Vas Népe, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

A vezetés próbája adat ellátására. S a káder­munka elsősorban azért lett szókimondóbb, mert a front­vonalak is nyíltabbak­, a vál­lalatok, s a felettes hatósá­­gok felelőssége kevésbé mo­sódik össze, és szembetű­nőbb a időszerűség, a ma­rad­iság. A megnövekedett és­­ mérhetőbbé vált sze­mélyi felelősségnek azonban egyáltalán nem az alkal­matlanság a legjellegzete­sebb kísérőjegye. Az is nyil­vánvalóvá vált, hogy az igazgatók, a főmérnökök, a főkönyvelők többsége képes új, kezdeményező módon vezetni, a kockázatot, a fe­lelősséget vállalni. És nem lett igazuk azoknak, akik féltek az önállóság növelé­sétől, s a reform sikerét a vállalati vezetéstől féltették. A gazdasági vezetőgárda méltónak bizonyult a biza­lomra, s a nagyobb köve­telmények hatására fejlő­dése is meggyorsult. T­ermészetesen húsz hó­nap tapasztalatai alap­ján legfeljebb azt mondhat­juk, hogy a vállalatok sze­rencsésen túljutottak az el­ső akadályokon, ám még senki sem szakította át a célszalagot. Az idei év már több munkát, feladatot adott, mint a tavalyi. A re­form kibon­takozásával — ahogy csökkentik, illetve megszüntetik az állami tá­mogatásokat, a központi kedvezményeket és fékeket — a teljesebb körű önálló­sággal és felelősséggel mind élesebb határvonal kerül a jó és a rossz munka a te­hetséges és bátran kezde­ményező, valamint az új módon dolgozni képtelen vezetők közé , mivel a ve­zetés lényege az előrelátás, a mai döntések, intézkedé­sek csupán több év távlatá­ból, a holnap nagyobb kö­vetelményeinek mércéjével értékelhetők igazán. Vajon, a vállalat szervezetét, belső mechanizmusát, a beosztott vezetőket, az egész kollek­tívát előrelátó módon már most felkészítik-e az új fel­adatokra? A kérdésre majd a jövő gyakorlata ad egy­értelmű választ. Az idei szigorú — tegyük hozzá, nem mindig elég kö­vetkezetes és hibamentes — bankpolitikai következtében a vezetés pénzügyi-gazdál­kodó funkciója került elő­térbe, gyakran elnyomva más teendőket. A szakmai felkészültség egyoldalú hang­ú irányításra ma már aligha szorul, hogy a nagyobb vállalati önálló­ság megsokszorozta a veze­tők felelősségét. Hogy mást ne mondjunk: a reform nyomán 20 hónap alatt nem oldódtak meg a népgazda­ság évtizedes problémái, s így ma bizonyos feszültsé­gek nem annyira az irányí­tó szerveknél, mint inkább a vállalatoknál tapasztalha­tók. Jelenleg sincs például lényegesen több erőforrás, anyagi, eszköz felhalmozás­ra (fejlesztésre és a forgó­eszközök növelésére) mint néhány esztendővel ezelőtt, a tervalkudozások idején. Csakhogy most a vállalatok kerülnek nehéz pénzügyi helyzetbe, ha tovább nyúj­tózkodnak, mint ameddig a takaró ér. A gazdasági vezetők fele­lőssége ma nem általános­ságban, hanem nagyon is témaszerűen mérhető a vál­lalatok gazdasági eredmé­nyeiben. Nem véletlen pél­dául, hogy az egyik főköny­velő még mielőtt teljesen összecsaptak volna feje fe­lett a hullámok, felmenté­sét és alacsonyabb beosztás­ba helyezését kérte. Az irá­nyító szervek által kezde­ményezett leváltások in­dokolásában is gyakrabban szerepel: alkalmatlan a fel­súlyozásával korábban is ta­lálkozhattunk. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy a vezető posztok betöltésénél az új mechanizmusban is változatlan követelmény a népi demokráciához való hű­­ség a szakmain kívül a po­litikai felkészültség, a szer­vező- és irányítókészség. Mindez persze magában fog­lalja az emberekkel való bánni tudást, s a példaadó vezetői magatartást morált is. A vezetői képességek ér­tékét nem szabad arisztok­ratikusan önmagukban vagy néhány látványos megnyi­latkozásban lemérni A te­hetség, az alkalmasság fok­mérője az egész kollektíva eredményes munkája. Ezért az a jó vezető, aki a csa­patjátékra­ épít, jól válo­gatja meg munkatársait Nemcsak, hogy érvényesülni