretek között. Csak akarni kell! Jogos volt a KISZ-szervezet kérése a társszervezetektől. Valóban szükséges, hogy több segítséget kapjanak. Azonban az egyedüli értékmérő csak a munka lehet, amit együtt kell elvégezniük. Hoffy az akcióprog ram hasznos, reális céljaiból mi valósul meg és hogyan, azért felelős a vállalat pártszervezete, gazdasági vezesse is, de elsősorban maga a KISZ-szervezet. A munkát nekik kell elkezdeni és befejezni is. A lehetőségek most az új telephelyen adottak. A tervek megvalósításához azonban mindenekelőtt az kell, hogy az említett KISZ gyűlésen tapasztalt passzivitás feloldódjon. Szükséges, hogy a fiatalok egyre több Szalai Pista bácsit találjanak az idősebbek között. De találni csak akkor fognak, ha maguk is keresik és kérik őket. Elsősorban azonban önmaguk között kell megtalálni azokat az aktivistákat, akikre építeni lehet. Tarabó Zoltán 1966. március 1. Kedd Apadó tintafolyam... A társadalmi méretű meggyőzés és a különböző intézkedések egyik célja immár esztendők óta: az adminisztratív létszám csökkentése. Ami a széles közvéleményt illeti, e törekvések jogosultsága általánosan ismert — és elismert —, hiszen mindenki tudja, hogy a szükségtelenül felduzzadt adminisztráció az iparban a terméket drágítja, a közéletben felesleges aktatologatáshoz vezet. Kevés olyan problémája van tehát társadalmunknak, ahol a közösség ítélete, illetve a különböző rendelkezések ilyen nyílegyenesen találkoznának. Mégis, egészen a közelmúlt hónapokig meglehetősen csekély eredményeket sikerült elérni az adminisztrációs létszám csökkentésében. Elég bizonyságul csak azt említenünk, hogy még tavaly is — amikor legalább a növekedés ütemét valamelyest mérsékelhettük —, az irodai létszám gyorsabban emelkedett az iparban, mint a munkásoké. Pedig a múlt évben már érvényes volt az a rendelkezés is, amely — bár az ideinél még alacsonyabb arányban —, de lehetővé tette, hogy a létszámmegtakarítás béralapjának egy részét a vállalat béremelésre fordíthassa. Az eredmény — legalábbis az adminisztrációs alkalmazottakénál —, amint láttuk nem mondható éppenséggel kielégítőnek. Az idei módszerek kétségkívül nagyobb sikerrel kecsegtetnek. Ezúttal ugyanis megfordítottuk a sort és a logika szabályai szerint: nem az íróasztalok számának csökkentésével, hanem a rajtuk elvégzendő adminisztrálás mérséklenével próbáljuk a célt megközelíteni. A sokéves erőfeszítések csekély sikere végeredményben azzal magyarázható, hogy a vállalatoknak adott menynyiségű statisztikát, jelentést stb. kellett elkészíteniük, s ha ez nem csökkent — mindenekelőtt természetesen „felülről” —, akkor az elvégzéséhez szükséges létszám is nagyjában-egészében a régi maradt. Az idei változások kiindulópontja: a múlt év végén tárgyalta a kormány az adatszolgáltatás ésszerűsítését, s a többi között határozatot hozott arra, hogy 1966-tól a Központi Statisztikai Hivatal — az ország elsőszámú adatgyűjtője — többhelyütt részlegessé csökkenti az addig teljes körű adatigényt, másutt a havi vagy negyedévi jelentési kötelezettséget fél, illetve egész évesre változtatja. Ezt azután további intézkedések követték — egyebek között a kötelező központi gazdálkodási mutatók csökkentésének is volt ilyen kedvező mellékhatása —, s végeredményben idén az országos adatszolgáltatási igények hozzávetőleg 20 százalékkal csökkennek. A központi példa (és természetesen: a kötelező rendelkezés) hatására az ipari minisztériumok is sorra csökkentették adminisztrációs igényeiket. A kohó- és gépiparban például a valamennyi vállalatra kötelező beszámolójelentések száma 40-ről 36-ra, az úgynevezett szakmai adatszolgáltatások száma pedig 86-ról 77-re csökkent. A jelentések terjedelmi mérséklésével együtt a KGM adminisztráció idén mintegy 10 százalékkal kevesebb a múlt évinél. A Nehézipari Minisztériumban már 1965 végéig mintegy 26 százalékkal csökkent a központilag kért jelentések mennyisége, s a közép irányátszervek, illetve az országos vállalatok hozzávetőleg 15 százalékkal kevesebb adatot kérnek