Vas Népe, 1969. június (14. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Június 5-e új tárlatokat nyit meg a munkásmozgalomban Komócsin elvtárs nyilatkozata Moszkva. A kommunista és munkás­pártok június 5-én Moszkvá­ban kezdődő nemzetközi ta­nácskozásának előkészítő bi­zottsága pénteken, a szov­jet fővárosban befejezte munkáját Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, az előkészítő bizottság munkájában részt vevő magyar küldöttség ve­zetője, válaszolt a magyar sajtótudósítók kérdéseire. Komócsin elvtárs válaszá­ban hangoztatta a többek között, hogy a kommunista és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozásának előkészí­tése a múlt év február­jában, a Budapesten megtartott konzultatív találkozóval kezdődött meg. A tanácskozás előkészítő bi­zottsága 1968. novemberéig Budapesten több ülést tar­tott. A budapesti találkozókon beható véleménycsere folyt a testvérpártok között, amelynek egyik fő feladata az volt, hogy közös terveze­tet készítsen a nemzetközi tanácskozás elé. E véle­ménycsere keretében nagy lé­pést tettünk az egységes ál­láspont kialakítására, és je­lentős haladást értünk el a testvérpártok egy részével fennálló nézeteltéréseik csök­kentésében, illetve leküzdé­sében. A nemzetközi tanácskozás elé terjesztett dokumentum­­tervezetet egy munkacso­port készítette elő, amely Budapesten működött. Ez év márciusában, pártunk javaslatára, a testvérpártok egyhangú akaratának és elhatáro­zásának megfelelően, Moszkvában folytatódott az előkészítő munka. Ez feje­ződött be az előkés­zítő bi­zottság mostani, május 23— 30. közötti ülésszakán. Komócsin Zoltán a továb­biakban így folytatta: mi a magunk részéről az egész előkészítő munkafolyamat nagy jelentőségét abban lát­juk, hogy fokozatosan, lé­pésről lépésre előrehaladva egyre erősebb lett az egység­re való törekvés a kommu­nista és munkáspártok kö­zött. Ennek során kifejezésre jutott a testvérpártok egységes akarata az antiimperia­­lista harc egyéb erőivel való szorosabb együtt­működésre. A tévedés veszélye nélkül még azt is állíthatjuk, hogy a tizenöt hónapos előkészítő munkának, — egyébként minden mást megelőző, — legnagyobb eredménye, ami­ért érdemes volt időt áldozni és erőfeszítéseket tenni az, hogy ma a nemzetközi mun­kásmozgalom egysége erő­sebb, a közös összefogás ki­látással összehasonlíthatatla­nul jobbak, mint az elmúlt év elején voltak, amikor Bu­dapesten munkához kezd­tünk. A 15 hónapos előkészítő munka elemzése után Komó­csin elvtárs leszögezte: azt túlzás nélkül megállapíthat­juk, hogy a kommunista és mun­káspártok június 5-én Moszkvában kezdődő ta­nácskozása — hála a testvérpártok kol­lektív erőfeszítéseinek — jól megalapozott. A vita alapjául szolgáló fő doku­mentum-tervezet és a többi előterjesztés is nagy lehető­séget biztosít arra, hogy a testvérpártok küldöttségeinek vezetői nyílt, é­vi eszmecse­re keretében kifejtsék állás­pontjaikat a mai világhely­zet fő kérdéseiről, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes anti­­imperialista erők egységé­nek kikovácsolásáért folyta­tott harcban előttünk álló feladatokról. A kommunista és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozása a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségéért folytatott küzdelem és erőfeszítések igen fontos állomása lesz. Biztosak va­gyunk abban, hogy a június 5-én kezdődő megbeszélések új távlatokat nyitnak meg előttünk és a jövőben elérhető új si­kerek forrásává válnak. Megragadom az alkalmat annak hangsúlyozására: a ma­­gyar küldöttség ugyanúgy, mint az összes testvérpártok küldöttsége, a legnagyobb el­ismeréssel és köszönettel em­lékezik meg arról, hogy az SZKP Központi Bizottsága kitűnő feltételeket biztosított és hatalmas munkát végzett az előkészítő bizottság ülé­sének sikere érdekében. 