Vas Népe, 1968. április (13. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-02 / 78. szám
A kulturális élet fő gazdasági kérdései II. * Írta: Garamvölgyi Károly pénzügyminiszter-helyettes A kultúrpolitikai vezetés számára létre kellett hozni olyan közgazdasági befolyásoló eszközöket, amelyek a kulturális érdekek védelmét biztosítják. Ilyen gazdasági eszköz a kulturális alap, s a járulék, melyek az új gazdasági mechanizmusban jelentős feladat betöltésére szolgálnak. A kulturális alap rendeltetése, hogy fokozott anyagi támogatásban részesítse a fontos, eszmeileg és művészetileg értékes alkotások létrehozását és közönséghez juttatását. Másrészről, segítse az alacsonyabb jövedelmű rétegek, és az ifjúság kulturális igényeinek kielégítését, valamint a még ma is létező kulturális fehér foltok felszámolását. A kulturális alap részére az állami költségvetésből, valamint a kulturális járulékokból olyan bevételi forrás áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi, hogy az eddigieknél hatásosabb támogatásban részesítsük a számunkra fontos műveket, szolgáltatásokat. Az állami költségvetésből az induláshoz az országgyűlés tízmillió forint többlettámogatást szavazott meg. Ez az összeg átsegíti a kulturális alapot az indulás nehézségein és lehetőséget ad arra, hogy már 1968. január elsejétől betölthesse a kultúrpolitikát befolyásoló, közgazdasági szabályzó funkcióját. Mint arról szó esett, az alap legjelentősebb forrása a kulturális járulék: olyan szabályozó eszköz a kulturális élet területén, amely több feladatot tölt be. Elsősorban befolyásolja a vállalatok és intézmények jövedelmezőségét, emellett anyagi bázist is teremt az értékes alkotások létrehozásához. Egyfelől korlátozza a kizárólag szórakozást nyújtó művek, szolgáltatások olyan arányú bővítését, amely az értékes alkotások hátterébe szorításához vezetne (azáltal, hogy mintegy termelési adóként ezeket többlet költséggel, a járulékkal terheli), másfelől finanszírozza a kulturálisan értékeset. A járulék kivetésére, behajtására vonatkozóan már megjelentek a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezései, amelyeket az egyes ágazatoknál a következők szerint hajtanak végre: A könyvkiadásban járulékfizetési kötelezettség alá esnek a csak szórakoztató jellegű művek (detektív-, kalandregények), valamint azok az ismeretterjesztő művek, amelyeknek kultúrpolitikai jelentőségük nincs (például szakácskönyvek, kézimunkakömyvek), továbbá mindazok a művek, amelyeket a miniszter kultúrpolitikai okokból járulékkötelesnek nyilvánít. A Kulturális Alapba befolyt könyvkiadási járulékból is támogatják a politikai és kultúrpolitikai szempontból fontos műveket és a művek egyes csoportjait. Támogathatnak sorozatokat, nagyobb vállalkozásokat, meghatározott műfajcsoportokat, így például igen célszerű a támogatás, ha bizonyos kevéssé tájékozott rétegek számára politikai vagy kultúrpolitikai témáról készülő sorozat kiadását segíti elő. Az ilyen esetekben a fogyasztói árat elsősorban a rétegek anyagi erőinek figyelembevételével — tehát jóval az önköltség alatt — állapítják meg, hogy a kívánt cél elérhető legyen. A Kulturális Alapnak még szerepe lehet kiemelkedően nagy művek értékesítésének ösztönzésében, propagandájában, esetleg díjazásában. A filmgyártás és a forgalmazás hazánkban már korábban is álami támogatásra szorult. Most a termelői árrendezés következtében mind a gyártás, mind a forgalmazás még jelentősebb terheket ró az állami költségvetésre. A támogatás rendszerével létrehozott új módszer azonban lehetővé teszi e területen is az aktív kultúrpolitikai irányítást. A forgalmazásra kerülő bel- és külföldi