Vas Népe, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

2 Tanácskozik a IX. pártkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) tájai mellett sok még a régi, és sok olyan ellentmondás lé­tezik, amely feloldásra vár. A valósághoz jobban igazo­dó nevelő munkában a köz­oktatás területén két jelentős változást is hozott az elmúlt négy esztendő. Az első a származás szerinti kategorizá­lás eltörlése az egyetemi és főiskolai felvételeknél. Az osztályviszonyokban, társadal­mi valóságunkban végbement változásokkal állt volna ellen­tétben a régebben jogos meg­különböztetés fenntartása. Ugyanakkor a KISZ Központi Bizottsága hangsúlyozza azt a véleményét, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a középiskolákban a fizikai dolgozók gyermekeinek a se­gítésére, az egyetemi felvéte­leknél pedig a felkészültség mellett jobban figyelembe kell venni az erkölcsi-politikai ma­gatartást is. A másik fontos intézkedés, amely helyzetünk reális­­meg­ítélését tükrözi, azt célozza, hogy közoktatásunkat jobban összhangban hozzuk a nép­gazdaság szükségleteivel, hogy minél több, az iparhoz és a mezőgazdasághoz jól értő szak­munkást, technikust, mérnö­köt képezzük ki. Ez teljes mértékben megfelel az ifjúság érdekeinek is. Méhes Lajos hangoztatta: a gazdaságirányítás reformja még inkább lehetővé teszi, hogy az ifjúság megtalálja egyéni boldogulását is. Ahhoz, hogy nevelőmunkánk még inkább a valósághoz iga­zodjék, érdemes szemügyre venni az ifjúság egy részének magatartásában mutatkozó nemkívánatos tüneteket is. Ilyen például a közömbösség a társadalmi kérdések iránt. A túlzott kritikai hajlam, a cinizmus, az álobjektivitás. Ezek okait kutatva, gyakran hallani olyan választ, hogy az ifjúság nem értékeli eléggé, hogy honnan indultunk, mi­lyen nagy utat tettünk­­ meg. Azt is mondják, hogy e tekin­tetben gyenge a mi nevelő­munkánk. Ami ebből a bírá­latból bennünket, KISZ-veze­­tőket érint, azt elfogadjuk, de szerintünk bármilyen fontos, mégsem vezethet kellő ered­ményre, ha csak a múlt is­mertetésére fordítjuk erőnket. Ezzel együtt nagyobb ener­giát kell fordítanunk arra, hogy a mát és a holnapot te­gyük érthetőbbé az ifjúság számára. S e feladat végre­hajtása­­ közben mutatkoznak meg leginkább gyengeségeink is, amikor a fiatalember az élet ellentmondásaival talál­kozik, amikor összeveti a va­lóság tényeit a szocializmus­ról az iskolában kialakított képpel és kérdez tőlünk. Amikor az ifjúság választ keres fejlődésünk különböző kérdéseire, fel kell ismernünk, hogy ez az ő társadalmi akti­vitásának első megnyilvánu­lása. Ezt az érdeklődést fojt­ja el az, aki a problémákat elbagatelizálja, de az is, aki felnagyítja azokat, vagy min­den hibát a társadalmi fejlő­dés szükségszerű következ­ményeként állít be. Igaz, hogy az ifjúság kritikai állásfogla­lása csaknem mindig magár­ban hordozza az egyoldalúsá­got. Életkorából eredően tü­relmetlen, de észrevételei, bí­rálatai többnyire valóságos fogyatékosságokat ostoroznak. Okos szóval és türelemmel le kell faragni a túlzásokat, de azt az energiát, ami a kriti­káik mögött feszül, fel kell használni a ténylegesen meg­levő ellentmondások, fogyaté­kosságok leküzdésére. Csakis a gyakorlati harcban, az építő munkában való rész­, vétel fokozásával érhetjük el, hogy az ifjúság tömegei nap mint nap érezzék: számítanak rájuk, szerepük van társadal­munk értékeinek fejlesztésé­ben. Ez a felismerés szülte ezévi jelszavainkat is. A „Tervez­zünk és cselekedjünk együtt!” jelszóval arra buzdítjuk tag­ságunkat, hogy tevékenyen ve­gyenek részt a közösség előtt álló feladatok megoldásában, de helyről is kérjük a párt­szervezeteket, hogy segítsék ebben fiatalságunkat. Az elmúlt hónapokban a „Vádoljuk az imperializmust!” politikai akcióban a magyar fiatalok szerte az országban kifejezték harcos szolidaritá­sukat a hősiesen küzdő viet­nami néppel. A magyar fiata­lok hitet tettek amellett, hogy barátainkkal, testvéreinkkel vagyunk és leszünk a jövőben is örömben, bánatban, mun­kában, harcban egyaránt. Befejezésül engedjék meg, hogy elmondjam: a fiatalok nagy várakozással figyelik pártunk IX. kongresszusának munkáját. Ifjúsági