mint korábban. Az építőipari vállalatoknak eddig általában 16 féle kérdőív tömérdek rubrikáját kellett kitölteniük; idén ebből 4 teljesen megszűnt, 6 csak ritkábban érkezik a vállalatokhoz, kettőnél pedig a kérdések száma csökkent. Az adatszolgáltatás „ „felső” csökkentése is természetesen csak kezdetnek tekinthető, de a „tartalékok” zöme mégis inkább a vállalatoknál található. A korábbi — gyakran túlburjánzó — központi adatigények ugyanis lényegében a vállalaton belüli túlzott adatgyűjtést is serkentették, s a következő lépés a megkezdett úton éppen ennek felülvizsgálata és ésszerű mérséklése lehetne. Jellemző, hogy az ipar átszervezésekor létrejött nagyvállalatok, trösztök gyakran a korábbi minisztériumi igazgatóságok teljes adatanyagát — esetleg még annál is többet — kérik az általuk irányított gyáregységektől. Mindehhez járul a tömérdek engedély nélküli adatgyűjtés. Ismeretes, hogy vállalatoktól, szövetkezetektől statisztikát, jelentést csak az erre illetékes hatóság engedélyével szabad kérni. Mégis gyakori, hogy a helyi közigazgatási szervek, a tanácsok osztályai, a kereskedelmi, értékesítő, készletező stb. vállalatok rengeteg adatot kérnek a vállalatoktól, szövetkezetektől, s éppen mert a kérés nem szakszerű, sok olyat is „rendelnek”, amelyek kidolgozása jelentős többletmunkát okoz. Fontos lenne, hogy az engedély nélküli adatkérésre érvényes büntetőrendelkezéseket szigorúbban érvényesítsék, s maguk a vállalatok se „tálalják” oly készségesen ezt a sok munkát, költséget okozó adatdzsungelt. Az adminisztráció központi és helyi csökkentése most már reális lehetőségeket teremt az elvégzéséhez szükséges létszám mérsékléséhez is. Kétségtelen, hogy az országosan 20 százalékkal apadó adatáradatnak tükröződnie kell a létszám csökkenésében is. Természetes, hogy mindez semmit nem von le az irányításihoz, igazgatáshoz szükséges adatok jelentőségéből. Köztudomású, hogy például az ipari termelés adatigénye világszerte emelkedik, s ez nyilvánvalóan következik a mind bonyolultabbá váló munkamegosztás, a korszerűbb szervezés, a valósághűbb és naprakészen operatív irányítás követelményeiből. Különösen vonatkozik ez a vállalati irányítás információjára, amely csak pontos, folyamatos adatszolgáltatásra épülhet. A feleslegről van szó csupán. Az pedig mind a népgazdaságnak, mind valamenynyiünknek — ráfizetés. T. A. Vidám építők között... Vasvár szelídhajlású dombjai fölé hegyként magasodik egy új hatalmas épület. Eltörpül a szomszédos sajtüzem, úgy uralkodik a tájon a baromfikeltető roppant épülete. Az alapterület 2500 négyzetméter. A falakat előgyártott vasbeton szerkezet fogja össze. A födém nagyfesztávolságú áthidalással készült. Aprólékos, nagy szakértelmet követelő munka volt. Már magasodik a kémény, és az irodaház a szociális létesítményekkel a befejező falegyenhez közeledik. Az építők elégedettek. Ezen a télen egyetlen hét volt olyan, hogy a hideg miatt kissé rosszabbul ment, de nem kellett fagyszabadságot tartani. Megkapó, csalogató és szép az egymásba forrt sokszázezer tégla, melynek minden darabját külön-külön vették kézbe a kőművesek, segédmunkások. Falaznak, zsaluznak, ácsolnak, állványoznak. Még mindig sok a tennivaló. A csarnoképületen a koszorú betonozása folyik. A kémény meg a legkényesebb munka, ezért a legjobb kőművesek csinálják. — A vérében van az embernek, hogy jól csinálja meg, amit rábíztak. — Boldizsár Gyula kőművessel beszélgetünk, míg feljebb viszik az állványt a kéményen.: — Így dolgoznak a többiek is. Négy éve vagyunk már együtt, négy kőműves, négy segédmunkás. Ez idő alatt bejártuk majdnem az egész megyét. Szép munkáink voltak: Őriszentpéteren a gimnázium. Szombatfán a kerámiaüzem. Szerrtgothárdon a faipari üzemet építettük. Különös elégedettséggel sorolja az egykori munkahelyeket ez a 31 éves szőke munkás. Pedig minden egyes munkahely messze esett az otthontól, Ivánétól. Ott felesége és gyermeke várja minden szombaton. Évek telnek el, s a legtöbb kőműves, építőmunkás hetenként csak egyszer