Vas Népe, 1967. március (12. évfolyam, 52-76. szám)
1967-03-02 / 52. szám
Ábrahám Vince háza tája Úgy mondták, hogy a legöregebb Ábrahám a torony mellett lakik Hegyháthodászon. A községi tanács előtt álldogáló, hivatalos ügyet intéző „elfoglalt embert” szintén Ábrahámnak hívják, ő magyarázza, hogy sajnos nem tud elkísérni, bár szívesen tenné, hiszen az egész falu nagyon szereti Vince bácsit — egyébként a fél falut Ábrahámnak hívják. A torony mellett bizony jó erős sár van. Ablakon kihajló hodásziak igazítanak útba. Nyitva ajtó ablak — sehol senki. Vince bácsit keresgélem a barna olajpácos faanyaggal borított szobákban. Asztal, szék, bútorok... aztán benyitok az utcára nyíló szobába és — ezt nem vártam. Gyönyörű, piros bevonatos modern bútorok, városi módra elrendezett fotelok, szekrény, és könyvek, könyvek. Prémium a zárszámadáson — Hát ha még azt tudná, hogy a Kati mennyit ad kölcsön belőlük — mosolyog rám Ábrahám Vince bácsi. Leülünk az előszobában, ott beszélgetünk. Hogy tulajdonképpen mit is akarok? Azt halottam, hogy nagy megbecsülés érte Vince bácsit. Közbe is vág szavával, ahogyan elmondja. : — Hát igaz! A zárszámadáson ötszáz forint prémiumot szavazott meg a tagság. Most éjjeliőr vagyok. Kértem, hogy mentsenek föl az állatgondozói beosztásból, megtették. Így hát most öten vagyunk éjjeliőrök a tsz-ben. Jobbára csak elmondásokból, idősebbek beszédéből ismerem a régi paraszti világ szigorúságát. Emlékszem gyerekkoromból néhány tragédiára, olyan esetekre, hogy a föld, a vagyon átírását az öregek semmi számba vétele követte — a fiatalok alig várták, hogy elmenjenek az öregek. Erre gondolok most, hogy ezzel az idős parasztemberrel ülök szemközt, — a szomorúság, a meghatódás azonban semmiképpen nem illik Ábrahám Vince bácsihoz. Arra büszke, hogy dolgozik most is, virraszt az állatok mellett. Öröm elgondolni, hogy a régebben megélhetésük miatt egymásra acsarkodó emberek eljutottak addig, hogy a nehéz munkában megöregedett tsz-tagot megjutalmazzák. Nemcsak a pénz a fontos ebben a megajándékozásban. Vince bácsi érzi a megbecsülést is, ami talán jobban esik minden pénznél. — Okosan csinálta meg a vezetőség a beosztást is. Az őrségben mi idősebbek mind sorra kerülünk, aztán hogy a 150 nap ki legyen az esztékához, még nappali őrséget is lehet teljesíteni. Milyen az őrködés? Nehezen mennek-e az órák? — Becsületes munka az is. Vigyáz az ember, hogy a bikák ne szabaduljanak el. Ha elhevertek, akkor már csak szemmel kell őket tartani. Érti ugye, a lánc akkor már nem kapcsolódik ki olyan könnyen. Akkor elő lehet venni a könyvet. — Könyvet? — Azt hát. A szemem még el tudja olvasni a betűt. Szilvássi Apassionátáját olvasom. Igen jó író. Már kezdem magam kényelmetlenül érezni, annyira összevág minden Vince bácsi körül. Hogyne örülnék annak, hogy éjjeli őrségben — ha a jószágok megnyugodtak — Vince bácsi könyvet vesz kezébe — de arra gondolok, hogy sokan vállukat fogják vonogatni, ha ezt megírom, s azt mondják: nem jellemző ez. Szólok is Vince bácsinak az aggályaimról. — Írja csak meg. Aki meg nem hiszi, jöjjön el Hegyháthodászra, megnézheti a könyveimet is meg mást is. Benézünk még a szobába, hogy gyönyörködjünk a szép bútorokban. A Mikszáth meg Jókai kötetek között Berkesi András-könyv, aztán egy egész polc olcsó könyvtári sorozat, mezőgazdasági könyvek, ifjúsági könyvek. — Ugyanez itt a Katié. Ha nem mutatok magának valamit. Ezt nyissa ki, ha tudja! Forgatom kezemben a tenyérnyi bűvös dobozkát. — A Kati sógora csinálta Pesten. Mert a lány mezőgazdasági szakiskolát végzett valahol túl a Dunán. Most a tejjel foglalkozik a tsz-ben. A lányom meg fejő. Különszoba a férfiembernek? Így hát fölpattant a rejtély ajtaja, hogy mit keresnek itt a szép bútorok. Keres eleget a három tagú család, telik ilyen bútorra is. — Tízezerbe volt. Azt már nem