Vas Népe, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-02 / 202. szám
A „borítékon kívüli“ juttatások I (Befejező rész) A múlt héten az üzemi étkeztetés, a gyermekintézmények, a mosdókkal, öttözőkkel, egyéb szociális létesítményekkel való ellátottság helyzetét vizsgáltuk üzemeinkben, a Vas megyei Népi Ellenőrzési Bizottság segítségével. Akkori ígéretünkhöz híven most visszatérünk néhány kérdésre, amelyről még nem történt említés. Legelőször bizonyos arányeltolódások ötlenek szemünkbe. A sportcélú és a kulturális ráfordítások összege 12—12 százalékkal emelkedett egy év alatt, a rendezvényekre pedigtársadalmi ünnepek, gyermeknap, nőnap, stb.) 25 százalékkal fordítottak nagyobb összeget, mint az előző évben. A fentieknek megfelelően csökkent a társadalmi és tömegszervezetek támogatására, a nyugdíjasok és öregek megsegítésére sőt az ismeretterjesztő előadások finanszírozására fordított összeg mértéke is. Mi tagadás, az arányok ilyen alakulását nem tartjuk túlságosan megnyugtatónak a jövő szempontjából! Érdekes egyébként, hogy a változás 1968-ban vált észrevehetővé, amikor nagyobb szerepet kezdtek kapni az önálló döntések, és a dolgozók érdekeltsége, valamint a szakszervezet elképzelése is jobban érvényre jutott. A nagyobb nyereség ismeretének birtokában az idei előirányzatok általában 40 százalékkal magasabbak az 1968. évinél. Ennél a témánál ismét fény derült a fizikai dolgozók és az üzemek vezető beosztású munkatársai közötti véleménykülönbségre. A kérdőíves felmérés kimutatta például, hogy a megkérdezett vezetők 71 százaléka a legutolsó helyre sorolja a sportcélok támogatását, és nem több, mint 3 százalékuk tartja csak elsődlegesen fontosnak. Ennek ellenére a Szombathelyi Cipőgyárban 1967-hez viszonyítva 50 százalékkal növekedett 1969-re a sportcélú támogatás, és forintösszegben kétszer anynyit tesz ki, mint amennyit bármi egyébre: jóléti, szociális, kulturális célra, művelődési házra, vagy akár öregeik támogatására fordítanak. Megfontolandó, hogy ezúttal nem lenne-e hasznos a vezetők józanabb, emberibb megfontolását határozottabban érvényesíteni az ilyen és hasonló eseteknél? Mert igaz ugyan, hogy a megkérdezett dolgozók IX százaléka a sportcélokra fordított összeg további emelését sürgeti, de nyugodtan figyelembe lehetne venni annak a mérsékeltebb 38 százaléknak a véleményét is, amelyik az üzemi szociális létesítmények fokozottabb támogatását szorgalmazza. Bajok vannak a segélyügyek körül. A NEB kénytelen volt megállapítani, hogy az egy-egy igénybevevőre eső segélyösszeg anynyira minimális, hogy az egyáltalán nem jelenthet lényeges anyagi segítséget. Arra ugyan nem volt példa, hogy jogos kérelmet elutasítottak volna, de a növekedés mértéke is rendkívül lassú. A kisipari termelőszövetkezeteknél például csupán 5 százalékos. Sokkal örvendetesebb a helyzet a lakásépítési hozzájárulásoknál. A vizsgált vállalatok jórésze 100—150 ezer forinttal támogatja dolgozóinak lakásépítési szándékát. A Styl Ruházati Vállalat 25 százalékkal emelte fel előző évi előirányzatát. A Szombathelyi Cipőgyár az előző évi összeg tízszeresét tervezte az idén , és ezzel mintegy 10—15 dolgozójának nyújthat igen hathatós segítséget lakásproblémájának megoldásához. Bármennyire tudjuk is, hogy a vállalatok nem önzetlenségből, hanem szakkáder utánpótlásuk biztosítására fokozzák ilyen jellegű hozzájárulásaikat — a társadalom csak nyerhet vele. Szükségességét mi sem bizonyítja jóban, mint hogy a megkérdezett dolgozók 38 százaléka helyesli ezt a politikát, és a támogatási öszszeg további növelését szeretné elérni. Szociális jellegű kívánságaik összesített rangsorában egyébként ez foglalja el az előkelő második helyet. Megfontolandó, nem kellene-e a lakásépítések támogatását úgy szorgalmazni, hogy ez esetenként az egészségtelenül felduzzasztott sportcélú kiadások terhére is történhessék? A munkaruha, védőruha formájában nyújtott juttatás