Vas Népe, 1969. december (14. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-02 / 279. szám
Én...a dolgozó nép fia esküszöm (Folytatás az 1. oldalról) ★ Sok vasi fiatal vonult be katonai szolgálatra Lentibe, ahol az alakulat tisztjeinek túlnyomó többsége is Vas megyei. Munkatársunk az ő esküjükről hozott riportot. A havas fenyvesek ölelti laktanyában a katonai eskü ünnepsége épp olyan feledhetetlen, felemelő, mint bárhol másutt. A fiúk fegyelmezett, egységes rendje, tisztelgése, fogadalma meghatotta a szülői szíveket, akik nem győztek meglepődni, mennyire nekiemberesedett a katona fiúk. Az esküt tettek nevében szombathelyi fiatal, Szakály István köszönte meg a saját és a költő szavaival a velük való törődést, s tett ígéretet: hűek lesznek a néphez, hűek a párthoz. Amíg néphadseregünk legifjabbjai a díszebéd gyönyörűségeivel voltak elfoglalva, megkerestük Mikei Sándor őrnagyot, az egyik parancsnokot, mondana valamit Vas megyei „gyerekeiről”. — Az oktatásban, a kiképzésben és a társadalmi munkában egyaránt lehet alapozni a vasi honvédekre — mondotta. Örömmel tapasztaljuk, hogy a bevonulók iskolai végzettsége évről évi több, nagyobb a tárgyi tudása, intelligenciája. Ehhe a katonai képzésen túl a hadsereg is hozzájárul: aki kéri, hogy megkezdett tanulmányait levelező úton befejezhesse, lehetőséget kap rá így segítjük a továbbtanulókat. — A honvédekkel közösen teremtjük meg a kulturált szórakozás feltételeit — folytatta Miller őrnagy. — A KISZ vezetőségválasztó gyűlést már megtartottuk, ott határozták el a fiatalok, hogy berendezik a pinceklubot, benne presszósarkot, ahol maguk főzik a „fekete levest”, s szabad polcos könyvür áll rendelkezésükre. — Milyen a kapcsolat a polgári lakossággal? — Kitűnő! Főleg kulturális téren működünk össze. Lijuvenemu, a imui művelődési ház irodalmi színpadában, énekkarában, s alkalmanként színjátszó csoportjában szerepelnek. A szülőkkel, hozzátartozókkal együtt azzal a jóleső érzéssel utaztunk haza, hogy dicsőséget hoznak szűkepopátriájukra a vasi fiatalok, akiket a kiképzés után célratörő, előrelátó, edzett, katonaviselt emberekként várhatunk vissza. (Sz) A hozzátartozók. A küldöttértekezletek „második lépcsője'' Tegnap tanácskoztak Kőszeg város fiataljai Második szakaszához érkezett megyénkben a küldöttértekezletek sora. Tegnap délelőtt és délután Kőszegen tartották az első városi összejövetelt, melyen a meghívott kilencven fiatal közül nyolcvanhét szavazati joggal rendelkező — 47 üzemi, 12 hivatali és 28 középiskolás fiú és lány — jelent meg. A küldöttértekezleteknek ebben a szakaszában, december 12-ig tartják meg a járási tanácskozásokat is. A gyógypedagógiai intézet nagyterme adott helyet a fiataloknak. Az elnökség asztalánál helyet foglalt Fukcius Lajosné, az MSZMP Vas megyei bizottsága munkatársa és Csikós József, a KISZ Vas megyei bizottságának titkára. Jelen voltak a kőszegi pártbizottság munkatársai, ezenkívül az egyes intézmények, üzemek és iskolák párttitkárai, illetve igazgatói is. Terplán Zoltán, a KISZ kőszegi városi bizottságának titkára az úttörők köszöntője után lépett az emelvényre. 