hagyja minden szinten a te­hetséges szakembereket, ha­nem el is söpri útjukból a 12 akadályokat. Korszerűsíti például a vállalati szerveze­tet, amelynek régi formája sok középszintű vezető ké­nyelmének, kiváltságainak, anyagi előnyének is ments­vára. A reform a vállalati munka minden szintjén vál­tozást igényel a szervezet­ben, a módszerekben, a szemléletben. S ez az igény mindenütt találkozik a dolgozók felfokozott vára­kozásaival is h­úsz hónap elteltével­­ egyre jogosabb kö­vetelmény a reform gyakor­latias végrehajtása, minden szinten, a munkapadokig be­záróan. Nem látványos, de elkerülhetetlen, hogy a ve­zetők ügyéből a tömegek napi munkájának részévé váljék mindaz, ami a vál­lalat új helyzetéből, na­gyobb önállóságából adódik. Ehhez pedig mindenekelőtt az üzemi demokrácia fej­lesztésével, a párt- és a szakszervezetek tevékeny közreműködésével fel kell számolni a vállalati munka és szemlélet megújítását, a tehetség, az alkotó kezde­ményezések útját álló bü­rokráciát és középszerűsé­get. Ugyancsak a vezetés dolga a műhelyek számára is érthető nyelvezetre for­dítani, mozgósító erejű fel­adatokra bontani a sok év­re programot adó vállalati reformtennivalókat. Ma csak így lehet a dolgozó kollek­tívák összefogását, fegyel­mét, tulajdonosi öntudatát erősíteni, magasabb szintre emelni, az igazi vezetői ké­pességeket, a rátermettsé­get igazolni. K. J. Bemutatjuk Népköztársaságunk intézményeit A községi tanács A kormány a tanácsok gazdasági hatáskörének meg­határozásánál abból indult ki, hogy hazánkban a köz­ség a település­rendszer egyik alapegysége, s ezért a községi tanácsokat a­­ la­kosság közösségi igényeinek kielégítésére alkalmassá kell tenni. Ezért az eddiginél lé­nyegesen nagyobb önnáló­­ságot biztosítanak folyama­tosan a községi tanácsszer­veknek. Lényegében rájuk bízzák a község lakosságának alapellátásával összefüg­gő szervező munkát, s az ehhez szükséges szer­vezett kialakítását azok­ban az alapszolgáltatá­sokban, amelyeknek feltételei egy­­egy községben adva van­nak. A nagy lélekszámú köz­ségekben lehetővé teszik, hogy a községi tanácsszer­­­vek a községfejlesztési fel­adataikat saját üzemeik (brigádok, építő részlegek) szervezésével végezzék el,­­ továbbá egyes alapvető kö­zösségi szükségletek kielégí­tésére (állami épületfenntar­tás, köztisztasági tevékeny­ség, földterület-gazdálkodás, járda-, fürdőfenntartás, víz­műtársulatok szervezésében való részvétel stb.) saját közüzemet­­ vagy költségve­tési szervezetet hozhassanak létre. A községekben lehetővé teszik, hogy szolgáltató szer­vezeteket a községi tanács­szervek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezetekkel, kisipari ter­melő szövetkezetekkel kö­zösen, társulásként is ala­pítsanak. Több kisközség esetében ilyeneket egy-egy tele­püléscsoportra vagy já­rásszékhelyre is lehet szervezni A községi kulturális in­tézmények (általános isko­lák, óvodák, napközi ottho­nok, művelődési otthonok és könyvtárak, sportlétesít­mények stb.) és egészségügyi intézmények vagy önálló intézményként költségveté­sen belül működnek, s fej­lesztésükről és fenntartá­sukról a tanácsszervek gon­doskodnak. A községi tanácsszervek a megfelelő jogszabályok alap­ján jogosultak a község te­rületén az alapvető ellátás­ban közreműködő községi üzemek, szövetkezetek, ma­­gánkisiparosok munkájáról tájékozódni és tevékenysé­güket — közvetlen beavat­kozás nélkül, javaslattétel alapján — koordinálni Az egyes községi intézmények, szervek vezetőinek (általá­nos iskolák, óvodák, bölcső­dék vezetői, községi orvo­sok) kinevezése és felmen­tése ezentúl a községi ta­­nácsszervek véleményének előzetes meghallgatásával történik. A községi tanácsszervek hatósági feladatait és jog­körét folyamatosan bővítik szélesítik. Ennek kapcsán azokat a hatósági jogosít­ványokat, amelyek a lakos­ságot alapvetően és