Vas Népe, 1969. augusztus (14. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
Amikor a meglevő kereseti különbségek növeléséről beszélünk — és ez gyakori téma napjainkban — sokan kizárólag csak a vezető beosztású dolgozók nagyobb anyagi megbecsülésére gondolnak. Valójában pedig nem kisebb, nem is egyszerűbb feladat a munkások körében tapasztalható nagyfokú egyenlősédi felszámolása sem. A munkás bérlistán igaz, jelenleg is tapasztalhatók lényeges jövedelmi különbségek. Ezek azonban főleg a ledolgozott órák számát vagy a kimutatott mennyiségi teljesítményeket tükrözik, és kevésbé fejezik ki a végzett munka minőségében, a szakértelemben, a vállalt felelősségben levő különbségeket. Így azután előfordul — sajnos, nem is ritkán —, hogy a legtöbbet keresők, a „listavezetők” nem a nagytudású, a bonyolult és felelősségteljes munkát végző szakemberek, hanem a betanított munkások, a segédmunkások, az ismétlődő rutinmunkát végző szakmunkások. Jelenleg a közhangulaton túl egyéb tényezők is inkább az indokolt kereseti különbségek csökkentése, semmint növelése irányában hatnak. A szakképzetlen vagy kevésbé kvalifikált dolgozók alacsony jövedelmének emelését anyagi, szociális, családi körülmények, a megélhetés minimális feltételei gyakorta nyomatékosan indokolják. Éppen az alacsony bérköltségek miatt gazdaságtalan a nehéz fizikai munkák gépesítése, s így egyre növekszik a kereslet a segédmunkások iránt. Ez a fokozott munkaerőkereslet, amit ráadásul a bázis bérszabályozás jelenlegi rendszere csak felerősít, növeli a képzetlen munka anyagi elismerését és sokakat távol tart a ma már szinte nélkülözhetetlen folyamatos szakismeret szerzéstől, kiegészítéstől, a bonyolultabb, a felelősségteljesebb munka vállalásától. S mivel nincs nálunk elég becsülete, rangja, perspektívája a képzett és igényes kétkezi munkának, a pályaválasztás előtt álló fiatalok, csakúgy, mint szüleik, többnyire a rossz iskolai bizonyítvány kényszerkövetkezményének, szinte büntetésének tekintik egyegy szakma elsajátítását. Aligha cáfolja ezt, hogy néhány divatos szakmában — főleg a borravaló reményében — túljelentkezés tapasztalható. Annál is in különbség a munkában különbséget a fizetésben kább, mert ha minden szakmánál divatosabb diáknak lenni (középiskolában és egyetemen), szellemi munkára, pontosabban íróasztalra pályázni. Lehet, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben sikerült felébreszteni a fiatalok tanulási vágyát? Ez önmagában nem lenne baj. Bár a beiskolázásokat mindenképpen kívánatos a népgazdaság szakemberigényeihez igazítani. Az viszont már gondot okoz, hogy a fizikai munka magas színvonalon, mesteri fokon sem elég vonzó. Sok vállalatnál megfigyelhető, hogy a segéd- vagy betanított munkások megrekednek a fejlődésben, főként azért, mert anyagilag nem érdekeltek szakmai tudásuk gyarapításában. Még inkább meghökkentő — ha nem is jellemző, de mindenütt akad rá példa —, hogy kezdő szakmunkások segédmunkásként dolgoznak, kisebb felelősséggel, nagyobb bérért. Több vállalat ma már hatékony erőfeszítést tesz nemcsak a beiskolázásra, hanem társadalmi ösztöndíjak, munkásszállók létesítésével stb. a kezdő szakmunkások megtartására is. Mindez azonban még szerény kezdet csupán a szakmunka fokozott megbecsülésének útján. Igazi perspektívát, rangot elsősorban a nagyobb anyagi elismerés adhat a szakképzett munkának. Az erkölcsi elismerés is puszta szólammá válik nélküle. Vagyis a kezdő