47 alapszervezet, több mint ezer fiatal munkájáról szólva összefoglalta az elmúlt időszak tapasztalatait. Adatokkal bizonyította, hogy Kőszegnek az utóbbi időben tapasztalt fejlődése jelentős anyagi befektetést jelentett. A különféle akciók közül Kőszeg üzemeiben azoknak volt nagy sikerük, amelyek a fiataloktól politikai érlelődést és kétkezi munkát is vártak. Így a forradalmi műszakoknak mintegy 600 résztvevője volt. A politikai rendezvények érzelemgazdaggá, hatásossá váltak az elmúlt két évben. Túl a tervezés időszakán az alapszervezetek már tudják jövendő tennivalóikat. Tovább folytatják azt a szolidaritási akciót, melynek eredményeképpen tavaly 15 ezer forinttal segítették a harcoló Vietnamot. Itt, ahol a város ifjúságának fele tagja a KISZ-nek, különösen fontos, hogy az ifjúság aktivitásban még fejlődjék. A tervek közül egyik érdekes elgondolás: a város ifjúsági mozgalmának 25 éves történetét feldolgozzák és a kőszegi monográfia részeként meg is jelentetik. Felszabadulási emlékparkot is létrehoznak a Hazafias Népfronttal közösen. (ho) 1969. december 2. Kedd A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott. A többi között megtárgyalta és elfogadta azt a jogszabálytervezetet, amelyet az elnökség a kormány elé terjeszt a szocialista brigádok elismerési és kitüntetési rendszerének módosítására. A szocialista brigádvezetők áprilisi országos tanácskozásán sokan kérték az elismerési rendszer megváltoztatását, sürgették a hatékonyabb erkölcsi és anyagi elismerést. Ennek szükségessége a Minisztertanács és a SZOT vezetőinek tanácskozásán is felmerült. A SZOT elnökségének tervezete szerint a szocialista brigádmozgalomban meg kell teremteni az erkölcsi és anyagi elismerés egységét, s hosszú távon is megkülönböztető elismerési perspektívát kell nyújtani a szocialista brigádoknak. Tovább nő a fogyasztási cikkek exportja Az év végéig több mint 15 milliárd forint értékű fogyasztási cikk importjával számol a kereskedelem, amely az idén a tavalyinál 3 milliárd forinttal több külföldi árut hoz forgalomba. Az import fejlődése azoknál a beszerzési forrásoknál a legnagyobb, ahol megszüntették a korábbi devizakeretkötöttségeket. Három és félszeresére növekedett például a Jugoszláviából importált áruk mennyisége. Legfőbb beszerzési piacuk a szocialista országok közül az NDK, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország. A közvetlen választékcsereforgaloma 50—60 százalékát a Szovjetunióval bonyolítjuk. A jugoszláv kishatármenti forgalom az idén megkétszereződött. A tőkés áruk 90— 92 százaléka tömegigényeket elégít ki, vagy hiányt pótol. A korábbi megrendelések alapján egyébként karácsony előtt, az ünnepi forgalomra még mintegy 5 milliárd forint értékű importárut, főleg ruházati és más iparcikket vár a kereskedelem. A tőkés import 23—24 százalékkal árfelhajtó hatásának ellensúlyozására, illetve megszüntetésére, a hazai fogyasztói árak csökkentése érdekében január 1-től megváltozik a tőkés cikkek árképzési rendszere. A tőkés devizát koncentráltabban — hiányt pótló cikkek,például ruházati holmik, kötöttáruk beszerzésére — '- '- '-k a vállalatok. A jövőben a kerecked°'»m keretkorlátozás nélkül, a hazai igényeknek megfelelően szerezhet be tőkés piacról egyebek között kávét, citromot, fűszereket, s növelik a ruházati és iparcikkek, ezen belül a személygépkocsik és az építőanyagok tőkés importját A Bel- és a Külkereskedelmi Minisztérium egyeztette a lakosság számára legfontosabb cikkek jövő évi demokratikus exportjának volumenét, arra törekednek, hogy az alapvető, a legkeresettebb cikkekből például kötöttáruból, cipőből, televízióból, fürdőkádból, olajkályhából csak a hazai igények kielégítésén felüli mennyiség kerüljön külföldre. „A jövő a vasúton is a fiataloké” Küldöttértekezlet Celldömölkön Fiatal küldöttek, idősebb MÁV-dolgozók, vezetők ülték körül a csinosan feldíszített tárgyalóasztalt a celldömölki járási