Vas Népe, 1969. június (14. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
Legyen mit elosztani ! A szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége éppen e héten állapította meg, hogy megyénk gazdasági egységeiben az első negyedévben túl sok volt a „filléres vita” a nyereségrészesedés arányai fölötti meditáció. Alig egy hónapja, a megyei tanács végrehajtó bizottságán hangzott el: megyénk tanácsi iparában a számszerű eredmények ellenére nyugtalanító a termelékenység alakulása. A nagyiparban az országos átlagnál valamivel gyorsabb ütemű termelésfejlődés mellett is hasonlót mondhatunk a termelékenység alakulásáról. Néhány helyen szemmel láthatólag bőviben vannak az időnek, ha személyi vagy pénzügyeket kell vita tárgyává tenni, de ha a „lássuk miből élünk” ügye kerül prondra, már közel sem tapasztalható ilyen aktivitás. Egyszóval a „ki mennyit kapott és kinek mennyi járt volna” vita után most jószándékkal, de teljesen nyíltan azt a kérdést tehetjük fel, miből osztunk az idén, illetve a jövő tavasszal nyereséget? Miből emeli egyikmásik üzem, gazdaság az országos átlagnál jóval alacsonyabb munkásfizetéseket? A megyei párt-végrehajtóbizottság minapi ülésén is gazdasági napirendek vitájában azt hangsúlyozták: a termelést előre nem vivő bonyolult vitákat ideje lezárni, s helyettük a termelés szervezésével, irányításával törődni nagyobb igyekezettel. Hiszen az év végi nyereségrészesedés nem a viták, hanem a munkás igyekezet nyomán nő. Nem vészharang-kongatás ez! Arról van szó, amit Molnár Károly, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője a megyei tanács legutóbbi ülésén így fogalmazott meg: „A nyereség természetesen ott csapódik le nagyobb mértékben, ahol koncentráltabbak az anyagi eszközök és a szellemi erők”. A modern technológia, az igényes technikai berendezések, egyszóval az eszközgazdaság igen fontos tényezője a termelésnek. A végeredmény szempontjából egyenrangúnak ítélhetjük az eszközöket mozgató, felhasználó szakmai, vezetői utasításokat, a merni és tenniakarást, a döntés felelősségét. Az eltelt másfél esztendő alatt felszínre kerültek a reform gyenge pontjai, a gazdasági ösztönzők vitatható részletei, lassanként kirajzolódik, hogy mit kell másként tennünk. Mindenekelőtt a termelés színhelyén, az üzemekben, a gazdaságokban. Néhány üzemben a bérhez viszonyított nyereség az úgynevezett kritikus ponton, vagy még annál is kisebb arányban alakult. Lassan a félév végére járunk, de nem mindenütt tapasztalni, még ezeken a helyeken sem, hogy jobban „nyüzsögnének”, hogy igyekeznének fel- és kihasználni az adódó lehetőségeket. Pedig a lehetőségek mutatkoznak. Változás történt az eszköz és bérarányos nyereség megadóztatásánál. Szinte egyetértésre jutottunk abban, hogy az anyagi ösztönzés formáit, a béremelést, (a várható nyereség terhére is!) a célfeladatok premizálását és más anyagi lehetőségeket — a tavalyinál jobban célszerű már év közben is a termelés szolgálatába állítani. Itt-ott, ha tanúi vagyunk is ilyen próbálkozásoknak, átfogó változásról még nem beszélhetünk. Az év végi nyereségrészesedés arányainak helyesebb alakításában több kezdeményezés történt. Mindezek ismeretében hangosan és felelősséggel szólunk: a majdani elosztások anyagi alapját szívós, kemény, mindennapi munkával éven át lehet megteremteni. Ssanati Anna ! Szombathely ma és holnap ipartelep a város peremén A megyeszékhely ipari üzemeinek zöme ma még a városban, a lakóházak között található. Persze amikor azokat építették, a részükre kijelölt telek jelentette a város peremét. Ki gondolta volna mondjuk 50 vagy annál is több évvel ezelőtt, hogy idáig terjed