Vas Népe, 1967. március (12. évfolyam, 52-76. szám)

1967-03-02 / 52. szám

Ábra­hám Vince háza tája Úgy mondták, hogy a leg­öregebb Ábrahám a torony mellett lakik Hegyháthodá­­szon. A községi tanács előtt álldogáló, hivatalos ügyet in­téző „elfoglalt embert” szin­tén Ábrahámnak hívják, ő magyarázza, hogy sajnos nem tud elkísérni, bár szívesen tenné, hiszen az egész falu nagyon szereti Vince bácsit — egyébként a fél falut Áb­­rahámnak hívják. A torony mellett bizony jó erős sár van. Ablakon ki­hajló hodásziak igazítanak út­ba.­­ Nyitva ajtó ablak — sehol senki. Vince bácsit keresgélem a barna olajpácos faanyaggal borított szobákban. Asztal, szék, bútorok... aztán benyi­tok az utcára nyíló szobába és — ezt nem vártam. Gyö­nyörű, piros bevonatos mo­dern bútorok, városi módra elrendezett fotelok, szekrény, és könyvek, könyvek. Prémium a zárszámadáson — Hát ha még azt tudná, hogy a Kati mennyit ad köl­csön belőlük — mosolyog rám Ábrahám Vince bácsi. Leü­lünk az előszobában, ott be­szélgetünk. Hogy tulajdonképpen mit is akarok? Azt halottam, hogy nagy megbecsülés érte Vince bá­csit. Közbe is vág szavával, ahogyan elmondja. : — Hát igaz! A zárszámadá­son ötszáz forint prémiumot szavazott meg a tagság. Most éjjeliőr vagyok. Kértem, hogy mentsenek föl az állatgondo­­zói beosztásból, megtették. Így hát most öten vagyunk éjjeliőrök a tsz-ben. Jobbára csak elmondások­ból, idősebbek beszédéből is­merem a régi paraszti világ szigorúságát. Emlékszem gye­rekkoromból néhány tragédi­ára, olyan esetekre, hogy a föld, a vagyon átírását az öre­gek semmi számba vétele kö­vette — a fiatalok alig vár­ták, hogy elmenjenek az öre­gek. Erre gondolok most, hogy ezzel az idős parasztemberrel ülök szemközt, — a szomorú­ság, a meghatódás azonban semmiképpen nem illik Áb­­rahám Vince bácsihoz. Arra büszke, hogy dolgozik most is, virraszt az állatok mellett. Öröm elgondolni, hogy a ré­gebben megélhetésük miatt egymásra acsarkodó emberek eljutottak addig, hogy a ne­héz munkában megöregedett tsz-tagot megjutalmazzák. Nemcsak a pénz a fontos eb­ben a megajándékozásban. Vince bácsi érzi a megbecsü­lést is, ami talán jobban esik minden pénznél. — Okosan csinálta meg a vezetőség a beosztást is. Az őrségben mi idősebbek mind sorra kerülünk, aztán hogy a 150 nap ki legyen az esztéká­­hoz, még nappali őrséget is lehet teljesíteni. Milyen az őrködés? Nehe­zen mennek-e az órák? — Becsületes munka az is. Vigyáz az ember, hogy a bi­kák ne szabaduljanak el. Ha elhevertek, akkor már csak szemmel kell őket tartani. Érti ugye, a lánc akkor már nem kapcsolódik ki olyan könnyen. Akkor elő lehet ven­ni a könyvet. — Könyvet? — Azt hát. A szemem még el tudja olvasni a betűt. Szil­­vássi Apassionátáját olvasom. Igen jó író. Már kezdem magam ké­nyelmetlenül érezni, annyira összevág minden Vince bácsi körül. Hogyne­ örülnék annak, hogy éjjeli őrségben — ha a jószágok megnyugodtak — Vince bácsi könyvet vesz ke­zébe — de arra gondolok, hogy sokan vállukat fogják vonogatni, ha ezt megírom, s azt mondják: nem jellemző ez. Szólok is Vince bácsinak az aggályaimról. — Írja csak meg. Aki meg nem hiszi, jöjjön el Hegyhát­­hodászra, megnézheti a köny­veimet is meg mást is. Benézünk még a szobába, hogy gyönyörködjünk a szép bútorokban. A Mikszáth meg Jókai kötetek között Berkesi András-könyv, aztán egy egész polc olcsó könyvtári so­rozat, mezőgazdasági könyvek, ifjúsági könyvek. — Ugyan­ez itt a Katié. Ha nem mutatok magának va­lamit. Ezt nyissa ki, ha tud­ja! Forgatom kezemben a te­nyérnyi bűvös­ dobozkát. — A Kati sógora csinálta Pesten. Mert a lány mezőgaz­dasági szakiskolát végzett va­lahol túl a Dunán. Most a tejjel foglalkozik a tsz-ben. A lányom meg fejő. Kü­lönszoba a férfiembernek? Így hát fölpattant a rejtély ajtaja, hogy mit keresnek itt a szép bútorok. Keres eleget a három tagú család, telik ilyen bútorra is. — Tízezerbe volt. Azt