művelődési otthon nagytermében. Széles Ferenc KISZ-titkár számolt be két év munkájáról. Ismertette az elért eredményeket, a fiatalok helytállását úgy a munkában mint a politikai és kulturális megmozdulásokban. Részt vettek a Kemenesaljai Napokon, Ifjúmunkás Parlamentben, a vietnami akciókon. Nehéz a helyzetük az itt dolgozó kiszeseknek, mert olyan a munkakörük, hogy ritkán tudnak mind összejönni. Mégis ezen a csomóponton a legszervezettebb az ifjúsági munka. Minden jelentősebb szolgálati helyen van alapszervezet, az idén két újat hoztak létre. A beszámolóban nemcsak eredményekről, de hiányosságokról is szó esett. Talán ennek köszönhető az a hatalmas vita, amely ezután kirobbant. Bár lehetséges, hogy az óriás teremben uralkodó alacsony hőmérséklet is „feltüzelte" a résztvevőket. Fogy az ifjúság a vasúton, feltétlenül meg kell akadályozni a nagymértékű munkaerő-vándorlást. Egyrészt anyagi, másrészt nagyobb erkölcsi megbecsüléssel. „A jövő a fiataloké a vasúton is. Jobban, többet kellene foglalkozni velük” — állapította meg Horváth József személyzeti és munkaügyi osztályvezető. Az „utazó” KISZ-szervezet küldötte, a kevés szabadidőt, a nem megfelelő hangon adott szolgálati utasítást kifogásolta. KISZ- szervezetünk magárahagyatott, mostohagyerekei vagyunk a főnökségnek. Nincs helyünk. Minket nem kérdez senki, keserűen hangzottak ezek a szavak. A munkánál ott kell, hogy legyenek, de a jutalmazásoknál gyakran elfelejtik a fiatalokat. — Mi nemcsak kérünk, de adunk is— mondta Gálovics József. A KISZ-szervezetek becsülettel helytálltak. A fiatalok és idősebbek közötti problémák könnyen megoldhatók lennének, csak több közös megbeszélés kellene ehhez. Ezután egyhangúlag elfogadták a jelentést és szavaztak. Sok régi vezetőségi tagot újraválasztottak, így Szélesi Ferenc KISZ-titkárt is. — treiber — VAN NEPF Ez a tél is jól kezdődött!... Szombaton reggel még késő éjszakáig nem volt víz a magasabban fekvő szombathelyi lakásokban Vasárnap ugyanezeken a helyeken „eltűnt” a gáz. Estére kelve a villany is felmondta a szolgálatot. (Az ÉDÁSZ-nál „csak” egy trafó ázott be, egy vezeték szakadt le, stb.) Ilyenkor a szenvedő alany — a városlakó — azt mondja: ez a teljes „krach”. A szolgáltatók — rég megszoktuk, hogy nyáron rendszerint hurráoptimisták, ilyenkor viszont megvannak a naprakész érveik — persze mást mondanak. A Víz- és Csatornaművek képviselői — este 10-kor, a hiba * helyszínén — többek között azt mondták: a szabadszombatos üzemek miatt kellett az új főnyomóvezeték beiktatását — következésképpen a víz elzárását — erre a napra tenniük. Hétköznap, ha üzemeknek kell leállni, még valutakiesés is van — mondták. (A szombaton nagymosást végző szabadszombatos asszonyok — és általában az asszonyok — a vasárnapi főzést előkészítők, a szombati fürdőzők... egyik sem valutatermelő művelet. „Csak” alapvető. „Csak” szükséges ahhoz, hogy aztán majd jól menjen az üzemben is az a „valutatermelés”...) Vasárnap? Nem jó, mert „fáziskiesésben” lennének egész héten, mert hétfő reggelre — üzemindulásra — nem tudnák feltölteni a tárolókat s a hálózatot vízzel. Szombathely többet fogyaszt egy óra alatt, mint amenynyit ennyi idő alatt termelni és tárolni képesek! Ki gondolta volna ezt, amikor néhány éve átadták rendeltetésének a sárdéri vízművet?. .. S ha már így esett, ahogy, ki gondolná, hogy a Víz- és Csatornaműveknek Szombathelyen mindössze két gázpalackja volt azon a napon, amikor ezt a fontos szerelési munkát elkezdték?.! Persze, hogy egy-kettőre elfogyott. Ki