filmek járulékfizetési kötelezettségét a film átvétele alkalmával osztályba sorolással állapítják meg. Az egyes filmeket kulturális értékeik alapján A), B), C) kategóriákba osztják. A C) kategóriába sorolt szórakoztató jellegű filmek kölcsöndíját úgy állapítják meg, hogy abban megfelelő arányban a kulturális járulék összege is benne legyen. Az így összegyűjtött pénzt az A kategóriához tartozó filmek forgalmazásának támogatására használják. A kultúrpolitikailag fontos filmek támogatása tehát a kölcsöndíj megfelelő csökkentése útján történik, s ezzel elérhető, hogy a forgalmazó moziüzemi vállalatok anyagi érdekeltsége biztosítva legyen a támogatott és a járulékköteles filmeknél egyaránt. Olyan támogatást adnak, illetve olyan kölcsöndíjcsökkentést hajtanak végre, amely a mozi átlagos nyereségét eredményezi. Ugyanakkor a járulékköteles filmeknél, a differenciált kölcsöndíj útján, a járulékot olyan mértékben vetik ki, hogy e filmek vetítése esetén az átlagosnál magasabb nyereséget lefölözze és így ne fűződjék különösebb anyagi érdek e filmek vetítésének aránytalan meghosszabbításához, a műsorpolitikában e filmek eluralkodásához. A szíton — mint sajátos költségvetési intézmények — ugyancsak hosszú évek óta jelentős mértékű állami támogatásban részesülnek. Az új gazdasági mechanizmus körülményei között a színházaknál is érvényesül a nagyobb önállóság a műsortervek összeállításában, egész szakmai és gazdasági tevékenységük megvalósításában. Hasonlóképpen a más művészeti területekhez, a Művelődésügyi Miniszter itt is kulturális járulékot vethet ki az elsősorban csak szórakoztató jellegű darabokra, és támogatásban részesítheti a társadalmi szempontból értékes produkciókat. Ennek elbírálása azonban nem úgy történik, hogy egyes műfajokat — például az operettet — hátrányban részesítik, hanem műfajtól függetlenül, a darabok eszmei mondanivalóját, megvalósításuk művészi értékét, általában kultúrpolitikai funkciójukat veszik figyelembe. A miniszter a színházak műsorterveinek véleményezése alkalmából már előzetesen meghatározza, hogy a bemutatásra kerülő darab bevételéből milyen mértékű járulékot kell befizetni, vagy milyen összegű támogatást kíván nyújtani. A képzőművészeti alkotásoknál — figyelemmel az itt forgalomba kerülő műtárgyak rendkívül sokféleségére — eltekintenek attól, hogy a miniszter egyenként határozza meg a járulékfizetési arányokat, illetve a támogatás mértékét. Az egységesített Művészeti Alap — amely most magában foglalja a régebbi Képzőművészeti, Irodalmi, Zenei Alapot — egy összegben fizet kulturális járulékot és a vállalatai útján forgalomba hozott termékek árát saját belátása szerint szabályozza. A gazdaságirányítás új rendszerének életbe lépésével megteremtett szabályozók hatását csak fokozatosan, a gyakorlatban lehet lemérni. Úgy véljük, a közgazdasági irányító eszközök e mechanizmusa az élet próbáját kiállja, az új mechanizmus bevezetésével a szocialista gazdálkodásunk nemcsak gazdasági, hanem kulturális területen is hatékonyabbá válik. „Hosssi«, éles késsel, a neve dao“ — Észak-vietnami vagyok, Hanoiból. Közel két hónapja a sárvári ERTI-ben dolgozom. A fenyőfanemesítés kérdései érdekelnek. A fenyők értékes fák, bár megjelenésükben alaposan elütnek az otthoniak■ tól. Munkám, egyben a tanulás is. Harminckétéves múltam, a foglalkozásom erdőmérnök. Úgy vélem — európai kollégáimtól még sok mindent megtanulhatok. A nyelvet is gyakorolnom kell, s sokszor az estébe nyúlnak kísérleteim... "Ami szabadidőm marad, rendű, érint szakkönyvek olvasásával telik. . . — Vietnamban a minisztérium erdőtelepítési hivatalában dolgoztam. Érdekes probléma ez az erdőtelepítés. A