2 Magyar-osztrák záróközlemény (Folytatás az 1. oldalról) jogi és műszaki együttmű­ködési egyezményt kötöttek. Az abban előirányzott kor­mányközi vegyesbizottságnak mielőbb meg kell kezdenie munkáját. Az elért eredményeket fi­gyelembe véve a tárgyaló felek mindenekelőtt kívána­tosnak tartják a kooperáci­ót, — többek között — az alumíniumiparban, a vegy­iparban, a járműiparban, to­vábbá az együttműködést az energiatermelés (villamos­energia, fűtőolaj és föld­gáz) területén. A kereske­delmi vegyesbizottság 1969 őszére előirányzott megbe­széléseinek feladata lesz, hogy a most lezajlott tár­gyalásoknak megfelelően — megvizsgálja a gazdasági kapcsolatok továbbfejleszté­sét. A felek egyetértettek ab­ban, hogy a két ország kulturális kapcsolatai az elmúlt években fejlődtek és tovább szélesíthetők. A látogatás során dr. Tí­már Mátyás miniszterelnök­helyettes és dr. Theodor Pifil-Percevic közoktatás­­ügyi miniszter egyezményt írt alá a műszaki-tudomá­nyos együttműködésről. A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a ma­gyar—osztrák határügyi ve­gyesbizottságok hasznosan tevékenykednek. A magyar fél tájékoztatót adott azok­ról a intézkedésekről, ame­lyeket a rend és a nyugalom érdekében a közös határon eddig végrehajtott -Az oszt­rák fél ezt a közlést meg­elégedéssel vette tudomá­sul és kifejezte azt a meg­győződését, hogy ezeknek az intézkedéseknek a befejezé­se továbbra is pozitív ha­tással lesz a határterületen. A látogatás alkalmat nyúj­tott a nemzetközi kérdések megtárgyalására. Ennek so­rán különös figyelmet szen­­teltek az európai biztonság kérdésének. Ezzel kapcsolat­ban mindkét fél kifejtette álláspontját, a március 17-i budapesti felhívásnak meg­felelő, európai biztonsági konferencia tervéről. Azo­nosan ítélték meg a konfe­rencia jelentőségét, egyetér­tettek abban, hogy azt ala­posan elő kell készíteni. Eb­ben a szellemben üdvözöl­ték a finn kormány javas­latát, amelyben felajánlja jószolgálatait a konferencia előkészítésére. Hangsúlyozták, hogy a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű európai államok együtt­működésének erősítése min­den területen alkalmas arra, hogy fejlessze az európai biztonság megoldásához szük­­séges kölcsönös bizalom lég­­körét. Mindkét fél hangsúlyoz­ta az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét a világbéke fenntartásában és a vitás nemzetközi kérdé­sek megoldásában. Megelé­gedéssel nyilatkoztak a két ország együttműködéséről az európai gazdasági bi­zottságban, a nemzetközi atomenergia ügynökségben, az UNIDO-ban és a Duna­­bizottságban. Célszerűnek tartják, hogy a nemzetközi szervezetekben ez az együtt­működés tovább mélyüljön és erősödjék. A kormányfők egyetértet­tek abban, hogy az atomso­­rompó-szerződ­és jelentősen hozzájárul az általános és teljes leszerelés megvalósí­tásához és a világbéke biz­tosításához. A felek nagy fi­gyelemmel kísérik a genfi leszerelési bizottság tárgya­lásait, és bíznak abban, hogy a leszerelést további hatékony intézkedések segí­tik elő. A délkelet-ázsiai helyzet­tel kapcsolatban a felek kifejezték azt­ a reményü­ket, hogy a jelenleg Párizs­ban folyó tárgyalások a vietnami kérdés mielőbbi megoldásához vezetnek az 1954-es­­genfi megállapodás alapján, amely szerint a vi­etnami népnek lehetővé kell tenni, hogy maga dönt­hessen jövőjéről. A közel-keleti helyzet kérdésében a felek aggodal­muknak adtak kifejezést. Remélik, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata alapján a konf­liktust sikerült úgy meg­oldani, hogy megvalósuljon a térség valódi békéje. A baráti légkörben foly­tatott tárgyalásokon a felek végül hangsúlyozták a két ország felelős államférfiai