az utóbbi időben csökkentigaz ugyan, hogyha vállalatok többnyire szélesítették a jogosultak körét, de ugyanakkor meghosszabbították a kihordási időket. A védőételeknél, védőitaloknál általában nincs probléma. A létszám növekedésének arányában a ráfordítás összege is emelkedik. Hasonló dolgokat mondhatnánk el a tisztálkodási szerekkel való ellátottságról. Munkásszállót csak a Pamutipar üzemeltet a NEB által vizsgált egységek közül. Leányszállásán telítettség van. A dolgozók 3,40 forintot fizetnek éjszakánként egy-egy férőhelyért. Munkásszállítási költség ugyancsak ritkán adódik a felsorolt üzemekben, főként az építőiparra jellemző. Az a hozzájárulás, amelyet a távolról bejáró dolgozók költségeihez adnak, a helyi munkaerőtoborzás sikertelensége miatt tovább emelkedik. Az az igazság, hogy vidéki dolgozók foglalkoztatása esetén még mindig olcsóbb az utazási költséghez való hozzájárulás, mint munkásszállás létesítése, üzemeltetése... összegezésül elmondhatjuk: elsőrangú termelési érdek, hogy a vállalatok olyan jutattatásokat nyújtsanak, amelyeket a dolgozók maguk is hasznosnak, jónak, kedvezőnek tartanak. A munkás elsősorban a jó kereseti lehetőséget veszi figyelembe. Érdemes azonban egy pillantást vetni a további sorrendre is, amelyet a dolgozók felállítottak: második helyre az egészséges és tiszta munkakörülményeket, harmadikra képességeik fejlesztésének lehetőségét, negyedikre a jó munkatársi kapcsolatok fontosságát tüntették fel a kérdőíveken. Elkerülhetetlenül fontos, hogy ezeket az igényeket az ipar vezetői is állandóan szem előtt tartsák! Kulcsár János 4 a moszkvai divatbemutató után 21 millió forintos megrensietést kapott a Styl Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy lapunkban beszámoltunk a Styl Ruházati Vállalat májusban, Moszkvában tartott divatbemutatójáról, ahol felvonultatták őszi-téli divatmodelljeiket és a 45 darabos kollekció szinte kivétel nélkül megnyerte a szovjet kereskedelmi szakemberek tetszését. Hogy mennyire így történt, igazolja a napokban megkötött 31 millió forint árbevételű szerződés, mely szerint 12 ezer férfiöltöny, 32 ezer női kabát és 51 ezer síanovák autóskabát. 1970. évi gyártására vállaltak export-kötelezettséget. A szovjet partner az idei szerződésekhez viszonyítva — mely 2,5 millió forint értékű —, tizenkétszeresére emelte az 1970 évre szóló megrendelésének összegét. A férfi és női konfekcióáruk szintetiikus gyapjú keverésű szövetből készülnek, a nyugat-európai divatnak megfelelően rövid fazonúak, nyújtott vonalúak, háromgombosak az öltönyök. Nagy részét csíkos anyagból varrják. A magas gombolású, kerek galléré kabátok a trapéz vonalat követik. Teltkarcsú és molett alakra szabottak a modellek, a megrendelő kívánsága szerint. A Styl fennállása óta ez volt a vállalat legnagyobb üzletkötése a szovjet piacon. — ha — „Iskola" az állatkertiben Az állatkerti tanállatok tanításának — legalábbis részben — most már a nagyközönség is tanúja lehet. Reggel fél 10-től délután 4 óráig ugyanis, pontos időbeosztás szerint mindennap a nyilvánosság előtt ,,foglalkoznak”, az ápolók a különböző állatokkal. A főkapunál kifüggesztett menetrend feltünteti, hol lehet végezni egy-egy tanítási órát, amit az állatkert szakemberei tartanak például a struccok, az amuk, a nanduk és a kazuárok a papagájok, a cerkóf-majomok számára. Az idő múlik, ötven perc a szív megállása óta. A szívműködés mintha stabilizálódott volna. A vérnyomás megmarad nyolcvan és kilencven között. Felébredt és nyugtalan volt, narkotikumot kellett beadnunk. Most úgy alszik, mint egy csecsemő. Csak az ajka kék, szíve mégis csak kevés vért ad. Az analízisek eredményei azonban nem rosszak. Reményeink növekszenek. Néhány betegünk már túlélte az ilyen utólagos szívmegállást is. Igaz, ritka eset után tíz közül egy. Szásának azonban sokkal több az esélye. A szív az első megállás után rendszerint öt— tizenöt percig