Vas Népe, 1969. december (14. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

Én...a dolgozó nép fia esküszöm (Folytatás az 1. oldalról) ★ Sok vasi fiatal vonult be katon­ai szolgálatra Lentibe, ahol az alakulat tisztjeinek túlnyomó többsége is Vas megyei. Munkatársunk az ő esküjükről hozott riportot. A havas fenyvesek ölelti­ laktanyában a katonai eskü ünnepsége épp olyan feled­hetetlen, felemelő, mint bár­hol másutt. A fiúk fegyel­mezett, egységes rendje, tisz­telgése, fogadalma meghatot­ta a szülői szíveket, akik nem győztek meglepődni, mennyire nekiemberesedett a katona fiúk. Az esküt tet­tek nevében szombathelyi fiatal, Szakály István kö­szönte meg a saját és a köl­tő szavaival a velük való törődést, s tett ígéretet: hű­ek lesznek a néphez, hűek a párthoz. Amíg néphadseregünk leg­­ifjabbjai a díszebéd gyönyö­rűségeivel voltak elfoglalva, megkerestük Mik­ei Sándor őrnagyot, az egyik parancs­nokot, mondana valamit Vas megyei „gyerekeiről”. — Az oktatásban, a kikép­zésben és a társadalmi mun­kában egyaránt lehet alapoz­ni a vasi honvédekre — mondotta. Örömmel tapasz­taljuk, hogy a bevonulók is­kolai végzettsége évről évi több, nagyobb a tárgyi tu­dása, intelligenciája. Ehhe a katonai képzésen túl a hadsereg is hozzájárul: aki kéri, hogy megkezdett tanul­mányait levelező úton befe­jezhesse, lehetőséget kap rá így segítjük a továbbtanu­lókat. — A honvédekkel közösen teremtjük meg a kulturált szórakozás feltételeit — foly­tatta Miller őrnagy. — A KISZ vezetőségválasztó gyű­lést már megtartottuk, ott határozták el a fiatalok, hogy berendezik a pince­klubot, benne presszósarkot, ahol maguk főzik a „fekete levest”, s szabad polcos könyvü­r áll rendelkezésük­re. — Milyen a kapcsolat a polgári lakossággal? — Kitűnő! Főleg kulturá­lis téren működünk össze. Lijuvenemu, a imui műve­lődési ház irodalmi színpa­dában, énekkarában, s al­kalmanként színjátszó cso­portjában szerepelnek. A szülőkkel, hozzátarto­zókkal együtt azzal a jóleső érzéssel utaztunk haza, hogy dicsőséget hoznak szűkepo­pátriájukra a vasi fiatalok, akiket a kiképzés után cél­ratörő, előrelátó, edzett, ka­tonaviselt emberekként vár­hatunk vissza. (Sz) A hozzátartozók. A küldöttértekezletek „második lépcsője'' Tegnap tanácskoztak Kőszeg város fiataljai Második szakaszához ér­kezett megyénkben a kül­döttértekezletek sora. Teg­nap délelőtt és délután Kő­szegen tartották az első vá­rosi összejövetelt, melyen a meghívott kilencven fiatal közül nyolcvanhét szavazati joggal rendelkező — 47 üze­mi, 12 hivatali és 28 közép­­iskolás fiú és lány — jelent meg. A küldöttértekezletek­nek ebben a szakaszában, december 12-ig tartják meg a járási tanácskozásokat is. A gyógypedagógiai intézet nagyterme adott helyet a fi­ataloknak. Az elnökség asz­talánál helyet foglalt Fuk­­cius Lajosné, az MSZMP Vas megyei bizottsága mun­katársa és Csikós József, a KISZ Vas megyei bizottsá­gának titkára. Jelen voltak a kőszegi pártbizottság mun­katársai, ezenkívül az egyes intézmények, üzemek és is­kolák párttitkárai, illetve igazgatói is. Terplán Zoltán, a KISZ kőszegi városi bizottságának titkára az úttörők köszöntő­je után lépett az emelvény­re. 47 alapszervezet, több mint ezer fiatal munkájáról szólva összefoglalta az el­múlt időszak tapasztalatait. Adatokkal bizonyította, hogy Kőszegnek az utóbbi időben tapasztalt fejlődése jelentős anyagi befektetést jelentett. A különféle akciók közül Kőszeg üzemeiben azoknak volt nagy sikerük, amelyek a fiataloktól politikai érle­­lődést és kétkezi munkát is vártak. Így a forradalmi műszakoknak mintegy 600 résztvevője