személyes találkozóinak je­lentőségét, a kétoldalú kap­csolatok minden területen lehetséges továbbfejlesztése, a béke és a nemzetközi megértés fenntartása érde­kében. Ugyancsak hasznos­nak tartják, hogy a két or­szág kormányának tagjai és vezető tisztviselői a jövő­ben is folytassák a véle­ménycserét a feleket köl­csönösen érdeklő valameny­­nyi kérdésről. Fock Jenő miniszterelnök Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnökének a nevében hivatalos magyarországi lá­togatásra hívta meg Franz Jonas köztársasági elnököt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Az időpontban diplomáciai úton állapod­nak meg. Fock Jenő visszaérkezett ausztriai látogatásáról Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, aki az osztrák kormány meghívására — fe­lesége társaságában — hiva­talos látogatást tett Auszt­riában, szombaton délután visszaérkezett Budapestre, Búcsúzás a szlovén pártdelegációtól Négy napot töltött Vas megyében a Szlovákiából érkezett pártküldöttség, amelyet Zupanics Vladimir vezetett. Tegnap délben is­mét találkozott a delegáció a megyei pártbizottság tit­káraival és osztályvezetői­vel a Vas megyei pártbizott­­ság székházában. A delegáció vezetője me­leg hangon mondott köszö­netet az MSZMP Vas me­gyei Bizottságának, hogy lehetővé tette a széles körű tájékozódást a gazdasági, társadalmi, politikai és kul- t­­urális ügyekben. Kovács Antal elvtárs, az MSZMP Vas m­egyei Bizottságának első titkára örömét fejezte ki, hogy vendégül láthatta megyénk a testvéri szomszéd nép párt­ delegátusait. Egyéb­ként megyénk vezetői és a szomszédos delegáció meg­állapodtak abban, hogy köl­csönösen hasznosítják a ta­lálkozó tapasztalatait, más­felől, hogy ez év őszén or­­szággyűlési képviselőcsoport­jaink is találkoznak.­­1 Kizárások, fegyelmi büntetések A csehszlovák rádió és televízió szombaton este is­mertette a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának május 29—30-i plénumán elfogadott hatá­rozatát szervezeti és szemé­lyi kérdésekről. A KB meghallgatta Fran­­tisek Sorin előterjesztése alapján annak a bizottság­nak jelentését, amely Óta Síknak, a KB tagjának kül­földi tartózkodása idején ta­núsított magatartásával fog­lalkozott. A KB kizárta tag­jai sorából Óta Siket. Frantisek Kriegel pártén®e­nes, szocialistaellenes és szovjetellenes platformot képviselt és ezért az elnök­ség javaslatát megváltoztat­va a Központi Bizottság ki­zárta őt a CSKP tagjai so­rából is. Ugyanakkor jóvá­hagyta Frantisek Vodsim kizárását a Központi Bizott­ságból. Ezenkívül több párt tiszt­ségviselőt marasztalt el a plénum. Munkatársunk úti beszámolója Bulgáriából „Búcsút intek drága táj...M­ ondd Kedvesem, mi­t és i­lyen, milyen a tenger? ... Milyen a part, ahol most lá­bnyomod kagylóhéj-sora mélyed, ha elindulsz a vég­telenbe...” Igen, csak köl­tői szavak illenek­­ hozzá. A szárazföldi ember számára őszinte csodálat tárgya a tenger, örökös-mély zúgás, mozgó végtelen, félelmete­sen szép borongás. A Tra­­peznyica szálló tizedik eme­letéről leírhatatlanul szép a kilátás. Szürkészöld mély mozgás, itt-ott játékhajónak tűnő foltok a nagy vízen, s a parton habfehér tarajok. Itt, ebben a szállóban lak­tak a vasiak. S ha megkér­dezzük őket, mi volt utazá­suk legnagyobb élménye, a többség ezt válaszolja: a tenger! Egy délelőtt hajób­a száll­­ tunk. Tompa zúgással ver­ték a hullámok az arany partot. Békés, napsütötte délelőtt volt, szorongva már a búcsúzásra gondoltunk, de félelemnek nyoma sem volt szívünkben. Felbúgtak a mo­torok, s a fehér hajó elindult a szédítő vízen. Később fel­támadt a szél, a hullámok felcsaptak a hajó orrára, éreztük a víz sós ízét, és énekeltünk. Felszabadultan, boldogan, mint akik meglel­ték a legszebb örömet! A hajó