szakmunkás azon túl, hogy a vállalatnál marad, anyagilag is váljon érdekeltté szakmai tudásának, tapasztalatának gyarapításában. És ne csak a kezdő, az érett szakmunkás is lásson lehetőséget anyagi előrehaladására. It ehhez azonban a mostaninál lényegesen nagyobb kereseti különbségekre van szükség. A legkiválóbb szakmunkástól, akiken a műhelyek munkája nyugszik, nem szabad tehát sajnálni a fizetésemelést, a nagyobb keresetet. Az utóbbi másfél évben igen sok helyen, mivel éveken át nem fordítottak megfelelő figyelmet anyagi és erkölcsi megbecsülésükre, éppen ez a legképzettebb munkásréteg mozdult meg, más vállalatoknál keresve boldogulást. E fontos réteg fluktuációja érzékeny, gyakran pótolhatatlan veszteséget okozott jónéhány vállalatnak. Ahol viszont megfelelő rangja, becsülete van a magasan képzett, tapasztalt és lelkiismeretes munkának, ott nemcsak a kilépések aránya kisebb, hanem az egész kollektíva munkája örömtelibb, ambíciózusabb, termelékenyebb. K. J. Bemutatjuk Népköztársaságunk intézményeit Az Elnöki Tanács Hazánkban az államhatalom folyamatos gyakorlását legfelsőbb szinten — az alkotmány életbelépése óta — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa látja el. Megalakulását, szervezetét, feladatkörét, működését alapjaiban az alkotmány, részleteiben pedig törvények, törvényerejű rendeletek és az Elnöki Tanács ügyrendje szabályozza. Az Elnöki Tanács elnökből, két helyettes elnökből, titkárból és tizenhét tagból áll, akiket az országgyűlés első ülésén maga választ meg a képviselők közül. Az Elnöki Tanács tagja tehát csak országgyűlési képviselő lehet, miniszter viszont nem lehet a NET tagja. Az Elnöki Tanács az országgyűlésnek felelős, és köteles annak rendszeresen beszámolni. Az Elnöki Tanács megbízatása az egész országgyűlési ciklusra szól, sőt — éppen az államhatalom legfelsőbb szintjén, folyamatosan történő gyakorlása érdekében — megbízatása csak akkor szűnik meg, amikor az új országgyűlés az új Elnöki Tanácsot megválasztja. Az Elnöki Tanács feladatköre, hatásköre két, alapvetően különböző részből tevődik össze: az országgyűlést helyettesítő feladatkörből és saját feladatköréből. Az alkotmány rendelkezése, hogy az országgyűlés jogkörét, ha az nem ülésezik, az Elnöki Tanács gyakorolja, tehát ez a testület behelyettesíti az országgyűlési ülésszakok közötti időben az országgyűlést. Az alkotmány e helyettesítő szerepkörben lényegében egyetlen korlátot állít: az Elnöki Tanács az alkotmányt nem változtathatja meg. Az Elnöki Tanácsnak az alkotmányban ismertetett saját feladatköre az alábbiakból áll: az országgyűléssel kapcsolatos teendők; az állam nemzetközi képviseletével kapcsolatos feladatok; a kinevezési hatáskör; a rendjel- és címadományozás; az államhatalom helyi szerveinek irányítása; a kegyelmezési jog gyakorlata és végül a külön törvényben az Elnöki Tanácsra ruházott feladatok. Ezek közül kiemelnénk, hogy az Elnöki Tanács legfelsőbb fokon irányítja az államhatalom helyi szerveinek munkáját. E hatáskörében az Elnöki Tanács bármely tanácsot feloszlathat, ha annak működése az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit súlyosan veszélyezteti. Szervezeti vonalon dönt a főváros, a megyék, a megyei jogú városok, a járások, a járási jogú városok és a városi kerületek határának esetleges módosításáról, stb. Kitűzi a tanácstagok választását és az új választást abban az esetben, ha a fővárosi, a megyei, illetve a megyei jogú