láthatja a családot. Mégis vidámak, tréfálkozó, heccelődő emberek. — Lacinak könnyebb, ő mindig ott nősül, ahol vagyunk! Ugratják Könye Lászlót. Vidám, telearcú fiú. Segédmunkás a brigádban. Elérti a tréfát és azzal nyugtázza, hogy tényleg csinosak a vasvári lányok. — Azért Lacival a munkában sincs semmi baj — fogják komolyabbra a szót. Egyikük közbe kiáltja: — Szereti a munkát az biztos, akár a pálinkát! — Pajtás nincs ám haver fölvétel! — hangzik a csattanós válasz és együtt, jóízűen nevetnek. — Nem nagyon járunk sehova. Tévét nézni megyünk néha, s ritkán egy-egy pohár sörre is elugrunk. Mostanában olvasni szoktunk. Együtt irtakoztunk be Lacival a könyvtárba. — Rendes fiúk mind, s ez a brigád különösen. A legjobbak az építésvezetőségnél. Nem kell hajtani őket, inkább ők hajtanak bennünket, ha látják, hogy szűkül a munkaterület — amint meg is érdemlik, nyílt őszinte szóval dicséri őket Kerca József építésvezető. — Reméljük az Artner brigáddal sem lesz az idén baj! — Ebben az évben ígéretet tettek, hogy javítják a munkát. A két brigád között, valóban nagy a különbség: Artner Vendel a brigádvezető, éppen a segédmunkásokra dühöngött. — Kevés az előkészített tégla fent a falazásnál. Nekünk kell felhordani, pedig fényűzés, ha a kőműves segédmunkát végez. A kőművesekkel nincs baj a brigádban, de a segédmunkások gyakran cserélődnek — Artner Vendel is azt tervezi: barátokkal, jó ismerősökkel próbálkozik majd. Jó hírű brigádot szeretne ő is. Mostanában jó barátja a nap a vasvári építkezés kőműveseinek is. Eredményesen telnek a műszakok, melyek olykor, ha a szükség úgy kívánja, hosszúra is nyúlnak. Február van, de napbarnítottak az arcok és a vidámsághoz is hozzájárul a kellemes idő. Gondos munkát tükröz a kész formát öltő épület. Klinkelit burkolás kerül majd az iroda épületre: aprólékos, de szép munka lesz az is, mint ahogy szépen simul a kémény, szabályosan rajzolódnak a fugák, dicsérik a mestert. Biztosra vehetjük szép lesz ez az új létesítmény, látszatja lesz a ráköltött kilencmilliónak... így akarják az építők. Csengeri Ervin VAS NÉPE Embert szolgáló tervek Ankét az Őrség fővárosában Jól sikerült munkaértekezlet — megbeszélés — volt a múlt hét szombatján Őriszentpéteren, az őrség gonjaival, problémáival kapcsolatosan. Az értekezleten részt vett dr. Gonda György, a megyei pár-vb tagja, a megyei tanács vbelnöke, Féja Géza író, Szentkirályi János, a Szabad Föld főszerkesztője, a szentgotthárdi és a körmendi járási pártbizottság, tanács vezetői, őriszentpéter elöljárói, tsz-elnökök, mezőgazdasági szakemberek, tsz-gazdák, s a lakosság köréből mintegy ötvenen. A művelődési ház olvasó- és klubtermében ízlésesen rendezett népművészeti kiállítás fogadta az érkezőket. A nemrégiben alakult és Gellér Károly képzőművész által irányított népművészeti szakkör tehetséges tagjai állították ki alkotásaikat. kal. Fejlődött, korszerűsödött a bolthálókat, a lakosság kulturális ellátottsága, de még mindig sok a tennivaló. Többen felvetették, hogy a festői szubalpin táj idegenforgalom szempontjából sincs kihasználva. A lakosság kereseti lehetőségeinek ez is jelentős forrása lehetne, ha az illetékes szervek támogatnák az ilyen törekvéseket is. Dr. Gonda György elvtárs a jól sikerült megbeszélést summázva, többek között a következőket mondotta: — A táj lakóinak és a megye vezetőinek szándéka, törekvése azonos az őrség mostoha körülményeit megszüntetni és minden fogható eszközt felhasználni arra, hogy az itt élő ember is egyre jobban boldoguljon. Ha Féja Géza író e táj em- beréről, gondjairól, szépségeiről írt kitűnő irodalmi riportsorozatának azt a találós címet adta, hogy Embert becsülő Őrség, akkor a tájegységért cselekvők munkájának jelszavaként azt hiszem az a legkifejezőbb, ha azt mondjuk: embert szolgáló tervek célok. Ezeket a terveket szeretnénk sok jó javaslattal, a megyei tanács áprilisiban tartandó ülésén felmutatni. Ez az értekezlet — amihez hasonlót minden őrségi községben szeretnénk tartani — sok tanulságot adott. Gonda