volt. A politikai rendezvények érzelemgaz­daggá, hatásossá váltak az elmúlt két évben. Túl a ter­vezés időszakán az alapszer­vezetek már tudják jöven­dő tennivalóikat. Tovább folytatják azt a szolidaritá­si akciót, melynek eredmé­nyeképpen tavaly 15 ezer forinttal segítették a harco­ló Vietnamot. Itt, ahol a vá­ros ifjúságának fele tagja a KISZ-nek, különösen fon­tos, hogy az ifjúság aktivi­tásban még fejlődjék. A ter­vek közül egyik érdekes el­gondolás: a város ifjúsági mozgalmának 25 éves törté­netét feldolgozzák és a kő­szegi monográfia részeként meg is jelentetik. Felszaba­­­­dulási emlékparkot is létre­hoznak a Hazafias Népfront­tal közösen. (ho) 1969. december 2. Kedd A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott. A többi között megtárgyalta és elfogadta azt a jogszabálytervezetet, amelyet az elnökség a kor­mány elé terjeszt a szoci­alista brigádok elismerési és kitüntetési rendszerének mó­dosítására. A szocialista brigádvezetők áprilisi országos tanácsko­zásán sokan kérték az elis­merési rendszer megváltoz­tatását, sürgették a hatéko­nyabb erkölcsi és anyagi el­ismerést. Ennek szükségessé­ge a Minisztertanács és a SZOT vezetőinek tanácsko­zásán is felmerült. A SZOT elnökségének tervezete sze­rint a szocialista brigádmoz­galomban meg kell teremte­ni az erkölcsi és anyagi el­ismerés egységét, s hosszú távon is megkülönböztető el­ismerési perspektívát kell nyújtani a szocialista bri­gádoknak. Tovább nő a fogyasztási cikkek exportja Az év végéig több mint 15 milliárd forint értékű fo­gyasztási cikk importjával számol a kereskedelem, amely az idén a tavalyinál 3 milliárd forinttal több kül­földi árut hoz forgalomba. Az import fejlődése azoknál a beszerzési forrásoknál a legnagyobb, ahol megszün­tették a korábbi devizakeret­­kötöttségeket. Három és fél­szeresére növekedett pél­dául a Jugoszláviából impor­tált áruk mennyisége. Leg­főbb beszerzési piacuk a szocialista országok közül az NDK, a Szovjetunió, Cseh­szlovákia és Lengyelország. A közvetlen választékcsere­­forgaloma 50—60 százalékát a Szovjetunióval bonyolítjuk. A jugoszláv kishatármenti for­galom az idén megkétsze­reződött. A tőkés áruk 90— 92 százaléka tömegigénye­ket elégít ki, vagy hiányt pótol. A korábbi megrende­lések alapján egyébként ka­rácsony előtt, az ünnepi for­galomra még mintegy 5 milliárd forint értékű im­portárut, főleg ruházati és más iparcikket vár a keres­kedelem. A tőkés import 23—24 szá­zalékkal árfelhajtó hatásá­nak ellensúlyozására, illetve megszüntetésére, a hazai fo­gyasztói árak csökkentése érdekében január 1-től meg­változik a tőkés cikkek ár­képzési rendszere. A tőkés devizát koncent­ráltabban — hiányt pótló cikkek,­­például ruházati hol­mik, kötöttáruk beszerzé­sére — '- '- '-k a vállalatok. A jövőben a kerecked°'»m keretkorlátozás nélkül, a ha­zai igényeknek megfelelő­en szerezhet be tőkés piac­ról egyebek között kávét, citromot, fűszereket, s nö­velik a ruházati és iparcik­kek, ezen belül a személy­­gépkocsik és az építőanyagok tőkés importját A Bel- és a Külkereske­delmi Minisztérium egyeztet­te a lakosság számára leg­fontosabb cikkek jövő évi demokratikus exportjának volumenét, arra törekednek, hogy az alapvető, a legke­resettebb cikkekből például kötöttáruból, cipőből, televí­zióból, fürdőkádból, olaj­kályhából csak a hazai igé­nyek kielégítésén felüli mennyiség kerüljön kül­földre. „A jövő a vasúton is a fiataloké” Küldöttértekezlet Celldömölkön Fiatal küldöttek, idősebb MÁV-dolgozók, vezetők ül­ték körül a csinosan feldí­szített tárgyalóasztalt a cell­­dömölki járási művelődési otthon