szövetsé­günk mindent elkövet majd, hogy a kongresszus határoza­tainak szellemében nevelje, a határozatok végrehajtására mozgósítsa az ifjú nemzedéket. A következő felszólaló Né­meth József, a Nagykanizsai Gépgyár pártszervezetének titkára volt, majd Robert Du­­bovsky, az Osztrák Kommu­nist­a Párt Politikai Bizottsá­gának tagja emelkedett szó­lásra. C juk el hogy a Kínai Kommu­nista Párt vezetői nem haj­­l­­andók egységesen fellépni az­­ Egyesült Államok vietnami ag­­­­ressziója ellen. A kínai veze­tőknek ez az álláspontja ob­jektíve az imperializmust, a világreakciót szolgálja. A kínai vezetők eltérése a marxizmus-lenin­izmus elveitől lényegében nacionalista és kalandor irányvonala komoly gondot és aggodalmat kelt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Komoly gondot és aggodalmat okoz sorainkban az általuk kezde­ményezett szovjetellenes kam­pány. A Bolgár Kommunista Párt nagy vezére, a nemzetközi kommunista mozgalom ismert harcosa, és kiváló internacio­nalistája, Georgi Dimitrov, örökül hagyta ránk, hogy drá­ga kincsként védjük barátsá­gunkat és egységünket a szov­jet néppel, együttműködésün­ket a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjával. Ma még nagyobb erővel hangzanak szavai, ame­lyek szerint a szocializmus iránti hűség próbaköve a Szovjetunióhoz, Lenin pártjá­hoz, a munkásosztály érdekei­hez fűződő viszony. (Taps.) Valóban, népeink és az egész emberiség nagy szerencséje, hogy a szovjetek nagy országa óriási gazdasági és katonai erővel rendelkezik és a nemzetközi haladás élén jár. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és kipróbált veze­tőinek lenini politikája, tak­tikája és türelme, a soraink egységének helyreállítására tett erőfeszítései és kezdemé­nyezései méltán vívták ki a testvérpártok elismerését és támogatását. A kommunisták a jövőben is határozottan fellépnek a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista moz­galom és az egész antiimperia­­lista front tömörítéséért. A szocialista világrendszer­hez tartozó országok, az ösz­­szes testvéri kommunista és munkáspártok, az egész anti­­imperialista tábor közös erő­feszítései megoldhatják ko­runk alapvető feladatát: a nukleáris katasztrófa veszé­lyének elhárítását a világ feje felől, a szocializmus és a kom­munizmus győzelmének biz­tosítását. Mindezt szem előtt tartva, a Bolgár Kommunista Párt IX. kongressz­usán pártunk és a legtöbb testvérpárt kifejezte azt a véleményét, hogy mind jobban érlelődnek egy nem­zetközi kommunista tanácsko­zás összehívásának feltételei. A testvérpártok közötti kap­csolatok és együttműködés minden kipróbált formáját fel kell használni, hogy még jobban hasznára legyünk né­peinknek, a kommunizmus ügyének. Ez legszentebb in­ternacionalista kötelességünk. A keddi ülés felszólalóinak sorát Jannisz Kacuridesz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára zárta. Tolmácsolta a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja, a ciprusi dolgozó nép üdvözletét, s a többi között hangoztatta: " A Ciprusi Nép Haladó Pártjának az a véleménye, hogy a kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanács­kozásának összehívása szük­séges és hasznos. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában szerda reggel 9 órakor folytatódott a Magyar Szocialista Munkás­párt IX. kongresszusa. A dél­előtti tanácskozást Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az­­ Országos Tervhivatal elnöke nyitotta meg. Az ülésteremben R. Dubovsl­y elvtárs felszólalása Hangsúlyozta, hogy az oszt­rák nép széles rétegeiben egy­re inkább erősödik a felisme­rés: az osztrák semlegesség az európai biztonság lényeges alkotó eleme, Podgornir elv­társ ausztriai látogatása külö­nösen megerősítette ezt a fel­ismerést. — Nem szabad azonban el­felejteni — mondotta —, hogy demokráciánkat és semleges­ségünket komoly veszélyek fe­nyegetik. Tíz évvel ezelőtt, amikor Magyarországon az ellenforradalom megkísérelte lerombolni a munkásosztály hatalmát, Habsburg Ottó, mint magyar állampolgár felajánl­kozott az ellenforradalomnak, most, mint osztrák állampol­gárt, őt szemelték ki a reak­ciós körök, hogy Ausztriában forgassa