közvet­lenül érinti, s eldöntésük különleges szakértelmet nem igényel a községi tanács­­szervekhez decentralizálják: a nagyobb községekben pél­dául az egyszerűbb épületek építési engedélyezését, egyes iparjogosítványok, működési engedélyek ki­adását stb. is a községi tanácsszervek hatásköré­be adják át. Az építésügyi hatósági jogkörök további decentra­lizálását szolgálja a kor­mánynak az az intézkedése is, hogy a nagy lélekszámú községekben megfelelő fel­készültségű elsőfokú építés­ügyi szakigazgatási szerve­ket kell kialakítani. Ez a rendelkezés, országosan mint­egy 200—250 nagyközséget érint.­ A községi taná­cs — a járási tanács által megadott költségvetési szabályozók és kötelező előirányzatok fi­gyelembevételével — költ­ségvetését maga állapítja meg: a tanácsi fejlesztési alapból megvalósuló létesít­mények fenntartásáról, üze­meltetéséről a tanács saját költségvetéséből maga gon­doskodik. Újlaki László dr. 1969. szeptember 8- kedd Megtartíu­k­ a 10. tanév az esti egyetemen 30 végzős átvette diplomáját Tegnap délután ünnepé­lyes keretek között nyitották meg Szombathelyen, a párt­székház dísztermében a me­gyei pártbizottság Marxiz­mus-Leninizmus Esti Egye­tem 10. tanévét. Fülöp Lajos igazgató köszöntötte a meg­jelenteket, közöttük Németh Istvánt, a megyei pártbizott­ság titkárát, Rácz Jánost, a megyei pártbizottság osztály­­vezetőjét. Ünnepi beszédet mondott Lőrincz Károly, a szombathelyi városi pártbi­zottság titkára. Emlékeztetett a szónok az intézmény eddigi útjára, amelyben több, mint ezren végeztek s félszázan szerez­tek főiskolai oklevelet. Az idei tanévben 659-en járnak a hároméves általános tago­zatra, 175-en a szakosító tanfolyamokra is mintegy háromszázan vesznek részt a speciális és továbbképző tan­folyamokon. Az esti egyetem tehát egyre jobban teljesíti hivatását, a marxizmus-le­ninizmus oktatását, a szoci­alizmus építésére történő mozgósítást, a hallgatók vi­lágnézetének szilárdítását, a kommunista emberre jellem­ző erkölcsi vonások kialakí­tását és fejlesztését, vala­mint a megfelelő képzettsé­gű propagandisták számának gyarapítását. A megnyitó beszéd mél­tatta a tanulás fontosságát, időszerűségét. Elemezte a kommunista és munkáspár­tok moszkvai tanácskozásá­nak jelentőségét, új módsze­reit s főbb következtetéseit. Melegen köszöntötte az elő­adó a városi pártbizottság nevében a végzősöket, a most tanulókat, a tanárokat, s eredményes munkát kí­vánt. A tanévnyitó ünnepség második részében Fülöp La­jos igazgató adta át a diplo­mát, amely a 17/1963. számú kormányrendelet értelmében főiskolai végzettséget jelent azoknak, akik sikeres állam­vizsgát tettek a marxizmus— leninizmus mindhárom ágá­ból. Külön méltatta azok te­vékenységét, akik e diplo­máért hét esztendeig tanul­tak az esti egyetemen. A harminc végzős közül négyen vörös diplomát kaptak. Vörös diplomások: D. Fa­csar Imre, dr. Flamisch László, Kéri Lászlóné és Szekér Kálmán. Diplomát kaptak még: Bárdosi Ferenc, Bende Lász­ló, Buray Sándor, Csirke Sándor, Dezse Ottó, Góczán Károly, Gönczöl Lajos, Gyön­gyösi István, Gyúró Imre, Hajas Endre, Kovács Antal, Marton József, Nagy József, Nagy Aladár, Németh Lász­ló, Őri József, Petneházy István, Sárosi István, Simon Ivánné, dr. Szabó István, Szabó László, Szalai István, dr. Szipőcs Jenő, Takács Jó­zsef, Tóth Lőrinc és Veres István. D. M. VAS NÉPE Nem akarnak világot látni! Az emberi vágyak egyike: bejárni a világot. Megismer­ni idegen tájak varázsát, gyönyörködni hófedte hegy­ormokban, hallgatni a ten­ger moraját, ámulni a víz­tükör változó színjátékán, melyek természeti leírására, bemutatására még a legtö­kéletesebb könyv, vagy film sem képes. Szinte minden civilizált emberben él az örök kíváncsiság: hogyan él­nek más országokban a fia­talok, a nők, a férfiak, a gyerekek? Az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda elérhetővé teszi ma már minden fia­talnak, hogy ne csak a ív­ből, a képes mellékletű út­leírásokból, ismerjék meg a földrészeket, hanem kedvez­ményesen, kis költséggel kü­lönböző túrákra indulhassa­nak. Megyénkben több ezer­re tehető azoknak a fiata­loknak a száma, akik nem szalasztották el az alkalma­kat. Sajnos, akadnak jópá­­ran olyanok is, akik kö­zömbösen fogadják a „sze­rencsét”. Itt van mindjárt egy meghökkentő eset. A járási KISZ-bizottság 11 na­pos Moszkva—Leningrad— Moszkva újra szervezett egy csoportot a szombathelyi já­rásban. Elsősorban mező­­gazdaságban dolgozó fiata­lokra gondoltak A szeptem­ber 5. és 15 között Szov­jetunióban tartózkodó csoport létszámát 35-re tervezték. A jelentkezők száma alig érte el a 23-t. A részvételi díj ugyan 2100 forint, de az in­dulók legnagyobb része ju­talom úton vehet részt. Még így is akadtak olyan fiata­lok, akiknek az „ajándék­­út” lehetősége sem keltette fel érdeklődését Kőszeg­szer­dahelyen. Csepregen, Bükön, Felsőcsatáron a termelőszö­vetkezetek vezetői hiába ajánlották fel a teljes térí­tést és a 11 napos jutalom-­­ szabadságot, a községben nem akadt egy olyan fia­tal, aki vállalkozott volna a szén útra. Bizonyára nem is tudják, mit veszítenek. Vajon, amikor visszautasí­tották a nagyszerű ajánla­tot, volt-e olyan vezető, aki felvilágosította a könnyelmű fiatalokat arról, hogy miről mondanak le, milyen kin­cset dobnak el meggondolat­lanul maguktól? Míg az ifjúság nagy ré­szét az örök mozgás, az új habzsolása jellemzi, addig van egy kisebb réteg, mely elzárkózik a távlatoktól, szá­mukra a világ kis térre szű­kül le, közülük kevesen lát­ták a Balatont, s talán, na egyszer jártak Budapesten. Az utazási közöny okát itt kell keresni. Mert először saját hazánk tájait kell be­járni ahhoz, hogy az or­szághatáron túlra is kíván­kozzunk. (ha) „Futok a pénzem A gencsapáti presszóban a minap a felszolgáló „futok a pénzem után” — felkiáltás­sal két fizetés nélkül távo­zott férfi nyomába eredt. A sértettek (onnan tudom, hogy sértve voltak, mert viselke­désük erről árulkodott) visz­­sza is érkeztek, s mielőtt fi­zetési kötelezettségüknek ele­get tettek volna, meglepő vitát folytattak a felszolgá­lóval. Közölték, hogy ilyen Piti dolgokból nem illik ügyet csinálni, amúgyis, a felszolgáló dolga a vendég ellátása és nem az hogy „pofázzon”. No igen! A felszolgálónak valóban ez, a dolga. S becsü­letére legyen mondva, ennek eleget is tett. De mi a ven­dég dolga? Hogy­­ rendeljen és fizessen. Semmi esetre sem az, amit az „olajra lé­pett” két férfi művelt. S bár a kereskedelemben és a ven­déglátásban az eladók és felszolgálók ellen nem kevés kifogást emelhetünk, azt sem lehet szó nélkül tűrni, hogy magukról megfeledke­zett emberek nyomdafestéket alig tűrő módon sértegessék a kötelességüket teljesítő dolgozó embereket. Néhány napja az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 19- es számú cipőboltjában a szombathelyi Köztársaság téren egy fiatalember, annak ellenére, hogy perceken be­lül megkapta a kívánt szint és méretet, vagy 10 percen át sértegette a bolt eladóit. A kérdésre például, hogy kéri-e a cipővel együtt a do­bozt is, felháborodva kér­dezte, hogy mit képzelnek. A cipőt úgymond spagettiba kéri csomagolni. S miközben a fiatal előadónő szó nélkül papírba csomagolta a kivá­lasztott cipőt, többrendbeli kioktatásban részesült a spa­getti csomagolás minkéntjé­­ről. Az egész bolt személy­zete fellélegzett, amikor a „kedves vevő” végre eltávo­zott. Feledékenyek vagyunk és idegesek. Rohanunk és sze­retnénk dolgainkat kozmikus sebességgel elintézni. És bár naponta sokszor és sokan kapjuk meg, amit kérünk, amire szükségünk van, egye­sek mégsem érzik, hogy dol­gaik intézése közben a pult másik oldalán is emberek állnak. (szanati) _________ Szekér Kálmán átveszi vörös diplomáját.

Next