vietnami erdő rendkívül sűrű, jónéhány lombszínje van. Szinte valamennyi fafajta örökzöld, így alig venni észre a levélhullást. Általában késsel vágnak benne utat az emberek. Hosszú, éles késsel, a neve dao. A favágók különleges fejszét használnak. Csak pengéje van, a baltafej fából készült, s a fák helyén csákányszerű dorongban folytatódik. Ha meglendítik, nagyobb tömege miatt súlyos a csapás. Nos, egy ilyen rengetegből eddig csak vágták a fát — különösen a tengermelléken — de újat soha nem ültettek helyette. — A párás, meleg levegő, a rengeteg csapadék, s a száraz időszakban is — jobbára így hívjuk a telet — csak plusz négy—öt fokig süllyedő hőmérséklet persze hamarosan eltünteti az őserdőben a baltanyomot. Ám éppen a legértékesebb fafajok ritkulnak ki. Itt kezdődik az én feladatom: nemeset telepíteni a csekélyértékű helyén. — Mostanában fehér falu szobában, üvegablak mögött hajszálpontos mérlegekkel dolgozom, s a könyveket“ fibújom”. A növénynemesítés elméleti kérdéseit... De az érkező hírek mindig szíven ütnek. Hazámban háború dúl! — „Tanítok, de nagyon félttem a gyerekeket. Ha minden a régiben marad, talán itt maradhatunk. Még nem jöttek a repülők” — írja a feleségem. „A házunk még áll. Hanoi másik oldalát bombázták. Puskánk van, mindig a kezünk ügyében tartjuk” — így a szüleim. „Tudod, háború van, de azért minden rendben. A gyárban senki sem tört meg. Az emberek azt mondogatják: harcolnunk kell, s a harc szenvedéssel jár, kitartást és lemondást követel. De azt is hozzáteszik: győzni fogunk!”. Ilyenkor, olvasás közben remeg a lezem. A fehér falú szobában fullasztóvá válik a levegő. Kirohannék, de maradnom kell. — A pusztítás nyomában építeni fogunk. Új házakat, gyárakat, településeket. Újjáteremtésükhöz rengeteg faanyag szükséges. Nekem az a feladatom, hogy már a munkára — a békére készüljek. Ha a háború okozta gyűlölet felparázslik bennem— mindig erre gondolok. (Elmondta: Nguyen Huu Huy) 1088. április 2. Kedd Gazdasági jegyzet A vállalatok vagyonbiztosításáról Nem állunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk: az április 1-el életbe lépett vál- lalati vagyonbiztosítási rende-let jól illeszkedik az önálló gazdálkodás rendjébe s a vállalatok, trösztök, közös vállalkozások stb. kollektív felelősségérzetét tovább mélyíti. Mert ki tagadná, hogy a kollektíváknak komoly szerepe van az értékek megőrzésében? Amit az ember sajátjának érez, azért felelősséggel is tartozik. Márpedig egyre inkább érdeke egy adott vállalat minden egyes dolgozójának, hogy úgy törődjék a rábízottakkal, mintha az a sajátja lenne. Minden fillér veszteség érinti a munkást is, „zsebre megy” a játék. A szubjektum szereppén túl azonban számolni kell olyan tényezőkkel is, amelyek ugyan a kollektívát sújtják, mégsem háríthatók egyértelműen az egyénre. Külső, természeti beavatkozásra gondolunk, s olyan nem várt jelenségekre, mint amilyen nem régen esett meg egyik megyei vállalatunknál. (Betöréses lopás az egyik üzemben...) A jövőben minden fillér elvesztése sújtaná az üzem, vállalat közösségét, s hogy ez ne így legyen, kormányrendelet született a „véletlenek” kiszűrésére. Vagyonbiztosítási szerződést köthet a jövőben a vállalat is, hasonlóként az előrelátó házigazdához. Azok az üzemek, ahol fejlesztési alap képzésére van lehetőség, ennek terhére fizethetnek. Egyéb vállalatok, továbbá az állami gazdaságok és erdőgazdaságok eredményeik terhére számolhatják el a biztosítási díjat. Nyilván alaposan fontolóra veszik majd a dolgot, hiszen nem egy esetben milliárdos értékek biztonságáról van szó. Hogy a „gondolkodási idő alatt” se legyenek kiszolgáltatva a „véletleneknek”, a