nagytermében. Szé­les­ Ferenc KISZ-titkár szá­molt be két év munkájáról. Ismertette az elért eredmé­nyeket, a fiatalok helytállá­sát úgy a munkában mint a politikai és kulturális meg­mozdulásokban. Részt vettek a Kemenesaljai Napokon, If­júmunkás Parlamentben, a vietnami akciókon. Nehéz a helyzetük az itt dolgozó ki­­szeseknek­, mert olyan a munkakörük, hogy ritkán tudnak mind összejönni. Mégis ezen a csomóponton a legszervezettebb az ifjúsági munka. Minden jelentősebb szolgálati helyen van alap­szervezet, az idén két újat hoztak létre. A beszámoló­ban nemcsak eredmények­ről, de hiányosságokról is szó esett. Talán ennek kö­szönhető az a hatalmas vi­ta, amely ezután kirobbant. Bár lehetséges, hogy az óriás teremben uralkodó alacsony hőmérséklet is „feltüzelte" a résztvevőket. Fogy az ifjúság a vasúton, feltétlenül meg kell akadá­lyozni a nagymértékű mun­kaerő-vándorlást. Egyrészt anyagi, másrészt nagyobb er­kölcsi megbecsüléssel. „A jövő a fiataloké a vas­úton is. Jobban, többet kel­lene foglalkozni velük” — állapította meg Horváth Jó­zsef személyzeti és munka­ügyi osztályvezető. Az „utazó” KISZ-szerve­­zet küldötte, a kevés sza­badidőt, a nem megfelelő hangon adott szolgálati uta­sítást kifogásolta. KISZ- szervezetünk magárahagya­­tott, mostohagyerekei va­gyunk a főnökségnek. Nincs helyünk. Minket nem kér­dez senki,­­ keserűen hangzottak ezek a szavak. A munkánál ott kell, hogy legyenek, de a jutalmazások­nál gyakran elfelejtik a fia­talokat. — Mi nemcsak kérünk, de adunk is— mondta Gá­­lovics József. A KISZ-szer­vezetek be­csülettel helytálltak. A fia­talok és idősebbek közötti problémák könnyen megold­hatók lennének, csak több közös megbeszélés kellene ehhez. Ezután egyhangúlag elfo­gadták a jelentést és sza­vaztak. Sok régi vezetőségi tagot újraválasztottak, így Szélesi Ferenc KISZ-titkárt is. — treiber — VAN NEPF Ez a tél is jól kezdődött!... Szombaton reggel még ké­ső éjszakáig nem volt víz a magasabban fekvő szombat­helyi lakásokban Vasárnap ugyanezeken a helyeken „eltűnt” a gáz. Estére kelve a villany is felmondta a szolgálatot. (Az ÉDÁSZ-nál „csak” egy tra­fó ázott be, egy vezeték sza­­kadt le, stb.) Ilyenkor a szenvedő alany — a városlakó — azt mond­ja: ez a teljes „krach”. A szolgáltatók — rég megszoktuk, hogy nyáron rendszerint hurráoptimisták, ilyenkor viszont megvannak a naprakész érveik — per­sze mást mondanak. A Víz- és Csatornaművek képviselői — este 10-kor, a hiba * helyszínén — többek között azt mondták: a sza­badszombatos üzemek miatt kellett az új főnyomóveze­ték beiktatását — követke­zésképpen a víz elzárását — erre a napra tenniük. Hét­köznap, ha üzemeknek kell leállni, még valutakiesés is van — mondták. (A szom­baton nagymosást végző szabadszombatos asszonyok — és általában az asszo­nyok — a vasárnapi főzést előkészítők, a szombati für­­dőzők... egyik sem valuta­­termelő művelet. „Csak” alapvető. „Csak” szükséges ahhoz, hogy aztán ma­jd jól menjen az üzemben is az a „valutatermelés”...) Vasár­nap? Nem jó, mert „fázis­kiesésben” lennének egész héten, mert hétfő reggelre — üzemindulásra — nem tudnák feltölteni a tároló­kat s a hálózatot vízzel. Szombathely többet fogyaszt egy óra alatt, mint ameny­­nyit ennyi idő alatt termel­ni és tárolni képesek! Ki gondolta volna ezt, amikor néhány éve átadták rendel­tetésének a sárdéri vízmű­vet?. .. S ha már így esett, ahogy, ki gondolná, hogy a Víz- és Csatornaműveknek Szombathelyen mindössze két gázpalackja volt azon a napon, amikor ezt a fontos szerelési munkát elkezdték?.! Persze, hogy egy-kettőre el­fogyott. Ki gondolná, hogy