városi tanács elhunyt (vagy visszahívott, illetve lemondott) tagjának a helyét be kell tölteni; biztosítja a tanácstagok választásának és visszahívásának törvényességét; legfelsőbb fokon dönt a tanácstagoknak tanácstagságukkal összefüggő ügyeiben. A NET jogosult bármely tanács határozatát (rendeletét) megsemmisíteni, megváltoztatni, ha az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit sérti Az Elnöki Tanács gyakorolja — mint már említettük — a büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos kegyelmezési jogot. Ezen elsősorban az egyéni kegyelmezést értjük, mivel a közkegyelem gyakorlása az országgyűlés hatáskörébe tartozik; az országgyűlési ülésszakok közötti időben azonban az Elnöki Tanács is hirdethet amnesztiát. Az Elnöki Tanács, mint az államhatalomnak a két ülésszak közötti időben legfelsőbb szerve, bármely büntetőügyben megszüntetheti az eljárást (tekintet nélkül arra, hogy az milyen szakaszban van); a kiszabott fő- és mellékbüntetést együtt vagy külön-külön eleredheti; a büntetést enyhítheti. A NET az egyéni kegyelmezés jogát konkrét határozattal és rendszerint kérelemre gyakorolja, de ilyen kérelem hiánya sem zárja ki a kegyelemadás lehetőségét. Halálbüntetés kiszabása esetén az ügy iratait a Legfelsőbb Bíróság elnökén és az igazságügyminiszteren keresztül — a legfőbb ügyész meghallgatása után — minden esetben fel kell terjeszteni az Elnöki Tanácshoz, s az ítéletet a NET döntéséig nem lehet végrehajtani. Közkegyelmet mind az országgyűlés, mind — helyettesítő jogikörében — az Elnöki Tanács általában a Minisztertanács kezdeményezésére ad, törvény, illetve törvényerejű rendelet formájában. Említettük az Elnöki Tanácsra külön törvényben ráruházott feladatokat. Ezek között szerepel, hogy az egyházak magasabb állásainak betöltéséhez, az egyházi tisztségviselők áthelyezéséhez vagy elmozdításához a NET előzetes hozzájárulása szükséges; az országgyűlési és tanácsi választások lebonyolítására, az azok törvényességének biztosítására hivatott országos választási elnökség tagjai az Elnöki Tanács elnöke előtt tesznek esküt, dönt a magyar állampolgárság honosítással (visszahonosítással) való megadása, illetve az állampolgársági kötelékből történő elbocsátás (a magyar állampolgárságtól való megfosztás) ügyében. Az Elnöki Tanács testületi szerv, s mint ilyen, döntéseit testületileg, az ülésein hozza. Ezeket a szükséghez képest tartja, de a tagok egyharmadának kérelmére az ülést össze kell hívni A NET ülésein a kormány tagjai és a legfőbb ügyész tanácskozási joggal részt vehetnek. Ujlaki László dr. A répcelaki ügy még mindig: önellentmondásokt ! Sajnos, a tegnapi nap tapasztalatai alapján is csak megerősíteni tudjuk azt a korábbi véleményünket, hogy egyes tanúk sokszor homlokegyenest ellenkező értelemben nyilatkoznak nyomozati vallomásukhoz képest. A megyei bíróság tegnap még apcelaikon tárgyalta az gyet és ennek során kihajítja Gangli Lászlót, aki pésztechnikus a Szóniavártó Vállalatnál. Vallomás egyrészt segítette a bíróág munkáját, másrészt azonban a tanú olyan zavartságról tett bizonyságot, hogy mindez kétes értékűnek tüntheti fel néhány konkrét llításét is. Tőle hallottuk, egy az A tartályon hengerlakó súlyt alkalmaztak a biztonsági szelep karján, sőt lyan esetre is emlékezett, egy pótsúllyal terhelték a egyébként szabályszerűen beillított szelepkart. A vádlotak és a védők körében is derűsértetlenség fogadta azt a kijelentését, hogy ő