már nem kérdeztem Vince bácsitól, hogy ő mit szólna ilyen bútorhoz. Aho­gyan megismertem ebből az egyórás beszélgetésből, biz­tosra merem venni, hogy ő maga is szívesen lakna ilyen bútorok közt. — Csakhát ez az asszony­népség szobája, tudja. Férfi­embernek külön szobában a helye. — Nézze, az biztos, hogy nekünk ilyen világunk soha nem volt. Ez a jellemző, ér­ti? Hát hogyne értettem volna. — ko — Kis összegből is milliók A szombathelyi Bádogos Kisz udvarán alig találni talpalatnyi üres helyet. Az épület előtti téren, tükrös hátukra hosszan elfektetve, szállításra várnak a szovjet exportra készült légkon­dicionáló berendezések. — Kooperációs munka. A Győri Vagon- és Gépgyár meg­rendelésére gyártjuk. Negyven komplett berendezést kértek. Az alumínium lemezt ők küld­­ték. Mi csak feldolgozzuk, így is másfél millió forintot hoz a konyhára — mondja Pusker István technikus, ald az elnök távollétében vállalkozott a „mi­­niüzem” bemutatására. Az udvaron állunk. Nem messze tőlünk két lakatos re­­szelőjének fülbántó hangja hív­ja fel magára a figyelmet: slámítják, finomítják, tisztítják az alumínium lemez élét a szege­cselt peremeken. Pillanatok alatt lencsevégre kerülnek, de az egyik — név szerint Németh István — tiltakozik. — Sofőr Vagyok, csak éppen lerobbant a kocsim. Besegítek. Nekem ez nem munka, inkább szórakozás. Az igazság az, hogy most minden kézre szükség van. Ha­táridős az exportmunka. Fenn az emeleten a bádogosok mű­helye valóságos tükör-labirin­tus. A függőlegesen egymás mellé sorakoztatott fényes „alu­mínium-dobozok” között kell áthaladnunk, hogy a hosszú te­rem végébe érjünk. — A szövetkezet profilja az épületmunka: KISZ lakások, csa­ládi házak, istállók, bádogos­és vízvezetékszerelési munkáit vállaljuk, s telenként, mikor a jeges szél lekerget bennünket, a tetőkről, házon belül gondos­kodunk kitöltő munkáról. Szak­mánkban a holt szezon egyálta­lán nem érezhető — mondja Pusker István. A lépcsőházban, a földszinti lakatosműhely felé tartunk. Ez a részleg sem dicsekedhet tágas területtel, de a gépek kö­zül nagyobb a mozgási lehető­ség, mint fent. Munkájuk kap­csolódik a bádogosokéhoz: a szellőzőberendezések zárószer­kezetének csapjait, csavarokat esztergályoznak. Ezenkívül a MÁV részére kombinált moz­dony-jelzőlámpák, szermaforlám­­pák, közvilágítási lámpaburák gyártásával is foglalkoznak. .. A gépsorok közül szinte hi­valkodik tisztaságával, fénylő alkatrészeivel, a kopás nézek­ élénk színével az új univerzá­lis esztergapad, melyet január 20-án vásárolt a szövetkezet. A gép gazdája Kiss Tibor. Míg beszél, pillantása legalább olyan rajongással tapad a gépre, mint az újdonsült autótulajdonosok tekintetere kocsijuk karosszé­riájára. Pár nap választja el ktsz-t az 1966. évi eredmények száma­dásától. Szombaton lesz a köz­gyűlésük. A szövetkezet 70 ter­melő tagja 9 700 000 forint ter­melési értéket hozott létre egy év alatt. Nyereségük: 1 112 000 forint. A szövetkezet előrelátha­tólag 34—35 napos nyereségré­szesedést oszt tagjainak. Az idén nem bővítik a lét­számot, a termelékenységet a műhelyek korszerűsítésével, a gépek jobb kihasználásával akar­ják növelni. Új raktárat és iro­daházat is építenek. A terv 2­4 százalékkal feszítettebb a ta­valyinál, melyet már nem a KISZÖV, hanem maga a szö­vetkezet szabott meg. A jövőt illető gazdasági változásokra op­timista, reális nézeteken nyug­vó választ adtak: " A kisipari szakmák között talán a miénk képzelhető el legkevésbé kézi szerelés és ja­vítási munkák nélkül. Minden műveletet nem helyettesíthetnek a gépek. A téli hónapokban? Mindig akad majd olyan megrendelő, áld sajátos, egyedi, munkaigé­nyes és kis számú termékszük­séglettel jelentkezik, mely ki­elégítésére a nagyüzemek nem vállalkozhatnak. S azt sem sza­­bad elfelejteni, hogy sok kis összegből is milliók lesznek! — h. a. — T*TP‘* Foto: — je — A tömítési részeket lefestik, hogy ne juthassanak a porsze­mek a csatornába. Amikor a sofőr lakatos... 