működik, és akkor áll meg másodszor. A végleges időponton tehát túljutottunk. Egyelőre szerencséje van. És nekem is. Az orvostudományban ritkán fordul elő csoda. De előfordul. Egyszer egy este sürgősen operáltam meg egy fiatalembert, akinek mitrális sztenózisa volt. Tüdőödémája fejlődött ki. Ez olyan, mint a lavina. Az ember félórán belül meghalhat, belefulladva abba a véres tajtékba, amely hirtelen gyülemlett fel tüdejében attól a magas nyomástól, mely a hal szívpitvarban keletkezett rendellenesség vagy izgalom következtében, mert ágyszomszédja ott halt meg. Egészen elkékült már, amikor a műtőbe szállították, és öntudatlan állapotban volt... öt perccel később a mitrális billentyű összenőtt vitorláit újammal választottam szét, és a bal szívpitvarban meg a tüdőben csökkent a nyomás. A beteg visszatért az életbe. Sietség nélkül fejeztük be a műtétet Elégedetten mentem ki az előkészítőbe és leültem, hogy megírjam a műtét jegyzőkönyvét. Hirtelen kiáltás, akárcsak ma: „Megállt a szíve!” Korán vették észre, az elektrokardiográf jelzéséből. Szívmasszázs, jó eredménnyel. A vérnyomás a normálisig emelkedett. Figyeltük, majd elmentem, hogy az írást befejezzem. újból megállt. Ismét működésibe hozták. És húsz perc múlva — még egyszer megállt. Leverten indultam haza. Háromszori szívmegállás — reménytelen eset. Már nincs rám szükség. Másnap reggel odaérkezem, és meg se kérdezem, annyira bizonyos vagyok benne, hogy nem sikerült megmenteni. S egyszerre csak azt hallom, hogy a fiatalember él. Miután eltávoztam, a szív negyedszer is megállt, masszázzsal hozták újra működésbe, és ettől kezdve jól működött Vártak egy óráig. Megnyugodt tarc. Átszállították a kórterembe, és íme, közben, amikor már az ágyra fektették, ötödször is megállt. Ismét működésbe hozták és ezúttal már végleg. Ma is és Íme egy csoda. Bár minél több hasonló fordulna elő! Mégiscsak haza kell telefonálnom. Most már nagyobb kockázat nélkül kimehetek a helyiségből. Nem követnek el mulasztást, ahhoz túlságosan megijedtek. Még figyelmeztetem őket: ■— Gyerekek, jól figyeljék tek, én a dolgozószobámba megyek. Okszana, te különbsen vigyázz! Ha muszáj elmenned a képernyőtől, akkor állíts oda egy orvost) Értetted? Rendben van. Otthagyom őket A dolgozószobám. Alkonyi sötétség. Nem gyújtok vilelányt, jobb így. Tárcsázok. —Halló! Már mind otthon vagytok? Mi van Lenácská- val? Feleségem válaszol: minden rendben. Lenácska kérdezted, mikor érkezem haza. Most már nagyobb, és nem kérdezi, hogy „Jól ment minden? Meghalt a beteg?” Mit tudom én, hogy mikor érkezem? Rám nehezedik. Elmondom. Elszorul a torkom. — Nem leszek hamar ott- 28. „Mi korai vetésű volt a legjobb termésünk“ A jövő évi gabonatermés alapozásán dolgoznak a 10 ezer holdas jánosházi termelőszövetkezetben. Arra kérem dr. Erdősi László főagronómust, foglalja össze a közelmúltban betakarított terméssel kapcsolatos tanulságokat. — Általános tapasztalataink szerint a korai vetésű búza fizetett a legjobban. — mondta dr Erdősi. — Ennek „jött” be. Szeptemberi vetés volt. Ott, ahol a tavalyi őszi esők miatt csak október derekán vethettünk, holdanként 4—5 mázsával kevesebb lett az átlag. Ezért szántottunk a betonkemény talajban is és nagy területekettudtunk előkészíteni a három hét múlva kezdődő vetéshez. — Milyen búzafajtájuk volt? — Többségében Bezosztája I. A kissomlyói üzemegységünkben a tavaszi gyomirtáskor a Dikonirt után Karbamiddal is megpermeteztünk egy 80 holdas táblát. Erről 23 mázsát arattunk holdanként. Csak kísérletként vetettünk a Moisson francia búzából, ami 23,3 mázsával fizetett. Most az egész termését elvetjük — 50 holdra lesz elég — takarmánynak. Ennyit a fajtákról. Megjegyzem még, hogy a 2 ezer 48 hold átlagában a tervezett 15 mázsa fölött volt a termésünk. Továbbra is kellő jelentőséget tulajdonítunk A jó pillangás után mindig jó búza van. Az idén először 300 holdon repcét is vetünk. Ez egyrészt jól