kormányrendelet április 1-től harmincnapos biztosítási fedezetet ad azon vállalatoknak, ahonnét írásos előjegyzés érkezik a biztosító címére. És ahol azt tartják: jobb félni, mint megijedni! . .; VAS NÉPE „Hivatalos" ürügy Több éves tapasztalat, hogy a politikai irodalom elterjesztése a hivatali pártszervezetekben a leggyérebb. Ezt bizonyította a megyeszékhely mintegy félszáznyi hivatala a nemrégiben zárult politikai könyvhónapban is. Több helyen még a kapott csomagok tartalmára sem voltak kíváncsiak, azokat felbontatlanul küldték, vagy hozták vissza Mások, mint például az OTP, az MNB és az Álami Biztosító megyei szerveinek terjesztői igyekeztek ürügyet találni sikertelenségükre. Arra hivatkoztak, hogy „fejlett munkatársaiknak alacsony színvonalúak e kiadványok”. Példaként említsünk a színvonalat jelző, néhány kiadványt, olyanokat, amelyek általában minden csomagban fellelhetők. Lenin: A szocialista gazdálkodásról. Rövid életrajz, Levis: Tiszteletre méltó társaság:. Magyarország és a II. világháború, Ránki: Emlékiratok és valóság, Russel: A horogkereszt rémtettei. Általánosan közkedvelt és hasznos a Szülők Kislexikona... Folytathatnánk a sort, hoszszasan bizonyíthatnánk, hogy mennyire színvonalas, időszerű politikai, társadalmi, történelmi és egyéb kiadványokhoz juthatnak aránylag olcsón a pártszervezetek, s rajtuk keresztül valamennyi érdeklődő. Világos, hogy az alacsony színvonalra hivatkozás csak „hivatalos” ürügy, azaz a hivatali pártszervezetek nagy részénél a semmittevés palástja. Tény ugyanis, hogy azok panaszkodnak, keresgélnek mindenféle ürügyeket, akik mit sem törődnek a terjesztéssel. Bizonyos, hogy egyáltalán nem ismerik a környezetükben dolgozóik ebbéli érdeklődését, igényeit Azokét, akik pedig szívesen és haszonnal forgatnák e hozzájuk is szóló kiadványokat, ha egyáltalán ismernék azokat. Az ipari és mezőgazdasági üzemek, a községek pártszervezeteinek nagyobb részt példázza: amennyiben fontos pártmegbízatásként kezelik a politikai irodalom terjesztését, eredményesen tudják forgalmazni, hatékonyan hasznosítani. A színvonal pedig a felhasználás hatékonyságában mutatkozik időről, időre. Ez tapasztalható a Szombathelyi Cipőgyárban, a Tanácsi Építőipari Vállalatnál, a VASÉP- nél, a szombathelyi MÁV-állomásfőnökségen, a PIT-nél, a Bencelaki Szénsavgyárban és a községi pártszervezetben, Bajánsenyén, Rábahíd végén, Olaszfán, s még sok helyen. Igaz, vidéki pártszervezet is akad, ahonnan felbontatlanul érkezik vissza csomag. Meggyőződésünk azonban, hogy e helyeken sem az érdeklődés hiányzik, nem a színvonalat kifogásolják. Egyszerűen a felelőtlenség, a nemtörődömség akasztja meg a terjesztést. Másként érthetetlen lenne hogy például, a Körmendi Vörös Csillag és a Csepregi Győzelem Tsz-ektől miért küldték vissza a szemináriumi hallgatók által már az évad elején kifizetett, pártoktatási anyagot. Ez utóbbira azt hiszem, még ürügyet sem találnának. Ha mégis sikerülne, az legalább olyan elfogadhatatlan, mint egyes hivatali pártszervezetek „hivatalos” ürügye. D. M. Első a lakásépítkezés A Celldömölki Építőipari Kisz az idén is számottevően járul hozzá a helyi lakásépítkezésekhez. A mindössze 52 tagú termelő kollektíva az elmúlt évben is 8,5 millió forint értékű munkát végzett el. A többi között jelenleg is folyamatban van a KISZ társasházak építése 36 lakással. A kiscsaládiház-építők még az idén nem jelentkeztek, de a tavalyi 22-őt véve alapul a ktsz számol azzal, hogy az idén is kap ilyen megrendelést. Érdekes módon az állam is rendkívüli kedvezménynyel segíti azokat a magánépíttetőket, akkik ktsz-szel, vagy tanácsi és állami vállalattal építtetik házukat: egy kétszoba-összkomfortos lakásnál például 27 ezer forint az állami dotáció. A szövetkezet igen jól ellátja a helyi nagyobb munkákat is: ők a kivitelezői az FMSZ nagy ÁBC áruházának, amelynek beruházási költsége 2 millió 100 ezer forint. A munka kifogástalan ütemben halad, s biztosan számítanak arra, hogy a december 31-i határidőre be is fejeződik. Hasonló, de kisebb kivitelben épül új áruház Celldömölk II. kerületében, amelyet ugyancsak az év végére fejez be a ktsz. Elsődleges feladataiknak azonban a lakásépítkezést tekintik. 