kérdeztem Vince bácsitól, hogy ő mit szólna ilyen bútorhoz. Ahogyan megismertem ebből az egyórás beszélgetésből, biztosra merem venni, hogy ő maga is szívesen lakna ilyen bútorok közt. — Csakhát ez az asszonynépség szobája, tudja. Férfiembernek külön szobában a helye. — Nézze, az biztos, hogy nekünk ilyen világunk soha nem volt. Ez a jellemző, érti? Hát hogyne értettem volna. — ko — Kis összegből is milliók A szombathelyi Bádogos Kisz udvarán alig találni talpalatnyi üres helyet. Az épület előtti téren, tükrös hátukra hosszan elfektetve, szállításra várnak a szovjet exportra készült légkondicionáló berendezések. — Kooperációs munka. A Győri Vagon- és Gépgyár megrendelésére gyártjuk. Negyven komplett berendezést kértek. Az alumínium lemezt ők küldték. Mi csak feldolgozzuk, így is másfél millió forintot hoz a konyhára — mondja Pusker István technikus, ald az elnök távollétében vállalkozott a „miniüzem” bemutatására. Az udvaron állunk. Nem messze tőlünk két lakatos reszelőjének fülbántó hangja hívja fel magára a figyelmet: slámítják, finomítják, tisztítják az alumínium lemez élét a szegecselt peremeken. Pillanatok alatt lencsevégre kerülnek, de az egyik — név szerint Németh István — tiltakozik. — Sofőr Vagyok, csak éppen lerobbant a kocsim. Besegítek. Nekem ez nem munka, inkább szórakozás. Az igazság az, hogy most minden kézre szükség van. Határidős az exportmunka. Fenn az emeleten a bádogosok műhelye valóságos tükör-labirintus. A függőlegesen egymás mellé sorakoztatott fényes „alumínium-dobozok” között kell áthaladnunk, hogy a hosszú terem végébe érjünk. — A szövetkezet profilja az épületmunka: KISZ lakások, családi házak, istállók, bádogosés vízvezetékszerelési munkáit vállaljuk, s telenként, mikor a jeges szél lekerget bennünket, a tetőkről, házon belül gondoskodunk kitöltő munkáról. Szakmánkban a holt szezon egyáltalán nem érezhető — mondja Pusker István. A lépcsőházban, a földszinti lakatosműhely felé tartunk. Ez a részleg sem dicsekedhet tágas területtel, de a gépek közül nagyobb a mozgási lehetőség, mint fent. Munkájuk kapcsolódik a bádogosokéhoz: a szellőzőberendezések zárószerkezetének csapjait, csavarokat esztergályoznak. Ezenkívül a MÁV részére kombinált mozdony-jelzőlámpák, szermaforlámpák, közvilágítási lámpaburák gyártásával is foglalkoznak. .. A gépsorok közül szinte hivalkodik tisztaságával, fénylő alkatrészeivel, a kopás nézek élénk színével az új univerzális esztergapad, melyet január 20-án vásárolt a szövetkezet. A gép gazdája Kiss Tibor. Míg beszél, pillantása legalább olyan rajongással tapad a gépre, mint az újdonsült autótulajdonosok tekintetere kocsijuk karosszériájára. Pár nap választja el ktsz-t az 1966. évi eredmények számadásától. Szombaton lesz a közgyűlésük. A szövetkezet 70 termelő tagja 9 700 000 forint termelési értéket hozott létre egy év alatt. Nyereségük: 1 112 000 forint. A szövetkezet előreláthatólag 34—35 napos nyereségrészesedést oszt tagjainak. Az idén nem bővítik a létszámot, a termelékenységet a műhelyek korszerűsítésével, a gépek jobb kihasználásával akarják növelni. Új raktárat és irodaházat is építenek. A terv 24 százalékkal feszítettebb a tavalyinál, melyet már nem a KISZÖV, hanem maga a szövetkezet szabott meg. A jövőt illető gazdasági változásokra optimista, reális nézeteken nyugvó választ adtak: " A kisipari szakmák között talán a miénk képzelhető el legkevésbé kézi szerelés és javítási munkák nélkül. Minden műveletet nem helyettesíthetnek a gépek. A téli hónapokban? Mindig akad majd olyan megrendelő, áld sajátos, egyedi, munkaigényes és kis számú termékszükséglettel jelentkezik, mely kielégítésére a nagyüzemek nem vállalkozhatnak. S azt sem szabad elfelejteni, hogy sok kis összegből is milliók lesznek! — h. a. — T*TP‘* Foto: — je — A tömítési részeket lefestik, hogy ne juthassanak a porszemek a csatornába. Amikor a sofőr lakatos... 