Szombathely, ahol ma a „szélső” házak állnak? Hogyan is hiszen az utóbbi évtizedben alakult ki — a többi között — Savaria legszebb tere, a Március 15 tér és a tőle Északra elnyúló városrész, impozáns épületeivel... Különösen a felszabadulás után gyorsult meg Szombathely általános fejlődése, s az előtte még városszéli üzemek köré szükségszerűen építkezni kellett. Viszont az is a fejlődés következménye — és követelménye is —, hogy a lakóházak közé beékelődött, korszerűtlen, zajos, füstös, gyakran bűzös üzemek kikerüljenek a városból, s a nekik kijelölt részen modern formában épüljenek fe. A városrendezési terv készítői — a tanács vezetőinek előzetes meghallgatásával — ezt figyelembe is vették, összesen 62, huszonöt főnél nagyobb létszámú üzem — köztük ktsz-ek, nagyker. vállalatok, sütőipari üzemek stb . jelenlegi helyét vizsgálták meg, s dönöttek maradásukról vagy költöztetésükről. Néhány korszerűsített nagyüzem, mint például a Cipőgyár, s a REMIX is jelenlegi helyén marad, a többinek — az élet parancsára — a mostani város peremére, az új ipartelepekre kell költöznie. A telepek kialakításánál figyelembe vették a vasút közelségét, illetve azt, melyik üzem iparvágány-igényes és melyik nem. Ennek megfelelően jelölték ki azok helyét, s az érintett üzemek, vállalatok vezetői tudják is, hova kell a jövőben, vagy már most építkezniük. A terv szerint a vasútállomástól keletre eső részen az iparvágány-igényes üzemeket helyezik el. Ennek északkeleti oldalán a Zanati út és a budapesti vasútvonal közti területre építkezett a Styl Ruházati Vállalat, a Kerámia üzem, a Patyolat Vállalat, a műanyagüzem, a Vegyesipari Vállalat Ide költözik a Csoki Kisz, a Mezőgépgyár, a Kéripar és itt kap helyet a IV. ötéves tervben felépítésre tervezett kenyérgyár is. A telep délkeleti része a Zanati úttól délre eső terület. Itt lesz a többi között az Ingatlankezelő, a Faipari Vállalat, a Tanácsi Építőipari Vállalat, az állami gazdaság és még több „cég” új telephelye. (Ezen a részen található az ÁFOR, az AGROKER, a Fűrészek, X... Autójavító és még több üzem, vállalat) A másik ipartelepet a városmajortól keletre tervezték. Ide ktsz-eknek, kisebb vállalatoknak, vagyis iparvágányt nem igénylő üzemeknek kell költözniök. Egy további telep a búcsúi vasútvonal északi oldalán található. Erre a részre építkezett az Élgép-gyár, a Latex és itt található a VASÉP telepe is. Az üzemek költöztetése, illetve az ipartelepek kialakulása és fejlődése területeket igényel. Szükségszerűen építési tilalmat kellett elrendelni a Bébic és a Pick telepen, a Bártfa utcától keletre eső, a Zanati út melletti lakott részeken, továbbá a Vépi út, a Kilián György utca és a Zanati út közötti részen. A lakóházakat csak a természetes elhasználódásuk után kell majd lebontani, de az üresen álló telkekre már nem adnak építési engedélyt. Ezt is tudják az érdekeltek. A már meglevő vagy a közeljövőben épülő üzemek — a Patyolat Vállalat kivé-telével — nem vízigényesek. Ellátásukat a Zanati úti vezeték egyelőre megoldja. Később az ipartelepi körút nyomvonalán épülő új vezeték — ami a Ruházati Vállalatig már elkészült és a Szövő utcába torkollik be, — a megnövekedett igényeket is kielégíti. A város gondolt a csapadék és szennyvíz szakszerű elvezetésére is, aminek tanulmányterve már korábban elkészült. Az „iparvárosok” elektromos ellátása ugyancsak zavartalan, fűtési és hőigényük kielégítéséről — kooperálva — maguk az üzemek gondoskodnak. A Gázmű Vállalat mér az idén megkezdi egy középnyomású vezeték építését, ami a Hunyadi úttól a Tolbuhin úton át halad az ipartelepekre. Terv szerint két nyomsávos út bonyolítja a zavartalan