3 A laskagomba mint melléküzemági termék A GOMBÁNAK nem kell különösebb cégér: amikor szezonja van a háziasszonyok szívesen vásárolják. Magas fehérjetartalma, íze — különösen, ha jól elkészítjük — vetekszik a húsételekével. Tavasszal, télen és késő ősszel azonban már nehéz gombához jutni, s ha van is, ez a mesterséges úton előállított sampingon drága. A laskagomba — amely nagyszerű magyar kísérlet eredménye — egyszer és mindenkorra megszünteti a gomba igényjellegét. Szerte az országban már több nagyüzemi gazdaság foglalkozik az újfajta gomba termesztésével. Vas megyében elsőként az egyesített ikervári tsz próbálkozik már ebben az évben a késői laskagombából is pénzt csinálni. Milyen ez a gomba? Formájára nézve kagylószerű, mint a taplógomba. Némelyik eléri a másfél kilós súlyt is. Húsa ízletes, ahogy mondják, mint a borjúmáj rántva. Nemcsak nyáron, hanem kora tavasszal és késő ősszel is termelhető kitűnően aszalható. Az aszalt (szárított) laskagoroba télen vízben áztatva úgy telítődik, mint a szivacs, visszanyeri eredeti színét, ízét, s olyan mintha friss lenne. Termesztése igen egyszerű. Táptalajnak legjobb a nyárfa, 15 000 centiméteres átmérőjű rönkje. A rönköket 30 centiméteres hosszra vágják, s beoltják gombamicéliummal. (gombafonállal). A tavaszi telepítést vermelik, s augusztusban kerül ki a szabadba. Ez késő ősszel már terem. A TELEPÍTÉS első évben a táptalaj súlyának az öt százalékát hozza, a második évben tíz, a harmadikban újra öt százalék. Három év múlva új oltás, telepítés kell. Tehát, aki egy mázsa rönkön termel, az három év alatt 20 kilogramm prímalaskagombát nyer. (Érdekes, hogy erre az időre a 30 centiméteres rönkök elkorhadnak, illetve porrá válnak.) A gombát háztáji gazdaságokban is lehet termelni. Az ikervári tsz szándéka, hogy a háztáji gazdaságokban termelt laskagombát is felvásárolja, illetve a saját mellék. Üzemági termelésével együtt értékesíti. Az idén a tsz 300 mázsa rönk ,,alappal” indul, illetve ennyi rönköt oltat be a rábatamási tsz-ben készült oltóanyaggal. Mivel az oltóanyag nem olcsó (száz mázsa rönköt 10 ezer forintért oltanak be), az ikervári tsz vezetői tervbe vették, hogy mintegy 200 ezer forintos saját beruházással egy laboratóriumot létesítenek, oltóanyag előállítására így a tsz nemcsak a saját szükségleteit fedezné könynyen, hanem esetleg az egész megyét is elláthatná gombamicéliummal. (Axni mellesleg szintén jó üzlet). A laskagomba értékesítése nem probléma. A Hungarofrukt kilónként 25 forintos áron minden mennyiséget felvásárol. Ugyanis az ízletes, finom laskagomba iránt külföldön is nagy a kereslet. A szakemberek nagy jövőt jósolnak az újfajta, mesterségesen előállított gombának, amelynek termesztése — ha az oltóanyag megvan — oly egyszerű, hogy bárki csinálhatja JÓ LEHETŐSÉGET ad ez a termelőszövetkezetek — szinte beruházásmentes — melléküzemági tevékenységére. És ahol laskagombát fognak termelni, jobban kihasználják majd a művelés alatt nem lévő úgynevezett szittyós, vízenyős területeket is, a nyárfa kinyerés céljából, így az ikervári tsz kezdeményezését csak dicsérni lehet. — dávid —