1967. március 2. Csütörtök A félévi vizsga néhány tanulsága Nem kell ma már a kommunistákat és az eszméink iránt érdeklődő pártonkívüliek­et meggyőzni, mennyire fon­tos a marxizmus—leninizmus elmélyült tanulmányozása a pártoktatás különböző formáin. A nagy érdeklődés váro­sunkban is megnyivánult, az idén például a marxizmus— leninizmus esti középiskolába jelentkezettek számában. Négy év óta működik sikeresen ez a középfokú pártokta­tási forma, amelynek tapasztalait a napokban elemezte a városi pártbizottság propaganda- és művelődési bizottsága a legutóbbi félévi vizsgák tükrében. A múlt héten vizsgát tett több mint 150 hallgató nagy többsége alapos felkészülésről adott számot, jó eredményt­­ tanúsított a vizsg­aelnökség előtt. Az itt tapasztaltak alap­ján joggal állapíthatók meg, hogy az esti középiskola alap­jában véve betölti kettős hivatását. Egyrészről megfelelő középfokú tájékoztatást nyújt a hallgatóknak a marxizmus klasszikusainak és mai irodalmának megismeréséhez. Más­részt, jó alapozó előkészítéssel szolgál a tovább tanulni szándékozóknak, az esti egyetemre jelentkezőiknek. Külön emeli ezen oktatási forma értékét, hogy a hall­gatók minden hét egy napján este, a nehéz munkanap leteltével, mindenféle munkaidő-kedvezmény nélkül járnak a foglalkozásokra. Az iskola vezetői, előadói ugyancsak tel­jes mértékben társadalmi munkában végzik nagy felkészü­lést, sok türelmet igénylő munkájukat. A mostani értékelésnél, — a többségben pozitív ta­pasztalatok mellett — néhány negatív vonásra is felfi­gyelt a propaganda- és művelődési bizottság. A legszembe­tűnőbb ezek között, — amitől egyébként egész marxista oktatásunk sem mentes —, hogy az elméletben tanultakat nehezen tudják egybekapcsolni a gyakorlati élettel. Az erre irányuló törekvés, a vizsgákon szorgalmazott néhány ilyen kérdés még a legjobban felkészült hallgatókat is probléma elé állította. Kétségtelen, az esti középiskola keretében egy év alatt nehéz feladat hárul előadóra, vitavez­etőre és hallgatóra egyaránt a hatalmas elméleti anyag elsajátításában. Mégis alapvető tanulság, soha el nem hanyagolható törekvés le­gyen már most, a második félévben, mindenütt, ahol és amikor arra mód és lehetőség van, meg kell teremteni az elméleti részek eleven kapcsolatát a gyakorlattal, a min­dennapi élettel. Ezt segíti a központi pártszervek kezde­ményezése, amikor javasolják az esti középiskola egyéves tanulmányi idejét két évre meghosszabbítani. Az előadóknak, a vitavezetőknek viszont, már a jelen körülmények között is többet kell tenniük e hiány pótlá­­sára. Különösen jó alkalom erre a szemináriumi besaél­g€tCNégy év még egy oktatási forma távlataiban is rövid idő ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni eredményességéről, vagy éppen sikertelenségére. Az azonban bizonyos, hogy az esti középiskola tanulmányi anyagának elmélyültebb megértése, az összefüggések jobb felismerése, az elmélet gyakorlatba ültetése —­ feltétlen megkövetelik a tanulmányi idő felemelését. Ez viszont nem homályosít­ja a kétségtelen tényt: az esti középiskola eddig is jól szolgálta a középfokú pártoktatás ügyét. Fáy József,­­­­ a váró® pártbizottság esztál­yvezetője Mai szemmel a házasságról A házasságban új fe­szültségek, új problémák tá­madtak. Többek között meg­ismertük a második és a har­madik műszak fogalmát. Megismertük és lassan el­csépelt közhely vált belőlük. De ettől még maga a máso­dik és harmadik műszak ma­radt. Vagyis: a nőnek, aki kivonult a házasság védett, vagy legalábbis védettnek látszó falai közül az életbe­n a napi 8, vagy több, vagy kevesebb órai elfoglaltságot jelentő munkahelyre, az ez­zel együtt járó küzdelmekbe, csatározásokba, ugyanakkor vállalnia kellett az összes terhet, amely azelőtt is az ő kötelessége volt, mielőtt mun­kába állt volna. Az ő feladata a