kifejzetten megtiltotta volna ,inden esetben a szelepkar mergetését. Elmondta azt is, hogy tud val: az A tartályhoz vezető cso■en úgynevezett „blind”-et talált a nyomozó hatóság a robbanás után. A „blind” rekeszelésre, illetve a műszer üzemen kívül helyezésére alkalmas. A tanú szerint a biztosító szelepet még a próbanyomáskor rekeszelték el és az továbbra is a csőben maradt. Ilyen módon kiiktatták a műszert. — Feltehető, hogy a B, C és D tartályokon is ilyen hiba fordult elő? S ez esetleg a robbanáshoz hozzájárult? — kérdezte a bíró. A tanú zavaros választ adott. Azt magyarázta, hogy a B, C és D tartályok biztosító szelepeit nem hatálytalaníthatta semmiféle „blind”, csak azért, mert azokban a csövekben a robbanás után sem akadtak rájuk. (Ez újabb mosolyra késztető kijelentés volt). „Voltak időszakok, amikor működő biztonsági szelep nélkül üzemeltek tartályok” — ez áll a tanú nyomozati vallomásában. Most másképpen nyilatkozik. Nem tudja megmondani, miért írta alá az eredeti nyilatkozatot. Még több ellentmondás felfedezhető a nyomozati vallomás és a bíróság előtt tett nyilatkozat között. A bíró megkérdezte tőle, hogy mi okozta a robbanást véleménye szerint. (Folytatása a 8. oldalon) 1969. augusztus 1. Péntek VAh NFl'! Rosszkor halt meg A hozzátartozók, a család szempontjából csak rosszkor halhat meg valaki! Betegség, ápolás, orvos- és gyógyszerköltség, éjszakázás mind nem számít. Ha valakit szeretnek ,házastárs, gyerekek, testvér, rokon — és a társadalom döntő többségére ez a jellemző), akkor az elmúlás, a halál mindig korán jön. Rosszkor érkezik. Ezt mondták a minap az egyik szombathelyi szakszervezeti alapszervezetben is, amikor egyik tag temetkezési segély ügyéről volt szó. Csakhogy éppen nem azt értették alatta, amit minden más halandó: sajnálják, hogy meghalt az illető édesanyja. Nem, nekik rosszkor jött a haláleset. De ez csak akkor derült ki, amikor a több mint 20 éve szakszervezeti tag dolgozót értesítették arról, hogy 350 forint segélyt utalnak ki neki. Az illető meglepődött az értesítésen. A segélyezési tabella szerint ugyanis betöltött 20 évi tagság alapján, családtag halála esetén a segélyt minimálisan 450 forintban kell megállapítani. A legmagasabb összeg pedig 800 forint. S mint ilyenkor történni szokott, felidéződtek benne azok a hosszú-hosszú évek, amikor maga is szakszervezeti tisztségviselő volt, nevezetesen szb-elnök. És azután is mindig kapott és teljesített bizalmi, beteglátogatási feladatokat. Nos, hát ez elmúlt, az érdem nem érdem már — gondolta. De azért fellebbezett. Ne vegyék ugyan figyelembe valamikori társadalmi tevékenységét, de ami jár, az jár. Ha a tagsági ideje enynyire feljogosítja, akkor fizessék ki neki. Régi kollegáját kérte fel a postás szerepére, így kerülhette csak el azt a kínos helyzetet, hogy az ő szemébe mondják: rosszkor halt meg az édesanyja. Rosszkor, mert az alapszervezetnek nincs pénze. Ahogy az illetőt ismerem, ezt hallván, halálosan elszégyellte volna magát. Pedig az ügyet intézőknek lett volna és van szégyellni valójuk. A pillanatnyi pénzzavart nem éreztethetik egyetlen taggal sem, sem anyagilag, sem erkölcsile. Nem lett volna könnyebb esetleg telefonon megkérni az illetőt, hogy ha tud, várjon a segélyre néhány hétig, mert nincs a pénztárban annyi, amennyi megilletné?! Egyébként ismertem olyan szb-elnököt is, aki egy fiatal párnak a saját zsebéből fizette ki a házassági segélyt, mert az ő pénztáruk is