közlekedést, amiből egy nyomsáv első szakasza már elkészült. A körút megkerüli majd a Pamutipart és a Szövő utcán át jut ismét a Zanati útra. Ezen a részen csuklós buszok közlekednek, hogy az AKÖV minél gyorsabban és kényelmesebben szállíthassa az utasokat munkába és vissza. Amíg erre sor kerül, a városi tanács több mint 800 ezer forintot áldoz az Alkotás utca meghoszszabbítására, hogy ezzel is elősegítse a csuklós buszjáratok rendszeresítését. Városunknak ezen a részén is nagy szükség lesz szociális, kulturális és egészségügyi létesítmények kialakítására. Az lenne a célszerű, ha a Nyugat-dunántúli Élelmezési Vállalat — együttműködve az ipari vállalatokkal — egy 2—3 ezer személyes üzemi konyhát építene. Ugyancsak lehetőség kínálkozik — összefogással — üzemi orvosi rendelő kialakítására, s egy postafiók működtetésére. Kívánatos lesz egy művelődési ház, könyvtár és klub létesítése is, aminek költségeit — vagy azok nagyobb részét — szintén az üzemek oszthatnák el egymás között. Az ipartelepek kialakítása, illetve az üzemeknek a városból történő kitelepítése osztatlan tetszést váltott ki a lakosságból. Ez legyen az alapállásuk az érdekelt üzemek vezetőinek is... Udvardi Gyula 1969. június – Vasárnap 7 évi vajúdás után, új szerviz épül Szombathelyen A gépjárművek számának rohamos szaporodása más mellett azt is követeli, hogy ezzel a fejlődéssel lépést tartson a javító hálózat is. A Műszeripari Javító Ktsz szombathelyi — Hunyadi úti — szervize korszerűségben már évekkel ezelőtt túlhaladott intézmény volt s immárom hét éve fáradoztak azon a szövetkezet vezetői, hogy kihozzák innét a telephelyet. Megtörtént, amit — az autósokkal, motorosokkal együtt — olyan nagyon vágytak: a minap elkezdték az új üzemház építését a Halászcsárda szomszédságában, a Rumi út és a Krúdy utca szögletében. A közel hatmillióba kerülő üzemházban szervizelő, mosó, hat állásos zsírozó épál egyebek mellett s teljes egészében ide költöztetik Hunyadi úti részlegüket A szombathelyi Építő Ktsz munkásai már megkezdték a 27 repülét betonozási munkáit Építők, építtetők úgy számolnak hogy egy év múlva — tehát a jövő esztendő májusában — átadják az autósoknak, motorosoknak. — — VAS NÉPE Műemlékvédelem és mezőgazdaság a Derkovits lakótelepen? Többen és többször is hangoztatták az előadók is, a választ adók is a szombathelyi Derkovits lakótelepi Népfront Bizottság alakuló gyűlése alkalmából, hogy a városrész helyzete, feladatai különlegesek. Néhány kérdésre, felvetésre Keszei János, a városi tanács vb elnökhelyettese (egyben a városi népfront bizottság alelnöke) válaszolt. Elmondta, több gond, kérdés felvetését várta. Nem szólt senki arról, hogy ezen a városrészen az általános tapasztalattal ellentétben szükség lenne még egy bölcsődére. Garázsokat is kellene építeni. (Volt is szándékában a tanácsnak 98 garázs építése, de túl sokba kerül a tervezési díj, egyelőre gondolkoznak, mi tévők legyenek.) Tudják, rossz a városrész kereskedelmi ellátása, ő említette, hogy a telepen lakó felnőttek egy része megengedhetetlenül viselkedik, rossz példát mutat. És így tovább, és így tovább. Vártuk, helyes irányt mutató felszólalását követő tájékoztatóban szó esik a teendőkről is, arról, ki, mit, hogyan, mikor tegyen. Szó esik például a „bűntanyák”ról a rendőrségnek nyújtandó segítségről (mert, sajnos, itt úgyszólván mindig van valamilyen „ügy” egy idő óta.) Elképedve hallgattak a ,,sajátságos” feladatokról (módszerek említése nélkül!) szóló általános tájékoztatást ezek után. Meglehetősen hosszú fejtegetés hangzott el a műemlékvédelem érdekében eddig végzett munkákról és a további lehetőségekről, valamivel