vissza a történelem kerekét. Ez a bábfigura a Duna-medence politikai vi­szonyainak megváltoztatásá­ra irányuló spekulációkat is szolgálja. Országunk függetlenségét és semlegességét veszély fenyege­ti a nyugatnémet revansizmus részéről is. Az a követelésük, hogy lássák el őket atomfegy­verrel, továbbá az az igényük, hogy őket tekintsék Németor­szág egyedüli képviselőjének. Nyugat-Németországot Európa legnyugtalanítóbb tényezőjé­­vé­ teszik. Annál nagyobb a másik német állam, a követ­kezetes békepolitikát folytató Német Demokratikus Köztár­saság fennállásának jelentősé­ge. Ezt követően Albert de Co­­ninck, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára tolmácsolta a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága ,szívből jövő, test­véri üdvözletét. Ezután nagy taps közben Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára lépett a szónoki emelvényre. Todor Zsivkov elvtárs felszólalása — Azok az eredmények, — hangoztatta — amelyeket a magyar nép pártja vezeté­sével az utóbbi években elért, — örömmel töltenek el min­den bolgár kommunistát, min­den bolgár dolgozót. A test­véri Magyarország sikerei bi­zonyítják, helyes az a politi­ka, amelyet a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és Központi Bizottsága a magyar nép kipróbált fiának, a nemzet­közi kommunista mozgalom neves harcosának, Kádár Já­nos elvtársnak a vezetésével folytat. (Nagy taps.) — Pártjaink, népeink hű fegyvertársak a békéért, a de­mokráciáért, a nemzeti füg­getlenségért és a szocializ­musért vívott harcban. Továbbiakban arról beszélt, hogy fenntartás nélkül támo­gatják a hősiesen harcoló vi­etnami népet. Rámutatott: amikor arról beszélünk, hogy a vietnami népnek együttes segítséget kell nyújtanunk, nem hallgathat- Kállai Gyula elvtárs felszólalása Ezután Kállai Gyula, a Po­litikai Bizottság tagja, a Mi­nisztertanács elnöke emelke­dett szólásra. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A magyar kommunisták és a többi magyar hazafi önfel­áldozó harcainak eredménye­ként sikerrel megoldottuk a szocialista forradalom két nagy szakaszának — a mun­káshatalom megter­emtésének és kiépítésének, továbbá a szocialista termelési viszo­nyok létrehozásának — törté­nelmi feladatait. Most forra­dalmunk harmadik nagy sza­kaszában vagyunk, amelynek célja a szocializmus teljes fel­építése hazánkban. Ezt tűzte népünk elé pártunk Vili­ kongresszusa, ezen munkál­kodtunk az elmúlt négy év­ben, jelenlegi kongresszusunk­nak is ez a fő jelszava. Társadalmunk döntő több­sége magáénak vallja pár­tunknak a szocializmus teljes felépítésére irányuló célkitűzéseit és odaadóan munkálkodik megvalósítá­sán. Ennek az egyetértésnek az alapján formálódik a legszé­lesebb körű nemzeti egység. Leninnek a proletárdiktatú­ráról szóló útmutatásai azt is tartalmazzák, hogy a mun­káshatalom egyben a legszé­lesebb osztályszövetség is, a munkásosztály vezetésével. Fejlődésünk jelenlegi szaka­szában mi ezt az osztályszö­vetséget a nemzeti egység politikájával valósítjuk meg. A formálódó, erősödő szo­cialista nemzeti egység azon­ban nem jelenti azt, hogy az osztályharc már befejeződött hazánkban. Természetesen az osztályharc nálunk már nem a tőkések, a földesurak, a ku­­lákok ellen folyik és nem ut­cai tüntetésekben, sztrájkok­ban nyilvánul meg, hanem ab­ban, hogy milyen sikerrel ve­zeti és irányítja pártunk a legszélesebb tömegeket a szo­cializmus teljes felépítésére. Ennek megfelelően az osz­tályharc eszközei és módsze­rei is tovább változnak az ad­minisztratív és hatalmi eszkö­zöktől és módszerektől gazda­sági, ideológiai, szervezési és nevelési irányban. Ezután Kállai elvtárs a Ha­zafias Népfront szerepéről be­szélt. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A demokrácia alapkérdése volt és marad: kié a hatalom? A hatalom nálunk a munkás­­osztályé, amely ezt a paraszt­sággal és az értelmiséggel szö­vetségben gyakorolja, vagyis a népé, s az övé marad a jö­vőben is! Azt akarjuk elérni, hogy dolgozó népünk még köz­vetlenebbül, jobban, aktí­vabban éljen a demokra­tikus jogokkal, mindenki kivegye részét üze­me, vállalata, termelőszövet­kezete ügyeiben, de egyben községe, városa, megyéje, ha­zája országos nagy ügyeinek intézéséből is, és ily módon a gyakorlatban az eddiginél is jobban valósuljon meg az az igazság, hogy a nép a hata­lom birtokosa. Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetése — többek kö­zött — a szocialista demok­rácia kiszélesítését is szolgál­ja. A dolgozóknak több jo­guk lesz arra, hogy a helyi párt és szakszervezeti szer­vek útján, de közvetlenül is beleszóljanak a termelés irá­nyításába, a problémák meg­oldásába. Az állami és társa­dalmi szerveknek ellenőrző és rendelkező jogkörökkel élve biztosítaniuk kell, hogy az üzemek dolgozóinak, a terme­lőszövetkezetek tagjainak hasz­nos javaslatai megvalósulja­nak. Kállai Gyula ezután a szo­cialista demokráciával kap­csolatos egyik téves nézetről szólt. Nem egyszer találkozunk olyan vélekedéssel, hogy a demokráciával és a szocializ­mussal együtt kell járnia a teljes egyenlőségnek. Országunkban az alapve­tő emberi jogok minden­kit egyenlően illetnek meg, de keresetekben van kü­lönbség — s kell is, hogy legyen — a végzett mun­ka szerint, sőt úgy gondoljuk, hogy az új gazdasági mechanizmusban a jogos megkülönböztetések még nőhetnek is (!) éppen ezért fellépünk a káros egyen­­lősdivel szemben valamennyi párt, állami és társadalmi szervünk őrködjék azon, hogy a helyi vezetés mindenütt kö­vetkezetesen megvalósítsa a a szocialista elosztás elvét: kapjon többet, részesüljön na­gyobb erkölcsi és anyagi el­ismerésben az, aki sokat jól, hozzáértéssel, eredményesen dolgozik, viszont a hanyag, a lusta saját zsebén is érezze magatartásának következmé­nyeit! A továbbiakban Kállai elv­társ az államhatalom és az államigazgatás néhány kérdé­séről szólt. A Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei azt is tar­talmazzák, hogy hazánkban 1949 óta végbement változá­sokat időszerű új alkotmány­ban is megfogalmazni. Jelenlegi alkotmányunk a dolgozó nép nagy vívmánya volt, amely az alaptörvény erejével szentesítette a leg­fontosabbat, a dolgozó nép ha­talmát.­ Az azóta eltelt 17 év alatt megszüntettük a kizsák­mányolást, forradalmi válto­zások történtek a tulajdon­­viszonyokban és társadalmunk osztályszerkezetében, tovább fejlődött államren­dünk és társadalmi szer­vezetünk, leraktuk a szo­cializmus alapjait, s a szo­cializmus teljes felépíté­sének szakaszába léptünk. Mindezek indokolják, hogy módosítsuk alaptörvényün­ket. Új alkotmányunk, amely rögzíti majd a társadalom fej­lődésében elért eredményein­ket és meghatározza fejlődé­sünk további útját, minden bi­zonnyal újabb hatalmas erőt kölcsönöz dolgozó népünknek, s meggyorsítja a szocializmus teljes felépítéséért folyó mun­kát. Az új alkotmány kidolgozá­sának szervezése és vezetése a tavasszal megválasztásra ke­rülő új országgyűlés megtisz­telő feladata lesz. Kállai Gyula ezután a ma­gyar külpolitika kérdéseiről szólott. E politika lényege az, hogy szövetségben vagyunk a vi­lág minden népével, amely az elnyomás ellen, a szabad­ságért, a társadalmi haladá­sért küzd. Három kontinensen a 14 szocialista ország, a szocialis­ta világrendszer a nemzetközi élet fejlődésének döntő ténye­zője lett — mondotta Kállai Gyula, majd áttekintést adott a gyarmati sorból felszaba­dult országokról. Ezután át­tért a békés egymás mellett élés elvének megvalósításáért folytatott harcra. A békés egymás mellett élés megvalósításának út­jában a legnagyobb aka­dályt az imperialisták ag­resszív cselekedetei és el­sősorban az Egyesült Ál­lamok vietnami agresszió­ja jelenti. A többi szocialista országgal együtt mi is támogatjuk vi­etnami testvéreink igazságos harcát és minden nemzetközi fórumon fellépünk azért, hogy a vietnami kérdés békés úton kerüljön rendezésre. A jelenlegi helyzet ellent­mondásosságát mutatja, hogy a békés egymás mellett élés elvei az agresszió ellenére is utat törnek a nemzetközi élet­ben. Európa számos tőkés országának vezető köreiben terjed az a felismerés, hogy a nemzetközi feszültséget nem a különböző társadalmi rend­szerű országok léte, hanem az Egyesült Államok agresszív politikája és az általa­­ leg­jobban támogatott Német (Folytatás a 3. oldalon) VAS NÉPE 1966. december 1. Csütörtök

Next