gondolná, hogy ilyen „bakik” miatt órákat késhet a víz? Ki gondolná, hogy egy ilyen komoly munkához „így készülnek fel”?!... Vagy ki merne arra gondolni hogy a 80 millió forintba került (töméntelen valutát is felemésztő) szombathelyi gázgyár hat új termelőberendezése közül — a több mint egy éve tartó munkák után — mindössze egyre lehet megbízhatóan számítani? Ki gondolná, hogy a két olasz benzinbontó közül az egyik azért nem dolgozik rendszeresen, mert a tartályokat, ahonnét a bontandó benzint kapná, június óta nem tudták üzemképes állapotba hozni. (Hanyagul készítette el a tartályokat a nyíregyházi Vas- Fém- és Gépipari Vállalat, újra munkába kellett fogni: az „eredmény” többhónapos kiesés Most pedig a VASÉP nem tud (?) elég embert adni a beszerelésükhöz...) Jutna-e valakinek eszébe, hogy egy gázzal krónikusan rosszul ellátott városban azért nem termelhet ma sem négy magyar gyártmányú bezinbontó (szeptemberben kellett volna indulniok!) mert a technológiát tervező OLAJTERV és a műszereket készítő Mechanikai Mérőműszerek Gyára hónapok óta tartó vita során sem tudja eldönteni: a műszerek rosszak-e, vagy a technológia?! Olyan alapon zajlik ez a vita ma is, hogy a technológiát — a rossz műszerek miatt — még ki sem próbálták!... A Vas megyei Beruházási Vállalat kötbérétől nem hiszem, hogy a mű-élasztoknak túlzottan melegük lenne. Néhány tízezer embernek azonban itt néhányan jó alaposan „aláfütenek”!... (Szabó) Isten önnel, őrnagy úr! Őszintén meg kell mondanom: mi is megkönnyebbüléssel fogadtuk az ön távozását, akár a filmbéli Tóték. Az utolsó előtti vetítési napon, amikor vagy kéttucatnyi elszánt filmbaráttal együtt megnéztük önt a szombathelyi Savaria moziban, az járt eszünkben: Fábri Zoltán rendező jóvoltából ön különb sorsot érdemelt volna. A kitűnő fényképezés, az élvonalbeli szereplőgárda brilliáns színészi teljesítménye, szóval mindaz, ami egy jó forgatókönyvet hasonló értékű filmmé varázsolhat, együtt volt, csak éppen hatásában nem érvényesült. Ezért is könynyebbültünk meg attól, hogy ön nem kínlódik tovább a vetítővásznon: a legderekasabb teljesítmény is értelmetlenné válik, ha célját el nem érheti. Márpedig ön nem érte el. Vigasztalódjék, ön előtt is buktak meg kitűnő, többszörösen díjnyertes magyar filmek, és a jövőt illetően sincs biztosíték az ilyesmi ellen. Az okok — innen vidékről — meglehetősen bonyolultaknak tűnnek. A felszín mindenesetre azt mutatja, hogy a magyar filmforgalmazás állandó ingajáratot végez a szupergiccs és a szuperlélektan között. Ha úgy tetszik, nincs arca, sőt kis túlzással azt is meg lehetne kérdőjelezni, hogy koncepciói vannak-e? Mondhatná erre bárki: nálunknál fejlettebb, gazdagabb, nagyobb létszámú országok filmforgalmazásában is kimutatható hasonló tarkaság, de a filmek minden típusa, műfaja megtalálja a maga közönségét. Lehet, hogy így van. Nálunk azonban meglehetősen homogén a kis létszámú mozilátogató közönség; legtöbbjének szinte kizárólagosan ez a szellemi tápláléka. A gügyögésből már kinőtt, de a magasabb színvonalú alkotás még idegen számára. Az utóbbihoz kellene mind közelebb vinni, de ehhez sem a színes falragasz, sem az üzleti propaganda egyéb fogása nem elég. Átgondolt esztétikai nevelés, nagyon okos és tervszerű műsorpolitika kellene hozzá. ön a kihagyott lehetőségek a 'oraja. őrnagy úri F.lőt' \őbb azonban pótolni fogjuk — mert pótolnunk kell — a mulasztásokat. Lehetőleg minél sürgősebben, mert nemökény István, és’ nem is Fábri Zoltán személyes érdekéről van szó' — bár —" 3