fizet másrészt nagyszerű búza elővetemény lesz jövőre. — Egyéb tanulság is van? — Igen. Szeretjük a mélyművelést. Gabonáink az idén is azért bírták a koratavaszi szeles kánikulát, mert mélyen művelt talajaink vannak. Meg a szárazságban is azért tudtunk szántani. További tapasztalat, hogy körülbelül 10 nappal kihúzódott az aratás a kelleténél. Ez azért fordulhatott elő, mert egy-egy kombájnnak 310 holdat kellett learatnia, ami 30 napig tartott. Ha mondjuk 20-21 napra tudnánk az aratási időt rövidíteni, 1—1,5 mázsával több gabonánk lenne holdanként Bár túlérett búzáink korántsem peregtek úgy, mint a korábban termesztett fajták, mégis elveszett belőlük 1—1,5 mázsa. Kombájnokat kell hát vásárolnunk. A döntés a vezetőség feladata lesz. Egy másik érdekes megfigyelésünk is van. 11 kombájnunkból 8-nak elkopott a szalmarázó tengelye, s emiatt is kiesés volt. Most megvizsgáljuk: konstrukciós hibából volt-e a kellemetlenség vagy a javításnál követtünk-e el hibát. Ennek jövőre nem szabad előfordulni. Most hogy az eső után könnyebb lett a talajművelés, minden erőt erre mozgósítunk, hogy a gabonafélék nagyobbik hányadát lehetőleg szeptemberben elvethessük —— U —■* Zsoldja 22 mázsával az előveteménynek. VAS NÉPE is akkor „Jerikóban"... NEM A MONDABELI Jerikó fal omlásáról lesz szó. Ez az omlás a múlt hetekben történt és tart még ki tudja meddig. A BKV jóvoltából tatarozzák a Bajcsy-Zsilinszky utca 36. számú házat. Dicséretes dolog. Az már kevésbé, hogy a lakóknak nyelni kell a port, mert miközben lebontják fejük felett a tetőt, ők továbbra is ott „laknak”. AZZAL KEZDŐDÖTT, hogy a bejárati ajtó megszűnt létezni mint olyan, mert a csigát — amivel a törmeléket húzzák lefel — hozzárögzítették. Határozott fellépésre volt szükség ahhoz, hogy mégis csak találjanak más megoldást és be lehessen zárni a lakást. A bútorok egymás hegyén-hátán, kitéve az esetleges horzsolásnak, rongálódásnak. Annak érdekében, hogy „nyugovóra” térhessenek, előbb átváltoznak malteroslegénnyé, a ház aszszonya babos kendővel hátraköti fejét és szakszerűen talicskázza ki a levert maltert. Naponta mossák fel a padlót, porszívózzák a heverőket s az ágyneműt és végül még meg is fürödnének, ha volna hol. De a fürdőszobában éppen most verték fel a követ (majd raknak mozaikot?). Nincs víz! Elmennek hát egy jóbaráthoz szívesség-mosakodásra három utcával arrébb. Pihenésről szó sem lehet. Kiszedték az ablakkereteket „forró 12 Celsius fok”és augusztusi éjszaka, megtetőzve hetekig tartó esőzéssel, széllel, vidáman fütyörészve cikázik a lakásban. Nem segít a hősugárzó, sem a villanypárna. A beázás nyomai erősen mutatkoznak a plafonon, mert felszedték a stukatort, kibontották a tetőt és szabad utat nyitottak a HÍO-nak. A biztonsági intézkedéseket már megtették: beszereztek egy nagy sátorlapot, ha kell majd felverik és így meg lesz majd az az illúziójuk, hogy ők most nomádok. VÉGRE SZÓLT a megváltó munkavezető, nem lesz több bontás. Hála istenkedtek csudára. Megint ágyban lehet majd aludni, nem lesz térdig érő por, majd csak kiszáradnak a falak és lehet festetni. Úgy, ahogy emberi körülményeket teremtettek. Igen ám, de a lakó tervez és az építők végeznek. Kiderült, hogy életveszélyes az alattuk levő lakás, le kell bontani az egyik szoba falát, mert korhadt a gerenda. És egy szóra leomlottak a falak, hullt a tégla meg a malter és egy vicces kedvében levő munkás — miután minden zongoratudását latbavetve eljátszotta a Boci. boci, tarkát — a törmelékkel együtt eltalicskázta a zongorakulcsot. VÁLTOZATOSSÁG kedvéért a lakók fotelben töltötték az éjszakát. Gémberedett tagokkal, velőig átfázva másnap teljesértékű emberként munkába kell állniok, mert nem mentség a ..harctéri állapot”. De vajon a munkavállaló mentségére szolgál-e az, hogy azt a bizonyos közfalat, amit lerombolták eltévesztette? Kielégítő-e egy bocsánatkérés ilyenkor? Aligha. Vámjai Magda 1969. szeptember 2. Kedd