rövidebb a mezőgazdasági akcióbizottságról. Volt persze szó fásításról az iskolában folyó „minőségi” nevelésről, egy-két egyéb dologról is, de ezeket épp,hogy csak említette az előadó. A történtek annál furcsábbak, mert Keszei elvtárs számos „tippet” adott ahhoz, miben lehetne és kellene a bizottságnak közreműködést vállalni. Hogy az alighat éve épülő Derkovits lakótelepen miért került ezek után mégis a népfront munkájáról szóló ismertetés középpontjába a műemlékvédelem és a mezőgazdasági akcióbizottság, ez nem derült ki Ezek lennének a Derkovits telepi népfrontbizottság legfontosabb teendői?... — vágvölgyi «4 Úgy volt, hogy a tettes ismeretlen Szombathelyen a Bajcsy-Zsilinszky és Kisfaludy utcák sarkán a MÁV építkezik, átalakít. A minap az építkezés emeleti ablakából az utca túlsó oldalára hajítottak egy féltéglát.. A tégla annak rendje és módja szerint „telibe talált” egy gyanútlan járókelőt, egy asszonyt. Egy másik járókelő egy férfi, nem titkolt felháborodással ment föl az épülő ház emeletére. A „csínytevőnek” azonban nyoma veszett. A járókelő csak az építkezés vezetőjét találta meg. Mivel a tégla feltehetően nem önműködő, a járókelő és az építkezés vezetője abban maradtak, hogy a tettest előkerítik és felelősségrevonás miatt a városi tanácsnál bejelentik. A tettesnek azonban nyoma veszett Immáron a hét közepe óta nem került elő és a járókelők kénytelenek tudomásul venni, hogy legközelebb nem a lábukra, hanem a fejükre hajítják a fél téglát De az is lehet hogy a sikereken felbuzdulva, a jövőben kizárólag egész téglával dobálóznak majd. Tehetik, mert akire esik az paff lesz. Azt is el lehet azonban képzelni, s a városi tanács vezetőinek is ez a határozott véleménye, hogy az építésvezető ,megkeresi” és felelőségre vonja a féltéglával dobálódzó felelőtlent. Lapzártakor kaptuk az értesítést hogy a tettes már nem ismeretlen, a felelősségrevonás nem marad el! (szanatf) 3 „Búcsút intek, drága táj..." (Folytatták a 2. oldalról) „falakat”. Odvas fában ül a zenekar, a „helyiség” tele van élő fával, alacsony asztalok körül ülnek a vendégek, vagy felhúzózkodnak az erdő öreg fái alatt elhelyezett „magaslesekre”. Ez utóbbiak valóban olyanok, mint itthon a vadászok leshelyei. Felhúzószkodtunk egy ilyenre, körülültük a kis kerek asztalt és énekeltünk. Néhány perc múlva összeverődött az alkalmi hallgatóság. És véget ért a szép idő. A turisták elköltötték lovaikat, apró ajándéktárggyakkal rakták meg az útipoggyászokat. A fényképezőgépek elcsattantak, megörökítették a part csacsifogatát, az égbenyúló szállókat, a tarka ruhás elárusítókat, a tenger hullámait Vasárnap volt, a búcsú napja. A part ezekben az órákban népesedett be igazán. Hiszen jóformán mi voltunk az első fecskéi. Elutazásunk előtt érkezett két szovjet, egy német és egy román turistacsoport. Mi tagadás, egy kicsit irigyeltük őket. Ebéd után a Trapeznyica szálló előtt felsorakozott a szombathelyi Madrigál kórus „Búcsút Intek, drága táj, Búcsút venni óh de fáj!” — énekelték. Aztán néhányan még leszaladtak a tengerhez. Akik nagyon megszerették, mégegyszer elbúcsúztak tőle. (Néhányan üvegekben tengervizet, zacskókban aranyhomokot hoztak — emlékül.) Sütött a nap, fehér porzással csapódtak a hullámok a partra. Szép volt, ünnepélyes volt a tenger. S egy kicsit talán szomorú ... Itthon vagyunk! Azzal * zárom e szerény jegyzetet, amivel indítottam: Jöttünk, láttunk, győztünk! Háromszázunk közül nem tudom, ki volt a legboldogabb, de azt hiszem, mindannyian boldogok voltunk ettől a kirándulástól. A vasi különvonat utasai szép ajándékot kaptak... Pósfai H. János A búcsú dala a Trapéznyica szálló tövében