1967. március 2. Csütörtök A félévi vizsga néhány tanulsága Nem kell ma már a kommunistákat és az eszméink iránt érdeklődő pártonkívülieket meggyőzni, mennyire fontos a marxizmus—leninizmus elmélyült tanulmányozása a pártoktatás különböző formáin. A nagy érdeklődés városunkban is megnyivánult, az idén például a marxizmus— leninizmus esti középiskolába jelentkezettek számában. Négy év óta működik sikeresen ez a középfokú pártoktatási forma, amelynek tapasztalait a napokban elemezte a városi pártbizottság propaganda- és művelődési bizottsága a legutóbbi félévi vizsgák tükrében. A múlt héten vizsgát tett több mint 150 hallgató nagy többsége alapos felkészülésről adott számot, jó eredményt tanúsított a vizsgaelnökség előtt. Az itt tapasztaltak alapján joggal állapíthatók meg, hogy az esti középiskola alapjában véve betölti kettős hivatását. Egyrészről megfelelő középfokú tájékoztatást nyújt a hallgatóknak a marxizmus klasszikusainak és mai irodalmának megismeréséhez. Másrészt, jó alapozó előkészítéssel szolgál a tovább tanulni szándékozóknak, az esti egyetemre jelentkezőiknek. Külön emeli ezen oktatási forma értékét, hogy a hallgatók minden hét egy napján este, a nehéz munkanap leteltével, mindenféle munkaidő-kedvezmény nélkül járnak a foglalkozásokra. Az iskola vezetői, előadói ugyancsak teljes mértékben társadalmi munkában végzik nagy felkészülést, sok türelmet igénylő munkájukat. A mostani értékelésnél, — a többségben pozitív tapasztalatok mellett — néhány negatív vonásra is felfigyelt a propaganda- és művelődési bizottság. A legszembetűnőbb ezek között, — amitől egyébként egész marxista oktatásunk sem mentes —, hogy az elméletben tanultakat nehezen tudják egybekapcsolni a gyakorlati élettel. Az erre irányuló törekvés, a vizsgákon szorgalmazott néhány ilyen kérdés még a legjobban felkészült hallgatókat is probléma elé állította. Kétségtelen, az esti középiskola keretében egy év alatt nehéz feladat hárul előadóra, vitavezetőre és hallgatóra egyaránt a hatalmas elméleti anyag elsajátításában. Mégis alapvető tanulság, soha el nem hanyagolható törekvés legyen már most, a második félévben, mindenütt, ahol és amikor arra mód és lehetőség van, meg kell teremteni az elméleti részek eleven kapcsolatát a gyakorlattal, a mindennapi élettel. Ezt segíti a központi pártszervek kezdeményezése, amikor javasolják az esti középiskola egyéves tanulmányi idejét két évre meghosszabbítani. Az előadóknak, a vitavezetőknek viszont, már a jelen körülmények között is többet kell tenniük e hiány pótlására. Különösen jó alkalom erre a szemináriumi besaélg€tCNégy év még egy oktatási forma távlataiban is rövid idő ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni eredményességéről, vagy éppen sikertelenségére. Az azonban bizonyos, hogy az esti középiskola tanulmányi anyagának elmélyültebb megértése, az összefüggések jobb felismerése, az elmélet gyakorlatba ültetése — feltétlen megkövetelik a tanulmányi idő felemelését. Ez viszont nem homályosítja a kétségtelen tényt: az esti középiskola eddig is jól szolgálta a középfokú pártoktatás ügyét. Fáy József, a váró® pártbizottság esztályvezetője Mai szemmel a házasságról A házasságban új feszültségek, új problémák támadtak. Többek között megismertük a második és a harmadik műszak fogalmát. Megismertük és lassan elcsépelt közhely vált belőlük. De ettől még maga a második és harmadik műszak maradt. Vagyis: a nőnek, aki kivonult a házasság védett, vagy legalábbis védettnek látszó falai közül az életben a napi 8, vagy több, vagy kevesebb órai elfoglaltságot jelentő munkahelyre, az ezzel együtt járó küzdelmekbe, csatározásokba, ugyanakkor vállalnia kellett az összes terhet, amely azelőtt is az ő kötelessége volt, mielőtt munkába állt volna. Az ő feladata a