gyermek­­gondozás, nevelés, a háztar­tási kötelezettségek, a bevá­sárlás, főzés, mosás. Szóval mindaz, amit röviden máso­dik és harmadik műszaknak nevezünk. A háztartási gépek, a dol­gozó nő otthoni munkáját megkönnyítő cikkek termelése nagyon sokáig nem állt arányban a nők munkábaál­­lásának ütemével. Ez egyrészt az 50-es évek gazdaságpoliti­kájából következett, másrészt egyszerűen nem voltak még meg a technikai előfeltételek a háztartási cikkek ilyen ira­mú előállítására. Az utóbbi évek szociálpo­litikája meggyorsította az üte­met. Mindenesetre egy lépés­sel közelebb kerültünk ahhoz, amit Engels a magánháztar­tás társadalmi iparrá való átalakulásának nevez és amit elengedhetetlen előfeltételnek tart ahhoz, hogy a nő való­ban — ne csak papíron, — egyenjogú legyen a férfivel. Az elmúlt években cikkek­ben, riportokban gyakran je­lentek meg nyílt, vagy bur­kolt felhívások arra, hogy a férj épp úgy vegye ki részét a háztartás gondjaiból, ter­heiből, mint felesége, A Sta­­ ll. A harmadik műszak­i és a Harmadik tisztikai Hivatal legutóbbi felmérése szerint a sürgetés nem is maradt hatástalan — néhány esztendő alatt azok­nak a férjeknek aránya, akik kereső feleségüknek segítenek 34,8 százalékról 50 százalékra emelkedett. Azt hisszük, ez a férfi segítség csupán átme­neti megoldás. Nem ez a jö­vő útja. Hiszen az értékes szabadidő egyik partnernél sem arra való, hogy háztar­tási munkával töltse, hanem hogy pihenjen, szórakozzon, képezze magát. A jövő útja — „a magánháztartás társa­dalmi iparrá való átalakulá­sa””. Most azonban a házasság­ról van szó és nem a háztar­tásról. A legtöbb nő választás előtt áll: vagy-vagy. Vagy a munkahelyén teljes ember, vagy otthon. Olyan nagy energiával rendelkező nő, aki mindkét területen helyt tud állni — ritka. A konfliktus természetszerűleg a legtöbb­ször úgy dől el, hogy a nő energiája, ereje javát hivata­li-üzemi munkájára fordítja. Ott ezt el is várják tőle. Megköveteli ezt saját becsü­letérzése is. Senki sem szeret hátramaradni a gyárban, hi­vatalban kialakult vetélkedés­ben, az értékelés rangsorán senki sem szerepel szívesen sereghajtóként. Az otthonra legtöbbször már csak maradék energiája jut. Mit lát, mit érzékel a férj? Jól tudja, hogy az asz­­szony épp annyit, vagy még többet dolgozik, mint ő. Tud­ja, hogy az élet, a háztartás fenntartásához szükséges költ­ségek nem elhanyagolható ré­szét az asszony keresi meg. Mindezt tudja. Mégis szen­ved attól, hogy felesége este elnyűtt, megviselt, hogy köze­ledése elől azzal tér ki: fá­radt vagyok, önkéntelenül is összehason­lítja feleségét a munkahelyén dolgozó asszonyokkal. Fris­sek, vidámak, élénkek, ápol­tak. Képzeletében a sok gon­dozott, kellemes, csinosan öl­tözött nő közül idővel az egyik kiválik, határozottabb körvonalat kap. A legtöbb­ször olyan, akivel egy szobá­ban, egy műhelyben dolgozik, gépük, íróasztaluk szomszé­dos, vagy munkakörük úgy hozza, hogy gyakran érint­keznek egymással. Megjelenik a munkahelyi szerelem. A „harmadik”. A válóokok között kima­gasló helyet foglal el a „har­madik””. A statisztikák álta­lában az alkoholizmus és az alkalmatlan lakásviszonyok (szülőkkel, hozzátartozókkal való együttélés) után sorolják. Groteszk lánc alakulhat ki. Mert mialatt a férj felfigyel munkahelyén egy másik nő­re, aki ápoltságával, kedves­ségével, élénkségével olyan éles ellentétben áll az ő el­hanyagolt, fáradt feleségével, lehet, hogy ugyanakkor az asszony munkahelyén is fel­figyel egy férfi az ő felesé­gére, aki ápoltságával, ked­vességével, élénkségével olyan éles ellentétben áll saját, el­hanyagolt, fáradt asszonyá­val. Az meg egyenest víg­játéki fordulat és ha a való­ságban­­ nem is igen fordul elő, de végletességében jel­legzetes: ha az első férj fele­sége Harmadikká válik a má­sodik férj életében, akinek a felesége viszont az első férj­nél szerepel Harmadikként... Kertész Magda VAS NÉPE.

Next