időleges pénzzavarral küzdött. mbi Szívjon dohosat is Furcsa elképzelése van néhány földművesszövetkezeti vezetőnek és boltosnak! Ismerik a rendelkezést, miszerint minden leltározáskor talált régi, élvezhetetlennek tartott cigarettát — és más élvezeti cikket is — meg kell semmisíteni ele. De kereskedői szemlélettel nem mindig könnyű határt szabni élvezhető és teljesen ártalmas cikkek között. A szabályok tiszteletben tartására még csak megvolna a jó szándék, de ha már ez anyagiakra is megy, nehéz a döntés. A Minőségvizsgáló Intézet dolgozói munkájuk során a cigarettaféléket is „megnézték” néhány falusi boltban. Meglepetésre hat és kilenc évvel ezelőtti készítményekből is jócskán, találtaik az eladásra szánt dobozokból. A hosszúperesztegi 8-as számú boltban 1961-es csomagolású Mátrából leltek 104 dobozra. Ugyancsak ebben a községben 1963-ban csomagolt tervet is találtak, összesen 152 tasakkal. Pécölben, Ikerváron és még néhány faluban az italboltokban voltak jelentősebb eladatlan tételek ugyancsak régi cigarettából. Magától értetődik, hogy a — népiesen mondott — koporsószögek erősen árasztották a doh és a penész kellemetlen illatát. Tudták ezt az eladással megbízott dolgozók, de tán arra gondoltak, szívjanak időnként dohosat is. Lehet, hogy szívnak, de azokból már biztosan nem. Ugyanis a Minőségvizsgáló javaslatára a tanácsi mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály azonnal megsemmisítette az élvezhetetlen tételeket. Hasonló vizsgálatokra a jövőben gyakrabban sor kerül. Jó lenne, ha a „feledékeny” emberek nem adnának munkát a Minőségvizsgáló szakembereinek, mert — a jószándékú figyelmeztetések után — ez már kicsit sok. S attól tartok, drága is lesz az a munka, amit a dohos cigaretták leltározásával töltenek a vizsgálatot végzők... —— 3 Munkára fel: témák a középiskolai tanulmányi versenyhez A Művelődésügyi Minisztérium előzetes tájékoztatásként közzétette a tantárgyi versenybizottságok javaslatait az 1969—70. tanévi országos középiskolai tanulmányi verseny témáira. Ennek alapján a verseny iránt érdeklődő tanulók elkezdhetik a tájékozódást, az anyaggyűjtést. A témajavaslatok a magyar nyelv és irodalomból: 1. Magyar költők Leninről; 2. A felszabadulás művészi ábrázolása irodalmunkban (a pályázó epikai vagy drámai műveket elemezzen); 3. Louis Aragon pályáin az avantgarde-tól a szocialista realizmusig (művei tükrében); 4. Egy XX. századi magyar író nyelvének, stílusának vizsgálata, hat— nyolc novellája alapján (A pályázó választhat Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Tömörkény István, Nagy Lajos, Gelléri Andor Endre, Krúdy Gyula és Sarkadi Imre hat—nyolc, tetszés szerinti novellája közül.) Történelemből: 1. A népi hatalom kialakulásának folyamata és intézményei a tanácstörvény megszületéséig feldolgozható kerület, város, járás, község vonatkozásában; 2. A lenini eszmék jelentkezése és térhódítása a haladó magyar politikai irodalomban 1949-ig. Földrajzból: 1. A közlekedés fejlődése megyémben (a fővárosban) a felszabadulás óta; 2. A földrajzi tényezők szerepe megyém (a főváros) fejlődésében a felszabadulástól napjainkig. Kémiából: 1. Vegyiparunk egyik ágának fejlődése a felszabadulás óta eltelt 25 év alatt. 2. A savak és a bázisok tulajdonságának korszerű értelmezése. Biológiából: 1. Egy növény nemesítésének eredményei a felszabadulás óta lakóhelyem környékén. 2. Beszámoló egy szabadban elvégzett növényélettani kísérletemről.