elvtárs ezután köszönetet mondott azért az őszinte, nyílt és közvetlen beszédért, ami az értekezleten elhangzott, amit belső tűz, egészséges lokál pátriotizmus hatott át. Hangsúlyozta, hogy minden komoly tennivalónkról ilyen nyíltan, okosan - őszintén kellene vitatkozni, a közös akaratot egy nevezőre hozni. Az ilyen sikeres munkaértekezletek, amit az igazi belső lelkesedés tüze forrósít, a feladatok megvalósításában valóságos anyagi erővé válnak. Külön köszönetét fejezte ki ((lelkes taps közepette) Féja Géza írónak, aki nagyszerű irodalmi munkásságával nemcsak a táj emberének szívébe lopta be magát, hanem a megye személyes ismerőse, barátja, „Géza bácsija” is lett továbbá a Szabad Föld szerkesztőségének, mert országos üggyé tette az Őrség problémáját. (d. j.) Németh Vilmos községi tanácselnök megnyitója után, Erdélyi Béla, a megyei tanács vb elnökhelyettese mondott rövid vitabevezetőt, hangsúlyozva, hogy ez év áprilisában újra a megyei tanácsülés elé kerül az Őrség problémája. A megye vezetői ehhez a témához — fontos napirendhez — kérnek az őrség lakóitól hasznos javaslatokat. Ezek után mintha láthatatlan kezek húzták volna fel a gondolkodás zsilipjeit, több mint négy órán keresztül, szakadatlan folyt az okos beszéd. Egyszerű tsz-parasztok, járási vezetők, szakemberek, értelmiségiek, fiatalok, mondták el észrevételeiket, tapasztalatukat, gondjaikat az ismert őrségi programmal kapcsolatosan. A vitához kitűnő lehetőséget adott Féja Géza írónak a Szabad Földben megjelent — és külön füzetben is kiadott — Embert becsülő őrség című riportsorozata. Divatba jött az Őrség — jelentette ki egy hozzászóló, s egy másik: ha ez így van, használjuk ki. Több ésszerűséget a lehetőségek feltárásánál. Okosabb, meggondoltabb beruházásokat. Az itt élő ember még az úgynevezett speciális szakmai kérdésekben is tud tanácsot adni. A tájegység hármas éltető eleme: a termőtalaj, az erdő, a rét nincs harmóniában. Az erdőtörvényt illetően itt az élethez jobban igazodó, gyakorlati végrehajtást kellene alkalmazni. A mezőgazdálkodáson túl — vagy mellett — főleg a lakosság fiatalabbjainak foglalkoztatása érdekében famegmunkáló üzemeket kellene létesíteni. Őriszentpéter — a tájegység központja — már eddig is sokat fejlődött. Középiskolája, szép művelődési otthona van. A tájat betonút köti össze a megyével, más tájak 3 Szakmunkástanuló iskolából a dolgozók szakközépiskolájába vagy gimnáziumba A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint még ebben az oktatási évben megjelenik a szakmunkásképző iskolából a dolgozók szakközépiskolájába, illetve a dolgozók gimnáziumába történő átlépés módját szabályozó rendelkezés. A hagyományos szakmunkástanuló iskoláikból kikerülő fiatalok — a tervek szerint — különbözeti vizsgával folytathatják tanulmányaikat, az emelt szintű szakmunkásképző iskolákban végzők pedig közvetlenül, időbeszámítással tanulhatnak tovább a dolgozók szakközépiskolájában, vagy gimnáziumában. A minisztérium illetékesei elmondották, hogy a különbözeti vizsgaanyag kidolgozása már megkezdődött. Azok a fiatalok, akik ősszel szakmunkásképző iskolában kezdik tanulmányaikat, számolhatnak azzal, hogy három év eltelté- vel folytathatják ismereteik gyarapítását a dolgozók szakközépiskolájában, vagy gimnáziumában. Az 1966—67-es tanévben a dolgozók gimnáziumába való átlépés lehetőségével már egyaránt élhetnek a szakmunkástanuló intézetekben korábban végzett fiatalok és az onnan most kikerülők, az 1967—68-as oktatási évtől pedig megnyílik az átlépés lehetősége a dolgozók szakközépiskolájába is. Mindez azért szükséges, mert a jövőben — a népgazdasági érdekek is így kívánják — fokozatosan emelkedik majd azoknak a fiataloknak a száma, akik az általános iskola elvégzése után szakmunkásképző intézetben tanulnak tovább, de középiskolai műveltséget is akarnak szerezni. A tervbe vett új intézkedések módot nyújtanak arra, hogy ezek a diák fiatalok minél kevesebb nehézséggel és minél rövidebb idő alatt jussanak középiskolai végzettséghez.