ilyen „bakik” miatt órákat késhet a víz? Ki gondolná, hogy egy ilyen komoly munkához „így készülnek fel”?!... Vagy ki merne arra gon­dolni hogy a 80 millió fo­rintba került (töméntelen valutát is felemésztő) szom­bathelyi gázgyár hat új ter­melőberendezése közül — a több mint egy éve tartó munkák után — mindössze egyre lehet megbízhatóan számítani? Ki gondolná, hogy a két olasz benzinbon­tó közül az egyik azért nem dolgozik rendszeresen, mert a tartályokat, ahonnét a bontandó benzint kapná, jú­nius óta nem tudták üzem­képes állapotba hozni. (Ha­nyagul készítette el a tartá­lyokat a nyíregyházi Vas- Fém- és Gépipari Vállalat, újra munkába kellett fogni: az „eredmény” többhónapos kiesés Most pedig a VAS­­ÉP nem tud (?) elég embert adni a beszerelésükhöz...) Jutna-e valakinek eszébe, hogy egy gázzal krónikusan rosszul ellátott városban azért nem termelhet ma sem négy magyar gyártmányú bezinbontó (szeptemberben kellett volna indulniok!) mert a technológiát tervező OLAJTERV és a műszere­ket készítő Mechanikai Mé­rőműszerek Gyára hónapok óta tartó vita során sem tudja eldönteni: a műszerek rosszak-e, vagy a technoló­gia?! Olyan alapon zajlik ez a vita ma is, hogy a tech­nológiát — a rossz műsze­rek miatt — még ki sem próbálták!... A Vas megyei Beruházási Vállalat kötbéré­től nem hiszem, hogy a mű-é­l­asz­toknak túlzottan mele­gük lenne. Néhány tízezer embernek azonban itt néhányan jó alaposan „aláfütenek”!... (Szabó) ­ Isten önnel, őrnagy úr! Őszintén meg kell monda­nom: mi is megk­önnyebbü­­léssel fogadtuk az ön távo­zását, akár a filmbéli Tó­ték. Az utolsó előtti vetíté­si napon, amikor vagy két­tucatnyi elszánt filmbaráttal együtt megnéztük önt a szombathelyi Savaria mozi­ban, az járt eszünkben: Fábri Zoltán rendező jóvol­tából ön különb sorsot ér­demelt volna. A kitűnő fényképezés, az élvonalbeli szereplőgárda brilliáns szí­nészi teljesítménye, szóval mindaz, ami egy jó forgató­­könyvet hasonló értékű film­mé varázsolhat, együtt volt, csak éppen hatásában nem érvényesült. Ezért is köny­­nyebbültünk meg attól, hogy ön nem kínlódik tovább a vetítővásznon: a legdereka­­sabb teljesítmény is értel­metlenné válik, ha célját el nem érheti. Márpedig ön nem érte el. Vigasztalódjék, ön előtt is buktak meg kitűnő, többszö­rösen díjnyertes magyar fil­mek, és a jövőt illetően sincs biztosíték az ilyesmi ellen. Az okok — innen vi­dékről — meglehetősen bo­nyolultaknak tűnnek. A fel­szín mindenesetre azt mu­tatja, hogy a magyar film­forgalmazás állandó ingajá­ratot végez a szupergiccs és a szuperlélektan között. Ha úgy tetszik, nincs arca, sőt kis túlzással azt is meg le­hetne kérdőjelezni, hogy koncepciói vannak-e? Mondhatná erre bárki: ná­lunknál fejlettebb, gazda­gabb, nagyobb létszámú or­szágok filmforgalmazásában is kimutatható hasonló tar­kaság, de a filmek minden típusa, műfaja megtalálja a maga közönségét. Lehet, hogy így van. Nálunk azon­ban meglehetősen homogén a kis létszámú mozilátogató közönség; legtöbbjének szin­te kizárólagosan ez a szel­lemi tápláléka. A gügyögés­ből már kinőtt, de a maga­sabb színvonalú alkotás még idegen számára. Az utóbbi­hoz kellene mind közelebb vinni, de ehhez sem a szí­nes falragasz, sem az üzleti propaganda egyéb fogása nem elég. Átgondolt esztéti­kai nevelés, nagyon okos és tervszerű műsorpolitika kel­lene hozzá. ön a kihagyott lehetősé­gek a 'oraja. őrnagy úri F.lőt' \­őbb azonban pótol­ni fogjuk — mert pótolnunk kell — a mulasztásokat. Le­hetőleg minél sürgősebben, mert nem­ö­kény István, és’ nem is Fábri Zoltán szemé­­­lyes érdekéről van szó' — bár —" 3

Next