várnába vitt ben­nünket, Bulgária második legnagyobb városába. Útköz­ben elénk tárult az Arany­part minden szépségével. Gyönyörű új szállodáival, amelyek mint óriási fehér si­rályok ülnek a festői tenger­parton. A tíz-tizennégyemel­e­tes, építészetileg is remek épületek közt szerpentin ka­nyarog, keskeny sétányok bújnak a zöld lombok alá... Igen, valamit el kell mon­dani erről is. A bolgá­rok nagyon szeretik az életet. A fákat, a virágokat. Az utóbbi évtizedben kez­dődött el az Aranypart be­építése, a gyönyörű szállo­dák többsége alig egy-két éves. Az építkezés azonban nem ítélte halálra a park fáit, zöld bokrait. Lép­cen­nyomon meg kellett csodál­nunk trükkjeiket, ahogy megmentették egy-egy száz­zados fa életét. A falak kö­zött, betongyűrűk bilincsé­ben ágaskodnak a fák, búj­nak elő a bokrok. A várnai kikötőben ugyancsak volt mit megcso­dálnunk. Óriáshajók pihen­tek a vízen, messze vidék­ről érkezett szállítmányok kirakásán dolgoztak a da­ruk. Elsétáltunk a Várna nevű hajó mellett, amelybe beköltözhetne három köze­pes falu. A kikötő méretei, nyüzsgése, hangulata magá­val ragadja a turistát. S úgy vélem, e tekintetben nem is lehet különbség a világvá­rosi kikötők, s az ilyen „csendes” tengerparti nyüzs­gés között. A vasi turisták többsé­­­ge sokáig emlegeti majd ezt a kirándulást. S a fogalom, hogy tenger, egé­szen mást jelent ezután, mint ezelőtt. Sokan keres­tek választ arra az izgalmas kérdésre, mi lehet a tenger mélyén? Számukra nagy él­ményt jelentett a várnai aqvárium megtekintése, amely nemcsak érdekes és színes, hanem egyben tudo­mányos képet is nyújt a víz alatti életről. Csiga és nö­vény gyűjteménye, ezernyi halfajtája ámulatba ejtette a nézőket Az Aranypart sohasem csendes, sohasem kihalt. Éj­jel, nappal szüntelen a moz­gás. Szerelmes párok ölel­keznek a tompa szélzúgás­ban éjjel, fürdőzők százai lepik el a partot nappal. Egy reggel kedves ismerős­re bukkantam. Magasan állt már a nap, de sugarai erőt­lenül hulltak a vízre. A par­ton Abody Bélával találkoz­tam, a televízióból közked­velt író-színésszel, aki ko­rán reggel megmártózott már a hűs habokban. Öröm­mel vette a találkozást, s üdvözletét küldte a három­száz vasi turistának. S mondják, a magyarok sze­retik a Fekete tengert. Fel­fedezték Bulgária tenger­partját, s évente sok százan töltik itt a pihenés heteit. Simasági, táplánszentke­­reszti tsz-tagokkal beszél­gettem a parton. A tengert nézték, az örökös hánykó­­dást csodálták. A lócsi Nagy József, a sajtoskáli Pláer Sándor, a simasága Horváth István, s a táplánszentke­­resztű­ Berta Lajos ezúttal első ízben jártak külföldön. Azt mondták: minden pénzt megér, nem lehet elmonda­ni, mennyit gazdagodik az ember ennyi szépség láttán. A nyolc napból négyet itt éltünk le az Aranyparton. A merészebbek fürödtek — a víz ugyanis még meglehető­sen hideg volt —, az óvato­sak csak napoztak. De fe­lejthetetlen élményekkel gazdagodtak azok is, akik a kanyargó szerpentineken indultak el a hegyek közé. Mesebeli képek elevenedtek meg. Minden út elvisz vala­hova, ahol meg kell állni, el kell gyönyörködni a ter­mészet és az ember alkotta szépségekben. A lelemény szépségteremtő erejét itt le­het látni igazán. Azok iga­zolhatnak, akik eljutottak a Cigánytáborba, vagy az in­diánok táborába.­­A tár­gyilagosság kedvéért el kell mondani, nem olcsó mulat­ság ez. Személyenként 5 le­vét kérnek belépődíjként, s ha az ember már éppen az utolsó napokat, vagy órákat tölt­ az Aranyparton, sajnos csak sóvárogva nézheti a pi­ros fényeket a zöld lombok között.) Méhanyán felkaptattunk a kemény szerpentin­re. Eljutottunk egy ilyen mesebeli kertbe. Fehér héjú nyírfű­ hasábokból építették a­­Folytatás a 3 oldalon) VAS NÉPE 1969. június 1. Vasárnap

Next