gyermekgondozás, nevelés, a háztartási kötelezettségek, a bevásárlás, főzés, mosás. Szóval mindaz, amit röviden második és harmadik műszaknak nevezünk. A háztartási gépek, a dolgozó nő otthoni munkáját megkönnyítő cikkek termelése nagyon sokáig nem állt arányban a nők munkábaállásának ütemével. Ez egyrészt az 50-es évek gazdaságpolitikájából következett, másrészt egyszerűen nem voltak még meg a technikai előfeltételek a háztartási cikkek ilyen iramú előállítására. Az utóbbi évek szociálpolitikája meggyorsította az ütemet. Mindenesetre egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, amit Engels a magánháztartás társadalmi iparrá való átalakulásának nevez és amit elengedhetetlen előfeltételnek tart ahhoz, hogy a nő valóban — ne csak papíron, — egyenjogú legyen a férfivel. Az elmúlt években cikkekben, riportokban gyakran jelentek meg nyílt, vagy burkolt felhívások arra, hogy a férj épp úgy vegye ki részét a háztartás gondjaiból, terheiből, mint felesége, A Sta ll. A harmadik műszaki és a Harmadik tisztikai Hivatal legutóbbi felmérése szerint a sürgetés nem is maradt hatástalan — néhány esztendő alatt azoknak a férjeknek aránya, akik kereső feleségüknek segítenek 34,8 százalékról 50 százalékra emelkedett. Azt hisszük, ez a férfi segítség csupán átmeneti megoldás. Nem ez a jövő útja. Hiszen az értékes szabadidő egyik partnernél sem arra való, hogy háztartási munkával töltse, hanem hogy pihenjen, szórakozzon, képezze magát. A jövő útja — „a magánháztartás társadalmi iparrá való átalakulása””. Most azonban a házasságról van szó és nem a háztartásról. A legtöbb nő választás előtt áll: vagy-vagy. Vagy a munkahelyén teljes ember, vagy otthon. Olyan nagy energiával rendelkező nő, aki mindkét területen helyt tud állni — ritka. A konfliktus természetszerűleg a legtöbbször úgy dől el, hogy a nő energiája, ereje javát hivatali-üzemi munkájára fordítja. Ott ezt el is várják tőle. Megköveteli ezt saját becsületérzése is. Senki sem szeret hátramaradni a gyárban, hivatalban kialakult vetélkedésben, az értékelés rangsorán senki sem szerepel szívesen sereghajtóként. Az otthonra legtöbbször már csak maradék energiája jut. Mit lát, mit érzékel a férj? Jól tudja, hogy az aszszony épp annyit, vagy még többet dolgozik, mint ő. Tudja, hogy az élet, a háztartás fenntartásához szükséges költségek nem elhanyagolható részét az asszony keresi meg. Mindezt tudja. Mégis szenved attól, hogy felesége este elnyűtt, megviselt, hogy közeledése elől azzal tér ki: fáradt vagyok, önkéntelenül is összehasonlítja feleségét a munkahelyén dolgozó asszonyokkal. Frissek, vidámak, élénkek, ápoltak. Képzeletében a sok gondozott, kellemes, csinosan öltözött nő közül idővel az egyik kiválik, határozottabb körvonalat kap. A legtöbbször olyan, akivel egy szobában, egy műhelyben dolgozik, gépük, íróasztaluk szomszédos, vagy munkakörük úgy hozza, hogy gyakran érintkeznek egymással. Megjelenik a munkahelyi szerelem. A „harmadik”. A válóokok között kimagasló helyet foglal el a „harmadik””. A statisztikák általában az alkoholizmus és az alkalmatlan lakásviszonyok (szülőkkel, hozzátartozókkal való együttélés) után sorolják. Groteszk lánc alakulhat ki. Mert mialatt a férj felfigyel munkahelyén egy másik nőre, aki ápoltságával, kedvességével, élénkségével olyan éles ellentétben áll az ő elhanyagolt, fáradt feleségével, lehet, hogy ugyanakkor az asszony munkahelyén is felfigyel egy férfi az ő feleségére, aki ápoltságával, kedvességével, élénkségével olyan éles ellentétben áll saját, elhanyagolt, fáradt asszonyával. Az meg egyenest vígjátéki fordulat és ha a valóságban nem is igen fordul elő, de végletességében jellegzetes: ha az első férj felesége Harmadikká válik a második férj életében, akinek a felesége viszont az első férjnél szerepel Harmadikként... Kertész Magda VAS NÉPE.